2013. október 18., péntek

Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?

Jeanette Winterson: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?

5/5

"„Jeanette Wintersont olvasni annyi, mint szeretni őt. Ez a szilaj, elragadóan különös brit írónő szokatlan őszinteséggel vall magáról önéletrajzi könyvében.” O, The Oprah Magazine

„A szikrázó humorú Miért lennél boldog, ha lehetsz normális? nemcsak az örökbefogadás érzelmi örökségét dolgozza föl sokoldalúan, hanem helyet kap benne az az üdítő felismerés is, hogy az életet megérteni ugyanolyan nehéz, mint megélni.” Entertainment Weekly

Amikor Jeanette tizenhat évesen elmegy otthonról, mert szerelmes lesz egy másik lányba, örökbe fogadó anyja, Mrs. Winterson csak annyit kérdez tőle: „Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?”
 

Winterson azonban nem mond le a boldogságról, hanem keresi egy életen át – erről szól ez a mulatságos, szellemes, hol dühödt indulattal, hol lelkesedéssel megírt történet, amely nem más, mint az igazság, a világszerte népszerű Jeanette Winterson életének története."

Bevallom, ezelőtt nem olvastam az írónőtől egy könyvet sem, és még csak nem is hallottam a nevét, de a bősz jegyzetelgetés közben az eddig megjelent könyveit is feljegyeztem, így biztos, hogy utánuk nézek majd. Ami megfogott, az a fülszöveg, és a cím volt. Így kezdődött.

Lássuk be, alapvető emberi tulajdonsága az embernek a kíváncsiság. Szeretünk minél többet megtudni másokról, hogyan élik meg a mindennapjaikat, milyen történet bújik meg mögöttük. Talán ezért is vonzódom az önéletrajzi regényekhez. És itt aztán bepillantás nyerhettem, nem csak egy fájdalmas múltba, de gondolatokba, érzelmekbe, amelyek átcsaptak rajtam, magukkal ragadtak.

Jeanette elmeséli azt, milyen érzés örökbefogadott gyereknek lenni, ráadásul egy olyan családban, ahol nem feltétlenül azt érzi, az ember, hogy szeretik és elfogadják. Megtudhatjuk milyen gondolatok fordulnak meg egy ilyen helyzetben a gyermek fejében, hogy próbálja magát védeni. S nehéz kezdetek után sem javul a helyzet, ha egy kis községben az ott elfogadott normákba akárhogyan is szeretnéd, de nem tudod a saját lényedet beerőltetni.
"Normálisnak lenni volt a legnehezebb."
Igazából az egész élete egy küzdelem, az érzelmeivel, a berögzült szokásokkal, a múltjával, önmagával. És mégis, egész végig szerette/szereti az életet. Csodálom érte.

Olvasás közben sokszor éreztem azt, hogy "Igen, ezaz! Ezt érzem én is!" Máskor pedig csak tágra nyílt szemmel néztem, hogy hová fajulnak a dolgok. Áttudtam érezni azt, hogy úgy érezte nem elég jó, nem lehet szeretni, nincsenek értékei. És sajnáltam, amikor próbált szeretni, és nem hagyták, vagy épp nem tudott. Ezer és egy gondolat cikázott át rajtam, próbáltam megérteni, elfogadni dolgokat. Az egy más világ volt, más értékekkel, normákkal. Néha úgy éreztem másik univerzumot látok megelevenedni.
Szinte minden oldalon találtam nekem tetsző, vagy valamiért gondolatkeltő mondatokat, amelyek igazak, függetlenül attól, hogy mennyire eltérő világba születtünk. Ráadásul az egész történetet átívelte, összefogta a könyvek és az írás iránti szeretet. Mivel mással lehetne még megragadni egy molyleány szeretetét?
Ami a fogalmazását illeti, remekül áttudja adni az akkor átélt érzelmeket, és elég sajátosan, vissza-visszatérve vezet minket végig egy történeten, ahol minden mindennel összefügg, és a múlt szerves része a jövőnek és jelennek. Érdekesen, figyelemfelkeltően ír, barátom akkor lesett bele, amikor a vonaton ülve már csak pár oldal volt hátra belőle, de annyi alapján is megjegyezte, hogy érdekesnek tűnik.

Hogy miért kell elolvasnod? Lásd egy másik szemmel az embereket, a világot, és az életeket. Mert mindenki a saját életét érzi a legnehezebbnek, pedig lássuk be, vannak sokkal de sokkal rosszabbak. És persze azért is, hogy megismerj egy kivételes nőt, aki múlt ellenére is megpróbál szeretni, embereket és az életet egyaránt.
Na meg hogy rájöjj, a könyvek milyen fontosak lehetnek az életben.

A könyvért köszönet illeti a Park Kiadó.

Agave hírek

Október 24-én, csütörtökön megjelenik Alma Katsu -  Halhatatlanok trilógiájának második kötete, a Megtorlás.
Az első rész nagy sikernek örvendett az olvasók között, reméljük a második rész sem marad el mögötte.

"A nagy sikerű Halhatatlan után megérkezett a folytatás, Alma Katsu lebilincselő trilógiájának második része.

Lanore McIlvrae az a fajta nő, aki bármit megtesz a szerelemért. Ha kell, téglából és kőből emelt fal mögé zárja a férfit, aki szereti.
Nincs más választása, mint eltemetni Adairt, bosszúálló végzetét azért, hogy megmentse Jonathant, akivel az 1800-as évek elején nőtt fel Maine állam egyik aprócska városában. Azt hitte, Adair örök társa lesz majd, de a férfinak más terve volt Lanore-ral. Titokzatos, túlvilági hatalmát felhasználva örök életet adott neki, a nő viszont túl későn tudta meg, hogy milyen árat kell fizetnie az 
ajándékért. 

Kétszáz évvel azután, hogy Adairt bebörtönzik, Lanore vezekelni próbál a bűneiért. Megválik hosszú évek során összegyűjtött kincseitől, hogy megtisztítsa múltját, és boldog életet élhessen új kedvesével, Luke Findley-vel. Ám ahogy a londoni Viktória és Albert Múzeumban kiállított tárgyait szemléli, hirtelen rá kell eszmélnie, hogy bekövetkezett, amitől kétszáz évig rettegett: Adair megszökött a börtönéből. A férfi újra szabad, és el fog jönni érte. Lanore-nak pedig fogalma sincs arról, hogyan védje meg magát ellene."

2013. október 15., kedd

Agave hírek

Jeff Lindsay: Dexter és a végső vágás

A könyv október 17-én, csütörtökön jelenik meg az Agave gondozásában, ezzel tulajdonképpen utol is érték az amerikai megjelenéseket, ott ugyanis csupán egy hónappal korábban jelent meg.

"Ilyet még a tévében sem látni!

Amikor a televíziós sorozatok legnépszerűbb sztárjai megérkeznek Miamiba, és a helyi rendőrkapitánysággal kialakított szakmai összefonódás következményeképpen igen közeli kapcsolatba kerülnek egy Dexter Morgan nevű lámpalázas vérfoltelemzővel, Hollywood megkapja, ami neki jár.

A szupersztár Robert Chase híres arról, hogy teljesen beleéli magát a szerepeibe, ezért semmi meglepő nincs abban, hogy levakarhatatlanul rátapad Dexter Morganre, a fánkrajongó, de egyébként végtelenül hétköznapinak tűnő laborosra, miközben a sorozata többi szereplőjével együtt a valódi zsaruk munkáját kutatják a Miami Rendőrkapitányságon. Chase a színészi játéka tökéletesítése végett Dexter minden egyes mozdulatát leutánozza, és megpróbál a lelke mélyéig leásni.

Ezzel csak egyetlen apró kis gond van… Nevezetesen az, hogy Dexter hobbija a legvérengzőbb gyilkosok levadászása és megbüntetése, akikhez az igazságszolgáltatás keze nem ér el. Az ilyen titkok jobb, ha nem kerülnek rivaldafénybe, vagy felfuvalkodott hollywoodi egók fürkész szeme elé, legalábbis, ha Dexter még nem kíván villamosszékbe ülni. Semmire nem vágyik kevésbé, mint spotlámpákra és lesifotósokra… de a hírnév csábító szirénhangjának hatása alól ő sem tudja kivonni magát.
J
eff Lindsay a maga találóan ördögi humorával és tökéletes ütemezésével ismét bizonyítja, hogy külön kategóriát alkot a műfajon belül, és eddig vitathatatlanul ez a legmesteribb műve."

2013. október 13., vasárnap

Piték és bonyodalmak

M.C.Beaton: Agatha Raisin és a spenótos halálpite

4/5

"Agatha Raisin, az egyedülálló, célratörő reklámügynök eladja cégét, felszámolja londoni életét és leköltözik a mesés nyugalmú, festői Cotswoldsba. Ám a vágyott életről kiderül, hogy borzalmasan unalmas. Agatha, hogy unalmát elűzze, benevez a helyi pitesütő versenyre. Mivel fogalma sincs sütésről-főzésről, vesz egy kész pitét a londoni ismerős boltban, és sajátjaként nevezi be. Még a zsűri elnökét, a helybeli Cummings-Browne ezredest is megpróbálja megvesztegetni, de nem ő nyer. Ám a verseny végeztével az ezredes hazaviszi a süteményt, megeszi és meghal. Kiderül, hogy a pite spenótjába gyilkos csomorika keveredett. A rendőrség ugyan véletlen balesetként zárja le az ügyet, ám Agatha gyilkosságra gyanakszik és nyomozni kezd…

A skót írónő regénye – mint valamennyi Agatha Raisin könyv – pompás, izgalmas krimi, nagyszerű szatíra a londoni és a vidéki életről, remek karakterekkel és pergő, fordulatos cselekménnyel. Az amatőr detektív remekül megrajzolt figuráját kritikusok és a rajongók egyaránt megszerették, a sorozat már a 21. kötetnél tart."

Kissé lassan haladok a saját könyvekkel, ezt is még augusztusban kaptam, de csak most jutottam el odáig, hogy olvassam :D.
Nos, a címe már maga elég figyelemfelkeltő, és a fülszöveg is elég ígéretes volt. És a végén összességében nem voltam elégedetlen a történettel.

Agatha a nyugdíjat elérve úgy dönt, hogy megvalósítja régóta dédelgetett álmát, és Corswoldsba, egy csendes és nyugodt faluba költözik pihenni. Amivel nem számol, hogy habár kedvesek az ott lakók, mégis éreztetik, hogy betelepült személy. És mindemelett még unatkozik is. De ha megnyeri a pitesütő versenyt, minden jobb lesz nem igaz? Nem teljesen...pláne ha a csalás mellett még egy halál is beüt. De legelább a mi főhősnőnk rájön arra, mivel is ütheti el a felesleges idejét...nyomozással!

Jó, nem egy Agatha Christie, az tény. De ennek ellenére elszórakoztatott, és lefoglalt, amíg olvastam. Ráadásul nem is egy vastag könyv, így igen jól lehet vele haladni.
Nem egy kissé zakkant szereplővel megismerkedhetünk, bepillantást nyerhetünk a falu cseppet sem mindig idilli életébe, és mozaikdarabkákat rakosgathatunk össze.Mondjuk a vége annyira nem meglepő, de összességében véve mégis élveztem az olvasását.

Agatha alakja az elején igazán ellenszenves volt, el kellett telnie egy kis időnek, amíg sikerült összecsiszolódnunk. Viszont utána már kifejezetten megkedveltem a csipkelődős modorát.
Talán még a fiatal rendőrt, és a lelkész feleségét kedveltem meg a leginkább :D.

Mindenesetre egy kis kikapcsolódásra ideális a történet. Én kíváncsi lettem a folytatásokra is, amiből ha jól látom, van bőven...

Kiadó:Ulpius
Oldalak száma: 342

Kraken

China Miéville: Kraken

4,5/5

"A londoni Természettudományi Múzeumból eltűnik a világ egyik legnagyobb preparált polipja, az Architeuthis dux. A megmagyarázhatatlan bűncselekmény – miként kerülhetett ki a gigászi üvegtartály a bezárt teremből? – azonban csak a kezdet, amely még ennél is bizarrabb események láncolatát indítja el.

A fejlemények szökőárként sodorják el a rendkívüli példány preparátorát és egyben a bűntény felfedezőjét, Billy Harrow-t. A racionális tudóst elnyeli a modern London mágikus birodalma, ahol szekták vívják vallásos bandaháborúikat, a kultuszrendőrség az apokalipszis elhárításán fáradozik, és groteszk orgyilkosok dolgoznak az embernek már semmilyen értelemben nem nevezhető maffiafőnököknek.

Billy helyzetét nehezíti, hogy az Architeuthis dux teremtőjeként hirtelen túlságosan is fontos személlyé válik abban a másik nagyvárosban, ahol a lényt valódi istennek tartják. A kérdés pedig innentől már nem egyszerűen az, hogy ki tervelte ki a páratlan bűntényt – hanem az, hogy vajon melyik szekta akarja egy halott isten segítségével elhozni a nagy, végső apokalipszist?

A Konzulváros szerzőjének urban fantasyje sötéten humoros és közben mégis véresen komoly regény; rendkívüli ötletekkel teli utazás egy őrült és titokzatos London szívébe."

Már egy ideje szemezek az íróval, és amikor lehetőségem adódott, hogy a frissen megjelent könyvét elolvassam, nem haboztam lecsapni rá. Mivel ezelőtt még könyvet nem olvastam tőle, nem tudtam, mire számítsak, de egy biztos, erre nem gondoltam.

Adva van London, a maga megszokott hétköznapjaival. Eme világban éli mindennapjait Billy, a Természettudományi Múzeum munkatársa, egészen addig, míg egy tárlatvezetés alkalmával fel nem fedezi, hogy Archie, a preparált polip tartályostól, mindenestől eltűnik. És ekkor események láncolata veszi kezdetét, minket pedig az író bedob a mély vízbe, a cápák közé.
Akárcsak főhősünk, mi is csak kapkodjuk a fejünket, amikor bepillantást nyerünk a város másik életébe, amely ott húzódik a felszín alatt, és most igencsak felbolydult. A közeledő armageddon mindenkiből kihozza a legjobbat/legrosszabbat, és mi olyan csoportokat ismerünk, meg, akikről azelőtt álmodni sem mertünk.
Van itt minden, ami szem-szájnak ingere, a különböző szekták, a furcsa szektákat gyűjtő emberek, beszélő Tetkó, jövőbelátók, szellemlények, fegyvertenyésztők stb.

Elképesztően gazdag világba kalauzul minket az író, ami saját szabályokra épül, és ami akarjuk-e vagy sem, de minket is magába szippant. Mindezt egy sötét, sokszor erőszakos háttérrel fűszerezi, ami miatt mi is, akárcsak a riadt vadak, figyelünk minden rezzenésre, és megfeszült idegekkel követjük a villámgyorsan változó történéseket, a kialakuló és felbomló szövetségeket, s próbáljuk megfejteni a nyomokat. Mert mindenki hall és lát, de még se tud senki semmit.

Az elején tényleg csak kapkodtam a fejem, és próbáltam bekategorizálni a dolgokat. Nem sok sikerrel. Viszont amikor egyszerűen csak hagytam, hogy sodorjon magával a történet,máris jobb lett a helyzet. Elképesztő lényeket ismertem meg, metaforák jelentésén elmélkedtem. És szép lassan elkezdtem megkedvelni ezt varázslatos, ám egyben kegyetlen világot, ahol istenek járnak közöttünk, szörnykondák járják a várost, aki saját antitestjeivel védekezik, ha szükségét érzi. (Ezt mint biológus, hatalmas piros ponttal jutalmaztam.)
Billy alakja a végére egészen kedves lett a szívemnek, főleg onnantól kezdve, amikor nem csak nyavalygott, és tagadott, hanem megpróbált tenni valamit.
Marge határozottságát irigyeltem, én lehet hogy Gross és Suby látogatása után szűkölve bújtam volna az ágy alá. Mellesleg kettejüket őszinte ellenszenvvel követtem, kínt, és vért hagytak maguk mögött. Nem győztem szugerálni a végüket :D.
Dane...habár nem tudtam teljesen megkedvelni, el kellett ismernem, hogy mindent megtett, hogy életben tartsa magukat, megtalálja a krakent, és megakadályozza a közeledő véget. Nem tudom, én hiszek-e bármiben is annyira, hogy akár az életemet adjam érte.
FSZBCS rendőrei. Nos engem Collingswood alakja kifejezetten idegesített, nem tehetek róla. Baron nem zavart annyira, csak a legvégén, amikor főnök létére sem látta át a dolgokat, és jóval a beosztottjai után kullogott.
Wati: Nos komolyan, ő az egyik kedves szereplőm lett. Annak ellenére, hogy nem igazán ember. És néha nem volna rossz, ha mi is ilyen könnyedén tudnánk változtatni a helyzetünket, nem igaz? Ráadásul segített, akkor is, mikor már alig volt ereje.

A történet vége pedig...nos, ezt a fordulatot tényleg nem vártam. De végül is azok a jó könyvek, ahol nem találja ki rögtön az ember a végkifejletet, nem igaz?

Azt kell mondanom, hogy a remekül felépített világ, az ötletes lények/szervezetek garmadája, a kedvelhető és utálható szereplők gárdája, a fordulatos történet végül le vett a lábamról. Úgyhogy ha szeretnél olvasni egy ismerős, és mégis teljesen ismeretlen világról, nem zavar a komor, sötét hangulat, és nyitott vagy a furcsábbnál furcsább lényekre, akkor ezt a történetet csak ajánlani tudom.

A könyvért köszönet illeti az Agave kiadót.


2013. október 11., péntek

Lélektolvajok

Rachel Vincent: Lélektolvajok (Sikoltók 1.)

5/5

Valami nincs rendben Kaylee Cavanaugh-val; megérzi, ha valaki a közelében meg fog halni. És amikor ez bekövetkezik, egy ellenállhatatlan erő arra kényszeríti, hogy sikítson, mint egy lidérc. Szó szerint.
 

Kaylee szívesebben foglalkozna azzal, hogy végre sikerült felkeltenie az iskola legjobb pasijának a figyelmét. De nehéz végigcsinálni egy romantikus randevút olyasvalakivel, aki láthatóan többet tud az ember kényszeres sikítozásáról, mint ő maga.
Amikor pedig az iskolatársaik látszólag ok nélkül sorra holtan esnek össze, csak Kaylee tudja, ki lesz a következő…


„Az idegességtől verejtékes lett a tenyerem, és kivételesen örültem, hogy képtelen vagyok megszólalni. Hogy nem tudok válaszolni Emmának. Ehelyett nyeltem, és a torkom összeszorult, akadályt képezve az engem belülről perzselő sikoly előtt. A szürke köd sötétebbé vált, bár sűrűbbé nem igazán. Könnyedén keresztülláttam rajta, ugyanakkor megváltoztatott mindent, amin rémült tekintetem megpihent; mintha a tornatermet áttetsző szmogfelhő takarta volna. És a valamik továbbra is a látóhatárom peremén mozogtak, hol az egyik irányba rántva a tekintetemet, hol a másikba.
Abban a pillanatban bármit megadtam volna, hogy képes legyek megszólalni, nem csak azért, hogy figyelmeztethessem Emmát – mert ez természetesen vitatható tett lett volna –, hanem hogy megkérdezzem Nasht, mi a fene történik. Ő is látja, amit én? És ami még fontosabb, ők is látnak már minket?”


Sok, különleges lényről olvastam már történetet, vérfarkasok, vámpírok, tündérek (kedvesek, nem kedvesek), különböző istenek, sellők léptek ki regények lapjairól. Ám eddig egy történet sem szól kifejezetten a banshee lényekről.
Eredetileg egy kelta szóból ered, aminek jelentése tündérasszony/szellemasszony. A különféle történetek szólnak arról, hogy ezek a lények szépek voltak-e vagy csúnyák, ám abban mind egyetértenek, hogy hangjuk/sikolyuk/sírásuk csak akkor hallatszik, amikor valakinek a halálát megérzik. A kelta mitológia szerint néhány kiváltságos család "saját" banshee-vel rendelkezett, aki megérezte a családtagok halálát, és sírásával azt is megjósolta, milyen lesz az. Ha hangos volt, akkor erőszakos és fájdalmas véget ért a delikvens, ha halk, akkor békés.

Na már most, mi történetünk elején kapásból megismerjük Kaylee-t, aki legjobb barátnőjével illegálisan jut be egy disco-ba. Minden egészen jól alakul, sőt még jobban, mint várták volna, amikor megpillant egy lányt, akit azelőtt soha nem látott, és ellenállhatatlan vágyat érez a sikítozásra. Ami lássuk be, nem éppen normális reakció, még akkor sem, ha megmagyarázhatatlan sötét árnyat lát körülötte. Hála istennek Nash, az egyik legrajongottabb felsőéves, sportoló segítségére van. Ám másnap a hírek arról szólnak, hogy a lány meghalt, és az orvosok nem értik miért. És a halálesetek csak folytatódnak...

Nem hiába szemeztem én már régóta ezzel a könyvvel, ugyanis levett a lábamról. Kaylee egy szerethető főhősnő, aki nem érzi magát tökéletesnek, sőt néha önértékelési problémái vannak, de ez ebben a korban teljesen normális. Kíváncsi, és ha valami megragad a fejében, az addig nem hagyja nyugodni, amíg ki nem deríti. Jó humorú, a kellő helyeken nagyszájú lány, aki azonban tisztában van azzal, mik a határai. És ez tetszett. Persze sokszor szembemegy a többiek elgondolásaival, de itt azért nem volt olyan, hogy bajba keverte volna magát, aztán malmozva várt a megmentőire.
Nahs alakja pedig kiegészítette. Ki gondolta volna, hogy lehetnének férfi bansheek is? Miért ne? És ebben az esetben lehetőségek tárháza nyílik meg mind az író, mind az olvasó előtt, és szerintem ezt ebben az esetben az írónő ki is használta. Mindezek mellett egy olyan férfi alakot teremtett meg, aki kellőképpen ellensúlyozza Kaylee-t, ha kell. De vajon ketten elegek lesznek a halál ellen?
A történet érdekes dolgokat vetett fel, és egy olyan világba kalauzolt el, ami magával ragadja az olvasót, és nem ereszti el egészen az utolsó oldalig. Eközben mi betekintést nyerhetünk abba, hogyan is épül fel a hierarchia a halálok között, mit értünk kölcsönvett időn, és vajon mire is képes együtt egy férfi és női banshee.
Na meg persze elméleteket gyárthatunk arra nézvést ki is áll pontosan a fiatal lányok halála mögött. A végén az állam leesett, mert rá pont nem gondoltam...persze utólag visszagondolva voltak árulkodó dolgok...de utólag mindenki sokkal okosabb, nem igaz?
És ami még kifejezetten tetszett, az a szerelmi háromszög hiánya volt. Komolyan üdítő olyan történetet olvasni, ahol nincs ilyen, "jaj, kit is válasszak" nyavalygás...

Úgyhogy ha szeretnél valami újat olvasni, ami nem túl hosszú, de kikapcsol, szórakoztat, és közben nem érzed a késztetést, hogy elégesd, akkor ezt a történetet bátran tudom ajánlani.

Kiadó: Jaffa
Oldalak száma: 300

2013. október 5., szombat

Agave hírek

Október 10-én, csütörtökön jelenik meg az Agave kiadó gondozásában az Isteni vétkek című regény, mely a Merry-Gentry sorozat 8. kötete.

"Mintha nem lenne elég az ikreivel terhes Meredith NicEssus faerie hercegnőnek visszarázódnia a Los Angeles-i mindennapok valóságába – odahagyva trónt és koronát –, a rendőrség egy sorozatgyilkossági ügyben kéri segítségét: a városban élő féltündéket valaki brutális módon lemészárolja, a holttesteket pedig tündérmesekönyv-illusztrációk mintájára rendezgeti el. Ráadásul feltűnik az Angyalok városának tündérkeresztanyja is, csáberejének mindenhatóságába vetett megingathatatlan hitével.

Merrynek nemcsak az emberek világában kell helyt állnia, a mágia visszatérő hatalmával újraéledő sidhe udvartartások intrikái is megnehezítik életét, ugyanakkor testőrei és szeretői – belső konfliktusoktól, vetélkedésektől sem mentes – hadával is meg kell birkóznia. Azt hitte, sikerült hátrahagynia a vért és a politikát; idilli életről álmodott a napsütötte Los Angelesben, szerettei körében. De itt az ideje az ébredésnek, rájönni, hogy a gonosz nem ismer határokat, és senki nem él örökké – még a mágiával élők sem.

Hamilton erotikával fűszerezett fantasyregény-sorozatának újabb kötete a hű rajongókat ismét bűbájának hatása alá vonja."

Maxim Könyvkiadó hírei

Azt hiszem felköthetjük a gatyánkat, ugyanis a Maxim Kiadó újabb, jobbnál jobb könyvvel kíván minket elcsábítani. Csak győzzük őket megvenni :)-

Dream válogatás könyvei:

Angyali gonosz (várható megjelenés: 2013. november 29.)
Angyalvágy (várható megjelenés: 2013. október 7.)
A sötétség városa (puhakötésben megjelent)
Az őrző (várható megjelenés: 2013. november 29.)
De mi került a pitébe? (várható megjelenés: 2013. október 15.)
Elakadó lélegzet (várható megjelenés: 2013. október 7.)
Gyilkos kegyelem (puhakötés megjelent)   
Ha az enyém lennél (várható megjelenés: 2013. október 15.)
Kalitkába zárt álmok (várható megjelenés: 2013. november 29.)
Milyen is a boldogság? (várható megjelenés: 2013. október 15.)
Szerelem első kattintásra (várható megjelenés: 2013. november 29.)
Szerethetetlen (várható megjelenés: 2013. november 29.)
Veszedelmes sorscsapás (várható megjelenés: 2013. október 15.)

Mont Blanc válogatás könyvei:

A könyvárus rejtélye (várható megjelenés: 2013. november 29.)
A lány, aki megérintette az eget (várható megjelenés: 2013. október 15.)
Az örök szépségen túl (megjelent)
Az univerzum és Alex Woods (várható megjelenés: 2013. november 29.)
Felettünk a csillagos ég (várható megjelenés: 2013. október 15.)
Hová tűntél, Bernadette? (puhakötés megjelent)
Kutya csillagkép (puhakötésben megjelent)

Illetve a Dream válogatásból október 15-ig 30%-os kedvezménnyel rendelhetsz a megjelent, illetve a megjelenő könyvek közül is. Egy könyv esetén 800 Ft lesz a posta költség, kettő könyv esetén pedig már nem is lesz.

2013. október 3., csütörtök

Egy druida mindennapjai

Kevin Hearne- Üldöztetve

5/5

"Atticus O’Sullivan, a druidák utolsó képviselője, békésen éldegél Arizonában, és egy ezoterikus könyvesboltot vezet. Szabadidejében pedig alakot vált, hogy ír farkaskutyájával vadászatra induljon. Szomszédjai és vásárlói abban a hiszemben élnek, hogy ez a helyes, tetovált, ír srác egy nappal sem több huszonegynél – pedig éppen huszonegy évszázada él a földön. Azt már ne is említsük, hogy energiáját a földből nyeri, éles nyelve van, és egy még élesebb varázskardja: Fragarach, a Válaszadó.

Csak az a probléma, hogy egy fölöttébb dühös kelta isten is szemet vetett kardjára, és évszázadok óta üldözi. Ez a kitartó istenség Atticus nyomára lelt, és barátunknak minden erejére – továbbá egy csábító halálistennő segítségére, vámpír- és vérfarkas ügyvédeinek falkájára, egy szexi csapos lányra (akinek fejét egy hindi boszorkány bérelte ki), és egy adag régimódi, ír szerencsére – szüksége lesz, hogy szétrúgjon néhány kelta ülepet, és megszabadítsa magát a gonosztól…"

Mostanában nem lehet okom panaszra, jobbnál jobb könyvek kerülnek a kezeim közé ilyen, vagy olyan módon. ;) Így van ez a képen látható kötettel is.

A fülszöveg volt az, ami felkeltette a kíváncsiságomat. Ugyanis napjainkban nem sok olyan történetet olvastam, ahol kifejezetten férfi lenne a főszereplő. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincs ilyen a piacon, de lássuk be, a nagyobb tömeget jelenleg a női főszereplők jelentik. Így kifejezetten felüdülésnek számított Atticus és a megpróbáltatásainak sora.

Történetünk Arizona eleddig csendes világában kezdődik, ahol is megismerkedünk főhősünkkel, Atticus-sal. Nos, nem csak a neve nem mindennapi, hanem ő maga sem az, ugyanis egy jó pár éve a földünket taposó druidáról van szó, aki hiába néz ki csupán 24 évesnek, jóval több mindent látott és lát, mint azt bárki gondolhatná.
Na már most, ha nekem valaki azt mondja druida, akkor a következő kép ugrik be:
Atticus meg minden, csak nem ilyen :D. De ez egyáltalán nem zavart. Kifejezetten jól sikerült benne ötvözni az évszázadok tudását, és a mai rohanó világunk emberének viselkedését. Egyik dominanciája sem okozott komolyabb zavart olvasás közben, mert nagyon jól voltak megírva az átmenetek, az ember elhitte, hogy mit miért tesz/mond. Ami még nagyon tetszett az alakjában, az a humora volt. Jó, ha nem erőltetett ez a szál egy történetben, mert különben pont a lényegét veszti el, hogy feloldja esetenként a feszültséget. Itt megfelelően operált ezzel is az író. (Igyekszem az ömlengésemet visszafogni, de nah, elég nehéz :D.) Mindemelett kellő mennyiségű paranoiával van megáldva, ami elengedhetetlen volt ahhoz, hogy eddig sikerüljön életben maradnia, miközben egy bosszúszomjas kelta isten koslat a nyomában.
A kutyájával való kapcsolata, párbeszédei pedig csak hab volt a tortán.
 
A kelta mitológiában sajnos járatlan olvasó vagyok, ám a történet felcsigázta érdeklődésemet, így lassan de biztosan pótlom a hiányaimat ezen a téren is. Mindenesetre így is érdekes volt olvasni, hogy ki miért felelős, milyen különleges képességei vannak. Egyik kedvencem a halál istennője volt, no és hozzáállása a ma embereinek viselkedéséhez :D. 
Plusz pontot jelentett az elképzelés, hogy a világunkban az istenek, és mitikus lények  kedvük szerint járhatnak, kelhetnek, igaz legtöbbünk számára láthatatlanul. Furcsa volt az elején összeegyeztetni a különböző kelta isteneket a divatos vérfarkas/vámpír alakokkal, de meglepő módon kiegészítették egymást, és a történetet. Egy biztos, egy jól felépített, a sokfélesége ellenére sem zavaros háttérvilágot kapunk, ami tele van mágiával, összeesküvésekkel, és csupa furcsa lénnyel. Csak remélni tudom, hogy lesz még lehetőségem eme világot jobban megismerni.

A történet maga elég pergő, és fordulatos. Az eleje talán kicsit lassúnak tűnhet, de szerintem nem okoz majd nagy gondot, ugyanis utána már csak kapkodjuk a fejünket, miközben azért szurkolunk, hogy kedvenc druidánk ne csak a támadásokat élje túl, de az emberek előtt se lepleződjön le (vagy ha igen, akkor azok azt olyan jól kezeljék mint az idős Mrs. MacDonagh). És persze egyik istennőt se haragítsa magára. Ami meglepően jól megy neki.

Úgyhogy, ha nem tudod, hogy ebben a pocsék időben mit olvass a fotelba süppedve, ezt csak ajánlani tudom. Humoros, pörgős, remek párbeszédekkel, jól kidolgozott, ámbár nem teljesen normális szereplőkkel. Pillanatok alatt azt fogod észre venni, hogy elfogytak az oldalak.

A könyvért köszönet illeti a Könyvmolyképző Kiadót.