2014. július 20., vasárnap

Vihartáncos

Jay Kristoff: Stormdancer - Vihartáncos

5/5
"Ennek a fantasy-sorozatnak az első része egy felejthetetlen hősnőt és egy lenyűgöző, világot mutat be.
 

HALDOKLÓ FÖLD
A Shima Birodalom az összeomlás szélén táncol; a szigeten élő nemzet régebben gazdag hagyományokkal és mondákkal rendelkezett, mára azonban lakóit megtizedelték a Lótusz Céh ipari fejlesztései és a gépek imádata. Az ég vörös, mint a vér, földje haldoklik a szennyező mérgektől, a hatalmas szellemállatok pedig, melyek régebben a vadonjaiban kóboroltak, örökre eltűntek.

A LEHETETLEN FELKUTATÁSA
A Shima Birodalom udvari vadászai megbízást kapnak a sóguntól, hogy kapják el a mennydörgéstigrist – egy mondabeli félig sas, félig tigris teremtményt. De minden bolond tudja, hogy ezek a vadállatok már több mint egy évszázada kihaltak, mégis, ha üres kézzel térnek haza, a sógun halállal bünteti őket.

TITKOLT ADOTTSÁG
Yukiko a Róka klán gyermeke, aki olyan adottsággal bír, amiért – ha kiderül –, a Lótusz Céh kivégzi. A lány elkíséri apját a vadászatra, melynek során égi hajójuk lezuhan, és a fiatal lány Shima utolsó megmaradt vadonjában találja magát, ahol a társa csupán egy dühös, röpképtelenné tett vihartigris lesz. Bár a lány hallja a gondolatait, és megmentette az életét, csak abban lehet biztos, hogy az állat inkább látná holtan, minthogy segítsen neki.
Ám végül rettenthetetlen barátság szövődik köztük, és kihívják maguk ellen a birodalom hatalmasságainak haragját."

Oké, be kell látnom, mostanában elég sok YA könyvet olvasok. (És még fogok is...:D). De ez azt hiszem nyugodtan mondhatom, hogy az egyik kedvenc könyvem lett. Még akkor is, ha egy sorozat első darabja...

Első találkozásom vele egy ismerősöm blogján történt, ahol egy dicsérő kritikát olvastam róla, így került fel a radaromra. Aztán a polcomra is, köszönhetően annak, hogy barátom túl jól ismer engem, és évfordulónkra is könyvvel lep meg :D. De még milyennel.

A borító már levett a lábamról, az ígéret, hogy a japán kultúrából építkező történetet fogok a kezemben, csak még kíváncsibbá tett. Igen, az utóbbi időben a japán iránti figyelmem is felerősödött, ha már a nyelvet tanulom...

Na de akkor lássuk. A történet elején eléggé kapkodtam a fejem, mert elég sok információ került a birtokomba, és sok szereplő lépett a színpadra, miközben nekem nem volt semmi kapaszkodóm, amivel kategorizálni tudtam volna őket. De senki se essen pánikba (Don't panic, és legyen nálad a törölköződ :D), mert ez a cselekmény előrehaladtával javulni fog a helyzet. Megismerjük a klánokat, a főbb szereplőket, a kasztokat és az ott betöltött helyeket. Mindeközben belecsöppennünk egy vadászatba, ahol is egy elvileg mesebeli lényt kellene a császárnak előkeríteni. Csak mert ő azt megálmodta. (Ne menjünk bele, hogy én miket álmodok, de egészen biztos vagyok benne, hogy felét se szeretném élőben viszont látni.).
   Yukiko alakja elég hamar szimpatikus lett, és tetszett a különleges képessége is. Már itt lehetett azért sejteni bizonyos fordulatot, ami tényleg be is következik, de ennek ellenére olyan jól van az egész megírva és tálalva, hogy ez nem igazán zavart. Amikor a vihartigris színre lépett, én kapásból szerelmes lettem belé, és határozottan úgy érzem, jó volna egy nekem is :D.

Kettejük kapcsolata az egyik fontos pontja a történteknek, az, ahogyan lassan formálódik. Csiszolódnak egymáshoz, és óhatatlanul vesznek át dolgokat egymástól. Kifejezetten tetszettek azok a részek, ahol látszott, mennyire képesek egy lényként viselkedni. Ez a gondolat egyszerre izgalmas, és ijesztő számomra, és ahogy olvastam Yukiko számára is.

De a történet nem csak erről szól. Sok minden alapszik a japán vallás és hitvilágon, amik szerencsére nagyon nem lettek elferdítve. Hozzá lett adva néhány nem várt elem, de olyan jól fűzte össze az író ezeket, hogy nehéz elválasztani mi az, ami már az ő elméjének szüleménye.

A történet amúgy az izgalmak mellett jó adag gondolkodni valót is nyújt. Meddig mehetünk el a saját földünk kizsákmányolásában? Mit áldozhatunk fel a magunk boldogulásáért? Mennyit ér a becsület?
Meddig hagyhatunk uralkodni egy elnyomó, zsarnoki kasztot, személyt? Miért érdemes élni/meghalni...

A vastagsága senkit ne ijesszen meg, mert nagyon hamar magába fog szippantani, és addig úgy sem teszed le, amíg el nem olvasod. :)


Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 496

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése