Liebster Award

Még hét elején kaptam a díjat Craiglockhart blog szerkesztőjétől a díjat, amiért ezúton is köszönetet mondok.

Szabályok:

- Tedd ki, hogy kitől van a díj!

- Írj magadról 11 dolgot!

- Válaszolj 11 kérdésre!

- Küldd tovább 11 embernek!

- A feladónak nem küldheted vissza :P

 

Én azt hiszem annyit csalok, hogy 11 embert nem választok ki, mert ahogy néztem, már igencsak körbeért minden ismerősömnél a díj :).

 

Nos lássuk: 11 dolog magamról.

 

1. Japán nyelvet tanulok. Általában eme közlés után döbbent csend szokott támadni :D

2. Imádom az édességet, minden mennyiségben, még akkor is ha ez nem látszik meg rajtam. (Ismerőseim legnagyobb fájdalmára.)

3. Csak türelmes emberek kísérjenek állatkertbe, vagy vadasparkba, mert minden állat előtt leragadok, és kb. felét szívem szerint haza is cipelném.

4. Hiába a 24 év, még mindig imádok meséket nézni. 

5. Kávé az első gondolatom reggel, anélkül esélytelen hogy ép ésszel bármibe is belekezdjek.

6. Szeretek nagyon precíz lenni, ezért utálom, ha mégis hibázok, hiába emberi dolog.

7. Imádom a bolyhos dolgokat. 

8. Szeretem az esőt (de csak azt a majdnem meleg, finoman szemerkélő típust).

9. Ismerőseim szerint birkatürelmem van...ebben én azért nem lennék olyan biztos :D.

10. Növénybiológus szakirányon vagyok jelenleg, de nem, ez nem jelenti azt, hogy minden növényt kapásból felismerek.

11. Szeretek dúdolgatni, csak úgy magamban, bár erről a macskámnak meg van a saját véleménye.

 

Válaszaim:

Kérdéseim:

1. Van kedvenc booktubered?

Nincs, időnként megnézem őket, de kifejezetten kedvenc nem lett még egyik sem.

 

2. Melyik könyves világba csöppennél bele szívesen?

Hm, nagyon jó kérdés. Biztosan megnézném magamnak a Harry Potter könyvek világát, mert a varázslat és a különféle lények együtt igen nagy vonzerőt jelentenének nekem. És mert gyerekkorom egyik kedvenc sorozata volt.

 

3. Van valamilyen rendszered, ami alapján sorba rakod a könyveidet a polcodon?

Jelenleg csak méret alapján vannak bepakolva. Mindig tervezem, hogy majd kiadók alapján fogom őket rendszerezni, de még nem volt hozzá elég időm és lelkierőm.

 

4. Szereted a sört?

Ambivalens a kapcsolatom vele. Alapvetően nem vagyok oda az alkoholokért, de időnként (és főleg barátom adagjából) kortyolgatok. 

 

5. Hol laknál legszívesebben?

Egyértelműen valami mediterrán helyen, ugyanis nagyon rosszul tűröm a hideget. :D

6. Mi a kedvenc tulajdonságod önmagadban?

A humorom. Ha már nincs semmi más, ez akkor is ott van, hogy ne hagyjam magam meg teljesen a gondoknak.

7. Mit nézel meg legelőször másokon?

A szemeket. Egyrészt mert az a lélek tükre ugyebár. Másrészt pedig imádom a világos szemszíneket, és önkéntlenül is keresem az ilyet.

8. Milyen mesebeli lényt tartanál szívesen otthon (pl. sárkány, házimanó stb.)?

Mindenből egyet :D. De ha csak egy dolgot lehetne választani, akkor talán sárkányt. Erős, okos, és még repülhetnék is vele. Na meg betörő legyen a talpán, aki besurran mellette a lakásba.

9. Szerinted elég időt töltesz olvasással?

Nem egészen, de az egyetemi hajrá és labor mellett a maximális időt töltöm vele.

10. Érezted már úgy olvasás közben, mintha az adott szereplőt rólad mintázták volna?

Néha. És a legtöbbször nem kedveltem őket.

11. Mire vágysz most a világon a legjobban?

Húha, jelenleg több dologra is. De talán az ez első, hogy az egyetem hátralévő részét elvégezzem és utána felvegyenek PhD-ra. 

Könyvfesztiváli programok

A Libri Kiadói Csoport programjai a XXI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon

2014. április 24-27.

Elsodort életek – ez a címe annak a kerekasztal-beszélgetésnek, melynek két – a Libri és a Park Kiadónál megjelenő – dokumentumkötet megjelenése adja az apropóját. Április 26-án, szombaton, 13.00 órakor vendégünk lesz Szegedy-Maszák Marianne, a Csókolom a kezét című memoár szerzője, Fenyő D. Mario, Az elsodort ország – Naplójegyzetek 1944-45-ből című kötetet jegyző Fenyő Miksa fia, és Závada Pál, akinek a Magvető Kiadónál jelenik meg Természetes fény című regénye. Ők hárman beszélgetnek a II. világháború sújtotta Magyarországon megélt különféle sorsokról a Supka Géza-teremben. A moderátor Krizsó Szilvia.

„Az egyik legfontosabb hang a holokauszt gyermekeitől.”  - írta Henryk Grynberg Bogdan Wojdowski A holtaknak vetett kenyér című regényéről. Április 26-án, szombaton, 14.00 órakor a Márai-teremben Alina Molisak lengyel irodalomtörténész és Halasi Zoltán költő, író, műfordító beszélgetnek Bogdan Wojdowski A holtaknak vetett kenyér című kötetéről. A bemutatón László Zsolt színművész olvas fel részleteket a műből.

Vérvörös út

Moira Young: Blood Red Road - Vérvörös út

4,5/5

"Hogy megmeneküljön, küzdenie kell.
Hogy túléljen, vezetővé kell váljon.
Saba világa darabokra hullik, amikor az ikertestvérét, Lugh-t fogságba ejti négy kabátos lovas. Saba eldönti, hogy megmenti, ezért nekivág a Pusztítók által hátrahagyott törvényen kívüli sivár tájnak. Ez egy brutális világ, ahol Saba felfedez magáról pár meglepő dolgot. Vad harcos, ravasz ellenfél és mindenek fölött legyőzhetetlen túlélő. Egy Jack nevű fenegyerekkel és egy Szabad Sólymok nevű lány forradalmár csapattal Saba útnak indul, hogy megmentse a testvérét – és talán az egész világot."

Azt hiszem nem kell mondanom, mi volt az, ami első látásra le vett a lábamról eme könyv esetén. Igen, a borító. Na de ki tud ellenállni egy ilyen színvilágnak? A fülszöveg nem lő le semmi lényegeset, így alapvetően nem tudtam mire is számíthatok majd a történettől.

Saba az ikertestvérével, kishúgával és az édesapjával él egy sivár tájon. Lassan a túlélésük a tét, s hiába is fohászkodnak az esőért, az nem jön. Ellenben helyette érkezik 4 lovas, akik elrabolják Lugh-t. Saba pedig úgy dönt, hogy bármibe is kerül, de utána megy, és megmenti, így hát neki vág a hátrahagyott nyomoknak...

Annak ellenére, hogy kicsit féltem a történettől, meglepő módon nagyon tetszett. Egy alapvetően pörgő cselekményű, és sodró lendületű történetbe kapcsolódunk be, ami amellett hogy magába szippant, unatkozni sem hagy bennünket. Persze itt is vannak kicsit lassabb részek, de kellenek az ilyenek is, hogy kicsit megpihenjünk.

Fontos szerepet kap a főhősnőnk jellemének alakulása is. Bár alapvetően sem az a tesze-tosza kisleány, azért van hová fejlődnie. Főleg a húgával kapcsolatban, na meg hogy ne csak a heves vérmérséklete vezesse, hanem néha az esze is. Igazából ez volt az elején talán az egyetlen dolog, ami kissé fárasztott. Anélkül, hogy végig gondolta volna, már vetett el ötletet, pedig az tényleg közelebb vitte volna a céljához. És kissé pökhendi is volt, pedig nem egyszer a saját "hamarisága" miatt került bajba. De innen szép fejlődni, nem igaz?

Lugh alakja nem került közel hozzám, de ez köszönhető annak, hogy ő inkább az elérni vágyott cél, mint sem szereplő, de remélem a folytatásokban őt is sikerül jobban megismerni. Elég ellentétes információkat kaptam róla, úgyhogy kíváncsian várom, merre billen majd a mérleg nyelve.

Emi, igazából ő sok mindenben hasonlít a nővérére, még ha ezt ők valószínűleg letagadnák. Makacs, kitartó, okos. Nekem hamarosan a szívemhez nőtt, és szurkoltam, hogy kettejük kapcsolata jobban alakuljon. Mert mit tehet arról egy gyermek, hogy a születése nem csak örömöt hoz, hanem bánatot is? És annak ellenére, ahogy a nővére viselkedett vele, ő sose hagyta cserben.

Persze a pergő cselekmény, a testvéri szeretet, és a jellemfejlődés mellett nem maradhat el a szerelem is. És igen, ez is egy első látásra kibontakozó love story, de legalább nem jelent meg a harmadik személy (egyelőre). Ráadásul Jack még egészen szimpatikus is. Jó a humora, nem hagyja cserben a barátait, és elég határozott fellépésű ahhoz, hogy még engem is levegyen a lábamról.

A világ, ami színhelyéül szolgál a cselekménynek, vad, és komor. Komoly problémák vannak a társadalomban, amik már egyáltalán nem bújnak meg a felszín alatt, hanem jól láthatóak. Van itt minden, emberkereskedelem, rabszolgatartás, ketrecharc, drog...olyan témák, amelyek bizony jelenleg is gondot okoznak, még ha nem is így, mint ahogy eme oldalakon olvashatjuk. Nem tudom, találnak-e rá valami igazán jó megoldást, mindenesetre én  vevő lennék, egy hihető majdani befejezésre.
Na meg egy kis múltba tekintésre, hogy pontosan hogyan is került a világ ebbe az állapotába.

Kifejezetten tetszett, hogy a csapat kezdetben nem a világ megmentésére indult, ez valahogy elfogadhatóbb számomra. Biztos vannak emberek, akik eltudják képzelni magukról, hogy kapásból megmentik a világot, én szeretek kisebb léptékben gondolkodni.

Összességében egy szórakoztató könyvet tarthat az olvasó a kezében, ami azért gondolkodni valót is ad.

A könyvért köszönet illeti a Könyvmolyképző kiadót.

Austenland

Shannon Hale: Austenland - Vakáció Mr. Darcyval

4/5

"Jane fiatal New York-i nő, aki mintha képtelen volna rátalálni az igazira – talán azért, mert titokban megszállottan rajong Mr Darcyért, ahogyan Colin Firth játszotta a Büszkeség és balítélet BBC adaptációjában.
Ám amikor egy jómódú rokona örökül hagy rá egy Austen-mániás nők számára kitalált, angliai vakációt, Jane ábrándjai arról, hogy megismerkedjen a tökéletes, régensség korabeli úriemberrel, hirtelen valóságosabbá válnak, mint azt valaha is képzelte volna.
Vajon ez a hamis austeni világba tett utazás elég lesz-e ahhoz, hogy Jane mindörökre lerázza magáról megszállottságát? Vagy álmai esetleg valóra válnak, és megleli a maga Mr Darcy-ját?
A történet magával ragadó, elbűvölő és csupa empátia. Shannon Hale mindnyájunkból kihozza a benne szunnyadó Jane Austen rajongót."

Oké, bevallom töredelmesen, ha valaki azt mondja Jane Austen, akkor nekem is kapásból a Büszkeség és balítélet ugrik be elsőnek. Jó párszor olvastam a könyvet, és akárcsak Jane, én is imádom a BBC minisorozatot. (Valljuk be lányok, hogy egy olyan Mr. Darcyért mi is sok mindent megtennénk.) Így egyszerre voltam kíváncsi erre történetre, és féltem is tőle, mert bizony magas lécet kellett átugrania. És sikerült neki. Ez már csak abból is látszik, hogy 3 nap alatt elolvastam. Szórakoztató, könnyed, romantikus történet, kikapcsolódásra ideális.

Jane keresi az igazit. Ez mint tudjuk, nem olyan egyszerű, mint rózsaszín álmainkban elképzeltük. De úgy tűnik, mintha mindig rosszul választana. Miközben rövid múltba pillantásokkal megismerjük a korábbi kapcsolatait, a jelenben azt követhetjük figyelemmel, hogy egyre jobban belehabarodik egy kitalált alakba.
Austenland talán az utolsó lehetősége, hogy belássa, Mr. Darcy nem létezik. Vagy ha ez mégsem sikerül, akkor is kellemesen fog szórakozni, nem igaz?

A történettel egyetlen bajom volt csupán, Jane alakja. Olyan kis tedd ide, tedd oda leányka, akivel megtörténnek a dolgok. És a szokásos ingadozás a két férfi között...itt mondjuk jobban megértettem a kérdést, hiszen elvileg a valós és a fantázia világot jelképezte a kertész és Mr. Nobley, de akkor is.

Maga az alapötlet nagyon tetszett, mert szerintem nem vagyok vele egyedül, hogy néha-néha elábrándozok azon, milyen is lehetne ebben a világban élni. Persze valószínű, hogy néhány nap után sikítva menekülnék vissza, de ez már más kérdés. Pár napra biztosan kipróbálnám én is az Austenland nyújtotta szolgáltatásokat, hogy átérezzem a hangulatot a világnak. De nem tudom, hogy 3 héten keresztül el bírnám e viselni.
Ráadásul engem egy idő után biztosan zavarna a gondolat, hogy a férfiak, akik a szépet teszik nekem és hölgy társaimnak, tulajdonképpen színészek, akik ezért vannak megfizetve. Ennyit a romantikáról...
És mégis, eltudom képzelni, hogy ha létezne ez az igencsak exluzív hely, akkor bizony megtalálnánk azon nőket, akik itt a könyvben is felbukkantak. Nem tudtam eldönteni, hogy szórakozzak rajtuk, vagy sajnáljam őket, mindenesetre érdekesebbé tették a történetet, az fix.

Egy világ, ahol te magad is színész leszel, és ha hagyod, akkor el fog varázsolni. Kiélvezheted minden percét, de néha nem árt észbe idézni, hogy ez bizony egy szépen felépített álom.

A könyvért köszönet illeti a  Könyvmolyképző Kiadót.

Atlantic Press Kiadó és az Aba Könyvkiadó programjai a Könyvfesztiválon

Helyszín: Millenáris (1024 Budapest, Kis Rókus u. 16-20. B 42 stand)
 Április 25. Péntek

15 órától Lendvai Béla dedikál az Atlantic Press Kiadó standján (B 42)

16 órától Vivien Holloway dedikál az Atlantic Press Kiadó standján (B 42)

Április 26. szombat

10 órától Rozsnyai János dedikál az Atlantic Press Kiadó standján (B 42)

11 órától Benkő László dedikál az Atlantic Press Kiadó standján (B 42)
14 órától Ferenczik Adrienne dedikál az Atlantic Press Kiadó standján (B 42)

15 órától dedikálja első magyarul megjelenő könyvét A pénzváltót William G. Winkler az Atlantic Press Kiadó standján (B 42)

16 órától Rupáner-Gallé Margó dedikál az Atlantic Press Kiadó standján (B 42)

Újdonságok

William G. Winkler (Dr. Winkler Gábor) Németországban élő magyar író, eredeti foglalkozását tekintve vegyészmérnök. Ifjúkora óta ír novellákat, verseket, de csak néhány éve kezdte el írni politikai kalandregényeit. Ezek legfőbb érdekessége az, hogy egytől egyig a mában játszódnak, és a legfrissebb világeseményeket követik nyomon, méghozzá sokszor meghökkentő hitelességgel.

William G. Winklernek bár sosem volt köze a titkosszolgálatok munkájához, a téma mindig is foglalkoztatta. Egy interjúban így fogalmazta meg érdeklődését a politikai krimik iránt:
"Sokakat a nyomozók munkája köt le, az ő kedvelt olvasmányaik a detektívregények Sherlock Holmestól Wallanderig. Engem viszont mindig is érdekelt az a sokszor könyörtelenségig durva háború, amit a titkosszolgálatok a felszín alatt vívnak egymással. Első idevonatkozó irodalmi élményem John le Carré A kém, aki a hidegről jött be című könyve volt, mely máig utolérhetetlen klasszikusa ennek a műfajnak. "

"Herclija gyönyörű strandján, ahol az „Iroda” műveleti osztályának igazgatója nyaral, idilli békesség honol. Avram Meir éppen a házassági évfordulóját ünnepelné, amikor a miniszterelnök magához rendeli, hogy sürgős feladattal bízza meg. Valamit sürgősen tenni kell, mert a palesztin rakéták a legutóbbi támadásból ítélve az izraeli fővároshoz mind közelebbi célpontok elérésére képesek. És a válasz nem lehet katonai ellencsapás, mert a rakétákat nem támaszpontokról, hanem sűrűn lakott arab településekről indítják...

Avram a 39 fokos nyárban nem térhet vissza családjához, hanem még aznap éjszaka hozzá kell fognia egy különítmény megszervezéséhez. A feladat: megakadályozni a soron lévő rakétaüzlet lebonyolítását. A különítmény élére pedig az a férfi kerül, aki sok évvel korábban Münchenben levadászta az izraeli olimpiai csapat elleni bombamerénylet elkövetőit. Most azonban olyasvalakit kell megtalálnia, aki évtizedek óta képes volt láthatatlan maradni.

A zöld pecsét William G. Winkler regényeinek címlapján jelképes emlékeztető a kalandéhes olvasó számára: a szerző minden könyve a világunkat felügyelő titkos vagy nem is annyira titkos szervezetek háborújáról szól. Mindenre elszánt terrorszervezetekről és bűnszövetkezetekről, és az ellenük felsorakozó titkosszolgálatokról. Terroristák, bérgyilkosok és merénylők az egyik oldalon, ügynökök, kémek, titkosszolgák a másikon. Állandó viaskodásuk többnyire úgy nyomja rá bélyegét az átlagember életére, hogy nem is tud róla. És még ha sokszor nemes célért harcolnak is, ők a modern világ igazi vámpírjai."

Megjelenik április 22-én!

Az Én és az iszlám a mindössze 27 esztendős, de sztárbloggerként már az egész arab világban "Szudáni gondolkodó" néven ismert Amir Ahmed Nasszer könyve. Megrázó vallomás ez egy hívő muszlim belső drámájáról. A szélsőséges gyűlölködés szellemében nevelkedett fiatalember saját útját írja le a fundamentalizmustól az iszlám eredeti mérsékelt tanításának megértéséig és hirdetéséig.

"Öngyilkos merénylő vagy Al Kaida terrorista lehetett volna a kis Amirból, ha szülei nem látják be időben, hogy a vallási iskolákban hirdetett radikalizmus egy életre eltorzíthatja gyermekük lelkét. Véletleneken múlott, hogy az ő kezében a „bombát” végül egy internethez csatolt komputer jelentette.

Amir Ahmed Nasszer 25 évesen lett az arab világ legismertebb bloggere, és 27 évesen írta meg saját átváltozásainak izgalmas történetét ebben a könyvben, mely aligha véletlenül lett hónapok alatt világsiker. Az Én és az iszlám voltaképpen az Arab Tavasz szellemi előtörténete. Lefegyverzően őszinte és izgalmas beszámoló az útjukat kereső muszlim fiatalok kétségeiről, lelki gyötrelmeiről és szabadságvágyáról. Egyszersmind behízelgően őszinte és felemelő memoár arról, hogyan nyitotta fel egy ifjú arab szemét a szélesebb világra a bloggolás és az internet.

Vélemények a könyvről:
„Az Én és az Iszlám egy jó internetes blog bájával íródott: ellenállhatatlan, skrupulusok és pretenziók nélküli, minden friss gondolatra nyitott, elismeri más szerzők érdemeit, és ha próbálja is leplezni, voltaképpen grandiózus írás”
–The Wall Street Journal

„Az Én és az Iszlám egy szép történet szerelemről és megváltásról, arról, hogyan szakad meg a szív. Olvasd és lelkesülj!”
– Szalman Ahmed, a Junoon vezető énekese

„A szeptember 11 utáni világban vitriollal öntötték le a muzulmán hitet. Ez a könyv ennek a méregnek az ellenanyagát tartalmazza. Olyan valaki írta, aki általunk alig felfogható körülmények között nőtt fel. Ez egy nagyon bátor és és nagyon megható könyv, amelyben szó van Palesztináról, terrorizmusról, internetes aktivizmusról, szerelemről és életről, s amely megmutatja az iszlámon belüli árnyalatokat is. Csak gratulálhatok a szerző azon döntéséhez, hogy elutasítja a fundamentalizmust. Ez bennünk is megkérdőjelezi, mit tett valamennyiünkkel „a terrorizmus elleni háború.”
– Antony Loewenstein"

Megjelenik április 22-én!

A futballvilágban klasszikusnak számító Barcelona-Real Madrid párviadal –az El Clásico története egyszerre sporttörténet és politikai krimi.

            Cristiano Ronaldo, Lionel Messi, Alfredo di Stéfano, Kubala László, Puskás Ferenc... Mi a közös bennük? Minden igazi focirajongó tudja, hogy ők mindannyian a Real Madridban vagy a Barcelonában fociztak vagy játszanak ma is.

            Az El Clásicónak, a rangadók rangadójának több mint százéves története elevenedik meg a Margitay fivérek könyvében az első, 1902-es találkozótól napjainkig, amikor – csodák csodája – a két szuperklub egymás közötti mérlege még mindig közel döntetlenre áll.

            Az értékes archív fotókkal illusztrált könyv függelékében megtalálható a Barcelona-Real Madrid mérkőzések teljes dokumentációja 2014-ig, a győzelmi statisztikák, az edzők, az elnökök, és azoknak a világklasszisoknak a listája is, akik mindkét nagy csapatban játszottak.

            Focirajongóknak kihagyhatatlan! Második, bővített kiadás!

Megjelent!

Atlantic Press Kiadó játékot hirdet

JÁTÉK! JÁTÉK! JÁTÉK! Készíts egy fotót, és nyerj!
Ha részt veszel a játékban, nincs is szerencsére szükséged!
A facebook oldalunkon a Könyveink című albumban láthatod az Atlantic Press Kiadó és az Aba Könyvkiadó könyveit.
(https://www.facebook.com/media/set/?set=a.650741628308981.1073741829.140717695978046&type=3)
Fotózd le úgy magadat, hogy könyveink egyikét tartod a kezedben, küldd el a képet az atlantic.jatek@gmail.com e-mail címre, és máris nyertél! Nincs sorsolás – minden olyan fotót jutalmazunk, amelyen a címlapot fel lehet ismerni. A felvételt elkészítheted (vagy elkészítheti egy barátod) akárhol: otthon, a szomszédban, egy könyvesboltban, egy könyvtárban… Biztosan vannak még ötleteid!
Ha ez megvan, már törheted is a fejed, hogy melyiket kéred ajándékba a könyveink közül. Az ajándék hálánk jele azért, mert a fotózással, netán azzal, hogy ezt a képedet a barátaidnak is megmutatod, segítettél az általunk kiadott könyvek népszerűsítésében.
És ez még nem minden! Van különdíj is! A legmurisabb, legötletesebb fénykép készítője 30 000 forint értékű könyvcsomagot nyer! Eredményhirdetés április 27-én vasárnap!
Figyelem! A fotóért járó ajándék könyveket a Könyvfesztiválon lehet majd átvenni a Millenárison, az Atlantic Press Kiadó pavilonjánál (B-42).
A legjobban sikerült fotókat pedig kitesszük a kiadó internetes oldalaira, hadd gyönyörködjön bennük mindenki!

Agave hírek

Jövő kedden jelenik meg Anglia legismertebb íróházaspárjának, Nicci French-nek - vagyis Nicci Gerrardnak és Sean French-nek - az új könyve Legdrágább szerelmem címmel. Ez talán az eddigi legsikeresebb regényük, ráadásul 2002-ben Magassági mámor címmel még filmet is forgattak belőle.

"Alice Loudon nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy egy szenvedélyes viszonyért feladja megszokott, biztonságos életét. Adam Tallis, a forróvérű és hősként ünnepelt hegymászó minden nő álma, ráadásul kalandjuk során Alice olyan dolgokat fedez fel önmagával kapcsolatban, melyekről korábban sejtelme sem volt. Csakhogy a vad vágyakhoz hasonlóan Adamnek is megvan a sötét oldala.

És ez a sötét oldal hamarosan már nemcsak Alice józan eszét fenyegeti, hanem az életét is.

Anglia legismertebb író házaspárjának bestsellere nemzetközi siker lett, 2002-ben Magassági mámor címmel film is készült belőle, Joseph Fiennes és Heather Graham főszereplésével. Most végre a hazai közönség is elolvashatja ezt a felejthetetlen és lebilincselően izgalmas regényt. "

Én és az iszlám

Amir Ahmed Nasszer: Én és az iszlám - Egy ifjú muszlim belép a 21. századba

4,5/5

"Öngyilkos merénylő vagy Al Kaida terrorista lehetett volna a kis Amirból, ha szülei nem látják be időben, hogy a vallási iskolákban hirdetett radikalizmus egy életre eltorzíthatja gyermekük lelkét. Véletleneken múlott, hogy az ő kezében a „bombát” végül egy internethez csatolt komputer jelentette.

Amir Ahmed Nasszer 25 évesen lett az arab világ legismertebb bloggere, és 27 évesen írta meg saját átváltozásainak izgalmas történetét ebben a könyvben, mely aligha véletlenül lett hónapok alatt világsiker.

Az Én és az iszlám voltaképpen az Arab Tavasz szellemi előtörténete. Lefegyverzően őszinte és izgalmas beszámoló az útjukat kereső muszlim fiatalok kétségeiről, lelki gyötrelmeiről és szabadságvágyáról. Egyszersmind behízelgően őszinte és felemelő memoár arról, hogyan nyitotta fel egy ifjú arab szemét a szélesebb világra a bloggolás és az internet."

Mi jut eszünkbe, ha meghalljuk azt a szót, iszlám? Allah, Mohamed próféta, dzsihád, Korán, csak hogy néhányat említsek azon szavak és fogalmakból, amik rögtön az agyunkba villannak. Nyugat, főleg az utóbbi években gyanakvóan tekint a világ második legnagyobb vallására, és az azt gyakorló emberekre. De vajon minden muszlim a dszihád hirdetése mellett kardoskodik? Mindegyikük elvakult, és idegengyűlölő lenne? Milyen lehet eme hit és szabályainak keretein belül felnőni?

Ezen kérdésekre, és még sok másikra kapunk választ Amir történetéből. Már gyerekkora éveibe is bepillantást nyerünk, és megtapasztalhatjuk, hogy muszlim és muszlim között is van különbség, s hogy legalább annyi belső harcuk van, mint nekünk. Érdekes volt figyelni, hogy mind a költözéssekkel, mind az évek múlásával hogyan is változott a hozzáállása a vallásához a kezdetben gyermek, majd lassan férfivá cseperedő szereplőnek. A különféle tapasztalatok és a megkövesedett szabályok gyűrűjében nem volt egyszerű megtalálni a boldoguláshoz vezető utat. S ez még nehezebb akkor, ha alapjaiban rendül meg a hited. De vajon képes lesz egy új világot felépíteni magának, sőt a jövő nemzedékének?

A könyv olvasása közben, és befejezése után is sokszor éreztem azt, hogy kérdések mérges hada zümmög fel bennem. Továbbra sem tudom megérteni, miért jó az embereket a hitük által béklyókba zárni, és már a legkisebb vétség hatására is megbélyegezni. És nem, ez nem csak az iszlámra vonatkozó kérdés, mert lássuk be, hogy a kereszténység táján körbenézve is szép számmal találnánk rá példát. 

Tisztelem Amirt azért, hogy képes volt, és akart is minél többet megtudni a hazájáról, az őt alakító hitről, még akkor is, amikor ez a kutatás egyre kellemetlenebb kérdéseket vetett fel. Létének, sőt identitásának alappillérje volt, és amikor inogni kezdett, komoly személyiségválságot is okozott.

Bár megértettem, ez mekkora problémát jelent, hiszen életünk bizonyos időszakában- ha nem végig - mindannyian keressünk a helyünket, a létünk okát, saját magunkat, mégis egy idő után a sok önfejlesztő könyv keresgélése fárasztott. Azt hiszem az egész könyvben ez volt az egyedüli dolog, ami egy idő után nem vonta olyan erősen magához a figyelmem. Viszont azt érdekesnek találtam, hogy eme önkeresés, és a hit kérdéseinek tisztázására való törekvés alatt mennyi mindent megtudtam én is a különböző felekezetekről, vagy éppen magáról a Korán értelmezésének a problémáiról, a múltjáról, a gyökerekről. Vagy éppen a főbb alappilléreiről. Például nem is tudtam, hogy a dzsihád nem feltétlenül hitetlenek elleni szent harcot jelenti, hanem egy jóval békésebb, belső harcot, hogy elérjünk egy magasabb és nyugodtabb, tisztább állapotot.

De amellett, hogy bepillantást nyertünk egy személyes "utazás" állomásaiba, nagyon sok mindent megtudhatunk a blogger társadalomról, mely az utóbbi időben érthető módon azokban az országokban is megjelent, ahol mondjuk sokkal szigorúbbak a média szabályok. De manapság már nem lehet mindenkit csak úgy elzárni az információktól, és szép lassan egy olyan hálózat, sőt, társadalom épült fel, mely összetartott, megvitatta a saját és a környező országok problémáit, ezekre megpróbált valami megoldást találni. Itt tudták őszintén megbeszélni, ha megingott a hitük, vagy ha elegük lett az elnyomásból. Névvel, vagy álnévvel, de tudósítottak egymásnak, maguknak és a világnak azokról az igazságtalanságokról, melyeket a zsarnok vezetők, vagy bizonyos rétegek megtettek.

Saját tapasztalatból tudom, hogy amikor az ember megírja az első pár bejegyzését, azt nem a hírnévért teszi, vagy pénzért. Meg akar szólalni, s csak reméli, hogy lesz, akiben a mondandója visszhangra talál. Amir is így érez, s talán ő lepődött meg a legjobban, amikor egyre többen és többen kezdik el követni. És nézzük meg, mára hova jutott. Elképesztőnek tartom azt, amit a társaival együtt elértek, és emelem kalapom előttük, hogy a nyomás alatt sem hátráltak meg. Sőt, őszintén bevallom, amikor annak idején a TV-ben néztem a híradásokat az egyre több helyen fellángoló tüntetésekről/lázadásokról, még nem tudtam, mennyi munka és kitartás volt az ő részükről is benne.

Nem tudom, hova fog vajon fejlődni a mi világunk, és az ő világa. De szeretném hinni, hogy a végén képesek leszünk egy békésebb együtt élésre. Hogy lesz olyan pillanat, amikor a jobb megértés miatt már nem csak az öngyilkos merénylőt, vagy a hitetlen kutyát fogjuk a másikban látni, hanem az embert. És még az ellen sem lenne kifogásom, ha vallások is megtalálnák a maguk helyét eme új világban, bár lehetőleg egy olyan formában, ami nem uszít a másik ellen, hanem az egymás mellett élésre biztat. Nem most lesz, ezt belátom. De ha mindkét oldalon lesznek olyan emberek, mint akiket ezen oldalakon ismerhettem meg, akkor lehet rá esély.

Ajánlom mindenkinek, aki csak egy kicsit is érdeklődik a vallás iránt, vagy a világ iránt. És azoknak is, akik félnek tőle. Mert semmi sem csak fehér, vagy fekete. Színek, árnyalatok kavarognak mindenütt, így az emberi társadalmakban is.

A könyvért köszönet illeti az Atlantic Press Kiadót.

A jövő univerzuma

Kim Stanley Robinson: 2312

4/5

"A tudományos és technológiai fejlődés rendkívüli jövő előtt nyitotta meg az utat. Már nem a Föld az emberiség kizárólagos otthona: új lakóhelyek létesültek a Naprendszer holdjain és bolygóin, sőt még azokon is túl. 2312-ben azonban események sorozata kényszeríti az emberiséget arra, hogy szembenézzen múltjával, jelenével és jövőjével.

A történet a Merkúron kezdődik, Terminátor városában, a mérnöktudomány eddig sosem látott csodájában. Swan Er Hong a nagyanyját gyászolja, Terminátor városának egyik legbefolyásosabb patrónusát. Mivel halálának váratlansága és tisztázatlan körülményei nem hagyják nyugodni, Swan útra kel a Naprendszerben, ám még csak nem is sejti, hogy ezzel nem csak saját életét, de az egész emberiségét is örökre megváltoztatja. Swan egykoron bolygókat teremtett – most azonban abba a tervbe is belepillanthat, amely az elpusztításukat célozza.

A 2312 merész és zseniális látomás az emberiség jövőjéről, egyúttal magával ragadó jellemrajz azokról az emberekről, akik a jövő történéseit alakítják – nagy jelentőségű sci-fi a műfaj egyik legtehetségesebb írójától."

Az utóbbi időben egyre több sci-fi regényt olvasok, és újra és újra meglepődök azon, mennyiféle ötletet és jövőképet tudunk elképzelni. Talán pont ezért is olvassuk ezen történeteket. Mert ha csak egy kicsit is, de bepillantást nyerünk egy olyan világba, amit mi nagy valószínűség szerint nem fogunk megtapasztalni. S senki sem mondhatja azt nyugodt szívvel, hogy ez bizony így sose fordulhat elő, mert ha csak nem éppen egy orákulum, akkor ő sem láthatja pontosan az elkövetkező évszázadokat.
Az író nevével egy beszélgetés során korábban már találkoztam, méghozzá a Rizs és só évei című könyve kapcsán, ami azóta is várja, hogy egyszer valahonnan beszerezzem. Így amikor lehetőségem volt eme műve elolvasására, kapva kaptam az alkalmon.

  2312. Jó pár évvel később járunk. És persze kíváncsiak vagyunk arra, hogy ez alatt az idő alatt mire is jutott az emberiség. Képes volt a Földet megmenteni? Vagy teljesen elpusztította, és el kellett hagynia? Sikerült a jelenlegi problémáinkat (korrupció, politikai cselszövések stb) megoldani, és egy magasabb szintre lépni?
A könyv erre ad egyfajta választ. Nem teljesen rózsaszín és habos babos, sőt semennyire nem az, viszont talán pont ezért hihető. Habár képesek vagyunk elhagyni a bolygónkat, hogy újabbakat foglaljunk el, hogy meghosszabbítsuk az életet, nemet változtassunk, tökéletesítsük az emberi testet, alapvető tulajdonságainkat nem tudtuk levetkőzni. Mindig lesz, aki hatalomra, és pénzre vágyik, akár életek árán is. Aki úgy érzi, hogy nincs eléggé elismerve. És persze a határaink keresése közben sok-sok olyan dolgot is kipróbálhatunk, amit aztán később megbánhatunk, vagy legalábbis erősen szégyelljük. Ezen részek alapján talán jobban is megértettem azt a hatalmas, és összefüggő világot, amit bejárhatunk az oldalak során. A nevek, és a méretek változtak, ám a játszma ugyanaz maradt. Ez alapján azt kell mondanom, az író jól ismeri az embereket.
Viszont ami zavart, az talán pont ez a monumentális adatmennyiség, amit néha egyszerre kap az olvasó a nyakába. Bizonyos része elengedhetetlen, ez tény, de sokat nem éreztem fontosnak, és nekem is unalmas volt, pedig mint biológus, sok ilyen témájú részét pontosan értettem. De ez nem jelenti azt, hogy lázba is hoz. Sőt, inkább kirántott az élményből, amit egy-egy új világ felfedezése jelentett.

A szereplők kérdése sem teljesen egyértelmű számomra, olyan értelemben, hogy tetszettek-e vagy, sem. Igazán közel nem kerültek hozzám, mert ahhoz túlzottan mások voltak, néha elképesztően másképp reagáltak, mint én tettem volna az adott helyzetben. Ez megnehezítette ugye a beleélést. Viszont ahhoz meg eléggé emberiek maradtak, minden morfológiai és gondolkodásbeli különbség ellenére is, hogy utálni ne utáljam őket. Amolyan döntetlen maradt a dolog. Az biztos, hogy a nagyobb kérdőjel számomra Swan maradt. Nehezen értettem meg a hajtóerejét a tetteinek. Néhol gyerekesnek éreztem, olyan esetekben, amikor egyáltalán nem kellett volna, máskor nyűgösnek, ami engem is frusztrált.
Wahram talán egy fokkal szimpatikusabb volt, de ő meg túlontúl relaxált volt, és hűvös. Viszont érdekes volt nézni kettejük alakuló kapcsolatát. Végre egy történet, ahol nem érzi az ember az eleve elrendelést, és ahol bizony meg kell küzdeni azért, hogy menjenek a dolgok.

Több kérdést is feszeget az író, amik tényleg érdekesek, és amik közül egy-egy már jelenleg is foglalkoztatja az embereket. Például: Mit teszünk, ha az általunk kifejlesztett gépek túl okosak lesznek? Mekkora veszélyt jelentenek számunkra azok az értelmek, amelyek ugyan egy perc alatt végeznek számításokat, ám az érzelmeket nem ismerik? Mi történik akkor, ha az embereket elszakítjuk a gyökereiktől, és idegen világba helyezzük őket? Milyen lesz a kapcsolatuk az őshazával? Meddig mehetünk el a saját határaink megváltoztatásával? És még sorolhatnám. Némelyikre választ kapunk, igaz csak egyet a lehetséges sok közül. Más nyitott kérdés marad, ám minden esetben elgondolkozhatunk, mi vajon mit tennénk egy ilyen helyzetben?

Egy biztos, én szeretek élni ezen a bolygón. Ha lenne lehetőségem, biztos megnézném a felsorolt aszteroidákat és élőhelyeket, hogy lássam. De a végén biztos mindig visszatérnék ide. Úgyhogy nagyon remélem az emberiség képes lesz túllépni a korlátain, méghozzá időben, és megmenteni a planétát. (Bár tény, hogy nem semmi látvány lehetett az állatok visszaengedése...)

A könyvért köszönet illeti Agave kiadót.

Agave hírek

Április 8-án, azaz jövőhét kedden jelenik meg a kiadó gondozásában Brandon Hackett álnéven író, kétszeres Zsoldos Péter-díjas Markovics Botond új, Az időutazás napja című regénye, melyben egészen újfajta módon közelíti meg az időutazás témáját. A honlapukon olvasható egy kérdezz-felelek a szerzővel, ami főleg a könyvre és a benne lévő ötletekre fókuszál: http://www.agavekonyvek.hu/blog/agave-konyvek/interju-brandon-hackett

"2021. november. Amikor az első időgép működésbe lép, kétszázmilliárd időutazó jelenik meg a Földön. Az időutazás napját ünneplik, az első pillanatot, ameddig vissza lehet utazni a jövőből.

Az esemény eltörli az ismert világot: megszűnik a pénz, működésképtelenné válnak a kormányok, bárki számára hozzáférhető lesz minden jövőbeli technológia, köztük az időutazás. Tetszőleges jövőbeli évbe utazhatunk, egészen az időfolyam végéig. Ennek azonban hatalmas ára van, ugyanis az idő veszélyes játékszer.

Beregi Ádám él-hal a családjáért, ám az időutazás napján valaki a jövőből elrabolja a kisfiát és a feleségét, Enikőt. Ádám a kaotikus és folyton változó időfolyamban, őrült technológiák, valamint mesterséges mikrouniverzumok birodalmában próbálja megtalálni őket.

Az időgép feltalálója, Neil Jarrison különös, magának való ember. Bár 2612-ben kivégzik, mégis sokan szeretnének a nyomára bukkanni, mert olyan tudás birtokosa, amely megmentheti a világot. Vagy el is pusztíthatja. Csakhogy a feltaláló mindig egy lépéssel üldözői előtt jár, és úgy tűnik, kizárólag egyvalaki érdekli: egy Rebeca nevű titokzatos nő, aki minden rejtély kulcsa lehet.

A Brandon Hackett néven író Markovics Botond sodró tempójú, eredeti ötletekkel teli regénye egészen újfajta megközelítése az időutazás témájának."