2011. március 13., vasárnap

Semmi sem az, aminek látszik

Joanne Harris: Kékszeműfiú
5/5
Az írónőtől már több könyvet is olvastam, amik kifejezetten tetszettek, és láttam, hogy sok ismerősöm nagy lelkesedéssel várja ennek a megjelenését.
Vastag könyv, szóval kicsit nehézkes vele utazni, de mindent csak akarni kell :).
Kezdetben nem sikerült elkapni a regény lüktetését, nem szívott magába a történet, bár ebbe az is közrejátszott, hogy egyszerre pár oldalnál többet nem tudtam olvasni, a tanulás miatt.
Aztán időm is több lett, és a történet ízére is ráéreztem. A főhős egy weboldalon, saját bloggjában közöl történeteket. Kezdetben azt gondoljuk, hogy ezek csak kitalációk, aztán pedig azt, hogy a valóságot tükrözik. Elfogott az undor néhány dologtól, hogy aztán helyet adjon a szánalomnak és sajnálatnak ahogy a múltat mutatja be, és sok minden megvilágosodik. Egy egész kisvárost összekötő háló hihetetlen szálait fejti fel nekünk az írónő.Megismerhetjük az anyát, a három testvért, Emily-t és a többieket. Szép, érthető nyelvezet, amit kifejezetten különlegessé tesz, hogy szineztézia különböző formáit érzékelteti.
Az utolsó 100 oldalt teljes elképedéssel olvastam. Már kialakítottam egy képet, hogy is fog ez befejeződni, illetve ki kicsoda, és akkor egyszer csak jön egy csavar, és kiderül senki sem az, akinek én gondoltam. Aminek hatására újabb verziót készítettem el a befejezésre...amit megint csak lerombolt az írónő. Így végül csak hagytam, hogy sodorjanak az események...
A kettősség utána is nyomott hagyott bennem. Mi volt az igazság, és mi a kitaláció? Mikor mosódnak el a határok, hogy aztán már mi magunk se tudjuk, hol is éljük a saját életünket. Ez tényleg egy hátránya az internetnek, segíti elmosni ezt a vékony hártyát.
Elgondolkodtató. Nem hiszem, hogy bárkit is hidegen hagyna. Vagy undorít, vagy szánalmat kelt, de lehet, hogy elejétől a végéig imádni fogod. És, hogy hogyan ér véget a történet? Az már rajtad múlik.
Annyit még hozzátennék, hogy ha valami vidámabb könyvet szeretnél olvasni, akkor ne ezzel a könyvével kezd. Vannak vidámabb, de ugyanúgy jó, elgondolkodtató könyvei. De egyszer mindenféleképpen megéri elolvasni.

Kiadó: Ulpius-ház
Oldalak száma: 600

Don Juan

Douglas Carlton Abrams: Don Juan elveszett naplója
3/5

Már régen szemeztem ezzel a könyvvel, amit minden héten megpillanthattam a bolt kirakatában. Végül a kíváncsiságom hatására megrendeltem őt is, több másik könyvvel egyetemben.
Don Juan, természetesen nekem is elsőként a szerető szó ugrik be erről a névről. Így nem tudtam biztosan mit találok majd a lapokban. Egetverő erotikus történeteket, vagy inkább történelmi tényekkel megtűzdelt életrajzot. Igazából ezt is, azt is. Hogy a történelmi tényeknek beállított dolgok mennyire igazak, nem tudom. Számomra hihetőek voltak. Akárcsak a főhős, akit az író elénk rajzolt. Nem egy aranyba foglalt ember, hanem egy árva, tolvajból lett nemes.
A szereplők megformálása néhol kicsit sablonosra sikeredett, de ettől függetlenül teljesen megfeleltek a célnak, volt kiért izgulni, és természetesen van olyan, akit lehet utálni, mert ő a fő gonosz. A cselekményben is van olyan, amit szinte vártam, és tényleg megjelent, de volt olyan is, amit meglepetéssel olvastam.
Ami engem igazán megfogott, az a terek, épületek, tájak, és hangulatok ábrázolása. Szinte láttam, éreztem a tárgyakat, ízeket, a hangulatot. És ezzel sikerült magába a történetbe szippantania. Külön értékeltem a végén a szómagyarázatot, ami az idegen szavakhoz tartozott.
Ha valaki kíváncsi egy igazi galanteador történetére, akkor nyugodtan olvassa el. Nem kell félni, nem esett túlzásba az író az erotikus jelenetek ábrázolásánál, nem erre helyezi a hangsúlyt. Kikapcsolódásra, szórakozásra kitűnő.

Kiadó: Gabo
Oldalak száma: 323

2011. március 6., vasárnap

Molyok

Ez kivételesen nem könyvről fog szólni, de nem kell aggódni, azért ide tartozó bejegyzés lesz.
Megtartottuk az első, és remélhetőleg nem az utolsó molytalálkozót városunkban! Már egy ideje tartott a szervezkedés, hogy mindent összetudjunk hozni, és végül sikerült. :) Szombat délutánt olyan emberek társaságában tölthettem, akiket eddig ugyan csak a neten keresztül ismertem, de mégis nagyon jól éreztem magam velük. Hetem fénypontja volt ez a találka. És hogy kik voltak, akik bearanyozták ezt a napot?
Nita_Könyvgalaxis, aki egyáltalán megadta nekem a kezdő lökést ehhez a bloghoz, és aki amúgyis gyakran tartja bennem a lelket (amiért ezer hála!). És ráadásul csak ezért utazott el hozzánk, hogy ezen a programon részt vehessen. Molyszágjárásához kitartást kívánok:).
Hime, aki szintén másik városból jött hozzánk, és remélem jól érezte ő is magát.
robertjordan, aki már bemutatkozásával megalapozta a hangulatot, és beszerezte nekünk a klub kabaláját, Özsébet:), illetve egy hagyományt alapozott meg a könyv felajánlásával.
Frank_Tyrell, akire már nagyon kíváncsi voltam. Kicsit csöndes volt, (talán megfélemlítette a sok lány?), de remélem legközelebb ha jön, akkor már ő is bekapcsolódik a beszélgetésekbe. Majd mosolylány megvédi, ha kell :D. És amúgyis, telepatikus kapcsolaton még dolgozom, szóval ha bármire is kíváncsi az egyetemi élettel kapcsolatban, muszáj lesz kérdeznie.
le_miserable és Mai: örülök, hogy titeket is megismertelek, és remélem ti is jól éreztétek magatokat közöttünk.
mosolylány: Téged már ismertelek, de azért nagyon örültem, hogy te is jöttél, meg egyáltalán elindítottad ezt az ötletet, amit megszerveztünk.
Volt forrócsokizás, beszélgetés szinte mindenről és mindenkiről, alapítólevél írás, könyvtár látogatás (ahol is Nita újra eszembe idézte, mennyire szeretem azt a helyet, csak időhiányom van...), Malomjárás, búcsúzkodás, fényképezés...szóval jó volt, szép volt. Remélem még sok ilyennek leszek a részese. :)