2013. április 28., vasárnap

Cirkuszi világ, kicsit másként

Sara Gruen: Vizet az elefántnak
4/5

Meg sem lepődök, egy újabb könyv, amiből film készült. Ilyenkor jobb szeretem először olvasni a könyvet, így kölcsönkértem egy ismerősömtől, hogy el tudjam olvasni.

Jacob miután tudomást szerez szülei haláláról, és arról, hogy tulajdonképpen semmi pénze nincs, az állatorvosi egyetemet otthagyva elindul a nagy világnak. Útja egy cirkuszhoz vezeti, ahol állást kap, mint megbecsült állatorvos, feladata, hogy biztosítsa a fellépő állatok egészségét. Ám nem csak az állatokra figyel, hanem Marlena-ra is. A baj csak az, hogy a hölgy férjnél van, és a férj nem egészen beszámítható. Mindezek mellett még ott van a cirkuszi világ is, ami lehet, hogy kívülről csodás és csillogó, ám közelről már egyáltalán nem annyira az.

Érdekes volt a könyv, még ha kedvenc nem is lett. Kifejezetten tetszett az idős Jacob által bemutatott részek, és a visszaemlékezések. A szerelmi szál engem annyira nem fogott meg, de lehet, hogy csak kezdek immunis lenni rá, mert lassan minden regény ilyennel operál. Sokkal jobban érdekelt az, milyen hierarchia van a munkások és az artisták között, hogyan bántak a torzszülöttekkel és az állatokkal. Rosie kedvenc lett...kell egy elefánt nekem is :D.
Mondjuk arra azért kíváncsi lennék, hogy tényleg képesek voltak a már nem kellő embereket a mozgó vonatról ledobálni?? O.o

Egyszer olvasandó, akkor szórakoztató történet.

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldlak száma: 384

Elmúlt nyarak emlékét idézem...

Emylia Hall: Nyarak könyve
5/5

A könyvre még Olvasónapló egyik régebbi bejegyzésében figyeltem fel, igaz akkor még az eredeti nyelvű könyvet olvasta és dicsérte. A véleménye és a fülszöveg na meg a borítója rögvest arra sarkalt, hogy elolvassam. De mivel az angol nyelvű listámat rendszerint megelőzi a magyar, egyre csak tolódott, míg néhány hónappal ezelőtt megtudtam, a Park könyvkiadó megjelenteti magyarul is. Nem volt kétséges, hogy nekem ezt olvasni kell.

Elisabeth Lowe egy nem várt csomagot kap, méghozzá Magyarországról. Már maga a csomag jelenléte emlékeket kavar fel, ám a tartalma az, ami végül minden gátat ledönt. Beth édesanyja, Marika szívrohamban meghalt, s egy általa készített fotóalbumot küldött el neki az élettársa. A képeket nézegetve Beth és mi magunk is visszakerülünk azokba az időkbe, amikor a magyarországi nyarak tökéletesek voltak, és mindent jelentettek. Szemeink előtt a nyári hőségben, vagy épp egy eldugott erdei tó hűs vizében bontakoznak ki a történet szálai, és a titkok, melyek a múlt kitörléséhez vezettek.

Azt kell mondanom, hogy engem a könyv mindenestől megvett magának. A nyelvezete, a hangulata, a szereplők, és persze a történet. Ez az a fajta könyv, amit kinyitsz, és csak órák múlva fogsz felpillantani belőle, és csalódottan veszed észre, hogy nem Esztergomban vagy, és nem Marika hangját hallod, amint ebédelni hív. Pillanatok alatt magával ragadott, és csak faltam a sorait. Azokon az utakon jártam, ahol ők, az ő festményeiket láttam, velük úsztam, rájuk vártam. 7 nyárral lettem gazdagabb, csupán 2 nap alatt.
7 nyár, amit elfelejteni nem lehet, hiába tesznek meg mindent érte. Ebben az albumban elrejtve emberek, elfeledett tájak, csókok és ízek, könnyek és titkok vannak. Tamás, Zoltán, Marika, egy ország, ami az angolok számára egyszerre furcsa és vonzó, a felnőttéválás amúgy sem egyszerű időszaka. Kapcsolatok, hibák és megbocsájtások. Remények.

Nekem kicsit furcsa volt ez a fajta véglegesség, ahogy Elisabeth megpróbálta kitörölni életéből ezeket az emlékeket, de talán csak azért, mert én szeretek minél hamarabb kibékülni mindenkivel. De azért jó volt, hogy a legvége a könyvnek reményt adott arra, hogy lehet valami még a romok alatt, amit a titok hagyott maga mögött. Marika és Zoltán és a ház pedig az a környezet, amit azt hiszem mindannyian kívánunk magunknak, ahol eltudjuk képzelni a nyarakat.

Igazából csak ajánlani tudom. Felnőtteknek, mert emlékeket idéz fel. Tinédzsereknek, mert az első csók, szerelem, és egyéb más érzések vannak benne megfogalmazva, amik őket is közel hozzák a történethez, és Erzsihez.
Remélem lesz még könyve az írónőnek, mert ez nagyon jól sikerült, és nem csak azért mert a hazámról írt, bár ez sem utolsó szempont. Pláne, hogy mennyi szeretettel beszél róla.

A könyvért köszönet illeti a Park Könyvkiadót.

Kiadó: Park Könykiadó
Oldalak száma: 344

Egyetlen nap...

David Nicholls: Egy nap
4/5

Hm, mostanában csupa olyan könyvbe futok bele, aminek van már filmesített változata is. Legalább meg lesz, hogy nyáron miket fogok nézni :D.

Na de, ez a könyv kölcsönpéldányként került a kezeim közé. A fülszöveg nem volt rossz, az ismerősöm pedig dicsérte, így aztán úgy gondoltam egye-fene.

Emma és Dexter az egyetemen ismerkednek össze, és egy együtt töltött éjszaka után szétválnak útjaik, ám barátságuk megmarad. Hol szorosabban, hol lazábban vesznek részt egymás életében, ám teljesen sosem veszítik szem elől a másikat. Vajon lehet ebből évek múltán több is, mint barátság, vagy talán elkéstek?

Oké. A könyvről vegyes érzésekkel tudok csak beszélni. Tetszett az alapötlet, a végén behozott visszaemlékezős rész pedig kifejezetten tetszett. De Emma és Dexter alakja... Na jó, lássuk. Dexter egy öntelt, gazdag, arrogáns, jó képű, szoknyavadász seggfej. De komolyan. Emma helyében én jó néhányszor simán kidobtam volna a lakásomból, sőt az életemből is. Az a típus, aki nem tudja jó dolgában, hogy mihez is kezdjen, mindent kipróbál, főleg minden káros dolgot, és ha a szerencséje úgy hozza, hogy híres lesz, akkor a személyiségének legrosszabb vonásai kerülnek előtérbe. Minden, ami megtörtént vele megérdemelt, és valljuk be, igen sokért elég sokat is tett.
Emma...ő talán azért idegesített, mert sok mindenben hasonlított rám, és ki szereti ha a legrosszabb tulajdonságaival szembesítik? Senki. Bár nagyon remélem, én nem fogok odáig eljutni, mint néha ő. Bár legalább a végén sikerült elérnie az álmát, és ez is valami...de addig, hát elég kacskaringós úton tette meg.

Szóval hőseinket hol utáltam, és legszívesebben megráztam volna őket, hogy helló, térjetek már magatokhoz és kezdjetek valamit az életetekkel! Hol pedig egészen kedveltem, és szurkoltam, hogy sikerüljön megállapodniuk.

Mondjuk a beharangozott nagyon megható, és sírást kiváltó rész engem annyira nem fogott meg, de lehet hogy csak bennem van a hiba.

Mindenesetre annyira felkeltette a figyelmemet, hogy a belőle készült filmet megakarjam nézni majd egyszer. Nem tudom, vajon ott kedvelni fogom-e Em-et és Dex-et. De egy esélyt érdemelnek.

Kiadó: Cartaphilus
Oldalak száma: 506









A történet vége

Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi 8. - Örökké
4/5

A sorozat utolsó, záró kötete, a 12/b utolsó féléve a gimiben. A nagy hajrá, az érettségi, a bankett, a felvételi és búcsúzások, na meg új kezdetek ideje.

Ha már eddig végig követtem őket, evidens volt, hogy ezt a kötetet is elolvasom, habár sejtettem, ugyanúgy lesznek ellentéteink. Lettek. Továbbra sem értem, hogy a szülőket szegényeket miért kell ennyire nem is tudom, éretlennek ábrázolni. Az osztálytársak habár némileg finomodtak, azért egy-egy embertípust testesítenek meg, és ebből egyszerűen nem tudtak kilépni most sem. Reni még mindig többet nyavalyog a kelleténél, legalábbis az én ízlésemnek. Ahelyett, hogy leülne az illetékesekkel és megbeszélné, ő csak szorong és mindenfélét elképzel. Aztán meglepődik, ha másoknak rosszul esik, hogy nem beszél a problémákról...és persze megoldják azokat helyette. Illetve miért kell még Virágnak ennyire idiótának lennie? Miért??

Na de, ha ezeket leszámítjuk, és tulajdonképpen ennyi könyvön keresztül már meg is szokhattam volna, akkor annyira nem volt rossz ez a befejező rész. Voltak várható dolgok benne, mert hát elképzelhetetlen, hogy Cortez ne legyen ennyire tökéletes (és ha valaki az elkövetkező hónapokban különféle néven fogja hívni a csókokat, azt megcsapkodom), vagy hogy a 12/b ne csináljon valamiféle balhét, de voltak olyan megoldások, amik tetszettek. Például, Máday és az osztály bankettje, kapcsolata. :D. Na meg a hangulat. Akartam, vagy sem, de felidézte a saját utolsó évemet a középiskolában, a félelmeket, a reményeket, a végső hajrát, a felszabadult érzéseket, miután sikerült mindent megcsinálni. És ha már ezt elérte, annyira nem lehet rossz.
Tény, hogy nem én vagyok a célközönség, ezért annyira nem tudom imádni, mint mások. De nem is baj. Olvastam ennél rosszabb könyveket is, és itt azért voltak jó ötletek, sokakat rávett arra, hogy megpróbáljanak barátkozni a szépirodalommal, és hibái ellenére addig, amíg olvastam tényleg elszórakoztatott. És be kell valljam, némi szomorúsággal engedtem el a szereplőket, mert azért mégiscsak hozzászoktam, hogy van mit várni. És én mondjuk kíváncsi lettem volna hogyan boldogulnak az egyetemeken, főiskolákon, képzéseken. De ne legyünk telhetetlenek. :D

Szóval, ha van egy középiskolás korú lányod, vagy szeretnéd kicsit felidézni azokat az éveket, és nem idegesítenek a korábban felsorolt dolgok, akkor hajrá. A Szent Johanna Gimi csak rád vár.

Kiadó: Ciceró
Oldalak száma: 774

2013. április 21., vasárnap

Agave hírek

Nos, szedjük csokorba, mik zajlanak a kiadó háza táján :):
1) Április 25-én jelenik meg a huszonötödik Philip K. Dick-kötet a gondozásunkban. Az utolsó szimulákrum ismét egy ízig-vérig klasszikus regény a sci-fi aranykorának legnagyobb szerzőjétől.

A háború dúlta Földön a sors és a körülmények egy különös csoportot hoznak össze: egy fasisztát, aki államcsínyt tervez, egy zongoristát, aki az elméjével játszik a hangszeren, egy First Ladyt, aki mindent a kezében akar tartani, és az utolsó praktizáló pszichiátert. És miközben a társadalom tetején állók a hatalomért marakodnak, az elnyomott alsó osztály kezd magához térni a kábaságból, egyre többet kérdez, egyre inkább tudatára ébred helyzetének és erejének.

2) Christopher Moore két újabb regényt jelentett be, a jövő évben érkező könyve a Fool folytatása lesz, míg az azt követő a Mocskos meló történetét viszi tovább.
Ősszel pedig a Sacré Bleu könyve fog megjelenni a kiadónál, ahol a nyomozópáros Vincent Van Gogh "állítólagos" öngyilkosságának rejtélyét próbálják meg felgöngyölíteni. 

 3) Két akciónk is fut jelenleg a webshopban. Vasárnap éjfélig minden történelmi krimi 40% kedvezménnyel vásárolható meg. Rengeteg Steven Saylor- és C. J. Sansom-regény, illetve sok más szerző remekművei szerezhetőek így be most olcsóbban, itt: http://www.agavebolt.com/29-

Emellett jövő szerda éjfélig 35% kedvezménnyel lehet előrendelni Az utolsó szimulákrumot Philip K. Dicktől, ráadásul limitált mennyiségben lehet vásárolni egy második könyvet is a szerzőtől féláron. Az akció itt vehető igénybe: http://www.agavebolt.com/778-az-utolso-szimulakrum.html Ha valaki csak az új regényt szeretné előrendelni, azt itt teheti meg: http://www.agavebolt.com/777-az-utolso-szimulakrum.html

4) A napokban véglegesítettük a könyvheti megjelenéseinket, hivatalos bejelentés és sok-sok szép borító várható a hónap végén! 

A penge maga

Joe Abercrombie: A penge maga
4/5

Jeh, egy újabb sorozat első kötete. Ráadásul szép vaskos, még jó, hogy könyvtári, mert különben leszakadna alatta a polcom :D. Ami pedig még elgondolkodtat, honnan a fenéből lett ez a címe??

Oké, szintén egy monumentális darab került a kezembe, mind a vastagságot tekintve, mind a történetet. Kicsit olyan érzésem volt, mint A tűz és jég dala sorozatnál, hogy fogalmam sincs, ennek lesz-e valaha vége :D. Még az utolsó oldalon is kapunk új szereplőket, folyamatosan újabb és újabb cselszövésekre, árulásokra bukkanunk. Sose tudhatjuk, ki az ellenségünk vagy éppen a barátunk. Ilyenek talán nincsenek is, mert mindenki akar valamit.

A szereplőket én nehezen tudtam megkedvelni, mert mire végre belerázódtam volna az adott helyzetbe, jött a következő szereplő és az ő élethelyzete. Ráadásul elég In medias res kezdéssel van dolgunk, szóval kapásból egy harc kellős közepén lépünk be a történetbe. És nekem eltartott egy darabig, amíg sikerült utána mindent a helyére rakni...de lehet hogy csak én tévedtem el ennyire a szálak között.
Ez a történet sem szűkölködik vérben, kínzásban (helló kedves Inkvizíció), halálban és harcban. Vannak itt északiak, mágusok, inkvizíció tagjai és sok egyéb lény, akik mind egymás életére tőr.
Azt hiszem a három főbb szereplő Logan az északi, Jezal az elkényeztetett aranyifjú, és Glokta az inkvizíció tagja, akivel nem szeretnék rossz kedvében találkozni. Sőt, semmilyen formában sem szeretnék találkozni vele, ha már itt tartunk. :D.
Mondjuk engem leginkább az Első Mágus, Bayazz fogott meg :D. Tetszik a pasas, kíváncsi vagyok mit akar elérni pontosan.

Úgyhogy, ha szereted a nagy, hosszú, véres történeteket, hajrá.

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 630

Diamond Dogs

Luca Di Fulvio: Álmok Bandája
5/5

A borító, a fülszöveg...minden arra akart rávenni, hogy azon nyomban szerezzem meg a Maxim ezen könyvét magamnak. Nem teljesen sikerült a dolog, mert végül könyvtári példányt olvastam, de legalább olvastam. És hű. A kivett könyvek közül vitathatatlanul ez vitte a pálmát.

"-Anya, Sal szeret téged, tudtad? - kérdezte Christmas egy kis idő múlva.
-Igen, kincsem - felelte halkan Cetta.
-És honnan tudod, ha egyszer soha nem mondta?
Cetta felsóhajtott, és megsimogatta Christmas szőke tincsét.- Tudod mi a szerelem? - mondta neki.- Látni azt, amit senki más nem lát. És hagyni, hogy a másik lássa azt, amit senki másnak nem akarsz megmutatni."

Ennél a könyvnél féltem, hogy kapni fogok egy giccses, agyon szirupozott szerelmi történetet. Nem így volt, és ez kellemes csalódást jelentett. Már az első oldalak után tudtam, hogy ez bizony más lesz, mint amit vártam. Cettát hiába próbálja meg az anyja elcsúfítani, hogy megmentse a gazda érdeklődésétől, így is erőszak áldozata lesz, s Christmasnak más életet szán, mint neki volt. Így elindulnak az amerikai álom felé. Csakhogy az álom nem egészen úgy teljesül, ahogy azt a lány képzelte volna. Ő az utcai lányok életét éli, míg Christmas az utcakölykök között tölti az életét. Vajon eltudja-e kerülni, hogy valamely banda beszippantsa, és siker kitörnie ebből a világból? És sikerül-e Ruth iránt érzett szerelmét megőriznie?

A könyv hihetetlen. Anélkül, hogy hosszabb ömlengésbe kezdenék leginkább ennyit tudok mondani. De tényleg. A szereplők élnek, kilépnek az oldalakról. Cetta, aki minden helyzet ellenére igyekszik a legjobbat megadni a fiának. Sal, aki ugyan kemény életmódot folytat, mind banda tag, de mégiscsak van benne valami emberi. Christmas, aki ha néha el is téved, de igyekszik a megfelelő ösvényen menni, és ember maradni, minden körülmény között. Ruth, aki úgy érzi egész életére megbélyegezték, s próbálja megtalálni önmagát.
És ezek mellett a különböző szegény negyedek emberei, akik hittek egy jobb élet reményében, aztán belekeseredtek, belenyugodtak abba, ami jutott nekik.
Vagy a gazdagok, akik mindent evidensnek vesznek, s észre sem veszik a szegényebb réteg polgárait...

A szerelmi szálak, mert tulajdonképpen kettő alakulását is végig követhetjük nincsenek eltúlozva, éppolyan emberiek, mint kell hogy legyenek. Nincsenek nagy megvilágosodások, színpadias vallomások. Botladozások vannak, könnyek, harag, megbocsátás.
És emellett nem egy értékes gondolat. Minden térén az életnek.

Nem is tudom, mely részek voltak a kedvenceim. Mind. Érdekes volt a bandák életét követni, vagy épp a gazdagok nem egyszer éppoly mocskos kis titkait feltérképezni.

Csak ajánlani tudom. Ezt muszáj olvasni.
Kiadó: Maxim
Oldalak száma: 590

Az árnyak útján

Brent Weeks: Az árnyak útján
4/5

Nem tudom, miért vonzódom a drabális méretű könyvekhez, de tény, hogy engem először a könyv vastagsága fogott, meg, aztán a borító és a fülszöveg. Elég vegyes értékeléseket hallottam róla, és ilyen esetben ez csak még jobban csigázza a kíváncsiságomat, hogy vajon én melyik csoportba fogok tartozni? Végül sikerült a könyvtárban levadászni, pedig cselesen eldugták :D.

Durzo az orgyilkosok közül is az egyik legjobb, akit észrevenni, elkapni lehetetlen. Egy utcakölyök, Azoth a tanítványa akar lenni, remélve, hogy ha belőle is orgyilkos lesz, akkor többet senkitől és semmitől nem kell félni. De vajon ez így van? És képes lesz-e minden elvárásnak megfelelni, amit a mestere támaszt elé? És nem utolsó sorban képesek lesznek-e a politikai összeesküvések hálójából épp bőrrel megmenekülni?

Nekem összességében tetszett. Az biztos, hogy az író sosem úgy fejez be egy csavart, ahogy az olvasó várja, és még az utolsó oldalakon is derülnek ki olyan dolgok, hogy én csak lestem. Maga a történet sodró lendületű, nem egyszer elég véres és erőszakos, szóval ha valaki az ilyen elemeket nem szereti, vagy nem bírja, akkor nem feltétlenül ez lesz a kedvenc kötete. Mert itt a gyilkosságtól kezdve a kínzáson át a nemi erőszakig minden van. Lehet válogatni. Ezt még megspékelik némi árulással, és rengeteg összeesküvéssel, hogy már mi magunk is bele zavaradunk, hogy ki kivel van. A legegyszerűbb, ha úgy fogjuk fel, hogy mindenki mindenki ellen, és akkor kevesebb meglepetés fog érni minket :D.
Keylar és Durzo alakja volt a legszimpatikusabb, annak ellenére hogy orgyilkosok voltak, még ha azt művészien is végezték.
Kifejezetten ötletesnek tartottam azt, hogy a legjobbaknak van egy kis mágiával megspékelt képességük. Erről még szívesen olvastam volna többet is, remélem a következő részekben mélyebben fogja fejtegetni ezt az író.
A sokszor komor, sötét hangulatot nem egyszer feldobja a humor, irónia. Ez nálam mindig nyerő párosítás. És lássuk be, egy ilyen világban amúgy sem lehetne mindent rózsaszínben ábrázolni.

Ha szereted a pörgő eseményű, kicsiny mágiával átszőtt, nagy volumenű történetet, akkor nyugodtan próbálkozz meg vele.

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 670

A galambok őrizői

Alice Hoffman: Galambok őrizői
5/5

A könyvet már akkor kinéztem magamnak, amikor megláttam a borítóját a Maxim kiadó tervezetei között. Végül sikerült némi herce-hurca után a könyvtárból hozzájutnom a kötethez.

Őszintén bevallom, az első jó pár oldal nekem hatalmas csalódás volt. Yael alakja, gondolkodásmódja és viselkedése olyan szintig hidegen hagyott, illetve ellenszenvet váltott ki, hogy még magam is meglepődtem rajta. Már-már kezdtem azon aggódni, ha az egész könyv ilyen lesz, hogy fogom tudni végig rágni magam rajta? De szerencsére bekövetkezett az áttörés, amikor Yael és édesapja elérkeztek Masadába. Még Yaelt is itt tudtam megkedvelni, bár kedvenc alakom Shirah volt.

A történet bepillantást enged egy szükségből létrejött város életébe, ahol a lakosok feje felett feledhetetlen kardként lebeg a római katonák jelenléte, akik bármikor elindulhatnak Masada ellen, hogy bevegyék, és példát statuáljanak vele. S lehet, hogy kezdetben maga a mennyei ország, később azonban itt is előtérbe kerülnek az emberi és természeti problémák. Mindezek mellett még rálátást kapunk az abban az időszakban élt nők életére is.
Az írónő mesterien szövi a történet fonalát, mágiával, szerelemmel, harccal, hittel keverve, és mindezt egységes egészként tárja az olvasó elé. Az elején kissé furcsa lehet a mondatok kidolgozottsága, díszítettsége, de szerintem igen szerves részét adja annak a hangulatnak, ami az egész könyvet körül lengi.
Egy történet, ahol mindenkinek meg van a maga titka, fájdalma, ahol mindenki megpróbálja a lehetőségekhez mérten megtalálni a boldogságot. S ahol a végén mi magunk is csak pislogunk.
Amellett, hogy elvarázsolt, el is gondolkoztatott. Vajon miért lételeme az embernek a pusztítás, gyilkolás? Ha egy "nemes" cél érdekében teszünk elmondhatatlan dolgokat, akkor azok tényleg igazolva lesznek? Milyen jogon dönt valaki más élete fölött, vagy hogy rabszolga legyen vagy sem....és még rengeteg más dolog.
A vége elolvasása után én csak ott ültem, és néztem ki a fejemből, miközben az agyam ezerrel járt. Vajon én képes lettem volna arra, amire ezek az emberek?
Miről mesélnének nekem ezek a falak, ha közöttük járnék? Hallanám-e az elmúltak árnyainak visszhangját?

A szereplők...hm. Yael édesapja egyértelműen nem lett a kedvenc alakom, még a vége ellenére sem. Yaellel magával végül egészen megbékéltem, bár azért voltak néha furcsa dolgai számomra.
Revka alakjával nem volt különösebb gondom, őt szinte elsőre megkedveltem, és reméltem, hogy neki és unokáinak a végén rendeződik az élete. Na és Shirah...erős, önálló nő, bár a szerelem még nála is erősebb volt. Nem tudom pontosan megfogalmazni, mi volt az, ami megfogott benne, de az ő róla szóló részek voltak a kedvenceim.

Igazából tényleg csak ajánlani tudom a könyvet.
Kiadó: Maxim
Oldalak száma: 512

2013. április 7., vasárnap

A széthullott birodalom 1.

Mark Lawrence: Tövisek hercege
4/5

Már tavaly kinéztem magamnak eme könyvet, de szokás szerint csak most sikerült hozzá jutni, s most is könyvtárból.

Óvakodj a Tövisek Hercegétől…
Kilencévesen végignézte, ahogy anyját és öccsét meggyilkolják. Tizenhárom évesen már egy vérszomjas rablóbanda vezére.
Tizenöt évesen király akar lenni…
Elérkezett az idő, hogy Honorous Jorg Ancrath herceg visszatérjen a várba, amelynek egykor hátat fordított, és elvegye, ami jog szerint őt illeti. Mióta egy tüskebokor tövisein vergődve végig kellett néznie, ahogy Renar gróf emberei lemészárolják anyját és kistestvérét, Jorgot pusztán a harag vezérli. Élet és halál számára csak játszma – és nincs vesztenivalója.
Ám atyja várában ármány leselkedik rá. Ármány és fekete mágia. Bármennyire megingathatatlan is az akaratereje, legyőzheti-e egyetlen fiatalember az elképzelhetetlen hatalommal bíró ellenséget?

Nem egy esti mese az biztos. Jorg épp egy falut rombol porig, lakóit pedig kardélre hányja, amikor mi belecsöppenünk a történet sodrásába. Főleg az ő szemén keresztül látjuk a történetet, és az ő gondolatait figyelhetjük meg. Hogy ez jó-e vagy rossz...nos azt mindenkinek magának kell eldöntenie. :D
Igazából minden tette ellenére én kedveltem a herceget. A néhol morbid, néhol ironikus humorát, a győzni akarását. Tény, hogy nem éppen humanista beállítottságú, de egy ilyen világban, ilyen múlttal és apával megáldva nem csodálom.
A banda tagjait annyira nem tudjuk megismerni, pedig némely alakra kíváncsi lettem volna. Jó, minden fejezet elején van egy kis megjegyzés róluk, de nah. Többet akarok! :D.

Ugyanez a bajom a háttérvilággal is. Sok minden sejtetődik, de konkrét dolgokat nem kapunk. Hova lettek a múlt emberei? Miért süllyedt az emberiség vissza egy ilyen középkori felépítésű társadalomba? Miért robbant ki a háború, amit Jorg elhivatottan megakar nyerni?

Úgyhogy a sok vér, káromkodás és halál ellenére nekem tetszett a történet és rengeteg kérdést vetett fel, vagyis muszáj lesz elolvasni a folytatását is.

Kiadó: Fumax
Oldalak száma: 328

Egy ötlet, ami megváltoztatja a világot

Catherine Ryan Hyde: A jövő kezdete
5/5

Még karácsony környékén figyeltem fel a könyvre, és kezdtem el érdeklődni iránta. De csak most jutottam el odáig, hogy a könyvtárból meg tudjam szerezni.

„A világ megváltoztatható? Igen! Van megoldás!”
Valóban paradigmaváltás küszöbén, egy új világszemlélet kezdetén vagyunk? Mi lenne, ha a világ tényleg megváltozna? Képzeljenek el egy olyan világot, ahol a jótett már nem is olyan nagy dolog. Ahol bárki odaadhatja a drága irhakabátját egy csavargónak, egy másik meg a kocsiját egy rászorulónak. Ahol az erőszak és a gyilkosság annyira megritkul, hogy a rendőröknek alig akad dolguk. Ahol egyetlen kisfiú ötlete az egész világot megváltoztathatja…
Egy kaliforniai iskolában nem mindennapi feladatot kapnak a gyerekek új tanáruktól. Váltsák meg a világot, vagy legalábbis álljanak elő valamivel, ami jobbá tehetné azt. A diákok többsége értelmetlennek találja a feladatot, a tizenegy éves Trevor azonban nagyon is komolyan veszi, és példátlan eltökéltséggel nekilát, hogy megvalósítsa, amit eltervezett…
Elgondolása pofonegyszerű: tégy jót három emberrel, és ahelyett hogy viszonzást várnál tőlük, kérd meg őket, adják tovább másik három valakinek. A kis Trevor szerint, ha mindenki átveszi az „add tovább” elvet, akkor előbb-utóbb a Föld minden emberéhez el kell, hogy jusson a segítségnyújtás.


Végy egy tanárt, aki felad egy házi feladatot a diákjainak: Találjanak ki egy ötletet, amivel megtudják váltani a világot. Persze ő is érzi, hogy ez nem valószínű, hogy bekövetkezzen, de ha már legalább elgondolkoznak rajta, megpróbálják...már elért valamit. Ám az osztályból csak 3 gyerek kezd el ezzel foglalkozni, ezek egyike Trevor, akit édesanyja egyedül nevel, miután apja egy éve eltűnt valamerre. Egy egyszerű ötletet próbál megvalósítani. Segít 3 embernek, akik nem fizetnek érte, hanem csak újabb 3 embernek adják tovább valamilyen formában a segítséget. És mi történik, ha ez a lánc nem szakad meg? Egy kisebb csoda. De vajon képes e az ember kilépni az önzőség, és csak magára gondolás megszokott falai közül, és segíteni másoknak? Vagy hamvába hal ez a kezdeményezés is?

Nekem tetszett. Habár a regény maga nem tökéletes, mert például Trevor alakja nem igazán a korosztályának megfelelően viselkedik. Mégis, valahogy magába szippant. Ott szurkoltam, hogy az emberek tovább adják a kapott segítséget, és éppúgy elkeseredtem mint főhősünk, amikor úgy nézett ki, ez nem fog bekövetkezni. Komoly csalódás, amikor először jövünk rá, a világ egyáltalán nem olyan, mint kicsiként gondoltuk, és hogy a felnőttek világa sokszor kegyetlen, és hideg. Aztán éppolyan boldog voltam, amikor kiderült, hogy az ötlet nem halt el, sőt, mozgalommá fejlődött! De most komolyan. Nem volna jó dolog, ha teszem azt, lerobban a kocsink, és valaki teljesen ismeretlen odajön és segít. Csak mert annak idején ő is segítséget kapott valakitől. Szép volna. Most az első gondolatunk az, ha megállunk, nem támad-e meg, nem rabol-e ki stb. A bizalom, önzetlenség mintha kiveszőben lenne fajunkból.
S a vége...alapvetően szeretem, ha happy end egy történet, de néha kellenek az ilyen befejezések is. Hogy ne felejtsük el, legyen valami, amiben olyan mértékig tudunk hinni, hogy akár az életünket is áldozzuk érte.
 A főbb szereplők közül egyértelműen Trevor volt a kedvencem. Még úgyis, hogy olyan gondolatai, szavai voltak, amiket szerintem célszerűbb lett volna egy idősebb szereplőnek adni. Vagy talán a naivitás volt a vonzereje? Ki tudja.
Az édesanyja és a tanár közti kapcsolat engem annyira nem hozott lázba, s a huzavona már-már idegesített, de hál istennek egy határt sose léptek át.

Ha valaki szeretne egy keserédes, elgondolkodtató történetet olvasni, annak csak ajánlani tudom. Ha jól tudom, filmet is készítettek belőle, amit ezek után szeretnék megnézni.

Kiadó: Lazi
Oldalak száma: 296

A kör trilógia 1.

Mats Strandberg - Sara B. Elfgren: A kör
3/5

Ezzel a könyvvel már megjelenése óta szemezek. Egyrészt a fülszövege is csábított, másrészt elég jó értékeléseket kapott. Már-már mindenki ezt olvasta, én meg csak csorgattam a nyálam. Muszáj megszereznem érzés bekapcsolt, és végül sikerült szert tennem a molyon keresztül egy darabra. Kapcsolatunk ekkor kezdett mélyrepülést...

Engelsfors. Egy apró, csodás kis város Svédországban, ahol hat lány épp csak elkezdte a középiskolát. Semmi közös nincs bennük – kivéve, hogy mindegyikőjükben ősi, ördögi erő lakozik. Az őszi szemeszter csak elkezdődött, amikor egy halott diákot találtak a suli egyik WC-kabinjában. Mindenki öngyilkosságra tippel. Mindenki, leszámítva a hat lányt, akik tudják az igazságot. Egy éjjel, amikor a hold kísértetiesen vörösen borítja be az eget, a lányok találkoznak a parkban. Nem tudják, hogyan és miért mentek oda, csak azt tudják, hogy szükségük van egymásra a túléléshez. Azt mondják, boszorkák. Egy ősi prófécia állítja, hogy ők a kiválasztottak. Ettől a naptól kezdve a gimiben már élet vagy halál a tét. És a lányoknak még sok mindent meg kell tanulniuk saját erejükről is. Az idő csak fogy. Valami vadászik rájuk, és ha nem ők találják meg előbb és pusztítják el azt, akkor ők halnak meg…

Igazából elég in medias res kezdést kapunk, Elias, akit az első oldalakon követünk öngyilkosságot követ el...De vajon tényleg az? Vagy valaki/valami segített neki? Még nem volt a kezemben úgy könyv, hogy már az első oldalon kinyírjon egy főszereplőt, akit igazán nem is ismerek. :D De most már ilyet is olvastam.
A többi oldalon egy-egy szereplő szemein keresztül látjuk a történéseket, az ő érzéseikbe és gondolataikba nyerünk bepillantást, miközben megpróbálják a saját képességeiket megérteni, elfogadni, hogy együtt egy csapatot alkotnak, és rájönni ki róbálja meg őket egyenként levadászni.

Őszintén szólva én többet vártam a történettől. Talán azért, mert olyan rég szerettem volna hozzájutni. Mindenesetre nem estem hanyatt tőle. A félelmetes, ijesztő légkör nekem hiányzott. Nem mondom, hogy néhol nem kacsintott be, de nem volt folyamatos, nem remegtem azért, hogy vajon a következő oldalakon mi fog történni a szereplőkkel. Akik közül a legtöbbet nem sikerült annyira megkedvelnem, ha mégis, azt nem sokkal később eltették láb alól...ez az én formám :D.
Mindegyik lánynak vannak problémái az életben, és nem feltétlenül az, hogy kiderült, boszorkányok. De mivel sok időt egyik szereplő mellett sem töltünk egy huzamban, én nehezen tudtam beleélni magam az életükbe. Mire sikerült volna jött a váltás és egy újabb élethelyzettel kellett szembe néznem.
Aztán ott volt a Tanács, akivel folyton riogatták őket. De nekem leginkább egy hatalomra éhes, amúgy teljesen életképtelen csoportnak tűnt, legalábbis így, első olvasatra. Akik félnek attól, nehogy valaki nagyobb hatalommal rendelkezzen mint ők, és ráadásul a befolyásuk alól is mentes legyen, ám azt sem akarják, hogy a Föld elpusztuljon. Ez ám a fogas probléma, gyermekeim, nem igaz? Hagyják, hogy a lányok sötétben tapogatózzanak...ennyi idő alatt akár ki is irthatták volna az összeset.

A vége mondjuk egészen jóra sikeredett, még engem is magába szippantott. Kár, hogy csak az utolsó 30 oldal érte el ezt a hatást, amit én az egész könyvtől reméltem.

Kiadó: Geopen
Oldalak száma: 549

2013. április 1., hétfő

Jane Eyre eset

Jasper Fforde: A Jane Eyre eset
4/5

Nem igazán tudtam, mire számítsak, amikor belekezdtem a könyvbe. Egyrészt a címe, a fülszövege fogott meg, illetve ismerősök egészen pozitív visszajelzései is erősítették az érdeklődésemet. Míg végül sikerült elolvasni.

Egy alternatív világba lépünk be, ahol különböző kis csoportok igen bizarr cselekményeket felügyelnek, az időutazástól kezdve a különböző irodalmi művek hamisításáig. Főhősnőnk, Thursday Next az irodalmi vonalon tevékenykedik, míg egy könyvlopás miatt valami sokkal nagyobba és sötétebbe nem tenyerel. Miközben igyekszik megakadályozni, hogy emberek halljanak meg, megváltozzon az oly sokak által szeretett Jane Eyre, és Acheron-t végre elkapja, Thursday megpróbálja a magán életét is kézben tartani, és elfogadni azt, hogy az egyes könyv szereplői talán nem csak a könyvben képesek élni...

Az alapötlet nagyon jó. A háttér és a világ megteremtése is, és ha jobban belegondolok még az emberek ábrázolásával sincsenek gondok. Hogy miért adtam csak 4 pontot rá? Mert ez mégis csak egy krimi lenne valamilyen szintig, és azt a megfeszített izgalmat nem éreztem olvasás közben. Jó volt, szórakoztató, de semmi több. Szóval ha valaki szórakozásból szeretné olvasni, hajrá. Ám ha nagyfokú izgalmat szeretne kapni, nem feltétlenül ezt ajánlom.

Tetszettek a fejezetek elején lévő idézetek, amik mindig kicsit előrevetítették, hogyha új szereplő lépett be, vagy az adott rész mi körül fog forogni.
És a világ...én nagyon szívesen eltöltenék egy kis időt ebben az Angliában, és tuti kisírnék magamnak egy dodót, vagy valami más kihalt állatfajt (most komolyan, mennyivel egyszerűbb lenne úgy vizsgázni menni, ha az ember lánya mellett egy kardfogú tigris lépdel? :D). És ha valaki biztosítani tudná, hogy nem maradok örökre fogja a regénynek, akkor néhány könyvbe is belépnék. :D A könyvmolyok ilyetén felhasználásának ötlete elképesztő volt :D, beszélő molyokat is akarok XD.

Acheron azaz igazi, öntelt, zseni, aki biztos abban hogy mindent megúszhat, és lássuk be, igen jó úton is halad. Viszont a végén volt egy rész, amit nem igazán értettem vele kapcsolatban, de lehet, hogy bennem van a hiba. (Nem, nem írom ki ide, mert az spoiler lenne.)
Thursday alakját alapvetően kedveltem, a kicsit dilis családja és a szerelmi életének problémái engem mondjuk néha untattak, bár tény, hogy Mycroft ötletei elég érdekesek voltak :D.
Góliátosok...őket utáltam és kész. Ők azok, akik azt hiszik, a pénzzel mindent megoldhatnak, mindent megúszhatnak és őket is csak ez érdekli. Az ilyen embereket én sosem tudtam megérteni.

Szóval nekem tetszett, és ajánlani tudom. :)

Kiadó: Láva
Oldalak száma: 382