4/5
"A fák nemcsak alkalmazkodni képesek a
környezetükhöz, de a magvaikban lévő örökítőanyag módosulásai révén
"nevelni" is tudják az utódaikat. Továbbadják nekik a megváltozott
környezeti viszonyokkal kapcsolatos tapasztalataikat, és így felkészítik
őket arra, hogyan birkózzanak meg a változásokkal.
Bámulatos
alkalmazkodóképességüknek azonban határai vannak. A fáknak napjainkban
égető szükségük van az ép közösségre, hogy párologtatással hűteni tudják
magukat, és esőfelhőket hozhassanak létre. Csakhogy mindezt
veszélyezteti az intenzív fakitermelés. Peter Wohlleben élesen
kritizálja az erdészeti lobbi, a fakitermelő ipar és a politika önző és
természetromboló döntéseit. Hangsúlyozza: nem várhatunk tovább, véget
kell vetnünk a pusztításnak. Ha a fákat békében hagyjuk, képesek
regenerálódni, és segíthetnek nekünk megküzdeni a klímaválsággal."
Korábban is olvastam könyvet a szerzőtől, így nem volt teljesen ismeretlen a stílusa és a választott téma sem. Ennek ellenére sok új információhoz jutottam, nem csak a német erdészet működését illetően, hanem a fák alkalmazkodására vonatkozóan is.
Gyerekként nehezen tudtam elképzelni, mit is csinál egy erdész a munkája során. Hiszen nem kell figyelni egész nap a fákat, azok nem csatangolnak el úgy, mint az állatok. Nos, tény, hogy nem mint "fapásztorokra" van szükség az erdészekre, de ettől függetlenül az ő munkájuk épp olyan fontos. Főként most, ebben a gyorsan változó világban.
De a könyvet olvasva az emberben valahogy nem teljesen pozitív kép bontakozik ki a napjainkban folyó erdészeti munkáról. Ami valahol igen szomorú, hiszen alapvetően az lenne a fő feladatuk, (gondolnám én naivan) hogy biztosítsák az egészséges erdők fenn maradását. Nyilván nem csak azért, hogy kirándulhassunk és megcsodálhassuk őket (ennyire naiv még én sem vagyok), hanem a faanyag biztosítása miatt is. Én az arany középutat választanám, de a leírtak alapján ez nem feltétlen valósul meg. Ilyenkor mindig elgondolkozom azon, hogy 1: vajon tényleg ennyire rossz a helyzet, vagy esetleg az adott személy a borúlátó, 2: illetve ha tényleg így mennek a dolgok, akkor vajon lesz-e még ideje az emberiségnek megtanulni, hogy ne csak a rövidtávú dolgokban gondolkozzon? (Nem biztos, hogy tudni szeretném a választ...)
A fák és alkalmazkodási képességeikről szóló részek viszont igazán érdekesek voltak. Ilyenkor mindig rádöbbenek arra, hogy mennyi mindent nem tudunk még a minket körülvevő világról és milyen sokat tanulhatunk egy-egy új kutatásból. Azt hiszem sokan hajlamosak vagyunk kicsit háttérbe szorítani a fákat, mert lássuk be a legtöbb állathoz képest lényegesebben lassabb és kevésbé látványos életet élnek. Nyilván élvezzük a gyümölcseiket, árnyékukat, az oxigént amit termelnek, de ennél jobban nem gondolunk bele feltétlen, mit is jelentenek a mi is és az ökoszisztéma számára. Pedig ha belegondolunk, pont a lassabb életmódjuknak köszönhetően mennyi mindent megtapasztaltak már a nagy "öregjeik". Mennyi változást, jó és rossz időt átéltek/túléltek. És teljesen logikus, hogy ezeket az információkat ők is elraktározzák, feldolgozzák és átadják az utódjaiknak. Még ha nem is úgy, ahogyan mi tesszük azt a saját életünk során.
Ha valaki szeretne ezekbe a metódusokba, kutatásokba bepillantani, nyugodtan vegye le a polcról ezt a könyvet. Nem mondom, hogy az olvasása után minden tudás is a kisujjában lesz az erdőkről, de biztos, hogy számos új dolgot fog olvasni. És talán más szemmel fog utána a fákra tekinteni.
Kiadó: Park Könyvkiadó
Oldalak száma: 256
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése