2013. december 30., hétfő

Lucy Maud Montgomery: Anne új vizekre evez
5/5

"A népszerű Anne-sorozat legújabb, sorrendben negyedik kötete, Anne Shirley életének újabb állomására kalauzolja az olvasót. Hősnőnk elfoglalja élete első igazi állását: igazgatónő a summerside-i középiskolában – és ahogy azt a különlegesen fejlett beszédkészségű, élénk képzelőerejű kislánytól megszoktuk már, felnőttként is mindent megtesz, hogy színt, izgalmat vigyen a városka életébe."

Amikor egy kihívás keretén belül elkezdtem az írónőtől olvasni, még én sem gondoltam arra, hogy ennyire egymásra fogunk találni.

A sorozat eme kötetében Anne mint igazgatónő kezdi meg az évet Summerside-ban. S az átmenet nem megy épp zökkenőmentesen, ám hősnőnk meg tesz minden tőle telhetőt. Persze ahogy megszokhattuk, minden jó, ha a vége jó, vagyis nem kell túlzottan féltenünk Anne-t.

Ami igazán tetszett, hogy itt tényleg felnőttnek láttam már, s nem annak a kislánynak, aki sok-sok évvel ezelőtt megérkezett a Zöldmanzárdos házba. S habár a csodákra való nyitottságát nem vesztette el (én is így szeretném csinálni), mégis sokkal komolyabb, érettebb a viselkedése. Persze azért így is képes néha bajba keveredni, de ezen most sokkal kevesebb volt a hangsúly. Sokkal inkább a körülötte élő embereken, a kapcsolatokon, sorsokon. Úgyhogy amellett, hogy amolyan idegnyugtatóként olvastam a történetet, néha bizony elgondolkodtam. Mert van ebben mondanivaló, nem is kevés, csak annyira szépen van tálalva, hogy szinte fel sem tűnik.
A színvonal a már megszokott. Nagyon szép, élethű leírások, szerethető szereplők (még azok is, akik az elején egyáltalán nem tűnnek annak). Kedves, bájos, néha azonban szomorú történetek, vannak benne, még hozzá úgy szét szedve, hogy akár esténként egy-egy elolvasása megoldható, nem kell azon gondolkodni, hol hagyta korábban abba az ember.

Úgyhogy ha valaki egy kis nyugodt, ám kedves könyvet szeretne olvasni akkor ajánlani tudom. Akárcsak a sorozat korábbi köteteit :).

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 308

2013. december 21., szombat

Szerethetetlen

Sherry Gammon: Szerethetetlen
4/5

"A tizenhét éves Maggie Brown kiugró arccsontjával és karikás szemével a kábítószeres modellek mintapéldánya lehetne. Maggie problémáját azonban nem a drogok, hanem az anyja jelenti. A lány ráadásul egyre jobban belegabalyodik Seth Prescottba, az új srácba a suliban, és attól fél, hogy a fiú is cserben fogja hagyni, mint mindenki más. Seth Prescott a rendőrség beépített embereként került a Port Fare High iskolába, de munkája dacára beleszeret Maggie-be. Miközben Seth azon fáradozik, hogy a New York állambeli Port Fare-t megszálló szadista drogdílereket kifüstölje a kisvárosból, a hajsza halálosra fordul, és Maggie élete is veszélybe kerül. Seth és Maggie önmagukat is megismerik humorral tarkított, összetört szívekkel övezett, romantikus útjukon, és eközben a világuk mindörökre megváltozik.
Sherry Gammon első regénye, a Szerethetetlen egy trilógia első kötete. A sorozat az emberi szellem erejét és kitartását hirdeti – és azt, hogy soha nem szabad feladni, különösen ha szerelemről van szó."

Igen, újabb ifjúsági regény. De legyen elég csak a borítóra pillantanotok, és utána vessetek rám követ.
Ahogy azt a fülszövegben is olvashatjuk, Maggie nem éppen ideális családi háttérrel rendelkezik, és miközben azon fáradozik, hogy saját magát és anyját is egyben tartsa, illetve ne halljon éhen, akaratlanul is a nyomozók lehetséges célpontjává válik, ugyanis nagyon úgy néz ki, mint egy heroin használó. És ezen az sem segít, hogy édesanyja a helyi kispályás dílerrel ápol rendszeres kapcsolatot. Így tehát egyrészt a lány, másrészt az otthona kerül megfigyelés alá, méghozzá az iskola újdonsült sztárja, Seth által. Nah, ha most eltekintünk attól, hogy ilyen pasi nincs, csak a mesében, akkor a fiú egy kifejezetten kedvelhető alak. Hisz a lány ártatlanságában, azonnal beleszeret, megakarja védeni mindentől és még éhezni sem hagyja. Persze egy kapcsolat sem egyszerű, ha pedig eleve egy zárkózott emberrel kezdesz ki, akkor pláne. Mert nagyon nehéz megszerezni a bizalmát, és nagyon könnyű azt elveszíteni, mint ahogy azt láthatjuk majd.

A történet alapvetően nem rossz, és olyan problémát vet fel, ami napjainkban igen fontos. A drog, illetve annak az iskolákban való megjelenése komoly probléma lehet, még akkor is, ha jelenleg itthon még talán nem ölt akkora méreteket, vagy csak én nem hallottam még nagyon róla. De ettől függetlenül nem szabad szem elől téveszteni. Így dicséretes a felvetése. Akárcsak az alkohol, illetve annak hatása a szűkebb-tágabb környezetre. Na ez már inkább lehet ismerős probléma itthon is. Ez a rész ráadásul nagyon jól meg is lett írva a könyvben, mind Maggie, mind az édesanyja részéről, igaz ez utóbbi érzéseibe leginkább a vége felé, és csak közvetetten tudunk bepillantást nyerni.
A krimi szál nagyrészt rendben van, bár voltak kevésbé hihető részei számomra, vagy kevésbé izgalmasabbak. A szerelmi szál szintén vegyes érzelmeket hagyott bennem.

Maguk a szereplők kissé sablonosra sikeredtek. Vannak a jók: Maggie, Seth, Booker (nos ő igazán kedvenc lett számomra), Booker nagyapja, Cole.
És vannak a rosszak: Alan, Bill, Zack, Hillary. Ezeken a határokon belül maradnak, és innen nem nagyon mozdulnak ki. Pedig lenne bennük lehetőség.

A könyvért köszönet illeti a Maxim Könyvkiadót.

2013. december 14., szombat

Jacob védelmében

William Landay: Jacob védelmében

5/5


"Andy Barber több mint húsz éve megyei helyettes kerületi ügyész. Köztiszteletben álló férfi, szorgalmas munkaerő és boldog családapa. De amikor sokkoló bűncselekmény történik a New England-i kisvárosban, és Andy tizennégy éves fiát vádolják az osztálytársa meggyilkolásával, a férfit teljesen elvakítják az események.
Andy foggal-körömmel próbálja védeni a fiát. Jacob váltig állítja, hogy ártatlan, és Andy hisz neki. Hiszen ez a kötelessége. Ő Jacob apja. De miközben egyre több terhelő bizonyíték és megdöbbentő titok kerül napvilágra, Andy házassága összeomlással fenyeget, a per egyre gyorsabban halad fenyegető végkifejlete felé, és a válságos események tükrében az is kiderül, milyen kevéssé ismeri az apa a fiát, Andy a saját lelkiismeretével is összeütközésbe kerül: hűség és becsület, igazság és hamisság, a mélyen eltemetett múlt és az elképzelhetetlen jövő között őrlődik.
William Landay tökéletes regénye egy válságba került családról szól – izgalmas, karakteres krimi, amely egyben lebilincselő történet bűntudatról, árulásról, és arról, milyen félelmetes sebességgel tud félresiklani az életünk."


A második könyvem így az elmúlt időben, ami a Könyvmolyképző Kiadótól van, és nagyon megfogott. Ellentétben az előző történettel, ez a mi világunkban, a jelenünkben játszódik, olyan történet, amit akármikor meghallhatnánk a rádióban, vagy láthatnánk a tévé képernyőjén.
Egy 14 éves gyerek halála, ráadásul egy viszonylag nyugodt és békés környéken, természetes, hogy megrázza az ott élőket. Mert lássuk be, a halál gondolatát a mai napig nehezen fogadjuk el, de valahogy még ijesztőbb, ha egy olyan élet vész el, akinek még rengeteg ideje lett volna. Ha pedig mindez erőszakos tett miatt történik, akkor mindannyiunk bosszút akar állni. Vajon meddig mehetünk el, hogy ezt a bosszút megkapjuk?

A történet a borító és a fülszöveg miatt keltette fel a kíváncsiságomat. Nem túl sok olyan témájú könyvet olvastam eddig, ahol gyereket vádolnak gyilkossággal. Talán mert ez egy eleve nem könnyű, és pláne nem vidám elképzelés, vagy mert alapból szeretünk úgy hozzáállni, hogy a gyermekeink csakis jók lehetnek, nem tudom. Mindenesetre üdítő változatosságot jelent egy-egy ilyen könyv, főleg ha az jól van megírva. De nem csak emiatt volt érdekes számomra a történet. Alapvetően elég keveset tudok egy-egy ilyen ügy jogi hátteréről, arról mik zajlanak a színfalak mögött, és hogy éli meg ezt a család. Ebbe is bepillantást nyerhettünk. És külön öröm volt számomra, hogy a biológia is felütötte fejét, méghozzá olyan formában, ami a valóság nagy részének megfelelt. Vagyis látszik, az író utánajárt a dolgoknak.

Maga történet egy visszaemlékezés, melyet időnként megszakít egy-egy rövid leírása egy másik tárgyalásnak. Nem túl zavaró, s csak a kíváncsiságomat erősítette, vajon mi miatt lett tanú az apa, de minderre csak a legvégén kapunk választ, de érdemes a végére járni. Jacob osztálytársát, Bent holtan találják egy parkban, ahol iskolába menet szokott átmenni. Kezdetben nem találnak semmilyen értékelhető nyomot, majd felvillan egy lehetősége egy idősebb férfinak, aki fiúkat molesztál. Ám végül a nyomok az ügyet vezető férfi fiához vezetnek. A család élete gyökeresen változik meg, egyrészt a közvélemény miatt, másrészt mert múltbeli kis titkok derülnek ki, amiket el kell fogadniuk, vagy összetöri őket. S persze el kell számolniuk azzal a lehetőséggel is, hogy mi van, ha a rendőröknek igaza van?
Jól, és meglepően érdekesen van leírva a tárgyalások minden pillanata, a mögötte húzódó munka, igaz, főleg a védelem szempontjából. Ám Andy szemein és emlékein keresztül bepillantást nyerünk a másik oldalra, ahol évekig ő is felvonult. Az ő kommentárja kíséri Neal minden egyes mozdulatát, ezáltal közelebb hozva azokat hozzánk is. Na meg persze eléggé ellenszenvessé téve számunkra a másik férfit.
Szerintem az is elég szemléletesen lett bemutatva, hogy egy család ilyenkor milyen fázisokon megy át, mit élnek át a szülők. Gondolom ilyenkor mindenkiben felmerül a hol rontottam el, mit kellett volna másként tennem, mit nem vettünk észre kérdéskör. És az igazság az, hogy sok esetben nem biztos, hogy a szülő bármit is tehetett volna. S ezt vagy sikerül elfogadni, vagy csak tovább őrlődnek.
A történetben itt vonja be az író az úgynevezett gyilkos gén teóriát. Biológus hallgató vagyok, de még nem hallottam erről a génről, így kicsit utánanéztem, és tényleg létezik a MAO-A, ami a harciasságot, agresszivitást befolyásolja az emberekben. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy akiben ez meg van, vagy túl működik, esetleg alul működik, az szociopata lesz és legyilkol mindenkit. Mindenesetre érdekes lehetőségeket vet fel, és elgondolkodhatunk az örök kérdésen, vajon mennyi minden függ a belénk kódolt információktól, és mennyi a neveléstől, környezettől.
Szóval már ebből is láthatjuk, hogy egy összetett, és nem egy komoly kérdést is felvető történetet tarthatunk a kezünkben.
Hogy végülis gyilkos vagy sem, azt hiszem ezt a legvégén mindenki maga fogja eldönteni. Én mindkét állítást eltudtam volna fogadni, és valószínű, hogy még napokig ezen fogok rágódni. Ami a legjobban arcul vágott, az mégis a vége volt. Amikor az ember azt hiszi, nem tud neki újat mutatni a könyv. Kis naiv. Hidd el nekem, tud. S ez a végső fordulat volt az, ami miatt még mindig megy bennem a történet. Ez megakadt bennem, és próbálom eldönteni, mit tettem volna egy ilyen helyzetben. Ugyanis nem, és nem tudom megérteni Lauire-t. Bár azt hiszem, addig jó, amíg ez így van.

A szereplők. Nos, itt azt hiszem Andy-t kedveltem meg a leginkább, bár tény, hogy ő előnyt élvez a többiekkel szemben, hiszen mégiscsak ő az elbeszélő. Mindenkit csak rajta keresztül látunk és hallunk, mint valami szűrő, úgy működik.
Laurie és Jacob alakja nekem kicsit megfoghatatlannak tűnt. És furcsa volt, hogy a nő, annak ellenére hogy ő az anya, látja a fiát veszélyesnek, míg az apa az, aki mindenképp kitart mellette. Mintha felcserélődtek volna a szerepek. És erre még a múlt sem adhat teljes mértékben magyarázatot.
Jacob, annak ellenére, hogy a történet róla szólna, nem került eléggé megfoghatóvá számomra. Egy zárkózott, magányos, tinédzsert láttam magam előtt, de semmi többet.

Összességében ez egy nagyon jól megírt, bonyolult és mégis érthető történet. Nagy leírásokat senki ne keressen benne, itt sokkal fontosabb az, ami történik, legyen az a külvilágban, a családban, vagy épp egy-egy szereplőben. Ezek viszont nagyon jól vannak megírva. Habár feleannyira sem véres, mint a rovásember, a maga módján ez is elég megrázó. Ám így is úgy gondolom, egyszer mindenkinek olvasnia kell.

A könyvért köszönet illeti a Könyvmolyképző kiadót. 
  

2013. december 8., vasárnap

Rovásember

Peter V. Brett: A rovásember

5/5

"Ahogy napnyugta után beköszönt a sötétség, megjelennek a magványok: természetfeletti erővel bíró démonok, akik izzó gyűlöletet táplálnak az emberiség iránt. Évszázadokon át uralták az éjszakát és az emberekre vadásztak, akik mágikus rovások mögött kerestek menedéket. E hatalommal bíró jelek eredete elveszett a legendákban, védőerejük pedig rémisztően törékeny. Mindez nem volt mindig így. Egykor a nők és férfiak egyenrangú ellenfelei voltak a magványoknak, de azok az idők már elmúltak. A démonok éjről éjre erősödnek, míg az emberek csoportjai egyre csak fogyatkoznak a kíméletlen öldöklésben. Most, hogy a jövőbe vetett remény múlóban van, három fiatal, akik túlélték a démonok vérengzését, megpróbálják véghezvinni a lehetetlent. Elhagyják a rovások hanyatló védelmét, hogy egy elkeseredett küldetésben tegyenek kockára mindent a múlt rejtélyeinek felkutatásáért. Együtt szállnak szembe az éjszakával."

Ezzel a könyvvel Brett felkerült a radaromra, és kifejezetten követni fogom a munkásságát. Ritkán sikerül egy első kötetnek ennyire megfognia. Általában csak kíváncsivá tesznek, hogy hova fejlődhet még a dolog, s ezért várom a folytatást. Nem így, mint most. Akkor is későn volna, ha már most a kezembe foghatnám a következő köteteket. Az első néhány oldal után magába szippantott a történet, s a legvégére már tudtam, ez bizony kedvenc lett.

Az emberek élete félelemben telik éjjelente, amikor is a Magból feltörnek a magúrok, hogy a szabadban maradt, netalán gyengén védett otthonokban élő embereket elkaphassák és széttépjék. Csak egy megoldás van erre, rovás védett házakban, városokban kell remegve meglapulni, és várni a nappalt, amikor ismét biztonságban léphetnek ki a házaikból. Még ha harcolnának is, sincsen meg a megfelelő eszközük ahhoz, hogy a démonokat legyőzzék, hiába szólnak a mondák csodás erejű rúnákról, és harcosokról, no meg fényes győzelmekről. Az emberek nagy része már csak napról-napra él.
Ebbe a világba nyerünk mi magunk bepillantást három életen, ezáltal három különböző szempontból. Az első Arlen, aki elveszti édesanyját, és elveszti hitét édesapjában is. Felteszi, hogy Fullajtár lesz, s félelmei ellenére is az utakat fogja róni, üzeneteket víve egyik városból a másikba. Ám ehhez bizony hosszú tanulás vár rá, és az ezután következő élet sem mindig az, mit elképzelt, és ez bizony komoly változásokat okoz benne.
Leesha, aki sokáig úgy gondolta, a menekülés útja otthonról a férjhez menetel, nagyot csalódik a számára kijelölt fiúban, s emellett sikerül a falu gyógyfüvésze mellé bekerülnie, mint tanonc.
Rojer 3 évesen veszíti el a szüleit, és az otthonát, s így Arrick a Zsonglőr veszi magához. A fiú úgy érzi, bárkihez is kerül közel, azt a sors elveszi tőle. Ám úgy néz ki különleges tehetséget is kapott, hegedűjátékától nem csak az emberek, de ideiglenesen a démonok is megszelídülnek.
Hármuk sorsa és útja természetesen kereszteződik, és remélhetőleg a folytatásban még több közös útjuk lesz, mint amit most olvashattunk. Az én két személyes kedvencem Arlen és Leesha volt, Rojer alakjának még úgy érzem lesz mit legyőznie, hogy szívből tudjam szeretni, de meg van benne is a lehetőség rá.

A világ elég komor hangulatú, annak ellenére, hogy vannak benne kedves, aranyos, vidám részek is. De egy kis időre sem tudjuk elűzni mi magunk sem a gondolatot, hogy közeleg az éj, s vele együtt a magúrok ideje is. És persze itt is nem egyszer kell rájönnünk, hogy lehet a nappal az emberé, de vannak olyan démonok, amelyek bennünk élek, s talán még pusztítóbbak, mint a kintiek. Halál, árulás, vér, erőszak, és persze igazságtalanság szövi át az oldalakat, épp úgy, mint a valós életben. Hogy mégis, miért olvassuk tovább? Mert itt is meg a van a remény, a lehetőség, és mert a szívük mélyén azt akarjuk, hogy valaki rázza fel az embereket, fogja össze őket, és rugdossák vissza a szörnyeket a Magba :D.
Jó a ritmusa is, a kellő helyeken gyors, pörgős, még néhol kissé lelassul, helyet adva ahhoz, hogy magunkhoz térjünk. Nem hinném, hogy sokszor kellene unatkoznia az olvasónak.
A világ maga nagyon jól felépített, mind az emberi, mind a démoni oldalt tekintve. És ahogy a kis ízelítőt olvastam a második részből, na meg az utalásokra figyelve ez még csak bonyolódni fog, amit én csak örömmel tudok fogadni. Maguk a tájak, városok leírásai is tetszetősek, kellően hosszúak és részletesek ahhoz, hogy eltudjam képzelni magam előtt őket, de nem túl hosszúak, hogy megunjam. És pillanatok alatt magába szív az egész, s nem ereszt, míg nem végzel vele.
Fantáziadúsak a szörnyetegek is. Nem egy démonos könyvet olvastam már, de nem hiszem, hogy sok hasonlóval találkoztam volna, mint az itt szereplők. Emelem kalapom, az újítások előtt, és még ilyet még!
Ami a szereplőkkel kapcsolatban tetszett, hogy nem egysíkúak. Sokan nagyon jóvá, vagy éppen nagyon rosszá teszik a karaktereket. Pedig sokkal élethűbb számomra az, ha ilyen is, olyan is. Valahogy emberibb. Itt is születnek rossz döntések, megalkuvások. És minden egyes alkalommal el kell fogadniuk az árat, amit fizetniük kell. Legyen jó, vagy rossz a kimenetele a dolognak.
A szerelem csak a legvégén lép képbe a főszereplőink között, én remélem hogy az is jól lesz megírva a későbbiekben, és nem lesz túlerőltetve.

Szóval, kaptunk egy jól felépített történetet, szerethető és persze utálható szereplőket, és jó pár kérdést, természetesen megválaszolatlanul. Én csak ajánlani tudom.


A könyvért köszönet illeti a Könyvmolyképző kiadót.

2013. november 25., hétfő

Anne Shirley sorozat

Szerintem sokaknak lehet ismerős az Anne Shirley név. Vagy mert volt szerencséjük olvasni a sorozatot, vagy mert az abból készült filmeket látták. Én eddig mindkét változatot elkerültem, s csak az utóbbi pár héten mélyedtem bele Avonlea világába. Korábban már feltettem az első kötetről az értékelésemet, most egyszerre hozom a második és harmadik kötetet, mivel mindkettőre 5-5 pontot kapott. Tényleg falni lehet őket :).

"Anne Shirley, ez a vörös hajú, örökké csacsogó és álmodozásra hajlamos kislány, akinek gyermekkoráról az Anne otthonra talál című kötet számolt be, immár 16 éves ifjú hölgy. Kijárta a főiskolát, és visszatért Avonlea-be. De a visszatérés egyben új kezdet is, Anne kilép az élet iskolájába, hiszen dolgozni kezd: tanítónőként helyezkedik el abban az iskolában, ahol valaha maga is tanult. Ahogy már megszokhattuk, az élet továbbra is folyton pezseg körülötte: meglágyítja az új szomszéd, a mogorva agglegény hírében álló Mr. Harrison szívét, Levendula kisasszony személyében pedig igazi „rokon lélekre” talál. Hősünk azonban nem volna méltó az Anne Shirley névre, ha nem kerülne időről időre kisebb-nagyobb kalamajkába… A világszerte rendkívül népszerű írónő történetéből készült filmsorozat olyan sikeres, hogy a tévécsatornák újra és újra a műsorukra tűzik. Az olvasók pedig újra és újra a kezükbe veszik a magával ragadó sorozat köteteit."

A második kötet onnan folytatódik, ahol az első befejeződött. Anne elkezdi a gyerekek tanítását, miközben még ő maga is sok mindent megtapasztal. S habár nem egyszer sikerül magát kisebb-nagyobb kalamajkákba kevernie, mégis egy alapvetően boldog, elégedett életet követhetünk végig. A már ismert szereplők mellett újabbak is színre lépnek, az én kedvenc alakom Levendula kisasszony volt. :)
Kapunk mindent, ami kedves és bájos, de nem kell félni, pont a megfelelő mennyiségben. Így csömörtől nem kell tartanunk.
Továbbra is fent tartom a véleményemet, miszerint az írónő hihetetlenül szemet gyönyörködtető ábrázolásmóddal él, legye szó táj, vagy épp másik ember leírásáról, egy helyzet felettébb élethű ecseteléséről. Aki a szóvirágokhoz nincs hozzá szokva, egy kicsit idegesítőnek érezheti, de pont ez illik ehhez a történethez, és legfőképp a mi írói hajlamokkal megáldott főhősnőnkhöz.
De még mindig keveset kapunk Gilbert-ből...ez kicsit elszomorít, annyira kíváncsi lennék az ő gondolataira, viselkedésére...de csak megemlítve van néha-néha.

"Az Anne válaszúton a népszerű Anne-sorozat legújabb, sorrendben harmadik kötete az Edward-szigeti falucskába, Avonlea-be egykor árvaként érkező, különleges érzékenyésgű és különlegesen fejlett beszédkészségű kislányból időközben ifjú hölggyé változott Anne sorsát követi tovább, immár egyetemi évei során. Hallatalnul érdekes a századforduló Kanadájának egyetemi világa is, főleg, hogy akkoriban kezdett elterjedni a női hallgatók képzése. A regény azonban a diákélet színes, eseménydús leírása mellett Anne érzelmi életének bonyodalmait tárja föl. A vörös hajú, kivételesen formás orrú kamasz lány ugyancsak csinos hajadon lett. Az egyetemen nemcsak arra készül fel, milyen munkát fog végezni a későbbiekben, hanem egész életére kiható elhatározások előtt áll. Hogyan alakul Anne kapcsolata a hűséges gyerekkori baráttal, a szerelmesen és kitartóan várakozó Gilbert Blythe-tal? Vagy feledve őt, az egyetemista lányok bálványához, a dúsgazdag, ám üresfejű fiatalemberhez megy férjhez? Anne válaszúton áll: a felnőttlét első komoly döntéseit kell meghoznia. Az egyetemista Anne természetesen megőrzi jellemének tisztaságát, derűjét, és természetesen ezúttal is sorozatosan bonyodalmakat kever merő jó szándékból, segíteni akarásból. És valóban: a szándék minden átmeneti nehézség ellenére valósággá válik, ha olyan lány veszi kezébe az ügyeket, mint Anne Shirley.
Lucy Maud Montgomery (1874-1942) kanadai írónő regénysorozata igazi, tartós világsiker. A sorozat első darabjából, melyet kiadónk Anne otthonra talál címmel jelentetett meg, az amerikai Disney-csatorna tévésorozatot készített, melyet a Magyar Televízió is bemutatott. A sorozat második kötete Anne az élet iskolájában címmel kapható. Az Anne-regények alapján készült az a többrészes tévésorozat, amelyet Váratlan utazás címmel sugárzott a televízió."


Mint jelenlegi egyetemista, természetesen ez a rész nagyon érdekelt, tudni szerettem volna, hogyan élik meg az egyetemi létet a már megismert szereplők. Na meg azt a rengeteg változást, ami bekövetkezik az életükben, mindegy, hogy az otthon maradt világot érinti, vagy az újat, melybe belecsöppentek.
És persze hálát adtam az égnek, hogy nekem nem ennyi idősen kell férjhez mennem.
A történet maga még mindig nagyon szeretnivaló, ezt az ember akkor veszi elő, ha menekülni akar egy nyugodt, békés világba. Nem zavart az sem különösképpen, hogy a csavarok sokszor kiszámíthatóak, lássuk be, talán mi magunk lennénk a legjobban felháborodva, ha nem ezen az úton haladnának, mit amit mi elképzeltünk.
Itt jelenik meg igazán az, hogy egy idő után kénytelenek vagyunk kilépni a gyermekkorból, és sokkal komolyabb dolgok felé fordulunk. Család, gyerekek, vagy egy közeli ismerős elvesztése...
Persze itt sem maradhatnak el a kalandok, s új szereplők is igyekeznek megnyerni a tetszésünket.

Tényleg csak ajánlani tudom olvasásra. Csak arra kell figyelni, hogy nem bírunk betelni vele, és a következő és következő részt akarjuk olvasni.


2013. november 16., szombat

Eredmény hirdetés





Nos, tegnap éjfélkor járt le a nyereményjáték határideje, aminek keretein belül az Elakadó lélegzet című könyvet lehetett elnyerni.
Köszönöm mindenkinek a részvételét :).

                                                             A nyertes pedig Restye Dorottya!
Gratulálok neki, nem sokára kap egy email-t is tőlem.
A többiek pedig ne keseredjenek el, mert lesz még ok játék hirdetésre, hiszen jön majd a blog szülinap, és szépe haladunk a 20.000 látogatottság felé is, ami szintén ünnepi alkalom lesz.


2013. november 9., szombat

Agave hírek

November 14-én – jövő hét csütörtökön – jelenik meg John Scalzi Zoë története című regénye, ami a Vének háborúja-sorozat negyedik és egyben befejező kötete. Az amerikai sikerszerző tavaly május óta töretlen népszerűségnek örvend Magyarországon is, amit jól jelez, hogy e négykötetes sorozatát másfél év alatt kiadhattuk. S természetesen Scalzit ezzel nem fejezték be, jövőre újabb könyvek várhatóak tőle.


"Képzeld el…
Képzeld el, hogy tizenöt éves vagy, a rég halott biológiai apád az emberiség legnagyobb árulója, a nevelőszüleid ellenben hős exkatonák és egy új gyarmat kormányzói. Képzeld el, hogy minden lépésedet két félelmetes földönkívüli testőr kíséri, és egy komplett idegen faj tanulja tőled egy csillagközi valóságshow keretében, hogy miként kell öntudattal rendelkező intelligens lényként élni.

Képzeld el, hogy örökre el kell hagynod szülővárosod és szülőbolygód egy világvégi új gyarmat kedvéért, ahol új barátokat kell szerezned vadidegen telepesek között, hogy örömeidet és gondjaidat megoszthasd valakivel. Mert az új világ mindkettőt bő kézzel méri.
Te mit tennél ebben a helyzetben?

John Scalzi nem osztott meg velünk minden részletet a Roanoke történetéből Az utolsó gyarmat című könyvében, ezért olvasóira hallgatva még egy utolsó, különleges utazásra hív minket a Vének háborúja-univerzumba és a Roanoke-ra, hogy újra átéljük a gyarmat kalandos létrejöttét."

Anne és a Zöldmanzárdos ház

Lucy Maud Montgomery: Anne otthonra talál
5/5

"Az Anne történetéből készült filmsorozat olyan sikeres, hogy a tévécsatornák újra és újra a műsorukra tűzik. Az olvasók pedig újra és újra a kezükbe veszik a magával ragadó kötetet. Marilla és Matthew, az Idős testvérpár elhatározzák, hogy örökbe fogadnak egy árvát, hogy segítsen nekik a ház körüli teendők ellátásában. A vonattal azonban a kért jókötésű fiú helyett legnagyobb megrökönyödésükre egy vézna, répavörös hajú kislány érkezik, akinek ráadásul be nem áll a szája. Első gondolatuk, hogy másnap visszaküldik a gyermeket az árvaházba, ám Anne úgy határoz, hogy maradni akar, hiszen a szigeten „oly tág tere nyílik a képzeletnek". Kezdeti vonakodásuk dacára Marilla és bátyja hamarosan már el sem tudják képzelni az életüket a bátor, életteli, fantáziadús és zavarba ejtően őszinte kislány nélkül. Anne érkezése olyan gyökeres változásokat hoz életükben, amilyenekről még csak nem Is álmodtak. A vörös hajú árva könnyes-vidám története világszerte rabul ejtette az olvasókat. Lucy Maud Montgomery életműsorozatának feledhetetlen darabja."

Már régóta szemezek ezzel a történettel, és ráadásul egy molyos eseményben is részt veszek, ahol az írónő könyveit kell olvasni, így igen időszerű volt kézre kerítenem a könyvet. A filmet sem láttam, de azt hiszem azt is be fogom pótolni, csak győzzem magam utolérni. :)

Az első szavak, amik eszembe jutnak az a bájos, kedves, aranyos, elbűvölő. Itt nincsenek űrlények, vagy vámpírok, és hőseinknek sincsenek különleges képességeik (hacsak nem számítjuk a szárnyaló fantáziát annak). Egyszerű emberek, akik akár köztünk is élhetnének, már csak azért is, mert alakjaik nem csak jók, vagy rosszak, hanem ilyenek és olyanok is. Néha rosszindulatúak, máskor segítőkészek, de alapvetően mind jószívűek.
Ebbe a zárt kis világba, ahol mindenki ismer mindenkit, és mindig tudni mi történik, kerül be Anne, egy szerencsétlen félreértés folytán.
Az írónő hihetetlen jól megragadta a kislány alakját, én - anélkül hogy valaha is láttam volna egy filmet róla, vagy sorozatot- láttam magam előtt vörös copfjaival, és igen csak jó beszélőképességével, amivel ugye Matthew-t is levette a lábáról. Anne igazi gyerek, az ábrándosabb fajtából (ez igen ismerős állapot számomra is), mindig jót szeretne tenni, és valahogy mindig történnek balesetek, ami miatt nem egészen a várt eredményt kapja. De minden alkalommal tanul valamit az elkövetett hibákból. S lassan ő is kezd megkomolyodni, bár furcsa volt, hogy 16 évesen már kész felnőttnek tekintették magukat, miközben én a magam 23 évével sem mindig érzem magam elég érettnek :D.
Az idős testvérpár szintén nagyon a szívemhez nőtt, Matthew a kóros félelmével a nők iránt, és csendes, ám annál kitartóbb szeretetével eziránt a varázslatos kislány iránt. Marilla, aki szigorúbb, vagy legalábbis az próbált lenni, de mi persze tudtuk, mi az igazság.
Diana, a kebelbarátnő. Ilyen hűséges, kedves lányt szeretne mindenki magának ebben a korban szerintem, és igazán szerencsés lehet az, aki tényleg talál is egyet magának.
Gilbert...hajaj, az "ősellenség", később pedig barát. Mi lesz még ebből? :D Azért remélem, a további részekben több szerepet kap.

Történjék bármi is, Anne-ra mindig, mindenki számíthat. Mindezt nagyon szépen van leírva, mégsem kell attól félni, hogy a nyelvezet olyan régies lenne, hogy elveszi a kedvet az olvasásától. Aki pedig esetleg a tájleírásokért oda van, imádni fogja ezt a történetet is, mert itt bizony olyan érzékletes képeket kapunk, hogy szinte fájdalmas elszakadni tőlük.

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 332

2013. november 1., péntek

Agave hírek

 
November 7-én, jövőhét csütörtökön fog megjelenni a boltokban a Hyperion sorozat befejező része.
Illetve emellett érkeznek a korábbi kötetek is után nyomtatásban, így mindenki beszerezheti a teljes sorozatot a polcára.

Elérkezett a végső leszámolás napja. Az egyház meghirdeti a mindent eldöntő, népirtással fenyegető keresztes hadjáratot, amely végérvényesen rabszolgasorba döntheti az emberiséget. A világ túlfelén közben felnő egy új messiás, aki a rejtélyes Idegenek szárnyai alatt szokatlan képességekre tesz szert. A messiás neve: Aenea.
Aeneának azonban segítségre van szüksége ahhoz, hogy elterjessze megdöbbentő üzenetét tanítványai egyre népesebb táborában. Útra kel hát védelmezőjével, az egykori pásztorral és elítélt gyilkossal, Raul Endymionnal, hogy teljesítsenek egy utolsó, minden képzeletet felülmúló küldetést, és megfejtsék az egész világegyetem rejtett jelentését. Régi és új ellenségek veszik üldözőbe őket, miközben nyomukban jár a titokzatos Shrike is – szörnyeteg, angyal, gyilkológép –, aki végre leránthatja a leplet származásáról és rendeltetéséről. A Hyperionon pedig, ahol a világrengető kaland a kezdetét vette, minden titokra fény derül: az apokaliptikus igazság feltárja az élet értelmét, és mindörökre meghatározza a galaxist lakó emberiség sorsát.

A nagyszabású tetralógia váratlan fordulatokban bővelkedő, befejező kötete felejthetetlen pontot tesz az évszázadokon átívelő űropera végére.

Játék

A Maxim Könyvkiadónak hála kisorsolhatok köztetek, kedves olvasók egy darab Elakadó lélegzet című könyvet, amit korábban értékeltem. A részvételhez nem kell mást tenni, mint:
1. Feliratkozni a a blogra követőnek (És az adott nevet megadni a levélben, amiben a válaszokat is küldöd)
2. Megírni nekem a tigrisszem18ster@gmail.com címre azt, hogy a regény milyen válogatás tagja, illetve mi a másik nagy válogatás neve? És hány új könyvet jelentetett/jelentet meg a kiadó az őszi-téli időszakban?
Ehhez egy kis segítséget is adok: Innen puskázhattok ;)
A játék mától november 15-én éjfélig tart, sorsolás pedig 16-án. A nyertest email-ben is értesítem, de itt is kirakom majd.

Sok szerencsét mindenkinek!

Elakadó lélegzet

Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet
4,5/5

"Weslynben, a connecticuti gazdag városban, ahol a lakosság többségének az a legfőbb gondja, hogy milyen benyomást kelt, és kivel előnyös mutatkozni, Emma Thomas a legszívesebben átváltozna levegővé, de addig is rögeszmésen ragaszkodik a tökéletesség látszatához: úgy öltözik, hogy senki se lássa rajta a zúzódásokat, nehogy kiderüljön, mennyire távol esik a tökéletességtől az élete. Egy napon váratlanul beköszönt a szerelem, amelynek hatására Emma kénytelen tudomásul venni a saját értékét, bár ez azzal fenyegeti, hogy kiderül a titok, amelyet olyan kétségbeesetten takargat… Egy lány története az életet megváltoztató szerelemről, a leírhatatlan kegyetlenségről, és a törékeny reményről. A Reason to breathe a nagy kritikai elismerést aratott Breathing-sorozat első kötete."

A borító, az ígéretes fülszöveg volt az, ami elcsábított. Na meg a sorban megjelenő pozitív vélemények, így érthető módon már tűkön ülve vártam, hogy kezembe foghassam, és elolvassam a történetet. És nem csalódtam.

Emma életét követhetjük nyomon, otthon és az iskolában. Hogy mi lehet érdekes egy középiskolás lány mindennapjaiban, aki semmiféle különleges képességekkel nem rendelkezik, és nem épp a világot készül megváltani? A kitartás, a reménykedés, az alkalmazkodás egy olyan helyzetben, ami manapság sajnos nem ismeretlen, és amiből nehéz győztesként kijönni. A családon belüli erőszak mindig kényes téma volt, és még most is az, két kezemen megtudom számolni azt, hogy hány olyan könyvet olvastam, ami erről szólt.
A lány mindent és még többet is megtesz, jól tanul, sportol, kiveszi a részét az iskolai újság szerkesztéséből is, mégis van olyan, akinek ez sem elég. Akinek csak nyűg, és púp a hátán, és ezt bizony igen keményen kifejezésre is juttatja. Amit nem, és nem tudok megérteni, azaz, miért bántjuk azt, akit védenünk kellene? A gyengébbet, fiatalabbat, elesettet? Aki semmit nem tehet arról, hogy olyan helyzetbe került. Nem mondom, hogy az ember nem lehet dühös, vagy nem lehetnek nehéz/rossz napjai, de el nem tudom képzelni, hogy emiatt, és kiagyalt hibák miatt megüssek egy másik élőlényt.
Emma mindezt mégis évek óta tűri, hogy dolgoztatják, mint egy szolgát, semmibe veszik (és az még a jobbik esett), fizikailag, lelkileg terror alatt tartják. Az egyetlen ami tartja benne a lelket, hogy ha elvégzi a középiskolát, akkor elköltözhet a rokonaitól, örökre. De vajon kibírja-e végig? Hiába van mellette egy igazán jó barátnő, és hiába köszönt be a szerelem, az emberi tűréshatárnak is megvannak a végső pontjai, amiket nem lehet büntetlenül átlépni...

Ami tetszett a történetben: Emma alakja. Erős, okos és talpraesett és önálló. Kicsit talán túlságosan is, mert egy olyan dologgal próbál meg szembenézni egyedül, ami a legtöbb embert tönkretenné. Valamilyen szintig értettem, hogy a gyerekek miatt próbálja elviselni a megaláztatások sorát, de nem hiszem, hogy a kicsiknek jót tett az, ha látták mi történik vele. És egy kisgyerek nagyon sok mindent megérez, hiába próbálunk titkolózni előtte. És sajnáltam is, mert rengeteg minden kimaradt így az életéből. Mondom ezt úgy, hogy én sem voltam ebben a korban nagy bulizós, szem előtt tartottam a tanulmányaimat. De mindezek mellett elmentem a barátnőkkel beülni valahova, vagy csak úgy sétálni.
Tetszett még ugye maga az alapötlet. Mert erről beszélni kell, még akkor is, ha sokszor elakarják hallgatni a dolgot.
Sara, a legjobb barátnő, aki tényleg mindent megtesz, hogy némi szabadságot szerezzen a lánynak, és mellette állt, amikor és ahogy csak tudott.
Evan. Valljuk be, hogy minden lány ilyen srácról álmodozik. Aki okos, kedves, jól néz ki, humoros, megértő...és még sorolhatnánk a pozitív tulajdonságait. Habár rögvest érdekesnek találja Emmát, nem esnek rögtön egymásnak, hanem szép lassan haladnak.
 A történetnek igazából egyetlen olyan része volt számomra, ami kissé hihetetlennek hatott, amikor a főhősnőnk rájön, hogy bizony szerelmes. Olyan hirtelen megy szembe a szabályokkal, amiket ő maga állított fel, hogy nekem kicsit furcsa volt. De persze lehet, hogy bennem van a hiba.
Na meg persze Carol alakját egy pillanat alatt sikerült megutáltatnia velem.

Ha egy komolyabb hangvételű történetet szeretnél elolvasni, ajánlani tudom. Csak kéretik felkészülni arra, hogy az utolsó sorok után szinte csak arra tudsz gondolni: ide a folytatásával!

A könyvért köszönet illeti a Maxim Könyvkiadót.
  

2013. október 18., péntek

Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?

Jeanette Winterson: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?

5/5

"„Jeanette Wintersont olvasni annyi, mint szeretni őt. Ez a szilaj, elragadóan különös brit írónő szokatlan őszinteséggel vall magáról önéletrajzi könyvében.” O, The Oprah Magazine

„A szikrázó humorú Miért lennél boldog, ha lehetsz normális? nemcsak az örökbefogadás érzelmi örökségét dolgozza föl sokoldalúan, hanem helyet kap benne az az üdítő felismerés is, hogy az életet megérteni ugyanolyan nehéz, mint megélni.” Entertainment Weekly

Amikor Jeanette tizenhat évesen elmegy otthonról, mert szerelmes lesz egy másik lányba, örökbe fogadó anyja, Mrs. Winterson csak annyit kérdez tőle: „Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?”
 

Winterson azonban nem mond le a boldogságról, hanem keresi egy életen át – erről szól ez a mulatságos, szellemes, hol dühödt indulattal, hol lelkesedéssel megírt történet, amely nem más, mint az igazság, a világszerte népszerű Jeanette Winterson életének története."

Bevallom, ezelőtt nem olvastam az írónőtől egy könyvet sem, és még csak nem is hallottam a nevét, de a bősz jegyzetelgetés közben az eddig megjelent könyveit is feljegyeztem, így biztos, hogy utánuk nézek majd. Ami megfogott, az a fülszöveg, és a cím volt. Így kezdődött.

Lássuk be, alapvető emberi tulajdonsága az embernek a kíváncsiság. Szeretünk minél többet megtudni másokról, hogyan élik meg a mindennapjaikat, milyen történet bújik meg mögöttük. Talán ezért is vonzódom az önéletrajzi regényekhez. És itt aztán bepillantás nyerhettem, nem csak egy fájdalmas múltba, de gondolatokba, érzelmekbe, amelyek átcsaptak rajtam, magukkal ragadtak.

Jeanette elmeséli azt, milyen érzés örökbefogadott gyereknek lenni, ráadásul egy olyan családban, ahol nem feltétlenül azt érzi, az ember, hogy szeretik és elfogadják. Megtudhatjuk milyen gondolatok fordulnak meg egy ilyen helyzetben a gyermek fejében, hogy próbálja magát védeni. S nehéz kezdetek után sem javul a helyzet, ha egy kis községben az ott elfogadott normákba akárhogyan is szeretnéd, de nem tudod a saját lényedet beerőltetni.
"Normálisnak lenni volt a legnehezebb."
Igazából az egész élete egy küzdelem, az érzelmeivel, a berögzült szokásokkal, a múltjával, önmagával. És mégis, egész végig szerette/szereti az életet. Csodálom érte.

Olvasás közben sokszor éreztem azt, hogy "Igen, ezaz! Ezt érzem én is!" Máskor pedig csak tágra nyílt szemmel néztem, hogy hová fajulnak a dolgok. Áttudtam érezni azt, hogy úgy érezte nem elég jó, nem lehet szeretni, nincsenek értékei. És sajnáltam, amikor próbált szeretni, és nem hagyták, vagy épp nem tudott. Ezer és egy gondolat cikázott át rajtam, próbáltam megérteni, elfogadni dolgokat. Az egy más világ volt, más értékekkel, normákkal. Néha úgy éreztem másik univerzumot látok megelevenedni.
Szinte minden oldalon találtam nekem tetsző, vagy valamiért gondolatkeltő mondatokat, amelyek igazak, függetlenül attól, hogy mennyire eltérő világba születtünk. Ráadásul az egész történetet átívelte, összefogta a könyvek és az írás iránti szeretet. Mivel mással lehetne még megragadni egy molyleány szeretetét?
Ami a fogalmazását illeti, remekül áttudja adni az akkor átélt érzelmeket, és elég sajátosan, vissza-visszatérve vezet minket végig egy történeten, ahol minden mindennel összefügg, és a múlt szerves része a jövőnek és jelennek. Érdekesen, figyelemfelkeltően ír, barátom akkor lesett bele, amikor a vonaton ülve már csak pár oldal volt hátra belőle, de annyi alapján is megjegyezte, hogy érdekesnek tűnik.

Hogy miért kell elolvasnod? Lásd egy másik szemmel az embereket, a világot, és az életeket. Mert mindenki a saját életét érzi a legnehezebbnek, pedig lássuk be, vannak sokkal de sokkal rosszabbak. És persze azért is, hogy megismerj egy kivételes nőt, aki múlt ellenére is megpróbál szeretni, embereket és az életet egyaránt.
Na meg hogy rájöjj, a könyvek milyen fontosak lehetnek az életben.

A könyvért köszönet illeti a Park Kiadó.

Agave hírek

Október 24-én, csütörtökön megjelenik Alma Katsu -  Halhatatlanok trilógiájának második kötete, a Megtorlás.
Az első rész nagy sikernek örvendett az olvasók között, reméljük a második rész sem marad el mögötte.

"A nagy sikerű Halhatatlan után megérkezett a folytatás, Alma Katsu lebilincselő trilógiájának második része.

Lanore McIlvrae az a fajta nő, aki bármit megtesz a szerelemért. Ha kell, téglából és kőből emelt fal mögé zárja a férfit, aki szereti.
Nincs más választása, mint eltemetni Adairt, bosszúálló végzetét azért, hogy megmentse Jonathant, akivel az 1800-as évek elején nőtt fel Maine állam egyik aprócska városában. Azt hitte, Adair örök társa lesz majd, de a férfinak más terve volt Lanore-ral. Titokzatos, túlvilági hatalmát felhasználva örök életet adott neki, a nő viszont túl későn tudta meg, hogy milyen árat kell fizetnie az 
ajándékért. 

Kétszáz évvel azután, hogy Adairt bebörtönzik, Lanore vezekelni próbál a bűneiért. Megválik hosszú évek során összegyűjtött kincseitől, hogy megtisztítsa múltját, és boldog életet élhessen új kedvesével, Luke Findley-vel. Ám ahogy a londoni Viktória és Albert Múzeumban kiállított tárgyait szemléli, hirtelen rá kell eszmélnie, hogy bekövetkezett, amitől kétszáz évig rettegett: Adair megszökött a börtönéből. A férfi újra szabad, és el fog jönni érte. Lanore-nak pedig fogalma sincs arról, hogyan védje meg magát ellene."

2013. október 15., kedd

Agave hírek

Jeff Lindsay: Dexter és a végső vágás

A könyv október 17-én, csütörtökön jelenik meg az Agave gondozásában, ezzel tulajdonképpen utol is érték az amerikai megjelenéseket, ott ugyanis csupán egy hónappal korábban jelent meg.

"Ilyet még a tévében sem látni!

Amikor a televíziós sorozatok legnépszerűbb sztárjai megérkeznek Miamiba, és a helyi rendőrkapitánysággal kialakított szakmai összefonódás következményeképpen igen közeli kapcsolatba kerülnek egy Dexter Morgan nevű lámpalázas vérfoltelemzővel, Hollywood megkapja, ami neki jár.

A szupersztár Robert Chase híres arról, hogy teljesen beleéli magát a szerepeibe, ezért semmi meglepő nincs abban, hogy levakarhatatlanul rátapad Dexter Morganre, a fánkrajongó, de egyébként végtelenül hétköznapinak tűnő laborosra, miközben a sorozata többi szereplőjével együtt a valódi zsaruk munkáját kutatják a Miami Rendőrkapitányságon. Chase a színészi játéka tökéletesítése végett Dexter minden egyes mozdulatát leutánozza, és megpróbál a lelke mélyéig leásni.

Ezzel csak egyetlen apró kis gond van… Nevezetesen az, hogy Dexter hobbija a legvérengzőbb gyilkosok levadászása és megbüntetése, akikhez az igazságszolgáltatás keze nem ér el. Az ilyen titkok jobb, ha nem kerülnek rivaldafénybe, vagy felfuvalkodott hollywoodi egók fürkész szeme elé, legalábbis, ha Dexter még nem kíván villamosszékbe ülni. Semmire nem vágyik kevésbé, mint spotlámpákra és lesifotósokra… de a hírnév csábító szirénhangjának hatása alól ő sem tudja kivonni magát.
J
eff Lindsay a maga találóan ördögi humorával és tökéletes ütemezésével ismét bizonyítja, hogy külön kategóriát alkot a műfajon belül, és eddig vitathatatlanul ez a legmesteribb műve."

2013. október 13., vasárnap

Piték és bonyodalmak

M.C.Beaton: Agatha Raisin és a spenótos halálpite

4/5

"Agatha Raisin, az egyedülálló, célratörő reklámügynök eladja cégét, felszámolja londoni életét és leköltözik a mesés nyugalmú, festői Cotswoldsba. Ám a vágyott életről kiderül, hogy borzalmasan unalmas. Agatha, hogy unalmát elűzze, benevez a helyi pitesütő versenyre. Mivel fogalma sincs sütésről-főzésről, vesz egy kész pitét a londoni ismerős boltban, és sajátjaként nevezi be. Még a zsűri elnökét, a helybeli Cummings-Browne ezredest is megpróbálja megvesztegetni, de nem ő nyer. Ám a verseny végeztével az ezredes hazaviszi a süteményt, megeszi és meghal. Kiderül, hogy a pite spenótjába gyilkos csomorika keveredett. A rendőrség ugyan véletlen balesetként zárja le az ügyet, ám Agatha gyilkosságra gyanakszik és nyomozni kezd…

A skót írónő regénye – mint valamennyi Agatha Raisin könyv – pompás, izgalmas krimi, nagyszerű szatíra a londoni és a vidéki életről, remek karakterekkel és pergő, fordulatos cselekménnyel. Az amatőr detektív remekül megrajzolt figuráját kritikusok és a rajongók egyaránt megszerették, a sorozat már a 21. kötetnél tart."

Kissé lassan haladok a saját könyvekkel, ezt is még augusztusban kaptam, de csak most jutottam el odáig, hogy olvassam :D.
Nos, a címe már maga elég figyelemfelkeltő, és a fülszöveg is elég ígéretes volt. És a végén összességében nem voltam elégedetlen a történettel.

Agatha a nyugdíjat elérve úgy dönt, hogy megvalósítja régóta dédelgetett álmát, és Corswoldsba, egy csendes és nyugodt faluba költözik pihenni. Amivel nem számol, hogy habár kedvesek az ott lakók, mégis éreztetik, hogy betelepült személy. És mindemelett még unatkozik is. De ha megnyeri a pitesütő versenyt, minden jobb lesz nem igaz? Nem teljesen...pláne ha a csalás mellett még egy halál is beüt. De legelább a mi főhősnőnk rájön arra, mivel is ütheti el a felesleges idejét...nyomozással!

Jó, nem egy Agatha Christie, az tény. De ennek ellenére elszórakoztatott, és lefoglalt, amíg olvastam. Ráadásul nem is egy vastag könyv, így igen jól lehet vele haladni.
Nem egy kissé zakkant szereplővel megismerkedhetünk, bepillantást nyerhetünk a falu cseppet sem mindig idilli életébe, és mozaikdarabkákat rakosgathatunk össze.Mondjuk a vége annyira nem meglepő, de összességében véve mégis élveztem az olvasását.

Agatha alakja az elején igazán ellenszenves volt, el kellett telnie egy kis időnek, amíg sikerült összecsiszolódnunk. Viszont utána már kifejezetten megkedveltem a csipkelődős modorát.
Talán még a fiatal rendőrt, és a lelkész feleségét kedveltem meg a leginkább :D.

Mindenesetre egy kis kikapcsolódásra ideális a történet. Én kíváncsi lettem a folytatásokra is, amiből ha jól látom, van bőven...

Kiadó:Ulpius
Oldalak száma: 342

Kraken

China Miéville: Kraken

4,5/5

"A londoni Természettudományi Múzeumból eltűnik a világ egyik legnagyobb preparált polipja, az Architeuthis dux. A megmagyarázhatatlan bűncselekmény – miként kerülhetett ki a gigászi üvegtartály a bezárt teremből? – azonban csak a kezdet, amely még ennél is bizarrabb események láncolatát indítja el.

A fejlemények szökőárként sodorják el a rendkívüli példány preparátorát és egyben a bűntény felfedezőjét, Billy Harrow-t. A racionális tudóst elnyeli a modern London mágikus birodalma, ahol szekták vívják vallásos bandaháborúikat, a kultuszrendőrség az apokalipszis elhárításán fáradozik, és groteszk orgyilkosok dolgoznak az embernek már semmilyen értelemben nem nevezhető maffiafőnököknek.

Billy helyzetét nehezíti, hogy az Architeuthis dux teremtőjeként hirtelen túlságosan is fontos személlyé válik abban a másik nagyvárosban, ahol a lényt valódi istennek tartják. A kérdés pedig innentől már nem egyszerűen az, hogy ki tervelte ki a páratlan bűntényt – hanem az, hogy vajon melyik szekta akarja egy halott isten segítségével elhozni a nagy, végső apokalipszist?

A Konzulváros szerzőjének urban fantasyje sötéten humoros és közben mégis véresen komoly regény; rendkívüli ötletekkel teli utazás egy őrült és titokzatos London szívébe."

Már egy ideje szemezek az íróval, és amikor lehetőségem adódott, hogy a frissen megjelent könyvét elolvassam, nem haboztam lecsapni rá. Mivel ezelőtt még könyvet nem olvastam tőle, nem tudtam, mire számítsak, de egy biztos, erre nem gondoltam.

Adva van London, a maga megszokott hétköznapjaival. Eme világban éli mindennapjait Billy, a Természettudományi Múzeum munkatársa, egészen addig, míg egy tárlatvezetés alkalmával fel nem fedezi, hogy Archie, a preparált polip tartályostól, mindenestől eltűnik. És ekkor események láncolata veszi kezdetét, minket pedig az író bedob a mély vízbe, a cápák közé.
Akárcsak főhősünk, mi is csak kapkodjuk a fejünket, amikor bepillantást nyerünk a város másik életébe, amely ott húzódik a felszín alatt, és most igencsak felbolydult. A közeledő armageddon mindenkiből kihozza a legjobbat/legrosszabbat, és mi olyan csoportokat ismerünk, meg, akikről azelőtt álmodni sem mertünk.
Van itt minden, ami szem-szájnak ingere, a különböző szekták, a furcsa szektákat gyűjtő emberek, beszélő Tetkó, jövőbelátók, szellemlények, fegyvertenyésztők stb.

Elképesztően gazdag világba kalauzul minket az író, ami saját szabályokra épül, és ami akarjuk-e vagy sem, de minket is magába szippant. Mindezt egy sötét, sokszor erőszakos háttérrel fűszerezi, ami miatt mi is, akárcsak a riadt vadak, figyelünk minden rezzenésre, és megfeszült idegekkel követjük a villámgyorsan változó történéseket, a kialakuló és felbomló szövetségeket, s próbáljuk megfejteni a nyomokat. Mert mindenki hall és lát, de még se tud senki semmit.

Az elején tényleg csak kapkodtam a fejem, és próbáltam bekategorizálni a dolgokat. Nem sok sikerrel. Viszont amikor egyszerűen csak hagytam, hogy sodorjon magával a történet,máris jobb lett a helyzet. Elképesztő lényeket ismertem meg, metaforák jelentésén elmélkedtem. És szép lassan elkezdtem megkedvelni ezt varázslatos, ám egyben kegyetlen világot, ahol istenek járnak közöttünk, szörnykondák járják a várost, aki saját antitestjeivel védekezik, ha szükségét érzi. (Ezt mint biológus, hatalmas piros ponttal jutalmaztam.)
Billy alakja a végére egészen kedves lett a szívemnek, főleg onnantól kezdve, amikor nem csak nyavalygott, és tagadott, hanem megpróbált tenni valamit.
Marge határozottságát irigyeltem, én lehet hogy Gross és Suby látogatása után szűkölve bújtam volna az ágy alá. Mellesleg kettejüket őszinte ellenszenvvel követtem, kínt, és vért hagytak maguk mögött. Nem győztem szugerálni a végüket :D.
Dane...habár nem tudtam teljesen megkedvelni, el kellett ismernem, hogy mindent megtett, hogy életben tartsa magukat, megtalálja a krakent, és megakadályozza a közeledő véget. Nem tudom, én hiszek-e bármiben is annyira, hogy akár az életemet adjam érte.
FSZBCS rendőrei. Nos engem Collingswood alakja kifejezetten idegesített, nem tehetek róla. Baron nem zavart annyira, csak a legvégén, amikor főnök létére sem látta át a dolgokat, és jóval a beosztottjai után kullogott.
Wati: Nos komolyan, ő az egyik kedves szereplőm lett. Annak ellenére, hogy nem igazán ember. És néha nem volna rossz, ha mi is ilyen könnyedén tudnánk változtatni a helyzetünket, nem igaz? Ráadásul segített, akkor is, mikor már alig volt ereje.

A történet vége pedig...nos, ezt a fordulatot tényleg nem vártam. De végül is azok a jó könyvek, ahol nem találja ki rögtön az ember a végkifejletet, nem igaz?

Azt kell mondanom, hogy a remekül felépített világ, az ötletes lények/szervezetek garmadája, a kedvelhető és utálható szereplők gárdája, a fordulatos történet végül le vett a lábamról. Úgyhogy ha szeretnél olvasni egy ismerős, és mégis teljesen ismeretlen világról, nem zavar a komor, sötét hangulat, és nyitott vagy a furcsábbnál furcsább lényekre, akkor ezt a történetet csak ajánlani tudom.

A könyvért köszönet illeti az Agave kiadót.


2013. október 11., péntek

Lélektolvajok

Rachel Vincent: Lélektolvajok (Sikoltók 1.)

5/5

Valami nincs rendben Kaylee Cavanaugh-val; megérzi, ha valaki a közelében meg fog halni. És amikor ez bekövetkezik, egy ellenállhatatlan erő arra kényszeríti, hogy sikítson, mint egy lidérc. Szó szerint.
 

Kaylee szívesebben foglalkozna azzal, hogy végre sikerült felkeltenie az iskola legjobb pasijának a figyelmét. De nehéz végigcsinálni egy romantikus randevút olyasvalakivel, aki láthatóan többet tud az ember kényszeres sikítozásáról, mint ő maga.
Amikor pedig az iskolatársaik látszólag ok nélkül sorra holtan esnek össze, csak Kaylee tudja, ki lesz a következő…


„Az idegességtől verejtékes lett a tenyerem, és kivételesen örültem, hogy képtelen vagyok megszólalni. Hogy nem tudok válaszolni Emmának. Ehelyett nyeltem, és a torkom összeszorult, akadályt képezve az engem belülről perzselő sikoly előtt. A szürke köd sötétebbé vált, bár sűrűbbé nem igazán. Könnyedén keresztülláttam rajta, ugyanakkor megváltoztatott mindent, amin rémült tekintetem megpihent; mintha a tornatermet áttetsző szmogfelhő takarta volna. És a valamik továbbra is a látóhatárom peremén mozogtak, hol az egyik irányba rántva a tekintetemet, hol a másikba.
Abban a pillanatban bármit megadtam volna, hogy képes legyek megszólalni, nem csak azért, hogy figyelmeztethessem Emmát – mert ez természetesen vitatható tett lett volna –, hanem hogy megkérdezzem Nasht, mi a fene történik. Ő is látja, amit én? És ami még fontosabb, ők is látnak már minket?”


Sok, különleges lényről olvastam már történetet, vérfarkasok, vámpírok, tündérek (kedvesek, nem kedvesek), különböző istenek, sellők léptek ki regények lapjairól. Ám eddig egy történet sem szól kifejezetten a banshee lényekről.
Eredetileg egy kelta szóból ered, aminek jelentése tündérasszony/szellemasszony. A különféle történetek szólnak arról, hogy ezek a lények szépek voltak-e vagy csúnyák, ám abban mind egyetértenek, hogy hangjuk/sikolyuk/sírásuk csak akkor hallatszik, amikor valakinek a halálát megérzik. A kelta mitológia szerint néhány kiváltságos család "saját" banshee-vel rendelkezett, aki megérezte a családtagok halálát, és sírásával azt is megjósolta, milyen lesz az. Ha hangos volt, akkor erőszakos és fájdalmas véget ért a delikvens, ha halk, akkor békés.

Na már most, mi történetünk elején kapásból megismerjük Kaylee-t, aki legjobb barátnőjével illegálisan jut be egy disco-ba. Minden egészen jól alakul, sőt még jobban, mint várták volna, amikor megpillant egy lányt, akit azelőtt soha nem látott, és ellenállhatatlan vágyat érez a sikítozásra. Ami lássuk be, nem éppen normális reakció, még akkor sem, ha megmagyarázhatatlan sötét árnyat lát körülötte. Hála istennek Nash, az egyik legrajongottabb felsőéves, sportoló segítségére van. Ám másnap a hírek arról szólnak, hogy a lány meghalt, és az orvosok nem értik miért. És a halálesetek csak folytatódnak...

Nem hiába szemeztem én már régóta ezzel a könyvvel, ugyanis levett a lábamról. Kaylee egy szerethető főhősnő, aki nem érzi magát tökéletesnek, sőt néha önértékelési problémái vannak, de ez ebben a korban teljesen normális. Kíváncsi, és ha valami megragad a fejében, az addig nem hagyja nyugodni, amíg ki nem deríti. Jó humorú, a kellő helyeken nagyszájú lány, aki azonban tisztában van azzal, mik a határai. És ez tetszett. Persze sokszor szembemegy a többiek elgondolásaival, de itt azért nem volt olyan, hogy bajba keverte volna magát, aztán malmozva várt a megmentőire.
Nahs alakja pedig kiegészítette. Ki gondolta volna, hogy lehetnének férfi bansheek is? Miért ne? És ebben az esetben lehetőségek tárháza nyílik meg mind az író, mind az olvasó előtt, és szerintem ezt ebben az esetben az írónő ki is használta. Mindezek mellett egy olyan férfi alakot teremtett meg, aki kellőképpen ellensúlyozza Kaylee-t, ha kell. De vajon ketten elegek lesznek a halál ellen?
A történet érdekes dolgokat vetett fel, és egy olyan világba kalauzolt el, ami magával ragadja az olvasót, és nem ereszti el egészen az utolsó oldalig. Eközben mi betekintést nyerhetünk abba, hogyan is épül fel a hierarchia a halálok között, mit értünk kölcsönvett időn, és vajon mire is képes együtt egy férfi és női banshee.
Na meg persze elméleteket gyárthatunk arra nézvést ki is áll pontosan a fiatal lányok halála mögött. A végén az állam leesett, mert rá pont nem gondoltam...persze utólag visszagondolva voltak árulkodó dolgok...de utólag mindenki sokkal okosabb, nem igaz?
És ami még kifejezetten tetszett, az a szerelmi háromszög hiánya volt. Komolyan üdítő olyan történetet olvasni, ahol nincs ilyen, "jaj, kit is válasszak" nyavalygás...

Úgyhogy ha szeretnél valami újat olvasni, ami nem túl hosszú, de kikapcsol, szórakoztat, és közben nem érzed a késztetést, hogy elégesd, akkor ezt a történetet bátran tudom ajánlani.

Kiadó: Jaffa
Oldalak száma: 300

2013. október 5., szombat

Agave hírek

Október 10-én, csütörtökön jelenik meg az Agave kiadó gondozásában az Isteni vétkek című regény, mely a Merry-Gentry sorozat 8. kötete.

"Mintha nem lenne elég az ikreivel terhes Meredith NicEssus faerie hercegnőnek visszarázódnia a Los Angeles-i mindennapok valóságába – odahagyva trónt és koronát –, a rendőrség egy sorozatgyilkossági ügyben kéri segítségét: a városban élő féltündéket valaki brutális módon lemészárolja, a holttesteket pedig tündérmesekönyv-illusztrációk mintájára rendezgeti el. Ráadásul feltűnik az Angyalok városának tündérkeresztanyja is, csáberejének mindenhatóságába vetett megingathatatlan hitével.

Merrynek nemcsak az emberek világában kell helyt állnia, a mágia visszatérő hatalmával újraéledő sidhe udvartartások intrikái is megnehezítik életét, ugyanakkor testőrei és szeretői – belső konfliktusoktól, vetélkedésektől sem mentes – hadával is meg kell birkóznia. Azt hitte, sikerült hátrahagynia a vért és a politikát; idilli életről álmodott a napsütötte Los Angelesben, szerettei körében. De itt az ideje az ébredésnek, rájönni, hogy a gonosz nem ismer határokat, és senki nem él örökké – még a mágiával élők sem.

Hamilton erotikával fűszerezett fantasyregény-sorozatának újabb kötete a hű rajongókat ismét bűbájának hatása alá vonja."

Maxim Könyvkiadó hírei

Azt hiszem felköthetjük a gatyánkat, ugyanis a Maxim Kiadó újabb, jobbnál jobb könyvvel kíván minket elcsábítani. Csak győzzük őket megvenni :)-

Dream válogatás könyvei:

Angyali gonosz (várható megjelenés: 2013. november 29.)
Angyalvágy (várható megjelenés: 2013. október 7.)
A sötétség városa (puhakötésben megjelent)
Az őrző (várható megjelenés: 2013. november 29.)
De mi került a pitébe? (várható megjelenés: 2013. október 15.)
Elakadó lélegzet (várható megjelenés: 2013. október 7.)
Gyilkos kegyelem (puhakötés megjelent)   
Ha az enyém lennél (várható megjelenés: 2013. október 15.)
Kalitkába zárt álmok (várható megjelenés: 2013. november 29.)
Milyen is a boldogság? (várható megjelenés: 2013. október 15.)
Szerelem első kattintásra (várható megjelenés: 2013. november 29.)
Szerethetetlen (várható megjelenés: 2013. november 29.)
Veszedelmes sorscsapás (várható megjelenés: 2013. október 15.)

Mont Blanc válogatás könyvei:

A könyvárus rejtélye (várható megjelenés: 2013. november 29.)
A lány, aki megérintette az eget (várható megjelenés: 2013. október 15.)
Az örök szépségen túl (megjelent)
Az univerzum és Alex Woods (várható megjelenés: 2013. november 29.)
Felettünk a csillagos ég (várható megjelenés: 2013. október 15.)
Hová tűntél, Bernadette? (puhakötés megjelent)
Kutya csillagkép (puhakötésben megjelent)

Illetve a Dream válogatásból október 15-ig 30%-os kedvezménnyel rendelhetsz a megjelent, illetve a megjelenő könyvek közül is. Egy könyv esetén 800 Ft lesz a posta költség, kettő könyv esetén pedig már nem is lesz.

2013. október 3., csütörtök

Egy druida mindennapjai

Kevin Hearne- Üldöztetve

5/5

"Atticus O’Sullivan, a druidák utolsó képviselője, békésen éldegél Arizonában, és egy ezoterikus könyvesboltot vezet. Szabadidejében pedig alakot vált, hogy ír farkaskutyájával vadászatra induljon. Szomszédjai és vásárlói abban a hiszemben élnek, hogy ez a helyes, tetovált, ír srác egy nappal sem több huszonegynél – pedig éppen huszonegy évszázada él a földön. Azt már ne is említsük, hogy energiáját a földből nyeri, éles nyelve van, és egy még élesebb varázskardja: Fragarach, a Válaszadó.

Csak az a probléma, hogy egy fölöttébb dühös kelta isten is szemet vetett kardjára, és évszázadok óta üldözi. Ez a kitartó istenség Atticus nyomára lelt, és barátunknak minden erejére – továbbá egy csábító halálistennő segítségére, vámpír- és vérfarkas ügyvédeinek falkájára, egy szexi csapos lányra (akinek fejét egy hindi boszorkány bérelte ki), és egy adag régimódi, ír szerencsére – szüksége lesz, hogy szétrúgjon néhány kelta ülepet, és megszabadítsa magát a gonosztól…"

Mostanában nem lehet okom panaszra, jobbnál jobb könyvek kerülnek a kezeim közé ilyen, vagy olyan módon. ;) Így van ez a képen látható kötettel is.

A fülszöveg volt az, ami felkeltette a kíváncsiságomat. Ugyanis napjainkban nem sok olyan történetet olvastam, ahol kifejezetten férfi lenne a főszereplő. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincs ilyen a piacon, de lássuk be, a nagyobb tömeget jelenleg a női főszereplők jelentik. Így kifejezetten felüdülésnek számított Atticus és a megpróbáltatásainak sora.

Történetünk Arizona eleddig csendes világában kezdődik, ahol is megismerkedünk főhősünkkel, Atticus-sal. Nos, nem csak a neve nem mindennapi, hanem ő maga sem az, ugyanis egy jó pár éve a földünket taposó druidáról van szó, aki hiába néz ki csupán 24 évesnek, jóval több mindent látott és lát, mint azt bárki gondolhatná.
Na már most, ha nekem valaki azt mondja druida, akkor a következő kép ugrik be:
Atticus meg minden, csak nem ilyen :D. De ez egyáltalán nem zavart. Kifejezetten jól sikerült benne ötvözni az évszázadok tudását, és a mai rohanó világunk emberének viselkedését. Egyik dominanciája sem okozott komolyabb zavart olvasás közben, mert nagyon jól voltak megírva az átmenetek, az ember elhitte, hogy mit miért tesz/mond. Ami még nagyon tetszett az alakjában, az a humora volt. Jó, ha nem erőltetett ez a szál egy történetben, mert különben pont a lényegét veszti el, hogy feloldja esetenként a feszültséget. Itt megfelelően operált ezzel is az író. (Igyekszem az ömlengésemet visszafogni, de nah, elég nehéz :D.) Mindemelett kellő mennyiségű paranoiával van megáldva, ami elengedhetetlen volt ahhoz, hogy eddig sikerüljön életben maradnia, miközben egy bosszúszomjas kelta isten koslat a nyomában.
A kutyájával való kapcsolata, párbeszédei pedig csak hab volt a tortán.
 
A kelta mitológiában sajnos járatlan olvasó vagyok, ám a történet felcsigázta érdeklődésemet, így lassan de biztosan pótlom a hiányaimat ezen a téren is. Mindenesetre így is érdekes volt olvasni, hogy ki miért felelős, milyen különleges képességei vannak. Egyik kedvencem a halál istennője volt, no és hozzáállása a ma embereinek viselkedéséhez :D. 
Plusz pontot jelentett az elképzelés, hogy a világunkban az istenek, és mitikus lények  kedvük szerint járhatnak, kelhetnek, igaz legtöbbünk számára láthatatlanul. Furcsa volt az elején összeegyeztetni a különböző kelta isteneket a divatos vérfarkas/vámpír alakokkal, de meglepő módon kiegészítették egymást, és a történetet. Egy biztos, egy jól felépített, a sokfélesége ellenére sem zavaros háttérvilágot kapunk, ami tele van mágiával, összeesküvésekkel, és csupa furcsa lénnyel. Csak remélni tudom, hogy lesz még lehetőségem eme világot jobban megismerni.

A történet maga elég pergő, és fordulatos. Az eleje talán kicsit lassúnak tűnhet, de szerintem nem okoz majd nagy gondot, ugyanis utána már csak kapkodjuk a fejünket, miközben azért szurkolunk, hogy kedvenc druidánk ne csak a támadásokat élje túl, de az emberek előtt se lepleződjön le (vagy ha igen, akkor azok azt olyan jól kezeljék mint az idős Mrs. MacDonagh). És persze egyik istennőt se haragítsa magára. Ami meglepően jól megy neki.

Úgyhogy, ha nem tudod, hogy ebben a pocsék időben mit olvass a fotelba süppedve, ezt csak ajánlani tudom. Humoros, pörgős, remek párbeszédekkel, jól kidolgozott, ámbár nem teljesen normális szereplőkkel. Pillanatok alatt azt fogod észre venni, hogy elfogytak az oldalak.

A könyvért köszönet illeti a Könyvmolyképző Kiadót.


2013. szeptember 28., szombat

Agave hírek

Christopher Moore: Te szent kék!

Jövő hét csütörtökön – október 3-án – jelenik meg Christopher Moore új könyve, a Te szent kék! A regény tavaly debütált a nemzetközi piacon, és azóta minden elképzelhetőt felülmúl. Mostanra sokan fontosságában egy lapon említik a Biff evangéliumával, és vannak olyanok, akik még annál is jobbnak tartják. Nem árt tudni azonban, hogy műfajában egy leheletnyivel eltérő könyvvel van most dolgunk: noha Moore a humort soha nem hagyja el az írásaiban, a Te szent kék!-re nagy hatással volt a krimi is.


"1890 júliusában Vincent van Gogh rejtélyes körülmények között lelőtte magát egy kukoricaföldön. De hogy mi történt pontosan, azt senki nem tudja. Például ki az a ronda kis „színember”, azaz festékárus, aki Vincent szerint követte őt? És miért rémült halálra a nagy festő a kék szín egy bizonyos árnyalatától?
Ez csak néhány kérdés azok közül, amelyekre Vincent barátai – a pékből festővé avanzsált Lucien Lessard és a bonviván Henri Toulouse-Lautrec – választ akarnak találni. A nyomozásból pedig egy szürreális odüsszeia kerekedik kávézóról kávézóra és bordélyból bordélyra a tizenkilencedik század végi Párizs művészvilágában.
Christopher Moore új regénye az intrika, a szenvedély és a művészettörténet sajátos egyvelege, kánkánlányokkal, bagettel és finom francia konyakkal. Garantáljuk, hogy rajongói most sem fognak csalódni a szerző eddigi legsikeresebb regényében."