2012. szeptember 29., szombat

Holnap más leszek

Oláh Gábor: Holnap más leszek
5/5

Mindenki átesik ezen a koron, ezeken a hullámvasúthoz hasonlító időszakokon. Lehetnek más helyzetek, de az alapvető dolgok nem változnak. Mert mindenki volt és minden jelenleg kisgyermek egyszer lesz tinédzser. Van aki könnyebben, van aki nehezebben vészeli át ezt az időszakot. Ám vannak dolgok: könyvek, zenék, filmek, egy-egy jó beszélgetés, ami segít. Azt hiszem, ez a könyv is egyike ezen lehetőségeknek.

Nóra pszichológushoz jár, miután néhány napot az otthonától távol töltött, a szülei tudta/beleegyezése nélkül. Keresi önmagát, helyét a világban. Abban a változó zűrzavarban, ami néha benne támad, és néha a környezetében van.

Ami nekem nagyon tetszett, az az, hogy fiatal szereplő magyar, magyar helyszíneken és körülmények között él. A sok amerikai tinikönyv után ez igazi felüdülés.
Még nem olvastam ezelőtt az írótól, de valószínűnek tartom, hogy ezután fogok még. Mert jó stílussal, hol ironikusan, hol szeretettel ír. És nem éreztem azt olvasás közben, hogy nem egy 17 éves lányt hallgatok, ami hatalmas pozitívum. Igen illúzió romboló, amikor a szereplő és ahogy "beszél" nem egyezik, de ilyennel most nem találkoztam. Olyan helyzetekkel találkozunk, amik tényleg megtörténhetnek, megtörténnek a mai fiatalokkal. Hiszen sok családban történhet válás, nem várt gyermek érkezése, iskolai problémák, vagy épp az öngyilkosság gondolatának felmerülése. Ebből nem egyet én is megtapasztaltam, anno.

A történet elején Nóra nekem egy önző, elkényeztetett lánynak tűnt, akit nem érdekel más, csak maga. Ami ebben a korban nem meglepő, de személy szerint engem idegesített. Aztán ahogy haladt előre a történet, úgy ismertem meg egyre jobban a főszereplő gondolkodását, viselkedését. Hogy neki sem egyszerű, hogy nem teljesen érzéketlen a környezete problémáira, hogy kíváncsi a világra. Néhol komoly gondolatokat és problémákat penget, hogy aztán a következő oldalon egy kisebb vicces jelenettel oldja a feszültséget. Mert valljuk be, nem nehéz ilyentájt önmagunkból bolondot csinálni.

Ha hiteles, jól megírt könyvet akarsz olvasni, ami szórakoztat, elgondolkodtat, ahol magadra ismerhetsz, csak ajánlani tudom.

Kiadó: Ciceró
Oldalak száma: 222

A könyvet köszönöm a Ciceró Könyvstúdiónak!

2012. szeptember 28., péntek

Másvilági tinédzserlét 2.

Tonya Hurley: Szellemlány - Hazatérés
4,5/5

Ez a második kötete a Szellemlánynak, melyhez utazókönyvként jutottam hozzá. A történet ott folytatódik, ahol az első abbamaradt. Az "osztály" tovább léphetett egy magasabb szintre, bár nem egészen azt kapják, amit vártak. Ők lesznek a gyakorló lelkiismeretei a tiniknek. Vagyis azok lennének...ugyanis Charlotte-ra mintha nem lenne szükség, és még a barátai is mintha hanyagolnák. Eközben a hétköznapi világban Scarlet élete is bonyolódik, ráadásul még nővére életéért is aggódhat...

Nekem jobban tetszett ez a rész, mint az első. Kevesebb logikai furcsaságot találtam benne, bár itt is volt egy rész, aminél csak pislogtam, hogy ezt mégis hogy? Mégis, összességében bennem összeszedettebb érzetet keltett.
Kapunk új szereplőt is, és persze a már jól megismert alakok is belépnek a képbe. Jó, van aki elég sablonos lett, és voltak, akik kifejezetten idegesítettek. Ennyire önző és divatimádó ember nem lehet...ennyire minimum IQ-val meg pláne. Ugye? Nyugtassatok meg. :D

Az ötletet kifejezetten örömmel fogadtam, hogy nem rögtön belépnek a fénybe a szellemek, hanem ők segítenek nekünk, amikor "önmagunkkal" vitatkozunk. Ebben az esetben az én szellemem folyamatosan túlórázik. De eddig jól bírta :D.

A kivitelezés ismét szuper lett, ez is belül rajzokkal, rövid idézetekkel van teli, amik színesítik a könyvet. Komolyan, kezd olyan érzésem lenni, hogy nekem kell sajátnak is a polcra. Amint lesz polc, amire felrakjam.

Ez sem fog világot váltani, de ettől függetlenül remek kikapcsolódást nyújt az olvasójának.

Kiadó:Pongrác
Oldalak száma:284

2012. szeptember 24., hétfő

Másvilági tinédzserlét

Tonya Hurley: Szellemlány
4/5

Az idén úgy látszik bukom a halottas, túlvilágon is játszódó könyvekre.
Lenore-vel szemben Szellemlány hőse Charlotte-nek nincsenek perverz gyilkolászási hajlamai. Az ő egyetlen problémája, hogy még a halál sem tudta kitörölni szívéből a rajongást az iskola leghelyesebb pasija iránt. Aki már foglalt, és a gumimaci okozta fulladás óta a leányzó lelkét nem is érzékeli...de mit számít ez, ha valaki szerelmes? :D

Ami legelőször megfogott a könyvben az a borító, ami igencsak eltér a megszokottól. Ritkán fog ugyanis az ember a kezébe egy koporsóval ellátott könyvet. A belső sem marad el a kivitelezésben, bár annyira nem rajongok a rózsaszín dolgokért, de itt még elmegy.

Szintén ötletesnek tartottam, és szerettem a fejezetek elején lévő kis rajzokat az idézetekkel, illetve a következő lapon olvasható elmélkedésekkel.

A történetről: Maga a sztori azért nem eget rengető. Adott egy 17 éves lány, aki még a túlvilági lét előnyeit is csak azért élvezi, mert így közelebb kerülhet az imádottjához. Van persze a gonosz, ámde ultracsini barátnő, hatalmas egoval és egy utánzó sleppel. A különc hugica, aki az egyedüli személy, aki érzékeli a szellemünket. Nah, és persze akiért a harc folyik: Damien. A végkifejletet, és a történet főbb pontjait is könnyen ki lehet találni, ennek ellenére úgy van megírva, hogy olvastatja magát. Fél nap alatt elolvastam a több, mint 300 oldalt. És sorsdöntő gondolatokkal nem lettem gazdagabb, de jól szórakoztam. Ez is valami, manapság. Mondjuk a végét kicsit összecsapottnak éreztem, mintha gyorsan túlakart volna lenni rajta.

Tetszik a túlvilág elképzelése, ha valaki fiatalon hal meg. Tudnám még részletezni, de nem szeretnék spoilerezni, szóval maradjunk ennyiben. A szereplők tipikus egyéniségek, akikkel az amerikai filmekben is mindig összefut az ember. Nekem leginkább Scarlet volt szimpatikus, legalábbis ebben a részben. A többiek különösképpen nem hoztak lázba.

Ha valami aranyosat és könnyűt szeretnél olvasni, ajánlani tudom. De készülj fel, a fő célközönség 14-17 évesek.

Kiadó: Pongrác
Oldalak száma: 324

2012. szeptember 22., szombat

Döntés helyzetben

Gayle Forman: Ha maradnék
4/5

Mia élete kisebb-nagyobb hétköznapi terhek ellenére tökéletesnek mondható. Egy szerető család jó fej szülőkkel, és egy imádnivaló kisöccsel. Egy pasi, aki odavan érte. Remény arra, hogy egy neves zenei egyetemre mehet tovább tanulni. Ki ne szeretné, ha ilyen élete lenne?
Ám mindez egy pillanat alatt félresiklik. És bizony, döntéshelyzetbe kerül a szereplőnk. Vajon mit választ? Jól fog dönteni? Te képes lennél dönteni?

Egy komoly témát boncolgató könyvet tartunk a kezünkben. Hiszen soha, senki nem tudhatja biztosan mikor történik vele, vagy a családjával valami végzetes. És ha megtörténik, akkor hogyan fogjuk megélni a dolgot? Fájdalom, félelem, magány, düh az, mi ilyenkor végig áramlik az ember erein. És ha tényleg, tudnánk választani? Hogy menjünk, vagy maradjunk?
Ezt a döntést nagyon nehéz lehet meghozni. Hiszen Mia is hol erre szavaz, hol arra. Néha könnyebnek tűnik tovább lépni, ahol elvileg nem vár ránk fájdalom, és ahol a szeretteinket újra látjuk. Mert itt maradni és élni egy ilyen baleset után...sokkal nehezebb, legalábbis az én véleményem szerint. Mégis, sokszor megéri.

Habár a regény Young Adult, azaz fiatal felnőtteknek szóló kategória, mégis a történetet olvasva úgy gondolom, korosztálytól függetlenül mindenki számára ajánlatos mű. Mert ha nem is volt ilyen a környezetedben, akkor is áttudod érezni a szereplők helyzetét. A család megmaradt tagjainak aggódását, a szerelmes vágyát arra, hogy visszahozza az életbe, és a tragikus helyzetet átélt ingadozását, aki szeretne megpihenni és tovább lépni, ám egyúttal szeretne maradni is azokkal, akiket szeret.

Amin én olvasás közben még elgondolkodtam, hogy képes lennék-e lemondani, és elengedni a másikat, ha a helyzet úgy hozná. Vagy épp a sérültként, elég lenne-e nekem az életben maradáshoz a szerelmem, és a távolabbi családtagjaim szeretete? Nem tudom. Őszintén mondom, nem tudom.

A szereplők számomra annyira nem kerültek közel, de itt nem is éreztem ezt akkora gondnak, hiszen sokkal nagyobb hangsúly volt fektetve a cselekményre, amiben helyt kell állniuk. Talán még Kim volt a legszimpatikusabb. 
Az kifejezetten tetszik, hogy a zenék, melyek megvannak említve a regényben, a végén ki vannak szedve, hogy ha az ember szeretné, akkor meghallgathassa őket.
A két síkon haladás engem nem zavart, sőt. Néhol enyhített a fájdalmas, szomorú részeken, amikor egy-egy vidámabb családi, vagy baráti pillanatot idéz fel.

Ha kicsit komolyabb, elgondolkodtatóbb regényt keresel, ezt ajánlom.
A könyvért köszönet illeti a Ciceró Könykiadót.

Kiadó: Ciceró
Oldalak száma: 258

Nélküled élni tovább

Szabó Magda: Liber Mortis
5/5

Mindenki azt reméli, hogy az életben megleli azt a személyt, aki a lelke másik fele, akivel összetartoznak, vagyis az IGAZIT. Elég romantikus elképzelés, de merjünk nagyot álmodni ugyebár. De vajon mi történik, ha tényleg megtalálod ezt a különleges személyt? Boldogság, szerelem, happy end. Egészen addig, míg el nem távozik az élők közül. Akkor vajon mit érzel? Mit teszel?

Szabó Magda halottaskönyve, sőt inkább könyvei ebbe a helyzetbe engednek nekünk bepillantást. Az elsőt Szobotka Tibor halála után kezdte el írni, amikor szembesült azzal, hogy nem és nem képes elfogadni a szeretett férj halálát. Leírja a mindennapokat, az ürességet, a félelmet, a vágyat. Hogyan próbálja meg összeszedni magát, és egy új életmódot kialakítani, már egymagában.

Ami hihetetlenül megfogott, az az őszinteség. Mondjuk nem igazán kiadásra írta ezt ő anno, de például mégiscsak figyelt arra, hogy ne írjon mindent le úgy, ahogy gondolja, mert nehogy halála után az illető elolvassa és megsértődjön. Egyszerre napló, levél ez a túlvilágra. Reménykedés, jobb-rosszabb hangulatú napokon keresztül siklik az olvasó Magdával. Megdöbbentő, hogy évek múltán sem lett kisebb a fájdalom és a veszteség érzése. Hiába láthatták mosolyogni, szerepelni, ő belül szenvedett. És semmi se volt elég jó és szép neki, mert nem volt kivel megbeszélni, megosztani.

Akárhány Szabó Magda regényt olvasok, mindig magával ragad az írónő stílusa. Ahogy választékosan kifejezi magát, ahogy olyan húrokat penget meg rajtam, amitől a szereplőket, a helyzeteket jobban megértem és átérzem. Itt is így volt. Választékos kifejezéssel meséli, sírja el a fájdalom fokozatait, a félelmeit, a harcot, hogy férje hagyatékát rendbe tegye.
Átéreztem, hogy fájhat neki a másik hiánya, talán azért is, mert hétköznap én is érzem hiányát a saját páromnak. Igaz, hétvégén találkozunk, nem kell abban reménykednem, hogy talán a túlvilágon majd összefutunk újra.

Több mint 600 oldalas könyv, és nem könnyű olvasmány. Néha csak 10 oldalt olvastam, de annyi érzelem jött át nekem, hogy úgy éreztem már legalább 100 oldalon vagyok túl, aztán meglepődtem.
Egy könyv, mely egy halhatatlan szerelemnek emel örök emléket.
 
Kiadó: Európa
Oldalak száma: 644

2012. szeptember 21., péntek

Ha közeleg a nagy leszámolás

 Neil Gaiman-Terry Pratchett: Elveszett próféciák
3/5

Én szeretni akartam ezt a könyvet. Csupa szépet és jót hallottam róla. Amikor megláttam a könyvtárban, evidens volt, hogy jön velem. Legalább felvidít.
Ehhez képest...

Az antikrisztus megérkezik a Földre, egy csecsemő képében. Igaz nem egészen oda, ahova a terv szerint kellett volna, de ez sem probléma. Az elképzelés szerint 11 éves korában elszabadítja a poklot a bolygón, és megkezdődhet a harc menny és pokol között. De mi van, ha ezt sem az antikrisztus jelölt, sem egy angyal és ördög nem szeretné? Elkezdődik hát a szövetkezés, és versenyfutás az idővel.

Nem is tudom, valahogy többet vártam humor és történet terén is. Voltak eredeti ötletek, és néhol tényleg vicces volt. De legtöbb helyen számomra valahogy erőltettetnek, vagy laposnak tűntek a poénok, és nem túl izgalmasnak a cselekmény.
A szereplők nem nagyon kerültek közel hozzám, csak tudomásul vettem, hogy van egy technika őrült démon, egy könyvimádó angyal, egy 11 éves gyerek és a bandája, egy boszorkány leszármazottja, meg egy boszorkányvadász leszármazottja, bár az ő szerepe számomra csak a legvégén tisztázódott. Ők pedig rohannak, kutatnak stb. Ennyi.

Lehet az volt a baj, hogy annyira rákészültem, milyen jól fogok szórakozni. De ha már ilyen pokol-menny összecsapása dolgot akarok olvasni, inkább előveszem újra a Kísértés Rt-t, az mégiscsak jobban tetszett.

Kiadó: Agave
Oldalak száma: 314

Másképp látni egy életet

Sebastian Barry: Egy eltitkolt élet
4/5

Első látásra a borító volt az, ami nagyon megtetszett a könyvben. Utána a fülszöveg is kecsegtetőnek tűnt.

Egy elmegyógyintézetbe csöppenünk, melyet egy korszerűbb és jobb épületbe költöztetnek. Ám az új helyen kevesebb a férőhely, ezért a vezetőorvos végig veszi a lakókat, hogy megállapítsa, mennyire volt jogos az idekerülésük, illetve akad-e olyan köztük, aki visszatérhet a hétköznapi világba. Ezért kezd el a közel 100 éves Roseanne-vel is komolyabban beszélgetni. Aki titokban elkezdte az életét leírni. Legalábbis azt, ahogyan ő élte meg. De vajon a világ mit gondolt az ő életéről? És mik derülhetnek ki, ha valaki komolyabban elkezd nyomozni?

Nem egy pörgőcselekményű regényt tart az olvasó a kezében, szóval aki erre vágyik, csalódni fog. Mégis, én csak ajánlani tudom.
Hogy miért?
Mert hangulata van, sodrása, ami ha nem is gyors, de erős és magával ragad. Lassan bontakozik ki az ember előtt a teljes kép, mindig egy újabb és újabb darab kerül a helyére. És még így is marad megválaszolatlan kérdés a végén. Vagyis inkább úgy mondanám, hogy megadja a lehetőséget az író arra, hogy azt a lehetőséget válasszuk, ami nekünk, az olvasónak a legszimpatikusabb.
Nagyon szépen, és választékosan van megfogalmazva a történet, de nincs túl cizellálva, amit személy szerint nagyra értékeltem.

Amiért csak 4 pontot kapott:
Egyrészt ami az ereje, az a hátránya is. Hihetetlenül rám ült az a komor, néhol szomorkás hangulata. Lehet az is közrejátszott ebben, hogy egy eleve borús, komor héten olvastam. Úgyhogy engem egy kicsit befordított.
A második ok a szereplők. Van, akiről alig tudunk meg valamit, pedig benne is láttam lehetőséget, van akinek a személyisége egy idő után kifejezetten idegesített. Pl: Roseanne, sok mindent átélt, ezt belátom, de egy kicsit-egy kicsit még küzdhetett volna. Persze ez nem jelenti azt, hogy ilyen környezetben én nem adtam volna fel egy idő után...csak mondjuk szeretném azt képzelni.

Ha egy kicsit szomorkás, merengős könyvet keresel, ami lassan csordogál, de mégis megfog, ezt csak ajánlani tudom.

Kiadó: General Press
Oldalak száma: 368

2012. szeptember 16., vasárnap

Könyvek, melyek kedvencek lehetnek

Nah, egy-két hónap kihagyással, de ismét itt van ez a bejegyzés. Ahogy elnézem, amint elkezdődik az ősz, a kiadók felturbózzák magukat. Ezzel csak a bajom, hogy az én pénztárcám meg elfogy...

1. Leiner Laura: Szent Johanna Gimi 7. - Útvesztő
Már megjelent, a boltokban kapható könyvről van szó, ami még az én esetemben elolvasásra/beszerzésre vár.
"Szeptember 1-jén Reniék immár irigyelt végzősökként lépnek be a suli épületébe, de vajon tényleg irigylésre méltó a helyzetük? Egy biztos: a legzsúfoltabb, legeseménydúsabb évnek néznek elébe, amelynek már az első fele is tele lesz óriási élményekkel (szalagavató, nagy végzős bulizások, utolsó közös szilveszter), ugyanakkor komoly buktatókkal (érettségi tárgyak kiválasztása, a felkészülés megkezdése és a nagy kérdés: a továbbtanulás).
Ám a 12/b., mint tudjuk, nem átlagos társaság: ők mindent megtesznek azért, hogy az utolsó évük valóban felejthetetlenné váljon, nemcsak önmaguk, de a Szent Johanna gimi összes tanára és diákja számára is
…"
Mondjuk a borító színét először meglátva majdnem megvakultam, és sokkot kaptam, de élőben azért tűrhetőbb, már leellenőriztem :D.

2. Lavie Tidhar: Oszama
Az Ad Astra gondozásában a napokban jelent meg eme új könyv. A borító ismét fantasztikus lett.
"Egy globális terrorizmustól mentes világban a magánnyomozó Joe-t titokzatos nő béreli fel, hogy felkutasson egy férfit: egy rejtélyes írót, akinek ponyvaregényeiben a hős Oszama bin-Láden, az igazságosztó…
Joe-t hajszája az író után Ázsia eldugott zugaiból Párizsba és Londonba viszi, és ahogy a rejtély egyre sűrűsödik körülötte, egyetlen kérdés van csupán, amelyet nem mer feltenni: valójában kicsoda ő maga, és a regényekből mennyi a kitaláció? Ismeretlen üldözőkkel a nyomában Joe identitása lassan széthullik, ahogy felfedezi a világát kísértő menekülteket. Honnan érkeztek és mit akarnak? Joe tudja, hogyan kell véget érnie a történetnek, de még ő sincs felkészülve az igazságra, sem pedig a döntésre, amelyet végül meg kell hoznia.
Az Oszamában Lavie Tidhar a szeptember 11-e utáni globális tudatalattit megcsapolva vegyíti a film noir, a dokumentumpróza, az alternatív történelem és a thriller elemeit, hogy a mai idők nyugtalanító, ugyanakkor lenyűgöző korrajzát alkossa meg
."

 3. Julie Kagawa: Vashercegnő
Könyvmolyképző kiadónak is mindig szemet gyönyörködtető borítói vannak, ez is példa rá. Habár az első rész főként a főszereplő miatt nem lett kedvenc, nagyon kíváncsi vagyok, mire tudja kihozni a történetet, mert igenis van benne fantázia.
"Egy ideje már a Téli Udvarban élek. Hogy mióta is? Nem tudom. Az idő itt nem úgy telik, ahogy kellene. Ha valaha is kijutok innen, meglehet, azt fogom látni, hogy eltelt száz év, és a családom minden tagja és minden barátom rég halott.
Igyekszem nem túl sokat gondolni erre, de néha képtelen vagyok kiverni a fejemből.
A nevem Meghan Chase”.

Félig ember, félig a Nyártündér-király leánya; Meghan sosem találta a helyét a világban. Azt hitte, a Téli Udvar hercege szereti, ám ő elhagyta, és Meghan most a Téltündér-királynő foglya. A Nyár és a Tél háborújának közepette Meghan tudja, hogy a valódi veszélyt a Vastündérek jelentik – azok a vasból született tündérek, akiket csak ő és a távol lévő herceg látott. Azonban senki sem hisz neki.
Ami még rosszabb, Meghan tündérereje eltűnt. Csak a saját eszére hagyatkozva kell boldogulnia Tündérföldön, ahol megbízni bárkiben is ostobaság, egy árulóban halálos hiba. De hiába válik végül Meghan maga is vaskeménnyé, mégsem szűnik emberszívében a vágyakozó suttogás."

Ezenkívül most kerülnek majd a boltokba a Maxim kiadó Dream válogatásának különböző kötetei, amiket már egy korábbi bejegyzésben említettem...nyerni kell a lottón, nincs más választás...

Agy történései gorcső alatt 1.

Louann Brizendine: A női agy
3/5

Amióta világ a világ, a két nem próbálja megérteni a másikat, több-kevesebb sikerrel. Hogy vajon miért ezt teszi, ezt mondja, vagy éppen miért nem akarja észrevenni kérdésekre keresik a választ az emberek, tudósok.
Mind a biológus énemet, mind az egyszerű női énemet érdekelte, hogy vajon egy ilyen témájú könyv mit tud nyújtani? Okosabb leszek-e tőle valamivel, vagy teljesen felesleges lesz? Könyvtár segítségével pedig neki is kezdhetem eme kérdések megválaszolásainak.


Rengeteg viccet, csipkelődést kaphatunk, hogy mi nők vajon mire is használjuk az agyunkat. Ma már legalább elhiszik, hogy mi is képesek vagyunk önálló gondolkodásra, nem pedig csak a gyermeknevelésre lettünk a természet által létrehozva. De vajon milyen is a mi agyunk, egyes életszakaszokban?

A könyv erre a kérdésre ad kimerítő választ. Nagyon sok új információt én személy szerint nem kaptam, de ez inkább annak köszönhető, hogy 3 év egyetemi biosz óra után azért valami csak ragadt rám. Azért voltak új dolgok, de nem sok. Ennek ellenére érdekesnek találtam a könyvet, bár számomra az egyszer olvasós kategóriába került.

Ami esetleg nehezítheti az olvasást, az a sok hormon neve, meg hogy alapvetően mit szabályoznak. Mondjuk a laikus olvasóra gondolva általában elismétli, így nem kell visszalapozni mondjuk 100 oldalt, hogy megtalálja az ember.
Megtudtam, hogy milyen változások zajlanak le, amikor gyermeket várunk (nah ez a rész volt számomra legérdekesebb), vagy ha épp éltünk delébe lépünk. A tinikort és gyermekkort kevésbé élveztem, ezt anno különösképpen sokat tanultuk, de ha valakinek épp ilyen korú lánygyermeke van, érdekes lehet. Bár szerintem azért a legtöbb dologgal tisztában van, amivel meg nem, azt úgyis gyakorlatban fogja megtapasztalni.

Néhol száraznak éreztem a szöveget, még úgyis, hogy nagyon sok példát hozott a kölönböző helyzetekre, és azokat vezette le.

Azt mondjuk nem tudom, hogy mennyivel teszi könnyebbé az életet az, hogy tudom, 50 évesen mondjuk az xy hormon csökkenés miatt fogok kevésbé segítőkész lenni. Mármint ez mondjuk a páromat marhára nem fogja vigasztalni :D.
Mindenesetre egyszer szerintem érdekes olvasmány, igyekszem levadászni a párját is, a férfi agyat. Hátha az érdekesebb lesz számomra. :D

Kiadó: Nyitott könyvműhely
Oldalak száma: 271

Gyermekparalízis foglyaként

P. Marshall: Tombol a hold
4/5

Már régóta tervezem, hogy elolvasom ezt a történetet. Nem tudom miért vonzódom ennyire a szomorú regényekhez, de tény, hogy sokat olvasok ilyesfélét. Pláne, hogy ha valami betegség miatt történik a szereplőkkel valami, akkor az a hipochonder énemet rögtön hisztibe kergeti. Mégis...újra és újra kerül a kezeim közé egy-egy ilyen sztori.

Két fiatal, szinte még gyermek életét követjük végig a lapokon. Bruce szegény család második fia, aki szeret írni, és élvezi az életet. Bizonyos részeit nagykanállal. Anetté egy jómódú család egyetlen leány gyermeke, akinek már el is van rendezve az élete, ő pedig kisebb-nagyobb kétségekkel együtt, de halad rajta. Mi a közös bennük? Egy pillanat, ami örökre megváltoztatja a saját és családjuk életét.

A betegségben szenvedők szemszögén keresztül látjuk a világot. Azt az életet, melynek egy ideig még ők is részesei, majd egyetlen pillanat alatt egy másik valóságba kerülnek. Nem könnyű nekik sem, ahogyan egy ilyen helyzet nem könnyű a családnak. Sosem lehet könnyű elfogadni azt, hogy egyszer csak fenekestül felfordul az életed, és amire addig képes voltál, már nem vagy, mások segítségére szorulsz.

Hogy ki vagy szolgáltatva idegenek kényének-kedvének.

Ami megfogott, az a szereplők hozzáállása volt. Az elején nyilván keserűséget éreztek, de később megpróbáltak úgy élni, ahogy ők szerettek volna, még akkor is, amikor ezzel jó néhány íratlan szabályt hágtak át. Ezért tiszteltem őket. Nem tudom, én nem süppednék-e bele egy mély önsajnálattal és keserűséggel átitatott térbe...
Illetve érdekes volt látni azt, ahogyan a környezetük fogadta a változást. Nem egyszerű egy sérült, fogyatékos embert ellátni. Még akkor sem, ha rokonod. Pláne, ha csak kötelességből csinálja az ember...akkor a végén egészen biztos megfogja utálni azt, akit el kell látnia, pedig mit tehet ő arról, hogy nem tud már futni?

És ahogy a könyvben olvashatjuk, néha az otthonok sem egészen azok a helyek, ahol szívesen hagynánk a szerettünket. Legalábbis régen nem mind volt olyan, gondolom/remélem ma azért nem ennyire rossz a helyzet.

Ami nem tetszett, az a szöveg megfogalmazása volt. Az elején kapunk egy csomó, nagyon szép, költői képekkel telezsúfolt, cizellált mondatokat. Aztán egyszer csak váltás van, és kissé gunyoros, káromkodásokkal tűzdelt párbeszédbe pottyanunk. Még ha értem is, hogy esetleg a szereplő környezete ezt kívánja, mert olyan világban él, ahol ez megszokott, akkor is valami átvezetés nem ártott volna. És sokszor amúgyis feleslegesnek éreztem az ilyen cicerói körmondatokat. Anélkül is teljesen érthető volt a könyv, ez az élvezhetőséghez nem sokat adott. Mondjuk miután hozzászoktam, nem is vont le különösképpen, de az elején zavart.
 A szereplők közül Bruce volt a legszimpatikusabb, kicsit szarkasztikus humora, világszemlélete közel állt hozzám. Anetté túlságosan is magamra emlékeztetett. A jó kislány, aki igyekszik mindenkinek megfelelni.

Ha valaki kicsit komolyabb, nem épp Happy End végződésű könyvet szeretne olvasni, akkor ezt csak ajánlani tudom.

Kiadó: Európa
Oldalak száma: 227

2012. szeptember 12., szerda

Méhek titkos élete

Sue Monk Kidd: A méhek titkos élete
5/5

Először filmben találkoztam a történettel, és nagyon megfogott. Miután megtudtam, hogy könyvben is van, rögvest várólistára tettem. És a hétvégén könyvtárból sikerült is hozzájutni.

Lily félárva, és lelkét egy szörnyű teher nyomasztja. Édesapja nem igazán az a szerető és gondoskodó atya, akire vágyik, így amikor a szükség úgy hozza, különösebb gond nélkül dönt a szökés mellett, miközben dadáját is megszökteti a börtöntől. Elindulnak, hogy megkeressék a lány édesanyjának múltba vesző nyomait, és eljutnak egy házhoz, ahol három fekete nővér éli életét...Vajon megkapja a válaszokat a kérdéseire? És ettől boldogabb lesz?

Néhol olvasás közben bevillantak a film képkockái, de nem zavart különösebben. A könyvet is legalább annyira élveztem, mint a filmet. Az a sajátos, kicsit szomorú, kicsit vidám hangulat ebben a helyzetben is épp úgy megtalált.
Azt hiszem kedvenc szereplőm August és Lily volt. Az egyik a bölcsességével, nyugalmával, másik pedig a kitartásával. Egyikük élete sem volt könnyű. Mégis, képesek voltak a szépet és a jót is meglátni.

Nem csak önmagunk megkereséséről és felnőtté válásról szól ez a könyv, bár már ezek is elég komoly témák. Betekintést nyerünk a fajgyűlölet megnyilvánulásaiba, egy család összetartásába még akkor is, ha egyik tagjára jobban kell vigyázni, mint másra, a közösség összetartó erejébe. A múlt felkutatásának néha fájó pillanatit is átélhetjük. Mégis, van valami édesség, amely összetartja az egészet, és nem hagyja, hogy az olvasó elmerüljön a sötét gondolatokban.

Csak ajánlani tudom.
Kiadó: Tericum
Oldalak száma: 426

2012. szeptember 11., kedd

Szörnyállatok vidékén jártam

Kristin Cashore: Fire- Zsarát
3/5

Nos, ez a könyv a Garabonciás "folytatása". Csupán a megtévesztés végett, ennek ellenére a történet a Garabonc ideje előtt játszódik, jó pár évvel. Főhősünk itt is egy hölgy, bár ő nem garabonc, hanem egy szörnyember, de szintén a birodalom megmentésén fáradozik, egy háború kitörése előtt, majd közben...

Nagyon olvastatja magát a regény, annak ellenére hogy több, mint 400 oldal, hamar végeztem vele. Mégis, azt kell mondanom, az első kötet jobb volt.

Először is, sok helyen úgy éreztem, majdnem az előző kötetet olvasom, csak más nevekkel. Főszereplő lány, különleges képességekkel megáldva. Szerelmi háromszög. Harc hogy egyben maradjon a birodalom. Másodszor, magában a szövegben is sokszor ismétlődnek olyan történések, amik szerintem nem túl lényegesek. Minek azt hússzor leírni, hogyha Zsarát menstruál, akkor nagyon vigyáznia kell, mert a szörnyállatok megérzik a vérszagát, és még inkább rátámadnak. Elsőre is felfogtam. Vagy a hölgyike nyavajgása a földöntúli szépsége miatt...néhol már sok volt. Jah, és Lekk megjelenése. Szerintem nélküle is kerek lett volna a történet, de az írónő tudja...

Ami újdonság, az a helyszín, ugyanis nem a Hétkirályságban vagyunk. Völgyeföldjét tapossuk, ahol jobb ha vigyázunk, ugyanis ránk támadhatnak a szörnyállatok. Második újdonság. Színes, de tényleg (vagyis, piros, meg lila stb) színes élőlények, akik a normális állatoktól eltérően igencsak vérszomjasak. Ezzel még nem is lenne bajom, csak a madarakat miért kellett szintén ilyenbe tenni? Nehezen tudok magam elé képzelni egy szivárvány színeiben pompázó, éppen embert fogyasztó tollas jószágot, de lehet h csak bennem van a hiba.

Mindezek ellenére nem volt szörnyű, inkább csak amolyan egyszer olvasós könyv.

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 482

 

Memória keresés Fable módra

Vavyan Fable: Ébredj velem!
5/5

Kapcsolatom az írónővel már tartósnak mondható :D, valamikor tiniként emeltem le egy könyvét anyu polcáról. Azóta mély egyetértésben vadásszuk le a legújabb köteteit. :D.

A Halkirálynő sorozat egy újabb tajga (amit még nyáron kezdtem el elölről, csak kissé lassan haladok vele :D). Eme rész In medias res indítással kezd, vagyis kapásból azt olvashatjuk, hogy Dennisa egy "baleset" következtében épp a kórházban ébredezik. Igen ám, csakhogy Den elméjéből az elmúlt két év, és vele együtt Mogorva és leánya Ella eltűnt egy hómező alatt. Mit tehet ilyenkor a hites férj? A barátok szerint elrobog új vadászmezőkre. Belloq azonban úgy dönt, még egyszer elrabolja szívehölgye szívét...mindezt persze stílszerűen méregeső, és fegyverropogás közepette.

Szeretem Fable humorát, ahogy látja és leírja a világunkat, az embert. Nem mond olyat, amit mi magunk ne tapasztalnánk akár napjainkban is. Hiszen a rasszizmus, a korrupció, a különféle sorozatgyilkosok nekünk sem újdonságok. Akkor mi vesz rá valakit arra, hogy könyvben is erről olvasson? Nem lenne elég bekapcsolni a tévét, aládugni egy lavórt hogy felfogja a csöpögő vért, rosszindulatot?

Én személy szerint azért olvasom, mert szeretem a szereplőket és kíváncsi vagyok hogy alakul a sorsuk. Szeretem a szócsatákat, a vicces helyzeteket, a nem teljesen komplett tagokat :D. Pl: Cyd...
Az írónő úgy ír, hogy ugyan elgondolkozom közben, merre halad a világ (nem jó fele), mit lehetne tenni ( nem tudom van-e erre humánus lehetőség), de folyamatosan egy vigyor ragyog a képemen. Tényleg kicsit olyanok a könyvei nekem, mint az antidepresszánsok. Néhány oldal, és már nem akarom elharapni a saját ütőerem. Jó, mondjuk Hello Kitty alakú rózsaszín felhőket nem látok az égen tőlük, de azt hiszem addig jó nekem.

Ha valaki szereti azt, hogy akció, romantika (mértékkel, nem kell aggódni), humor, irónia és némi életbölcselet van egybefonva, illetve eleve kedveli a szereplőket, annak csak ajánlani tudom.

Kiadó: Pannon
Oldalak száma: 334

2012. szeptember 9., vasárnap

Angyalok világa

Nalini Singh: Angyali vadász 1. - Angyalvér
4/5

Olvastam már vámpírokról, vérfarkasokról, különféle vérállatokról és zombikról. De angyalokról nem igen. Egyetlen könyvet olvastam ilyen témában még sok-sok évvel ezelőtt, szóval úgy döntöttem itt az ideje megnézni, napjainkban milyenek is eme szárnyas lények a regények oldalain.

Elena született vadász, aki megszökött vámpírokat visz vissza az uraiknak, az angyaloknak. Nem egyszerű és cseppet sem veszélytelen munka, de ő erre született. Ám képességei vajon elég jók-e ahhoz, hogy elvégezze a legújabb munkát, amit New York-ot irányító arkangyal, Raphael ad neki?

Az első amit leszűrtem, hogy ismét egy vagány, nagy szájú, önállóságát nagyra becsülő női szereplővel van dolgom, ami kicsit engem Anita Blake-re emlékeztetett. Akárcsak az, hogy itt is a nagy főnök rögtön szeretné az ágyába vinni, ám ő ellenáll neki. Mindezek ellenére is eltudtam vonatkoztatni attól a sorozattól, talán azért, mert a háttér világ annyira más. Itt nem a vámpírokon van a hangsúly, hanem az angyalokon, főleg a Tízek Tanácsán, ami a 10 legerősebb arkangyalt foglalja magába. Nagyon tetszett az, ahogy bemutatja nekünk azt a világot, amin ők uralkodnak, a hierarchiát, az emberek alkalmazkodását ehhez.
Plusz pont, hogy még a nagy és hatalmas szárnyas lényeknek is lehet bajuk, főleg ha a hataloméhség eluralkodik rajtuk.
A vadászat maga is elég izgalmas volt, bár eközben elég sok helyen kapott erotikus felhangot (vagy inkább alhangot :D), de Hamilton írásai már megedzettek, szóval fel sem vettem.

Elena elég szimpatikus még, majd meglátjuk ő mivé fog fejlődni a sorozat alatt.
Raphael: (Aki egy olvasó elképzelései szerint így néz ki, ahogy oldalt láthatjuk, hm nem rossz, nem rossz.) Az elején idegesített azzal a sajátos felsőbbrendűségével, és parancsolgatásával, de a végére már megszerettem.
Illium (oh, kék szárnyak, anyám, kedvenc színem...), Dimitri, Méreg, Jason, ők akik kisebb szerepeket kaptak jelenleg, de még így is kíváncsi lettem rájuk, remélem megismerem majd őket is.

Ha egy viszonylag pörgős, akcióban dúsabb regényt keresel, amiben van némi romantika/erotika, és nem zavar ha mindezt meglocsolják vérrel és felvágott nyelvű szereplőkkel, akkor ezt csak ajánlani tudom.

Kiadó: Egmont
Oldalak száma: 440

2012. szeptember 8., szombat

Garabonciával megáldva

Kristin Cashore:Graceling - A garabonc
4/5

Ez is egy olyan könyv, aminek a borítója előbb fogott meg, minthogy elolvashattam volna a fülszövegét. De nem bántam meg.

Katsa egy olyan világban él, ahol 7 királyság van egymás közelében. Minden királyságban születnek néha olyan emberek, melyek még kicsiként különleges színű szeműek lesznek, ebből már előre sejthető, hogy valamilyen garabonciával lesznek megáldva. Vagy megátkozva, attól függően, hogy nézi az ember. Katsa kezdetben úgy hiszi az ő garabonciája az ölés, amit a királya ki is használ, és vele végezteti el a piszkos munkát. De mi lesz, ha egy idő után a lány megunja az igazságtalanságok sorát? Ha egy lienid garabonc fiúval együtt neki áll egy titok leleplezésének?

Engem megfogott ez a világ. Tény, hogy sok a harc benne, szóval ha valaki ezért nincs oda túlságosan, lehet hogy nem fogja kedvelni a történetet. De mind a jól kidolgozott világ, a szereplők és különleges képességeik engem magával ragadtak.

Katsa az elején nem volt szimpatikus, de ahogy kezdte felfedezni a saját emberibb oldalát, úgy kedveltem meg egyre jobban. Pongor már az első megjelenése után kedvenc lett, ide nekem egy arany-ezüst szemű pasit! :D Keserkék pedig a korához képest nagyon érett lány. Mondjuk a tapasztalatai alapján ez azért annyira nem meglepő.
Ha választani lehetne, én tuti a lienidek királyságában élnék, de a többit is szívesen megnézném. Persze harcok nélkül. És eljátszottam a gondolattal is, hogy vajon szeretnék-e magamnak valamilyen garabonciát...hát...nem tudom. Ez tényleg áldás és átok egyben. Mert sokszor megmentheti az életed, de kiközösítve is leszel, félnek tőled, na meg nem lehet egyszerű megtanulni kezelni.

Mindenesetre én kíváncsi vagyok a folytatására, ami remélhetőleg nemsokára a kezem ügyébe kerül :D

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 480

Jeruzsálemi mindennapok

Angelika Schrobsdorff: Ház Jeruzsálemben
4,5/5

Ezt a könyvet anyának vettük, névnapja alkalmából. Miután elolvasta, kezembe kaparinthattam én is :D.

Angelika vesz egy palesztinok által épített házban él Jeruzsálemben, ez a regény pedig az 1987-88-as éveket öleli fel. Elmeséli, milyen volt kezdetekben a felkelés, ez hogyan hatott rá, a baráti társaságára. Mind az izraeliekre, mind a palesztinokra egyaránt kitér, megmutatja az ő véleményüket.

Érdekes volt egy olyan időszakba belepillantani, ami még a születésem előtt kezdődött, de napjainkig is tart. Közelebb hozta hozzám azt a világot, azokat az embereket. Már nem csak egyszerű hírek, amiket hallva ugyan elszörnyedünk, de pár perc után el is felejtjük.
Sok komoly gondolatot is felvet, és egyik felet sem menti fel. A rosszat és a jót is leírja, nem próbál meg szépíteni. Tetszett, hogy az elején ő is próbálja nem észrevenni a dolgokat, amint ráébred, igyekszik mindent megtudni. És nem próbálja meg elrejteni ezt az "új" világot.

Senkinek sincs könnyű élete, és mindkét oldalnak vannak igazságai. De miért nem lehet egy konfliktust vér, áldozat, embertelenség nélkül megoldani? Kinek van joga elvenni a másik otthonát? Emberi mivoltát?
Rengeteg ehhez hasonló kérdés merül fel bennem, és sok többször is átrágandó témát adott nekem ez a könyv. Azt hiszem ez is a célja.

Megfogott az írónő szarkasztikus, ironikus humora, világ szemlélete. Biztos, hogy keresni fogom más könyveit is.

Kiadó: Alexandra
Oldalak száma: 366

Boszorkány neveltje

Michael Gruber: A boszorkányfiú
4/5

Szintén egy olyan könyv, ami éveket töltött a polcomon, olvasatlanul. Na, de most ezt is elővettem, leporoltam. Jobban tetszett, mint a Rémkirály.

Egy erdő eldugott mélyén élő boszorkány egy nap egy csecsemőt talál. Úgy dönt magához veszi, és felneveli, annak ellenére hogy az anyaságról nem sok fogalma van. Hiszen az olyan nehéz nem lehet, nem igaz? Miro-t medve, dzsinn neveli, és emberrel nem is találkozik sokáig. Vajon mi történik, ha a biztonságos világából kilépve egy jóval kegyetlenebbel találja magát szembe?

Ami negatívuma a történetnek, az a nagyon egyszerű fogalmazása. Kicsit olyan, mintha egy iskolás gyermek írta volna. Mindezek ellenére nekem tetszett. Egy mesekönyv, amely nem csak Miro életét mutatja be, azt hogyan változik, hanem ismert gyerekmeséket rejt el, amik most a boszorkányok szemszögéből lesznek elmondva. Kifejezetten ötletesnek tartottam ezt.

Miro nekem egy elég ambivalens érzéseket keltő szereplő volt. Hol szerettem, hol utáltam. Túl önző, gyerekes tudott lenni, de hála az istennek a végén ez is változott.
A boszorkány, aki igyekszik mindennek helyet találni az életben, és saját szabályaik szerint élni...nos ő semleges volt nekem. Nem nagyon konyított a gyerekneveléshez, de szerette a fiút, így kb ennyi volt, ami lejött nekem.
Kedvenc szereplőm a macska volt, aki jól látta a dolgokat, helyén volt a szíve, és néha felvágták a nyelvét. :D.

Ez tényleg egy mese, aki nem szereti az ilyen varázslatos mesevilágot, ahol beszélő medvék, tündérek és trollok élnek, nem hiszem hogy szeretni fogja. De aki kedveli az ilyesmit, nyugodtan próbálkozzon meg vele.

Kiadó: JLX
Oldalak száma: 304

2012. szeptember 7., péntek

Rémkirály színre lép

Michel Tournier: A rémikrály
1,5/5

Azt hiszem ez számomra történelmi pillanat a blogon. :D Ennyire alacsony pontot még egy könyvre sem adtam...azt hiszem nem hiába halogattam majd két évig az elolvasását.
A könyvhöz anno egy kiárusításon jutottam hozzá, s mivel molyos ismerőseim dicsérő kritikát adtak róla, úgy voltam vele annyi pénzt megér. De csak nem jutottam el az olvasásáig, egészen a hét elejéig.

A második világháború ideje alatt járunk, amikor is Abel, aki autószerelő Párizsban, néhány furcsa szokása miatt a fronton találja magát. Ez volt a lehetősége arra, hogy megmeneküljön a börtöntől. Hadifogságba kerül, ám élete itt vesz csak igazán nagy fordulatot...

Első néhány oldalon csak pislogtam. Aztán az első 100 után úgy voltam, hogy leteszem, kész. Nem tudom elolvasni. Aztán megmakacsoltam magam, és nagy nehezen, de átrágtam magam rajta.
A legnagyobb problémám a főszereplővel volt. Abel egy sajátos világban él, amit át és áthatnak a különféle szimbólumok. Jó, néha én is úgy vagyok vele, hogy döntés előtt elkezdek "jeleket" keresni, amik segítenének. De nem folyamatosan, minden percben! Ráadásul a hozzáállása az emberekhez, és főleg a gyerekekhez...nem tudtam eldönteni, hogy tényleg annyira "jószívű gyerekhordozó" mint amilyen szerepben tetszeleg, vagy valami egészen más...már-már beteges.

A második nagy problémám az volt, hogy az egész könyv olyan volt, mintha rám zúdították volna valakinek a gondolatait válogatás nélkül. Az elején nem is értettem mire akar kilyukadni a szerző, csak sodortak a mondatok, a személyemtől teljesen idegen gondolatok...néha attól féltem belefulladok. A végére ez valamennyire mérséklődik, vagy legalábbis az olvasó szokik hozzá....ki tudja.

Ami érdekes volt, azok a gyerekkori visszaemlékezések, és a hadifogságban töltött időszak leírása volt. Bár itt is bezavartak Abel igen "sajátos" gondolatai, életfelfogása.
Lehet hogy bennem van a hiba. Talán lehettem volna nyitottabb is, hiszen napjainkban is van jó pár olyan ember, aki úgy érzi valami nagyra hivatott, és világmegváltó gondolatokkal kezd neki az életének.

De ez a könyv most nem volt az igazi. Lehet nem is lesz az. Egyelőre elteszem a polc legmélyére, és néhány év múlva talán megpróbálkozom vele újra. Hátha alakul a kettőnk viszonya. Ennél jobban már nem tudom utálni. Remélem :D.

Kiadó: Lazi
Oldalak száma: 360

2012. szeptember 2., vasárnap

Jégviráglányok élete

Laurie Halse Anderson: Jégviráglányok
5/5

Napjaink egyik betegsége az anorexia, mely nem egy fiatal lány életét teszi tönkre. Egy olyan betegség, amiről nehéz beszélni, sokszor nem is akarnak. Pedig ezt nem lenne szabad a szőnyeg alá seperni.

Lia életét ismerjük meg, aki gimnazista éveit tölti épp, miközben próbálja elérni az ideális súlyt. Ami az ő esetében egészen más számot jelent, mint nekünk. A családja próbál rajta segíteni, de vajon hagyni fogja? Időben visszafordul egy olyan úton, melyen már annyian eltévedtek előtte?

Nagyon felkavaró volt számomra ez a regény, egyszerre nem is tudtam belőle sokat olvasni. És a pár oldal is rajtam hagyta a nyomát, ismét olyan gondolatok villantak fel, amiket már rég nem láttam. A szó szoros értelmében én nem voltam sosem anorexiás, mert mindig tudatában voltam annak, hogy vékony vagyok, túl vékony, és én hízni akartam. De... ennek ellenére nagyon sok minden ismerős volt. Mind Lia tetteiben, mind gondolataiban. Úgyhogy azt mondhatom, nagyon hiteles a mű. A hangulatteremtés pedig elsőosztályú.
Egyszerre gyönyörű, és félelmetes. Gyönyörű, mert nagyon szépen, igényesen van megírva. Félelmetes, mert olyan erősen hatnak az olvasóra a képek.

Itt az olvasó is jégviráglány lesz, aki hol felolvad, hol ismét megfagy. Örök körforgás, melyből talán nincs is kiút?

Azt hiszem, ez egy olyan könyv, amit mindenkinek érdemes elolvasni, legalább egyszer az életében. Hogy megértse azokat, akik Liához hasonlóan szenvednek. De jól kell eltalálni az olvasás időpontját. Lehetőleg ne depressziós időszakban olvassuk.

Kiadó: Ciceró
Oldalak száma: 276

6 nap fogságban

Aron Ralston: 127 óra A kanyon fogságában
4/5

Mindig is vonzódtam azon könyvekhez, melyek valós, megtörtént dolgokat mesélnek el, vagy amik naplószerűek. Ez kettő az egyben. :D

Aron egy nagyobb túrát tervez, mely során egy hasadékkanyonon keresztül halad. Ám egy rossz lépés miatt egy hatalmas kőtömb a kezére esik, azt a falhoz szorítva, hősünk pedig csapdába esik, miközben ismerősei és családja nem is sejti, hogy bajban van. Vajon sikerül neki életben maradni?

Szintén molyon figyeltem fel rá. Nem éppen az a helyzet, amibe az ember lánya szívesen képzeli magát, nem igaz? Elzárva a világtól, egymagadban, egy hatalmas kőtömb által a falhoz szegezve, éhesen, szomjasan. Aucs. Mondjuk én tudtam, mi lesz a vége, mert egyszer sikerült elcsípni a filmváltozat legvégét, de a fülszöveg is sokat sejtett. A könyv maga születésnapi ajándék volt számomra.

Amit legelőször gondoltam, azaz, hogy Aron kereste magának a bajt. Nem egy ember van, aki különféle extrém sportokat űz, de ő nem csak hegyet mászott, vadvízi evezett, hanem mindig a lehető legnehezebb, legveszélyesebb módon. Csak a visszaemlékezései során majd egy féltucat olyan helyzetet elevenít fel, ami során simán meg is hallhatott volna, még sem lett óvatosabb. Mindezek ellenére ezt a helyzetet nem kívántam volna neki.
Csodáltam a kitartását, összeszedettségét. Én szerintem nagyon hamar pánikba estem volna, amivel csak rontottam volna a helyzeten.
És a bátorsága sem utolsó, hiszen a szabadulás érdekében mire nem volt képes.
 Szurkoltam, hogy sikerüljön neki mindenen túlesni, és ismét normális életet élni.

Kiadó: Cartaphilus
Oldalak száma: 360   

Menny és pokol harca

Imre Viktória Anna: Kísértés Rt.
5/5

Nos, az írónővel és könyvével először a Molyon találkoztam. Utána a könyvesboltban is össze-összefutottam a regénnyel, míg végül augusztusban sikerült megszerezni magamnak. Kíváncsian vágtam bele, és nem csalódtam.

Lucifer és Pandóra (alias anyaúristen) fogadást kötnek, miszerint Serene Nightingale lelkét megszerzik maguknak. A hölgy mellékesben bérgyilkos, nappali üzemmódban egyetemi hallgató. (Teljesen logikus, legalább este van hol levezetni a feszültséget :D). Ha a pokol kaparintja meg a lány lelkét, Pandóra a hálószobájába visszafogadja Lucifert. Ha a menny győz, akkor Lucifer Kísértés Rt-je visszafogja magát, és csak az emberek felét fogja elcsábítani a bűnre. És elindul a harc...

Az első oldalon csak pislogtam, aztán gyanúsan vigyorféle terült szét az arcomon. Már-már személyem elleni sértésnek éreztem, amikor egy-egy telefoncsörgés miatt kénytelen voltam elszakadni ettől a világtól. Habár az alapötlet nem szokatlan, a kivitelezés igen sajátos, és talán pont ez a varázsa is. Nah meg az a néhol szarkasztikus, ironikus humor, ami minden oldalon megtalálható.

Tetszett az az elképzelés is, hogy az isten tulajdonképpen nő, és az ördöggel, valamint a halállal egyetemben együtt keletkezett, egyelőre ismeretlen módon. Ők itt oldalt hárman az illetékesek. A hölgy Pandóra, a sállal felszerelkezett férfiú Lucifer, középen pedig Maara, a halál személyesen. Minden fejezett előtt egy-egy kis rajzocska áll, némi rövid fejezet leírással, ez a megoldást is nagyon ötletesnek találtam. És mivel imádom ezt a rajzstílust, oda és vissza voltam :D.

Sok szereplőt kapunk, de mégis mind különböző személyiség, mindegyiket magam előtt láttam, és hitelesnek éreztem a cselekedeteiket is. És mindegyiket szerettem, még akkor is, ha voltak köztük elég khm, beteg szereplők. O.o

A két túlvilági hely felépítéséről is kapunk képet, a különféle angyalok, démonok, szukkubuszok felhozatala széles skálán mozog, mindenki megtalálhatja a neki megfelelőt. Akárcsak szerelmes párban, mert abból sincs hiány. Van kinek szurkolni.

Szóval, ha keresel valamit, ami szórakoztató, kicsit egyedien képzeli el a világ teremtését (és ez nem zavar), szeretnivaló szereplők sokaságát keresed, akik csípős megjegyzésekkel teszik élvezetesebbé a párbeszédeket, illetve senki sem normális, akkor ezt a könyvet csak ajánlani tudom. Nálam kedvenc lett. :)
El tudnám viselni, ha lenne folytatása :).

Kiadó:Főnix Könyvműhely
Oldalak száma: 396 






2012. szeptember 1., szombat

Testvérek új élete

Rupáner-Gallé Margó: Lányok a kastélyból
3/5

Alapjáraton nem vagyok az a nagy romantikus történet olvasós lány, de néha- néha azért szoktam. Ezért kíváncsian vártam eme könyv megérkezésére. Habár nem vagyok oda a rózsaszín, lila színekért, amikor kivettem a csomagolásból meglepődtem azon, hogy tetszik a borítója. Már ez egy jó pont neki.

A történet a gazdasági válság miatt mindenét elveszítő és ezért hazatérő Arlene Harris megismerésével történik, ő lesz a mi főhősnőnk. Habár nem túl nagy lelkesedéssel gondol bele, hogy segítséget kell kérnie, mégis megteszi. Nah persze vannak dolgok, amire ő sem számított. Mondjuk a cseppet sem dicső hazatérésre :D, vagy hogy mostohatestvérivel lesz kénytelen élni. Vajon sikerül nekik az évek sérelmeit elfelejteni?

A történet olvastakor egy igen nagy bajom volt, ami igazából az összes elégedetlenségemet okozta, mégpedig az hogy rövid a könyv. Ezért, hogy minden beleférjen, szinte rohamléptekben történnek az események. Az egyik mondatban még azt olvassuk, hogy a három nővér épp verbálisan készül egymást megsemmisíteni, majd az oldal alján már jól összeszokott csapatként jelennek meg, akik jóban-rosszban kitartanak egymás mellett. Ez nagyon szép, de kifejezetten kíváncsi lettem volna arra, hogy ez a ragaszkodás hogy is alakul ki. Volt még néhány olyan pillanat, amit szerintem szintén ki lehetett volna bővebben fejteni, mert én szívesen olvastam volna többet is (lányok múltja, életútja stb.) Igazán emiatt a szereplők sem kerültek közel hozzám, benyomások alakultak ki róluk, de semmi több.

Itt van ugye a nagy szerelem, Leon személyében. Aki se veled-se nélküled állapotot szeretné fent tartani. Néhol Arlene helyében már simán lecsaptam volna mondjuk egy serpenyővel, aztán elindultam volna más szőke herceg keresésébe...de akkor ugye hol lett volna az izgalom? Mondjuk nekem a néhol gőgös, felsőbbrendű megnyilvánulásaitól, önteltségétől cseppet sem lett szimpatikusabb, hiába voltak néha kedves pillanatai.

Ami viszont megfogott, azaz ahogy az írónő leírja a tájat, a helyeket, épületeket. Szinte láttam magam előtt az éppen olvasott részt.

Aki szereti a kifejezetten romantikus, happy end végződésű történeteket, valószínűleg szeretni fogja ezt is.

Kiadó: Aba
Oldalak száma: 152

A könyvet köszönöm az Aba kiadónak.

Kabbalizmus

Geert Kimpen: A kabbalista
4/5

Ami először megfogott a könyvben, az tagadhatatlanul a borítója volt, ami élőben sokkal de sokkal szebb.
Másodszorra pedig a téma maga. Még nem olvastam semmit, ami a kabbalával, vagy annak tanításával foglalkozott volna, ezért érdekelt is, illetve reméltem, hogy nem rögtön a mély vízbe néhány cápa közé dob, hanem kapok valami háttértörténetet is, ami elősegíti a könnyebb megértést.

Nos, ez számomra olyan volt, mintha egy mesét olvastam volna, misztikával, csodákkal, számokkal, na és persze némi vallási szabállyal megtűzdelve. Igencsak meglepődtem, mert a fülszöveg alapján kicsit több tanítást vártam tőle, de így is tetszett.

Chajim Vitalt, az egyik legfiatalabb kabbalistát követjük nyomon, az ő életét ismerjük meg. Mestere halála után új mestert talál magának, bár az elején nem megy ez olyan könnyen és gyorsan. Ahogy sikerül az önsajnálatból kimásznia, megkezdődik a tanítása is. Itt kapunk némi tanítást és alapszabályt, de nem sokat. Aztán később bekerül a szerelem a képbe, és hősünknek döntenie kell...

Nekem tetszett, annak ellenére hogy nem egészen azt kaptam amit vártam. Tényleg úgy olvastam, mint egy mesét. Szinte egy szuszra végeztem vele, mert olvastatja magát.
Ha valaki szereti a szerelmes, kicsit misztikus, néhol vallási elemekkel átszőtt történeteket, szerintem ezt is szeretni fogja.

A szereplők elég hihetőek, csupa olyan hibával megáldva, ami nehezíti az életet. Önzés, nagyravágyás, irigykedés stb. Próbálnak ezektől megszabadulni, van akinek sikerül, van akinek nem. Mondjuk engem Chajim viselkedése már néhol zavart, hogy mennyire nem veszi észre, ki van érte oda és ki is lenne a heles választás, de ezt kell szeretni. Azért a végén kicsit sajnáltam.
Jichák személye egyszerre volt szimpatikus, amiatt ahogyan igyekezett a kabbala tanításait megérteni, továbbadni, illetve zavart is, mert az hogy feleségét és lányát nem mint embert látta, hanem egy felsőbb jó eléréshez elengedhetetlen családi hátteret...na attól azért kifeküdtem.

Kiadó:Nyitott könyvműhely
Oldalak száma: 386

Rick Riordan sorozata

Rick Riordan könyvsorozatát legalább annyian dicsőítik, mint ahányan szidják. Ez már fel keltette a figyelmemet, mert mindig szerettem kipróbálni, én vajon melyik táborba fogok kerülni. A köteteket öcsém polcáról csórtam el. Ugyanis ez az egyetlen olyan sorozat, amit hajlandó is elolvasni, miután megvettem neki. Szóval remélem, hogy ez csak amolyan kezdeti lépés, és lesz más is, amit eltudok olvastatni vele...Na de. Lássuk a sorozatról a véleményemet.

Az első kötet a Villámtolvaj címet viseli. Igazából előbb láttam a belőle készült film néhány jelenetét, és attól annyira nem voltam elájulva. Eme könyvben megismerjük Perseusz Jackson-t, aki 12 éves létére igencsak megdöntötte a "hány iskolából tudod kirúgatni magad?" rekordot. Ugyanis tanárai és diáktársai szerint folyamatosan bajba kerül. Dislexia, hiperaktivitás tetőzi a dolgokat az orvosok szerint. Ám egyszer csak kiderül, hogy az életére akarnak törni, a legjobb barátja egy faun, és ő pedig egy görög isten fia.
Mindezt ránk zúdítja az író, hogy kettőt sem tudunk pislantani. Újabb és újabb bajok, harcok jönnek, mi meg csak kapkodjuk a fejünket.
Szóval az első résztől azért nem estem hasra, pedig az alapötlet, hogy a görög istenek még mindig köztünk járnak, tetszett. De könyörgöm, miért Amerikában??? Arrgh...a másik, amitől a sikoltozhatnék kapott el, az a szereplők viselkedése volt. Könyörgöm, 12 évesekről beszélünk. Akkor miért viselkednek úgy, és gondolkodnak és beszélnek, mintha minimum 16 évesek lennének?? Szóval a hiteles szereplők itt ugrottak is. Ennek ellenére belefogtam a második részbe.

 A szörnyek tengere
Miután az első részben megismerkedtünk a Táborral, az istenekkel, szörnyekkel, ismét egy újabb kaland veszi kezdetét. Különös lények ébredeznek, és tűnnek fel, akiknek nem kellene. Groover bajba kerül, és Percy-ék elindulnak a megmentésére.
Lesz egy új szereplőnk, Tyson. Nah, őt bírtam, még úgyis hogy számára minden póni volt :D.
Ezt némileg jobbnak találtam, mint az előzőt. Bár szerintem még mindig sok benne az akció a méreteihez képest, és még mindig idegesít, hogy a szereplők nem a koruknak megfelelően viselkednek. De a humor alakul, már volt olyan érsz amin nevettem is, és nem csak azt gondoltam, hogy "jéh, ez poén lett volna?" Azt továbbra is értékeltem, hogy a görög mitológiát ismerteti meg az olvasókkal, bár néha elég érdekes dolgok születtek belőle. O.o

A titán átka SPOILER VESZÉLY!
Nah, ugyebár kezd  alakulni a félistenek sora, mert megjelenik Thália is a színen. Nem mondom, nem éppen a kedvenc szereplőm. :D
Mindezek mellett találnak még két félistent, akik szintén nagyon erősek. Vajon kinek a gyermekei? (Nah, vajon kié...ez egy elég kiszámítható csavar volt nekem, de mindegy.)
Egyre jobban érezni a háború közeledtét, illetve legnagyobb meglepetésemre egy komplett szerelmi sokszög is kezd kialakulni. Ez úgy látszik elmaradhatatlan a tini könyvekből :P.
A humor tetszett benne, a szereplők már kezdenek idősebbek lenni, így már-már tűrhető a viselkedésük. Rengeteg harc, meg eltűnések sora. Kezdek kíváncsi lenni a végső harcra.

  Csata a labirintusban
Ismét akciót kapunk akcióval, illetve szerelmi sokszöget. Nah meg persze mitológiát, némileg kifordítva. Talán ez a rész tetszett a legjobban, annak ellenére, hogy voltak részek, ahol csak forgattam a szemem. Mivel itt már egész idősek, a viselkedésük sem zavart. Halleluja :D
A vége ugyebár nem hagy kétséget afelől, hogy nagy bajok lesznek a harcok idején, ezért kíváncsi leszek, mi lesz a következő részekben. Bár még beszerzésre váró listán vannak.
Tapasztalható szerintem némi fejlődés a sorozatban, bár nem hiszem hogy ez lesz a kedvenc sorozatom.

Összességében azt kell mondanom, hogy vannak hibái a történetnek. Az elején nagyobbak, a végére már azért javulnak a dolgok. Főleg a mai fiatalok részére íródott, ezért folyamatosan pergő akció van benne, ami engem néhol már fárasztott, akárcsak ez a nagy Amerika imádat.
3 pontról 4 pontra csövelt fel az utolsó részre.

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: Kötetenként változó

Profil mögé bújva

Sara Blaedel: Bízz bennem
4/5

Újabb krimi. Bár ez számomra kicsit gyengébb volt, mint némely eddig olvasott, de összességében ez sem volt rossz.

Louise Rick nyomozónő, és egy aktuális ügyének alakulását követhetjük nyomon.
Adott egy férfi, aki különféle társkereső oldalakon, más-más névvel van fent. Megismerkedik a hölgyekkel, kezdetben csak leveleznek. Aztán megbeszélnek egy találkozót, ami végén a hölgy lakására jutnak el. És itt gyökeres fordulat következik be az addig kedves, udvarias férfi viselkedésében. Megkötözi, megerőszakolja a nőket, majd magukra hagyja.
De hogy lehet elkapni egy fantomot? És vajon hogy élik meg az áldozatok a történteket?

Amiért érdemes elolvasni a könyvet, azaz aktualitása. Ahogy napjainkban egyre nagyobb teret hódít az internet, és az ott történő ismerkedés ez bizony valós veszély. Mert nem lehetünk teljesen biztosak, hogy a másik, akivel levelezünk tényleg az, akinek mondja magát. Persze ez nem azt jelenti, hogy megtiltanám az ilyen portálokat, saját környezetemben tapasztalom azt, hogy vannak jól sikerült találkozások, amikor tényleg egymásra találnak az emberek. De mindig ott van az a "lehet".

A kivitelezéssel volt némi bajom. Néhol nagyon szétszórtnak éreztem a dolgokat, a végére meg hopp, kikristályosodik a megoldás, amikor az olvasó még képben sincs. Illetve olyan érzésem volt, hogy mindenbe kicsit belekap, de nem fejti ki lényegesen. Kapunk némi információt arról, hogyan is élik meg az áldozatok ezt a dolgot, de nem fejti ki teljesen. Pedig engem kifejezetten érdekelt volna a dolog, nem csak villanásnyi képek belőle.
Van benne némi erőszak, de itt azt hiszem sokkal fontosabb az, hogy nem csak a testünket, hanem a lelkünket is megsebzik, és itt is elég nagy hangsúly van ezen, úgyhogy ne vért, és hullák tömkelegét várja az olvasó.
Másik bajom, hogy a szereplők annyira nem kerülnek közel hozzám. Hiába nézem végig a szakítós jelenetet a főhősnővel, egyszerűen semmi nem mozdult meg bennem. Még talán az első áldozat volt az, aki megmozgatta a fantáziámat, együttérzésemet.

Számomra olyan egyszer olvasandó történet, de akkor szórakoztató kategória.

Kiadó: Nyitott Könyvműhely
Oldalak száma: 342