2013. május 26., vasárnap

Könyvhétre készülve

Közeledik a 84. Ünnepi könyvhét, amire nem csak az olvasni szerető emberek készülnek nagyon, de a kiadók is. Már rengeteg cím és borító került nyilvánosságra, és lehet hizlalni a pénztárcákat, készíteni a polcokat, és a serpákat, a könyvszállításra. Ennyi könyvet mindet megmutatni igen csak szép teljesítmény lenne, így csak párat mutatnék meg az elkövetkező napokban, amik az érdeklődésemet felcsigázták.

A korábbi, könyvek, amiket várok bejegyzésből az Ad Astrás Jessie Lamb testamentuma, az Ageve: Ezüstgolyó, és Fumax Az elfek tornya kötet, ami már biztosan így-vagy úgy, de a polcomon fog landolni. Ehhez még jöhetnek:

Geopen kiadó: Anthony Capella: A kávék költője
"London, 1896. Robert Wallis pénztelen és gondtalan világfi. Amikor egyéb bevételi lehetőség híján Samuel Pinker londoni kávénagykereskedő szolgálatába áll, nem sejti, hogy élete egyszer és mindenkorra megváltozik. A költői babérokról csak álmodó, de a szavakkal jól bánó fiatalembertől azt várják, hogy Pinker lányával, a szenvedélyes Emilyvel együttműködve fogalmazza meg és kategorizálja a különböző kávék ízeit.
Ez a váratlan feladat átfogó érzéki, érzelmi és – az események alakulása folytán – tényleges utazásra indítja hősünket, melynek során a kávék költője a kávé különböző ízei mellett mindenekelőtt önmagát fedezi fel."


 Delta Vision: Ta-mia Sansa: A menekülés éve
"A XXII. században az emberiség több álma is valóra válik: létrejön az Egyesült Országok Szövetsége, amely a világ összes államát egységbe tömöríti, és megtörténik a kapcsolatfelvétel egy értelmes idegen fajjal is. Úgy tűnik, az emberiség beléphet az aranykorba, de ez csak a látszat. A Szövetséget üzleti érdekek kusza hálója szövi át, és a vezetők legtöbbjének egyetlen célja van: mindenkit engedelmes bábbá formálni.
Ebben a világban éli a gazdag, unatkozó feleségek felszínes mindennapjait Sandra Manul, akiről csak kevesen tudják, hogy valójában a múltja elől keresett menedéket a magas rangú Ítélő, James mellett. Miközben az árnyak, amelyek elől elfutott, utolérik, olyan döntéseket kell meghoznia, amelyek nem csak a saját, hanem az egész emberiség sorsát megváltoztatják."

 Gabo kiadó: Robin Sloan: Penumbra úr nonstop könyvesboltja
"A Nagy Recesszió kiveti pályájáról Clay Jannont, a kezdő San Franciscó-i webdizájnert – hogy a véletlen szerencsének, a puszta kíváncsiságnak és a majmokéval vetekedő létramászási tehetségének köszönhetően Penumbra úr nonstop könyvesboltjának éjszakai műszakjában kapjon új állást.
De néhány nap múltán Clay gyanítani kezdi, hogy ez a bolt még annál is rejtélyesebb, mint amit az elnevezése sugall. Kevés vevő jön, de ők visszatérően, és ők sem vásárolnak semmit, hanem obskúrus köteteket „kölcsönöznek ki” az üzlet eldugott sarkaiból, valamilyen bonyolult, régóta fennálló rendszer szerint, amelyet a gnómszerű Penumbra úr irányít. Lehet, hogy a bolt csak fedőszerv?
Clay hamarosan belekezd a vásárlói szokások átfogó elemzésébe, és a barátait is bevonja a felderítő munkába. Ám amikor Penumbra úr elé tárják a felfedezéseiket, kiderül, hogy a titkok messze a könyvesbolt falain túlra vezetnek."


Lesz még más is, majd még szedegetem őket össze, de addig is érdemes a kiadók honlapjait nézegetni, hátha mást is találtok még magatoknak. :)

Ageve hírek


Nexus 6, másolatok, Deckard, Rachel... A nevek ismerősek, a hír pedig igaz: a hatalmas érdeklődésre való tekintettel ismét utánnyomjuk Philip K. Dick korszakalkotó regényét, amely alapját képezte Ridley Scott kultfilmjének, a Szárnyas fejvadásznak. A kötet számos sci-fit kedvelő generáció meghatározó darabja, és úgy tűnik, hogy még mindig nagy igény van rá, így ez most remek alkalom lehet azoknak, akik még nem olvasták. Hosszú idő után kerül ismét bolti forgalomba a mű.

A megjelenés valamikor május végén, vagy június első napjaiban várható.

2013. május 24., péntek

Indigó nyár

Antje Barendererde: Indigó nyár

5/5

"„A legelső pillanattól kezdve éreztem, hogy tele van titkokkal, amelyeket sötét mélyén rejteget. Az óceán beszélt hozzám. Ki vagy? – kérdezte.
– Smilla – suttogtam, és hirtelen sós könnyeket éreztem a számban.”
Magányos strand a Csendes-óceán partján, egy hely, amelyet megtölt a varázslat. Smilla számára ez La Push. A cserediáklány és barátai az indiánrezervátumban állítják fel sátraikat. De miért viselkedik Conrad, az egyik helyi fiatal, ilyen ellenségesen a szörfösökkel? Mit titkolhat Alec és Josh, akik már egy évvel ezelőtt is voltak itt?
Egy sorsdöntő fordulat nyomán Smilla a titokzatos Conradot egy egészen más oldaláról ismeri meg, és beleszeret. Amint ez a többiek számára is nyilvánvalóvá válik, hirtelen jeges hangulat uralkodik el a csapaton, Smilla pedig megtudja, mi is történt valójában az előző nyáron."


Nem tudom, mi fogott meg a könyvben, kint volt az ajánlós polcon, és egyszer csak a kezembe került.
Még sosem voltam a tengernél. És nehezen tudom magam elképzelni a szörfdeszkán :D. Ennek ellenére tetszett a könyv, mert nem csak arról szól, hogy egy csapat tini elmegy 3 hétre egy szörfparadicsomba.
Itt sokkal mélyebb áramlatok is folynak, amik magukkal tudnak rántani.
A kedvencem Smilla volt (már a neve is elvarázsolt), aki leszámítva egy-két esetet, végre úgy viselkedik, mint egy 16 éves lány, aki az idősebb haverok előtt be akar vágódni, de mindeközben keresi a maga útját is.
A többiek sem igazán idegesítettek, csak nem sikerült őket igazán megkedvelnem. Tipikusan az a csapat, aki előtt én ennyi idősen láthatatlan lettem volna.
Conrad...nem lehet könnyű elviselni, tovább lépni egy testvér elvesztésén. Aztán még ott van az a zsigeri ellenszenv, ami az indiánok és a fehérek között feszül. Mégis, szimpatizáltam a sráccal, mert meglepően éretten viselkedett.

Egészen komoly olvasmány, annak ellenére, hogy első ránézésre ezt nem gondolná az ember. Elgondolkodhatunk azon, mit vagyunk hajlandóak megtenni azért, hogy mások befogadjanak, vagy ne tartsanak gyávának minket. Hogy képesek vagyunk-e a gyűlöletet lerázni magunkról. Elfogadni azt a tényt, hogy mi magunk vagyunk a hibásak és nem bűnbakot keresni. És persze a szerelem, szex, útkereseés kérdéskőre sem elhanyagolható.

Azt hiszem inkább a szereplők korosztályának ajánlanám a könyvet, de mindenki nyugodtan olvassa.

Kiadó: Pongrác
Oldalak száma: 416

Vigyázzatok anyára

Kyung-Sook Shin: Vigyázzatok Anyára!

3/5

"Amikor a 69 éves Szonjo (So-nyo) elszakad férjétől a szöuli metróállomás forgatagában, családja kétségbeesetten indul a keresésére. Mégis, ahogy a régóta lappangó titkok és a személyes sérelmek szépen lassan napvilágra kerülnek, mindenkiben felmerül a kérdés: vajon mennyire ismerik az asszonyt, akit anyjuknak neveznek?
A szívhez szóló hangokon, a lány, a fiú, a férj és az anya szemszögéből elmesélt történet egyszerre nyújt hiteles képet a mai Koreáról és egyetemes betekintést a családi szeretet témájába."


Figyelemfelkeltő borító, érdekes fülszöveg, és az esetek felében az aranypöttyös könyvek tetszenek, így hát neki álltam keresni ezt a kötetet. Könyvtárból hozzájutván olvasni kezdtem...nem is tudom, hogy csalódtam-e vagy sem. Ilyennek képzeltem, és még sem.

Mikor az olvasó bekapcsolódik a történetbe, Szonjo már eltűnt, és a család szórólapokkal, rendőrséggel együtt keresi. Mindeközben a családtagokon keresztül egy-egy oldalát látjuk az édesanyának, aki többet akart a gyerekeinek, mint ami neki jutott. Azt hiszem ez olyan törekvés, ami minden szülőben meg van. A gyerekemnek ugyanolyan, sőt még jobb legyen, mint nekem volt. S mi, akárcsak ebben a történetben, hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy ezt a jólétet vajon mennyi lemondással, fájdalommal kísérve kapjuk meg.

Ami olvasás közben nagyon zavart, az a narrációs hang volt. Néha egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy most az adott családtag gondolatait hallom, az édesanya gondolatait hallom?
Igazából egyikről sem tudunk meg olyan sokat, mert mire belehelyezkednénk az ő életébe, jön egy újabb nézőpont váltás, és újabb testvér életét látjuk meg. Nem is igazán tudtam letenni a voksomat egyik mellett sem, egyszerűen nem lett olyan, aki közel került volna hozzám.
Mindezek mellett egy olyan világot mutat be, ami nagyon távoli tőlem, nem csak azért, mert nem egyazon országban élünk, hanem mert én ezt a fajta szegénységet, a háborút nem éltem át. Nem is szeretném.

Pedig nem lett volna ez rossz könyv. Érdekes alapötlet. Mert tulajdonképpen mi mit tudunk, látunk a saját édesanyánkról/ból? A vigyázó szülőt, a mellettünk kitartó párt...de hol marad az ember? A lány, gyermek, nő, akinek álmai voltak? Vajon miről mondott le értünk?
Jó, remélhetőleg ennyire nem tragikus a helyzet, és érték/érik örömök most is, családban. De azért én kíváncsi lennék, milyen lehetett 30 évvel ezelőtt. És vajon az az énje mit szólna a mostanihoz?

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 246


Egy kis segítség sosem árt

Catherine Ryan Hyde: Számíthatsz rám!

4/5

"Billy, az egykori ígéretes táncos már évek óta nem hagyta el a lakását. Valósággal retteg az emberektől, szavak nélkül éli az életét a négy fal között. Egészen addig, amíg egy napon az alatta lévő lakásban lakó Grace be nem toppan az életébe, hangosan és visszafordíthatatlanul. A tízéves kislány tudja, hogy az anyukája szereti őt, de a drogokat is. Ezért csak úgy tud megmenekülni attól, hogy a gyermekvédelmi hivatal nevelőszülőkhöz adja, ha az anyukája ismét tiszta lesz és az is marad. Ehhez viszont el kell tőle venni azt, amihez a legjobban ragaszkodik. Ám a terv megvalósításába a ház minden lakóját be kellene vonni, ami egyáltalán nem egyszerű, mivel valamennyien magányosak, akik a saját életükkel is nehezen néznek szembe. Grace-nek azonban lehetetlen ellenállni. És erről az olvasót is meggyőzi ez a imádnivaló regény."

Ezt a kötetet is már vagy egy éve kinéztem magamnak, de vagy nem volt meg a könyvtárnak, vagy ki volt kölcsönözve. Miért mindig azt a könyvet akarják olvasni, amit én? :D De végül csak sikerült bent lelnem. Kellemes, elgondolkodtató szórakozás volt olvasni. De valami nekem még hiányzott belőle...

Vegyünk egy nem éppen túl jó negyedbeli lakóházat, ahol a szomszédok évek óta ismerik, pontosabban nem ismerik egymást. Látják a másikat néha, odaköszönnek reggel, vagy este, és élik a saját életüket. Mint mi. Mi az, ami megváltozik? Egy 10 éves lány az, Grace, aki kedvéért a ház összefog, és az emberek elkezdenek szembenézni félelmeikkel, kitőrni a falaik mögül, tágítani a határaikat. Van, aki egyszerűen csak öreg, van aki fél a tág terektől, más a bőrszíne miatt van megkülönböztetve. És mégis, mindezen problémák elhalványulnak, amikor összefognak, hogy a lány édesanyját leszoktassák a drogról. De mi történik akkor, ha ez nem is olyan könnyű, mint gondolták?

Kicsit utópisztikus a dolog, hogy hip-hop mindenki elkezd szembenézni a problémáival, és nagyjából meg is oldja őket. Tény, hogy az embert motiválni kell, mert különben mindent ráhagy, mert ugye lesz még idő, na meg kényelmesebb is. És végülis a legtöbb ember szeret jót tenni, még ha csak kicsiben is. Mégis, mindezt elnéztem volna neki, de néha Grace nem a korának megfelelően viselkedett, ami engem mindig nagyon ki tud ugrasztani a történetből. Értem én, hogy egy ilyen anya mellett a gyerek hamarabb felnő, de most akkor vagy gyermekien ártatlan, vagy érett legyen gondolkodásilag, ne ugrabugráljon a kettő között, ugyanazon vonalon, ha lehet.

Ezt leszámítva nekem végülis tetszett. Sikerült érdekes szereplőket alkotnia, nekem kedvencem Billy volt :). Nem lehet könnyű az élet, egy ilyen fóbiával. És emelem kalapom, h megpróbálta legyőzni.
Akit nem igazán kedveltem meg, az az édesanya volt. Már azt is nehezen nyeltem le, hogy gyerek mellett nem próbál meg jobban küzdeni a szer ellen. De hogy aztán még a lányt is elzárja a barátai elől? Kedvem lett volna megcsapkodni valami nehéz tárggyal, hogy ébresztő, ezzel nem fogod a lányod szeretetét, bizalmát visszaszerezni.

Hm...milyen jó volna, ha nekem egy olyan szomszédom lenne, aki spanyolul tanítana meg beszélni. Amúgy ezt is ötletesnek tartottam, hogy mindenkitől tanult valamit, kapott valamit Grace. Szép külsőt, figyelmet, idegen nyelvet, tánc tudást, biztonságot....olyasmiket, amiket mi is megkapunk, csak általában a családtól. Ha azt nézzük, a lakóház is lehetne egy nagy család, csak túlzottan félünk, és túlságosan bezárkóztunk a mai világban, még azok elől is, akiktől csak egy fal választ el.

Ajánlani tudom, kicsit nevetős, kicsit komor, de alapvetően szórakoztató olvasmány.

Kiadó: Pioneer
Oldalak száma: 360

2013. május 21., kedd

Húgom nyomában

Rosamund Lupton: Drága Tess!

5/5

"A „Drága Tess!” idehaza a tavaly ősszel indult – és máris több sikerkönyvet listáján tudó – Carta Light-sorozat részeként jelenik meg. Elbeszélője a New Yorkban élő angol Beatrice, akinek vasárnapi ebédjét riasztó hír szakítja meg: édesanyja telefonál Londonból, és közli, hogy Tessnek, Beatrice húgának néhány napja nyoma veszett. A „Drága Tess!” óriási sikerének legfőbb titka az, hogy a regény egyszerre feszültségteli, érzelemgazdag családi dráma és fordulatos, gyomorszorítóan izgalmas detektívtörténet, e két eleve népszerű műfaj igen eredeti és páratlanul ügyesen kivitelezett ötvözete."

Lupton-nal már ismerősek vagyunk, olvastam tőle könyvet, ami nem volt rossz a maga nemében, de...nem is volt olyan hű. Ennek ellenére már hónapok óta kajtatom ezt a könyvet a könyvtárban, és végül kitartásom megjutalmazott. És azt kell mondanom, megérte.

Ez a történet is egy csapással a mély vízbe dobja az olvasót, mert megtudjuk Beatrice az egyik fontos eleme a húga gyilkosának tárgyalásában. Na de, hogy jutottunk el idáig?
Szerencsére maga Bee az, aki minden nap felidézi nekünk a történtek egy kis részét, amik egy telefonhívással kezdődtek, s ő megtudta, hogy eltűnt Tess.

Tetszett, hogy váltakozott a múlt és a jelen, és mindkettőből egyszerre csak kis adagokat kaptunk. Meglepő módon mind a két vonal lefoglalt, és vártam a folytatásokat. A nyomozást, azt, ahogy lépésről-lépésre derül ki, miért kellett valakinek ennyire fiatalon, gyermeke elvesztése után meghalnia, és azt, ahogya Beatrice élete is megváltozott, és ő maga is.
Nekem az új Bee sokkal szimpatikusabb volt, mint a régi, pedig sok tekintetben én is hozzá hasonló vagyok. Lehet, hogy pont ezért? Én is szeretem, ha minden előre kiszámítható módon történik, s bár vágyom, egyben félek is a spontaneitástól. És habár nem mindig tökéletes a kapcsolat a testvéremmel, egyetlen percre sem tudom azt elképzelni, hogy megszűnjön létezni. Nem tudom, én lennék-e ilyen kitartó, mint a főhősünk, és szembe mennék-e a világgal. Lehet. Talán.
Tess alakja, már amennyire kirajzolódik a nyomozás közben az, aki lenni szeretnék. Egy életvidám, mindig mosolygós, az élet szépségeit mindenben meglátó fiatal nő.

A nyomozás. Míg az Azutánban nem éppen ez a rész volt az erőssége a történetnek, itt lehengerelt. Alapvetően érdekes problémát feszeget, mert persze ki ne szeretné, ha a jövőben nem lennének öröklődő genetikai betegségek, amik gyermekeink életét veszélyeztetnék...másrészről viszont az emberiség bármit is akar jóként feltalálni, valahogy mindig rosszra sikerül elsőnek használni. És a genetika az, amivel nem lenne szabad viccelni.
A gyilkos számomra komoly meglepetést jelentett, őt aztán nem vártam volna. Na ilyen egy jó krimi. A legvégéről pedig ne is beszéljünk...akkorát pislogtam, miközben az államat a földről próbáltam felvakarni, hogy csak na. Egyszóval hatalmas pozitív csalódás volt nekem a könyv.

Kiadó: Cartaphilus
Oldalak száma: 368

A történelem nem áll meg, irány a II. világháború

Ken Follett: A megfagyott világ (Évszázad-trilógia 2.)

4/5

"A megfagyott világ ott veszi fel a történet fonalát, ahol az 1. kötet abbamaradt: az öt – amerikai, német, orosz, angol és walesi – család egymásba fonódott életét ismerhetjük meg a Harmadik Birodalom felemelkedésével kezdődő, majd a spanyol polgárháborúval és a második világháború nagyszabású drámáival folytatódó, az amerikai és az orosz atombombák felrobbantásáig tartó időszakban. Vagyis az 1930-as évek elejétől 1946-ig.
A német apától és angol anyától született Carla von Ulrich egyszeriben úgy érzi, maga alá temeti a náci árhullám; óriási bátorságról tanúskodó és szomorú következményekkel járó tettre szánja el magát… Woody és Chuck Dewar, a titkokat rejtegető két amerikai fivér is ki akarja venni részét a fasizmus elleni harcban, egyikük Washingtonban, a másikuk pedig a Csendes-óceán véráztatta dzsungeljeiben… Lloyd Williams, az angol diák a spanyol polgárháború tűzkeresztségében eszmél rá, hogy a kommunizmus ellen ugyanolyan elszántan kell harcolnia, mint a fasizmus ellen… Daisy Peshkovot, az Amerikában élő milliomoslányt kizárólag a népszerűség és az élvezetek hajszolása érdekli, amíg a háború meg nem változtatja az életét, nem is egyszer, hanem kétszer is, miközben unokabátyja, Vologya olyan pozíciót harcol ki magának a szovjet hírszerzésen belül, amely az háború kimenetelére hatással lesz."

Miután az első részt élvezettel olvastam, evidens volt, hogy ezt is lekönyörgöm barátom polcáról. Oda is adta, bár nehezményezte, hogy előbb olvasom el a könyveit, mint ahogy ő hozzá jutna egy kis időhöz az olvasáshoz...de legalább nem hagyom, hogy magányosak legyenek a kis drágák. :D.

Ahogy a fülszöveg is mondja, a második kötet az előző végénél veszi fel a fonalat, és ismét az 5 család életét követhetjük nyomon, bár ezúttal inkább gyermekeik tettein keresztül.
Nagy könnyebbség ez, mert sokkal hamarabb sikerül mindenkit betájolnom, és megjegyeznem, mint az első kötetben. És így több időm volt megkedvelni is őket.
Carla, Woody, Lloyd, Daisy mind-mind közel került hozzám, és szurkoltam, hogy ilyen törékeny, és ingatag háttérben is megtalálják a boldogulást, a békét. Azt hiszem, ez utóbbira még várhatok egy darabig.
Természetesen megvannak azok az alakok is, akiket nem kedveltem, Bubi, Vologya, Greg oylan alakjai a történetnek, akik kellenek bele, ezt még én sem tagadhatom, de csak kelletlenül fogadom el.

Életek, remények, álmok egy ilyen zűrzavaros korszakban. Az első kötetben valahogy erősebbnek éreztem mind a különböző politikai irányzatok bemutatását, mind a történelmi pillanatok erős hatását. Míg ebben a kötetben inkább a családok, és a velük megesett dolgok kerültek előre. A két főbb irányzat persze itt is be van mutatva, és a fontosabb pillanatokat itt sem lehetett az ágy alá söpörni, nekem még sem voltak oly erősek.
De nem kell félni, annak ellenére, hogy ezzel a kötettel is embert lehetne ölni, egy pillanatra sem éreztem azt, hogy unatkoznék, vagy elkalandoznának a gondolataim olvasás közepette.
Nagyon erős az író ha karakterek megformálásában, és hangulatteremtésben kell jeleskedni, és engem már csak e kettővel is a regényhez tapasztott.

Egy nagy problémám van csak...miért kell még ilyen sokat várni a folytatásra?

Kiadó: Gabo
Oldalak száma: 932

Vámpírok az iskolában, avagy a Vámpírakadémia

Richelle Mead: Vámpírakadéma (Vámpírakadémia 1.)

4/5

"A világsikerű sorozat első kötetében Lissa Dragomirt és Rose Hathawayt két év bujkálás után elfogják és visszazsuppolják a Montana erdőségeinek mélyén megbúvó Szent Vlagyimir Akadémia vaskapui mögé. A vámpíriskola a mora uralkodói családok és dampyr testőreik számára szolgál oktatóhelyül. Az akadémia falain belül a két lánynak különböző viszálykodással, rosszindulatú pletykákkal, tiltott szerelemmel és fenyegetésekkel kell megbirkóznia. De mindketten tudják, hogy a legnagyobb veszély a kapukon kívülről leselkedik rájuk."

A sorozatot már annyian dicsérték, hogy végül felkerült az olvasni szeretném listára, és végül csak sikerült kézhez kaparintanom magát a könyvet is. Mit ne mondjak, én mondjuk a borítótól nem ájultam el, de ez nem jelenti az, hogy a belbecs is rossz lenne, nem igaz? És végülis nem is volt annyira rossz.

Nem nagyon cicáznak velünk, kapásból belecsöppenünk abba a jelenetbe, ahogy Rose-t és Lissa-t végre megtalálják, és visszaviszik az akadémiába. A szegény olvasó meg csak kapkodja a fejét, és próbálja kitalálni, ugyan miért is szöktek meg a lányok? Miközben ilyen-olyan módon cseppentgeti nekünk az információkat az írónő, mi megismerjük a hierarchiát az iskolában, a morák és a dampyrok között egyaránt, egy-egy pillanatra a teljes világ felépítésébe is betekintést nyerünk, de ezek nem túl hosszúak, s lassan de megismerjük a főhősnőket is. Ami nem hátrány, mert valljuk be, nehéz valakiért úgy izgulni, ha azt se tudjuk ki fia-borja.
Viszont bajban vagyok...ugyanis nekem egyik lány sem lett a kedvencem. Sem Lissa, sem Rose nem került olyan közel hozzám, mindig tettek, mondtak valami olyat, ami számomra visszatetsző volt, vagy nem értettem. Úgyhogy rajtuk még dolgozni kell.
Dimitrij, ő az elejétől kezdve egész szimpatikus volt, csak már megint ez a kapásból szerelembe esünk egymással szál zavart be egy kicsit. Mindenesetre, ha nekem is ilyen tanárom lett volna, lehet hogy nagyobb lelkesedéssel készültem volna a tesiórákra. :D

Ami viszont tetszett, az a világ felépítése, remélem ezekről a dolgokról és a lányok közti kapcsolatról még többet is megtudunk majd a sorozat későbbi kötetei során. És a csavar a végén. Sok mindenkire gondoltam rossz fiúnak/nőnek, de rájuk, rájuk nem. Emelem kalapom.

Ha kíváncsi vagy egy vámpíros történetre, de nem egészen a csillámporokra vágysz, nem zavar ha kicsit több benne a komor rész, akkor azt hiszem ajánlani tudom a könyvet. Első kötetnek jó, mert felkelti az érdeklődést, és hoz egy olyan szintet, ami nem veszi el az ember kedvét a folytatások olvasásától. Azt hiszem levadászom a többi kötet is lassacskán.

Kiadó: Agave
Oldalak száma: 236


2013. május 11., szombat

Könyvek, melyek kedvencek lehetnek


Nos igen, ez a fajta bejegyzés jó rég frissült utoljára. Na de most vészesen közeledik a könyvhét, és a kiadók is bizony nagyon készülődnek. Lássunk hát néhány várható történetet:

Laurell K. Hamilton: Ezüstgolyó
Az Anita Blake-sorozat 19. része
Anita Blake élete lecsendesedett, majdnem normális hétköznapjait éli St. Louis-ban – már amennyire normális hétköznapokat élhet egy hivatásos vámpírhóhér és szövetségi rendőrbíró -, amikor egy vámpír a múltból bejelentkezik. Minden Sötétségek Anyját elméletileg elpusztította egy robbantásos merénylet.
Ugyanakkor hogyan lehetséges elpusztítani egy vámpírt, aki megteremtette magukat a vámpírokat? Meg lehet ölni egy istent? Eddig nem sikerült, és most ez az isten, pontosabban istennő, úgy érzi, eljött a nap, hogy végre hatalmába kerítse Anitát és Amerika összes vámpírját.
Minden Sötétségek Anyjának tetteit az vezeti, hogy szentül hiszi: Jean-Claude, Anita és a vérfarkas Richard Zeeman triumvirátusa elegendő hatalmat ruházhatna rá, hogy ismét testet ölthessen, és megvethesse lábát az Új Világban. Csakhogy a test, amire a fogát feni, már foglalt…


 A TITKOT EGY TORONY REJTI.
A SZÖRNYETEG LEGYŐZHETETLEN AKADÁLY.
A MEGOLDÁS MOST IS A KÉT TOLVAJ.
Amikor egy nincstelen fiatal nő felbéreli Royce-ot és Hadriant, hogy segítsenek megmenteni távoli falucskáját egy ismeretlen éjszakai támadó portyázásaitól, hőseink újra a varázsló Ezrahaddon bűvkörébe kerülnek. Míg Royce az ősi elftorony rejtélyét próbálja megfejteni, Hadrian megkísérli felkészíteni a falu népét a láthatatlan gyilkos ellen. Ismét egyszerű kardlopással kezdődik minden, ám a szokás szerint az események sűrűjébe csöppenő kalandoraink az Elan jövőjéért folyó harc kulcsfiguráivá válnak…


 Asszonyok és lányok milliói halnak meg, amikor egy terhes nőket támadó vírus elszabadul, és az emberiség sorsa is kockán forog. Isten keze, vagy a tudósok hibája? Az emberi sötétség és pusztítás gyümölcse? Jessie Lamb egy hétköznapi kamaszlány különleges körülmények között: miközben világa összeomlik, idealizmusa és bátorsága arra sarkallja, hogy megtegye a szükséges, hősies lépést, és hozzájáruljon az emberiség megmentéséhez. Vajon Jessie valóban hős? Vagy, ahogy az apja tart tőle, könnyen befolyásolható csitri, aki fel sem fogja tettei következményét? A Jessie Lamb testamentuma a közeljövő, biológiai terrorizmus által visszavonhatatlanul megváltozott világát mutatja meg, és egy rendkívüli fiatal lány döntésének folyamatát, aki a gyermekkorból kilépve azért küzd, hogy az élete – és talán a halála – értelmet nyerjen.

Boszorkány és halandó egy háborús világban

Pataki Tamara: Ember a sötétben
4/5

Oké, kicsit meglepődtem, mikor rájöttem, hogy az írónő mennyivel fiatalabb nálam. Nem gondoltam volna. De azt kell mondanom, hogy ahhoz képest egy jó könyvet sikerült az olvasók elé tárnia.

"Az első világháború árnyékában egymásra talál a fiatal katonatiszt és a boszorkány. A férfit kétségek gyötrik, mert nem hisz az erőszakban, és nem osztozik a harc mámorában égő német vezetés elbizakodottságában. A nőt kérdések gyötrik, vajon miért irtotta ki az emberiség a boszorkányfaj nagy részét évszázadokkal ezelőtt, és lehet-e ennek ellenére szeretni őket, vagy jobb is, ha a nagy háborúban végképp elpusztítják egymást.
Hans és Babette szerelmének tragikus háttere az yperni gáztámadás, amelyben több mint százezer ember halt meg vagy vesztette el látását, ahogy a férfi is, aki így lesz ember a sötétben."


 Sosem fogom megérteni, miért szeret az ember háborúzni. Miért jó az, ha öljük egymást. Csak fájdalom, halál és veszteség. Ezt érzi Hans is, már pedig ez nem a legszerencsésebb érzés, ha az ember a fronton kénytelen szembenézni a végzetével. Amíg a téli szabadságát élvezi, találkozik Babette-l, s kettejük kapcsolata mindkettejük életét, gondolkodását formálja, miközben kénytelen magával a háborúval és annak okozataival szembenézni.

Őszintén szólva én Babette-t nem szerettem. Idegesített. Elhamarkodott döntéseivel, nézeteivel, amelyeket ripsz-ropsz megalkotott, anélkül, hogy jobban a dolgok mögé nézett volna. Végül persze fejlődik az alakja, látásmódja, de akkorra már nem tudta magát megszerettetni velem.
Hans sokkal közelebb állt hozzám. Nagyon sok gondolatával egyetértettem. S őszintén reméltem, hogy a végén megtalálja a boldogságát.

A kötet vékonyka, de nem csak ezért lehet gyorsan haladni vele. A történet ugyanis olvastatja magát, csupán néhol lassul be, de azokon túljutván ismét jól lehet haladni. Az elején nem egészen értettem, mit keres a történetben Marie, de a legvégére ez is kiderül.
A befejezésen kifejezetten meglepődtem, kicsit vidámabbra számítottam, de így sem volt rossz.

Kiadó: Alexandra
Oldalak száma: 224

Stef Penney: Gyengéd, mint a farkasok

2/5

Annak ellenére, vagy talán épp azért, mert már egy ideje szemezgetek a könyvvel, igen komoly csalódás volt, miután elolvastam. Tény, hogy a cím alapján nem egészen ezt vártam. De még így is megbékéltem volna, ha élvezhető lett volna számomra a történet.Sajnos nem igazán jutottunk közös megegyezésre egymással...

"Kanada 1867
Ahogy a tél egyre szorosabban markolta Dover River elszigetelt települését, egy asszony élete legveszélyesebb útjára indul. Egy férfit brutálisan meggyilkoltak, a nő tizenhét éves fia pedig eltűnt. Az erőszak régi sebeket tép fel, és lángra gyújtja a kisváros mélyen ülő feszültségeit. Vannak akik meg akarják oldani a bűntényt, mások csak ki akarják használni. Hogy fia nevét tisztára mossa, az asszonynak nincs más választása, mint, hogy kövesse a halott férfi kunyhójától induló nyomokat, és északnak induljon az erdőbe, és az azon túli kietlen tájra…"

A fülszöveg egész kecsegtető. Egy izgalmas krimi. Aham. Nem.
 Vérre menő csatát vívtam azért, hogy csak 1 darab, egyetlen egy olyan szereplőt találjak a történetben, akitől nem ver ki a jeges víz, és nem akarok kapásból sikítórohamot kapni, miközben egy fűnyíróval döngetek át több soron a köteten….de nem. Nem sikerült. Itt mindenkit vagy utáltam, vagy olyan szinten hidegen hagyott, hogy ahhoz képest a történetben süvítő hideg szelek melegek. O.o Önző, irritáló, vagy épp a másik véglet, túl naiv és jótét lelkek élnek ebben a városban. Ráadásul annyira nincs mélysége a szereplőknek, hogy az valami hihetetlen. Egy-két koloncként odavetett jellemzés, és ennyi. Nem tudjuk meg igazán, hogy mit miért tesznek. Talán még leginkább a fiú tettei azok, amik meg vannak magyarázva.De a többiénél...inkább csak újabb kérdéseket vet fel az a kevés információ, amit a szerző ad nekünk.

Lépten-nyomon titokba botlunk, ami úgy a 19 milliomodik csavar után már unalmassá válik. Komolyan. Itt mindenkinek vaj van a füle mögött. Nem találunk senkit se, akit igazán sajnálhatnánk, szerethetnénk, mert két mondattal később rögvest kiderül, hogy valamit rejteget, valami sötétet. Na ne mond. Ebbe a városba csak akkor lehetett letelepedni, ha előtte a kedves jövendőbeli lakos bebizonyította, hogy van valami titka? Mi ez, valami defektes és pszichopaták gyűjtőhelye?

Ráadásul a szereplők csak nyavalyognak, és a történet ha ennél is lassabban haladna, akkor valószínűleg visszafele folyna. Fele ennyi nyafogás arról, hogy jaj, vajon miért nem szeret a fiam, férjem, házinyulam, és én ezt eddig miért nem vettem észre? elmélkedés részeket kihagyva még lehet, hogy arra is jutott volna idő, hogy az olvasó valami cselekményt kapjon.
Nincs az az isten, hogy én ezt a könyvet még egyszer elolvassam…:D.

Illetve, valaki mondja már meg, kire utalna a cím? Mert oké, hogy a farkasok többször is felbukkannak benne, de nah.

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 532

Lincoln élete, kicsit másként

Set Grahame-Smith: Abraham Lincoln a vámpírvadász

4,5/5

Bevallom, itt a borító fogott meg először. Olyan sötét, sejtelmes. És imádom ezt a kék-fekete színt. Úgyhogy azonnal lekaptam a polcról, és csak utána kezdtem el gondolkodni, vajon jó ötlet volt-e. Határozottan.
Nem tudom, a film milyen, nem láttam, de a könyv tetszett.

Abe, aki még gyermekként elveszíti édesanyját, egy nap megtudja édesapjától az igazságot. Nem betegség, vagy láz volt az, ami megfosztotta az anyai szeretettől. Nem. Hanem vámpírok. S a fiú bosszút esküszik.

Érdekes ötlet volt egy ennyire ismert történelmi alakot egy ilyen világba belehelyezni. Mégis, nálam bevált. Az életútján végig haladva olyan jól voltak beleszőve a sötétség eme lényeinek jelenlétei, tettei, hogy akár igaznak is vélhetném. Legalábbis amíg olvastam, elhittem, hogy igen, abban az időszakban bizony nem volt lehetetlen, hogy sötét éjszakán egy ilyen démonba botlani.
Szintén tetszett, hogy a vámpírok itt is alapvetően az éjszaka teremtményei, és csak az idősek azok akik, képesek a napot huzamosabb ideig elviselni. Mondjuk a napszemüveges ötlet kicsit furcsa volt nekem, főleg mikor a képeken a korabeli ruházatban álló hölgyek/urak némelyikén meglátjuk a napszemüveget. Na az, kicsit illúzióromboló volt számomra.
Abe és a gondolkodása, viselkedése nekem nagyon szimpatikus volt, kedveltem.
Ahogy azt is, hogy még a vámpírok is megosztottak, és egymással is háborúznak, és bizony nem egyszer emberekkel is szövetséget kötnek, vagy manipulálják őket, hogy saját céljaikat elérjék.
A vér, halál, erőszak előfordulása az oldalakon engem nem zavart, abban a korban ez szerintem amúgyis gyakori volt, szinte mindegy, hogy akkor vámpírok, vagy emberek teszik. De ha valaki nagyon nem bírja, nem biztos, hogy ezt kellene olvasnia.
Hangulat teremtés ötös, szinte magam előtt láttam az embereket, azt a világot. Kicsit sajnáltam is, hogy vége lett, és én kiszakadtam belőle. Viszont annyira nem ijesztő, hogy az ember ne tudjon aludni tőle. :).

Habár a lezárás végső kimenetelét sejtettem, még így is örültem neki.
S a könyv felkeltette az érdeklődésemet ama történelmi kor után, úgyhogy azt hiszem mást is fogok olvasni, ami az Észak és Dél háborúját taglalja.

Ha jól olvastam, akkor a könyvből készítették a filmet. Szóval ha valakinek a film nem tetszett, azért szerintem adhat a könyvnek egy esélyt. Engem meggyőzött. :)

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 362

Levelek Zoe-nak

Philip Beard: Kedves Zoe!- Egy kamasz lány naplója

4,5/5

Ezzel a könyvvel is úgy voltam, hogy blogok olvasgatása közben akadtam rá, és tett kíváncsivá. Végül szintén könyvtárból jutottam hozzá.

"A 15 éves kamaszlány leveleket ír a kishúgának, Zoe-nak, aki a 2001. szeptember 11-i New York-i terrortámadás ideje alatt halt meg. Levélírás közben megtalálja önmagát és helyét a családban, és feldolgozza húga halálát is. Hiteles könyv a fájdalomról, kamaszkorról és a sebek begyógyulásáról."

Tess gondolataiba, mindennapjaiba nyerünk bepillantást a levelein/ naplóbejegyzésein keresztül, amelyek mind kishúgának, Zoe-nak szólnak. Aki mindössze 3 évesen egy balesetben halt meg. S azóta bizony a család nehezen áll talpra. Mindenki megpróbálja kezelni valahogy a gyászt, a fájdalmat, a hiányérzetet. De vajon sikerülni fog együtt is tovább lépniük, vagy a család széthullik darabjaira?

El nem tudom képzelni, milyen érzés lehet, ha a testvéredet veszíted el. Nem is akarom megtapasztalni. Mert lehet, hogy a testvérek vitatkoznak, veszekednek, harcolnak egymással, de egyúttal véd és dac szövetséget alkotnak a világgal szemben, és ott vannak egymásnak, ha a szükség úgy hozza...s mindezt egyetlen pillanat alatt elveszíteni...
A könyv igazán jól közelíti meg ezt a komoly témát. Tess alakja szimpatikus, mert lehet, hogy követett és követ el hibákat, akkor is, valahogy megértjük, beleérezzük magunkat a helyzetébe. Hogy miért menekül el az édesapjához. Milyen kettészakító érzés lehet szerelmesnek lenni, miközben lehet, hogy még gyászolnia kellene.
Ami még különösen megfogott az, hogy a kisebbik lány érzéseibe is belepillantunk. Mert a család is mintha elfelejtette volna, hogy ő is van, ő is a kishúgát vesztette el.

Tényleg csak ajánlani tudom. Mindenkinek.

"Emlékszel, amikor azt mondtam, semmi sem változtat meg mindent? Azt hiszem, tévedtem. Egy apró momentum is megváltoztathat mindent. Sosem tudhatjuk, mi fog történni, és talán jobb is így."

Kiadó: Tericum
Oldalak száma: 216

J.D. Robb: Meztelenül a halálba

4/5

Nora Roberts írásaival úgy vagyok, hogy hangulat kell hozzájuk. Legalábbis a romantikus műveihez. Ám Olvasónapló bejegyzéseit nézegetve kedvet kaptam, hogy megpróbáljam a krimi műfaj keretein belül is, mit tud nekem nyújtani. Több hónapnyi várakozás után végre sikerült bent lelnem a könyvtárban a kötetet, és belekezdtem az olvasásába.

"Eve Dallas, a New York-i rendőrség hadnagya egy könyörtelen gyilkos után nyomoz. Tíz év tapasztalatával a háta mögött tudja, hogy ha túl akarja élni, csak az ösztöneiben bízhat. És minden figyelmeztetés ellenére belehabarodik Roarke-ba, egy ír milliárdosba – aki egyben gyanúsított is abban az ügyben, amiben Eve nyomoz. De a szenvedélynek és a csábításnak sajátosak a törvényei. Eve annak a férfinak a karjai között találja magát, akiről semmit sem tud – kivéve azt, hogy mindennél fontosabb számára a közelsége."

A történet egy sorozatgyilkos után nyomoz, aki a profi prostituáltak között szedi az áldozatait. Eve-nek nem elég, hogy rá kell jönnie ki a tettes, lehetőleg minél hamarabb, ugyanis a gyilkos igencsak sok mindent tud hősnőnkről, de még az első áldozat nagyapjával is meg kell birkóznia, ami nem egyszerű, tekintve hogy a papa szenátor, és mindent kézben akar tartani. Na meg persze ott van a gazdag, jó képű, és titokzatos Roarke, aki akár a gyilkos is lehet...

Igazából meglepően jó volt a könyv. Kellően izgalmas, és kifejezetten tetszett, hogy a nem túl távoli jövőbe helyezte el a történetet. Furcsa belegondolni, hogy mindaz, amit mi ma ismerünk, és használunk, netalán félünk tőle, az elkövetkező koroknak maximum érdekes lesz, egy ereklye, semmi több.
Eve elég kemény, talpraesett nő, de nem éreztem azt az erőltetést, amit néha lehet, mikor az író nagyon kemény és tökös főhősnőt akar nekünk írni. S minden keménysége, biztonságot nyújtó fala ellenére Eve is csak ember. Amit néha-néha mi magunk is megpillanthatunk.
Roarke aki szintén fontos szerepet kap, nekem kifejezetten tetszett. Pláne a tragikus hozzáállása a szabályokhoz, pontosabban azok betartásához. :D.
Viszont a többiek...nos nem annyira árnyaltak. Legalábbis én nem igazán éreztem őket annak. Például a szenátor egy felfuvalkodott, öntelt, hatalmának és pénzének tudatában lévő férfi, aki mindent és mindenkit irányítani akar...és ennyi. Semmi több.
Ami még nem tetszett annyira, hogy szinte ahogy meglátják egymást a férfival, rögvest vágyni kezdenek a másikra, mindent semmibe véve, s nagyon hamar ragaszkodni kezdenek egymáshoz. Szerintem egy ilyen kapcsolat sokkal több idő alatt alakulna ki.
De mindösszesen ezek voltak csak amik zavartak. Az igazi gyilkosra a legvégéig nem jöttem rá, úgyhogy elégedett voltam. Nincs annál rosszabb, mint mikor kb a 10. oldal után tudod, ki volt az elkövető.
 Azt hiszem keresni fogom a folytatásokat is.
Mondjuk a borítótól nem estem hanyatt :D.

Kiadó: Gold Book
Oldalak száma: 382