Kevin Hearne- Üldöztetve
5/5
"Atticus O’Sullivan, a druidák utolsó képviselője, békésen éldegél Arizonában, és egy ezoterikus könyvesboltot vezet. Szabadidejében pedig alakot vált, hogy ír farkaskutyájával vadászatra induljon. Szomszédjai és vásárlói abban a hiszemben élnek, hogy ez a helyes, tetovált, ír srác egy nappal sem több huszonegynél – pedig éppen huszonegy évszázada él a földön. Azt már ne is említsük, hogy energiáját a földből nyeri, éles nyelve van, és egy még élesebb varázskardja: Fragarach, a Válaszadó.
Csak az a probléma, hogy egy fölöttébb dühös kelta isten is szemet vetett kardjára, és évszázadok óta üldözi. Ez a kitartó istenség Atticus nyomára lelt, és barátunknak minden erejére – továbbá egy csábító halálistennő segítségére, vámpír- és vérfarkas ügyvédeinek falkájára, egy szexi csapos lányra (akinek fejét egy hindi boszorkány bérelte ki), és egy adag régimódi, ír szerencsére – szüksége lesz, hogy szétrúgjon néhány kelta ülepet, és megszabadítsa magát a gonosztól…"
Mostanában nem lehet okom panaszra, jobbnál jobb könyvek kerülnek a kezeim közé ilyen, vagy olyan módon. ;) Így van ez a képen látható kötettel is.
A fülszöveg volt az, ami felkeltette a kíváncsiságomat. Ugyanis napjainkban nem sok olyan történetet olvastam, ahol kifejezetten férfi lenne a főszereplő. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincs ilyen a piacon, de lássuk be, a nagyobb tömeget jelenleg a női főszereplők jelentik. Így kifejezetten felüdülésnek számított Atticus és a megpróbáltatásainak sora.
Történetünk Arizona eleddig csendes világában kezdődik, ahol is megismerkedünk főhősünkkel, Atticus-sal. Nos, nem csak a neve nem mindennapi, hanem ő maga sem az, ugyanis egy jó pár éve a földünket taposó druidáról van szó, aki hiába néz ki csupán 24 évesnek, jóval több mindent látott és lát, mint azt bárki gondolhatná.
Na már most, ha nekem valaki azt mondja druida, akkor a következő kép ugrik be:
Atticus meg minden, csak nem ilyen :D. De ez egyáltalán nem zavart. Kifejezetten jól sikerült benne ötvözni az évszázadok tudását, és a mai rohanó világunk emberének viselkedését. Egyik dominanciája sem okozott komolyabb zavart olvasás közben, mert nagyon jól voltak megírva az átmenetek, az ember elhitte, hogy mit miért tesz/mond. Ami még nagyon tetszett az alakjában, az a humora volt. Jó, ha nem erőltetett ez a szál egy történetben, mert különben pont a lényegét veszti el, hogy feloldja esetenként a feszültséget. Itt megfelelően operált ezzel is az író. (Igyekszem az ömlengésemet visszafogni, de nah, elég nehéz :D.) Mindemelett kellő mennyiségű paranoiával van megáldva, ami elengedhetetlen volt ahhoz, hogy eddig sikerüljön életben maradnia, miközben egy bosszúszomjas kelta isten koslat a nyomában.
5/5
"Atticus O’Sullivan, a druidák utolsó képviselője, békésen éldegél Arizonában, és egy ezoterikus könyvesboltot vezet. Szabadidejében pedig alakot vált, hogy ír farkaskutyájával vadászatra induljon. Szomszédjai és vásárlói abban a hiszemben élnek, hogy ez a helyes, tetovált, ír srác egy nappal sem több huszonegynél – pedig éppen huszonegy évszázada él a földön. Azt már ne is említsük, hogy energiáját a földből nyeri, éles nyelve van, és egy még élesebb varázskardja: Fragarach, a Válaszadó.
Csak az a probléma, hogy egy fölöttébb dühös kelta isten is szemet vetett kardjára, és évszázadok óta üldözi. Ez a kitartó istenség Atticus nyomára lelt, és barátunknak minden erejére – továbbá egy csábító halálistennő segítségére, vámpír- és vérfarkas ügyvédeinek falkájára, egy szexi csapos lányra (akinek fejét egy hindi boszorkány bérelte ki), és egy adag régimódi, ír szerencsére – szüksége lesz, hogy szétrúgjon néhány kelta ülepet, és megszabadítsa magát a gonosztól…"
Mostanában nem lehet okom panaszra, jobbnál jobb könyvek kerülnek a kezeim közé ilyen, vagy olyan módon. ;) Így van ez a képen látható kötettel is.
A fülszöveg volt az, ami felkeltette a kíváncsiságomat. Ugyanis napjainkban nem sok olyan történetet olvastam, ahol kifejezetten férfi lenne a főszereplő. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincs ilyen a piacon, de lássuk be, a nagyobb tömeget jelenleg a női főszereplők jelentik. Így kifejezetten felüdülésnek számított Atticus és a megpróbáltatásainak sora.
Történetünk Arizona eleddig csendes világában kezdődik, ahol is megismerkedünk főhősünkkel, Atticus-sal. Nos, nem csak a neve nem mindennapi, hanem ő maga sem az, ugyanis egy jó pár éve a földünket taposó druidáról van szó, aki hiába néz ki csupán 24 évesnek, jóval több mindent látott és lát, mint azt bárki gondolhatná.
Na már most, ha nekem valaki azt mondja druida, akkor a következő kép ugrik be:
A kutyájával való kapcsolata, párbeszédei pedig csak hab volt a tortán.
A kelta mitológiában sajnos járatlan olvasó vagyok, ám a történet felcsigázta érdeklődésemet, így lassan de biztosan pótlom a hiányaimat ezen a téren is. Mindenesetre így is érdekes volt olvasni, hogy ki miért felelős, milyen különleges képességei vannak. Egyik kedvencem a halál istennője volt, no és hozzáállása a ma embereinek viselkedéséhez :D.
Plusz pontot jelentett az elképzelés, hogy a világunkban az istenek, és mitikus lények kedvük szerint járhatnak, kelhetnek, igaz legtöbbünk számára láthatatlanul. Furcsa volt az elején összeegyeztetni a különböző kelta isteneket a divatos vérfarkas/vámpír alakokkal, de meglepő módon kiegészítették egymást, és a történetet. Egy biztos, egy jól felépített, a sokfélesége ellenére sem zavaros háttérvilágot kapunk, ami tele van mágiával, összeesküvésekkel, és csupa furcsa lénnyel. Csak remélni tudom, hogy lesz még lehetőségem eme világot jobban megismerni.
A történet maga elég pergő, és fordulatos. Az eleje talán kicsit lassúnak tűnhet, de szerintem nem okoz majd nagy gondot, ugyanis utána már csak kapkodjuk a fejünket, miközben azért szurkolunk, hogy kedvenc druidánk ne csak a támadásokat élje túl, de az emberek előtt se lepleződjön le (vagy ha igen, akkor azok azt olyan jól kezeljék mint az idős Mrs. MacDonagh). És persze egyik istennőt se haragítsa magára. Ami meglepően jól megy neki.
Úgyhogy, ha nem tudod, hogy ebben a pocsék időben mit olvass a fotelba süppedve, ezt csak ajánlani tudom. Humoros, pörgős, remek párbeszédekkel, jól kidolgozott, ámbár nem teljesen normális szereplőkkel. Pillanatok alatt azt fogod észre venni, hogy elfogytak az oldalak.
A könyvért köszönet illeti a Könyvmolyképző Kiadót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése