2013. február 26., kedd

John Scalzi: Szellemhadtest


Az író tavalyi évben megjelenő könyve is nagyon tetszett, de ez a második vitte a pálmát.
Star Trek sorozatokon nőttem fel (anyám legnagyobb elképedésére), és emiatt mindig örömmel olvasok egy-egy jól megírt regényt eme műfajban. És ez...ez tényleg jól megírt.

Nem feltétlenül szükséges az első kötet olvasása, de alapot ad, ezért (na meg mert az is jól megírt darab) ajánlom, hogy tartsuk a sorrendet.

Ebben a regényben a Szellemhadtest működésébe, felépítésébe, katonái gondolkodásába nyerünk bepillantást, aminek nagyon örültem, mert igencsak kíváncsi lettem rájuk. Érdeklődésemet teljes mértékben kielégítette az író.
Hősünk Jared egyike ennek a hadtest katonáinak, ám ő még a szokottnál is különlegesebb. Azért alkották meg, hogy egy áruló emléklenyomatát töltsék belé, hátha így megtudják, miért és mennyire árulta el a Gyarmati Véderőt. És ezzel egy érdekes láncolatot indítanak el, miközben versenyt futnak az idővel.

Egy jól felépített világ(ok)ba nyerünk ismét bepillantást, néha csak pillanatokra, néha hosszabb időre. Itt is, akárcsak a fent említett sorozatomban, igazán elképesztő, hogy ennyi népet leír nekem úgy, hogy az megjelenik előttem, él, lélegzik, és még a társadalma is hihető, még a mássága ellenére is. Beszippant ez a világ, ahol a csillagok között utazol, minden erőddel véded az emberiséget, és társaidat.
Mindennek meg van az oka, és én nem találtam nagyobb logikai buktatókat, még akkor sem, amikor a biológiai tudásommal vizsgáltam meg mondjuk néhány eszközt, vagy fejlődést. Jó, nyilván nem vagyok tudós, de nagyon sokszor alapvető dolgokon áll és bukik egy-egy teória életképessége. És itt helyén volt minden.
Az események ugyan elég tempósan haladnak, de nincs azaz érzése az olvasónak, hogy maga alá temetné a rázúdított információ, és elvész a helyszínek között.

Komoly témákat is feszeget a történet. Mikortól számít valami/valaki emberinek? A másság tolerálása (ami, mint tudjuk, fajunknak nem feltétlenül erőssége), mit tehetünk meg egy nagyobb jó nevében, vagy épp a túlélés érdekében? Hol kezdődik az én, és mi történik akkor, ha ettől akarnak minket megfosztani? És még van egy pár. Ez olvasás közben ha így nem is ragad meg, utána...annál inkább előjön, és nem hagy nyugodni. Szeretem, ha egy könyv még napokig magához kötve tart, mert elgondolkodtat, és úgy érzem ez ilyen lesz.

A szereplők nagy részét kedveltem, és közel került hozzám, mindegy volt hogy valószülött ember, vagy sem, netalántán egy másik faj képviselője. Nem csak egy sablon szereplőnek, vagy épp sekélyesen egy oldalt képviselőnek éreztem őket. Hús-vér lények voltak, előítéletekkel, félelmekkel, szeretettel, hűséggel, kételyekkel és élet szeretettel.

És amikor már-már kezdett túl komor lenni a történet, mindig jött egy két jól elhelyezett poén, viccelődés.

Összességében tehát: Azonnal indulás és szerezd be! Ezt olvasnod kell. Szórakoztat, megkapod az akció részt, és humort is, és még mondanivalója is van. Engem le vett a lábaimról. Egyetlen kérdésem maradt csak. Hol a folytatás?

5/5 pont

A könyvért köszönet illeti az Agave kiadót.

Kiadó: Agave
Oldalak száma: 304

2013. február 24., vasárnap

Agave hírek

Lássunk egy-két érdekesebb információt az Agave kiadótól :).

1. Március 28-án fog megjelenni a Konzulváros China Miéville-től, az alábbi borítóval. Ti mit szóltok hozzá?












2. Február 28-ig Philip K. Dick és Ray Bradbury köteteik 40%-al olcsóbban vásárolhatók meg, kivéve a Farhenheit 451 és más történetek című kötet, ennél 30% kedvezményt kaphattok. Nagy valószínűség szerint ezekután egy darabig nem lesz ilyen akció ezen írók könyveire, így ha valaki nagy rajongó, szerintem most randalírozzon egyet :).

3. Március 7-én fog megjelenni Scott Turrow: Ártatlanságra ítélve című regénye a kiadónál, ami előrendelhető 35% kedvezménnyel és mellé ajándékba adják John Le Carre: A zebra dala kötetet.

Visszakapott élet

Rados Virág: A visszakapott élet
4/5

Az írónőnek ez a második könyvem ahol ismét Rita életébe nyerünk bepillantást, akit a korábbi kötetben már megismertünk.
Azt hihetnénk, hogy az élete most már nyugodt mederben folydogál, ám az élet nem ilyen. Megtalálja ugyan az igaz szerelmet, ám egy újabb komoly problémával kell szembenéznie, ezúttal mellrákkal.

Egyrészt már az első kötet is tetszett, így eleve kíváncsi voltam erre a történetre is. Mellesleg a borító valami szépséges.
A komoly hangú téma ellenére is gyorsan haladtam a könyvvel, szerintem elég olvasmányosan ír, és nem csak a rosszra koncentrál, hanem a jót is megtaláljuk a történetben. Méghozzá általában akkor, amikor már kezd kicsit túl sötét lenni a dolog. Pillanatnyi lélegzetvételhez enged minket, s mi ezt ki is élvezzük, mert sejtjük, jön még rossz is.
Nem irigylem az életét a főszereplőnknek, mert ennyi rossz egy életre elég.

Ami kicsit furcsa volt, hogy kiderül, rákos lesz, és a környezetében is egyre több és több ilyen betegségben szenvedő ember jelenik meg. Nyilván mivel eleve egy ilyen közegbe kerül be, ez elkerülhetetlen, de hogy hirtelen a családban is ennyi legyen...persze ki tudja. Lehet, hogy csak mi vagyunk direkt vakok erre a betegségre, és próbáljuk nem észrevenni a környezetünkben. Ki tudja?

Kiadó: Jaffa
Oldalak száma: 240

2013. február 23., szombat

Kín, avagy tényleg az, ha olvasni kell

Natsuo Kirino: Kín
2/5

Nagyon sok jó véleményt olvastam róla, és a fülszöveg is felkeltette a figyelmemet. De elég nagyot kellett koppannom.

A történet a japán nők életéről szól, megismerjük Katori Maszakot, akinek családja ugyan egyben van, de még sem, Dzsonoucsi Kuniko-t, aki nagy lábon akar élni, és ezt kölcsönökből teszi, Azuma Josie-t, akit mindenki csak kihasznál és végül Jamamoto Jajoi-t, akinek férjével való kapcsolata igencsak mélypontra jut. Mindegyiküknek meg van a maga keresztje, amit egy gyilkosság, a hulla eltüntetése és a nyomozás csak megnehezít. Hogy mégis, mi nem tetszett ebben a könyvben? Szinte minden.

Az első és legnagyobb problémám, az a túlzás volt. Külön-külön mindegyik magánéleti probléma súlyos, de így egyetlen történetbe, egyetlen baráti körbe zsúfolva elveszítette a jelentőségét, már-már komikussá vált számomra, hiteltelenné. Szinte érdeklődve vártam kinek, mikor derül ki valami újabb sötét titka. Mert az is volt dögivel, és nem csak a lányoknál, hanem bármelyik szereplőnél. A bárt működtető Szatake-nél, a pénzt behajtó Dzsumondzsi-nál...mindenkinél. Én értem, hogy a nehéz életet, a sötét sikátorok lakóit akarta nekünk bemutatni, de ne mondja nekem, hogy sehol sincs egy, legalább egy épp elméjű, szerethető szereplő! Ez volt a második problémám. Egy szereplőt sem tudott elég közel hozni hozzám. Ugyan volt, akit ideig óráig sajnáltam, de szinte rögtön a képembe vágta, hogy csak ne sajnáljam mert erre is képes. Volt aki túl hideg volt, túl számító, naív.
Senki nem csinált semmit csupa szívjóságból.

A komor hangulat ugyan elég jól átjön, de a túlzások ezt is sokszor elrontják. Persze, biztos valószínű, hogy szinte minden szereplő, rögvest nyomozni kezd a saját szakállára, és mindenki rájön a megoldásra (kivéve a rendőrséget), és a kedvencem, hogy nem-nem a rendőrséghez rohannak vele, hanem vagy személyesen akarják kinyírni őket, vagy egy egész üzletágat (!!) akarnak rájuk építeni. Eszednél vagy, ember? Üzletágat? Erre? Öööö.

A végéről már inkább nem is beszélek, mert arra már nincsenek szavaim. :D.

Szóval ha valaki ezt a könyvet szeretné, sikítson nyugodtan, mert jutányos áron, netalántán cserekönyvért is megválok tőle.

Kiadó: Kelly
Oldalak száma: 413

2013. február 20., szerda

A nyertes

Kisorsoltam a Random.org segítségével a nyertest, mindenkinek köszönöm a válaszait, mind itt, mind a molyon.

A könyvet pedig Lászlóné Orbán nyerte. Kérlek a tigrisszem18ster@gmail.com címre írd meg a postacímedet.

A többiek se szomorkodjanak, ugyanis lesz majd egy újabb nyereményjáték, ha elérjük a számomra bűvösnek tűnő 10.000 látogatottságot, amihez már nem kell sok :).
Kérdés, minek örülnétek jobban: 1. Csodák kora vagy a Kín című könyvnek, mint lehetséges nyereménynek?











Válaszaitokat itt kommentben, és molyon is várom :).


2013. február 16., szombat

Amíg élek

Jenny Downham: Amíg élek
4/5

Ha valaki szereti a szomorú történeteket, akkor ezt ajánlani tudom.

Tessa 16 éves, és a leukémiája előrehaladott, és tudja, véges az ideje. Hogy ebből a kevésből se pocsékoljon el semmit, ír egy listát, amit még szeretne teljesíteni...

Még középiskolás voltam, amikor egyik órán arról beszélgettünk, ki mit tenne, ha kiderülne, hogy halálos beteg. Én akkor azt mondtam, ez függ attól is, hány éves az ember, amikor megtudja, de én alapvetően mindent, amit még nem tettem meg, vagy nem mernék megtenni, azt megpróbálnám belezsúfolni abba az időbe, ami még hátra van. Így megértettem Tessa cselekedeteit.
Nem lehet könnyű elfogadni a halál tényét, pláne a sajátodat, ráadásul mindösszesen csak 16 évvel a hátad mögött. Hiszen az embernek annyi terve van, ami között a halál nem szerepel, vagy legalábbis csak nagyon távoli és megfoghatatlan módon. Ijesztő lehet egyszerre csak élesen látni a tényt: Fogytán az időd.

Tetszett a történet vezetése, és kifejezetten szerettem Adam alakját. Csodáltam az erejét, hogy végig kitartott.
Akárcsak a család, pedig az ő helyzetük sem lehet könnyű. Nem hiszem hogy bárki is könnyedén végig tudja nézni a gyermeke lassú haldoklását, és biztos hogy nem lehet egyszerű azért a beteggel sem lenni. Hiába értettem meg a lány haragját, a másik oldalt is láttam.

Hogy miért kap csak 4 pontot? Most lehet hülyének nézni, de azért, mert nem sírtam rajta. Olvastam már olyan könyvet ebben a témában, aminek az utolsó 3 fejezetét tisztára összekönnyeztem. És az nálam az etalon, mindent ahhoz mérek. Hogy ez jó-e vagy sem...számomra lényegtelen. Megfogott, nem maradtam érzéketlen itt sem, és nem mondom, hogy nem homályosodott el a szemem a végénél...de ennyi volt és nem több.

Mindenesetre megérte elolvasni.

Kiadó: Ciceró
Oldalak száma: 336

A szörnyeteg, mi benned él

Rob Thurman: Éjvilág
5/5

Hű. Ez volt az első gondolatom, amikor úgy kb a negyedénél tartottam a könyvnek. A második pedig az, hogy én ezt eddig miért nem olvastam??

Hőseink Cal és Nic, akik egész életükben menekültek az Auphe tagjai elől, akik túlzott figyelmet szántak és szánnak Cal-nak. Aki félég az ő vérük. De vajon mi a tervük vele? És akarják-e ezt egyáltalán megtudni a fiúk?

Ami furcsa volt elsőre számomra, azaz, hogy férfi főhős szemén keresztül láttam a történéseket. Általában az ilyen típusú könyveim női narrátorúak voltak, ha így jobban belegondolok. Mindenesetre nem kellett sok idő, hogy hozzászokjak Cal önirónikus, nagyszájú, nem kicsit egoista stílusához. Az eleje a történetnek egészen lassan halad, ami nem zavart, mert az apránként csepegtetett információkat igyekeztem összeilleszteni. Az más kérdés, hogy az író igencsak pofára ejtett néhány dologban :D. Aztán egy pont után hirtelen minden felgyorsul, és már csak azt vesszük észre, hogy sodornak magukkal az események.

Vitathatatlanul Cal volt a kedvenc szereplőm. Habár mind Nicco, és Robin elég kidolgozott volt hogy megkedveljem, nem tudták túlszárnyalni a "szörnyeteget".
Mondjuk nem egy vigyort tudhattam be Robin pajtás túlfűtöttségének, vagy épp Nicco szigorának.
Árnyékot pedig teljes szívből tudtam utálni.

Maga a történet is jól felépített volt, és tetszett, hogy itt is az emberek közt éltek a különleges lények, de nem úgy, hogy minden sarkon beléjük botlottál. Így sokkal elfogadhatóbb volt nekem a dolog. Mondjuk a végén Fogó (személye?), jelenléte igencsak felkeltette a figyelmemet, és jó lenne tudni, hogy ő micsoda, vagy mi történt vele. Függetlenül attól, hogy nem tartozik szervesen a történethez.

Kiadó: Tuan
Oldalak száma: 346

Legenda

Marie Lu: Legenda
5/5

Képzeld el, hogy a világ, amiben élsz ketté szakadt. Hogy 10 éves korodban egy vizsgának vetnek alá, és az ott elért pontszámaid alakítják a jövődet. Ha szerencséd van, akár egy jó katonai iskolába is felvesznek. De mi történik akkor, ha megbuksz? Mi lesz a további sorsod?

Újabb ifjúsági könyv, újabb disztópia. És ennek ellenére tetszett. Méghozzá nagyon. Jó, ennyi ilyen stílusú könyv olvasása után az ember bizonyos fordulatokat, sablonokat észre vesz. De ennél a könyvnél a háttér, a szereplők, a hangulat úgy lett megírva, hogy elfelejted azt, hogy ismerős a cselekmény. Igenis aggódsz, hogy Day, a szegényebb szektor tagja megmenekül-e, és June, az elsőre elkényeztet, jómódú lány időben rájön az igazságra.

Nagyon szemléletesen ír az írónő. Szinte láttam magam a nappal perzselően meleg sikátorokban, ahol az élelem után a szemétben kutakodnak a fiatalok, és tapintható volt a félelem, amikor megjelentek a katonák leellenőrizni a szektorok lakóit, hogy megfertőződtek-e. Ez az egyik nagyon nagy erőssége szerintem a regénynek. A másik, legalábbis számomra, Day volt. Aki ugyan kifejezetten jó fizikai és szellemi képességekkel van megáldva, de nem tökéletes. Hibázik, és bizony a hibáiért komoly árakat kell fizetnie. Még sem lett megkeseredett, gyűlölködő, netalántán egy pszichopata gyilkos. Már-már túl tökéletes, mégis...sikerült úgy megalkotni hogy számomra nem hogy visszatetsző lett volna az alakja, hanem imádtam :).
June a másik kiemelt karakter a történetből, az elején kifejezetten unszimpatikus volt, bár a végére ez megváltozott, még sem nevezném a kedvenc szereplőmnek. A bosszúvágyat megértettem, de az elején az önteltsége kifejezetten taszított. Maximális pontszám ide vagy oda.

Vannak komolyabb gondolatok a történetben, amik vissza-vissza térnek. Úgymint a hatalom mit engedhet meg magának a lakosaival szemben, vagy épp a gazdag-szegény világ szembeállítása, vagy épp a katona meddig követheti szó nélkül a számára kiadott parancsot. Úgyhogy azért voltak elmélkedős részei is az olvasásnak, amikor le-letettem a regényt, és próbáltam eldönteni, hol van a határ, ami néha nagyon elmosódott.

Amit mondjuk kicsit hiányoltam, az a mellékszereplők bemutatása. Mert például Tess-ről, és Day bátyjáról, vagy épp Matias-ról ugyan kapunk információ morzsákat, de nem eleget, pedig mindkettő fontos a maga módján.
Illetve remélem a folytatásban többet tudunk meg arról, hogy is jutottunk el eddig az állapotig, mert engem kifejezetten érdekelne. Akárcsak az, hogy mire fel ez a nagy tökéletes génállomány fanatizmus.

Úgyhogy ha valaki egy izgalmas, és azért el is gondolkodtató disztópiás regényt keres, ezt ajánlani tudom.

A könyvért köszönet illeti a Könyvmolyképző Kiadót!

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 304


Szerelem a háború alatt

Jamie Ford: Hotel az Édes és Keserű út sarkán
5/5

A Panama Szálló új kezekbe kerül, és a felújítás rég elfeledett holmikat, és ezzel együtt emlékeket hoz a felszínre. Henry, aki nem rég veszítette el feleségét a múlt éledő árnyaival és reményeivel néz szembe. Sikerül-e megtalálnia azt, amit keres, és ezen keresés közben vajon megértik-e végre egymást a fiával?

Őszintén szólva a borító, és egy ismerős moly pozitív véleménye volt, ami felkeltette a figyelmemet a könyv iránt. Aztán igencsak leértékelve találtam rá egy kis zugban, így úgy gondoltam adok neki egy esélyt, és hazajöhetett velem. Pozitív értelemben csalódtam.

Habár sokszor halljuk azt, hogy azért, mert valaki más, még nem kell kiközösíteni, vagy félni tőle, hogy ne feledjük a gyökereinket és legyünk büszkék arra, aki vagyunk, azért a valóságban ezek nem mindig így vannak. Igenis félnek az emberek attól, ami más, vagy eltér az általuk megszokottól. És gyakran várják el azt, hogy alkalmazkodj, olvadj bele a környezetedbe, légy olyan, mint a többiek.

Henry és az ő szemén át látott, megélt dolgok is ezt támasztják alá. Elég, hogy más a bőrszíned, a nyelved, és máris nem vagy teljes értékű ember. Legyél büszke arra aki vagy, de arra még inkább hogy amerikai vagy!
Azt hiszem sosem lehet könnyű két világ között megrekedni, pláne nem ebben a korban, amikor igenis fontos, hogy a többiek mint mondanak, gondolnak rólunk. Igaz ugyan, hogy a háború miatt Henry és Keikó is sokkal hamarabb nőtt fel, de azt hiszem ettől még igenis fájtak nekik ezek a dolgok.
Szomorú, hogy háború mennyire képes az embereket kivetkőztetni önmagukból, és hiába van az a néhány pozitív példa - mert ilyenek is vannak - nem elég ahhoz, hogy minden jobb legyen.

Tetszett a könyv, mert nagyon reálisnak, hihetőnek éreztem. Mind a családok, az életvitel leírását, az iskolát, még a két fiatal szerelmét is. És kifejezetten örültem, hogy ez a vonal pont annyira volt kiemelve, amennyire szükséges. Nem jobban.
Henry nem egy szuperhős, nincsenek különleges képességei. Mégis, pont ezért szerettem. Mert ember, és minden körülmény között az is maradt.
Keikó kicsit távolabb maradt tőlem, ennek ellenére ő is egészen szimpatikus volt nekem.
Sheldon pedig...ő kedvenc volt.

Igazából ennél a könyvnél is úgy jártam, hogy a múltban játszódó szál sokkal jobban tetszett, mint a jelené, ennek ellenére úgy gondolom, hogy annak is megvolt a maga helye a regényben.

A könyv olyan, mint a címe. Édes és keserű. Mint az élet maga.

Kiadó: Kelly
Oldalak száma: 336

2013. február 12., kedd

Szülinap és játék

Oké, el sem hiszem, hogy 2 évvel ezelőtt, február 12-én kezdtem el, nem kevés aggódással blogot írni. El sem tudtam képzelni, hogy lesz rajtam kívül bárki is aki olvasni fogja az oldalt, és az agymenéseimet. De mégis csak vannak ilyen bátor emberek :D. Köszönet nekik. Ezért, hogy ez a nap ne csak nekem legyen öröm, úgy gondoltam hogy legyen egy kis ajándék nektek is.



Emma Donoughe: A szoba című könyvét fogja egy szerencsés ember megkapni. Ehhez nem kell mást tenni, mint a bejegyzésnél hozzászólás formában leírni hogy miért lennétek kíváncsiak erre a könyvre. Mától kezdve egészen 19-e éjfélig lehet ezt megtenni. 20-án pedig közzéteszem a kisorsolt szerencsés nevét. Ha valamit még szívesen látnátok a blogban, nyugodtan le lehet írni, akár a hozzászólásban, akár email-ben: tigrisszem18ster@gmail.com címre.

2013. február 10., vasárnap

Tündérek világa

Melissa Marr: Veszélyes játék
5/5

Szép borító, leértékelt ár, ígéretes fülszöveg. Naná, hogy a kosaramban landolt a könyv. És nem bántam meg.

Az utóbbi években a vámpírok és vérfarkasok mellett a tündérek is egyre több szerephez jutottak, és nem feltétlenül a rózsaszín, cuki megvilágításban. Jó pár könyvben kegyetlen, vérre szomjas szereplőkként tűnnek fel.

Melissa Marr regényében sem igazán nevezhetjük édes, aranyos jó tét lelkeknek őket.
Igenis kegyetlenkednek, ölnek, és kihasználják, hogy az emberek nem látják őket.
A tél és nyár udvara igyekszik egymást legyőzni, ám a nyárkirály eleve hátrányból indul, ereje ugyanis meg van kötve. Ha nem találja meg hamarosan a nyárkirálynőt, akkor az udvara akár el is pusztulhat, és az örök tél lesz az úr a világon. Keenan igyekszik mindent megtenni. Ám nem egyszerű, ha a próba, amin át kell esni nem túl kellemes a lányra nézve, ha az mégsem az igazi lenne. Minden reményét Aislinn-be veti, aki nem igazán értékeli, hogy a tündérek iránta való érdeklődése megnőtt. Azt meg még kevésbé, hogy ő legyen a nyárkirálynő.

Nem mondom, hogy tökéletes a mű, mert vannak hibái. Néhol összecsapott, a vége meg kicsit érdekes. De, nincs az a nagy nyálcsorgatás, mint sok hasonló műben. A szerelmi háromszög itt is fellép, de nekem sokkal szimpatikusabb módon van megoldva.
Seth alakját egyenesen imádtam :). És Donia alakja is szimpatikus volt nekem.
Keenan-tól nem estem hanyatt, túl öntelt volt számomra.
Aislinn...őt nem tudom hova tenni, nem utáltam és nem idegesített, de meg sem sikerült szerettetni velem.

A történet viszont magába szippantott. Úgyhogy ideje lesz beszerezni a másik két könyvet is.

Kiadó: Kelly
Oldalak száma: 320

Autista szemén keresztül a világ

Sabina Berman: Én, én, én
4/5

Szerintem az ember nagyon nehezen képes magát beleképzelni a sokkal elesettebbek, vagy alapvetően mások helyzetébe. Inkább a nála jobb helyzetben levők életét szeretné magának elképzelni. Pedig sokszor nem árt a nézőpont váltás.

Karen Nieto jóval később kezd el ismerkedni az emberek világával, mint azt szokás a gyerekeknél. Nagynénje érkezése egyben azt is jelenti, hogy Karen megismerkedik a száméra szokatlan, standard emberek világával, gondolkodás módjával. Vajon képes lesz, és egyáltalán akar-e beilleszkedni ebbe a világba?

Ami megfogott, az a lány kapcsolata a természettel és az állatokkal. És hogy egész életében arra törekedett, hogy ilyen-olyan módon, de enyhítsen a szenvedéseiken. Érdekes volt azt is olvasni, hogy néha csak belesodródott helyzetekbe, és azokat hogy élte meg. Mondjuk többet vártam volna egy kicsit a személyesebb oldalról, de így is pont elég elgondolkodni valót adott.

Kiadó: Európa
Oldalak száma: 256

A szabadság ötven árnyalata...

E. L. James: A szabadság ötven árnyalata
2/5

...vagyis az volt, miután végre befejeztem. Én még így könyvvel nem szenvedtem, legalábbis az idén.
Mivel ez a sorozat harmadik része, esélytelen, hogy spoiler mentes legyen az előzőkre, szóval mindenki csak SAJÁT felelősségre olvassa el.

Hőseink összeházasodtak, amiről mi sem maradunk le, hála Ana pontos visszaemlékezéseinek. Én már itt elkezdtem azon gondolkodni, ezekután miről fog szólni a könyv? Hát...nem kellett volna annyira aggódnom.
Christian basáskodó személyisége meg maradt, amit lépten-nyomon meg is tapasztalunk. (Én már az első alkalom után fejbe csaptam volna valami nagy, és nehéz tárggyal Ana helyében...)
Közben, hogy azért valami ugye történjen is a könyvben, ismét előkerülnek az "ismeretlen" zaklatók ugyebár. Miért kellett a személyét már az előző kötetben lelőni? Miért? Hát hol így az izgalom, ha tudom, ki az ellenfél??
Na meg persze bekerül a Picipötty a képbe, ezen meg problémáznak egy sort, és itt is volt néhány érdekes dolog...nah meg a vége...az kiütötte nálam a biztosítékot.

Ami miatt nem, és nem tudtam megszeretni a sorozatot. Pedig az első kötet még közömbös volt, olyan se nem rossz, se nem jó. De a második kötet után kezdődött meg a zuhanórepülés.

1. A lépten-nyomon megeső szex. Komolyan, mint a nyulak. Ha vidámak, ha szomorúak, ha baj van, ha megkönnyebbülnek. A lakásban, az autóban, liftben...de közben meg Christian vérszemet kap a gondolattól is, hogy bárki más többet lásson meg Ana-ból. Teljesen logikus, nem igaz?
2. Ana személyisége. Oké, itt már kicsit éreztem némi Bella beütést, legalábbis a szenvedés szintjén. Szereti, nem szereti, juj csak durva szex-et ne, mi az hogy nem akar vele durvulni, biztos már nem szeret, engem nem lehet megtörni, jaj csak nehogy mérges legyen rám...helló! Valami következetesség legyen már! Én értem, hogy sokszor mondják ránk nőkre, hogy nem vagyunk következetesek, és egymásnak ellentmondó dolgokat akarunk akár egyszerre is, de ez még nekem is sok volt.
3. Szerintem itt kapásból két kórós személyiség van, mert Ana is birtoklási vágyról tesz bizonyosságot, néhol már túlzásba is esik.
4. Az ötlet, hogy a szerelem hatására bárki megváltoztatható, még ha ilyen súlyos traumákon esett is át. Szerintem meg nem. Még egy teljesen normális (már amennyire normális az ember manapság) ember sem fog megváltozni a szerelemtől. Persze próbálkozik, és tesz kompromisszumokat, de nem növeszt magának új személyiséget.
5. A vége. O.o Erre komolyan nincsenek szavaim...azért elolvasni ennyi oldalt, hogy aztán ezt kapjam...:D

Jó, persze meg lehet kérdezni, akkor minek olvastam el. Mert kíváncsi voltam. Mindig érdekeltek azok a könyvek, amik ennyire megosztják az olvasói tábort. Nah, meg hogy ez, mint számomra ismeretlen műfaj, mennyire tetszene. Hát, semennyire. Elég volt belőle ennyi.

Kiadó: Ulpius
Oldalak száma: 636

Csontváz a szekrényben

Tatiana de Rosnay: Sarah kulccsa
4/5

Képzeld el, hogy 10 évesen a világod gyökeresen megváltozik, csak azért, mert más, mert zsidó vagy. Hogy egy éjjel rendőrök kopogtatnak az ajtódon és elvisznek téged és a családodat, s semmit sem tudsz tenni ellene. Hogy öcséd, aki bízik benned, elrejtőzik a lakásban, és a rejtekhely kulcsa nálad van...

Ez volt az a szál a történetben, ami igazán megfogott. Ez ugye a múlt egy darabkája, ami óhatatlanul is összeköt két családot. És amelyet a jelenben Julia bolygat meg.

Sokkal jobban tetszett volna a történet, ha csak Sarah története van benne kibontva. Nem mondom, hogy így rossz volt, de Julia élete, gondjai nem fogtak meg annyira. Valahogy nehéz volt szembeállítani azzal a titokkal, amit felfedezett. Nem az érdekelt, sikerül-e megtalálnia magát, és talpra állnia, hanem hogy mit tud meg Sarah életéről.

Azt hiszem a múlt ezen részéről sokan nem akarnak tudomást venni, vagy szeretnék elfelejteni. Még a közvetlen környezetemben is van olyan, aki úgy tartja felesleges ezt folyton felemlegetni, és emlékezni rá. Szerintem nincs igaza. Én úgy gondolom igenis emlékezni kell rá, arra, hogy mire képes az ember saját társai ellen. Mert talán, de csak talán, így tanulunk belőle, és nem követjük el újra.
És Sarah viszontagságait olvasva nagyon remélem, soha senkinek nem kell ilyen emlékeket hordoznia a jövőben.
Julia kitartása megfogott, bár sokszor csak úgy az ölébe pottyantak a megoldások. És volt egy pont, ahol már én is túlzásnak éreztem, hogy erőlteti a találkozást Sarah fiával.

Nem volt rossz történet, elgondolkodtatott, és nagyon vágytam egy kicsit vidámabb befejezésre a múlt vonalában, pedig tudtam, hogy nem fogom megkapni.

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 366

Elveszett lelkek

A. O. Esther: Összetört glóriák - Elveszett lelkek
4/5

Szépséges borító, és viszonylag pozitív vélemények az ismerősök körében. Ezek voltak azok, amik felcsigázták az érdeklődésemet, amit csak erősített a tény, hogy, magyar írónő első könyve ez a regény.

Sophiel a Földre kerül, hogy segítse a Térítők munkáját, és az embereket megvédje a gonosztól, és kiderítse, hogy a Mágus mit tervez az elrabolt lelkekkel. Na meg persze, hogy a Sötét Angyalokat is kicsit helyre tegye. Ám nem minden alakul úgy, ahogy elképzeli, s kiderül, hogy az emberi lét nem is olyan egyszerű, mint azt hitte. Pláne, ha az ember az ellenség vezéreinek egyikébe szeret bele...

A történet maga nem rossz. Nekem volt néha egy kis hiányérzetem (például, hogy nem tudtam pontosan egy korba elhelyezni a történéseket, csak tippeltem, hogy milyen lehet), de a legtöbb dolog nagyon precízen ki van dolgozva. Illetve utalás van arra, hogy többet a folytatások alatt kapunk. Természetesen felvetődik a jó és a rossz örök harca, szerelem két ellenfél között, illetve morális értékek összeütköztetése. Mondjuk azért sok épp csak pendítve van, míg mások jobban megjelennek, nem tudom a következő részekben mik fognak előtérbe kerülni.

Sophiel alakja engem sokszor idegesített, mert úgy éreztem feleslegesen ellenkezik, és megy a saját feje után. De innen lehet fejlődni, nem igaz?
Elijah alakja sokkal jobban megfogott. Van abban valami, hogy a lányok buknak a rossz fiúkra :). Őt kicsit jobban megrajzolnak,hihetőbbnek éreztem.
Mondjuk engem a Sötét Angyalok társulata eleve jobban megfogott. Nem sokszor fordult eddig elő, hogy a "rossz fiúknak" szurkoljak, de most egyelőre ők szimpatikusabbak.
Na jó, a Mágus alakját még én is utáltam.
A jók közül kicsit többet is olvastam volna a többi angyalról, személyiségükről, remélem erre lesz esélyem a későbbiekben.

Maga az alaphelyzet nem ismeretlen, ahogy a szerelem első látásra sem. Mondjuk angyalos történetet nem sokat olvastam eddig, így ez némi változatosságot jelentett.

Szóval, ha vágysz egy kis kikapcsolódásra, szereted az angyalokat, nem zavar a jó-rossz harc témájának boncolása, és a rögvest kialakuló szerelem, akkor csak ajánlani tudom a könyvet. :)
És kíváncsian várom a második kötetet.

A könyvért köszönet illeti az írónőt és a kiadót. Az írónő honlapja, ahol a könyvről és a történetről tudhattok meg többet.

Kiadó: Decens Magazin Média
Oldalak száma: 444