Ha a fák lélegzethez jutnának

 

Peter Wohlleben: Ha a fák lélegzethez jutnának

4/5

"A fák nemcsak alkalmazkodni képesek a környezetükhöz, de a magvaikban lévő örökítőanyag módosulásai révén "nevelni" is tudják az utódaikat. Továbbadják nekik a megváltozott környezeti viszonyokkal kapcsolatos tapasztalataikat, és így felkészítik őket arra, hogyan birkózzanak meg a változásokkal.
Bámulatos alkalmazkodóképességüknek azonban határai vannak. A fáknak napjainkban égető szükségük van az ép közösségre, hogy párologtatással hűteni tudják magukat, és esőfelhőket hozhassanak létre. Csakhogy mindezt veszélyezteti az intenzív fakitermelés. Peter Wohlleben élesen kritizálja az erdészeti lobbi, a fakitermelő ipar és a politika önző és természetromboló döntéseit. Hangsúlyozza: nem várhatunk tovább, véget kell vetnünk a pusztításnak. Ha a fákat békében hagyjuk, képesek regenerálódni, és segíthetnek nekünk megküzdeni a klímaválsággal."

A gombák világa

 Merlin Sheldrake: Az élet szövedéke

4/5

"A gomba szó hallatán általában az ehető, kalapos gombákra gondolunk. Ám ezek valójában csak termőtestek, mint az almafán az almák. A gombák többsége számunkra láthatatlanul éli az életét, és szinte minden alapvető életfolyamatban nélkülözhetetlen szerepet játszik. Kulcsot jelentenek bolygónk megismeréséhez és annak megértéséhez, hogyan gondolkozunk, érzünk és viselkedünk. Merlin Sheldrake izgalmas, új nézőpontot kínál: a gombák szemszögéből mutatja be a világot. Olvashatunk élesztőgombákról, pszichedelikus szerekről, a föld alatt kilométereken át húzódó "erdőhálókról", melyek összekapcsolják a növényeket, sőt rovarokat manipuláló gombákról is.
A gombák az anyagcsere mesterei, a talaj formálói. Sheldrake meggyőzően mutatja be, hogyan alakítják át ezek a rendkívüli lények az élet működéséről alkotott elképzeléseinket."

Amikor Nietzsche sírt

Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt - A szenvedély regénye

5/5

"„Biztonságosan ​élni veszélyes.”
Bécsben, a 19. század végi szellemi erjedés közegében nagy drámája dúl szerelemnek, sorsnak és akaratnak. Josef Breuer, a pszichoanalízis alapító atyáinak egyike pályája csúcsán. Friedrich Nietzsche, az európai filozófia meghatározó szellemeinek egyike az öngyilkosság szélén. Amikor az igen tehetséges Breuer doktor elvállalja Nietzsche gyötrő fejfájásainak és egyéb testi kínjainak gyógyítását kísérleti stádiumban lévő módszerével, a „beszélgetős terápiával”, még csak nem is sejti, hogy a különös kúra neki is enyhülést fog hozni, hiszen ahhoz, hogy segítsen páciensén, előbb neki kell megküzdenie a maga démonaival.
Az Amikor Nietzsche sírt tényt kever írói fantáziával, kedélyes hangulatot feszültséggel. Irvin D. Yalom felejthetetlen történetet mesél olvasóinak a szenvedély természetéről és a barátság megváltó erejéről.
Irvin D. Yalom 1931-ben született Washingtonban orosz zsidó bevándorló szülők gyermekeként. A Stanford Egyetem pszichiátriaprofesszora, író. A Schopenhauer-terápia meg a Szerelemhóhér és más pszichoterápiás történetek mellett több klasszikus pszichiátriai szakmunka szerzője.
Az Amikor Nietzsche sírt című könyve világszerte több mint 4 millió példányban kelt el, Armand Assante főszereplésével 2007-ben film is készült belőle."

Még valamikor középiskolás koromban olvastam az írótól egy könyvet, ami így a távolból előderengve úgy rémlik tetszett. Mindenesetre ismerős volt a neve, és mostanában amúgy is rá vagyok kattanva kicsit a pszichológiai témájú könyvekre. Szóval sokáig kerülgettem a kupacot, amit az író könyvei alkottak, míg végül egy akció keretén belül erre a regényre esett a választásom.

A természet feltalálója

Andrea Wulf: A természet feltalálója - Alexander von Humboldt kalandos élete

5/5

"A 18-19. században élt Alexander von Humboldt, miközben bejárta Dél-Amerikát és Oroszországot, elsőként ismerte fel, hogy a természetben minden mindennel összefügg, hogy az emberi tevékenység veszedelmes éghajlatváltozáshoz, növény- és állatfajok végleges kipusztulásához vezethet. Korának népszerű előadója volt, könyveinek példányszáma a mai sikerkönyvekével vetekedett. Az indiai születésű, Angliában élő Andrea Wulf (1972) történész-író ezt a méltatlanul elfeledett természettudóst és utazót állítja könyve középpontjába: A természet feltalálója 2015-ben a Costa Könyvdíj életrajz kategóriájának győztese lett."

  Humboldt neve ismerősen csengett, de nem sok mindent tudtam róla, bár tény és való, hogy annak idején tanulmányaim során meg lett említve. Úgyhogy egy ideig kerülgettem a könyvet a boltokban, aztán bizonytalanságom miatt a könyvtárra szavaztam. Még szerencse, mert ha kihagyom teljesen, akkor az idei év első kedvenc könyve kerüli el a figyelmemet.

A fák titkos élete

Peter Wohlleben: A fák titkos élete

4/5

"Az ​erdő a csönd, az érintetlen természet, a mese és a titkok birodalma. Egy hely, ahol bármi megtörténhet. Peter Wohlleben, a neves német erdész a fák titkos életébe enged betekintést, és meglepő dolgokat tár fel. Mert az erdőben ámulatba ejtő dolgok történnek: a fák beszélgetnek egymással. Nemcsak utódaikról gondoskodnak odaadóan, de idős és beteg szomszédaikat is ápolják. A fák éreznek és emlékeznek. Hihetetlen? Pedig igaz!
Peter Wohlleben fényt visz az erdő sűrűjébe, és bepillantást enged egy titokzatos világba. A fák eddig nem is sejtett képességeiről írott lebilincselő tudományos esszéiben a legújabb felfedezéseket éppúgy figyelembe veszi, mint saját tapasztalatait és érzéseit. És az olvasó nem győz álmélkodni a természet csodáin."

Viszontlátásra odafönt

Pierre Lemaitre: Viszontlátásra odafönt

4/5

"A Viszontlátásra odafönt a nagy háború utáni nemzedék nagyregénye. Monumentális tablót fest a vérfürdő utáni békeidőkről, a megcsúfolt reményekről, az államról, amely ünnepli a hadszíntéren elesetteket, de hagyja nyomorban vergődni a kiszolgált szerencsétleneket.

Az első világháború két veteránja bosszút áll testi-lelki szenvedéséért. Rájönnek, hogy a Haza nem tréfál hősi halottaival, és kihasználják a helyzetet. A szélhámosság, amit kieszelnek, erkölcsileg elítélhető ugyan, viszont rendkívül hatásos és szellemes.

Pierre Lemaitre lebilincselő, fordulatos kalandregénye, mely egyszerre idézi Balzac, Victor Hugo, Tolsztoj, García Márquez és Carson McCullers világát, lelkesedést váltott ki mind a kritikusok, mind a közönség körében. Megjelenése után szinte azonnal a sikerlisták élére került, megkapta Franciaország legrangosabb irodalmi elismerését, a Goncourt-díjat. Már készül a képregény- és a filmváltozat."

Még nem volt szerencsém az íróhoz, de azt hiszem ezzel a könyvvel felkerült az érdeklődésem térképére, és még keresni fogom a könyveit.
Az első, ami megfogott, az a borító volt, azután jött a fülszöveg. Igazán kíváncsi lettem, milyen szélhámosságot eszelhettek ki, ami szellemes, ámde cseppet sem erkölcsös. Ráadásul a háborút megjárt veteránok az elkövetők.

Elmúlt nyarak emlékét idézem...

Emylia Hall: Nyarak könyve
5/5

A könyvre még Olvasónapló egyik régebbi bejegyzésében figyeltem fel, igaz akkor még az eredeti nyelvű könyvet olvasta és dicsérte. A véleménye és a fülszöveg na meg a borítója rögvest arra sarkalt, hogy elolvassam. De mivel az angol nyelvű listámat rendszerint megelőzi a magyar, egyre csak tolódott, míg néhány hónappal ezelőtt megtudtam, a Park könyvkiadó megjelenteti magyarul is. Nem volt kétséges, hogy nekem ezt olvasni kell.

Elisabeth Lowe egy nem várt csomagot kap, méghozzá Magyarországról. Már maga a csomag jelenléte emlékeket kavar fel, ám a tartalma az, ami végül minden gátat ledönt. Beth édesanyja, Marika szívrohamban meghalt, s egy általa készített fotóalbumot küldött el neki az élettársa. A képeket nézegetve Beth és mi magunk is visszakerülünk azokba az időkbe, amikor a magyarországi nyarak tökéletesek voltak, és mindent jelentettek. Szemeink előtt a nyári hőségben, vagy épp egy eldugott erdei tó hűs vizében bontakoznak ki a történet szálai, és a titkok, melyek a múlt kitörléséhez vezettek.

Azt kell mondanom, hogy engem a könyv mindenestől megvett magának. A nyelvezete, a hangulata, a szereplők, és persze a történet. Ez az a fajta könyv, amit kinyitsz, és csak órák múlva fogsz felpillantani belőle, és csalódottan veszed észre, hogy nem Esztergomban vagy, és nem Marika hangját hallod, amint ebédelni hív. Pillanatok alatt magával ragadott, és csak faltam a sorait. Azokon az utakon jártam, ahol ők, az ő festményeiket láttam, velük úsztam, rájuk vártam. 7 nyárral lettem gazdagabb, csupán 2 nap alatt.
7 nyár, amit elfelejteni nem lehet, hiába tesznek meg mindent érte. Ebben az albumban elrejtve emberek, elfeledett tájak, csókok és ízek, könnyek és titkok vannak. Tamás, Zoltán, Marika, egy ország, ami az angolok számára egyszerre furcsa és vonzó, a felnőttéválás amúgy sem egyszerű időszaka. Kapcsolatok, hibák és megbocsájtások. Remények.

Nekem kicsit furcsa volt ez a fajta véglegesség, ahogy Elisabeth megpróbálta kitörölni életéből ezeket az emlékeket, de talán csak azért, mert én szeretek minél hamarabb kibékülni mindenkivel. De azért jó volt, hogy a legvége a könyvnek reményt adott arra, hogy lehet valami még a romok alatt, amit a titok hagyott maga mögött. Marika és Zoltán és a ház pedig az a környezet, amit azt hiszem mindannyian kívánunk magunknak, ahol eltudjuk képzelni a nyarakat.

Igazából csak ajánlani tudom. Felnőtteknek, mert emlékeket idéz fel. Tinédzsereknek, mert az első csók, szerelem, és egyéb más érzések vannak benne megfogalmazva, amik őket is közel hozzák a történethez, és Erzsihez.
Remélem lesz még könyve az írónőnek, mert ez nagyon jól sikerült, és nem csak azért mert a hazámról írt, bár ez sem utolsó szempont. Pláne, hogy mennyi szeretettel beszél róla.

A könyvért köszönet illeti a Park Könyvkiadót.

Kiadó: Park Könykiadó
Oldalak száma: 344

Csoprtterápia

Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia
5/5

Ez egy olyan könyv számomra, amiről nehéz összeszedetten írni. Ha az ember hajlamos a hipochondria útvesztőibe ragadni, akkor nem éppen a megfelelő olvasmány. Gondolná más. Ennek ellenére cseppet sem bántam meg, hogy belekezdtem.

Julius híres pszichiáter, aki már sokaknak segített az élete során. Ám most úgy néz ki, neki kell segítség. Kiderül, hogy melanomája (egy agresszív bőrrák) van, és jó esetben egy éve. Mire elég egy év? Hogy fogadja a halál gondolatát? Erről szól ez a könyv.

Szerintem senkinek nem lehet könnyű azzal szembesülnie, hogy napjai tényleg meg vannak számlálva. Logikusnak éreztem, hogy Julius megpróbálta alátámasztani magának, hogy volt értelme az addigi életének, hogy segített másokon. És így jutott el ugyebár Philiphez, akit akár kudarcnak is nevezhetnénk. Már pedig ki akar, úgy távozni az életből, hogy a kudarcaira emlékezik?

Érdekesnek találtam az alapötletet, és a megvalósítást is. Azt vártam, hogy a regény főleg Juliusról fog szólni, de helyett kapott itt még Philip, Rebecca, Bonnie, Gill, Tonny, Stuart, Pam. Kicsit mindegyikük életét, problémáját megismerjük, és követhetjük azt is, hogyan próbálnak meg egymásnak segítve túllépni ezen. Nagyon érdekesnek találtam a csoportterápiás részeket, egyszer én is kipróbálnám :D, persze remélhetőleg semmi komoly, halálos probléma miatt.

Ami még érdekessége a könyvnek, hogy meg van felezve. A könyv fele a jelenről, és a csoporttagjairól szól, még a másik fele Schopenhauer életét, munkásságát mutatja be nekünk. Engem az elején megfogott, tetszett, hogy egy fejezet innen, egy fejezet onnan van. Csak akkor kezdett el zavarni, ahogy egyre érezhetőbben a végéhez tartott a Julius féle szál, és akkor kifejezetten megzavart néha a filozofikus elmélkedés :D. De azért nem vészes. És nagyon sok érdekes gondolat található azokban a részekben is, úgyhogy bármennyire is sietne az ember, érdemes végig olvasnia.

És kifejezetten tetszett, hogy az utolsó fejezet meg lett oldva :). (Aki kíváncsi rá, olvassa el :D).

Elgondolkodtatott, meg fogott a történet. (A hipochonder énemet meg kicsit megrémisztette, de ez van :D).

Kiadó: Park könykiadó
Oldalak száma: 423  

Önmagadba zárva

 

Jean - Dominique Bauby : Szkafander és pillangó

4/5

43 évesen az ember még úgy érzi előtte az élet. Vannak céljai, vágyai, szeret és szeretik. Jean-Dominique újságíró egy francia lapnál, méghozzá az egyik leghíresebbnél. Van két gyermeke. Kell-e ennél több ahhoz, hogy az ember elégedett legyen?

Kell. Egészség. És erre főként utána jön rá, mikor egy agyvérzés következtében LIS, azaz Locked-in-syndroma (bezártság szindróma) nem lép fel nála. Nem bír mozogni, beszélni, a lélegzés is és a táplálkozás nehéz, komoly feladat. A kommunikáció egyetlen formája, hogy bal szemével pislog. Látogatói az abc betűit sorolják, ő pedig pislantásával megállítja őket valahol. Így jönnek létre a szavak és mondatok.

A könyv vékonysága ellenére is nagyon elgondolkodtató. Néhány hónapot felölelő napló ez, melyben a gondolatait, félelmeit, reményeit, az emberekkel való kapcsolatát olvashatjuk ennek az embernek. És mindazok ellenére amik történtek vele (nem részletezném, mert azzal pont a lényeget lőném le), mégis...nem adta fel a reményt. Hitte, hogy lehet jobb is, ha nem is egyik pillanatról a másikra. És nem vesztette el humorát sem.

Az ilyen könyvek azok, amiket olvasva reálisan tudjuk értékelni a saját életünket, problémáinkat. Félreértés ne essék, nem azért olvasok ilyen témában, hogy a kárörömömet kiélhessem. Nem. Túl érzékeny vagyok, hogy ilyet tegyek. Egy ilyen könyv inkább nekem is reményt ad, megmutatja mit kellene értéknek tartani, és hogyan is kellene élni. Addig amíg megtehetem. Mert soha, senki nem tudhatja, hogy a következő pillanatban mi fog történni vele. 

Te mit tennél, ha egyszer csak a börtönbe kerülnél, ahonnan nincs menekvés? És a börtön a saját tested lenne...? Nem kívánom senkinek, hogy ezt a valóságban is megtapasztalja. De csak egy percre álljon meg, és képzelje el. Aztán térjen vissza a mozgás adta szabadságba. Nézzen körbe. És éljen. Mert megteheti. Van, aki már nem.

Kiadó: Park Könyvkiadó
Oldalak száma: 136