tag:blogger.com,1999:blog-21441298676592286122024-03-13T15:47:58.702+01:00Hiranneth világaÓh, ne mondjátok, hogy a Könyv ma nem kell,
hogy a Könyvnél több az Élet és az Ember;
mert a Könyv is Élet, és él, mint az ember –
így él: emberben könyv, s a Könyvben az Ember."
/Babits Mihály Ritmus a könyvről, részlet/Hirannethhttp://www.blogger.com/profile/14631236251762834057noreply@blogger.comBlogger656125tag:blogger.com,1999:blog-2144129867659228612.post-50510688081554210892023-04-16T18:04:00.005+02:002023-04-16T18:07:36.662+02:00Ha a fák lélegzethez jutnának<p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgDeCOgG-NOJ2fmBWAyA2AQNzz04jxby918ed3HwFNwqUZt5H5eCNaKxf5BY0nCDuI7H_muy38AVgJMRhFqZrGgbynrGGruFOyx_dZ_1ylZj1gIgFrFWkLZwKUJqGTtIgdydEbt212cUz0NFp9jY38vbxAsgkUAU10gsVFzsPDfLgNnSaazzimRpEA/s948/ha%20a%20f%C3%A1k.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="948" data-original-width="650" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgDeCOgG-NOJ2fmBWAyA2AQNzz04jxby918ed3HwFNwqUZt5H5eCNaKxf5BY0nCDuI7H_muy38AVgJMRhFqZrGgbynrGGruFOyx_dZ_1ylZj1gIgFrFWkLZwKUJqGTtIgdydEbt212cUz0NFp9jY38vbxAsgkUAU10gsVFzsPDfLgNnSaazzimRpEA/s320/ha%20a%20f%C3%A1k.jpg" width="219" /></a></div>Peter Wohlleben: Ha a fák lélegzethez jutnának<p></p><p>4/5</p><p>"<span class="Formatted">A fák nemcsak alkalmazkodni képesek a
környezetükhöz, de a magvaikban lévő örökítőanyag módosulásai révén
"nevelni" is tudják az utódaikat. Továbbadják nekik a megváltozott
környezeti viszonyokkal kapcsolatos tapasztalataikat, és így felkészítik
őket arra, hogyan birkózzanak meg a változásokkal.<br />Bámulatos
alkalmazkodóképességüknek azonban határai vannak. A fáknak napjainkban
égető szükségük van az ép közösségre, hogy párologtatással hűteni tudják
magukat, és esőfelhőket hozhassanak létre. Csakhogy mindezt
veszélyezteti az intenzív fakitermelés. Peter Wohlleben élesen
kritizálja az erdészeti lobbi, a fakitermelő ipar és a politika önző és
természetromboló döntéseit. Hangsúlyozza: nem várhatunk tovább, véget
kell vetnünk a pusztításnak. Ha a fákat békében hagyjuk, képesek
regenerálódni, és segíthetnek nekünk megküzdeni a klímaválsággal."</span></p><p><span class="Formatted"><span></span></span></p><p></p><span><a name='more'></a></span><p>Korábban is olvastam könyvet a szerzőtől, így nem volt teljesen ismeretlen a stílusa és a választott téma sem. Ennek ellenére sok új információhoz jutottam, nem csak a német erdészet működését illetően, hanem a fák alkalmazkodására vonatkozóan is. </p><p style="text-align: left;">Gyerekként nehezen tudtam elképzelni, mit is csinál egy erdész a munkája során. Hiszen nem kell figyelni egész nap a fákat, azok nem csatangolnak el úgy, mint az állatok. Nos, tény, hogy nem mint "fapásztorokra" van szükség az erdészekre, de ettől függetlenül az ő munkájuk épp olyan fontos. Főként most, ebben a gyorsan változó világban. </p><p style="text-align: left;">De a könyvet olvasva az emberben valahogy nem teljesen pozitív kép bontakozik ki a napjainkban folyó erdészeti munkáról. Ami valahol igen szomorú, hiszen alapvetően az lenne a fő feladatuk, (gondolnám én naivan) hogy biztosítsák az egészséges erdők fenn maradását. Nyilván nem csak azért, hogy kirándulhassunk és megcsodálhassuk őket (ennyire naiv még én sem vagyok), hanem a faanyag biztosítása miatt is. Én az arany középutat választanám, de a leírtak alapján ez nem feltétlen valósul meg. Ilyenkor mindig elgondolkozom azon, hogy 1: vajon tényleg ennyire rossz a helyzet, vagy esetleg az adott személy a borúlátó, 2: illetve ha tényleg így mennek a dolgok, akkor vajon lesz-e még ideje az emberiségnek megtanulni, hogy ne csak a rövidtávú dolgokban gondolkozzon? (Nem biztos, hogy tudni szeretném a választ...)</p><p style="text-align: left;">A fák és alkalmazkodási képességeikről szóló részek viszont igazán érdekesek voltak. Ilyenkor mindig rádöbbenek arra, hogy mennyi mindent nem tudunk még a minket körülvevő világról és milyen sokat tanulhatunk egy-egy új kutatásból. Azt hiszem sokan hajlamosak vagyunk kicsit háttérbe szorítani a fákat, mert lássuk be a legtöbb állathoz képest lényegesebben lassabb és kevésbé látványos életet élnek. Nyilván élvezzük a gyümölcseiket, árnyékukat, az oxigént amit termelnek, de ennél jobban nem gondolunk bele feltétlen, mit is jelentenek a mi is és az ökoszisztéma számára. Pedig ha belegondolunk, pont a lassabb életmódjuknak köszönhetően mennyi mindent megtapasztaltak már a nagy "öregjeik". Mennyi változást, jó és rossz időt átéltek/túléltek. És teljesen logikus, hogy ezeket az információkat ők is elraktározzák, feldolgozzák és átadják az utódjaiknak. Még ha nem is úgy, ahogyan mi tesszük azt a saját életünk során.</p><p style="text-align: left;">Ha valaki szeretne ezekbe a metódusokba, kutatásokba bepillantani, nyugodtan vegye le a polcról ezt a könyvet. Nem mondom, hogy az olvasása után minden tudás is a kisujjában lesz az erdőkről, de biztos, hogy számos új dolgot fog olvasni. És talán más szemmel fog utána a fákra tekinteni. </p><p style="text-align: left;">Kiadó: Park Könyvkiadó</p><p style="text-align: left;">Oldalak száma: 256<br /></p><p></p>Hirannethhttp://www.blogger.com/profile/14631236251762834057noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2144129867659228612.post-19665621218740279912023-04-15T18:44:00.001+02:002023-04-16T18:06:19.411+02:00A gombák világa<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEideuvl46Qf1_HfH8TErke74-DVO9KIaer06MwBGIpKmy2ofJBbVz5hGzmFGVtM1Q4hXnjW0J-25vtiL9Tkzhht8SABav_NNcWHvgS545ROOVi25oLt2c4XcA5ODsE-4fr5WkC_pqY8l2CXNJiULwtqdvqLDnkiEwgOqIvQgzD5Qai08PzGxgu22tA/s609/%C3%A9let%20sz%C3%B6ved%C3%A9ke.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="609" data-original-width="411" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEideuvl46Qf1_HfH8TErke74-DVO9KIaer06MwBGIpKmy2ofJBbVz5hGzmFGVtM1Q4hXnjW0J-25vtiL9Tkzhht8SABav_NNcWHvgS545ROOVi25oLt2c4XcA5ODsE-4fr5WkC_pqY8l2CXNJiULwtqdvqLDnkiEwgOqIvQgzD5Qai08PzGxgu22tA/s320/%C3%A9let%20sz%C3%B6ved%C3%A9ke.jpg" width="216" /></a></div><br /> Merlin Sheldrake: Az élet szövedéke<p></p><p>4/5</p><p><span class="Formatted">"A gomba szó hallatán általában az ehető, kalapos
gombákra gondolunk. Ám ezek valójában csak termőtestek, mint az almafán
az almák. A gombák többsége számunkra láthatatlanul éli az életét, és
szinte minden alapvető életfolyamatban nélkülözhetetlen szerepet
játszik. Kulcsot jelentenek bolygónk megismeréséhez és annak
megértéséhez, hogyan gondolkozunk, érzünk és viselkedünk. Merlin
Sheldrake izgalmas, új nézőpontot kínál: a gombák szemszögéből mutatja
be a világot. Olvashatunk élesztőgombákról, pszichedelikus szerekről, a
föld alatt kilométereken át húzódó "erdőhálókról", melyek
összekapcsolják a növényeket, sőt rovarokat manipuláló gombákról is.<br />A
gombák az anyagcsere mesterei, a talaj formálói. Sheldrake meggyőzően
mutatja be, hogyan alakítják át ezek a rendkívüli lények az élet
működéséről alkotott elképzeléseinket."</span></p><p><span class="Formatted"><span></span></span></p><a name='more'></a>Az utóbbi időben igyekszem olyan könyveket is beszúrni az olvasmánylistámba, ami valahol kötődik a munkámhoz, de mégis olyan területét mutatja be, ami tőlem távol áll, sose foglalkoztam vele, vagy nem ennyire behatóan. Ilyen szempontból biológusnak lenni aranybánya 😀. Tavaly karácsony előtt ez a könyv fogta meg a tekintetemet, és ajándékként a fa alatt is landolt (némi súgás alapján, nehogy eltévesszék). <p></p><p><span class="Formatted">Még nem volt szerencsém kifejezetten gombás könyvhöz. Gyerekkoromban is csak kirándulások során ha épp találkoztunk velük, nem nagyon volt jellemző, hogy mi gyűjtöttük volna magunknak. Úgyhogy elég "szűz" témának számít. Féltem is kicsit tőle, mennyire lesz érthető olvasmány, vagy rögtön a mély vízbe dob a szerző némi alapvető ismereteket feltételezve.</span></p><p><span class="Formatted">De szerencsére felesleges volt a félelmem. A könyv teljesen érthető az olyan laikusoknak is mint én. És ami a legjobb, hogy kifejezetten érdekes példákon keresztül mutatja be nekünk ezt a világot.</span></p><p><span class="Formatted">Több területre fókuszál a könyv, és ezekhez csatoltan hoz példát nekünk a gombák világából, sokszor a szerző tapasztalatait is bemutatva. (Amik alapján azt kell mondanom, hogy roppant vállalkozó kedvű és nem éppen félős úriemberről van szó.) Van itt szó arról, hogyan is változtathatták meg a gombák a világról alkotott elképzeléseinket és szólhattak bele a kultúra kialakulásába, hogyan segíthetnek nekünk a jelenlegi problémáink megoldásában, na és persze milyen kapcsolataik vannak a többi élőlénnyel a bolygónkon. Ilyen széles spektrumban azt hiszem mindenki talál neki kifejezetten tetszetős részt, szimpatikus gombafajjal, amivel akár közelebbről is megismerkedne. </span></p><p><span class="Formatted">Az író stílusa pedig kifejezetten könnyed (bár nem tudom ez mennyire köszönhető neki, és mennyire a fordítónak), szórakoztató. A végére az az érzésem alakult ki róla, hogy nincs olyan gombás kísérlet/elképzelés, amit ne próbálna ki, csak hogy megtudja hogyan is végződik. Ezt a hozzáállást valahol csodálom, de közben elgondolkozom azon, hogy nem feltétlen életbiztosítás. (Bár amíg az ember tudja hol vannak a határai, nem kellene, hogy gondot okozzon.) Na de, lehet csak én vagyok az ilyen dolgokhoz nyuszi (azért elképzeltem, hogy milyen is lenne a mindennapom, ha egy-egy kísérlet elakadása esetén nyalnék egy kis adag hallucinogén gombát, hogy átlendítsen a bajokon...) Mint tudományos területen dolgozó ember, kifejezetten értékeltem, hogy sok, más kutató által végzett kísérletről is beszámol, ezáltal lehetőséget adva más vélemények bemutatására, illetve az ember akár maga is utánanézhet ezeknek, ha valamelyik jobban megmozgatta a fantáziáját.</span></p><p><span class="Formatted">Számomra talán azok a részek tetszettek a legjobban, amik azt mutatták be, mennyi mindenben tudnának nekünk segíteni ezek a lények, ha 1: hagynánk, 2: tudnánk pontosan mire is képesek. Mindig nagyon izgalmas egy olyan terület, amely ennyi lehetőséget kínál. Igazán kíváncsi vagyok arra, hogy lesznek-e a továbbiakban ezekből ténylegesen megvalósított, megvásárolható dolgok/szolgáltatások, vagy megmaradnak laborokon belüli kutatásoknak.</span></p><p><span class="Formatted">Ha keresel egy olyan könyvet, ami beugrót nyújt a gombák világába, nyugodt szívvel tudom ezt a kötetet ajánlani. Biztos vagyok benne, hogy találni fogsz benne olyan részeket, amik elnyerik a tetszésedet, vagy teljesen új információkat mutatnak be.</span></p><p><span class="Formatted">Kiadó: Park Köyvkiadó</span></p><p><span class="Formatted">Oldalak száma: 416 <br /></span></p>Hirannethhttp://www.blogger.com/profile/14631236251762834057noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2144129867659228612.post-67514898420154407122022-04-10T18:51:00.002+02:002022-04-10T18:51:26.204+02:00Utazás a dinoszauruszok világába<p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRvQJd6Jcnc-q2ZhTCAKqfhqwM7J-y9WOtTy3pS8ejNjHr_762YEb89D8cT7Ioev_JRviYam7hmq3q0lb_f9m85W6OP3d64R7bsWnH-rx-kSUavrdsLA5FS-zp6YGkiE7NrT7sHU7RPhDkRd7NAdKpmiqlt4j_Ad4O5Oxkm7Qc2UeqxxHMlrrQ-_M/s500/dinoszauruszok.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="340" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRvQJd6Jcnc-q2ZhTCAKqfhqwM7J-y9WOtTy3pS8ejNjHr_762YEb89D8cT7Ioev_JRviYam7hmq3q0lb_f9m85W6OP3d64R7bsWnH-rx-kSUavrdsLA5FS-zp6YGkiE7NrT7sHU7RPhDkRd7NAdKpmiqlt4j_Ad4O5Oxkm7Qc2UeqxxHMlrrQ-_M/s320/dinoszauruszok.jpg" width="218" /></a></div>Steve Brusatte: A dinoszauruszok tündöklése és bukása<p></p><p>5/5</p><p>"Hatvanhatmillió évvel ezelőtt a Föld legfélelmetesebb élőlényei, a
dinoszauruszok örökre eltűntek. Mind a mai napig bolygónk nagy rejtélyei
közé tartoznak.
<br />A fiatal amerikai paleontológus, Steve Brusatte, szakterületének
kiemelkedő egyénisége ebben a könyvében izgalmasan és olvasmányosan
meséli el meglepő és új megvilágításba helyezett történetüket.
Föleleveníti a dinoszauruszok fejlődésének csúcspontjait, amikor sok
száz fajuk létezett, majd megjelentek a mai madarak ősei, a szárnyakat
viselő, tollas dinoszauruszok. Aztán feltehetőleg egy óriási meteorit
csapódott be a Földbe, és majdnem az összes dinoszauruszt elpusztította –
bekövetkezett a földtörténet egyik legnagyobb szabású tömeges kihalása.
Brusatte beszámol néhány rendkívüli felfedezésről is, amelyet
kollégáival együtt tett, például az ősi, ember nagyságú
tyrannoszauriákról és a tollas raptorokról. Ezek alapjaiban változtatták
meg a dinoszauruszokról való tudásunkat.
<br />A <em>dinoszauruszok tündöklése és bukása</em> nagyszerű tudományos mű, egyben remek ismeretterjesztő munka."</p><p><span></span></p><a name='more'></a>Már jó hosszú ideje nem jelentkeztem, s bár ezen idő alatt is olvastam (jó és rossz könyveket egyaránt), a lelkesedésem az írás felé igencsak megfakult. É emellett az élet is magasabb fokozatra kapcsolt, így idővel se álltam túl jól. De talán most...<p></p><p>A könyvhöz visszatérve. Ki ne szerette volna gyerekként nézegetni a dinoszauruszokról szóló ismeretterjesztő filmeket? Én egy ideig igen nagy lelkesedéssel terveztem régésznek/paleontológusnak, míg fel nem hívták a figyelmemet arra, hogy igen kicsi az esélye annak, hogy bejussak a szakra az egyetemen, pláne hogy munkát is kapjak. (Most biológusként nem tudom mennyivel vagyok előrébb 😀.) Ugyan a munkám végül nem ez lett, de ettől függetlenül továbbra is szívesen ülök le a tévé elé, ha egy-egy ismeretterjesztő film szól ezekről a rég kihalt élőlényekről.</p><p>Viszont könyvek terén azt kell mondanom, nem túl nagy a felhozatal ebben a témakörben. Vagy pedig a nálam jóval fiatalabb korosztálynak szánják őket, amivel nincsen baj, csak éppen engem már nem foglal le. Így amikor meghallottam, hogy egy komolyabb mű kerül a boltokba, rögtön felcsillant a szemem. </p><p>Azt kell mondanom, nem csalódtam benne. És aki esetleg attól fél, hogy túlságosan is tudományos szöveggel találja magát szembe, ne aggódjon. Brusatte írásmódja érthető és szakkifejezéseket is úgy használ, hogy előtte bevezeti őket, így mindenki számára érthetőek. Mindemellett elég laza az író (legalábbis azokhoz a tudósokhoz képest, akiknek nekem volt szerencsém az írásait olvasni), én élvezettel faltam a lapokat. Amire viszont érdemes felkészülni, hogy a fajok nevei bizony latinul lesznek csak leírva. Én eléggé vizuális alkat vagyok, így hogy legalább némi elképzelésem legyen arról, hogy is néz ki az adott állat (legalábbis elképzeléseink szerint), az alábbi <a href="https://dinosaurpictures.org/">https://dinosaurpictures.org/</a> oldalt használtam. Ha itt beírja az ember a keresőbe a neveket, akkor a találatnál több képet/rajzot, illetve minimális információt találhatunk az adott élőlényekről. Esetenként videót is találhatunk, de sajnos nem minden állathoz. Azért én így is jól szórakoztam, párom pedig azon, hogy egyik kezemben a könyvvel, másikban a telefonnal felszerelkezve olvasok, hogy rögtön rá tudjak nézni a dinókra. </p><p>Az pedig kifejezetten pozitívan érintett, hogy nem csak egy-egy részét vesézzük ki ezeknek az évmillióknak, hanem dínók előtti időszakot is felvázolja, aztán szépen a különböző korokat, a kihalásokkal és egyéb fontos változásokkal, és még kicsit a meteorit becsapódása után is körbe nézünk a bolygónkon. Tényleg egy teljes, kerek képet kapunk, amiben igyekszik minden állatcsoportot megemlíteni, bár a fő hangsúly nyilván sejthető, kiken van. </p><p>A dínók mellett bepillantást nyerünk a paleontológia világába is, történelmi áttekintést nyújt az ott bekövetkező változásokról, a különböző elméletekről, új technológiákról. Utóbbiakból nem egy számomra is újdonság volt, például, hogyan lehet ma már megállapítani bizonyos mintáknál, milyen színű is lehetett az adott dinoszaurusz. Mindezek mellett pedig a saját ásatásainak a tapasztalatait is megosztja velünk. Én a könyv végére kifejezetten úgy éreztem, szívesen megismerkednék az íróval. Aki egyszerre tud ilyen közérthetően beszélni és szórakoztatni, miközben érezni mennyire szereti azt amit csinál...nos, az ilyen emberrel való találkozás tényleg különleges. Remélem lesz még lehetőségem több könyvet is olvasni tőle a későbbiekben.</p><p>Ha pedig valaki a téma irodalmába szeretné magát jobban beleásni (főleg angolul), akkor nyugodtan olvasson bele az irodalomjegyzékbe hátul. Azt hiszem minden igényt kielégítő listát kapunk, némi plusz információval megfűszerezve.</p><p>Kiadó: Park </p><p>Oldalak száma: 336<br /></p>Hirannethhttp://www.blogger.com/profile/14631236251762834057noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2144129867659228612.post-7263623264401905982019-10-27T19:30:00.000+01:002019-10-27T19:30:39.977+01:00Vata fia<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-2z9ifGIIqIM/XbXYpc5J-9I/AAAAAAAAEq0/59uItF4nVbEWZu4qu4X4wwwD3hjaNg-4gCLcBGAsYHQ/s1600/k%25C3%25B6nyv33.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="337" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-2z9ifGIIqIM/XbXYpc5J-9I/AAAAAAAAEq0/59uItF4nVbEWZu4qu4X4wwwD3hjaNg-4gCLcBGAsYHQ/s320/k%25C3%25B6nyv33.jpg" width="215" /></a></div>
Batka Zoltán: Vata fia<br />
<br />
4/5<br />
<br />
<i>"Magyar Királyság, 1061
<br />A 11. század derekára a fiatal magyar királyság területén elterjedt
az új hit, a kereszténység. Már csak egyetlen, tiszántúli törzs őrzi a
régi rendet. Innen robban ki 1061-ben az utolsó pogánylázadás.
<br />I. Béla király „uruszágában” színlelt béke honol. Bélának már csak
egyetlen pogány törzset kell megtörnie, hogy végre teljesen a keresztény
Európa része legyen a fiatal magyar királyság. Ám Bélának, a kegyetlen
reálpolitikusnak legnagyobb harcát saját múltjával kell megvívnia: minél
buzgóbban építi nagy művét, titokban annál kétségbeesettebben keresi a
visszautat gyermekkora valaha volt pogány világába.
<br />Vata fia János, az utolsó pogány – régi magyar nyelven: szár –
törzsfő Bélához hasonlóan meghasonlott ember. Látja, ahogy világa lassan
széthullik, és népére a sorstalan pusztulás vár. Látszólag szilárdan
uralja törzsét, ám belül már régen nem hisz istenében. Egy ideje már
csak úgy tud elaludni, ha egy meztelen tőrt tesz ki a pamlaga mellé: ha
valaki a törzsi szokás szerint fel akarja őt áldozni, azt könnyen
megtehesse.
<br />Adelardó fiatal hispániai szerzetes, jogtudós és magyar tolmács.
Szerzetessé válása óta keresi a világban Isten igazságát, de az
egyetlen, amiben hinni tud, saját emlékezete: hiszi, hogy ez tartja
életben azokat, akik a világban pusztulásra ítéltettek.
<br />A Vata fia a kisszámú történelmi forrás és az Árpád-házi mondakör
elemei alapján íródott drámai események izgalmas láncolata: az utolsó
pogánylázadás kitörésének, majd leverésének és a magyarság ősi pusztai
kultúrájának végleges eltűnésének krónikája. Mintha egy film peregne
előttünk: régi magyarokról szól, ám a mai magyaroknak: a 11. századi
történet közben felsejlenek a messziről jött, Európában azóta is a
helyét kereső magyar nép mai dilemmái, sorskérdései."</i><br />
<br />
<a name='more'></a><br />
Igazából nem tudtam pontosan, mit várjak majd ettől a történettől. Ami miatt rögtön szemet vetettem rá, az a téma választása. Nem nagyon volt szerencsém még olyan regényhez, mely pont ehhez a cseppet sem nyugodt és békés korszakhoz nyúlt volna. Ráadásul amennyire utána tudtam nézni, konkrét információink is elég hiányosak erről az időszakról, vagy éppen nem feltétlen teljesen megbízhatóak.<br />
Szóval, adott egy korszak, amikor az uralkodóink a népet igyekeznek egy új vallás és világrend felé terelni, mondhatnám úgy, hogy bármi áron. Királynak lenni amúgy sem egy életbiztosítás, hát még egy ilyen időszakban. És persze ott a nép, aki igyekszik túlélni és felveszi a kereszténységet. Az már más kérdés, mennyire tartja meg. Persze ellenállók mindig vannak, így az utolsó törzs is, aki még a régi vallást őrzi, és nem is szándékozik azt elhagyni. Mi sülhet ki ebből? Ha engem kérdeztek, semmi jó...<br />
<br />
Meglepődtem az olvasás során, mert úgy éreztem ez a könyv az útkeresésről szól. És azt sem egyetlen szereplőn keresztül teszi, hanem az összes fontosabb szereplőnk így tesz. János, az utolsó szár vezér, aki Tengrit szeretné szóra bírni, mi is lesz az ő és népe sorsa. I. Béla, aki jóval határozottabban tőr a céljai felé, mégis a régi világot nem tudja kiölni magából. Adelardó, aki mint hittérítő jelenik meg, mégsem teljesen biztos abban, mi az ami Istennek tetsző.<br />
A magyar népről meg már nem is beszélve, hiszen bőven akad még, aki a régi vallás híve és ismeri az ősei nevét, de már jó páran a pogányság gondolatától is rettegnek.<br />
Roppant "kellemes" lehetett ebben az időszakban élni, az állandó cselszövéseket és árulásokat elkerülni, vagy legalábbis túlélni.<br />
<br />
A történet kicsit lassan indul, de ez ne tántorítson el senkit. Én szükségét is éreztem, hogy minden szereplőt kicsit megismerjek, helyére tegyek (azaz vagy rögtön megszeressem, vagy megutáljam) és felmérjem az erőviszonyokat.<br />
Több szálon fut a cselekmény, amik itt-ott összeérnek, így ha valami az első pillanatra az egyik oldalon érdektelen információnak tűnik, na biztos lehetsz, hogy az a másiknál fontos lesz. Szóval csak figyelmesen :D. Lassan, szinte lopva csöpögteti nekünk a fontosabb dolgokat az író, illetve lehelet finoman árnyalja nekünk mind az egyes szereplőket, mind a különféle helyzeteket. Így történhet meg, hogy mit sem sejtően pottyantam bele olyan helyzetekbe, ahol egyre erősödő gyanúm aztán igazolást nyert, én meg csak döbbentem olvastam és reménykedtem, hogy a valóságban ilyen nem történhetett meg. (Közben pedig szinte biztos vagyok benne, hogy de. Ennyi aljasság csak bennünk, emberekben lapulhat meg.)<br />
Persze azok se aggódjanak, akik inkább a gyorsabb és akcióval dúsított cselekményt kedvelik, mert lesznek itt is olyan részek. Mint ahogy ármány és cselszövés is.<br />
<br />
A szereplők közül azt hiszem mindenki fog találni a számára szimpatikus alakot. És olyat is, akit kevésbé kedvel. Én leginkább Vata fiát kedveltem meg és Adelardót, kettejük gondolkodásmódja, viselkedése sokkal közelebb állt hozzám. Érdekes volt a fejlődésüket végig követni az oldalak során.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-Yz-MRHj30iI/XbXhAValEBI/AAAAAAAAErA/c89HvOultwocWJBeYmXvoF9JhYP79bVGACLcBGAsYHQ/s1600/B%25C3%25A9la%2Bherceg%2Bmegkoron%25C3%25A1z%25C3%25A1sa.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="595" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-Yz-MRHj30iI/XbXhAValEBI/AAAAAAAAErA/c89HvOultwocWJBeYmXvoF9JhYP79bVGACLcBGAsYHQ/s320/B%25C3%25A9la%2Bherceg%2Bmegkoron%25C3%25A1z%25C3%25A1sa.jpg" width="317" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Béla herceg megkoronázása</td></tr>
</tbody></table>
Összességében egy jól összerakott, remek szereplőkkel és izgalmas cselekménnyel teli regény ez, melyben megelevenedik egy már letűnt világ is. Én elgondolkodtató kérdéseket is találtam benne, és azt hiszem a mai világunkra is található benne bőven igaz rész. Hogy ez mennyire jó, vagy rossz, azt már mindenki maga döntse el.<br />
<br />
A könyvért köszönet illeti az <a href="https://www.athenaeum.hu/">Athenaeum kiadót!</a>Hirannethhttp://www.blogger.com/profile/14631236251762834057noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2144129867659228612.post-34793551073263905602019-10-21T18:59:00.000+02:002019-10-21T18:59:00.972+02:00A földi idegenek<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-O81wwwU4uuk/Xa3Z7H9GLPI/AAAAAAAAEqc/Y_0tnaZxWQkABNdHIW6j3U_xXaUE11B6QCLcBGAsYHQ/s1600/k%25C3%25B6nyv32.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="353" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-O81wwwU4uuk/Xa3Z7H9GLPI/AAAAAAAAEqc/Y_0tnaZxWQkABNdHIW6j3U_xXaUE11B6QCLcBGAsYHQ/s320/k%25C3%25B6nyv32.jpg" width="225" /></a></div>
Csősz Sándor: A földi idegenek - A hangyák világa<br />
<br />
4/5<br />
<br />
<i>"A hangyák világa számunkra idegen világ. Nehéz megérteni az
önfeláldozásukat, kérlelhetetlenségüket. Ezek az apró lények jéghideg
logika mentén működnek. A szeretet, önzés, becsvágy, szégyen számukra
üres fogalmak. Nem az egyed szintjén kell őket vizsgálni: a hangyafészek
minden egyes egyede egy szuperorganizmus részét képezi. A kolónia az,
ami él, növekszik, szaporodik, sőt gondolkozik és döntéseket is hoz.
Minél nagyobb a hálózat, annál összetettebb döntéseket képes meghozni. A
hangyák világa talán az evolúció egy következő lépcsőfoka lehet, a
szuperorganizmusé, ahol az egyed, hasonlóan a soksejtes élőlények
sejtjeihez, már egy nagy egész része, ami önállóan már életképtelen.
Gyakran azért olyan nehéz számunkra megérteni a hangyák társadalmát,
mert félreértjük a motivációikat. Számunkra ők a földi idegenek."</i><br />
<br />
Azt hiszem említettem már korábban, hogy az egyetemen az alapszakomat ökológián végeztem. Így eleve komoly vonzódással rendelkezem a természettudományos témák/könyvek felé. Tény, hogy a nagy részükkel lassabban haladok, mint egy-egy ifjúsági könyvvel, de azért igyekszem rájuk is időt szánni. Így került fel nagyon hamar a radaromra ez a könyv is. Bár én annak idején éjszakai lepkékkel foglalkoztam, a hangyák világa így csak egyik kedves tanárom elbeszéléseiből volt valamennyire ismerős. Úgyhogy kíváncsi voltam, mit is fogok majd ezúttal olvasni.<br />
<br />
<a name='more'></a>Kicsit úgy viselkedtem mint gyerekkoromban, kézbe vettem a munkahelyemen a könyvet (így kell jól indítani a munkanapokat, csak megsúgom ;) ) és rögtön végig pörgettem. A tetszetős képeknél meg-megállva, természetesen. Munkatársam pedig a fejezetcímeket csekkolta le rögtön. (Aztán beszerezte magának is a könyvet, véleményegyeztetés ha már elolvasta.)<br />
<br />
Mindenki megnyugtatására elmondhatom, a könyvet bármilyen előképzettség nélkül kézbe lehet venni. Nem a meglévő egyetemi tudásra épít az író. Inkább bevezet minket ebbe a világba. Tetszett, hogy érezhető az oldalakon a lelkesedése a témát/hangyákat tekintve. Ez igen könnyen átragadhat az olvasóra is aki azon kapja magát, hogy fél szemmel a környezetét lesi, felbukkan-e valahol egy hangya, amin azonnal alkalmazni is tudja a frissen felszedett tudását.<br />
<br />
Gyerekként a hangyák "szorgalmassága" kötött le, felnőve meg a hadakozás ha megpróbáltak esetleg a konyhába beköltözni. E könyv olvasásakor más szemszögből közelíthettem meg őket. Bár bizonyos esetekben azért nehéz elvonatkoztatni az olyan jól bevált fogalmaktól, érzésektől amiket már eleve hozzájuk kötünk. Vagy amik segítenek minket eligazodni a saját világunkban. Persze ha valamit tényleg megakarunk ismerni, akkor nyitottnak kell lenni az új dolgokra (már amennyire tudunk), és nem elképelni előre semmit. Megérteni a másikat. Legyen az szó akárcsak egy ilyen apró élőlényről is, mint a hangya. <br />
<br />
Mürmekológus ugyan nem lettem a könyv végére, de sok új és érdekes információval gazdagodtam. A hangyák evolúciójától kezdve a különféle fajok kolónia felépítésén át a hangyák kommunikációjáig. Persze bukkannak fel az oldalakon olyan dolgok, amikről már hallott az ember, de a legtöbb azt gondolom újdonságul fog szolgálni az olvasónak.<br />
<br />
Maga a könyv is tetszetős, igényesen megalkotott. És gyorsan is lehet vele haladni, bár ezt én inkább szomorúan vettem tudomásul, mert tudtam volna még olvasni ezekről a lényekről.<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-Ehf3UvHnAzo/Xa3jBpngjJI/AAAAAAAAEqo/NgzLDOj8rnYxPPwHRUJt1bf1aPd2WVVUACLcBGAsYHQ/s1600/m%25C3%25A9zhangy%25C3%25A1k.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="334" data-original-width="500" height="213" src="https://1.bp.blogspot.com/-Ehf3UvHnAzo/Xa3jBpngjJI/AAAAAAAAEqo/NgzLDOj8rnYxPPwHRUJt1bf1aPd2WVVUACLcBGAsYHQ/s320/m%25C3%25A9zhangy%25C3%25A1k.jpg" width="320" /></a></div>
Az én kedvenceim a mézhangyák :)<br /><br />
A könyvért köszönet illeti az <a href="https://www.athenaeum.hu/">Athenaeum kiadót!</a><br />
<br />
<br />Hirannethhttp://www.blogger.com/profile/14631236251762834057noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2144129867659228612.post-29975344907262447232019-10-21T18:15:00.004+02:002019-10-21T18:15:38.476+02:00Buddha besétál a kocsmába<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-SiKmx5Dsv9A/Xa3WSCEojCI/AAAAAAAAEqQ/gqFufFNrBLUiD5ADWEsJRQfPIWSE9P5xgCLcBGAsYHQ/s1600/k%25C3%25B6nyv31.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="329" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-SiKmx5Dsv9A/Xa3WSCEojCI/AAAAAAAAEqQ/gqFufFNrBLUiD5ADWEsJRQfPIWSE9P5xgCLcBGAsYHQ/s320/k%25C3%25B6nyv31.jpg" width="210" /></a></div>
Lodro Rinzler: Buddha besétál a kocsmába...<br />
<br />
3/5<br />
<br />
<i>"Ez nem egy szokványos könyv a meditációról. Ha alkalomadtán szívesen
legurítasz egy pohár sört, szereted a szexet, bolondnak tartod a
szüleidet, vagy ideges vagy a munkahelyed miatt, akkor ez a könyv neked
szól. Nem állítja piedesztálra a buddhizmust, hogy áhítatosan fel
kelljen nézned rá. Ez a könyv inkább arról szól, hogy megvizsgáld életed
minden zegzugát, és buddhista tanokat próbálj ki rajtuk; még akkor is,
ha ez eleinte nehéznek tűnik.
<br />Buddhistává kell válnod ahhoz, hogy kedveld ezt a könyvet? Dehogy
is! Az ezeken az oldalakon található bölcsességek a tanítóim remek
oktatómunkájának, valamint saját próbálkozásaimnak a gyümölcsei. A
buddhista tanítás, más néven dharma, nem egy hatalmas, kifürkészhetetlen
kötet, amit ízekre szedve kellene elemezni. A dharmát át kell élni.
Úgyhogy ne gondold, hogy buddhistának kell lenned ahhoz, hogy belevesd
magad ebbe a kalandba. Elegendő, ha készen állsz arra, hogy más
nézőpontból tekints az életedre."</i><br />
<br />
<a name='more'></a><br /><br />
Először egy másik könyves blogon olvastam erről a könyvről. És az ötletes cím mellett a pozitív vélemény is felkeltette az érdeklődésemet. Egy darabig hajkurásztam is a könyvet, aztán még egy ideig pihentettem a polcomon, míg végül sorra került. Nem lett tökéletes az összhang, de egy olvasásnak nem volt rossz.<br />
<br />
Vegyük sorra, mik tetszettek benne:<br />
<br />
1, Mivel nem nagyon foglalkoztam a buddhizmussal így eleve érdekes volt olvasni arról, hogy milyen részei vannak/bőszen jegyzetelni az ismeretlen ám tetszetős fogalmakat, szavakat. Ráadásul mindez olyan fogalmazásban van elénk tárva, hogy nem kell egy pillanatra sem kétségbe esnünk, hogy elveszünk a sok információ között.<br />
<br />
2, Rengeteg gondolattal, elképzeléssel egyetértettem, azonosulni tudtam. Ez nem hátrány ha figyelembe vesszük, hogy mégiscsak egy vallásról beszélünk. Tényleg jó volna, ha mindenféle különbségek ellenére képesek lennénk egymással kedvesek lenni, segíteni a másikon. Vagy ha nem megy, akkor legalább nem rontani mások helyzetén, nem eltaposni.<br />
<br />
3, Azért egy-két gyakorlat is megfogott, amiket megpróbálok alkalmazni (több-kevesebb sikerrel és botladozással :D). Ha nem is váltja meg az életem, de legalább az boldoggá tesz, ha sikerült :D<br />
<br />
4, Az író stílusa. Nem tudom, mást zavar-e ha valaki ennyire közvetlen vele, közben nem is ismeri, de nekem bejött. Olyan volt, mint egy baráttal "beszélgetni"/hallgatni a meglátásait az életről. Még ha nem is mindennel értettem egyet, jó volt egy ilyen nézőpontot is megismerni.<br />
<br />
Ami nem jött be, és a végül ez elég nagy hangsúlyt kapott:<br />
<br />
Ahogy halad előre a könyv, úgy kapnak egyre nagyobb hangsúlyt a különböző gyakorlatok. Amik kifejezetten jók lehetnek azoknak, akik ilyen céllal veszik meg ezt a könyvet, és lépésről lépésre haladnak vele. Én inkább csak megismerkedni szerettem volna ezzel a fajta világlátással, így nekem a végére kicsit tömény lett, és untatott a sok visszautalás.<br />
<br />
Nem rossz könyv ez, csak én kicsit mást kerestem.<br />
<br />
Kiadó: Kossuth<br />
Oldalak száma: 222Hirannethhttp://www.blogger.com/profile/14631236251762834057noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2144129867659228612.post-14201888004209856712019-09-09T20:07:00.000+02:002019-09-09T20:07:00.687+02:00Szerelmes pillanatok<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-uouWE8LoqkU/XXaRyUrFJnI/AAAAAAAAEp0/Qna6LxY2tBkIxlvcKol0eNUAM57ElmbvwCLcBGAs/s1600/k%25C3%25B6nyv30.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="360" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-uouWE8LoqkU/XXaRyUrFJnI/AAAAAAAAEp0/Qna6LxY2tBkIxlvcKol0eNUAM57ElmbvwCLcBGAs/s320/k%25C3%25B6nyv30.jpg" width="230" /></a></div>
Catana Chetwynd: Szerelmes pillanatok<br />
<br />
5/5<br />
<br />
<i>"Ami spontán, alkalmi firkálgatásnak indult, az igazi szenzációvá vált,
amikor a barátja felrakta Catana Chetwynd rajzait az internetre. Most a
Catana Comics képregényei olvasók millióit érintik meg édes humorukkal,
amivel könnyű azonosulni. A Szerelmes pillanatok pontosan az, amire a
címe utal: egy kapcsolat legjobb pillanatai."</i><br />
<br />
Már egy ideje lelkes követője vagyok Catana-nak. Nem is tudom, mikor találkoztam először a rajzaival, de mindig örömmel tölt el amikor egy új szösszenetet olvashatok.<br />
Azt azért el kell mondanom, gondolkodtam egy ideig, hogy magát a könyvet beszerezzem-e, de aztán úgy döntöttem igenis kell nekem a polcra is. Így bármikor levehetem és olvasgathatom a kedvenc részeimet :D.<br />
<br />
<br />
<a name='more'></a>Tulajdonképpen életképeket kapunk egy pár mindennapjairól. Ezek mi is lehetnénk a saját barátunkkal/barátnőnkkel, mert biztos vagyok abban, hogy talál az olvasó olyan részt ahol felnevet: "Ez pont így van!" Mintha magunkat láttam volna bizonyos kockákon vissza köszönni. Ez egyszerre vicces, megnyugtató és jó érzés. Mert azért valljuk be, időnként elgondolkodunk azon, vajon mennyire is normális ezt/azt csinálni?<br />
Hát ezek szerint nem csak mi csináljuk :D, hanem mások is.<br />
<br />
Igazából csak egy bajom van a könyvvel, hogy olyan gyorsan végez vele az ember. Ettől függetlenül sem bántam meg egy pillanatra sem a vásárlását. Mert elég csak felcsapnom egyes részeknél, és nem csak a rajzokat látom, hanem ezzel párhuzamosan a saját emlékeim is felidéződnek. És kicsit máris könnyebb kivárni a következő alkalmat, amikor ismét együtt kuckózhatok a párommal.<br />
<br />
Ha még nem találkoztál Catana munkásságával, akkor itt az idő. :) Fedezd fel, te mennyi olyan epizódot találsz benne, ami rád/rátok is igaz.<br />
Ha már ismered, akkor meg azért :D. Kell a polcra is.<br />
<br />
Kiadó: Könyvmolyképző<br />
Oldalak száma: 160Hirannethhttp://www.blogger.com/profile/14631236251762834057noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2144129867659228612.post-10626241811319035852019-09-09T19:53:00.000+02:002019-09-09T19:53:09.104+02:00Erdő mélyén<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-3g6EqZQZnxQ/XXaKHeFADWI/AAAAAAAAEpc/xq8JpLsf1fwyRhAMJ0KvvXXLsVn5RwSMQCLcBGAs/s1600/k%25C3%25B6nyv29.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="340" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-3g6EqZQZnxQ/XXaKHeFADWI/AAAAAAAAEpc/xq8JpLsf1fwyRhAMJ0KvvXXLsVn5RwSMQCLcBGAs/s320/k%25C3%25B6nyv29.jpg" width="217" /></a></div>
M. J. Arlidge: Erdő mélyén<br />
<br />
5/5<br />
<br />
"<i>M. J. ARLIDGE NAGY SIKERŰ HELEN GRACE FELÜGYELŐ THRILLERSOROZATÁNAK NYOLCADIK KÖTETE</i><br />
<br />
<i>
</i><i>Gonosz lappang az erdőben.
<br />Első áldozatai a vadlovak voltak.
<br />De most már ártatlan emberekre vadászik az arctalan gyilkos.
Elveszetten próbálnak menekülni, elrejtőzni a sötétségben. Segítségért
kiáltanak kétségbeesésükben. De senki sem hallja meg a
segélykiáltásaikat a rengetegben. </i><br />
<i><br />Helen Grace felügyelőnek újabb rémálommal kell szembenéznie. A
nyílvesszőkkel átütött testű áldozatok furcsa gyümölcsként lógnak a New
Forest öreg tölgyein. Miért támad valaki védtelen kempingezőkre a
nyaralószezon közepén? Mit akar üzenni a meggyilkolásukkal? Egy
pszichopata ólálkodik az erdőben? Van valamilyen okkult vonása ezeknek
az emberöléseknek? Magának az erdőnek mutatnak be áldozatot?
<br />Helennek be kell hatolnia a sötétségbe, ha fel akarja tárni az
igazságot a pályája egyik legnagyobb kihívást jelentő, legmorbidabb
esetében.</i>"<br />
<br />
Komolyan, nem gondoltam volna magamról, hogy valaha is thriller könyvekért fogok rajongani, sőt gyűjteni fogom a sorozatot és lelkesen várom a folytatásokat. De ettől szép ez, mert remek történetekkel lettem volna szegényebb, a csodálatos borítókról (mint például ebben az esetben is) meg már nem is beszélek.<br />
<br />
<a name='more'></a> Nem is volt kérdés, hogy a polcomon a helye a történetnek annak ellenére, hogy volt már kötet a sorozatból, ami nem lett feltétlen a szívem csücske. De reménykeltő volt a fülszöveg és a borítóra ránézve már borsódzás fogott el, úgyhogy hazajött velem.<br />
<br />
Az első amit olvasás közben megfogadtam, hogy a közeljövőben nem megyek sátorozni sehova :D. Ez mondjuk amúgy sem az én műfajom, de most határozatlan ideig kedvet se éreznék hozzá, mert tuti minden zördülésre felneszelnék és gyilkosokat fantáziálnék. Nem volna túl pihentető sem nekem és azt hiszem barátomnak sem, mert őt bökdösném, hogy ébredjen fel: "Nem hallasz valami furcsát??"<br />
<br />
Engem le vett a lábamról ez a kötet is. Egyrészt én ezt most nem éreztem vontatottnak egyik területen sem, legyen szó a csapattagok magánéletéről vagy éppen a nyomozás száláról. Mind a kettő kellően érdekes és izgalmas volt. És néha kellett is a váltás, mert egy idő után elfárad az ember abban, ha folyton ugyanaz miatt kell izgulnia és nem hatnak a finom kis húzások. Így meg kicsit aggódhattunk azon, hogy vajon miért nem tudnak egyesek aludni, vagy összejön-e a két szereplő és azon, hogy ki fog következőleg meghalni.<br />
A gyilkos szál amúgy is bravúrosan, többszörösen meg van csavarva. Kétszer is betudott húzni a csőbe az író, hogy aztán amikor mindenre fény derüljön az államat valahonnan a padlóról kapargassam fel kiskanállal.<br />
<br />
Tetszett, hogy ismét fontos kérdéseket feszeget a szereplők segítségével:<br />
<ul>
<li>Szexuális zaklatás/erőszak: Eleve a szex egy olyan dolog, ahol igenis mind a két félnek joga van ahhoz, hogy bármikor nemet mondhasson. Az pedig, hogy valakit kihasználjunk, mert bízik bennünk és mert erősebbek vagyunk, különösen gusztustalan dolog.</li>
<li>Őszinteség: Ebben az esetben a barátoknak kellett volna őszintének lenni, de nem mertek azok lenni, mert féltek a mellékesként felmerülő büntetések miatt. </li>
<li>Hogyan hat az ember életére az, ha valaki más életét tönkre teszi: Ezt azt hiszem nem kell részletezni. Nagyon nehéz eldönteni, még ennyi nappal az olvasás után, kit is sajnálok jobban. Mindenki hozott rossz döntéseket azon a npon, és többszörösen megfizettek érte...</li>
<li>Önbíráskodás: Mikor van jogod a saját kezedbe venni a dolgokat, és ha meg is teszed, meddig mehetsz el? Én abszolút megértettem az indítékot. Nem tudom, ha nekem kellene egy ilyen esemény láncolatot megélni, fel tudnék-e belőle egyáltalán állni. És a dühöt is értem, de ember életeket elvenni? Vajon képes lennék rá? Van az a pont, ahol már csak bosszút akarnék, mindenáron? </li>
<li>És persze az örök probléma: Milyen hatással van a nyomozásra az újságírás és a média. Nos igen, itt párszor képen tudtam volna törölni egyeseket. Bár a végén valahol megéreztem, hogy azért ők is azt szeretnék, ha a gyilkos kézre kerülne...de néha mint ha pont ez ellen dolgoznának. Mindent megér tényleg a pillanatnyi dicsfény?</li>
</ul>
Ennél spoiler mentesebben képtelen vagyok írni erről a történetről. Igazából csak ajánlani tudom. Ha még egy könyvet nem olvastál a sorozatból (akkor sürgősen pótold), akkor sem kell kétségbe esni, mert a nagy része teljesen követhető és élvezhető lesz.<br />
Aki pedig olvasta a korábbi köteteteket, nyugodtan vegye a kezébe ezt is, nem fog csalódni.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-lQDBt6n-Eys/XXaQVx1iFlI/AAAAAAAAEpo/Wc-xGsdr6CwkMpWTCJO2k_DK5qQDpGejQCLcBGAs/s1600/dark%2Bforest.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="265" src="https://1.bp.blogspot.com/-lQDBt6n-Eys/XXaQVx1iFlI/AAAAAAAAEpo/Wc-xGsdr6CwkMpWTCJO2k_DK5qQDpGejQCLcBGAs/s400/dark%2Bforest.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<br />
Kiadó: Gabo<br />
Oldalak száma: 512 <br />
<br />
Hirannethhttp://www.blogger.com/profile/14631236251762834057noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2144129867659228612.post-84349836497538962802019-08-12T18:13:00.000+02:002019-08-12T18:13:05.169+02:00Királyok éneke<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-EmouuW9zTIY/XVGLSD-t47I/AAAAAAAAEpM/CDCqXwYu5FAmIFtlootXF9SSQoytlfQgQCLcBGAs/s1600/k%25C3%25B6nyv28.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="309" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-EmouuW9zTIY/XVGLSD-t47I/AAAAAAAAEpM/CDCqXwYu5FAmIFtlootXF9SSQoytlfQgQCLcBGAs/s320/k%25C3%25B6nyv28.jpg" width="197" /></a></div>
Bíró Szabolcs: Királyok éneke (Anjouk VI.)<br />
<br />
4/5<br />
<br />
<div class="text" id="full_description">
<i>"1333. A visegrádi
udvar negyedik éve folytat tárgyalásokat Nápollyal, amikor Anjou Károly
végre személyesen is visszatérhet gyermekkora helyszínére, a mesés
Dél-Itáliába, ahova ötéves fiát is magával viszi. Tervei szerint, miután
eljegyezte Bölcs Róbert unokáját, András herceg lehet a Szicíliai
Királyság jog szerinti örököse.
<br />Az uralkodó távollétében Magyarországon kezd megbomlani az évtizedek
munkájával megszilárdított belső rend. A zavargások megfékezése
Erzsébet királynéra hárul, aki újabb gyermeke elveszítésével egyre
erősebben láncolja magához legidősebb fiát, Lajos herceget.
<br />Mindeközben a szomszédos királyságokban is fontos változások mennek
végbe. A térség fejedelmei Visegrádon gyűlnek össze, hogy egymással
békét, mások ellen pusztító szövetséget kössenek.
<br />Bátor Szilárd udvari fegyvernökként találja magát a király
kíséretében. Igyekszik átlépni múltja sötét árnyain, de gyermekéveit
maga mögött hagyva még mindig túl sok kérdés tornyosul előtte. Míg a
feje fölött hatalmasok játszmája zajlik, ő csupán élni szeretne –
rájönni, mi a valódi öröksége.</i><br />
<i>
</i><i>A Királyok éneke, mely az Arany Visegrád-trilógia zárókötete, Anjou
Károly utolsó nagy uralkodói korszakának éveit, a nemzetközi diplomácia
terén elért eredményeit meséli el, miközben tovább szövi valós és fiktív
hősei történetét. Lapjain régről ismert és új szereplők egyaránt
felbukkannak, hogy a maguk módján mind részeseivé váljanak egy birodalom
sorsának, a Magyar Királyság vérrel és arannyal írt történelmének."</i><br />
<br />
Igen, jól látjátok, egy újabb történelmi regény. Az Anjouk sorozatot az első kötet megjelenése óta figyelemmel követem és örömmel olvasom, minden részét. Így aztán természetes volt, hogy ezt a kötetet is nagyon vártam már.<br />
A pluszt az adta hozzá, hogy nem sokkal az olvasása előtt voltunk párommal pár napot Visegrádon, így egyszerre láttam magam előtt a regényben szereplő várat és azt, amit ott láttam élőben. Kicsit tudathasadásos állapot volt :D.<br />
<br />
<a name='more'></a>Ez a kötet nekem kicsit más volt, mint a többi. A pontos okát nem tudnám megmondani, hiszen itt is láthatunk intrikát, asszisztálhatunk békekötések mellett, vagy éppen szövetségek felbomlását figyelhetjük meg. Éppen úgy eljutunk idegen országokba (amik ennek köszönhetően sikeresen felkerültek az "Ezt még egyszer látnom kell" listára), mint ahogy saját hazánk történéseit is olvashatjuk. Mégis. De ez nem azt jelenti hogy rosszabb lett volna.<br />
<br />
Szóval, a történet egy nagy része azzal foglalkozik, hogy hőseink Nápolyban várják, hogy András herceg sorsa elrendeződjön (utána olvastam, hát...). Itt találkozunk az egyik új kedvenc szereplőmmel, kíváncsi vagyok, milyen szerepet fog még a későbbiekben kapni. Én minden hibája (és az van neki bőven XD) ellenére is megkedveltem.<br />
<br />
Mindeközben kicsit közelebbről megismerhetjük a királyné alakját is, aki otthon próbálja kordában tartani az embereket. Ez a fordulat kifejezetten tetszett, sokkal közelebb került hozzám, és valljuk be, az előző kötet után szüksége is volt erre a piros pontra...<br />
<br />
A két herceg alakja ugyan fel-felvillan, de még csak utalások vannak rájuk, főleg az idősebbik esetében. Ilyenkor sajnálom igazán ezeket a gyermekeket, hiszen már a nevelésük során sem úgy bánnak velük, mint hétköznapi emberrel, ami egyszerre érthető...és bizonyos esetekben azért káros is.<br />
<br />
Akiből szintén többet kapunk, Bátor Szilárd. A kötet elején még kicsit idegesített, hiába tudtam, milyen veszteséget próbál meg feldolgozni, ráadásul úgy, hogy még csak bosszút sem állhat...de aztán ahogy halad előre a történet ő is változik. Csodáltam a kitartását, és azt, hogy igyekszik az örökségét megtartani. És hogy az általa vallott értékeket próbálja a valóságban is megtartani, azok szerint élni. Ez nagyon nehéz, és itt sem mindig sikerül. De becsülöm, hogy újra és újra próbál jobb lenni, mint volt. Teszi mindezt úgy, hogy egyelőre még nem szállt el magától, remélem így is marad. Emberinek, szerethetőnek.<br />
Épp ezért tűkön ülve várom a folytatást, mert a végén rendesen belém tette az író az ideget...hát lehet így befejezni egy kötetet? (Ne, ne mondjatok semmit, lehet.)<br />
<br />
A király alakja nekem mindig felemás. Egyrészt értékelem, hogy próbálja a rendet fent tartani, és élhető világot létrehozni. Másrészt ez a rengeteg alakoskodás, és játszmák a politikában...már csak az olvasásukban lefáradok. Egészen biztos, hogy ilyen közegben nem sokáig maradtam volna életben :D.<br />
<br />
Szóval mindenki nyugodtan vegye kezébe a folytatást is, mert nem fog csalódni. Van benne bőven izgalom, intrika, jönnek új szereplők, és találkozunk a már régóta ismertekkel is. Azért valahol érezhető, hogy ez lezárás, mert el is köszönünk néhány alaktól, akik még ha nem is voltak annyira az előtérbe tolva, nekem hiányozni fognak.<br />
<br />
A könyvért köszönet illeti az <a href="https://www.athenaeum.hu/">Athenaeum kiadót.</a></div>
Hirannethhttp://www.blogger.com/profile/14631236251762834057noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2144129867659228612.post-69332822854839333702019-08-12T17:48:00.001+02:002019-08-12T17:48:14.769+02:00Csernobili ima<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-WO9V54nfsBM/XVGGRPSFUBI/AAAAAAAAEpA/EgKWOpNQq-QMKap7z524UOouPQ6y1MN8gCLcBGAs/s1600/k%25C3%25B6nyv27.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="363" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-WO9V54nfsBM/XVGGRPSFUBI/AAAAAAAAEpA/EgKWOpNQq-QMKap7z524UOouPQ6y1MN8gCLcBGAs/s320/k%25C3%25B6nyv27.jpg" width="232" /></a></div>
Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ima<br />
<br />
4/5<br />
<br />
<div class="text" id="full_description">
<i>"1986. április 26-án
kezdődött Csernobilban minden idők legnagyobb atomerőmű-katasztrófája.
Az akkori szovjet vezetés titkolózása miatt a világ napokig szinte
semmit sem tudott róla.</i><br />
<i>
</i><i>A Nobel-díjas fehérorosz írónő két évtizedet szánt a téma
feldolgozására. Beszélt olyan emberekkel, akiket rögtön a katasztrófa
után a helyszínre rendeltek, és a legveszélyesebb munkákat végeztették
velük. Beszélt az özvegyekkel, akiknek csak a kitüntetések és az
oklevelek maradtak. Beszélt azokkal, akik az erőmű közelében, a paraszti
Atlantisszá vált Poléziában éltek aztán bedeszkázták a kútjukat, és
kitelepítették őket, vagy maradhattak a házukban, de eztán már úgy
éltek, mint egy rezervátum lakói. Megismerjük az áldozatokat, a
felelősöket és a szovjet virtusba belerokkant vakmerő önkénteseket.
Megismerjük azokat, akik számára Csernobil filozófiai probléma, az
atomkorszak utáni ember alapító mítosza, és azokat is, akik a
szovjethatalom ellenségeit, a Nyugatot és az árulókat okolják érte.</i><br />
<i>
</i><i>Csernobil nemcsak egyéni, családi, hanem nemzeti tragédia is. Nem
szovjet, nem orosz, nem is ukrán, hanem fehérorosz nemzeti tragédia. A
tízmilliós nemzetből több mint kétmillióan élnek szennyezett területen.
Mert amikor a szovjet híradókban örömhírként közölték, hogy szerencsére
nem Kijev felé szállt a radioaktív felhő, azt nem közölték, hogy
Minszket és Fehéroroszországot borította el. Mivel a birodalom itt
többször is erőszakkal állította meg a nemzetté válás folyamatát, sokan
csak ekkor döbbentek rá, hogy az ő sorsuk más, maguknak kell
kitalálniuk, hogyan menthetik meg az életüket. A gyarmati sorban élő
nemzet a csernobili katasztrófával lépett be a világtörténelembe. Mert
az afganisztáni háború és az atomkatasztrófa a birodalmat is romba
döntötte.</i><br />
<i>
</i><i>Csernobil minden szereplő számára korszakhatár. A boldog tudatlanság
elvesztését jelenti, ahonnan csak hosszú idő után lehet eljutni a
rezignált, keserű bölcsességig. Vannak, akik már eljutottak ide, és
vannak, akik most csak most indulnak el, mint a Szolzsenyicint olvasó
falusi párttitkár. Egyesek menekülnek a zónából, másokat meg vonz az a
terület, amelyet lassan visszahódít a természet.</i><br />
<i>
</i><i>Csernobil nemcsak katasztrófa volt, hanem figyelmeztetés is. És
Alekszijevics szerint minden nemzedéknek olvasnia kell a jövőnek hagyott
jelekből.</i><br />
<i>
</i><i>Csernobil ma is aktuális. És aktuális lesz még 48 ezer évig."</i><br />
<br />
A könyvvel korábban szemeztem már, de aztán elvetettem, úgy éreztem egy ilyen témának nem lesz egyszerű neki futni.<br />
Aztán megnéztem a minisorozatot, mely sokat használt fel ebből a könyvből, így megkaptam azt a plusz lökést, amire szükségem volt.<br />
De még így is, lassan haladtam vele. Ez nem az a történet, s nem az a könyv, amivel az ember egy szuszra végez. De ettől még, vagy talán inkább pont ezért, azt gondolom érdemes elolvasni.<br />
<br />
<a name='more'></a>Sosem értettem meg azokat az embereket, akik vakon hisznek valakiknek/valaminek. Talán mert alapjáraton van bennem némi félelem, bizalmatlanság. Igyekszem elkerülni azt is, hogy elhamarkodottan alkossak végső ítéletet. Épp ezért volt olyan dermesztő olvasnom azt (valamint látni a sorozatban), hogy az emberek mennyire bíztak a felmenőikben, a hatalomban. És hogy a hatalom, aminek az lett volna a feladata, hogy megvédje őket, mennyire kihasználta ezt. Hogy még ekkor is az volt a legnagyobb probléma, hogy majd milyen képet alkotnak róluk Európában. Az, hogy közben emberek szenvednek, vagy élik az életüket egy már rég veszélyes zónában, részlet kérdés...<br />
<br />
Ebben a kötetben is több ember visszaemlékezéseit olvashatjuk. Azt, ahogyan megélték ezeket a napokat, és az utána következőket.<br />
Ilyenkor lehet a legjobban látni azt, mennyire mások vagyunk. Mindenkinek más maradt meg, mást sajnált a legjobban. Legyen szó felnőttről, vagy gyermekről, Csernobil mindenkiben nyomott hagyott. Így, vagy úgy.<br />
<br />
El se tudom képzelni, mit éreznék, ha egyszer csak velem közölnék, hogy fogjam magam, és hagyjam el az otthonom, nem vihetek semmit magammal, és a háziállatokat is ott kell hagynom. Ráadásul azzal hitegetni valakit, hogy csak pár nap...aztán visszatérhet. Hát, elhúzódik az a pár nap. Persze, vannak akik mindezek ellenére visszatértek, sőt, vannak akik ott élnek. Én nem lennék olyan bátor, hogy visszamenjek.<br />
<br />
Sajnáltam az otthonaikat elhagyókat, és azokat akiket azért vezényeltek oda, hogy rendet tegyenek, megpróbálják csökkenteni a bajt. De itt is feldühített, hogy nem mondtak az embereknek semmit. Értem én, hogy bizonyos helyzetekben áldozatokat kell hozni, de...de nem érdemelnék meg legalább azt, hogy tudják is, mit csinálnak? Mi fog velük történni? Nem pedig csak meglepődve tapasztalják a sugárzás hatásait hónapok/évek múlva.<br />
Arról nem is beszélve, hogy a legtöbben semmilyen védőfelszerelést nem kaptak. Elhiszem, hogy egy ekkora méretű katasztrófára nem feltétlenül van felkészülve az ember (bár ha ilyesmikkel játszunk, ez azért elvárható lenne), de hogy csak úgy bedobják oda az embereket...az valami elképesztő.<br />
<br />
Akárcsak az, hogy az otthagyott dolgok el-el tűntek, eladták, beépítették őket máshol. WTF?? Most vicceltek velem? Vagy bedarálták a kajákba, állati takarmányba...úristen. Azt hittem leesek az ágyról. Hát ennyire nem számít semmi?<br />
<br />
Azt hiszem, még ülepednie kell a dolognak, az érzelmeknek. Nem hiszem, hogy ez a történet bárkit is hidegen hagyna. De érdemes elolvasni. Hogy lássuk, kik is vagyunk mi emberek. És mit tudunk tenni...egymással s a világunkkal.<br />
<br />
Kiadó: Európa<br />
Oldalak száma: 358</div>
Hirannethhttp://www.blogger.com/profile/14631236251762834057noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2144129867659228612.post-52140470544669418502019-08-12T17:14:00.001+02:002019-08-12T17:14:05.244+02:00Az ecsedi boszorkány<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-iLUNfpEsKds/XVF797Jc8xI/AAAAAAAAEo0/QRPrHUYyg3kVxYaG52EfqY5-xZ9R5Q1nACLcBGAs/s1600/k%25C3%25B6nyv26.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="321" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-iLUNfpEsKds/XVF797Jc8xI/AAAAAAAAEo0/QRPrHUYyg3kVxYaG52EfqY5-xZ9R5Q1nACLcBGAs/s320/k%25C3%25B6nyv26.jpg" width="205" /></a></div>
Miklya Luzsányi Mónika: Az ecsedi boszorkány<br />
<br />
5/5<br />
<br />
<i>"Az ecsedi boszorkány nem más, mint a híres törökverő, Török Bálint
utolsó leszármazottja, Török Kata. Mi volt az alapja a boszorkányság, a
szerelmi bűbáj, a vérfertőzés, a gyermekgyilkosság vádjának, aminek
következtében 1614-ben teljes vagyonelkobzásra és fővesztésre ítélték
ezt a tündöklően szép, életvidám fiatalasszonyt? Valóban olyan lánglelkű
hős volt-e Török Bálint, amilyennek olvasmányainkból megismertük?
Milyennek látta őt a felesége, hogyan élt a korabeli celebpár, és milyen
lehetett egy nagyasszony élete egy törökverő hős oldalán?
<br />Mintha sötét átok vonulna végig Török Bálint és leszármazottai
életén: halálos szerelmek, cselszövés, gyilkosság, orgyilkosság, árulás
kíséri őket generációkon át. Mámoros szerelmi légyottok és
összeesküvések plasztikusan ábrázolt regénye Miklya Luzsányi Mónikáé.
Alapos kutatómunkájának és írói fantáziájának köszönhetően a magyar
királyság vérzivataros századainak szereplői elevenednek meg a könyv
lapjain: Török Bálint és felesége, Pemfflinger Kata, dédunokájuk, Török
Kata és nyíltan titkos szerelme, Báthory Gábor, a későbbi erdélyi
fejedelem; Bethlen Gábor, Báthori ellenlábasa, Bocskai István, a hajdúk
vezére vagy épp Nádasdy Tamás nádor – s mellettük megannyi szolga és
közrendű valós alakja bontakozik ki, miközben elénk tárulnak a török
idők babonákkal és átkokkal terhes mindennapjai is. A szexuális aktusok,
a bájolások leírásaihoz a Török Kata és társai ellen folytatott
boszorkányper korabeli jegyzőkönyveinek részletekbe menő tanúvallomásai
szolgáltattak alapot. A két szálon futó cselekményből nem csak Török
Kata és Báthory Gábor titkos szerelmét ismerhetjük meg, hanem
dédszüleinek történetét is, amely aztán megpecsételte az ecsedi
boszorkány sorsát."</i><br />
<br />
A pszichológia mellett úgy látom a történelmi vonal nyer teret az idén nálam, ott is főként a magyar. Na nem mintha ez baj lenne, csak érdekes figyelni, hogy hogyan változik az idő múltával az ember ízlése.<br />
Török Bálint és családja eddig nem elevenedett meg számomra, azt hiszem az Egri csillagokat leszámítva nem nagyon találkoztam még a nevével. Így kíváncsi voltam, hogy milyen is lesz a történet.<br />
<br />
<a name='more'></a>A regényben két szálon fut a cselekmény: Török Bálint és felesége Pemfflinger Kata életét követhetjük nyomon az egyik szálon, míg a másikon a leszármazottjuk, Török Kata életébe nyerünk bepillantás.<br />
Az első meglepő dolog az volt számomra, hogy mind a két rész ugyanolyan erőteljesen élt, vibrált. A korábbi tapasztalataim szerint általában az egyik kicsit gyengébb, persze lehet azért is, mert az ott lévő események/szereplők kevésbé hoztak lázba. Mindenesetre itt ilyet nem tapasztaltam, mindegy, kinek a fonalát vettük fel, én várakozásteljesen álltam a dolgokhoz. Tudni szerettem volna, kivel mi történik.<br />
<br />
Két erőteljes női alakot kapunk, akik kicsit másképpen, de nagyon szeretik az általuk kiválasztott (ezt hangsúlyoznám) férfit. Mindegy, hogy mennyire érdemlik meg. Nos igen, sok mindent eltudunk nézni a számunkra fontos személyeknek, ezt itt olvasva is tapasztaltam. Néha legszívesebben megráztam volna őket, de aztán belegondoltam, hogy én sem hiszem, hogy jobb lennék náluk, ha a saját páromról lenne szó. Így kicsit lehiggadva visszatértem a lapokhoz és a félbehagyott történethez.<br />
Tetszett, hogy nem futamodtak meg, mindegy mivel kellett szembenézniük. És hogy emberek voltak, követtek el hibákat (amiket vagy beláttak, vagy nem), szerettek, voltak kedvelt hobbijaik. A kertészkedésről kifejezetten érdekes volt számomra olvasni, nemis tudtam, hogy annak idején ez vérre ment a nemesi hölgyek között.<br />
<br />
Habár a fő szereplőink a nők, a férfiak sem elhanyagolhatóak. Őszinte leszek, Török Bálint ellenszenves volt. Valahol megértem, hogy igyekezett a saját, esetleg a családja biztonságát fenntartani, de azért amikor a sokadik pálfordulását/árulását olvassa az ember lánya, akkor azért megtudná valami keménnyel csapkodni a fejét, hátha észhez tér. Az egyéb kis "stiklijeiről" meg már nem is beszélek. Az Egri csillagokból nem egészen ilyen alakra emlékszem, igaz régen olvastam már :D.<br />
Gábor, sőt Gáborok. Báthory Gábor még egy gyerek, és a viselkedése is az. Bár a vége felé már kezd megkomolyodni, de hát tudjuk...Szóval őt kedveltem, és sajnáltam, hiszen tudtam ez a kapcsolat nem lesz hosszú.<br />
Bethlen Gábor...nos ő még Török Bálintnál is rosszabb helyre csúszott a szememben. Sosem kedveltem a köpenyegforgatókat, a mindenféle perekről már nem is beszélek, amik csak a hatalom és a pénz megszerzése miatt kerültek sorra.<br />
<br />
Van egy sajátos hangulata a regénynek, amit nagyon szerettem. Az olvasása közben én is ott lépdeltem az emberekkel azokon az utcákon/kertekben. És nem volt benne olyan rész, amit hamisnak éreztem volna és ezzel kizökkenthetett volna az olvasás élményéből (leszámítva a férfiak miatti méltatlankodásaimat, de ez más téma :D).<br />
Érdekes volt még számomra a gyógynövényekről szóló rész, és Kata esetében a szellemekkel való társalgás. Mondjuk az anyarozsos résznél azért csak pislogtam, de hát na, ha akkoriban ez így ment...<br />
<br />
Összességében egy remek történet volt, jól megírt alakokkal, mert annak ellenére, hogy szerettem-e őket vagy éppen utáltam, mind éltek. Nem voltak csak jók, vagy csak rosszak.<br />
A hangulata vitt magával, és a cselekmény egy pillanatra sem volt unalmas, még akkor sem, ha éppen nem csatáztak. A két szál pedig szépen van összefonva. Úgyhogy örülök, hogy lehetőségem volt olvasni a könyvet, azért köszönet az <a href="https://www.athenaeum.hu/">Athenaeum kiadót illeti.</a><br />
<br />Hirannethhttp://www.blogger.com/profile/14631236251762834057noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2144129867659228612.post-80075545832336081662019-08-11T20:59:00.001+02:002019-08-11T20:59:34.419+02:00Fiúk cinkkoporsóban<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-FA7cuBwGrm8/XVBfPdAYdPI/AAAAAAAAEoo/92zskPMJXq0wT5FBOJpPXReSWehWO3RgACLcBGAs/s1600/k%25C3%25B6nyv25.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="361" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-FA7cuBwGrm8/XVBfPdAYdPI/AAAAAAAAEoo/92zskPMJXq0wT5FBOJpPXReSWehWO3RgACLcBGAs/s320/k%25C3%25B6nyv25.jpg" width="231" /></a></div>
Szvetlana Alekszijevics: Fiúk cinkkoporsóban<br />
<br />
5/5<br />
<br />
<i>"„Mi nem egyszerűen csak rabszolgák voltunk, hanem a rabszolgaság
romantikusai” – írja Alekszijevics könyve előszavában, mely mind ez
ideig a legkegyetlenebb számvetés arról, mi történt Afganisztánban 1980
és 1989 között. A fehérorosz írónő az Afganisztánt megjárt katonákkal s
az elesett fiaikat gyászoló anyákkal folytatott megrázó beszélgetéseit
fűzte dokumentumregénnyé, elsősorban azt a kérdést vizsgálva: miként
válhat az ember számára természetessé a gyilkolás. A könyv 1991-ben
sokkoló erővel szembesítette az orosz társadalmat mindazzal, amit a
szovjet hadigépezet Afganisztánban elkövetett, s egyúttal keserű
ítéletet mond a „rabszolgaság romantikusait” kinevelő militarista
rendszer fölött."</i><br />
<br />
Ezelőtt nem olvastam még az írónőtől könyvet, bár a Csernobili ima megmozgatta a fantáziámat (és azóta azt is elolvastam). Így nem tudtam, milyen is lesz, és bevallom az elején furcsa is volt a stílusa. Hogy ilyen szaggatottan, különböző emberek visszaemlékezéseit összefűzve tárja elénk a történteket. Viszont ha egy idő után ráérez az ember, akkor viszi/sodorja magával az egész, akár egy hatalmas folyam.<br />
<br />
<a name='more'></a>Egy ilyen történet sosem lehet vidám. És azt gondolom sosincsenek nyertesei, mert mind a két oldal veszít, méghozzá nem is keveset. Legfőképpen azok az emberek, akiket odaküldenek, hogy harcoljanak. Mindegy, milyen elhatározásból mennek (mert hisznek a célban, vagy mert muszáj).<br />
Itt is rengeteg szemszöggel ismerkedhetünk meg, sokféle rangú és feladatú ember szólal meg a lapokon. És a visszaemlékezéseiket olvasva leginkább csak elszörnyedtem. Hogy még ilyenkor, ilyen körülmények között sem tudunk megszabadulni a belső szörnyetegeinktől. Mert azt még csak-csak megérti az ember, hogy az agyat elönti a vér, ha mellette ölik meg a barátját és bosszút akar állni, mindegy kin. De hogy sokszor a saját embereikkel is hogy bántak...<br />
<br />
A hatalom azt hiszem mindenütt hasonló, a maga érdekeit nézi legelsőnek. Az, hogy ezzel mit okoz a sokkal "kisebb" embereknek, már másodlagos. Itt is, elképesztő volt olvasni, hogy nem kapták meg a szükséges felszereléseket, vagy nem eleget, esetleg olyan mérhetetlenül rossz minőségben, hogy inkább nem használták. Igaz volt ez az orvosi ellátásra, és a katonákra egyaránt.<br />
<br />
A másik letaglózó rész az volt, ahogy ezt az egész történetet kezelték otthon. Hősként indultak, aztán az egész hirtelen az ellenkezőjére fordult, és már szinte lenézik őket. Pedig nem sok mindenről tehetnek ezek a férfiak és nők. Küldték a legtöbbjüket, és nem egy igen komoly árat fizetett érte. Pedig ha másért nem, akkor ezért igenis lehetne tisztelni őket.<br />
<br />
A legvégén már meg se lepődtem, hogy az írónőt bíróság elé állították... <br />
<br />
Azt hiszem, bőven hagyott még forrongó gondolatot, amit meg kell emészteni. De az biztos, hogy fogok még tőle olvasni könyveket.<br />
<br />
Kiadó: Európa<br />
Oldalak száma: 374Hirannethhttp://www.blogger.com/profile/14631236251762834057noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2144129867659228612.post-22859182058840553712019-08-11T20:03:00.001+02:002019-08-11T20:03:26.767+02:00Agathe<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-uRvYCjnC4Vk/XVBU4nHACgI/AAAAAAAAEoc/WrR6aUa3tzI6srRQorJWu5WHFGdvsccsQCLcBGAs/s1600/k%25C3%25B6nyv24.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="306" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-uRvYCjnC4Vk/XVBU4nHACgI/AAAAAAAAEoc/WrR6aUa3tzI6srRQorJWu5WHFGdvsccsQCLcBGAs/s320/k%25C3%25B6nyv24.jpg" width="195" /></a></div>
Anne Catherine Bomann: Agathe<br />
<br />
4/5<br />
<br />
<div class="text">
<i>"Franciaország, 1940-es évek. Egy idősödő
pszichoterapeuta türelmetlenül számolja a nyugdíjig hátralévő terápiás
üléseket, és rezignáltan hallgatja a díványra fekvő unatkozó
háziasszonyok apró-cseprő problémáit, miközben madárkarikatúrákat készít
róluk. Már abban sem biztos, jó szakember volt-e valaha is, tudott-e
segíteni bárkin.</i><br />
<i>
</i><i>Egy nap megjelenik nála Agathe, egy fiatal német nő, aki nem talál
örömöt az életben, nem akar mást, csak eltűnni az emberek szeme elől… A
doktor minden tiltakozása ellenére felvéteti magát a páciensek közé, és
ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz, a terapeuta maga is kénytelen
szembenézni az intimitástól és a haláltól való félelmével."</i><br />
<br />
Egy gyönyörű borító, egy ígéretes fülszöveg...mi kellhet még a molynak? Igen, el is csábultam, és megvettem magamnak ezt a kis könyvet.<br />
Az alapötlet nagyon tetszett. Amúgyis izgalmasnak tartom a pszichológusi munkát, hát még ha közben magára a pszichológus személyére is ráfókuszál az írónő. Aki ugyebár igen komoly válságban van maga is. Nyugdíj, a munkába belefásulás, az öregedés...ez mind-mind olyan probléma, amivel azt hiszem mindenki találkozik, vagy találkozni fog az élete során. Ha nem is minddel, vagy nem egyszerre.<br />
Aztán itt van az új páciens, aki a kelleténél jobban kezdi érdekelni a terapeutát...szintén érdekes téma, hogyan kezeled ezt a helyzetet.<br />
A kivitelezés viszont...<br />
<br />
<a name='more'></a><br /><br />
Az eleje nagyon megfogott. Mind a hangulata, mind az ahogyan felvázolta nekünk a szereplőket, helyzeteket. A különböző pácienseket, a doktort a saját megszokott dolgaival, a titkárnőt. De aztán egy idő után valahogy elcsúsztak a dolgok. Talán azért, mert ilyen rövid idő alatt ennyire komoly, mély kérdésekkel foglalkozó történetet nem egyszerű papírra vetni. Vagy csak a szereplők személyisége volt olyan, ami nekem nem jött be, nem tudom.<br />
Túl gyorsan változtak a dolgok, mintha nem is lett volna súlya egy-egy eseménynek. Pedig több olyan dologról is olvashatunk, amikkel fejezeteket lehetne egyenként megtölteni. Itt meg csak úgy átrohannak az olvasón, és mire felfoghatnánk teljes valójukban, már másfelé terel minket a szöveg.<br />
<br />
Egynek nem volt rossz, és az eleje, no meg a hangulata megfogott. De sajnálom, hogy a vége úgy sikerült, ahogy sikerült. Szívesen olvastam volna még róluk. Így kicsit úgy éreztem magam, mint akit otthagytak a játszótéren a legjobb játék közepén.<br />
<br />
Kiadó: Jelenkor<br />
Oldalak száma: 148<br />
<br /></div>
Hirannethhttp://www.blogger.com/profile/14631236251762834057noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2144129867659228612.post-40049983031564904392019-08-11T19:32:00.001+02:002019-08-11T19:32:32.977+02:00Concannon-trilógia<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: center;">
Nora Roberts: Concannon-trilógia: A tűz leánya, A jég leánya, A szégyen leánya</div>
<br />
<br />
Összességében: 4/5<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-QXzMEvxX-UE/XVBLhIM7D-I/AAAAAAAAEoQ/a07NttOoJwYEaCyoIiRoXe41IaSuo_W6QCLcBGAs/s1600/k%25C3%25B6nyv23.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="280" height="200" src="https://1.bp.blogspot.com/-QXzMEvxX-UE/XVBLhIM7D-I/AAAAAAAAEoQ/a07NttOoJwYEaCyoIiRoXe41IaSuo_W6QCLcBGAs/s200/k%25C3%25B6nyv23.jpg" width="111" /></a><a href="https://1.bp.blogspot.com/-e9iy9aKdu9s/XVBKlrsj_CI/AAAAAAAAEoE/jFvISeCMz7Q2wEzGQItB7tNJfUljM2UfACEwYBhgL/s1600/k%25C3%25B6nyv21.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="150" data-original-width="90" height="200" src="https://1.bp.blogspot.com/-e9iy9aKdu9s/XVBKlrsj_CI/AAAAAAAAEoE/jFvISeCMz7Q2wEzGQItB7tNJfUljM2UfACEwYBhgL/s200/k%25C3%25B6nyv21.jpg" width="120" /></a><a href="https://1.bp.blogspot.com/--wJs7StcRMo/XVBLK1klDxI/AAAAAAAAEoI/WvbOlxHir2QnT0xlTkFyNZILNwXk_e7yACLcBGAs/s1600/k%25C3%25B6nyv22.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="299" height="200" src="https://1.bp.blogspot.com/--wJs7StcRMo/XVBLK1klDxI/AAAAAAAAEoI/WvbOlxHir2QnT0xlTkFyNZILNwXk_e7yACLcBGAs/s200/k%25C3%25B6nyv22.jpg" width="119" /></a></div>
<br />
Ebben a trilógiában ismét Írországban járunk, és három lány testvér életének alakulását kísérhetjük figyelemmel.<br />
Az első kötetben Margaretet ismerjük meg, aki üvegművész. Habár természetét tekintve távol áll tőlem, mégis őt szerettem meg a legjobban. Mindig is vonzódtam azokhoz az emberekhez, akik rögtön mindent elmondanak neked, nem alakoskodnak. Én sokkal jobban tartok a másik reakciójától, így alaposan megfontolom (ha tudom) a szavaimat/tetteimet. Persze van olyan társaság, ahol sokkal szabadabban viselkedem, de néha szeretnék olyan lenni, mint Maggie. Az pedig, hogy üvegből alkot mindenféle műremeket, kifejezetten tetszik. Egyszer szívesen megnézném, hogyan is készül el egy-egy ilyen alkotás.<br />
Itt ismerjük meg a családi helyzetet is, ami nem éppen fényes, mindenkiben rengeteg harag és fájdalom van, az édesanyjukban (mondom ezt úgy, hogy abszolúte nem kedveltem), a lányokban. Nem csoda, hogy annyira szeretne magának és a húgának is egy kis békét szerezni, bármilyen áron. És itt lép a képbe a másik kedvenc szereplőm, Rogan. Ők ketten tényleg megérdemlik egymást :D. Élvezett volt olvasni és figyelni a küzdelmüket, persze azért szurkoltam, hogy végül egymásra találjanak.<br />
<br />
A második részben Brianna és az általa vezetett panzió életébe nyerünk bepillantást. Ha választani kellene, akkor talán az ő viselkedése/személyisége illik rám leginkább. Így aztán áttudtam érezni a gondjait, ahogy két tűz közé kerülve próbálja enyhíteni a feszültségeket. És hogy szeretné a saját életét is élni, miközben a kötelességtudat ebben igencsak gátolja.<br />
De a főzési tehetségéért irigylem :D. Nincs bajom a művészetek ezen ágával, de az, ahogy itt beszélnek róla, valami egészen más szint, mint ami belém lenne kódolva. :D<br />
<br />
Az utolsó kötetben Shannon életébe látunk bele. Nekem az ő személye jött be a legkevésbé, és valahogy ezt nem is tudta ellensúlyozni Murphy jelenléte sem. Maggie-hoz nagyon hasonló, szenvedélyes nőt kapunk itt is, mégis végig ellenszenves volt, és csak azt kívántam, legyen vége a történetnek. Kicsit sajnálom, hogy a legutolsó rész nem hozta a korábbiak szintjét számomra. De alapvetően szerettem ezt a világot, ezeket az alakokat. Jó volt köztük kikapcsolódni és nekik szurkolni, még ha valahol tudtam, milyen végkifejletet fogok majd kapni.<br />
<br />
Kiadó: GaboHirannethhttp://www.blogger.com/profile/14631236251762834057noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2144129867659228612.post-47473921188685487512019-08-11T19:01:00.000+02:002019-08-11T19:01:19.761+02:00Szabadulj meg végre a hazugságoktól<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-18rm8dqj-dc/XVBFouANiSI/AAAAAAAAEn0/lYyWsWwLRroTOsi2gKoGZEz5okwjRr7zgCLcBGAs/s1600/k%25C3%25B6nyv20.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="313" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-18rm8dqj-dc/XVBFouANiSI/AAAAAAAAEn0/lYyWsWwLRroTOsi2gKoGZEz5okwjRr7zgCLcBGAs/s320/k%25C3%25B6nyv20.jpg" width="200" /></a></div>
Rachel Hollis: Szabadulj meg végre a hazugságoktól, hogy az lehess, aki valójában vagy!<br />
<br />
4/5<br />
<br />
<div class="text" id="full_description">
<i>"Rachel sikeresen
ötvözi az ihletadó életviteli tanácsadó és a legjobb (és legviccesebb)
barátnő hangját. A megbotránkoztatóan őszinte és humorosan józan könyve
igazi ajándék azoknak a nőknek, akik szeretnének kiteljesedni és bátran
vállalt, hiteles életet élni.
<br />Megan Tamte, az Evereve alapítója és társelnöke</i><br />
<i>
</i><i>Azt hiszed, hogy mindenki másnak bejött az élet, csak Te vagy
reménytelen eset? Ha igen, Rachel Hollis azt üzeni neked: ez óriási
hazugság.</i><br />
<i>
</i><i>Az Inc. Magazine által „a harminc legjobb harminc év alatti
vállalkozó” közé sorolt Rachel arra használja fertőző energikusságát,
hogy feltüzelje a nőket: vegyék át életük irányítását, és félelem nélkül
merüljenek bele legfőbb szenvedélyükbe. A fájdalmas őszinteséggel és
rengeteg humorral tálalt gyakorlati stratégiákat Rachel a saját
élettapasztalataiból gyűjtötte össze. A szórakoztató és bátorító érvelés
mögött egy hús-vér nő rejtőzik, aki legújabb könyvében feltárja azt a
húsz hazugságot és tévhitet, amely visszatartja a nőket attól, hogy
örömteli és eredményes életet éljenek.
<br />A könyv segítségével az újdonsült anyukáktól kezdve a profi
üzletasszonyokig mindenki esélyt kap, hogy kilépjen a hagyományos
keretekből, újragondolja az életét, és végre magabiztos nővé váljon az
élete minden területén."</i><br />
<br />
Az idei évem egyik legfontosabb sarokköve az lett/lesz, hogy változtatni akarok. Ez eddig nem volt ennyire kristálytiszta előttem, de mostanában egyre inkább azt látom, hogy errefelé haladok. Ha lassan is, ha kitérőkkel tarkítva az utat. Ezért olvasok ennyi önsegítő, tanácsokat adó könyveket is. Nem azért, mert azt gondolom, hogy valamelyikben megtalálom majd a biztos receptet a boldog élet kialakítására (bár amennyiben ez meg van valamelyikben, ne titkoljátok a címét :D). Hanem mert jó azt látni, érezni, hogy bizony más is élt már át hasonlót. Hogy nem vagyunk egyedül.<br />
Rachel könyve is ezért került főleg a kezembe.<br />
<br />
<a name='more'></a><br /><br />
Korábban nem találkoztam a nevével, így aztán kíváncsian vártam, mit fogok majd olvasni a lapokon. És tetszett. Meglepett, milyen közvetlen az írónő. Hogy milyen mélységig beenged minket az életébe/életükbe. Nem tudom, én mennyire lennék képes teljesen idegeneknek ilyen őszintén írni, bár biztos ebben is van valami felszabadító.<br />
<br />
Több témakört érint, szerintem mindenki fog olyat találni, ami igazán megérinti majd. Ki ne lett volna szerelmes, akart már tökéletes lenni és még sorolhatnám. Ami számomra talán a legfontosabb volt, hogy olyan sokszor sulykolja: Minden Rajtad áll!<br />
Be kell vallanom, én nagyon nehezen mozdulok el, bármilyen irányról legyen szó. Mindent túlgondolok, minden oldalról szemrevételezek...és még akkor sem feltétlenül változtatok. Másokat sem nagyon szoktam hibáztatni, de ettől függetlenül tenni nagyon nehezen teszek, hiába tervezem el.<br />
Szóval biztos, hogy még sokszor kezembe fog kerülni ez a könyvecske, hogy Rachel kicsit felrázzon. Ne csak lamentáljak, hanem cselekedjek is. Mert más nem fog.<br />
<br />
Persze ezen kívül érdeklődve olvastam a a többi részt is. Csodálom, hogy bele mert vágni egy saját vállalkozásba. Vagy hogy annyi kínkeserven keresztül is végigcsinálta az örökbefogadást.<br />
<br />
Azt hiszem tényleg csak ajánlani tudom ezt a kötetet, mert ha nem is minden fog hatással lenni rád, az a pozitív energia biztos megérint, ami csak úgy áramlik a lapokról. Nem akar semmire se rávenni, kényszeríteni, de segít szembenézni a dolgokkal, ha te is kész leszel rá. És nem mellesleg jó tudni, hogy bizony, mások is végig járták már ezt a göröngyös utat.<br />
<br />
Kiadó: Partvonal <br />
Oldalak száma: 288</div>
Hirannethhttp://www.blogger.com/profile/14631236251762834057noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2144129867659228612.post-39172819657844132852019-07-08T20:27:00.001+02:002019-07-08T20:27:30.001+02:00Hajnal<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-XWZkkYXDfcw/XSOF6cW9jYI/AAAAAAAAEnY/9ihiV8ZGUHkX20lghXRBzVWWInMIMaZCgCLcBGAs/s1600/k%25C3%25B6nyv19.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="353" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-XWZkkYXDfcw/XSOF6cW9jYI/AAAAAAAAEnY/9ihiV8ZGUHkX20lghXRBzVWWInMIMaZCgCLcBGAs/s320/k%25C3%25B6nyv19.jpg" width="225" /></a></div>
Octavia E. Butler: Hajnal<br />
<br />
4/5<br />
<br />
<div class="text" id="full_description">
"Lilith ismeretlen
helyen ébred fel. Hamar megtudja, hogy az oankáli nevű idegen faj
űrhajóján tért magához, ahol több száz évig tartották mélyalvásban.
Találkozik a földönkívüli lényekkel is, akik megosztják vele a
tudásukat: a nukleáris holokauszt idején vették fel a kapcsolatot a
kipusztulásra ítéltetett emberiséggel, megmentették, akit lehetett, majd
az évszázadok alatt meggyógyították a Földet. Kifejlesztették a rák
ellenszerét is, és olyan genetikai módosításokat végeztek az embereken,
melyek eredményeként nemcsak, hogy nem lesznek betegek többé, de a
mentális és fizikai képességeik is egyaránt javultak. Az oankálik úgy
érzik, eljött az idő, hogy felébresszék az embereket, és visszavezessék
őket a Földre.<br />
Lilith az egyik első ébredő, az ő feladata lesz egységet kovácsolni a
többiekből, és megkezdeni a visszatérést. De ahogy a nő idővel
megismeri az oankálikat és a kultúrájukat, rádöbben, hogy az idegenek
nagy árat kérnek a segítségükért cserébe. Talán akkorát, hogy az
embereknek nem is kellene elfogadniuk.<br />
Octavia E. Butler 1987-es sci-fijének megjelenése komoly hiánypótlás a
magyar könyvkiadásban. A Hajnal mélyen elgondolkodtató regény az
embernek az ismeretlenhez való viszonyáról, a hatása ráadásul a mai
napig érződik a popkultúrában, elég csak az Érkezés című filmre
gondolni, de szintén tökéletes olvasmány Ursula K. Le Guin és Naomi
Alderman rajongóinak."<br />
<br />
Most mondjátok, hogy nem ez az egyik legszebb borító? Főleg ha kézbe veszed...és akkor ehhez hozzájön a kecsegtető fülszöveg. Nos igen, nem tudtam ott hagyni. De nem bántam meg...<br />
<br />
<a name='more'></a>Képzeld el, hogy egy számodra ismeretlen helyen ébredsz, nem tudod, hogy pontosan hogy kerültél oda, mi történt veled. Senkivel nem tudsz kommunikálni, amikor pedig végre mégis hozzád szólnak sem látod, kivel beszélsz. Magányos vagy, félsz...<br />
Mint valami jóféle horror, nem? Pedig ha belegondolunk, ennél rosszabbat tényleg elég nehéz elképzelni. Az ember alapvetően társas lény. Még ha néha mindenki igényli azt, hogy hosszabb-rövidebb időre elvonuljon kicsit, egyedül legyen. De aztán előbb-utóbb kerít alkalmat rá, hogy másokkal legyen.<br />
Ha pedig félünk, ismeretlen helyen/helyzetben vagyunk, akkor kifejezetten megnyugtató tud lenni egy ismerős, vagy legalább emberi jelenlét. Ha mindettől megfosztanak...el sem tudom és nem is akarom elképzelni, az milyen lehet. Lilith pedig pont így ébred. Mígnem a magányát egy oankáli meg nem jelenik, és be nem avatja a dolgokba.<br />
<br />
Tetszett, hogy mi magunk is a szereplővel együtt leszünk felvilágosítva, nincsenek utalások/kikacsintások, aminek köszönhetően az olvasó előrébb járna, mint a szereplő. Így sokkal jobban megfogható volt számomra is az, mit érezhetett a főhősnőnk. A félelmet, a gyanakvást, a mástól való akaratlan irtózást. Mert valljuk be, ez is igencsak a részünk, hogy tartunk mindentől, ami más, mint amit ismerünk, elképzelünk. Ezt nagyon nehéz legyőzni, akkor is, ha csak egy új eseményről van szó, még nehezebb lehet, ha egy új faj tagjával kellene kijönnünk.<br />
<br />
Jól felépített világba kalauzol el minket az írónő. Érdekes volt látni, hogyan is élnek az oankálik, milyen a társadalmi felépítésük, és persze találgatni az elején, pontosan mit is akarnak tőlünk, emberektől.<br />
Persze akadtak olyan részek, ahol felvontam a szemöldökömet, miszerint wtf...? Ez most komoly?<br />
<br />
Ami elszomorított az ahogyan az emberek reakcióját ábrázolta a tömeges felébresztés után. Szeretném azt mondani, hogy nem, mi nem ilyenek vagyunk, és tuti nem így cselekednénk. De...ez nem lenne igaz. Még ha valahol meg is értem azt, hogy mekkora trauma lehet túlélőként egy idegen faj hajóján magunkhoz térni, tudva, hogy elveszítettük a családtagjainkat...nos akkor is fájt látni, hogy klikkesedtek, milyen bizalmatlanok voltak egymással. Nem összefogtak, (pedig itt egy nagy "közös ellenfél" is volt, hanem egymással kezdtek el háborúzni. Néha már-már olyanok voltak, mint az állatok.<br />
<br />
A legvége pedig...nos, valahol sejtettem, hogy efelé fogunk haladni, de azért reménykedtem egy kicsit pozitívabb végkifejletben, főleg Lilithnek.<br />
Így viszont arra vagyok kíváncsi, mi lesz a folytatásokban.<br />
<br />
Kiadó: Agave<br />
Oldalak száma: 298 </div>
Hirannethhttp://www.blogger.com/profile/14631236251762834057noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2144129867659228612.post-84335231417712584682019-07-02T19:44:00.001+02:002019-07-02T19:44:55.814+02:00Lajhár-filozófia<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-bd3SgcRkXWM/XRuUGgsPR7I/AAAAAAAAEnM/ixtGpo7UjccBQ6JEdjvEttBEl7TgjeULgCLcBGAs/s1600/k%25C3%25B6nyv18.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="352" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-bd3SgcRkXWM/XRuUGgsPR7I/AAAAAAAAEnM/ixtGpo7UjccBQ6JEdjvEttBEl7TgjeULgCLcBGAs/s320/k%25C3%25B6nyv18.jpg" width="225" /></a></div>
Jennifer McCartney: Lajhár-filozófia, avagy a lajhár-hygge<br />
<br />
4/5<br />
<br />
<i>"Lazíts! Fogd vissza magad. Higgadj le. Ne kapkodj és ne rohanj. – így
szól a lajhárok bölcsessége. Kimerítő az a végtelen nyomás, amit a
különféle életmód-útmutatók – a hyggétől a lykkén át a lagomig – a
vállunkra helyeznek: legyünk boldogabbak, éljünk jobban, aludjunk
mélyebben, együnk tudatosabban… De itt az új életstílus-trend, ami
tökéletes ellenszert kínál – üdvözöljük a lajhár évében.
<br />A lajhárok igazán figyelemreméltók. Szemlélődő, nyugodt lények, akik
ellenállnak a versenynek, a társadalom szüntelen nyomásának, hogy
produktívabbak legyenek, és nem érdekli őket, hogy mit mutat
fitnesz-aktivitásmérőjük. Nem is létezhet jobb kabala a Lazítsunk!
mozgalom számára, mint az elragadó, szeretni való lajhár.
<br />Könyvünket olvasva élvezheted a lajhárok csak-lassan bölcsességét,
beleértve az alvással (többet ér, mint egy 6 órás futás), az étkezéssel
és a „testmozgással” (a lajhárok a lassú evés és a jóga igazi úttörői),
valamint a munkával (tudtad, hogy a lusta embereknek magasabbak az
IQ-juk?), a családi élettel és a szerelemmel kapcsolatos tanácsokat. És
mindezt sok-sok humorral!
<br />Ez a ragyogó könyv a produktivitással kapcsolatos mítoszok
eloszlatásával megerősíti, hogy minden rendben van azzal, ha Te is egy
„lajhár” vagy."</i><br />
<br />
Az első amit gondoltam, amikor szembejött velem a könyv az interneten: "Mi a...?" Jó, persze azt rögtön leszűrtem, milyen cuki a borítója, de na...hogy ma még a lajhárok is filozofáljanak? Hála barátnőm segítségének aki kölcsönadta a kis könyvecskét, sikerült kielégíteni a kíváncsiságomat arra nézve, hogyan is filozofálnak ezek a kis szőrmókok.<br />
<a name='more'></a><br />
<br />
Eddig még nem volt szerencsém a slow life mozgalomhoz, vagy legalábbis nem tudtam, hogy az. Amúgy maga az alapötlet kifejezetten szimpatikus. Főleg mert én tényleg egyik pillanatról rohanok a másikra. Vagy még inkább egyik problémától (legyen az vélt vagy valós) rohanok a másikig. Miközben "csak" a saját életemről maradok le. Mivel tudtommal csak egy van belőle, ezért az utóbbi időszakban nagy erőfeszítéseket teszek annak érdekében, hogy kicsit lelassuljak, és a jó dolgokat is észre vegyem, kiélvezzem.<br />
Így passzolt hozzám a kis könyvecske, mert olyan témáról szólt, ami érdekelt.<br />
<br />
Ennek ellenére a végén azt éreztem, hogy sok újat nem adott hozzám. Mármint a gondolatok legtöbbjével egyetértettem, az más kérdés, hogy nem mindig olyan könnyű azokat meg is csinálni, mint leírni :D. De nem volt olyan eget rengető ötlet, amit ne láttam/olvastam/gondoltam volna már én is. Ez nem vont le az értékéből, mert elég jól össze voltak benne szedve a dolgok, szóval segített nekem is kicsit tisztázni, helyre tenni az elképzeléseimet. És tette mindezt úgy, hogy tudjam a lajhárok velem vannak!<br />
<br />
A rajzok benne nagyon tetszettek, mindig vártam, miket fogok látni benne (azt hiszem kicsit jobban is, mint hogy mit fogok olvasni :D).<br />
<br />
Szóval, ha valaki azon gondolkodik, hogy lassítani szeretne, de nem tudja merre mozduljon, én nyugodt szívvel tudom ajánlani ezt a könyvet. Aranyos, szépen illusztrált, és kellően jól összeszedi a dolgokat az élet főbb területeire nézve.<br />
<br />
Kiadó: Taramix<br />
Oldalak száma: 224<br />
<br />
<br />Hirannethhttp://www.blogger.com/profile/14631236251762834057noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2144129867659228612.post-61420191202534704442019-05-16T20:42:00.002+02:002019-05-16T20:42:29.757+02:00Vadon<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-aZEznPaHBkU/XN2oxWHu6KI/AAAAAAAAEms/Eqv1AP-mXKQvSsn5-XxTlLSwXZGEoeHPgCLcBGAs/s1600/k%25C3%25B6nyv17.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="312" height="320" src="https://4.bp.blogspot.com/-aZEznPaHBkU/XN2oxWHu6KI/AAAAAAAAEms/Eqv1AP-mXKQvSsn5-XxTlLSwXZGEoeHPgCLcBGAs/s320/k%25C3%25B6nyv17.jpg" width="199" /></a></div>
Richard Ford: Vadon - A tűz, amely mindent feléget maga körül<br />
<br />
4/5<br />
<br />
<i>"A montanai Great Falls városka a Sziklás-hegység vonulatától nem messze
fekszik, ahol 1960-ban, az olajkonjunktúra idején éppoly végtelennek
tűnt a jobb élet reménye, mint az ember szeme előtt elterülő síkság. A
háromfős Brinson család is azért érkezik a városba, hogy megcsinálja a
szerencséjét.
<br />A hegyekben hatalmas erdőtűz pusztít, a tizenhat éves Joe apja pedig
elindul, hogy önkéntesként segítsen a tűz oltásában. A fiú ezalatt
tanúja lesz annak, hogyan használja ki apja távollétét anyja arra, hogy
bomlásban lévő házasságából egy kapcsolatba meneküljön.
<br />Ford regényeit és novelláit a „dirty realism”, a „piszkos realizmus”
irányzatába sorolják. A világszerte ismert szerző generációjának egyik
legjobbja, akit számtalan díjjal tüntettek ki. Independence Day című,
1995-ös regénye megkapta a Pulitzer- és a PEN/Faulkner-díjat is; ezzel
az első olyan mű lett, amely mind a két jelentős amerikai díjat
bezsebelte.
<br />A Vadonból Carey Mulligan és Jake Gyllenhaal főszereplésével 2018-ban film készült."</i><br />
<br />
Őszinte leszek, a könyv olvasásának elején elgondolkoztam azon, vajon tényleg ez lesz-e a megfelelő olvasmány. Valahogy nem találtam a hangulatot hozzá, idegenek voltak a szereplők...de aztán egyszer csak sikerült elkapni a fonalat.<br />
<br />
<a name='more'></a>Nincs általában problémám az in medias res kezdésekkel, kifejezetten izgalmas tud lenni ha utólag csepegtetik az információt arra nézve, hogyan is jutottunk el a kiindulópontig. Talán ez volt a baj, itt az előzmények nem fontosak, vagy nem jutott rájuk idő. De akár úgy is nézhetem, hogy roppant hiteles módon akarja nekünk bemutatni a történteket. Ismerem az érzést, amikor egyik pillanatról a másikra kiderül, nincs minden rendben az addig békésnek hitt családban és hogy bizony talán nem lehet rendbe hozni a dolgokat. Vagy a rendbe hozás nem egyenlő azzal, hogy egyben marad a család.<br />
Itt is pár nap történését követjük nyomon, s bár a végén kicsit előremutat a jövőbe, a múlt ismeretlen marad. Nagyrészt. Így nem tudhatjuk mi sem mi az, ami már korábban elkezdődött a szülők között, mit erősített fel az, hogy a férfi elindul tüzet oltani.<br />
<br />
A szereplők, talán pont a könyv rövidsége miatt nem kerültek olyan közel hozzám. Habár alapvetően együttérzően álltam Joe-hoz, mégis távol maradt tőlem. Nyilván nehéz pont egy 17 éves fiú bőrébe bújnom, vagy éppen úgy gondolkodnom mint ő, de ettől függetlenül is hiányzott valami.<br />
Az édesanyja már eleve a tettével elrúgta nálam a pöttyöst. Hiszem, hogy az a fair, ha a másikkal előbb közöljük: "Vége van Kedves.", mint félrelépünk valakivel. Mert vannak tényleg menthetetlen kapcsolatok, ahol már csak több fájdalmat okozunk egymásnak. Azt jobb elengedni. Lehetőleg úgy, hogy jobban már senki ne sérüljön. De a másik háta mögött...főleg hogy közben a gyerekemet is belekeverem a dologba? Ez utóbbit még most sem teljesen értem milyen felindulásból tette.<br />
Joe apját még akár kedvelhettem is volna, de szegény annyira kevés szerepet kap, hogy ő épp ezért marad teljesen semleges számomra.<br />
<br />
Na, de akkor mire adok 4 pontot?<br />
<br />
A hangulatra, és ahogy az egész történetet megrajzolja. Mert lehet, hogy jobb szeretem ha a szereplők közel kerülnek hozzám, vagy jobban ismerem a háttértörténetüket, de ez attól még gyomorszorítóan jól ábrázolja milyen tehetetlenek vagyunk néha. Hogy a dolgok hirtelen csak egy hatalmas fordulatot vesznek és mi csak kapkodjuk a fejünket, s próbáljuk a legjobb döntéseket hozni, meg nem megfulladni. Nem mindig sikerül. Sokszor utólag bölcsebb az ember.<br />
Még ha nem is kedveltem Joe-t, a lapokról a bőröm alá szivárgott az, ahogy görcsösen próbál az egésznek értelmet találni, miközben alkalmazkodni próbál. Ahogy szétszakad, mert az anyját is boldognak szeretné látni, az apját is és a régi világát is szeretné visszakapni. Sajnos ez a valóságban ritkán összehozható triumvirátus.<br />
Az apa viselkedése, amikor visszaérkezik, szintén szívbemarkoló volt. Szinte láttam rajta a reményt, hogy akkor most kijavítják, ami elromlott. Aztán a pofont, hogy nem hogy javítás nem lesz, de még csak esély sem. Mondjuk a tettét ennek ellenére kicsit erősnek érzem, de nem tudhatom, hogy én egy ilyen helyzetben mire lennék képes.<br />
A nő mondjuk bizonyos tekintetben rejtély maradt, nem tudom pontosan mit is keresett? Mert az egyértelmű, hogy valami hajtotta, űzte. Nem tudom, vajon végül megtalálta-e, erre igen kíváncsi lennék.<br />
<br />
Azt hiszem élethű lett, fájdalmas. Az, hogy közben tűz dúl valahol, szinte mellékes, mert ilyen családi drámák bárhol, bármikor megtörténnek. Kíváncsi lennék más könyvére az írónak, hogy vajon egy terjedelmesebb regényben mit nyújtana (ha ott is ilyen jól játszik az érzelmeimmel, akkor előtte feltankolok valami instant boldogságot nyújtó édességgel.).<br />
<br />
A könyvért köszönet illeti az <a href="https://www.athenaeum.hu/">Athenaeum kiadót.</a>Hirannethhttp://www.blogger.com/profile/14631236251762834057noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2144129867659228612.post-21605241196630294162019-05-16T20:05:00.000+02:002019-05-16T20:05:03.493+02:00Amikor Nietzsche sírt<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-opy1kPK17uI/XN2isjRvvYI/AAAAAAAAEmc/hLYXIUZf0MgvoxGr_9HOlyqde0CStYbWgCLcBGAs/s1600/k%25C3%25B6nyv16.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="317" height="320" src="https://3.bp.blogspot.com/-opy1kPK17uI/XN2isjRvvYI/AAAAAAAAEmc/hLYXIUZf0MgvoxGr_9HOlyqde0CStYbWgCLcBGAs/s320/k%25C3%25B6nyv16.jpg" width="202" /></a></div>
Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt - A szenvedély regénye<br />
<br />
5/5<br />
<br />
"„Biztonságosan élni veszélyes.”
<br />Bécsben, a 19. század végi szellemi erjedés közegében nagy drámája
dúl szerelemnek, sorsnak és akaratnak. Josef Breuer, a pszichoanalízis
alapító atyáinak egyike pályája csúcsán. Friedrich Nietzsche, az európai
filozófia meghatározó szellemeinek egyike az öngyilkosság szélén.
Amikor az igen tehetséges Breuer doktor elvállalja Nietzsche gyötrő
fejfájásainak és egyéb testi kínjainak gyógyítását kísérleti stádiumban
lévő módszerével, a „beszélgetős terápiával”, még csak nem is sejti,
hogy a különös kúra neki is enyhülést fog hozni, hiszen ahhoz, hogy
segítsen páciensén, előbb neki kell megküzdenie a maga démonaival.
<br />Az Amikor Nietzsche sírt tényt kever írói fantáziával, kedélyes
hangulatot feszültséggel. Irvin D. Yalom felejthetetlen történetet mesél
olvasóinak a szenvedély természetéről és a barátság megváltó erejéről.
<br />Irvin D. Yalom 1931-ben született Washingtonban orosz zsidó
bevándorló szülők gyermekeként. A Stanford Egyetem
pszichiátriaprofesszora, író. A Schopenhauer-terápia meg a Szerelemhóhér
és más pszichoterápiás történetek mellett több klasszikus pszichiátriai
szakmunka szerzője.
<br />Az Amikor Nietzsche sírt című könyve világszerte több mint 4 millió
példányban kelt el, Armand Assante főszereplésével 2007-ben film is
készült belőle."<br />
<br />
Még valamikor középiskolás koromban olvastam az írótól egy könyvet, ami így a távolból előderengve úgy rémlik tetszett. Mindenesetre ismerős volt a neve, és mostanában amúgy is rá vagyok kattanva kicsit a pszichológiai témájú könyvekre. Szóval sokáig kerülgettem a kupacot, amit az író könyvei alkottak, míg végül egy akció keretén belül erre a regényre esett a választásom.<br />
<br />
<a name='more'></a>Habár maga a történet nem valós, az olvasása közben ez egy pillanatra sem merült fel bennem. Amíg ebben a világban jártam, mindent elhittem, és ezt nagyon tudom értékelni. Ha valami képes ennyire magába szippantani. Sokszor nehéz teljesen kikapcsolni, és én hajlamos vagyok a végsőkig ragaszkodni a kontrollhoz, ez alól az olvasás az egyik kivétel (a kevés közül). De még így is meg kell dolgoznia a történetnek, hogy mindentől eltudjon szakítani. És ennek a regénynek, ennek a két férfinak a története (sőt, három, ha jobban belegondolok) ez teljesen sikerült.<br />
<br />
Josef és Nietzsche sem egyszerű esett. Még ha erről ők maguk nem is tudnak. Mind a ketten intelligensek, tanultak, szakmájukban nagyon jók. Mégis...elégedetlenek, sőt. Egyikük a bedőlni látszó házasélettel küzd, másik a magánnyal. És aztán a sors és egy hölgy egymáshoz sodorja őket.<br />
<br />
Ha választanom kellene, ki volt a szimpatikusabb, akkor rögtön Josef-re esne a választásom, bár a végére megenyhültem a filozófusunk iránt is.<br />
Nagyon érdekes volt lépésről lépésre követni, ahogy kibontakozik a személyiségük. Szép ívűen volt megrajzolva a két alak, mi pedig végig kísérhettük őket az első pillanattól kezdve a hol felvállalt, hol titkolt versengésen át a búcsúig. Mind a ketten előrébb léptek a saját problémájuk területén, még ha ez nem is volt mindig egyszerű, netalántán kellemes.<br />
<br />
De nem csak a kettejük alakja, illetve a közöttük működő "kémia" fogott meg. Hanem maga a gyógymód is, illetve az, ahogyan bemutatja nekünk az író az akkori orvoslást. Még ha nem is pont így született meg a ma ismert pszichológia és annak egyik módszertana, izgalmas volt végig követni, hogy vajon használ-e és hogyan a pácienseknél. Mert bizony, több is van :D.<br />
<br />
Engem meg vett kilóra a végére, azt hiszem sort kerítek apránként az író többi könyvére is.<br />
<br />
Kiadó: Park<br />
Oldalak száma: 414Hirannethhttp://www.blogger.com/profile/14631236251762834057noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2144129867659228612.post-61276387232436786602019-05-15T20:49:00.000+02:002019-05-15T20:49:39.956+02:00Férfiképmás<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-sgenkBpIt0k/XNxY2ikkfXI/AAAAAAAAEmM/3XdrCoyeJnwQOmlr-wk5X3yYe8IfDY3AACLcBGAs/s1600/k%25C3%25B6nyv14.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="313" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-sgenkBpIt0k/XNxY2ikkfXI/AAAAAAAAEmM/3XdrCoyeJnwQOmlr-wk5X3yYe8IfDY3AACLcBGAs/s320/k%25C3%25B6nyv14.jpg" width="200" /></a></div>
Pataki Éva: Férfiképmás<br />
<br />
5/5<br />
<br />
<i>"Az 1890-es évek elejének Budapestjén lázasan folyik a készülődés a
magyarság ezeréves fennállásának megünneplésére. A millenniumi
előkészületek forgatagában Pulszky Károly, a nemzetközi hírű, becsvágyó
művészettörténész megkapja élete lehetőségét: a kormány mesés összeget
bocsát a rendelkezésére, hogy az Országos Képtár igazgatójaként
világszínvonalú műkincsgyűjteményt hozzon létre Magyarországon. Károly
érzi, hogy a majdani Szépművészeti Múzeum megalapításával nem csupán
hazájának tehet maradandó szolgálatot, de végre talán örökké elégedetlen
apja, Kossuth egykori minisztere, Pulszky Ferenc elismerését is
kivívhatja. Ám irigyei mindeközben csak az alkalmat lesik, hogy
magasztos törekvéseit a pártpolitika sarába ránthassák, és gyűlölt
családjával együtt végleg tönkretehessék a túl gyorsan túl magasra
jutott fiatalembert. Országos botrány készül, amelyben a becsületnél is
több forog kockán…"</i><br />
<br />
Még nem volt dolgom Pataki Éva könyveivel, így nem tudtam, mire is
számítsak. Másrészt a Pulszky-család élete sem volt túlzottan ismert
előttem, így ebben a tekintetben is várakozással tekintettem a könyvre. Viszont mindig is szerettem a történelmi ihletésű regényeket, főleg ha azok kis hazánkkal kapcsolatosak.<br />
<br />
<a name='more'></a>Habár kicsit tartottam a könyvtől, mennyire fog tetszeni, azt kell hogy mondjam, le vett a lábamról. Egyrészt sokkal több bepillantást engedett a család életébe, mint azt az elején gondoltam és ez nálam már eleve plusz pont. Sokkal jobban érthető egy szereplőnek a cselekedete, ha ismerjük a gyermekkorát, kapcsolatát a családjával. És ez ebben az esetben hatványozottan igaz. Hiszen Károly szinte minden mozdulata ugyanarra a dologra irányul, még ha nem is mondja ki: Édesapja elégedettségét kivívni. Szomorú volt figyelni, hogy két férfi, aki ennyire hasonlít és mégis olyan sokban különbözik, mennyire nem találja a közös hangot. Az utat egymáshoz. Pedig talán minden más lett volna.<br />
Persze a múlton változtatni nem lehet, így én is csak tehetetlenül figyeltem, hogyan távolodnak egymástól, és azon ritka esetek, amikor egyikük nyitna, milyen katasztrofálisan végződik.<br />
Sajnáltam azt a kisgyermeket, akit láttam Károlyban és a cselekedeteiben.<br />
<br />
Sajnos az én művészeti érzékem, már ami egy-egy alkotás értékének felbecsülését érinti, nos az minimális. Leginkább úgy működöm, hogy tetszik, nem tetszik. (Nem kell túlbonyolítani a dolgokat, ugyebár. :D)<br />
Épp ezért azt is érdekesnek találtam, amikor arról volt szó, hogyan mérték fel a festményeket/szobrokat, mi alapján döntötték el ki volt a festő, és hogy mennyit érhet. Alkudozni sem tudok, és nem is élvezném a dolgot, úgyhogy én biztos nem tudtam volna ennyi szépséget felhajtani a múzeum számára, mint főhősünk. Ha valamilyen területén az életnek ilyen magabiztos és mély tudással fogok rendelkezni, kimondhatatlanul büszke leszek magamra.<br />
<br />
Minden jó tulajdonsága ellenére azonban megállapítottam, hogy Károllyal nem lehetett könnyű együtt élni. Az álmodozás, rajongás a művészet iránt olyan dolgok, amiket az ember könnyen elfogad és vagy megérti, vagy csak elnézi a másiknak. Viszont a hullámzó hangulat, melyről csak időnként kapunk némi finom utalást, és hogy nem tudott huzamosabb ideig egy helyben maradni...az már keményebb dió. Nem csodálom, hogy egy idő után a feleségével nem értették meg egymást. Pedig az a kapcsolat is mennyi keserűségnek lett végül okozója (apropó, erre tényleg kíváncsi lennék, hogy ez volt tényleg minden alfája és omegája?). Ennek ellenére is szomorúan figyeltem, hogy a meg nem értettség, a politika és az emberi rosszindulat keveréke mire képes. Szeretném azt hinni, hogy sose lennék képes ennyire messzire elmenni, csak hogy valakit megleckéztessek. A mai világban sem értem, miért kell bemocskolni valakit, főleg ha az ártatlan, s itt is tehetetlenül kellett néznem, ahogy valaki ennek a súlyába belerokkan.<br />
Szóval nekem a vége némi elégedettséget nyújtott, én is emberből vagyok, na.<br />
<br />
A regény cselekményét én elég mozgalmasnak éreztem, nem voltak olyan részek, amik untattak volna. Sőt, némelyik kifejezetten érzékletesen ábrázolta a környezetet, így én is ott izgultam az árverésen, vagy hallottam az idős testvérpárt, akik a képet sokkal többért akarták "ránk" sózni. Vagy figyeltem aggódva a kisfiút, aki elveszítette az édesanyját,a megszokott otthonát, a biztos helyét a világban. Sajnáltam, hogy az új hazája (az én otthonom) így mutatkozott be számára. Meglepő volt ezek után, hogy mégis itt maradt, és itt dolgozott.<br />
<br />
Ha valaki szereti a művészetet, érdekli ez az időszak, és a múzeum megalapítása körüli harc, akkor csak ajánlani tudom a könyvet.<br />
<br />
A könyvért köszönet illeti az <a href="https://www.athenaeum.hu/">Athenaeum kiadót.</a>Hirannethhttp://www.blogger.com/profile/14631236251762834057noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2144129867659228612.post-6435329674251614972019-05-15T20:21:00.001+02:002019-05-15T20:21:34.376+02:00Az ardmore-i Gallagherek trilógia<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-cKLZRcfn_XA/XNxUoLo8v9I/AAAAAAAAEls/rBeB7PFQAPoZQJwxN98qqVyLfWPreX1PQCLcBGAs/s1600/k%25C3%25B6nyv11.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="321" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-cKLZRcfn_XA/XNxUoLo8v9I/AAAAAAAAEls/rBeB7PFQAPoZQJwxN98qqVyLfWPreX1PQCLcBGAs/s320/k%25C3%25B6nyv11.jpg" width="205" /></a></div>
Nora Roberts: Napgyémántok<br />
<br />
4/5<br />
<br />
Még a szabadságom alatt kerestem otthon valami könnyed olvasnivalót magamnak, és ezen akadt meg a szemem. Persze a folytatások nem voltak meg, így azokat le kellett később vadásznom...<br />
<br />
Alapvetően azt kaptam, amit vártam. Egy kedves szerelmi történetet, szerethető szereplőkkel, némi tündér/szellem jelenléttel (és kavarással) megspékelve, a környezetről pedig már ne is beszéljünk (azt hiszem lesz egy utam Írországba is...). A pár tagjai közül azt hiszem egy kicsit Aidan-t jobban szerettem, bár néha nekem is sok volt :D. Jude kissé lassabban került közelebb hozzám, de a végén már mind a kettejük miatt szurkoltam a boldog befejezésért.<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-W9r6_WBS3Ls/XNxWT5EYtEI/AAAAAAAAEl4/izFicn-8uTMq9bT7qHlgkqqcvoMtKzErACLcBGAs/s1600/k%25C3%25B6nyv12.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="322" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-W9r6_WBS3Ls/XNxWT5EYtEI/AAAAAAAAEl4/izFicn-8uTMq9bT7qHlgkqqcvoMtKzErACLcBGAs/s320/k%25C3%25B6nyv12.jpg" width="206" /></a></div>
<br />
A hold könnyei<br />
4/5<br />
<br />
Ha már végig követtem az első testvér, és az első hölgy kapcsolatának alakulását, nem hagyhattam ki a folytatást sem, nem igaz? Mellesleg néha jól esnek ezek a kis nyugis, kiszámítható történetek. Olyanok, mint a kedvenc takaróink, jól felmelegítik az embert, és segítenek kikapcsolódni.<br />
Ha a három barátnőt nézem, Brenna volt a kedvencem. Az a típusú nő, aki időnként szeretnék lenni. Határozott, az esetek többségében magabiztos, tudja mit akar. Kifejezetten érdekes páros Shawn-nal. Persze itt is kapunk némi tündéri jelenlétet, meg bonyodalmakat, de tegye mindenki a kezét a szívére, pontosan tudjuk, mi lesz a vége.<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-xMos2mwkgok/XNxXXYEWruI/AAAAAAAAEmA/0WxyEIg9v9kJzbU-dqr5tNrgKHRIDBIwwCLcBGAs/s1600/k%25C3%25B6nyv13.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="335" height="320" src="https://3.bp.blogspot.com/-xMos2mwkgok/XNxXXYEWruI/AAAAAAAAEmA/0WxyEIg9v9kJzbU-dqr5tNrgKHRIDBIwwCLcBGAs/s320/k%25C3%25B6nyv13.jpg" width="214" /></a></div>
A tenger szíve<br />
4/5<br />
<br />
Oké, egy kérdésem lenne ezzel a sorozattal kapcsolatban csak. Ezek a borítók...miért? Egyiken se hasonlítanak a hölgyek a kötet aktuális főhőseire. De komolyan...<br />
Na jó, ez a kötet fogott meg amúgy a legkevésbé, mert számomra mind Darcy, mind Trevor alakja unszimpatikus volt. És ez sajnos a kötet végére sem változott, ellenben már nagyon szurkoltam Carrick és Lady Gwen párosának.<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
Szóval a teljes sorozat összességében nem rossz, De tipikusan limonádé, ami tényleg lelazít, meg kikapcsol. Ugyan aggódunk a szereplők csetléseit-botlásait látva, de azért pontosan tudjuk, a végén mindenki révbe ér. És így is lesz.<br />
Az írónő stílusa is kellemes, nem voltak túlnyújtva részek, és a szereplők is szerethetőek (legalábbis a legtöbb). Mondjuk mindenkinek néhány főbb jellemvonása van kiemelve és annyi, de ilyen rövid részekben ez nem túl meglepő.<br />
Azt hiszem, máskor is bátran olvasok valamit tőle, ha kicsit ki akarok kapcsolni.<br />
<br />Hirannethhttp://www.blogger.com/profile/14631236251762834057noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2144129867659228612.post-36040093588748122972019-04-26T19:09:00.002+02:002019-04-26T19:09:40.553+02:00Az amerikai farkas<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-6ncVzIBUH6E/XMM3d9CZqXI/AAAAAAAAElY/lNCAWUydVtASF_WGJlDmsfhK7Yct97EUwCLcBGAs/s1600/k%25C3%25B6nyv19.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="333" height="320" src="https://2.bp.blogspot.com/-6ncVzIBUH6E/XMM3d9CZqXI/AAAAAAAAElY/lNCAWUydVtASF_WGJlDmsfhK7Yct97EUwCLcBGAs/s320/k%25C3%25B6nyv19.jpg" width="213" /></a></div>
Nate Blakeslee: Az amerikai farkas<br />
<br />
4/5<br />
<br />
<div class="text" id="full_description">
<i>"A New York Times Book Review szerkesztőinek ajánlásával.</i><br />
<i>
</i><i>Magával ragadó történet Null-Hatos, a Yellowstone ünnepelt farkasának
felemelkedéséről és uralkodásáról, valamint mindazokról, akik szerették
és félték őt.</i><br />
<i>
</i> <br />
<i>
</i><i>Mielőtt az ember vált a Föld urává, a farkasok uralkodtak. Ezek a
fenséges teremtmények, melyek egykor Észak-Amerika minden részét
meghódították, a kegyetlen vadászat következtében az 1920-as években
szinte teljesen kipusztultak az Egyesült Államok területén. A
természetvédők azonban az elmúlt évtizedekben visszatelepítették a
farkast a Sziklás-hegységbe, szenvedélyes vitát robbantva ki, melynek
tétje a Nyugat lelke.</i><br />
<i>
</i> <br />
<i>
</i><i>Nate Blakeslee egy regényíró részletességével meséli el az egyik
farkas, a legendás Null-Hatos történetét. A karizmatikus alfanőstény
születésének évéről (2006) kapta a nevét. A szokatlanul erős, szürke
bundás, szeme körül halvány ovális foltot viselő nőstény nyájas és
könyörületes vezető, vad harcos és gondoskodó anya. A farkasmegfigyelők
mind rajonganak érte, de különösen Rick McIntyre, az elismert
természettudós kerül közel hozzá. A farkas amolyan ünnepelt sztárrá
válik, és az egész világon lesznek követői.</i><br />
<i>
</i> <br />
<i>
</i><i>Azonban miközben kölykeit neveli és a falkáját védelmezi, Null-Hatost
minden oldalról veszély fenyegeti: vadászok, akik a farkasokkal
versengenek a vapitikért; az állattartók, akiknek a haszonállatait
veszélyeztetik a farkasok és akik jelentős politikai súllyal bírnak;
valamint a Yellowstone más farkasai, akik meg akarják kaparintani a
megdöbbentően szép Lamar-völgy feletti irányítást.</i><br />
<i>
</i> <br />
<i>
</i><i>Ezek az erők csapnak össze újra és újra Az amerikai farkas című
regényben, ebben a magával ragadó és generációkon átívelő
hőstörténetben, mely tele van kemény küzdelemmel és hatalmas
diadalokkal. A farkasokon keresztül bemutatja az amerikai Nyugaton zajló
kulturális harcot, amit a fokozatosan eltűnő életmódjukhoz ragaszkodó
vadászok és farmerek vívnak azokkal szemben, akik szeretnék
helyreállítani az ország egyik legikonikusabb vidékét."</i><br />
<br />
Nos, nem titkolom hogy mindig is vonzódtam az állatokhoz, a ragadozók pedig teljesen letudnak nyűgözni. Így hát meglep, amikor olyan emberekkel találkozom, akik eleve gyűlölik az élőlények egy-egy csoportját. Oké, lehet hogy nem szépek, vagy ha túl sokan vannak, akkor kárt is okoznak, de nem igaz ez minden élőlényre? Miért lenne egyik rosszabb, mint a másik?<br />
Ezt a könyvet olvasva igencsak irigyeltem a vadőrök életét (és jutott eszembe, miért akartam annak idején ökológus lenni), és sajnáltam, hogy nincs lehetőségem azon nyomban repülőre pattani és elmenni élőben is megtekinteni a Yellowstone-parkot és a farkasait.<br />
<br />
<a name='more'></a><br />
Biológusként érdekesnek találtam azokat a részeket is, amik azt részletezték, hogy miért is indult el ez a program, és miken kellett átmennie. Mondjuk nem lepődtem meg azon, hogy kibillenti az egyensúlyt a természetben, ha hirtelen kiiktatjuk onnét az egyik láncszemet...ki gondolta volna?<br />
<br />
Viszont nem értettem az emberek igen nagy részét. Oké, az állattartók részéről értem a félelmet, én se szeretnék egy nap arra kiérni mondjuk a legelőmre, hogy a megélhetésemet biztosító (sőt a családom jólétés is biztosító) jószágok vérbe fagyva vagy épp félig elfogyasztva hevernek a mezőn. De ezellen lehet tenni, vagyis inkább azt mondom, minimálisra lehet csökkenteni ezt a veszélyt. Viszont azok, akik nem rendelkeztek nagy telekkel, állatokkal pont ugyanúgy, vagy még jobban gyűlőlték ezeket az állatokat. Mindegy, mit mondtak a tudósok, vagy éppen maga a természet, ők jobban tudták, hogy minden baj okozója a farkas. Tényleg élhet a zsigereinkben ilyen mértékű rettegés egy állattól, hogy ennyire ki akarjuk írtani?<br />
Már csak azért is vicces, mert közben az emberek nagyrésze oda van a kutyákért. Jó, mondjuk egy csivava nehezen fog legyilkolni valami nagytestű vadat (de én jobban tartanék tőle az biztos).<br />
<br />
A poltikia...ezen már meg se lepődtem. Mikor emberéletek felett is oly könnyedén hoznak döntést az általunk hatalommal felruházott emberek, mit számít néhány "vadkutya" a siker érdekében?<br />
Mondjuk egy-két lépés gátlástalansága még engem is meglepett.<br />
<br />
Amikért azonban teljesen oda voltam és vissza, azok természetesen maguk a farkasok. Imádtam minden olyan részt, ami róluk, a falkákról és azok mindennapjairól szólt. Nagyon érdekes volt végig követtni Null-hatos segítségével, hogyan alakul ki egy erős és jól működő falka...és sajnos azt is, hogyan hullik szét.<br />
<br />
Azt hiszem bátran tudom mindenkinek ajánlani ezt a könyvet. Azoknak, akik amúgyis szeretik ezt az állatot, azért. Akik pedig nem, nos ők igazán adhatnának neki egy esélyt. Még a végén meglepődnek, hogy annyira nem is különbözik tőlünk.<br />
<br />
Kiadó: Könyvmolyképző<br />
Oldalak száma: 328</div>
Hirannethhttp://www.blogger.com/profile/14631236251762834057noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2144129867659228612.post-29985573967840563642019-04-26T18:52:00.000+02:002019-04-27T14:45:12.568+02:00A barbárokra várva<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-eMhJ73trxdU/XMMx4YSDj0I/AAAAAAAAElM/um5ywym3wYYdOv9oKrDOUj72IYNLcgVyQCLcBGAs/s1600/k%25C3%25B6nyv18.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="317" height="320" src="https://3.bp.blogspot.com/-eMhJ73trxdU/XMMx4YSDj0I/AAAAAAAAElM/um5ywym3wYYdOv9oKrDOUj72IYNLcgVyQCLcBGAs/s320/k%25C3%25B6nyv18.jpg" width="202" /></a></div>
J. M. Coetzee: A barbárokra várva<br />
<br />
4/5<br />
<br />
<div class="text" id="full_description">
<i>"A 2003-ban irodalmi
Nobel-díjjal kitüntetett dél-afrikai író regénye 1980-ban látott
napvilágot. A történetet egyes szám első személyben meséli el a szerző; a
főszereplő egy elképzelt birodalom határvidékén található erődváros
bírója. Egy napon váratlan esemény zavarja meg az erődítmény lakóinak az
életét: a fővárosból Joll ezredes vezetésével küldöttség érkezik,
amelynek feladata, hogy felmérje a határvidék békéjét állítólagosan
megzavaró barbárok mozgását. A bíró kissé értetlenül áll az események
előtt, hiszen több éve ő felel a városbana rendért, és soha nem
tapasztalt túlkapásokat a barbároknak nevezett, de valójában békés, a
határvidéken túl élő benszülöttek részéről. Törvénytisztelő polgárként
együttműködik a Birodalom képviselőjével, de amikor az ártatlan
nomádokat hurcol a város terére, megalázza és halálra kínozza őket, a
bírónak elege lesz a színjátékból.
<br />Az ezredes távozását követően maga mellé veszi az egyik megkínzott
lányt, majd egy koratavaszi napon úgy dönt, hogy katonái kíséretében
visszaviszi őt a nomádok közé. A hosszú, fáradtságos út után ismét Joll
ezredes fogadja a városban. A katonák vallomása alapján a Birodalom
elleni összeesküvéssel és a barbárokkal való szövetkezéssel vádolják,
majd válogatott módszerekkel kínozzák, embertársai előtt a végletekig
megalázzák."</i><br />
<br />
Mostanában egyre több olyan könyv talál rám, ami egyszerre mondható
fikciónak, és érzi közben az ember, hogy bizony a történet reflektál a
világ jelenlegi dolgaira. Az már csak hab a tortán ennek a könyvnek az esetében,
hogy az eredeti megjelenés éve 1980 és ennyi évvel később is azt érzem
bizony-bizony ha nincs is kimondva, ez most játszódik le. Azt hiszem ez
épp elég ahhoz, hogy elgondolkozzunk, tényleg nem változunk? Tényleg
nem tanulunk semmiből?<br />
<br />
<a name='more'></a>Elég lehangoló szembesülni azzal, hogy a negatív dolgainkból is vannak rendesen, amik örökérvényűek. Remélem ezen azért előbb-utóbb változtatni fogunk/tudunk. Az mindenesetre biztos, hogy az embereket nagyon gyorsan képes összekovácsolni egy közös ellenség. (Gondoljunk akár csak a munkahelyen is arra az egy személyre, akit gond nélkül tudunk együtt szidni másokkal.)<br />
Nem csoda ha ezt a vezetők ki is használják ha tudják. Jelen esetben sem tudja az olvasó megmondani, hogy vajon tényleg akartak-e támadni a barbárok, vagy sem. Akár tervezhették is, hiszen a saját területeikről szorították ki őket és ki ne akarná visszaszerezni azt, ami az otthona volt egykoron? Na de mi van akkor, ha eszük ágában se volt? Legalábbis mi, illetve a bíró semmilyen erre utaló nyomot nem talál. De ez már édes kevés, ha beindul a gépezet. Legyen szó a nagypolitikáról vagy éppen az emberek fantáziájáról. Mind a két esetben ha megfogant egy gondolat, azt bizony nehéz onnan kiverni.<br />
<br />
Értetlenül álltam a könyv olvasása után és egy dolog, pontosabban egy gondolat dobolt az agyamban: Hogy engedhették, hogy ennyire elfajuljanak a dolgok? Persze kivülállóként biztos könnyebb észre venni a csúsztatásokat, és nekem sem a munkám, sem életem nem függött a katonáktól. Nem tudom, vajon akkor is ilyen "okos" és "élesszemű" lennék, ha valós helyzetben kerülnék megmérettetésre?<br />
Hiszen még a bíró is az elején bizony segédkezett, hiába érezte, hogy nem helyes. Persze próbálta enyhíteni a kárt, ami már szintén értékelendő, de miért kellett addig várnia, amíg várt? Mondjuk meg is lett a jutalma, de addig hány és hány ember veszett már eleve oda?<br />
Azt hiszem ez az egyik fő ok, amiért nem kedveltem meg az alakját, azt ábrázolja igen sikeresen, hogyan is viselkedik az ember egy ilyen helyzetben. Hogy az elején milyen ügyesen megtudunk alkudni a lelkiismeretünkkel ha kell. Mondjuk az dicséretes, hogy a végén szembement a dolgokkal. Mások talán akkor is meghunyászkodtak volna.<br />
<br />
Természetesen a hétköznapi emberek viselkedését is érdekes és egyben elszomorító volt figyelni. Mennyire megtudnak változni, és milyen gyorsan. De ki hibáztatható ezért, hiszen mindenki csak túlélni és jól élni akar. De vajon tényleg mindenáron kell? Milyen könnyen tudjuk elfelejteni azt, hogy mások is emberek, ha attól könnyebben alszunk. Aztán milyen felháborodottak tudunk lenni, amikor minket fosztanak meg ugyanazon jogainktól, mint azt korábban az ellenséggel tették...<br />
<br />
Szóval a történet csupa olyan érzékeny területet érint, amit nem szívesen olvas az ember, főleg akkor nem, ha úgy érzi nagyon is igaz. Sőt, a jelenkori helyzetre is igazán ráhúzható.<br />
Ettől függetlenül úgy érzem, hogy még rengeteg olyan mögöttes tartalom és réteg húzodik meg az oldalakon, amiket ki kell még silabizálnom. Rengeteg szimbólum és elmélkedés található benne, amiknek még ülepednie kell bennem.<br />
<br />
Az biztos, hogy egy erőteljes hangvételű történet, ami a legrosszabb oldalunkat állítja pellengére, és jogosan kérdezi meg, vajon kik is az igazi barbárok?<br />
<br />
A könyvért köszönet illeti az <a href="https://www.athenaeum.hu/">Athenaeum kiadót!</a></div>
Hirannethhttp://www.blogger.com/profile/14631236251762834057noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2144129867659228612.post-76988620242859498782019-04-23T11:17:00.000+02:002019-04-23T11:17:24.979+02:00Egy sötét duett<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-eBEzp9RGUp8/XL7Lf0psHUI/AAAAAAAAElA/rMIAo59XSQEre3msz8_O-Fcx174fDEkjQCLcBGAs/s1600/k%25C3%25B6nyv16.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="358" height="320" src="https://4.bp.blogspot.com/-eBEzp9RGUp8/XL7Lf0psHUI/AAAAAAAAElA/rMIAo59XSQEre3msz8_O-Fcx174fDEkjQCLcBGAs/s320/k%25C3%25B6nyv16.jpg" width="229" /></a></div>
Victoria Schwab: Egy sötét duett<br />
<br />
5/5<br />
<br />
<div class="text" id="full_description">
<i>"A New York Times-bestseller Verity szörnyei-duológia lenyűgöző zárókötete!</i><br />
<i>A világ meghasad, ahogyan ők is.</i><br />
<i>Kate Harker nem fél sem a sötéttől, sem a szörnyektől. Sőt, vadászik rájuk, és piszkosul jól csinálja.</i><br />
<i>August Flynn szörnyetegnek született, de mindennél jobban vágyott
arra, hogy ember lehessen. Most el kell fogadnia saját természetét:
kerüljön bármibe, végig kell járnia az utat, amelyet sorsa kijelölt
számára.</i><br />
<i>Fél évvel Kate és August első találkozása után az emberek és szörnyek
háborúja immár nem csupán egy lidércnyomásos álom, hanem maga a
valóság. Verity városában Augustnak olyan vezetővé kell válnia, ami
ellen örökké tiltakozott, míg ezalatt Prosperityben Kate azzá a
kegyetlen vadásszá edződött, aki mindig is lenni szeretett volna.</i><br />
<i>A sötétségben új szörny ébredezik, egy lény, amely a káoszból
táplálkozik és felszínre hozza áldozatai belső démonait. Hazacsalogatja
Kate-et, aki kénytelen visszatérni Verity háború dúlta városába,
Augustnak pedig újra meg kell tanulnia bízni a lányban. A kérdés csak
az, a valódi szörnyet lesz könnyebb legyőzniük, vagy azt, amelyik a
tükörből néz vissza rájuk?"</i><br />
<br />
Az első kötet teljesen bevonzott ebbe a világba, így eleve kíváncsian vártam a folytatást, mert tudni akartam, mi lesz Kate-tel és August-tal. Aztán megláttam ezt a borítót :D, és akkor már biztos voltam benne, hogy ez bizony a polcomon fog csücsülni.<br />
<i></i><br />
<a name='more'></a>A történet majdnem ott veszi fel a fonalat, ahol az előző abbahagyta.<i> </i>Kate Prosperity-ben próbál meg új életet kezdeni. Persze nem tud teljesen, mert itt is szembe találja magát a szörnyekkel, még ha nem is annyival, mint korábbi otthonában. Mindeközben August megpróbál azzá válni, akivé válnia kell. Vagyis ő úgy érzi, olyannak kellene lennie.<br />
<br /><i></i>
Nekem August mindig is a szívemcsücske volt, így sokkal jobban vártam azokat a részeket, amik róla szóltak. Megértettem a belső vívódását, hogy oylanná próbált válni, akire felnézhetnek, akiben bízhatnak és akitől valamennyire tartanak is. Neki kell az erőnek lennie, aki biztosítja, hogy van esélyük a győzelemre. Csak közben önmagát kell elveszítenie, és igen jó kérdés, megéri-e? Az pedig a másik, hogy tényleg erre lenne szükség? Nagyon bíztam benne, hogy a történet végére megtalálja a helyes utat és önmagát is.<br />
<br />
Kate nekem mindig is kicsit távoli maradt. Valahol értem az indítikait, de az a harag, sőt néha gyűlölet, ami munkál benne, engem inkább riaszt. Ettől függetlenül szerettem volna, ha ő is megtalálja a helyét (lehetőleg August oldalán). És az új szörny megjelenése után kifejezetten tetszett, ahogy végig követhettük, hogyan is kűzd önmaga ellen, önmagáért.<br />
<br />
Az új szereplők közül Soro alakja tett igazán kíváncsivá, róla szívesebben olvastam volna többet is. Azt hiszem sok lehetőség rejlik az alakjában.<br />
<br />
Alice...nos ő kifejezetten hidegen hagyott. Érdekesnek tartottam viszont, ahogy Kate-hez viszonyult. Azt gondolná az ember, hogy azt, aki "teremtett" nem éppen megölni akarod, de lehet, hogy csak bennem van a hiba.<br />
<br />
Igazából vannak még érdekes szálak a történetben, de nagyon kevés idő van rájuk, inkább csak felvillannak. Ezt kicsit sajnálom, mert ha hosszabb a regény, ezekre is jobban ki lehetett volna térni.<br />
A cselekmény elég pörgős, nem éreztem vontatottnak sehol, maximum jobban érdekelt egy-egy szál és siettetem volna, hogy azt folytassuk.<br />
<br />
A vége pedig...nos, mindig is sejtettem, hogy nem feltétlen lesz rózsaszín és boldog a befejezés, de ez többszörösen is rosszul esett. Mégis, be kell vallanom, hogy ez illett hozzá.<br />
<br />
Kiadó: Fumax<br />
Oldalak száma: 422</div>
Hirannethhttp://www.blogger.com/profile/14631236251762834057noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2144129867659228612.post-17985738474905964472019-04-23T10:22:00.000+02:002019-04-23T10:22:19.229+02:00A "Leszarom" rafinált művészete<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-QLX0kDa25lM/XL7IBt1ozqI/AAAAAAAAEk0/EGQghipVB5o0oUsyOJdt8PrS3XABLFD4gCLcBGAs/s1600/k%25C3%25B6nyv15.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="333" height="320" src="https://3.bp.blogspot.com/-QLX0kDa25lM/XL7IBt1ozqI/AAAAAAAAEk0/EGQghipVB5o0oUsyOJdt8PrS3XABLFD4gCLcBGAs/s320/k%25C3%25B6nyv15.jpg" width="213" /></a></div>
Mark Manson: A "Leszarom" rafinált művészete - A tökéletes élet tökéletlen megközelítése<br />
<br />
4/5<br />
<br />
<i>"Több évtizede már mást sem hallunk, csak azt, hogy a gazdag és boldog
élet titka a pozitív gondolkodás. „Dugják fel a pozitivitást – mondja
Mark Manson, a szupersztár blogger. – Lássuk be, az élet tele van
szarral, és ezt tudomásul kell venni.” Ha valami rossz, akkor így is-úgy
is az. És ha az ember valamit nem tud, azt vállalnia kell. A szerző
mindvégig kíméletlenül osztogatja a pofonokat olvasóinak, mindeközben
nyers őszinteséggel, obszcén humorral és látszólagos nyegleséggel
kifejti legfőbb elvét: az ember esendő és korlátolt – „nem lehet
mindenki különleges, a társadalomban vannak győztesek és persze vannak
vesztesek, ami valahol tényleg tisztességtelen, és nem a te hibád.” Ha
valaki elfogadja a korlátait, akkor megtalálja azt az erőt, amire
szüksége van. Hisz olyan sok minden van, amivel felesleges törődnünk.
Csak rá kell jönnünk, mire érdemes az energiát fordítani, és mi az, ami
teljesen lényegtelen. Így lehet átgondolni saját értékeinket és
legfontosabb dolgainkat."</i><br />
<br />
Őszinte leszek, a könyv elsőnek a címével fogott meg, Kíváncsi voltam rá mit fogok kapni ha elolvasom. Mert azért azt lássuk be, általában nem éppen ilyen címmel, fülszöveggel próbálják a figyelmünket magukra vonni a különféle segítő könyvek. Szóval már csak emiatt is úgy éreztem, meg kell ismernem, ő mit tud.<br />
<br />
<a name='more'></a><br />Nem vagyok egyelőre túl jártas az ilyen önsegítő könyvek területén,
nem mintha bármi problémám lenne velük, egyszerűen csak keveset olvastam
még. Ha a kezembe kerül egy-egy, és megtaláljuk a közös hangot, akkor
örülök neki és élvezem is.
<br />Ami talán eltérő ebben a könyvben, az az, hogy sokkal inkább
humorral közelíti meg a dolgokat, ez nekem már eleve pozitív, ugyanis
nálam is a végső mentsvár a humor (akár a szénfekete is, utána már max
az összeomlás van :D). Úgyhogy az alaphang meg volt. Engem a
káromkodások sem zavartak különösebben, nem mondom, hogy nem lehetett
volna akár nélkülük is megírni. Mondjuk a szerzőt magát nem ismerem,
eddig a nevét sem hallottam, szóval lehet, hogy a személyiségének fontos
része ez.
És lássuk be, úgy senki nem fog neki írni, hogy előtte megbeszéli magával, most gyökeresen másként fog kommunikálni, mint ami amúgy megszokott nála. Lehet, hogyne lehetne így csinálni, de az eleve sokat el fog venni a hitelességből. Na meg néha nem is árt valamit kihangsúlyozni, vagy éppen felhívni rá a figyelmet, és arra is tökéletesen megfelel egy-egy időben elejtett (és nem várt) ízes megfogalmazás. Mondjuk itt nagyon vékony a határ a pont jó és a már túl sok között, de nálam ez a könyv belefért a pont jó kategóriába.<br /><br />
<br />Csodát nem vártam és nem is kaptam, ezt leszögezem. Sőt, sok mindent
innen-onnan már olvastam/hallottam, ha nem is pont így megfogalmazva.
Ettől függetlenül érdekes volt végig haladni a könyvön, és az író által
nyújtott szemszögből vizsgálni a problémáimat. Nem állítom, hogy azóta
másként élek, ahhoz ennél több kell, de azt hiszem veszem majd még
kézbe. Ha másért nem, akkor azért, hogy megnyugtassam magam, más is járt
hasonló cipőben :D. Persze van, ami elgondolkodtatott, és érdemesnek is tartok arra, hogy valahogy beillesszem az életembe. De ami talán igazán nehéz egy ilyen könyv esetén azaz, hogy a saját személyiségedhez s helyzetedhez idomítsd az olvasott ötleteket. Ezek nem mások, mint kapaszkodók, tippek, de senkinél sem fog ugyanúgy hatni. Mind különbözőek vagyunk, kicsit különböző helyzetekkel, ahol éppen megragadtunk. Ami bevállt az írónak, abban a formában nem feltétlen lesz jó nekem, vagy más olvasójának, de segíthet abban, hogy megpróbáljuk kialakítani a saját megoldásunkat rá. Na meg tarthatja bennünk a lelket, amikor úgy érezzük, szar az egész ahogy van :D.<br />
<br />
Ha valaki kedveli a kicsit szabadszájúbb, közvetlenebb hangvételű könyveket, és azt érzi elege volt abból, hogy mindenhol tökéletesnek kell lennie, akkor vegye nyugodtan a kezébe ezt a könyvet. Nem kell félni, nem azt fogjuk olvasni, hogy akkor most vegyük be a "leszarom tablettát", s éljünk ahogy tetszik, lesz ami lesz. Sokkal inkább arra próbálja meg felhívni a figyelmet, hogy normális, ha úgy érezzük rossz nekünk. És hogy vannak dolgok, amiket hiába is akarunk, nem tudunk megoldani/megcsinálni. Ezeket tanuljuk meg elengedni. Viszont amit igazán fontosnak tartunk, abba álljunk bele, és tegyünk meg érte mindent. Ne csak úgy tessék-lássék módjára.<br />
<br />
Kiadó: Maxim Könyvkiadó<br />
Oldalak száma: 208Hirannethhttp://www.blogger.com/profile/14631236251762834057noreply@blogger.com0