2019. április 26., péntek

Az amerikai farkas

Nate Blakeslee: Az amerikai farkas

4/5

"A ​New York Times Book Review szerkesztőinek ajánlásával.
Magával ragadó történet Null-Hatos, a Yellowstone ünnepelt farkasának felemelkedéséről és uralkodásáról, valamint mindazokról, akik szerették és félték őt.

Mielőtt az ember vált a Föld urává, a farkasok uralkodtak. Ezek a fenséges teremtmények, melyek egykor Észak-Amerika minden részét meghódították, a kegyetlen vadászat következtében az 1920-as években szinte teljesen kipusztultak az Egyesült Államok területén. A természetvédők azonban az elmúlt évtizedekben visszatelepítették a farkast a Sziklás-hegységbe, szenvedélyes vitát robbantva ki, melynek tétje a Nyugat lelke.

Nate Blakeslee egy regényíró részletességével meséli el az egyik farkas, a legendás Null-Hatos történetét. A karizmatikus alfanőstény születésének évéről (2006) kapta a nevét. A szokatlanul erős, szürke bundás, szeme körül halvány ovális foltot viselő nőstény nyájas és könyörületes vezető, vad harcos és gondoskodó anya. A farkasmegfigyelők mind rajonganak érte, de különösen Rick McIntyre, az elismert természettudós kerül közel hozzá. A farkas amolyan ünnepelt sztárrá válik, és az egész világon lesznek követői.

Azonban miközben kölykeit neveli és a falkáját védelmezi, Null-Hatost minden oldalról veszély fenyegeti: vadászok, akik a farkasokkal versengenek a vapitikért; az állattartók, akiknek a haszonállatait veszélyeztetik a farkasok és akik jelentős politikai súllyal bírnak; valamint a Yellowstone más farkasai, akik meg akarják kaparintani a megdöbbentően szép Lamar-völgy feletti irányítást.

Ezek az erők csapnak össze újra és újra Az amerikai farkas című regényben, ebben a magával ragadó és generációkon átívelő hőstörténetben, mely tele van kemény küzdelemmel és hatalmas diadalokkal. A farkasokon keresztül bemutatja az amerikai Nyugaton zajló kulturális harcot, amit a fokozatosan eltűnő életmódjukhoz ragaszkodó vadászok és farmerek vívnak azokkal szemben, akik szeretnék helyreállítani az ország egyik legikonikusabb vidékét."

Nos, nem titkolom hogy mindig is vonzódtam az állatokhoz, a ragadozók pedig teljesen letudnak nyűgözni. Így hát meglep, amikor olyan emberekkel találkozom, akik eleve gyűlölik az élőlények egy-egy csoportját. Oké, lehet hogy nem szépek, vagy ha túl sokan vannak, akkor kárt is okoznak, de nem igaz ez minden élőlényre? Miért lenne egyik rosszabb, mint a másik?
Ezt a könyvet olvasva igencsak irigyeltem a vadőrök életét (és jutott eszembe, miért akartam annak idején ökológus lenni), és sajnáltam, hogy nincs lehetőségem azon nyomban repülőre pattani és elmenni élőben is megtekinteni a Yellowstone-parkot és a farkasait.

A barbárokra várva

J. M. Coetzee: A barbárokra várva

4/5

"A ​2003-ban irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett dél-afrikai író regénye 1980-ban látott napvilágot. A történetet egyes szám első személyben meséli el a szerző; a főszereplő egy elképzelt birodalom határvidékén található erődváros bírója. Egy napon váratlan esemény zavarja meg az erődítmény lakóinak az életét: a fővárosból Joll ezredes vezetésével küldöttség érkezik, amelynek feladata, hogy felmérje a határvidék békéjét állítólagosan megzavaró barbárok mozgását. A bíró kissé értetlenül áll az események előtt, hiszen több éve ő felel a városbana rendért, és soha nem tapasztalt túlkapásokat a barbároknak nevezett, de valójában békés, a határvidéken túl élő benszülöttek részéről. Törvénytisztelő polgárként együttműködik a Birodalom képviselőjével, de amikor az ártatlan nomádokat hurcol a város terére, megalázza és halálra kínozza őket, a bírónak elege lesz a színjátékból.
Az ezredes távozását követően maga mellé veszi az egyik megkínzott lányt, majd egy koratavaszi napon úgy dönt, hogy katonái kíséretében visszaviszi őt a nomádok közé. A hosszú, fáradtságos út után ismét Joll ezredes fogadja a városban. A katonák vallomása alapján a Birodalom elleni összeesküvéssel és a barbárokkal való szövetkezéssel vádolják, majd válogatott módszerekkel kínozzák, embertársai előtt a végletekig megalázzák."


Mostanában egyre több olyan könyv talál rám, ami egyszerre mondható fikciónak, és érzi közben az ember, hogy bizony a történet reflektál a világ jelenlegi dolgaira. Az már csak hab  a tortán ennek a könyvnek az esetében, hogy az eredeti megjelenés éve 1980 és ennyi évvel később is azt érzem bizony-bizony ha nincs is kimondva, ez most játszódik le. Azt hiszem ez épp elég ahhoz, hogy elgondolkozzunk, tényleg nem változunk? Tényleg nem tanulunk semmiből?

2019. április 23., kedd

Egy sötét duett

Victoria Schwab: Egy sötét duett

5/5

"A ​New York Times-bestseller Verity szörnyei-duológia lenyűgöző zárókötete!
A világ meghasad, ahogyan ők is.
Kate Harker nem fél sem a sötéttől, sem a szörnyektől. Sőt, vadászik rájuk, és piszkosul jól csinálja.
August Flynn szörnyetegnek született, de mindennél jobban vágyott arra, hogy ember lehessen. Most el kell fogadnia saját természetét: kerüljön bármibe, végig kell járnia az utat, amelyet sorsa kijelölt számára.
Fél évvel Kate és August első találkozása után az emberek és szörnyek háborúja immár nem csupán egy lidércnyomásos álom, hanem maga a valóság. Verity városában Augustnak olyan vezetővé kell válnia, ami ellen örökké tiltakozott, míg ezalatt Prosperityben Kate azzá a kegyetlen vadásszá edződött, aki mindig is lenni szeretett volna.
A sötétségben új szörny ébredezik, egy lény, amely a káoszból táplálkozik és felszínre hozza áldozatai belső démonait. Hazacsalogatja Kate-et, aki kénytelen visszatérni Verity háború dúlta városába, Augustnak pedig újra meg kell tanulnia bízni a lányban. A kérdés csak az, a valódi szörnyet lesz könnyebb legyőzniük, vagy azt, amelyik a tükörből néz vissza rájuk?"

Az első kötet teljesen bevonzott ebbe a világba, így eleve kíváncsian vártam a folytatást, mert tudni akartam, mi lesz Kate-tel és August-tal. Aztán megláttam ezt a borítót :D, és akkor már biztos voltam benne, hogy ez bizony a polcomon fog csücsülni.

A "Leszarom" rafinált művészete

Mark Manson: A "Leszarom" rafinált művészete - A tökéletes élet tökéletlen megközelítése

4/5

"Több évtizede már mást sem hallunk, csak azt, hogy a gazdag és boldog élet titka a pozitív gondolkodás. „Dugják fel a pozitivitást – mondja Mark Manson, a szupersztár blogger. – Lássuk be, az élet tele van szarral, és ezt tudomásul kell venni.” Ha valami rossz, akkor így is-úgy is az. És ha az ember valamit nem tud, azt vállalnia kell. A szerző mindvégig kíméletlenül osztogatja a pofonokat olvasóinak, mindeközben nyers őszinteséggel, obszcén humorral és látszólagos nyegleséggel kifejti legfőbb elvét: az ember esendő és korlátolt – „nem lehet mindenki különleges, a társadalomban vannak győztesek és persze vannak vesztesek, ami valahol tényleg tisztességtelen, és nem a te hibád.” Ha valaki elfogadja a korlátait, akkor megtalálja azt az erőt, amire szüksége van. Hisz olyan sok minden van, amivel felesleges törődnünk. Csak rá kell jönnünk, mire érdemes az energiát fordítani, és mi az, ami teljesen lényegtelen. Így lehet átgondolni saját értékeinket és legfontosabb dolgainkat."

Őszinte leszek, a könyv elsőnek a címével fogott meg, Kíváncsi voltam rá mit fogok kapni ha elolvasom.  Mert azért azt lássuk be, általában nem éppen ilyen címmel, fülszöveggel próbálják a figyelmünket magukra vonni a különféle segítő könyvek. Szóval már csak emiatt is úgy éreztem, meg kell ismernem, ő mit tud.