2012. március 29., csütörtök

Könyvek, melyek kedvencek lehetnek

Egy újabb remélhetőleg rendszeres bejegyzés. :)
Lényege, hogy a nemsokára megjelenő, vagy frissen megjelent könyvek közül a számomra érdekeseket kiemeljem. Találtam párat :).



1. Allison Winn Scotch: Talált vágyak osztálya (Pioneer books kiadó)
Egyrészt a borítója valami gyönyörű. O.o Másrészt időnként kifejezetten szeretek "csajos" könyveket olvasni.
"Fogadd el, ami jön, és hozz ki belőle valami nagyszerűt!
A befolyásos New York-i szenátornő főtanácsadójaként Natalie keményen dolgozik, sokat túlórázik, és a munkája minden percét élvezi. Aztán elhanyagolt barátja egyszer csak bejelenti, hogy részéről ennyi volt. És ez még csak a kezdet. Az orvosa mellrákot állapít meg nála – és az ellen nem elég a nyers ambíció meg a kőkemény elszántság. Natalie-nak a választók élete helyett most a sajátját kell megváltoztatnia..."



2. Glen Duncan: Az utolsó vérfarkas (Agave kiadó)
Olvastam már egy jó pár vámpíros könyvet, tündéreset tervbe van véve néhány zombis, úgyhogy a vérfarkasok sem maradhatnak ki a sorból. És ha csak feleannyira lesz jó, mint az Anita Blake sorozat, már elégedett lehetek. De igazából legyen még jobb is. :D.
" Jake Marlowe nem mondható fiatalnak. Márciusban lesz kétszázegy éves, de ebből százhetvenet simán letagadhatna. Jake ugyanis vérfarkas, méghozzá egyik fajtársa balszerencsés és erőszakos halálát követően a legutolsó példány. És bár ereje teljében van, lelkileg kikezdi a magány. Eluralkodik rajta a depresszió, s már azt fontolgatja, végez magával – még akkor is, ha ezzel egy több ezer éves legendát temet el örökre. Első látásra úgy tűnik, mi sem egyszerűbb, mint véget vetni mindennek. Csakhogy két kifejezetten veszélyes társaság is üldözőbe veszi, akik eltérő okokból ugyan, de semmitől sem riadnak vissza, hogy életben tartsák Jake-et. Legalábbis a következő holdtöltéig."

3. Erin Morgenstern: Éjszakai Cirkusz (Libri)
Először egy rendszeresen olvasott könyvesblogon figyeltem fel a könyvre, bár akkor azt még eredeti nyelven olvasta a lány, de nagyon dícsérte. Így fél szemmel, de figyeltem a kiadását. És a napokban megjelent végre magyarul is. A boltban rögtön a kezeim közé kaparintottam, és elég tetszetősnek találtam. A lapok belül fekete keretesek, ami elég sötét hangulatot ad neki. :)
"Az éjszakai cirkuszban nincs porondmester, aki hangszóróján keresztül jelentené be a következő számot, sem bohóc, aki gúnyt űzne a közönségből. Ezekben a fekete-fehér sátrakban páratlan élmény vár rád: az öt érzék ünnepe!
A varázslat és a füst mögött azonban ádáz küzdelem folyik: a két fiatal mágust, Celiát és Marcót kisgyermek koruktól fogva azért tanították, hogy mágikus erejük segítségével győzelmet arassanak a másikon. Sokáig nem is sejtik, hogy mestereik egy olyan játszmába kényszerítették őket, aminek a végén csak egyikük maradhat életben."

2012. március 27., kedd

Lélektelen nyomozni kezd

Gail Carriger: Soulless - Lélektelen
5/5

Mivel is kezdjem a könyv méltatását, lehetőleg ömlengés nélkül? Kemény feladat, de igyekszem megfelelni neki.
Ebben a könyvben minden van, ami mostanság oly nagy divatnak számít az írói körökben: vámpír, vérfarkas, szellemek, erotika, szerelem, harc...
Hogy miért ne rohanjon el mégse a kedves olvasó? Mert ez még sem egyike a tucat könyveknek, melyet elolvasunk, majd a másik 10 könyvvel együtt elfelejtünk. Itt a vámpírok nem csillognak a napfényben, a vérfarkasok nem azon elmélkednek milyen is a szörnylét, és a főszereplők nem hiszik azt rögtön, hogy egymásnak vannak teremtve. Na de lássuk a történetet.

Alexia Tarabotti nem mindennapi hölgyemény, ezt rögtön azután leszürhetjük magunknak, amikor egy vámpír támadását visszaveri, méghozzá nem is akárhogyan. Akkor még nem is sejti, hogy a háttérben sokkal komolyabb dolgok vannak, mint hogy egy fiatal, tudatlan és éhes vámpír megpróbálta a vérét venni - neki, aki lélektelen! - s bizony nem sokára ő is a dolgok sűrűjébe csöppen. De ne szaladjunk annyira előre. Előtte még ismerkedjünk meg az alfavérfarkasunkkal Lord Maconnal, aki igyekszik hősnőnket minden bajtól megóvni, és persze vérre menő szócsatákat vív vele. Illetve Lyall professzorral is találkozhatunk, aki a bétahím, és igyekszik felettese bárdolatlan szokásait, és heves vérmérsékletét megregulázni, több-kevesebb sikerrel.
S hogy hogyan kerül a történetbe egy gólem, vámpírbolyok, kóbor vámpírok, vérfarkas horda, egy lökött család, na meg némi erotika? Nos, ahhoz feltétlenül el kell olvasni a történetet.

Minden sorát imádtam. Két nap alatt elolvastam, és szerintem egy lett volna, ha közben nincs más dolgom is.
Egy humoros, jó értelemben komolytalan könyv ez, melyet nevetés, kuncogos, illetve a megfelelő helyen némi izgulás kísér. Néhol már-már szatírikus, de nekem az is nagyon bejött.  A nyelvezete kissé régiesre van véve, ami nem meglepő, hiszen a régi korabeli Angliába csöppenünk. De ez nem zavaró, szerintem kifejezetten illett a könyvhöz, erősíti a hangulatot.

Tetszett a világ felépítése, és az is, hogy nem csak megtudjuk vannak vámpírbolyok, meg árnyékkormány stb, hanem ezeket meg is magyarázza, és nem szájbarágósan, hanem élvezhetően. A természett feletti, a természeten túli és az emberi világ összefonódása remekül lett ábrázolva, és kifejezetten tetszett az, hogy a különféle lényeket elfogadják az emberek (többé-kevsébé), a mindennapjaik része.

A szerplők nagyon szerethetők, a saját kissé "zakkant" dolgaikkal egyetemben. Szerettem Alexia talpraesettségét és felvágott nyelvét, Lord Maccon visszavágásait, és a mindig előtörő "én vagyok az alfa" stílusát, kettejük civódását. Másik nagy kedvencem Lord Akeldama volt és a szövege :D

Ami esetleg meglepő lehet az az erotika jelenléte a könyvben, szerintem nem vészes, a történet valamilyen szintig kívánja is (de én mondjuk Anita Blake-n edzőttem, és író legyen a talpán aki őt erotika ábrázolásában túlszárnyalja :D). És szerintem annyira nem durva, csak ilyen szövegkörnyezetben, finom úrihölgyektől ás uraktól nem feltétlenül várná az ember. :)

Ha van egy kis ideje az embernek, és olyan történetet keres, ami tényleg szórakoztatja, és megfelelő arányban keveredik benne a szerelem, nyomozás, és egy elképzelt világ bemutatása, akkor ezt feltétlenül el kell olvasnia.

Az írónővel most a Könyvfesztiválon személyesen is lehet találkozni, ugyanis a Könyvmolyképző Kiadó standjánál fog dedikálni április 21-én 14:00-15:00 között. (Jó volna feljutni, de addig még sajna nem látok. Pedig szívesen megsimerném ennek a könyvnek a megálmodóját.)

A könyvér köszönet illeti a Könyvmolyképző Kiadót. 

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 375

2012. március 25., vasárnap

Top5

Lesz pár új bejegyzés, melyeket többé-kevésbé rendszeresen  fogok írni (hogy hetente vagy havonta, még nem eldöntött ::D), egy molyos kezdeményezés hatására: http://moly.hu/esemenyek/magyar-blogger-rovatok.

A mai Top5 azokról a sorozatokról fog szólni, amiket olvastam, tervezek olvasni, és amúgyis foglalkoztatják a fantáziámat.
1,  A Trónok harca eleddig megjelent köteteit már olvastam, és elvarázsolt ez a világ, ami a középkori lovagvilág, a varázslat és a kölünféle szörnyek, valamint politikai harcok és hétköznapi életek egyvelege. Mindig van kiért szorítani, kit megsiratni. És még nem látom a végét.

2,Szent Johanna Gimi: Még csak a második kötetét fejeztem be a 6-ból, de összességében tetszik, és kíváncsi vagyok hova fognak eljutni a szereplők a mostani helyzetükből. Kellemes, kikapcsolódást biztosító történet, amin jókat lehet szórakozni, vagy épp a régi emlékeket visszaidézni.

3,Hamilton vámpíros, vérfarkasos, egyéb vérállatos sorozata még az első könyvével meg vett magának. Utána minden egyes új kötet megjenelését alig vártam. A nagyszájú, talpraesett Anita cseppet sem hétköznapi életét hol nevetve, hol izgulva olvastam. Aztán egy idő után megcsappant a lelkesedés, az írónő tulzott sexuális elragadtatása miatt, de ettől függetlenül továbbra is figyelemmel követem, ha újabb könyve jelenik meg, mert kíváncsi vagyok visszatalál-e a régi hangnembe, na meg hogy Anita megkapja-e a happy end-et vagy sem.


4,Jean M. Auel története a régmúltba kalaúzolja el az olvasót, amikor az emberiség még gyerekcipőben járt, és legfőbb vágy az életben maradás volt. (Az egyetemen a diákok vágya még mindig ez, szóval olyan sokat nem változott a világ...) Bár még csak az első kötetét olvastam, ha könyvesboltban járok, mindig vágyakozva pillantok a második kötetére is. Egyszer az is apolcomon fog pihenni...

5,  Ally Condie 3 kötetesre tervezett sorozata szintén a figyelmemet követeli magának. Szeretném tudni, hogy vajon hogy alakul a fiatalok élete abban a jövőben, ahol szinte mindent előre elterveznek és leszabályoznak, ám ők életükben először több szabadságra vágynak.   

Gimnazista lét 2. avagy a második félév

Leiner Laura - Szent Johanna Gimi 2. - Együtt
4/5

A könyvet barátom kérte kölcsön nekem, úgyhogy eleve hamar akartam vele végezni, de a történet amúgyis olvastatta magát. Annak ellenére, hogy végül úgy éreztem, gyengébbre sikerült, mint az első kötet.

A második kötet ott folytatja a történetet, ahol az első abbahagyta. Reniék a második félévet kezdik, és bizony nem minden megy zökkenőmentesen. Egyeseken elhatalmasodik a verseny szellem, mások egy egyelőre még csak elképzelt szerlmet siratnak meg, vannak akik összetörik magukat a deszkázás közben és persze ott van még az osztálykirándulás, nah meg az évvégi hajrá.

A történet ezek ellenére mégis állni látszik, mintha nem történne semmi, ami előbbre hajtana minket. Sok helyen olvastam azt, hogy az első ismétlésének érezték, és bizonyos helyzetekben ezzel egyet kell értenem. A fiatalokról sok újat nem tudunk meg, Reni hol azért hisztizik, mert nincs meg a megfelelő ruha, amiben iskolába mehetne (ezt továbbra sem tudom felfogni, de ez nyilván azért van, mert nekem ilyen problémám nem volt) vagy azért, mert ő egy lúzer és az osztálytársainak csak a lecke és a súgás miatt kell, vagy Cortez miatt kesereg. Jaj. Kinga továbbra is mindenben a legelső akar lenni, és néha megvillantja az emberi oldalát. Arnold olvas, Virág a netes oldalát szépítgeti, Edina nyomul, a srácok pedig egymást heccelik. Senkiről nem derül új információ, olyan, mintha mindenkinek csak egy oldala lenne, és azt meg már az első könyvben megismertük.
Amik mégis olvastatják a történetet, azok a különböző programok, a poénos beszólások, és a hangulat.
Ami továbbra is az őrületbe kerget, szintén megmaradtak, de lassan hozájuk szokok. :D.

Nem volt ez olyan rossz, sokkal rosszabbra készültem néhány ismerősöm megjegyzése után. Tény, hogy nem estem hasra, és hogy néha azt hittem felsikítok, ha mégegyszer a nem találom az xy ruhát, de meg lett mondatot kell olvasnom, de azért sikerült megállnom .(Szerintem a szomszédok nagy örömére, mert ki örülne egy szomszédban sivalgó lánynak? Pláne a hétvégén? XD).
Többet nevettem rajta, mint kiakadtam, úgyhogy a 4 pontot meg kapja. De remélem, a következő részekben lesz némi fejlődés a szereplők személyiségében, mert örökké nem tudom elviselni Reni hisztijeit, Kinga nyerni akarását, és Cortez lazaságát. Ennél több kell nekem. De kíváncsian várom a folytatást.

Kiadó: Ciceró Könyvstúdió
Oldalak száma:392

Kék szemek

Toni Morrison: Nagyonkék
5/5

Az írónő első könyve, melyet  még karácsonyi ajándékba kaptam (de tényleg ez volt az utolsó ilyen ajándék, szóval végre sikerült magam utólérni). Használati utasításként annyit kaptam, hogy ne depressziós hangulatban kezdjek hozzá. Ezt többé-kevésbé sikerült is teljesítenem.

A történet egy fekete kislány, Pecola életét mutatja be. A 14 éves gyermek azt hiszi magáról, hogy csúnya, a többiek nem egyszer átnéznek rajta, vagy bántják. Arra vágyik, hogy olyan kék szeme legyen, mint a fehér bőrű lányoknak, mert akkor biztos mindenki szeretné. A történet végére ugyan "megkapja" de jobb szeretné az olvasó, ha még sem, mert túl nagy az ár, melyet fizetnie kell érte...

Nagyon érdekes a történet vezetése, sokszor váltunk szemszöget, más-más szereplőkön keresztül követhetjük Pecola életét nyomon, sokszor pedig hatalmas kerülővel jutunk el odáig, hogy ismét a kislány legyen a középpontban. Ez az elején zavart, mert hirtelen nem tudtam, ki beszél, vagy hogy az adott helyzet miért is került bele a könyvbe. A végére minden letisztul, és már közben hozzászokik az ember, de ehhez az kell, hogy az első pár oldalnál nem szabad feladni.
A hangulata tényleg borongós, és fájdalmas, és a szeretet iránti vágy úgy körbefon minket, hogy mi is rögtön érezzük, valaki kell, hogy mellettünk legyen, akinek a vállára hajthatjuk a fejünk, és biztosak lehetünk benne, szeret minket, magunkért, amilyenek vagyunk. Pecolának ez nem adatik meg.
Ami Pecolával megesett, elszomorító, és elkeserítő. Szerettem volna, ha észreveszi, hogy több annál, mint azt gondolja, és hogy nem kell neki kék szem...de mint olvasó sajnos nem szólhattam bele a történetbe.

Tényleg nem egy vidám történet. A nyomott hangulat a történet vége után is velem maradt, és mint hűséges kutya, úgy követett. De mindezek mellett rengeteg gondolatot ébresztett bennem. És mindezek ellenére, azt hiszem keresni fogom az írónő könyveit, mert ahogyan fogalmaz, ahogy bemutatja a történteket, az tényleg elvarászolja az embert.

Kiadó: Novella Könyvkiadó
Oldalak száma: 239

2012. március 17., szombat

Felnőni

Szabó Magda: Születésnap
5/5

Egy régi, még gyermekkori kedvenc könyvem került a kezeim közé újra. Szegény már viseltes, már az édesanyám is elég sokat nyúzhatta. Emlékszem még, milyen volt a szereplőkkel egykorúként olvasni a történetet, az ismerős és mégis ismeretlen helyzeteket olvasóként követni.

Illés Bori 14 éves, és tűrhetetlennek érzi helyzetét, hiszen a szülei nem veszik felnőtt számba. Csupa gyerekruhát vesznek neki, nem engedik sminkelni és a haját is gyerekes copfba kényszerítik! Pedig ő már nagylány.
És ezt így is gondolja, míg nem egy estén édesanyját baleset nem éri, és Borinak szembesülnie kell magával és a felnőttek világával is. Vajon sikerül felnőnie?

A szereplők közül már gyerekként is Jutka személyisége állt hozzám a legközelebb. A jó kislány, aki önzetlenül segít mindenkinek, mindenkit maga elé helyez.
Bori, Boriska még gyerek.Amolyan elkényeztetett, minden rossztól féltve óvott leányka, aki megingathatatlanul hiszi, ő mindent tud, és azt is mindenkinél jobban. Nem volt ellenszenves, csak gyerekes. Aztán a baleset miatt változik. A legemlékezetesebb rész számomra a karácsony este, amiből őt kihagyják. Gyerekként ott sírva fakadtam. :D. Ültem a könyv fölött, és csendben peregtek a könnyeim. Sajnáltam, hogy végre elkezd változni a jó irányba, és egy félreértés miatt kirekesztik. Szabó Magda hihetetlenül jól ír, magam előtt láttam a fáradt gyereklányt, aki végül elteszi azt a kevéske ajándékot is, amit sikerült vennie, és mosogatni kezd...Most, szintén ennél a résznél ismét elérzékenyültem (van, ami nem változik XD).

Az írónő mesél. De még hogy. Olvasás közben ismét gyerek lettem, hiszen én is vágytam arra, hogy minél előbb "nagy" legyek. És mégis, ezt a történetet olvasva akkor is úgy éreztem, mindennek meg van a maga ideje. Kell, hogy gyerekek legyünk, mert épp eleget leszünk felnőttek a jövőben, felesleges ezt siettetni. Tanít, hogy ne csak magunkkal foglalkozzunk, hanem a környezetünkben élőkkel is, mert bizony sokszor kiderülhet, hogy semmit nem tudunk igazából a másikról.
Tény, hogy nincsenek benne vámpírok és vérfarkasok, egy számítógépes játékhoz viszonyítva lassan halad a történet. De van benne barátság, összetartás, közösség. Szavak, melyek körbefognak és egy pillanat alatt Eperjes Benjamin utcába varázsolnak minket.

Kiadó: Móra Ferenc
Oldalak száma: 316

2012. március 15., csütörtök

Ha megelevenedik a történet

Cornelia Funke: Tintaszív
3,5/5

Ki ne ábrándozott már arról az olvasás közben, hogy a történet melyet kezében tart megelevenedik, a szereplői élni és lélegezni kezdenek? Vagy mi magunk kerülünk be az aktuális csodavilágba.
Nos, Mo képes arra, hogy hangosan felolvasva a könyvből kivarázsoljon dolgokat, szereplőket belőle. Ám ennek ára van. Na meg persze, szegény, idegenbe pottyant hősök sem biztos, hogy tudnak mit kezdeni az új világgal. De mi történik akkor, ha mégis? És ha egyre nagyobb hatalomhoz akar jutni? Méghozzá eme különleges képesség segítségével, és mindenre képes?

Adott egy szép kinézetű, remek rajzokkal ellátott mű (amely egyébként Bűvölet címmel is megjelent), és egy jó alapötlet. Hogy lesz ebből egy 3,5 pontos story? Egyszerűen.
A külsőségekre nagyot adunk, de belső értékek elmaradnak problémával néztem szembe. Egyrészt zavaróak a bent maradt helyesírási hibák. Másrészt a logikai vagy fordítói mulasztás is van néhol. Én ott sírtam majdnem fel,a mikor az egyik gonoszunkat homlokon találják egy kővel, mire ő "élettelenül" a földre zuhan. Eddig max egy kis írói túlzással nézünk szembe. Igen ám, csakhogy fél oldallal lejjebb ez a bizonyos illető már a megkötözés ellen tiltakozik fennhangon. Most akkor vagy zombi, vagy egyszerűen csak elájult nem pedig meghalt. Ami azért elég nagy különbség.

A szereplők sem igazán kerültek közel hozzám, talán leginkább Porkéz, és Farid, de ők sem mindig.
Mo és kicsi lánya az őrületbe kergetett. Mortimernek hiányzik a felesége, és él a szívében a remény, hogy talán visszahozhatja még. Ezt eddig megértem és el is fogadom. De azért a nagy visszatérés remélése közben, időnként figyelhetne Meggie-re is. Minek viszi oda is magával, ahol baj érheti? Utána meg lehet hősködni a megmentő szerepben...
Meggie minden második gondolata az, hogy előle mindent eltitkolnak, pedig milyen nagy lány már, így 12 évesen. A következő percben pedig bevág egy hisztit, vagy egy duzzogást. Igen, a nagylányok pont ezt csinálják...

Az utolsó 200 oldal volt az, ami tetszett. (A röpke 600 oldalból.) Haladt a történet, a szereplők már-már úgy viselkedtek, ahogy kellett, volt némi csavar. Ez mentette meg a szememben a történetet. Sőt, ha meg lennének a folytatásai, akkor még azokat is elolvasnám, bár csak visszafogott reménykedéssel. (Ha jól tudom, magyarra nem lettek lefordítva a következő részek, de ha tévedek, szóljatok.)
Na meg a fejezetek elején lévő idézetek is tetszettek, melyek különböző könyvekből lettek kiszedve. 

Mese, ahol a rossz és a jó harcát követhetjük nyomon. Nem rossz, de sokkal jobbat is olvastam már ebben a kategóriában.

Kiadó: M&C Kft.
Oldalak száma: 623

A döntés joga

Ally Condie: Matched - Egymáshoz rendelve
4/5

Ismét egy trilógia, és egy olyan világ, ahol a jövőben a Társadalom ural és irányít mindent.
Mivel nem olyan rég olvastam az Éhezők viadalának könyveit, elég sokszor vontam (szinte kényszeresen) párhuzamot a két történet között.
De persze mégsem ugyanaz a két sorozat. Itt nincsenek harcok a kerületek között. Amolyan békés elnyomás van, ahol majdnem mindenki jólétben és egészségben él. Boldogan. Vagy talán mégsem?

Főhősnőnk Cassia, aki betöltötte a 17. életévét, és túlesett a Párosító Banketten. Párjának a szomszédját és egyben egyik legjobb barátját jelölik ki. Már-már fellélegzik, és a boldog jövőt kezdi tervezgetni, amikor egy apró porszem csúszik a gépezet kerekei közé, és felmerül a kérdés benne, hogy talán nem is a megfelelő emberhez lett társítva.

Ami tetszett, az, ahogy bemutatja nekünk az író a társadalom felépítését. Bár néhol a hideg kirázott a gondolattól, hogy minden lépésemet, gondolatomat, álmomat figyelemmel kövessék, és az életemet előre eldöntsék. Persze minimális választási lehetőségek itt is vannak, nehogy az emberek zúgolódni kezdjenek, de messze nem annyi, mint ami most a legtöbb embernek joga, lehetősége.
Vagy az elképzelés, hogy nem fognak tudni folyóírni, csak a laptopon pötyögni az emberek. A mai fiatalokat néha elnézve, ez nem is tűnik akkora butaságnak.

Ami nem tetszett, hogy már megint egy szerelmi háromszög közepébe csöppenünk, és a leányzó őrlődését követhetjük nyomon. Miért?? Miért nem lehet egyszer enélkül megírni egy ifjúsági regényt? Nem sok olyan ismerősöm volt, aki 2 pasi között ingadozott volna ebben a korban, de a könyvek szerint ez mintha alapkövetelmény lenne...
Néhol nagyon elnyújtottnak, eltúlzottnak éreztem a cselekményt, ami miatt nem egyszer azt kezdtem el számolgatni, hány oldal lehet még hátra.

A szereplők közül leginkább Ky került közel a szívemhez, ő lett szerintem a legélethűbbre megalkotva. Cassia nekem néhol sok volt, hol a két fiú közti nyűglődésével, hol pedig azzal, hogy szereti-e a rendszert vagy sem.
Xander...ő semmilyen. Néhol jó barát, néha féltékeny...de igazából ennyi.

Összességében nem találtam rossznak a könyvet, bár némi alapvető klisét el lehetett volna hagyni belőle. Az alapötletet érdekesnek találom, remélem a folytatások legalább ilyen, vagy még jobbak lesznek.

Kiadó: Ciceró
Oldalak száma: 344

2012. március 10., szombat

Ray Bradbury: Marsbéli krónikák

5/5

1950-ben jelent meg először eme kötet, melyet most az Agave kiadónak köszönhetően ismét megvásárolhat és olvashat a magyar közönség.

Nem sok sci-fi irodalmat olvasok, és az írótól ezelőtt semmit sem olvastam, így nagyon kíváncsi voltam rá.
A történet szerint a háború szele elől az emberek egy része menekülne, és célpontjuk nem más, mint a Mars. Ám a mars-lakók bizony nem feltétlenül értékelik, vagy épp el sem hiszik érkezésüket. De az ember nem olyan, hogy feladja, ha valamit a konok fejébe vesz, és végül megkezdi a bolygó elfoglalását.
Hogy ezt ki hogy éli meg, és milyen nehézségekkel kell megkűzdenie az első telepeseknek, illetve mi történik az őslakosokkal?
Akiket ezen kérdések foglalkoztatnak, minél hamarabb ragadjanak a kezükbe egy könyvet. Nem fognak csalódni.

Ha röviden kellene véleményeznem, annyit írnék:Jó. Bővebben: Nagyon Jó! Hogy miért?
A történetek olyanok, mint a gyöngyszemek, melyek egy damilra vannak felfűzve. Külön-külön is érdekesek, és egy-egy hangulatot ragadnak meg, egy gondolatot ültetnek el bennünk. Ám együtt...együtt egy kerek, egészet kapunk.
Merengős, néhol szomorkás, máskor kicsit cinikus a hangulata a könyvnek, és ez megfogott. Akárcsak az, hogy bizony ennyi év elteltével is olyan alapigazságok vannak benne, melyeket nem lehet letagadni, és nem kell rá feltétlenül büszkének lenni. Minden egyes kis történet után megálltam, elgondolkodtam. Forgattam magamban az olvasottakat, a gondolatokat. És még fogom is, azt hiszem.

Habár a tudományos részek már nem lesznek teljesen helytállóak, cseppet sem zavaróak, mert egyrészt olyan hihetően vannak ábrázolva, hogy látjuk magunk előtt és valljuk be, a fantáziát mikor érdekelte, hogy a valósárban mi hogy van? Másrészt a legtöbb rész nem erre van kihegyezve, így nem is túl szembetűnőek.
A könyv olvastatja magát, gyorsan lehet haladni vele, mégis komoly élményt kapunk.

Ajánlani? Azt hiszem mindenkinek. A sci-fi rajongóknak, vagy ezzel a műfajjal épp csak ismerkedőknek, vagy egyszerűen csak kikapcsolódni vágyóknak.

A könyvért köszönet illeti az Agave kiadót.

Kiadó: Agave
Oldalak száma: 205

Gimnazista lét

Leiner Laura: Szent Johanna Gimi 1. - Kezdet
4,5/5

Komolyan nem értettem, mire fel ez a nagy felhajtás a könyv körül. Molyon is, és fiatalabb ismerőseim között is sokan olvasták és rajonganak érte. Ez azonban engem inkább riasztott, mint vonzott. Aztán győzött a kíváncsiság, és úgy döntöttem adok egy esélyt a sorozatnak.

Renáta 14 éves, és a gimnáziumi tanulmányait kezdi meg a neves magániskolában. Általános iskolából némi rossz tapasztalata maradt, így némi félelemmel néz az új év, új osztálytársak elé...

Reni szemszögéből ismerjük meg az új iskolát, az osztálytársakat, a tanárokat, és persze a családját is.
Ami a könyv nagy erőssége, az, hogy a történet szinte ez első oldalak után magába szippant, és ismét mindenki a gimnazista korát éli újra, csak éppen a Szent Johannában. Ahol rengeteg érdekes program várja a diákokat.
Tetszett még az is, ahogyan a fiúk ökörködését bemutatja, ahogy húzzák egymás - és később az egész osztály- fejét. :) Ilyen kis létszámú osztályban sosem voltam, az egyetemen volt gyakorlatunk, ahol ilyen pici csoportban dolgoztunk, egy félév alatt tényleg jól össze rázódtunk, és ez itt is megfigyelhető.
Nem egyszer volt olyan, hogy az óra alatt olvasva mellettem ülő barátaim csak azt látták, hogy én épp rázkódok a visszafojtott nevetéstől, és nem értették az okot.
Hatalmas pozitívumnak tartom a könyvek megemlítését benne, hátha így elolvassák őket mások is. Na és persze a zeneszámok, melyek vagy a szünetekben hallhatóak, vagy egymás ízlésvilágát tágítják éppen a szereplők. Vicces volt, hogy elolvastam a szám címét, és ha ismertem, akkor szinte hallottam a fejemben :D. 
Úgyhogy kellemesen csalódtam a könyvben...de ez nem jelenti azt, hogy ne lett volna némi problémám vele :D.

Először is...a személyiségekből csak egy-egy dolgot emel ki és azt hangsúlyozza végig. Nem hiszem, hogy egy embernek csak egy oldala lenne, sokkal összetettebbek vagyunk mi ennél. Nem tudom, ez a következő részekben alakulni fog-e.

Túlzások. Pl.: A főzés problematikája. Ha én nem tudok valamit megcsinálni, akkor vagy addig teperek, amíg képes leszek megcsinálni, vagy ha nem, akkor azt belátom s nem erőltetem. Ellenben Reni anyukájával, aki a könyv szerint nem igazán tud sütni. Végülis szórakoztató volt azt olvasni, hogy a muffin evése és dobálása is életveszélyes, de azért nem valószínű, hogy ne tűnjön fel valakinek az, hogy nem ehető amit főz. Apropó, neki ízlik amit csinál? Mert a könyvből csak az derül ki, hogy a főszereplő és édesapja nem igazán tud vele megbirkózni és zugevő lesznek. Na ez a másik. Ha én minden éjjel kint buliznék a hűtő előtt, anyám előbb-utóbb csak rájönne, hogy valami nem jön be az étkezés körül.
Vagy a szakkönyvek azonnali fellapozása, bármilyen megnyilvánulás után. Nem rémlik, hogy bármelyik szülőm folyamatosan a tinikről szóló kézikönyveket bújta volna, mégis sikerült túlélnünk azt az időszakot.
 (Az már csak egyéni szocprobléma, hogy engem világ életemben nem vágott földhöz egy-egy ruha hiánya, így csak vigyorogva olvastam a "tini" hisztiket, amik reggelente előjöttek. De végülis egy 14 éves lányról van szó, szóval...)

Összességében tetszett a könyv, és több volt a pozitívum benne, mint a negatívum, úgyhogy feltétlenül elolvasom a következő köteteket is. :) Még a végén engem is elkap az SZJG láz...

Korosztálytól függetlenül tudom ajánlani mindenkinek, bár a célközönség tényleg a 14-18 közötti lenne szerintem, de én 22 évesen is jó szórakoztam rajta.

Kiadó: Ciceró Könyvstúdió
Oldalak száma: 386 

Seamus Deane: Nyughatatlan ír lelkek

5/5

Szintén karácsonyra kapott könyv (lassan utolérem magam itthon is :D), ami végre a szemem elé került.

1945 februárjában csöppenünk egy fiatal ír fiú életébe, melyet az ő szemén keresztül követhetünk végig 1971-ig. Ezalatt az évek alatt a fiú felnő, s az élet gyakran árnyékos oldaláról is tapasztalatot szerez.

Keserédes történetek ezek, melyek hol olyan megszokottak, mint a szexuális felvilágosítás kínja, vagy épp egy lánytól kapott csókért való megbűnhődés - a lány barátjától -, vagy épp szomorúak, melyek besúgókról, családi titkokról, szegénységről szólnak. És persze mindet átszövi a fantázia és hit keveréke, így szellemek, ördög, tündérek kísérik lépteinket, ahogy a főhőst követjük rögös útján.

Ami igazán megfogott, az a sejtelmes hangulat, és az, ahogy részletről részletre tárul fel az olvasó előtt az a titok, mely szétszakított egy családot, és még évekkel később is több fájdalmat okoz.
Rövid kis könyv, és minden történet naplószerűen fel van címkézve, így könnyű észben tartani, hol is hagytuk abba az olvasást. Mégis, egységes, kerek egészt alkot.
Megtaláljuk benne a komoly gondolatokat, a mindennapi élet nehézségeit, és olyan kérdéseket, melyekre nincsenek egyértelmű válaszok. Legalábbis amik jók lennének, olyanok nincsenek.
És vannak megmosolyogtató részek, ahol ismét emlékeztetnek minket, hogy mégiscsak egy gyerek szemén nézzük a világot, és lehet bármennyire is komoly az élet, azért egy része mindig gyermek marad.

Nem könnyű olvasmány szerintem, úgyhogy adjunk időt magunknak, mert ezzel nem szabad rohanni. Át kell érezni, és megérteni, és hagyni, hogy beszippantson a hangulat.
És hogy végül kinek lesz igaza? Ezt mindenki maga döntse el.

Kiadó: Helikon
Oldalak száma: 250 

2012. március 4., vasárnap

A város megmentése

Marina Fiorato: Siena lánya
4/5

Töredelmesen bevallom, ezt a könyvet még karácsonyra kaptam, és illett volna már kiolvasni, de mindig volt újabb és újabb kölcsön könyv, ami miatt tologattam az olvasását. Aztán mivel aktívan tanulni kellett volna a hétvégén a jövőheti dolgozatomra, úgy gondoltam valami könnyed és rövid könyvbe fogok, mert azért olvasni kell. Így végre sikerült ezzel a történettel is megismerkednem...

Sienában járunk a 18. században, épp a hagyományos lóversenyt, a Pailo-t rendezik meg, ahol is Pia Tolomei azért szurkol, hogy frissen kiutalt jegyese ne győzzőn a versenyen, illetve felfigyel egy másik lovasra. A verseny elkezdődik, ám tragikusan ér véget, Pia vőlegénye Vincenzo meghal, ám az fiatalabb testvére készen áll, hogy feleségül vegye a gyönyörű nőt és másban is a fivére helyébe lépjen...

A történet olvastatja magát, remek hangulatú, tényleg ott érezzük magunkat a tomboló tömegben, vagy épp a lovak körül sürgölődünk. A politikai összeesküvés van a középpontban, ezt próbálja az igen furcsa szövetség megakadályozni. Persze a szerelmi szál sem elhanyagolható. Itt meg kell említenem, hogy igen elgondolkodtató volt azt olvasni, hogy egy ilyen városban, ahol körzetek leginkább önmagukhoz hűségesek, milyen a helyzete egy fiatal nemesi lánynak. Pláne ha a kedves édesapa magasabbra tőr, mint kellene. Mert hogy egyszer olyan férjet néznek ki neki, akihez ilyen-olyan okokból hozzá kell menni...nos ez többször is előfordult már a történelemben. Na de hogy a haláleset után rögtön a kistesóhoz adják hozzá? Tiszta egyet fizet, kettőt kap akció...na de komolyra fordítva a szót, nem irigyeltem a kiszolgáltatottságáért.

Ha a végét tekintjük, amolyan tündérmesés a történet, mert győzedelmeskedik a jó, a gonosz pedig végül elnyeri méltó büntetését. Ami ellen nem volt ellenvetésem, mostanában sok szomorú könyvet olvastam, de ha az előzményeket nézzük, akkor egy sokkalta drámaibb befejezést is ki lehetett volna hozni. De ha nem, hát nem. Legalább gyermeki énem elégedetten gömbölyödhetett össze a lelkem mélyén, hogy a könyvben azért mégiscsak győzhet a jó.

Tetszett, hogy az olasz szavak jelentései az oldal alján lábjegyzetben voltak, és nem kellett mindig hátulra lapozni. (Mellesleg muszáj lesz megtanulnom olaszul.)
És a lópatkolás, ápolás néhány lépését is sikerült megtanulni. Mindig csodálattal figyeltem ezeket a gyönyörű lényeket, és a könyvben olyan szeretettel beszélnek róluk. (Azt hiszem lovagolni is meg kellene tanulni...)
Az irodalmi utalásokért pedig külön piros pont! Érdekes volt, ahogy összekötötte a dolgokat a könyvben, a múltat és a jelent. Ötletes megoldás.
Hogy történelmileg mennyire hiteles, nos azt nem tudom. De ha nem feltétlenül fontos, hogy ilyen szempontból is pontos legyen, akkor szerintem nem lesz gond az olvasásával.

Ajánlom egy alkalomra, amikor gyorsan akarunk haladni egy könyvvel, vagy csak egyszerűen kikapcsolódni a mindennapi kerékvágásból.

Kiadó:I.P.C Könyvek Kft.
Oldalak száma: 324

2012. március 3., szombat

Titkok és életek

Kate Morton: Felszáll a köd
5/5

Újabb kedvenccel gazdagodtam, mikor a végére értem ennek a történetnek. Pedig a fülszöveg alapján egy egyszerű családregényt vártam, némi szerelmi keveredéssel megspékelve. Volt persze ez is, de nem csak erről szólt a regény.
Számomra megelevenedett, és én beléphettem, a regény alakjaival együtt sétáltam, lélegeztem.

Mindig is érdekeltek a régi, nagy hatalmú családok, melyek előbb-utóbb kénytelenek a haladással szembesülni. A Hartford család cseppet sem vidám múltjába nyerünk bepillantást főleg Grace emlékein keresztül, aki szolgálólány, majd komorna volt a családnál. Mindössze 14 évesen kerül a házhoz, ahol megismerkedik a gyerekekkel, David-el, Emmeline-l és Hannah-val. Utóbbival egykorúságuk és valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag különleges kapcsolat alakul ki, mely egész életén keresztül elkíséri őket.
Grace 98 évesen éli újra a régmúlt emlékeit, amikor is egy fiatal nő felkeresi, hogy segítségét kérje a készülő filmjéhez, melyet erről a családról, pontosan életük egy bizonyos eseményéről készít. És az eltemetnek hitt titkok ismét felszínre kerülnek.

Tetszett az a sajátos hangulat, ami az egészet belengte. Hogy ez a kor miatt volt-e, amiben játszódott, vagy hogy egy ember személyes emlékein keresztül lettünk beavatva, nem tudom. Az biztos, hogy az első 100 oldal után csak úgy falni kezdtem a könyvet. Remekül megalkotott világba csöppenünk, ahol még viszonylag élesek a határok az úr és a cselédség között, majd ez a határ egyre jobban eltűnik, és ezt bizony mindkét oldal nehezen fogadja el. Bepillantást nyerünk abba is, hogy a háborúból visszatért férfiak milyen nehezen találtak - már ha visszataláltak - a "normális" kerékvágásba.
Több komoly gondolat is felmerült bennem, az olvasás közepette, mind a háborúról, mind arról, hogy néha milyen nehéz a kötelesség és kötelezettség valamint a vágyaink között választani, és akkor milyen nehéz lehetett. Na meg fejet hajtottam az írónő előtt, ahogy minden részletre odafigyelt, mert a végén rá kellett jönnöm, hogy bizony minden mindennel összefüggött. Még azok az apró dolgok is, amiknek nem szenteltem különösebb figyelmet.

Igazából ajánlani tudom mindenkinek, mert oly sok minden ötvöződik benne, hogy szerintem bárki talál neki tetsző vonulatot. De arra fel kell készülni, hogy a történet nem tündérmese, itt nem feltétlenül fogjuk megkapni a boldog véget. Sőt...de ettől talán még jobb is.

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 598