Ismét Afrikában, vadvilágot mentve

Mark Seal: Vadvirág - Egy rendkívüli élet és megrázó gyilkosság igaz története Kenyában
4,5/5

Második olyan történetem rövid időn belül, ami Afrikáról, az ott élőkről és ebben az esetben főleg a vadvilágról szól.

Ez a történet Joan Root életét meséli el, a házasságát, ahol férjével együtt a természetfilmeket forgatnak, méghozzá nem is akármilyeneket. Bejárják egész Afrikát, és még számos helyet is, rengeteg veszélyes, vagy épp magával ragadó pillanatot élnek át. Ám az oly szép kezdet cseppet sem ilyen szépen ér véget.

Ami nagyon megfogott, az, ahogyan a környezetről, az állatokról írnak, beszélnek. A filmjeiket nem láttam, bár ezekután ha lesz lehetőségem rá, megnézem. Nem csak mások szemén keresztül ismerjük meg a párt, hanem levelezéseikből is következtethetünk személyiségünkre. Meglepő, hogy két, egymástól ennyire különböző ember ennyire jól összeférjen egymással.
Irigyeltem őket a kalandjaikért, (bár a skorpió csípést, és víziló harapást azért ki tudom hagyni az életemből :D) azért a meseszép otthonért, amit megteremtettek maguknak, és amiért a végén Joan olyan elkeseredett harcot vívott.

Sajnálatos, hogy a pénz ennyire előtérbe került, és hogy emiatt sokszor semmibe vesszük a természetet. Pedig ha jobban belegondolunk, igazából mindenkinek az hozna hasznot hosszú távon, ha vigyáznánk arra, amink van. Mert ha tönkre tesszük a folyókat, tavakat, földeket, akkor hol fogunk mondjuk rózsákat termeszteni?

Mindenesetre elgondolkodtató volt a könyv. És nagyon szomorú, hogy egy ember élet csak ennyit ér...

Kiadó: Sasare Kiadó
Oldalak száma: 247

Egy palota nyomában

Diana Wynne Jones: A vándorló palota
4/5

Már régóta szerettem volna ezt a könyvet elolvasni. Még régebben egy részét láttam a belőle készült anime-nek, és felkeltette a kíváncsiságomat.

Sophie három lánytestvér közül a legidősebb, és úgy érzi pont ezért semmi érdekes nem fog történni vele, és életét kalap varrogatással fogja tölteni. Ám amikor a Puszták boszorkánya elátkozza, minden megváltozik. Idős hölgyként már nem fél annyira az élettől, és Howl, a hírhedt varázsló palotájában húzza meg magát.

Nem is tudom. Lekötött, és amíg olvastam, addig szinte láttam magam előtt a dolgokat, a mozgó palotát, a tűzdémont...de amint letettem, mintha egy pillanat alatt megfeledkeztem volna róla. Aranyos történet, a szereplők ellen sem volt kifogásom igazából...és mégis. Nekem valami hiányzott belőle. Vagy csak rosszkor találkoztam a történettel, ki tudja.

Ha valaki egy kis varázslatra, mesés elemekre (pl: hétmérföldes csizma) vágyik, akkor szerintem nyugodtan próbálkozzon meg ezzel a művel. Mert komoly dolgot nem tudok felhozni ellene. Kidolgozott karakterek, érdekes történet, a jó és rossz harca. Minden meg van ahhoz, hogy jó történet legyen.

Kiadó: Pongrác kiadó
Oldalak száma: 320

Csoprtterápia

Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia
5/5

Ez egy olyan könyv számomra, amiről nehéz összeszedetten írni. Ha az ember hajlamos a hipochondria útvesztőibe ragadni, akkor nem éppen a megfelelő olvasmány. Gondolná más. Ennek ellenére cseppet sem bántam meg, hogy belekezdtem.

Julius híres pszichiáter, aki már sokaknak segített az élete során. Ám most úgy néz ki, neki kell segítség. Kiderül, hogy melanomája (egy agresszív bőrrák) van, és jó esetben egy éve. Mire elég egy év? Hogy fogadja a halál gondolatát? Erről szól ez a könyv.

Szerintem senkinek nem lehet könnyű azzal szembesülnie, hogy napjai tényleg meg vannak számlálva. Logikusnak éreztem, hogy Julius megpróbálta alátámasztani magának, hogy volt értelme az addigi életének, hogy segített másokon. És így jutott el ugyebár Philiphez, akit akár kudarcnak is nevezhetnénk. Már pedig ki akar, úgy távozni az életből, hogy a kudarcaira emlékezik?

Érdekesnek találtam az alapötletet, és a megvalósítást is. Azt vártam, hogy a regény főleg Juliusról fog szólni, de helyett kapott itt még Philip, Rebecca, Bonnie, Gill, Tonny, Stuart, Pam. Kicsit mindegyikük életét, problémáját megismerjük, és követhetjük azt is, hogyan próbálnak meg egymásnak segítve túllépni ezen. Nagyon érdekesnek találtam a csoportterápiás részeket, egyszer én is kipróbálnám :D, persze remélhetőleg semmi komoly, halálos probléma miatt.

Ami még érdekessége a könyvnek, hogy meg van felezve. A könyv fele a jelenről, és a csoporttagjairól szól, még a másik fele Schopenhauer életét, munkásságát mutatja be nekünk. Engem az elején megfogott, tetszett, hogy egy fejezet innen, egy fejezet onnan van. Csak akkor kezdett el zavarni, ahogy egyre érezhetőbben a végéhez tartott a Julius féle szál, és akkor kifejezetten megzavart néha a filozofikus elmélkedés :D. De azért nem vészes. És nagyon sok érdekes gondolat található azokban a részekben is, úgyhogy bármennyire is sietne az ember, érdemes végig olvasnia.

És kifejezetten tetszett, hogy az utolsó fejezet meg lett oldva :). (Aki kíváncsi rá, olvassa el :D).

Elgondolkodtatott, meg fogott a történet. (A hipochonder énemet meg kicsit megrémisztette, de ez van :D).

Kiadó: Park könykiadó
Oldalak száma: 423  

Ahol élünk

David Atternborough: Az élő bolygó
5/5

A könyvet egy molyos kihívás keretein belül olvastam, de nem bántam meg. Ennek főleg két oka van, amellett persze, hogy nagyon jó könyv. Az első, hogy felidézte a gyerekkoromat, ugyanis kicsiként főleg Walt Disney mesefilmeket néztem, és David Attenborough sorozatait. Másodszor, mint biológus sok ismerős dolgot láttam viszont (hát mégsem tanultam hiába :D), és mégis olvastam jó pár érdekességet, ami újdonság volt számomra.

A könyv különböző területeit mutatja be bolygónknak. Barangolhatunk a hegységekben, vagy épp a tengerfenéken. Sivatagban szomjazhatunk, majd átkutyagolhatunk az esőerdőkbe. Biztos mindenki megtalálja a neki kedves helyet, és mindeközben a többi területről is sok érdekességet tudhat meg. Mikor és hogyan alakultak ki, hogyan alkalmazkodtak az állatok az ott éléshez, mik veszélyeztetik a fent maradását.

És mindezt érthetően, nem kell semmi féle előképzettség ahhoz, hogy értsük, miről is van szó. Nincs teletömve latin nevekkel, és besorolással, bár akit ezek is érdekelnek, a könyv végén talál róluk ilyen információt is. Ezt a könyvet mindenkinek írták, be tudják mutatni azt a bolygót, ahol élünk.
Plusz pont a rengeteg színes fényképért, amik elénk varázsolják a tájakat, állatokat, növényeket.

Ajánlom mindenkinek, akit csak egy kicsit is érdekel a természet, és Föld :). Érdemes elolvasni.

Kiadó: Novotrade
Oldalak száma: 311

Isztambul és a jövő

Ian McDonald: A dervisház
5/5

Mostanában rákaptam a sci-fi történetek ízére. És eddig szerencsésnek is mondhatom magam, ugyanis jobbnál jobb történetek kerültek a kezeimbe. Így volt ez most is.

A nem túl távoli jövőben járunk, Isztambul városában. Egy villamoson bomba robban. Csak a merénylő hal meg, más sérült nincs, csak ijedt emberek, álló forgalom. De vajon tényleg csak ennyi történt?

Hihetetlenül összetett történetet tartottam a kezemben. És ez tetszett. Több szereplőnk van, akik igen eltérő személyiségek: a 9 éves szívbeteg kisfiútól, aki önként válik nyomozóvá, a nyugdíjas professzorig, aki elméleteket gyárt a világ történéseire, mindenféle alak felvonul itt. Ez az elején kicsit zavaró lehet, mert viszonylag gyorsan vált nézőpontokat az író. De hamar el lehet kapni a ritmust, és onnantól kezdve ez nem akadályoz minket a történet élvezésében.

Számomra a regény olyan volt, mint ahogy a nagymamám szőtte szőnyeg készül. A különféle szálak magukban is megállják a helyüket, és érdekesek, jól kidolgozottak. Néha mintha távolodnának egymástól, máskor egy kicsit összefutnak. És a végén, amikor elkészül, mindaz, ami addig csak a szövést végző elméjében élt, számunka is láthatóvá válik. Az ember hátrébb lép, és ott a szeme előtt kibontakozik a minta.
Valami ilyesmi volt ez a történet is nekem. Hol a mézzé lett ember után kutattam, hol a nanotechnológiát próbáltam eladni, vagy épp a dzsinneket figyeltem. Mindet szerettem valamiért. És amikor azt hittem, értem az összefüggéseket, az író megmutatta, hogy nem is. Szóval a végén azért meglepődtem.

Nem tudom, mennyi munka lehetett a háttér kidolgozásában, de egy biztos, megérte. A város szinte megelevenedett a szemeim előtt, és rengeteg új információval gazdagodtam az ott élő emberek kultúráját tekintve.
A szereplők kidolgozottságára sem lehet panaszom, mindegyik élt, lélegzett. Követett el hibát, amit aztán igyekezett helyre hozni.
A jövő pedig elképzelhető. Bár azért én személy szerint idegenkedem a nano beszippantásának gondolatától, hiába is tudnék tőle jobban gondolkodni. De ha belegondol az ember, a különféle agyserkentő gyógyszerek, vagy épp a kedvenc kávém is erre való, úgyhogy egy szavam sem lehet ellene. És
 a roham léptékben fejlődő tudomány mellett ez már lassan nem is olyan elképzelhetetlen dolog.

Ha egy pár napra szeretnél elvarázsolódni, idegen kultúrával ismerkedni, és egy rejtvényt megfejteni, mindezt ráadásul a jövőben, akkor ez a neked megfelelő könyv. Nem kellenek különösebb előismeretek, az író mindent elmagyaráz, és megmutat, méghozzá nem szájbarágósan.És a vastagságától nem kell megijedni, olvastatja magát.

A könyvért köszönet az Ad Astra Kiadónak.

Kiadó: Ad Astra
Oldalak száma: 575

Új hazát találni

Chris Cleave: Méhecske
5/5

Aki vidám történetet keres, nem ezt ajánlanám. Ez szomorkás, elgondolkodtató. De hogy vidám?

Méhecske saját maga választotta a nevét, remélve, hogy így üldözői nem találnak rá és nővérére. Ez sajnos nem így van, ám ő egy angol házaspárnak köszönhetően meg menekül. Elhatározza, hogy elhagyja otthonát, és hogy biztonságba kerüljön Angliába szökik. Ám mint menekült, ott sem könnyű a helyzete...

Nem tudom, napjainkban hogy és mint zajlanak ezek a dolgok. Mármint a menekültek sorsát tekintve. Most is sokszor próbálnak átszökni emberek a határokon a jobb élet, a szabadság reményében. Van, hogy ez sikerül, van hogy nem.Sosem próbáltam beleélni magam az ő helyzetükbe. Hiszen van egy otthonom, családom, barátaim. Életemet nem fenyegeti veszély. Ám ez nem mindenkinek adatik meg.

Hogy vajon történhetnek-e így a dolgok? Ki tudja. A pénz nagy úr, és a történelem során már párszor láthattuk, hogy az ember élet bizony kevesebbet érhet, mint a nagy köteg zöldhasú. Vajon képes lettem volna segíteni, ha ilyen helyzetbe kerülök? Rejtegetni? Hiszen az is bűntett. De az is bűn, ha az ember elfordítja a fejét, és úgy tesz, mintha nem látna/nem hallana semmit.

A regény olyan kérdéseket feszeget, amire azt hiszem az ember csak akkor kap választ, ha maga is belekerülne. Mert hihetem én magamról, mekkora óriás vagyok lélekben, és mindenkinek segítek, mert nincs tétje, amíg csak gondolom. Aztán ha meg tenni kellene valamit, lehet én is éppúgy lefagynék, félnék, mint mások.
A történet sem ítélkezik, azt az olvasóra bízza. Csak mesél. Egy lányról, aki ember, aki hibázott, talán nem is egyszer. Aki életet, hazát keres.
Vajon rajta kívül hányan keresnek?

Kiadó:Atheneum
Oldalak száma: 320

Afrikában egy farm élete

Karen Blixen: Volt egy farmom Afrikában
5/5

Mostanában nagyon sok olyan könyvet olvasok, ami telitalálat, legalábbis nekem. Ilyen volt ez a könyv is.

Az írónő elmeséli, milyen is volt az élet a farmon. Teljesen más világba kalauzolja el az olvasót. Ez napjainkra kétszeresen is igaz, hiszen az a világ, amit ő akkor ismert, már nem létezik, vagy csak nagyon eldugott helyeken. Oda is elért a fejlődés szele.

Nagyon szeretem az önéletrajzi vonatkozású könyveket. Talán mert az örök kíváncsiskodó énem így kielégülhet, mert bepillantást nyer egy másik ember életébe, gondolkozásába, és közben törvényt sem sért. Dupla haszon. :).

Persze nem mindenben értettem egyet a könyvvel. Habár érződik, hogy az írója szerette a kikujukat, vannak olyan megjegyzései, ami ellen az én lelkem lázadozott. Kicsit tulajdonként tekintett rájuk, vagy gyermekekként. De ez elenyésző része a történetnek.
A könyv rövid kis történeteket fűz fel egy szálra, ez egyrészt megkönnyíti az olvasását, de néhol darabossá teszi a dolgokat. Az ott élők hozzáállása az élethez, a kikujuk hit világa, vagy mindennapjai sok érdekességet tartogatnak, amin néhol nevetünk, máskor szomorúan hallgatunk. Fény és árnyék kézen fogva jár a lapokon.


Kiadó:Árkádia
Oldalak száma: 377

Nem a méret a lényeg

Antonio Orlando Rodriguez: Chiquita
3,5/5

Kicsit sokáig tartott elolvasni a könyvet, de azért csak sikerült. Nagyon szeretek önéletrajzi témájú könyveket olvasni. Érdekel mások élete, hogy bizonyos korokban, helyzetekben mások hogy éltek/élnek.

Chiquita élete nem egyszerű, főleg mivel az élet úgy hozta, hogy igen csak aprócska termettel született. Egyrészt áldás, egyrészt átok a kicsinysége. Könnyen bűvöli el az embereket, de nem veszik egy ideig felnőtt számba...mindemellett a történelem és a kíváncsisága úgy hozta, hogy el jut Amerikába, ahol neki áll, hogy megcsinálja a szerencséjét, hogy híres legyen, az emberek a lába előtt heverjenek.

Nem egyszerű személyiségnek ábrázolják, akit leginkább a saját jóléte, a pénz, a hírnév érdekelt, az embereket hajlamos volt kihasználni, ellenben rosszul tűrte, ha őt próbálták meg kihasználni, azt nem viselte túl jól.
Mindezek ellenére voltak olyan pillanatok, amikor kedveltem. Mert nem adta fel.

Ami zavart, hogy nagyon sok olyan elem volt benne, ami inkább meseszerűnek tűnt, és a végén írta is az író, hogy sokat hozzá tett a történethez. Ez azért zavart, hogy a végén sem lett tisztázva, mi az igazság, és mi nem.
Ami tetszett, hogy a cirkusz, a színház, egy egészen más kor embereinek életébe nyertem bepillantást.

Kiadó:Magvető kiadó
Oldalak száma: 495

Gyerekvállalás, kicsit másképp

Will Berthold: Gyerekgyár
4/5

Vonzom az érdekes témájú, és borítójú könyveket. Ez is egy ilyen. Ismerősömnél láttam meg először a molyon, és a fülszöveg kíváncsivá tett. Kivenni csak most sikerült, ahogy letudtam mindent ami az egyetemhez volt kapcsolatos. Vékony kis könyv, két nap alatt végeztem vele.

Németországban járunk, a második világháború alatt. A háború áldozatokat követel, és ezzel a fent ülők is tisztában vannak. Ezért, nah meg hogy a fajtiszta árják csoportjának fent maradását biztosítsák, kitalálnak egy új programot. Ahol a különböző szempontoknak megfelelő nők és férfiak kedvükre "élvezhetik" egymást, és az ebből születő gyermekekről le kell mondaniuk a nőknek, majd a gyerekeket a megfelelő nevelésben részesítik...

Az első pár oldalnál azt hittem, hogy kifekszem az ideákhoz, és az ahhoz néha teljesen őrült módon ragaszkodó emberektől. Azért sikerült elolvasni. De sosem fogom megérteni, hogy lehet ennyire rajongani, és követni egy eszmét. Lehet, hogy a személyiségemből fakad, hogy én általában mindent egy kicsit megkérdőjelezek, hogy helyes-e, stb, és ezzel sokszor magamat is őrületbe kergetem, de ez biztosítja azt is, hogy nem fogok vakon beleugrani semmibe. Remélhetőleg.

A történet a borzalmak ellenére érdekes, és az eleje kifejezetten kellemes stílusban van megírva. Ez a stílus azonban változik, ahogy halad a történet előre, és ez kicsit ront az élvezhetőségen.
A szerelmes szál benne elég kiszámítható, és nem tudom vajon ez mennyire nyugszik valóság alapon. De legalább valahol legyen benne egy kis boldogság, a tengernyi vér, fájdalom és szenvedés között.

Elgondolkodtató. Aki nem bírja a borzalmakat, annak nem ajánlom, mert nem végig írja le a kínzásokat és öldöklést. de ahol igen, ott elég részletesen. Volt egy rész, ami még engem is eléggé kiakasztott, és utána pár percig csak néztem magam elé, és próbáltam nem elképzelni a leírtakat.
Ilyenkor néha úgy érzem, az embernél nagyobb szörnyeteg nincs, és nem is lesz. Mert csak "mi" élvezzük a más szenvedését, és fájdalmát...na jó, nem mindenki, de a kelleténél sokkal többen.

Kiadó: Minerva kiadó
Oldalak száma: 236

Egy mindenkiért, mindenki egyért!

Alexandre Dumas: A három testőr
5/5

Ki ne látta volna a Három testőrt valamilyen feldolgozás formájában? Még valamilyen halvány képek nekem is rémlenek, de nagyon-nagyon távoli múltból. Már egy ideje igyekszem a szépirodalom terén lévő lemaradásomat pótolni, és egyik ilyen könyvem volt ez is. Ráadásul a könyvmoly párbaj-hoz is fel vittem, mint listás könyvet, így kétszeresen motiválva voltam az elolvasására.

Dumas stílusa szimpatikus. Habár hajlamos a részletek olyan szintű bemutatásába, ami már túlzásnak tűnik számomra, alapvetően mégis élvezetesen ír. Képes megszerettetni a szereplőit az olvasóval, még úgyis, hogy nem rejti véka alá, hogy bizony vannak rossz tulajdonságaik is. De kinek nem? Néha mind hajlamosak vagyunk hivalkodni, mindannyiunk életében lehet titok amit szégyellünk, és titkolunk.És ha fiatalok vagyunk, hajlamosak vagyunk azt hinni, a virág a lábain előtt hever.

Ennek ellenére végig izgultam, hogy Athos, Porthos, Aramis, és D'Artagnan minden bajból épp bőrrel kijusson, és sikerrel teljesítsék a küldetéseiket. Habár a cím Három testőr, azért a főszereplő itt igazából a negyedik, és egyben legfiatalabb úriember, D'Artagnan. Az ő lépteit követhetjük igazán nyomon, a szerelmet, a csalódást, az agyafúrtságot, féltékenységet, veszteséget, győzelmet...persze a három jó barát szerves része ezeknek a történéseknek.

A történelem is megjelenik a regényben, hiszen ez szolgál hátteréül a cselekménynek. Szerelem, féltékenység, ármány, ami egy ország és a benne élő emberek életét átszövi, működteti. Hogy vajon tényleg sokszor egy-egy háború vagy csata csupán egy nő miatt tört ki? Nem tudhatjuk biztosan, de teljesen elképzelhetőnek tartom. Annyival kevesebbért is ölték már egymást emberek, mint egy-egy nő kegye...

Összességében szólva a könyv tetszett. Izgalmas volt, és bár sokszor sejteni lehetett a következő lépését a szereplőknek, azért bőven akadt meglepetés is benne. A szereplők árnyalt személyiségek voltak, még arról is, akit az elején utálni akartam, a végén kiderült, hogy annyira nem is rossz. Na persze, nem változott meg, és lett hirtelen jó ember, de már nem csak "fekete" színben láttam.
Azt sajnálom, hogy nem hamarabb olvastam el, gyerekként egy nyáron sokkal nagyobb örömet tudott volna okozni. Most is hatalmas szívességet tett, amikor a vizsgaidőszak stresszelős pillanatiból kiemelt egy teljesen más helyre, de elmaradt az a rajongás, ami lehetett volna, figyelembe véve hogy 14 évesen mik iránt rajongtam. :) De ez van, örülök, hogy most megismerkedhettem eme kötettel. Amint időm engedi, elolvasom a folytatását. Mert bizony az is van neki.

Kiadó:Európa Könyvkiadó
Oldalak száma: 688

Anita újabb bevetésen

Laurell K. Hamilton: Végzetes flört
4/5

Anita Blake sorozat egyike azoknak a könyveknek, amelyek mindig vegyes érzelmeket váltanak ki belőlem. Várom az új részt, de egyben félek is tőle. Ám ebben a részben kifejezetten kellemesen csalódtam.

Anita elveihez híven, nem hajlandó csak úgy kirángatni a már elhunytakat a föld alól. A pénz nem érdekli, nyomos indokot akar látni. Ám van, aki nem viseli el, ha nemet mondanak neki, és mindenáron viszont akarja látni a szerettét. Akár úgy is, hogy Anitát elrabolja, és a szerettei életével sakkban tartja...

Ami kifejezetten tetszett, hogy a történet nagyobb hangsúlyt kapott, mint az erotika. Ez kifejezetten üdítőnek tűnt számomra. Persze, itt is van, és az ardeuer-től sem szabadulunk meg, na meg persze a pasik jelenléte is elvárható. De, mindezek most egyensúlyban vannak, nem billen ki a mérleg. A történet, annak ellenére, hogy milyen rövid, kerek egészet alkot. Nincs kifejezetten hiányérzete az embernek, rendes lezárása van, ahogy az illik. Persze jóval hosszabban is elbírtam volna viselni a történetet, esetleg Jean-Claude megjelenését is, de nem lehet minden az én kedvem szerint ugyebár?

Anita hozza szokásos formáját, rámenős, ha kell, igyekszik mindig bátornak tűnni, és mindeközben foggal-körömmel védi a szeretteit. Ennyi jó tulajdonság mellett elnézem neki a pasigyűjtögetési mániáját...:D.
Ami nagyon tetszett, az a flörtölős jelenet, ahogy próbálja a fiúk által tanított dolgokat átültetni a gyakorlatba :D.

Ami a könyv hátránya, az a rövidsége. Tényleg még vagy 200 oldalt is tudtam volna olvasni belőle.
Hatalmas pluszpont viszont a végén azért, hogy elmeséli, hogyan is született meg a történet. Érdekes volt elolvasni :)
 

A könyvért köszönet az Agave kiadónak.

Kiadó: Agave
Oldalak száma: 162

Depresszión keresztül a világ

Elizabeth Wurtzel: Prozac-ország
5/5

Szokás szerint sikerült egy komoly témát pedzegető könyvet kivennem a könyvtárból, és olvasásától még a vizsgaidőszak sem tántorított el.

A történet eléggé in medias res indít, azaz szinte belecsöppenünk a dolgok közepébe. Főhősnőnk épp egy buli közepette zokog bezárkózva a fürdőszobába, és mi csak kapkodjuk a fejünket, hogy mi is van?
Aztán szép lassan elindul a vezérfonál, mi meg utána. Megtudjuk, hogy is sikerült kikötnie a fürdőszoba közepén, és hogy mire próbálják rábeszélni a  barátai.

Ami furcsa lehet a történet vezetésben, hogy kisebb-nagyobb kitérők vannak a történetben. Hol ugrunk egyet vissza a gyermekkorába, hol az épp aktuális igen sötét gondolatait fejti ki nekünk az írónő, és ezzel a történet valamennyire vontatottabbá válik, de ha ez az első pár oldalnál nem riaszt el, később már nem fog zavarni. Ami még elriaszthatja az olvasót, az a kicsapongás teljes körű bemutatása. Nem feltétlenül adnám egy 14 éves kezébe, de olvastam már rosszabbat is. 

Számomra több okból is érdekes volt a történet. Egyrészt mindig is vonzottak a nehéz sorsok, és az önéletrajzi írások. Másrészt volt már valamilyen szinten találkoztam a depresszió különféle megnyilvánulásaival, hol magamon, hol ismerősön. Furcsa, és egyben hátborzongató volt olyan régebbi gondolataimat viszont látni leírva, amik egy bizonyos időszakban rendszeresek voltak, most már viszont  nem azok. Ez a könyv, a szavai, a félelmei és vágyai olyan mély bugyrokba vittek el, ahol hál' istennek én magam sosem jártam, bár az odavezető út egy részét ismerem. Kicsit talán mindenki ismeri, mert kinek ne lett volna az életében legalább egy olyan pillanat, amikor mindent értelmetlennek látott, sötétnek, és nem volt ereje felállni hogy tovább lépjen. Aztán persze csak sikerült. Ez a normális. A barátok, az élet, a mi saját lényünk jó esetben képes arra, hogy visszataláljunk a normális világba. Mert mindenki igényli a fényt, az örömöt.
Ha viszont nem sikerül, mindegy hányan segítenek, mindegy milyen jó a sorod...akkor ott baj van.
Elizabeth világa hiába volt néha maga a tökély, ő mindig szinte pokolnak érezte.

Amiért érdemes elolvasni: Megtudhatjuk milyen szemmel látják ők a világot. Mert ha nem vagyunk benne ebben a helyzetben, nem saját bőrön tapasztaljuk a problémát, akkor azért nehezen értjük meg. Saját tapasztalatból tudom, hogy nehéz mindig optimistának lenni, mindig vidítani a másikat, ha az csak a rosszat látja az életben. És ez egy idő után a legtöbb embernek sok lesz. Pedig a depressziós nem tehet arról, hogy így érzi. És csak mert azt mondjuk neki, hogy nézzen körbe, és örüljön már egy kicsit, attól az még nem fog be is következni, mert lehet hogy tényleg nem képes rá.

Amire azért figyelni kell: Huzamosabb olvasása esetén könnyen kedély romlást tapasztalhatunk magunkon. Vagy csak én voltam erre a témára a szokottnál is érzékenyebb, nem  tudom. De legyen bekészítve mellénk édesség, vagy napos teraszon olvassuk, esetleg utána találkozzunk valakivel, aki biztos képes elkergetni a szomorúság felhőjét...

Kiadó: Európa
Oldalak száma:  486

Könyvek melyek kedvencek lehetnek

Nos, csak azért mert az idén két hét alatt estem át 6 vizsgán, szakdoga védésen, és ezerrel készülök a mind vészesebben közeledő államvizsgámra, sem tud eltántorítani a molyságomtól :D. Ergo továbbra is figyelemmel követem, mit is kellene olvasni. Mindent. :) Na de néhány, amire szemet vetettem, és mostanában jelennek, jelentek meg :).

George R.R. Martin: Sárkányok tánca
Alexandra kiadó, Könyvhétre jelent meg.

Szeretem ezt a sorozatot, igaz, minden könyvét kölcsönben sikerült elolvasnom. Még jó, hogy páromnak megvannak, és én is eltudom kérni őket :D. Még nem tudom, hogy megveszi-e magának (ideális lenne :D), megvegyem neki ajándékba, vagy hogy kerül a kezei és ezáltal később az én kezeim közé is, de valahogy majd csak összejön a dolog.
A fülszövegből:
"Közeleg a tél. A hideg szelek feltámadtak a sokat szenvedett Hét Királyságban, ahol az Öt Király háborúja után a túlélőknek most az éhínséggel kell szembenézniük. Az emberek birodalmát védelmező Fal ifjú parancsnoka, Havas Jon a Mások elleni reménytelen küzdelemre próbálja felkészíteni a szétzüllött Éjjeli Őrséget, ám rá kell döbbennie, hogy ellenségei jóval közelebb vannak hozzá, mint gondolná. Stannis Baratheon Észak uralmáért vív elkeseredett harcot a Boltonokkal, miközben Királyvárban a Lannister-ház próbálja megerősíteni Tommen, a gyermekkirály törékeny uralmát a kivérzett Hét Királyság fölött. A Keskeny-tenger másik oldalán Tyrion Lannister, a megvetett és üldözött rokongyilkos sárkányvadászatra indul, ám útja veszélyekkel és váratlan kitérőkkel teli. A világ eközben az ősi városra, Meereenre figyel, ahol Viharbanszületett Daeneryst, Westeros jog szerinti uralkodóját minden oldalról szorongatják ellenségei. Hogy arathat diadalt a Sárkányok Anyja, ha három gyermekére sem számíthat? A végkifejlet csak tűz és vér lehet, ám ki éli túl a sárkányok táncát?"

 Simon Tamás: Vérmacska 2- Avagy a világuralom Alfira tör
Könyvmolyképző kiadó, Könyvhétre jelent meg

Nos, ennek a macskának a történetével még a neten találkoztam először, blog formájában. Az első kötetre is fenem a fogam, erre megjelenik a második rész. O.o Azt hiszem kénytelen leszek meggazdagodni, ha ezt ilyen tempóban művelik velem a kiadók :D. De ki tudna, és legfőképpen ki merne ellenállni Alfinak? Na, ugye.
"A Vérmacska visszatér és töketlenül is tökösebb, mint valaha. Tisztában vagyok vele, hogy a második részek, azok mindig szarabbak, mint az elsők. Azzal is tisztában vagyok, hogy ez most nem így lesz. Már csak azért sem, mert tanultam az első kötet hibáiból (ha voltak egyáltalán hibái) és tanultam abból is, hogy Szőrire nem szabad semmit bízni, mert mindent elszúr. Alfi, ez a két fröccsért vásárolt macskaátok ugyanott folytatja a naplóját, ahol abbahagyta. Elhozza a kurva világot, de ehhez most a világnak is lesz egy-két szava."

 Ian McDonald: A dervisház
Ad Astra kiadó, Könyvhétre jelent meg

Nem olyan rég jelent meg a kiadók között az Ad Astra kiadó. Főleg sci-fi vonalon mozognak. Már a 4 debütáló könyvük is felkeltette figyelmemet, pontosabban azok közül kettő, és most eme új könyv. Úgy érzem, érdemes lesz figyelemmel követni a kiadó megmozdulásait, pláne ahogy ismerőseim blogját olvasom a könyveikről.
"Bomba robban egy isztambuli villamoson – egy átlagos nap, egy mindennapos merénylet a 2027-es év Törökországában, amely az Európai Unió legfiatalabb, legsokszínűbb, ugyanakkor legszegényebb tagja: Közép-Ázsia bazárja, a földgázkincsek kapuja, a nanotechnológiai fejlődés műhelye.
Ez a robbanás azonban az Adem Dede téri dervisház minden lakójának életét felforgatja: a katasztrófákra fogadásokat kötő, nyugalmazott közgazdászprofesszorét, az országos földgázcsalással élete legnagyobb dobására készülő brókerét, a legendás, mézzé lett ember nyomába eredő régiségkereskedőét, a nanotechnológiai újítást eladni próbáló marketingesét, a szívbeteg kisfiúét és a házban bujkáló férfiét, aki a merényletet követően dzsinneket kezd el látni. Olyan veszély nyomára bukkannak, amely nem csak Törökországot, hanem Európa többi részét is fenyegeti…"

 E.L.James: A szürke ötven árnyalata:
Ulpius kiadó, és ha jól tudom ez is a Könyvhéten debütál, de erre mérget nem vennék.

Meglepő módon erről a könyvről az egyetemi ismerősömtől szereztem tudomást. Miután megtárgyaltuk, hogy szeretjük Anita Blake sorozatot, felhívta a figyelmemet eme könyv angol változatára. És a napokban láttam, hogy magyarul is megjelent. Nos, én kíváncsian várom, hogy milyen lesz, ha egyszer a kezeim közé kerül :D. Ha jól tudom ez ismét egy sorozat (már meg sem lepődöm.).
"Az erotikus, mulattató és mélyen megindító Ötven árnyalat-trilógia olyan történet, amely hatalmába keríti és birtokba veszi olvasóját, azután mindig vele marad.
Amikor Anastasia Steele, az irodalom szakos egyetemi hallgató interjút készít Christian Greyjel, az ifjú vállalkozóval, gyönyörű, okos és ijesztő férfival találja szemben magát. A nem e világban élő és ártatlan Ana megretten, amikor ráébred, hogy akarja ezt a férfit, és annak rejtélyes tartózkodása ellenére kétségbeesetten próbál közelebb kerülni hozzá. Grey, aki képtelen ellenállni Ana csendes szépségének, eszének és független szellemének, elismeri, hogy ő is akarja a lányt – de a saját feltételei szerint.
Ana, akit egyszerre ijeszt és izgat Grey szokatlan szexuális ízlése, habozik. Greyt minden sikere – multinacionális vállalkozásai, hatalmas vagyona, szerető családja – ellenére démonok gyötrik és az önuralom kényszere emészti. Amikor a pár vakmerő, szenvedélyes viszonyba kezd, Ana fölfedezi Grey titkait és tulajdon, sötét vágyait."

Elnézve az újabb listát, hát...a világ összes pénze nem lenne elég nekem :D. Pedig megyünk a Könyvhétre szombaton, de nagyon úgy néz ki, hogy egyelőre a régebben kinézett könyveket fogom meg venni. Ezek pedig egyelőre csak a nyálelválasztásomat indítják majd meg...