2011. május 24., kedd

Időtlen szerelem

Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége
5/5

Azt kell mondjam ez a könyve jobban megfogott. Talán mert bármennyire is tagadnám, de mégiscsak romantikus alkat vagyok, és ebben a könyvben egy kivételes szerelemről olvashatok. Vagy talán a szereplők voltak kedvesebbek a szívemnek. Nem tudnám pontosan meghatározni. Valószínűleg ez is, az is.

Clare mindössze 6 éves, amikor először találkozik Henryvel, aki 30 éves, meztelen, fáradt. Nem ezt nevezné az ember ideális megismerkedésnek. De erről egyikük sem tehet. Henry ugyanis genetikailag nem szokványos ember, nem képes huzamosabb ideig ugyanabban az időben megmaradni, előre-hátra ugrál. És az ember azt hinné, ez milyen jó dolog. De ahogy a könyvvel halad előre, kezdi látni a hátulütőit. A meztelenül materalizálódás egy idegen helyen sem a legjobb dolog, de ezenkívül nem egyszer megverik az embert, börtönbe csukják. Titkolóznia kell mások előtt, lopnia, betörnie. Egyszóval túlélni.
Clare ehhez képest teljesen átlagos lány, leszámítva a férfit, aki időnként belecsöppen az életébe, és akit rejteget a családja, barátai elől. Ételt, italt, kávét és ruhát ad neki. És eközben szerelmes lesz belé...
Nem írom le, min mennek keresztül azért, hogy együtt lehessenek, hogy viszonylag normális életet alakíthassanak ki, gyermeket nevelhessenek, gyógyírt keressenek erre a rendellenességre. Ehhez az egész könyvet le kellene írnom, és inkább azt ajánlom olvassa el mindenki.
Félelmetesen biztos kézzel vezet bennünket az írónő a különböző időpontok világai között előre, miközben bizonyos dolgokat, érzéseket egy-egy múltba tekintéssel tesz világosabbá. A hangulat is szinte tapintható, majdhogynem éreztem az a feszültséget, ami Clare-ben fellobbant a féltés miatt, Henryben a túlélés miatt. Az egymás iránt érzett szeretetük és figyelmük viszont mint valami meleg takaró, úgy ölelt körbe.
Nem csak arról szól, hogy akit szeretünk, azt úgy szeretjük amilyen. Vagy hogy a másiknak sok mindent meglehet és néha meg is kell bocsátani. A kitartás, az akarat, az összetartás is éppúgy fellelhető e lapok között.
Csodálom Clare-t, hogy képes volt várni. Mindig, megingás nélkül (na jó, majdnem anélkül.) Hatalmas lelkierő és hit kell hozzá. És valljuk be, hit nélkül mit érne az élet?

Kiadó: Ulpius-ház, Athenaeum
Oldalak száma: 566, 564

2011. május 21., szombat

Ikrek

Audrey Niffenegger: A Highgate temető ikrei
4/5

Első könyvem az írónőtől. Az elején nagyon furcsa volt, nem kerültek közel hozzám a szereplők, úgy éreztem magam, mint aki belecsöppen egy családba hívatlanul és nem tudja ki kivel van, mik a szabályok, ezért inkább csak szép csendben figyel. De amikor már a feladás gondolatával kacérkodtam, akkor kezdett a történet összeállni. A szálak összefutottak egy középpontba, ahonnan már egységes fonalként kígyóztak előttem, s nekem csak fel kellett venni ezt a fonalat és követni. Innentől kezdve a történet magával ragadott, bár voltak olyan részek, ahol csak a fejemet csóváltam, hogy ez már azért túlzás. De összességében a történet nem volt rossz.
Szerintem minden emberben felvillan az a kérdés, milyen lehet ikernek lenni. Hogy van egy másik olyan ember, aki ugyanúgy néz ki, mint te és nagyon sok dologban ugyanúgy is viselkedik mint te. De persze azért különbségek akkor is vannak. És legtöbb ember csak a jó oldalát látja, meg hogy milyen édesek az ikrek. Ebben a könyvben olvashatunk arról, milyen bonyodalmakat tud okozni ez, mennyire nehéz elválni a másiktól, és hogy bizony tudni kell elengedni.
Anélkül, hogy lelőném a történet lényegét, csak annyit jegyeznék meg, hogy ha valaki az életben egy ilyen történettel állna elém, valószínűleg őrültnek nézném. :)
A szereplők...nem könnyű esetek. Julia nekem sok volt, a birtoklási vágya, az a kicsit tudálékos kíváncsisága. Mindenki szeretné tudni a titkok mögött rejtőző valóságot, de nekem ő túl erőszakos volt.
Valentina pont az ellentéte. Vele jobban tudtam azonosulni, mert alapjáraton én is inkább a csendesebb, visszahúzódóbb típus vagyok, ha mondjuk öcsémmel hasonlítom magam össze. De azért a teljes alávetés a másik akaratának...amit érthető módon megunt (20 év után?), és elakar szakadni. De nem a legszerencsésebb módon. Kicsit olyanok voltak ők ketten nekem, mint akik megragadtak egy gyermeki szinten, ugyanolyan ruhában járás, csak úgy létezés az életben, komolyabb tervek nélkül a szülőkkel, és olyasfajta tervekkel, amiket kicsiként talál ki az ember, mert elhiszi hogy megvalósítható, akár csak a mesékben.
Robert és Martin már emberibbek voltak, hihetőbbek. A félelmeikkel, vágyaikkal, küzdelmeikkel. A döntéseikkel és az azokkal járó következményekkel.
A temetőt pedig egyszer nagyon szeretném megnézni. Mert a varázslatos légkör kialakításához nagyban hozzájárult.
Ellentétes érzelmeket kiváltó könyv, volt amikor szerettem, volt amikor utáltam. Mégis...megfogta a fantáziámat, arra vett rá, hogy elgondolkozzak dolgokon. És végső soron egy könyvtől ezt várom el.

Kiadó: Athenaeum
Oldalak száma: 426

2011. május 18., szerda

Utazás a múltba

Kerstin Gier: Rubinvörös
4,5/5

Ha egészen kicsi korodtól tudod, hogy a családodban vannak olyanok, akik képesek a múltba utazni, és ennek milyen tünetei vannak, akkor nem esel kétségbe, amikor unokatestvérednél jelentkeznek. Így van ezzel Gwendolyn is. Azonban azzal nem számolt, hogy talán nála jelennek meg a tünetek, és ennek köszönhetően háromszor is más-más időben találja magát. És ezzel kezdetét veszi a bonyodalmak sorozata, és egy kaland kezdete...

Az időutazás már magában izgalmas téma, ráadásul itt egy családban vonul végig egy gén, amely miatt képesek lesznek ugrálni a különböző korokba. Nagyon kellemes olvasmány volt, annak ellenére hogy nem voltak benne vámpírok (na jó, említés szintjén Drakula), vérfarkasok. Épp elég volt szerintem az a titok, mely körbelengi a rubint, és a családját, s aminek nagy részére még nem derült fény. Tetszett, ahogy felépített egy teljes titkos társaságot, ahol ezt a tudást védelmezik, és az újoncokat kiképezik.
Hihetővé tette az emberi kapcsolatok bonyolultságát, ahogy azt ábrázolta, hogy bizony még családon belül is meg van a versenyszellem, hogy néha fontosabb a központban forgás, mint a családi összetartás. És hogy nehéz új életet kezdeni, ha hirtelen minden, amire felkészítettek, ami az életcélod volt, semmivé lesz.
Na meg persze a sejtetése annak, hogy a kapzsiság és a hatalomvágy sokakat elcsábít.
Humor, tudomány, képzelet, szerelem, család...és még rengeteg apró kirakós darab az, ami ezt a regényt alkotja és ami megteremti azt a varázst, hangulatot, ami magával ragad.

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 334

2011. május 17., kedd

Varázslat és valóság

Libba Bray: Rettentő gyönyörűség
4/5
Ezt a könyvet ismerősömtől kaptam kölcsön, amiért igen hálás vagyok. Köszönöm, geszti :).
Na de lássuk a véleményemet.

Gemma Doyle-nak meg van a maga határozott véleménye a világról, és ennek megfelelően cselekszik is. Ez nem olyan szokatlan egy 16 éves lánytól. Ám annál szokatlanabb egy olyan korban, ahol a lányoktól csak annyit várnak el, hogy okosak, műveltek legyenek (de azért ne essenek túlzásba), képesek legyenek elvezetni egy háztartást, gyereket nevelni. Minden másban a férfi fog dönteni.
Gemma egy londoni Spence Akadémiára kerül, miután édesanyja különös körülmények között veszti életét. A lány nem könnyen illeszkedik be, és ezt nem segíti az a néhány különleges képessége sem, mint például a látomások, melyek a jövőre vonatkoznak. Ám egy kis idő után kialakul egy kis kör néhány lányból, akik megpróbálják a természetfelettit saját uralmuk alá vonni. S ami kezdetben csak játék volt, később véres valósággá válik.
Tetszett, ahogy a régi angliai világ és a természetfeletti határát elmosta, és miközben egy akadémia óráit látogattuk, már együtt tervezhettük a lányokkal a következő kirándulást egy csodálatosan békés helyre. Mind emellett megtapasztalhatjuk az osztály különbségek okozta súrlódásokat, harcot a szabadságért, hogy ne csak egy tárgyként kezeljék őket, aki majd jó házasságot köthet.
Azt mondjuk nem igazán sikerült eldöntenem, hogy vajon őszinte barátság is kialakult -e lányok között, vagy csak a valóságtól való menekülés, és a különböző titkok voltak azok, amik összetartották őket, és ezt egy kicsit nehezményeztem. De ezt leszámítva semmi kifogásom nem volt a történet ellen. Kellemes nyelvezet, kornak megfelelő szófordulatok, hihető személyiségek. És természetesen egy olyan lezárás, ami csak még több kérdést hagy maga után, és kíváncsiságot, ami arra sarkal, hogy a következő részt is elolvassam.
Fiataloknak szól főként (sok olyan dolgot hangsúlyoz, ami egy 16 évest nyilván jobban érdekel, érint, mint engem), de az idősebb olvasó generáció is nyugodtan kézbe veheti, ha szereti a természetfeletti dolgokat. Mert bár az elején főként korhű részeket olvashatunk, azért később ez fog dominálni.

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 372

2011. május 15., vasárnap

Úr dolga, ördög dolga

John Irving: Árvák hercege
5/5

Ez egyike azoknak a könyveknek, amik sok-sok napon keresztül foglalkoztattak, és minden szereplőjét megszerettem, még ha néhány döntésével nem is értettem egyet. Szerettem ezt a világot.
Maine államban, pontosabban St. Cloud's-ban egy igen eldugott helyen van egy árvaház. Itt dolgozik Dr. Wibur Larch, Edina és Angela nővér, akik igyekszenek jobbá tenni az életett a gyerekeknek, akikről édesanyjuk lemondott. Nevet adnak nekik, otthont, miközben keresik a megfelelő szülőket. És bár a doktor lelkiismeretesen végzi az úr dolgát (gyermek világra születését segíti), nem tud nemet mondani azoknak a nőknek sem, akik az ördög dolgával (abortusz) keresik fel.
Ebben a környezetben növekedik Homer Wells, akit több sikertelen örökbefogadás után az otthon "gyermekévé" fogadják, és a doktor akár a saját fiát neveli, tanítja.
Ahogy végig követjük Homer felnőtté válását, kapcsolatának alakulását a doktorral és a többiekkel...elgondolkodtató. Ahogy küzd azért, hogy lehessen választása, hogy kitudja mutatni a szeretetét. Minden ember ezt szeretné, ám az árváknak tényleg kevesebb erre a lehetősége, mint egy normális embernek.
Tengernéző almáskertbe kerülése után Cuncy és Wally és még rengeteg ember segít neki egy idegen világ megismerésében, és eközben megismeri a szerelmet is. Természetesen bonyodalom nem maradhat el, hiszen egy szerelmi háromszögnek nem lehet egyszerűen véget vetni. És bár minden tiszteletem Homeré, én nem hiszem hogy képes lettem volna várni, remélni, alkalmazkodni.

Ez a könyv nagyon sokrétegű, és nem egy olyan kérdést felvet, amire még ma is igen ellentétes válaszokat kapunk, és amik még ma is igen érzékeny területei a társadalomnak. Mindezek mellett végig követhetjük egy zárt kis világ küzdelmét a fennmaradásért, az emberi kapcsolatok bonyolultságát. Itt minden döntésnek meg van a maga következménye, és sorsok, melyeket nem lehet elkerülni. És talán nem is érdemes.

Kiadó: Magyar Könyvklubb, Cartaphilus
Oldalak száma: 630, 572 (kiadástól függ)