4/5
"Agatha Raisin, az
egyedülálló, célratörő reklámügynök eladja cégét, felszámolja londoni
életét és leköltözik a mesés nyugalmú, festői Cotswoldsba. Ám a vágyott
életről kiderül, hogy borzalmasan unalmas. Agatha, hogy unalmát elűzze,
benevez a helyi pitesütő versenyre. Mivel fogalma sincs
sütésről-főzésről, vesz egy kész pitét a londoni ismerős boltban, és
sajátjaként nevezi be. Még a zsűri elnökét, a helybeli Cummings-Browne
ezredest is megpróbálja megvesztegetni, de nem ő nyer. Ám a verseny
végeztével az ezredes hazaviszi a süteményt, megeszi és meghal. Kiderül,
hogy a pite spenótjába gyilkos csomorika keveredett. A rendőrség ugyan
véletlen balesetként zárja le az ügyet, ám Agatha gyilkosságra
gyanakszik és nyomozni kezd…
A skót írónő regénye – mint valamennyi Agatha Raisin könyv – pompás, izgalmas krimi, nagyszerű szatíra a londoni és a vidéki életről, remek karakterekkel és pergő, fordulatos cselekménnyel. Az amatőr detektív remekül megrajzolt figuráját kritikusok és a rajongók egyaránt megszerették, a sorozat már a 21. kötetnél tart."
Kissé lassan haladok a saját könyvekkel, ezt is még augusztusban kaptam, de csak most jutottam el odáig, hogy olvassam :D.
Nos, a címe már maga elég figyelemfelkeltő, és a fülszöveg is elég ígéretes volt. És a végén összességében nem voltam elégedetlen a történettel.
Agatha a nyugdíjat elérve úgy dönt, hogy megvalósítja régóta dédelgetett álmát, és Corswoldsba, egy csendes és nyugodt faluba költözik pihenni. Amivel nem számol, hogy habár kedvesek az ott lakók, mégis éreztetik, hogy betelepült személy. És mindemelett még unatkozik is. De ha megnyeri a pitesütő versenyt, minden jobb lesz nem igaz? Nem teljesen...pláne ha a csalás mellett még egy halál is beüt. De legelább a mi főhősnőnk rájön arra, mivel is ütheti el a felesleges idejét...nyomozással!
Jó, nem egy Agatha Christie, az tény. De ennek ellenére elszórakoztatott, és lefoglalt, amíg olvastam. Ráadásul nem is egy vastag könyv, így igen jól lehet vele haladni.
Nem egy kissé zakkant szereplővel megismerkedhetünk, bepillantást nyerhetünk a falu cseppet sem mindig idilli életébe, és mozaikdarabkákat rakosgathatunk össze.Mondjuk a vége annyira nem meglepő, de összességében véve mégis élveztem az olvasását.
Agatha alakja az elején igazán ellenszenves volt, el kellett telnie egy kis időnek, amíg sikerült összecsiszolódnunk. Viszont utána már kifejezetten megkedveltem a csipkelődős modorát.
Talán még a fiatal rendőrt, és a lelkész feleségét kedveltem meg a leginkább :D.
Mindenesetre egy kis kikapcsolódásra ideális a történet. Én kíváncsi lettem a folytatásokra is, amiből ha jól látom, van bőven...
Kiadó:Ulpius
Oldalak száma: 342
A skót írónő regénye – mint valamennyi Agatha Raisin könyv – pompás, izgalmas krimi, nagyszerű szatíra a londoni és a vidéki életről, remek karakterekkel és pergő, fordulatos cselekménnyel. Az amatőr detektív remekül megrajzolt figuráját kritikusok és a rajongók egyaránt megszerették, a sorozat már a 21. kötetnél tart."
Kissé lassan haladok a saját könyvekkel, ezt is még augusztusban kaptam, de csak most jutottam el odáig, hogy olvassam :D.
Nos, a címe már maga elég figyelemfelkeltő, és a fülszöveg is elég ígéretes volt. És a végén összességében nem voltam elégedetlen a történettel.
Agatha a nyugdíjat elérve úgy dönt, hogy megvalósítja régóta dédelgetett álmát, és Corswoldsba, egy csendes és nyugodt faluba költözik pihenni. Amivel nem számol, hogy habár kedvesek az ott lakók, mégis éreztetik, hogy betelepült személy. És mindemelett még unatkozik is. De ha megnyeri a pitesütő versenyt, minden jobb lesz nem igaz? Nem teljesen...pláne ha a csalás mellett még egy halál is beüt. De legelább a mi főhősnőnk rájön arra, mivel is ütheti el a felesleges idejét...nyomozással!
Jó, nem egy Agatha Christie, az tény. De ennek ellenére elszórakoztatott, és lefoglalt, amíg olvastam. Ráadásul nem is egy vastag könyv, így igen jól lehet vele haladni.
Nem egy kissé zakkant szereplővel megismerkedhetünk, bepillantást nyerhetünk a falu cseppet sem mindig idilli életébe, és mozaikdarabkákat rakosgathatunk össze.Mondjuk a vége annyira nem meglepő, de összességében véve mégis élveztem az olvasását.
Agatha alakja az elején igazán ellenszenves volt, el kellett telnie egy kis időnek, amíg sikerült összecsiszolódnunk. Viszont utána már kifejezetten megkedveltem a csipkelődős modorát.
Talán még a fiatal rendőrt, és a lelkész feleségét kedveltem meg a leginkább :D.
Mindenesetre egy kis kikapcsolódásra ideális a történet. Én kíváncsi lettem a folytatásokra is, amiből ha jól látom, van bőven...
Kiadó:Ulpius
Oldalak száma: 342
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése