2018. április 1., vasárnap

A természet feltalálója

Andrea Wulf: A természet feltalálója - Alexander von Humboldt kalandos élete

5/5

"A 18-19. században élt Alexander von Humboldt, miközben bejárta Dél-Amerikát és Oroszországot, elsőként ismerte fel, hogy a természetben minden mindennel összefügg, hogy az emberi tevékenység veszedelmes éghajlatváltozáshoz, növény- és állatfajok végleges kipusztulásához vezethet. Korának népszerű előadója volt, könyveinek példányszáma a mai sikerkönyvekével vetekedett. Az indiai születésű, Angliában élő Andrea Wulf (1972) történész-író ezt a méltatlanul elfeledett természettudóst és utazót állítja könyve középpontjába: A természet feltalálója 2015-ben a Costa Könyvdíj életrajz kategóriájának győztese lett."

  Humboldt neve ismerősen csengett, de nem sok mindent tudtam róla, bár tény és való, hogy annak idején tanulmányaim során meg lett említve. Úgyhogy egy ideig kerülgettem a könyvet a boltokban, aztán bizonytalanságom miatt a könyvtárra szavaztam. Még szerencse, mert ha kihagyom teljesen, akkor az idei év első kedvenc könyve kerüli el a figyelmemet.

Elveszett napok 1.

Imre Viktória Anna: A bosszúszomjas doktor (Elveszett napok 1.)
4/5

"London, ​1867.
Kétszáz éve már, hogy egy boszorkánymester teljesítette a király kívánságát, és sűrű fekete felleggel takarta el a napot London felett. Ami a nép szórakoztatására tett kísérletnek indult, abból káosz és egy okkultisták vezette új birodalom született. A főváros lakói csapdába estek a mesterséges éjszakában: aki menekülni próbál, arra kötél vár.
Ebben a sajátos börtönben, ahol mágusok, boszorkányok és alkimisták mesterkedései fűszerezik az amúgy is puskaporos levegőt, még az sem érezheti magát biztonságban, akinek a bőre alatt is pénz van. Dr. Leonard Spencer a legmélyebb nyomorból küzdötte fel magát az arisztokrácia kebelébe, és bármire hajlandó, hogy még magasabbra íveljen a karrierje. Ha ehhez összeesküvést kell szőjön a munkaadói ellen, ám legyen – annál is inkább, mivel úgy fest, ők a felelősek az apja haláláért.
Amikor egy esküvői fogadáson találkozik kollégájával, a karizmatikus Philip Campbell-lel, még nem sejti, hogy a másik orvos voltaképpen a lelkére pályázik, és a terve, ami által egy új világrendet készül elhozni, egyenesen a kárhozatba taszítja őt. Leo becsvágyát és végtelen hiúságát legyezgeti, hogy egy akkora horderejű konspirációban vehet részt, amelyben nemcsak az alkimisták céhének száműzött nagymestere érintett, de ami véget vethet a két évszázados sötétségnek is.
Amíg Leo a köpönyegforgatással van elfoglalva, szövetségesei pedig rítusokat komponálva, élőholtakat felbérelve igyekeznek a feje tetejére állítani a várost, nem fogják fel, hogy minden eleve el van rendelve, és a sors kerekét semmiféle erő nem fékezheti meg. Az óra ketyeg, a homokszemek fáradhatatlanul peregnek – és hogy a világ végül tűzbe borul, vagy pedig kap egy második esélyt, abba egyiküknek sem lesz beleszólása."


  Oké, Annától már olvastam korábban könyvet, ami nagyon megfogott, na meg bevallom töredelmesen, ez a borító amúgyis azért sikítozott, hogy olvassam el a könyvet is. :D Úgyhogy nem álltam ellen, és ő is jött velem a könyvtárból.

Marie Curie és lányai

Shelley Emling: Marie Curie és lányai

4/5

"A Marie Curie-ről alkotott általános kép szerint egy félénk és zárkózott, laboratóriumába visszahúzódó tudós volt. Ám a kétszeres Nobel-díjas másik énje lerombolta ezt az imázst. Férje halála után a nála fiatalabb, nős férfival ápolt szerelmi románca kiváltotta az idegengyűlölő francia közvélemény és a hímsoviniszta tudóstársadalom ellenszenvét.
Ő azonban kitartott amellett, hogy a saját meglátása szerint élje életét, és lendületét a lányainak is továbbadta. Iréne követte anyja nyomdokait a tudomány világában, és Nobel-díjasként munkája kulcsfontosságúvá vált a nukleáris fúzió felfedezésében. Éve haditudósítóként beutazta a világot, majd humanitárius missziókban tevékenykedett. Marie Curie unokája is sikeres atomfizikussá vált.
Ez a tényekben gazdag, személyes és lebilincselő háromgenerációs családi történet a tudomány világának leghíresebb asszonyáról szól. Shelley Emling könyve lerántja a leplet a mítoszról, hogy megmutassa a mögötte rejlő valódi embert, barátot és anyát."

  Amióta PhD hallgató lettem, nem voltam az egyetem könyvtárában, pedig mind az épületet, mind a könyveket nagyon szeretem. Most hosszú idő után furcsa volt kifejezetten azzal a céllal odamenni, hogy ismét kölcsönözni fogok. Nem volt konkrét ötletem a könyveket illetően, de amikor ezt a kötet megláttam, úgy döntöttem, ő lesz az első, amivel a könyvkölcsönzést kezdeni fogom (meg még két másik társával, akikről szintén jön a bejegyzés ;) ).