Mats Strandberg - Sara B. Elfgren: A kör
3/5
Ezzel a könyvvel már megjelenése óta szemezek. Egyrészt a fülszövege is csábított, másrészt elég jó értékeléseket kapott. Már-már mindenki ezt olvasta, én meg csak csorgattam a nyálam. Muszáj megszereznem érzés bekapcsolt, és végül sikerült szert tennem a molyon keresztül egy darabra. Kapcsolatunk ekkor kezdett mélyrepülést...
Engelsfors. Egy apró, csodás kis város Svédországban, ahol hat lány épp
csak elkezdte a középiskolát. Semmi közös nincs bennük – kivéve, hogy
mindegyikőjükben ősi, ördögi erő lakozik. Az őszi szemeszter csak
elkezdődött, amikor egy halott diákot találtak a suli egyik
WC-kabinjában. Mindenki öngyilkosságra tippel. Mindenki, leszámítva a
hat lányt, akik tudják az igazságot. Egy éjjel, amikor a hold
kísértetiesen vörösen borítja be az eget, a lányok találkoznak a
parkban. Nem tudják, hogyan és miért mentek oda, csak azt tudják, hogy
szükségük van egymásra a túléléshez. Azt mondják, boszorkák. Egy ősi
prófécia állítja, hogy ők a kiválasztottak. Ettől a naptól kezdve a
gimiben már élet vagy halál a tét. És a lányoknak még sok mindent meg
kell tanulniuk saját erejükről is. Az idő csak fogy. Valami vadászik
rájuk, és ha nem ők találják meg előbb és pusztítják el azt, akkor ők
halnak meg…
Igazából elég in medias res kezdést kapunk, Elias, akit az első oldalakon követünk öngyilkosságot követ el...De vajon tényleg az? Vagy valaki/valami segített neki? Még nem volt a kezemben úgy könyv, hogy már az első oldalon kinyírjon egy főszereplőt, akit igazán nem is ismerek. :D De most már ilyet is olvastam.
A többi oldalon egy-egy szereplő szemein keresztül látjuk a történéseket, az ő érzéseikbe és gondolataikba nyerünk bepillantást, miközben megpróbálják a saját képességeiket megérteni, elfogadni, hogy együtt egy csapatot alkotnak, és rájönni ki róbálja meg őket egyenként levadászni.
Őszintén szólva én többet vártam a történettől. Talán azért, mert olyan rég szerettem volna hozzájutni. Mindenesetre nem estem hanyatt tőle. A félelmetes, ijesztő légkör nekem hiányzott. Nem mondom, hogy néhol nem kacsintott be, de nem volt folyamatos, nem remegtem azért, hogy vajon a következő oldalakon mi fog történni a szereplőkkel. Akik közül a legtöbbet nem sikerült annyira megkedvelnem, ha mégis, azt nem sokkal később eltették láb alól...ez az én formám :D.
Mindegyik lánynak vannak problémái az életben, és nem feltétlenül az, hogy kiderült, boszorkányok. De mivel sok időt egyik szereplő mellett sem töltünk egy huzamban, én nehezen tudtam beleélni magam az életükbe. Mire sikerült volna jött a váltás és egy újabb élethelyzettel kellett szembe néznem.
Aztán ott volt a Tanács, akivel folyton riogatták őket. De nekem leginkább egy hatalomra éhes, amúgy teljesen életképtelen csoportnak tűnt, legalábbis így, első olvasatra. Akik félnek attól, nehogy valaki nagyobb hatalommal rendelkezzen mint ők, és ráadásul a befolyásuk alól is mentes legyen, ám azt sem akarják, hogy a Föld elpusztuljon. Ez ám a fogas probléma, gyermekeim, nem igaz? Hagyják, hogy a lányok sötétben tapogatózzanak...ennyi idő alatt akár ki is irthatták volna az összeset.
A vége mondjuk egészen jóra sikeredett, még engem is magába szippantott. Kár, hogy csak az utolsó 30 oldal érte el ezt a hatást, amit én az egész könyvtől reméltem.
Kiadó: Geopen
Oldalak száma: 549
Óh, ne mondjátok, hogy a Könyv ma nem kell, hogy a Könyvnél több az Élet és az Ember; mert a Könyv is Élet, és él, mint az ember – így él: emberben könyv, s a Könyvben az Ember." /Babits Mihály Ritmus a könyvről, részlet/
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Geopen Kiadó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Geopen Kiadó. Összes bejegyzés megjelenítése
2013. április 7., vasárnap
2012. október 23., kedd
Szelleműzés
Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna
5/5
Már maga a cím megfogott, amikor beharangozták eme könyv megjelenését. Aztán a borító. És végül az, hogy sok ismerősöm, akinek megbízok az ízlésében dicsérte. Nagy nehezen sikerült hozzá jutni, és elolvasni. Nem bántam meg. Annak ellenére, hogy már olvastam, nyugodt szívvel kijelenthetem, meg lehet lepni vele, sőt a folytatást is hozzá lehet csapni :D.
Cas 17 éves, és nem mindennapi tevékenységet űz éjszakánként. Míg a legtöbb vele egykorú fiatal leginkább bulikba jár, ő addig szellemeket üldöz, és tesz róla, hogy ne tudjanak több embert bántani. A legújabb megbízatása miatt Thunder Baybe kell utaznia, hogy Annát, a helyi szellemet elüldözze. Vagyis inkább elküldje oda, ahova való. Elég hamar össze is találkozik vele, bár ez a találkozás cseppet sem úgy zajlik, ahogy tervezte...és ettől a pillanattól kezdve a megszokott forgatókönyv felborul, és próbálja a lehető legjobb megoldást megtalálni. Mindenki számára. Vajon lehetséges lesz?
Először is, aki Odaát sorozatban képben van, némi hasonlóságot felfedezhet. Hogy maga a könyv ezekután megfelel-e az elvárásainak, nem tudom. Nekem nagyon tetszett. Rosszat nem álmodtam tőle, de mivel leginkább este jutottam hozzá, hogy olvassam, azért meg-megborzongtam, és a váratlan hangoktól rendszeresen szívrohamokat akartam kapni :D. Szóval a néhol nyomasztó, kissé félelmetes hangulatkeltés szerintem rendben volt.
Szereplők. Cas szimpatikus főszereplő lett, aki nem nyafog feleslegesen, és túl sokat, aki igyekszik maga megoldani a dolgokat, de szükség esetén igenis kér segítséget. (Üdítő változatosság.) Drukkoltam neki, izgultam érte. És tetszettek a beszólásai.
Anna: Ugye ő az ügyeletes mumusunk...legalábbis azt hisszük. Tragikus halála után nem csodálom, hogy nem éppen kesztyűs kézzel bánt az emberekkel. De kissé vérengző attitűdje ellenére is megkedveltem. Mert eltudtam hinni, hogy az a fiatal lány része nem akarja ezeket elkövetni. Kíváncsi leszek, mi lesz vele a későbbi részekben.
A mellékszereplőknél éreztem némi hiányosságot, remélem ez csak a történet rövidségének tudható be, és még részem lesz abban, hogy jobban megismerjem őket.
A történet maga izgalmas, jól kidolgozott, volt olyan rész, ami meglepett. A szerelmi szál természetesen itt sem hiányozhat, de nem ezen van a hangsúly, csak a végén, így nem zavart. És a párosítást is érdekesnek találtam, így lesz igazán érdekes a dolog.
A szöveg is helyén van, vagyis nem éreztem azt, hogy ugyan az elbeszélő egy 17 éves fiú, de sokkal idősebb/sokkal fiatalabb illető beszélne, cselekedne helyette.
Úgyhogy azt kell mondanom, teljesen rendben volt a könyv. Ide a folytatásával!
Kiadó: Geopen
Oldalak száma: 284
5/5
Már maga a cím megfogott, amikor beharangozták eme könyv megjelenését. Aztán a borító. És végül az, hogy sok ismerősöm, akinek megbízok az ízlésében dicsérte. Nagy nehezen sikerült hozzá jutni, és elolvasni. Nem bántam meg. Annak ellenére, hogy már olvastam, nyugodt szívvel kijelenthetem, meg lehet lepni vele, sőt a folytatást is hozzá lehet csapni :D.
Cas 17 éves, és nem mindennapi tevékenységet űz éjszakánként. Míg a legtöbb vele egykorú fiatal leginkább bulikba jár, ő addig szellemeket üldöz, és tesz róla, hogy ne tudjanak több embert bántani. A legújabb megbízatása miatt Thunder Baybe kell utaznia, hogy Annát, a helyi szellemet elüldözze. Vagyis inkább elküldje oda, ahova való. Elég hamar össze is találkozik vele, bár ez a találkozás cseppet sem úgy zajlik, ahogy tervezte...és ettől a pillanattól kezdve a megszokott forgatókönyv felborul, és próbálja a lehető legjobb megoldást megtalálni. Mindenki számára. Vajon lehetséges lesz?
Először is, aki Odaát sorozatban képben van, némi hasonlóságot felfedezhet. Hogy maga a könyv ezekután megfelel-e az elvárásainak, nem tudom. Nekem nagyon tetszett. Rosszat nem álmodtam tőle, de mivel leginkább este jutottam hozzá, hogy olvassam, azért meg-megborzongtam, és a váratlan hangoktól rendszeresen szívrohamokat akartam kapni :D. Szóval a néhol nyomasztó, kissé félelmetes hangulatkeltés szerintem rendben volt.
Szereplők. Cas szimpatikus főszereplő lett, aki nem nyafog feleslegesen, és túl sokat, aki igyekszik maga megoldani a dolgokat, de szükség esetén igenis kér segítséget. (Üdítő változatosság.) Drukkoltam neki, izgultam érte. És tetszettek a beszólásai.
Anna: Ugye ő az ügyeletes mumusunk...legalábbis azt hisszük. Tragikus halála után nem csodálom, hogy nem éppen kesztyűs kézzel bánt az emberekkel. De kissé vérengző attitűdje ellenére is megkedveltem. Mert eltudtam hinni, hogy az a fiatal lány része nem akarja ezeket elkövetni. Kíváncsi leszek, mi lesz vele a későbbi részekben.
A mellékszereplőknél éreztem némi hiányosságot, remélem ez csak a történet rövidségének tudható be, és még részem lesz abban, hogy jobban megismerjem őket.
A történet maga izgalmas, jól kidolgozott, volt olyan rész, ami meglepett. A szerelmi szál természetesen itt sem hiányozhat, de nem ezen van a hangsúly, csak a végén, így nem zavart. És a párosítást is érdekesnek találtam, így lesz igazán érdekes a dolog.
A szöveg is helyén van, vagyis nem éreztem azt, hogy ugyan az elbeszélő egy 17 éves fiú, de sokkal idősebb/sokkal fiatalabb illető beszélne, cselekedne helyette.
Úgyhogy azt kell mondanom, teljesen rendben volt a könyv. Ide a folytatásával!
Kiadó: Geopen
Oldalak száma: 284
2012. július 27., péntek
Ne bántsátok a feketerigót!
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
4,5/5
Ismét egy olyan könyv akadt a kezembe, amely a nem oly távoli múltba vezéreli az olvasót. Pontosabban a '30-as évek Amerikájába, Maycomb városába. Itt él Scout, az ő szemével, narrációjával látjuk a történteket. A kislány, aki emlékeit megosztja velünk, elmeséli milyen volt egy olyan világban élni, ahol ha egy feketét fehér ügyvéd védett, azt árulónak tekintették, és ahol néha az ijesztő szomszéd sokkal többet rejt magában, mint azt gondolnánk.
Mindig próbálom elképzelni, milyen lehet egy olyan helyen élni, ahol mindenki ismer mindenkit...azért szerintem egy idő után ijesztő lehet. Vagy csak hozzá kellene szokni. Így érthető, hogy a szinte alig látható szomszéd Boo (as Arthur) mennyire izgatja a 6 és 10 éves gyerekek gondolatait, fantáziáit. Ez ugye az egyik fő szál. Ez is arra igyekszik rámutatni, hogy azért, mert valakit nem ismerünk, és mert a belénk nevelt előítéletek rögtön dolgozni kezdenek, nem feltétlenül van igazunk is. De persze lehet, hogy ez engem csak azért ragadott meg valamilyen szintig, mert én magam is furabogár vagyok, ki tudja.
A másik fő szál, Atticus jogi ügye, amikor is a fekete férfit védi, akit megvádolnak egy fehér nő megerőszakolásával. Ahogy végig nézek az emberiség történelmén, azt kell mondanom, hogy valahogy, valakinek mindig bizonygatnia kellett azt, hogy ő mennyire felsőbbrendű másokhoz képest. Ilyenek a vallások, vagy a bőrszín okozta különbségek, vagy a különféle szociális és pénzügyi helyzetű emberek. Mindig van olyan, aki a jobb, a Best of. És van az alantas, a megvetendő stb. Itt a fekete-fehér ellentét lép életbe. És az olvasót is arra próbálja rávenni, hogy gondoljon bele abba a korba, abba a helyzetbe. Mit tenne? Vagy mit nem?
A szereplők közül kettő került nagyon közel hozzám. Atticus a maga végtelen nyugalmával, amivel még engem is lehiggasztott, ha épp hőbörögtem az olvasás közben. Illetve azzal is megfogott, hogy hű maradt az elveihez, és igyekezte a gyermekeit az önálló gondolkozásra rávenni. Értékeket adott nekik, mindemellett szerető apa volt.
A másik szereplő pedig Scoutt. A cserfes kislány, aki nem akar úrihölgy lenni, szoknyában járni (ezt mélyen megértem). Ő fiús, és belevaló. Mindenről meg van a maga véleménye, és néha sokkal jobban látja az igazságot, mint a felnőttek. Ha gyerekem lesz, remélem ilyen lesz. :D
Elgondoltató, kissé szomorkás. Pláne, ahogy látjuk, hogy bizony van idő, amikor kénytelen minden gyerek felnőni.
Kiadó: Geopen
Oldalak száma: 412
4,5/5
Ismét egy olyan könyv akadt a kezembe, amely a nem oly távoli múltba vezéreli az olvasót. Pontosabban a '30-as évek Amerikájába, Maycomb városába. Itt él Scout, az ő szemével, narrációjával látjuk a történteket. A kislány, aki emlékeit megosztja velünk, elmeséli milyen volt egy olyan világban élni, ahol ha egy feketét fehér ügyvéd védett, azt árulónak tekintették, és ahol néha az ijesztő szomszéd sokkal többet rejt magában, mint azt gondolnánk.
Mindig próbálom elképzelni, milyen lehet egy olyan helyen élni, ahol mindenki ismer mindenkit...azért szerintem egy idő után ijesztő lehet. Vagy csak hozzá kellene szokni. Így érthető, hogy a szinte alig látható szomszéd Boo (as Arthur) mennyire izgatja a 6 és 10 éves gyerekek gondolatait, fantáziáit. Ez ugye az egyik fő szál. Ez is arra igyekszik rámutatni, hogy azért, mert valakit nem ismerünk, és mert a belénk nevelt előítéletek rögtön dolgozni kezdenek, nem feltétlenül van igazunk is. De persze lehet, hogy ez engem csak azért ragadott meg valamilyen szintig, mert én magam is furabogár vagyok, ki tudja.
A másik fő szál, Atticus jogi ügye, amikor is a fekete férfit védi, akit megvádolnak egy fehér nő megerőszakolásával. Ahogy végig nézek az emberiség történelmén, azt kell mondanom, hogy valahogy, valakinek mindig bizonygatnia kellett azt, hogy ő mennyire felsőbbrendű másokhoz képest. Ilyenek a vallások, vagy a bőrszín okozta különbségek, vagy a különféle szociális és pénzügyi helyzetű emberek. Mindig van olyan, aki a jobb, a Best of. És van az alantas, a megvetendő stb. Itt a fekete-fehér ellentét lép életbe. És az olvasót is arra próbálja rávenni, hogy gondoljon bele abba a korba, abba a helyzetbe. Mit tenne? Vagy mit nem?
A szereplők közül kettő került nagyon közel hozzám. Atticus a maga végtelen nyugalmával, amivel még engem is lehiggasztott, ha épp hőbörögtem az olvasás közben. Illetve azzal is megfogott, hogy hű maradt az elveihez, és igyekezte a gyermekeit az önálló gondolkozásra rávenni. Értékeket adott nekik, mindemellett szerető apa volt.
A másik szereplő pedig Scoutt. A cserfes kislány, aki nem akar úrihölgy lenni, szoknyában járni (ezt mélyen megértem). Ő fiús, és belevaló. Mindenről meg van a maga véleménye, és néha sokkal jobban látja az igazságot, mint a felnőttek. Ha gyerekem lesz, remélem ilyen lesz. :D
Elgondoltató, kissé szomorkás. Pláne, ahogy látjuk, hogy bizony van idő, amikor kénytelen minden gyerek felnőni.
Kiadó: Geopen
Oldalak száma: 412
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


