Lakatos István: Lencsilány
4/5
Kinek ne lenne ismerős a dalocska Lencsilányról? Kicsiként teljesen oda voltam érte. :) Így felkeltette az érdeklődésemet a könyv címe is. Na meg a borító, ami elég szokatlan hangulatot áraszt.
Könyvtárból hoztam kis, és egy óra alatt elolvastam. De nem egészen azt kaptam, amit vártam.
Mindösszesen 4 történet van benne, melynek főszereplője Lencsilány és Lencsibaba. Már maguk a mesék alapjai is olyanok, hogy nem feltétlenül adnám gyerek kezébe, és esti mesének sem ebből olvasnék fel. De nem lenne ez baj, végülis jó pár mese van a világon, ami kifejezetten felnőtteknek szól, ez is lehetne olyan. Ami nekem csalódást okozott, az az, hogy némelyik történet olyan befejezetlen érzést keltő. Nincs eleje, egyszerűen csak ott találom magam a helyzetben, és mire élvezni kezdeném esetleg, már le is zárul.
Hogy miért kapott mégis 4 pontot? A rajzokért, és a hangulatért. Mert minden ellenérzésem ellenére mégiscsak végig olvastatta magát a könyv.
Világéletemben rajongtam a sötét, morbid humorért, és ezt maradéktalanul megkaptam.
Ha a történetek még csiszolódnának, én biztosan vevő lennék még Lencsilányra.
Kiadó: Nyitott Könyvműhely
Oldalak száma: 47
Óh, ne mondjátok, hogy a Könyv ma nem kell, hogy a Könyvnél több az Élet és az Ember; mert a Könyv is Élet, és él, mint az ember – így él: emberben könyv, s a Könyvben az Ember." /Babits Mihály Ritmus a könyvről, részlet/
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lakatos István. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lakatos István. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. február 21., kedd
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
