2019. október 27., vasárnap

Vata fia

Batka Zoltán: Vata fia

4/5

"Magyar ​Királyság, 1061
A 11. század derekára a fiatal magyar királyság területén elterjedt az új hit, a kereszténység. Már csak egyetlen, tiszántúli törzs őrzi a régi rendet. Innen robban ki 1061-ben az utolsó pogánylázadás.
I. Béla király „uruszágában” színlelt béke honol. Bélának már csak egyetlen pogány törzset kell megtörnie, hogy végre teljesen a keresztény Európa része legyen a fiatal magyar királyság. Ám Bélának, a kegyetlen reálpolitikusnak legnagyobb harcát saját múltjával kell megvívnia: minél buzgóbban építi nagy művét, titokban annál kétségbeesettebben keresi a visszautat gyermekkora valaha volt pogány világába.
Vata fia János, az utolsó pogány – régi magyar nyelven: szár – törzsfő Bélához hasonlóan meghasonlott ember. Látja, ahogy világa lassan széthullik, és népére a sorstalan pusztulás vár. Látszólag szilárdan uralja törzsét, ám belül már régen nem hisz istenében. Egy ideje már csak úgy tud elaludni, ha egy meztelen tőrt tesz ki a pamlaga mellé: ha valaki a törzsi szokás szerint fel akarja őt áldozni, azt könnyen megtehesse.
Adelardó fiatal hispániai szerzetes, jogtudós és magyar tolmács. Szerzetessé válása óta keresi a világban Isten igazságát, de az egyetlen, amiben hinni tud, saját emlékezete: hiszi, hogy ez tartja életben azokat, akik a világban pusztulásra ítéltettek.
A Vata fia a kisszámú történelmi forrás és az Árpád-házi mondakör elemei alapján íródott drámai események izgalmas láncolata: az utolsó pogánylázadás kitörésének, majd leverésének és a magyarság ősi pusztai kultúrájának végleges eltűnésének krónikája. Mintha egy film peregne előttünk: régi magyarokról szól, ám a mai magyaroknak: a 11. századi történet közben felsejlenek a messziről jött, Európában azóta is a helyét kereső magyar nép mai dilemmái, sorskérdései."


2019. október 21., hétfő

A földi idegenek

Csősz Sándor: A földi idegenek - A hangyák világa

4/5

"A ​hangyák világa számunkra idegen világ. Nehéz megérteni az önfeláldozásukat, kérlelhetetlenségüket. Ezek az apró lények jéghideg logika mentén működnek. A szeretet, önzés, becsvágy, szégyen számukra üres fogalmak. Nem az egyed szintjén kell őket vizsgálni: a hangyafészek minden egyes egyede egy szuperorganizmus részét képezi. A kolónia az, ami él, növekszik, szaporodik, sőt gondolkozik és döntéseket is hoz. Minél nagyobb a hálózat, annál összetettebb döntéseket képes meghozni. A hangyák világa talán az evolúció egy következő lépcsőfoka lehet, a szuperorganizmusé, ahol az egyed, hasonlóan a soksejtes élőlények sejtjeihez, már egy nagy egész része, ami önállóan már életképtelen. Gyakran azért olyan nehéz számunkra megérteni a hangyák társadalmát, mert félreértjük a motivációikat. Számunkra ők a földi idegenek."

Azt hiszem említettem már korábban, hogy az egyetemen az alapszakomat ökológián végeztem. Így eleve komoly vonzódással rendelkezem a természettudományos témák/könyvek felé. Tény, hogy a nagy részükkel lassabban haladok, mint egy-egy ifjúsági könyvvel, de azért igyekszem rájuk is időt szánni. Így került fel nagyon hamar a radaromra ez a könyv is. Bár én annak idején éjszakai lepkékkel foglalkoztam, a hangyák világa így csak egyik kedves tanárom elbeszéléseiből volt valamennyire ismerős. Úgyhogy kíváncsi voltam, mit is fogok majd ezúttal olvasni.

Buddha besétál a kocsmába

Lodro Rinzler: Buddha besétál a kocsmába...

3/5

"Ez ​nem egy szokványos könyv a meditációról. Ha alkalomadtán szívesen legurítasz egy pohár sört, szereted a szexet, bolondnak tartod a szüleidet, vagy ideges vagy a munkahelyed miatt, akkor ez a könyv neked szól. Nem állítja piedesztálra a buddhizmust, hogy áhítatosan fel kelljen nézned rá. Ez a könyv inkább arról szól, hogy megvizsgáld életed minden zegzugát, és buddhista tanokat próbálj ki rajtuk; még akkor is, ha ez eleinte nehéznek tűnik.
Buddhistává kell válnod ahhoz, hogy kedveld ezt a könyvet? Dehogy is! Az ezeken az oldalakon található bölcsességek a tanítóim remek oktatómunkájának, valamint saját próbálkozásaimnak a gyümölcsei. A buddhista tanítás, más néven dharma, nem egy hatalmas, kifürkészhetetlen kötet, amit ízekre szedve kellene elemezni. A dharmát át kell élni. Úgyhogy ne gondold, hogy buddhistának kell lenned ahhoz, hogy belevesd magad ebbe a kalandba. Elegendő, ha készen állsz arra, hogy más nézőpontból tekints az életedre."


2019. szeptember 9., hétfő

Szerelmes pillanatok

Catana Chetwynd: Szerelmes pillanatok

5/5

"Ami spontán, alkalmi firkálgatásnak indult, az igazi szenzációvá vált, amikor a barátja felrakta Catana Chetwynd rajzait az internetre. Most a Catana Comics képregényei olvasók millióit érintik meg édes humorukkal, amivel könnyű azonosulni. A Szerelmes pillanatok pontosan az, amire a címe utal: egy kapcsolat legjobb pillanatai."

Már egy ideje lelkes követője vagyok Catana-nak. Nem is tudom, mikor találkoztam először a rajzaival, de mindig örömmel tölt el amikor egy új szösszenetet olvashatok.
Azt azért el kell mondanom, gondolkodtam egy ideig, hogy magát a könyvet beszerezzem-e, de aztán úgy döntöttem igenis kell nekem a polcra is. Így bármikor levehetem és olvasgathatom a kedvenc részeimet :D.


Erdő mélyén

M. J. Arlidge: Erdő mélyén

5/5

"M. ​J. ARLIDGE NAGY SIKERŰ HELEN GRACE FELÜGYELŐ THRILLERSOROZATÁNAK NYOLCADIK KÖTETE

Gonosz lappang az erdőben.
Első áldozatai a vadlovak voltak.
De most már ártatlan emberekre vadászik az arctalan gyilkos. Elveszetten próbálnak menekülni, elrejtőzni a sötétségben. Segítségért kiáltanak kétségbeesésükben. De senki sem hallja meg a segélykiáltásaikat a rengetegben. 


Helen Grace felügyelőnek újabb rémálommal kell szembenéznie. A nyílvesszőkkel átütött testű áldozatok furcsa gyümölcsként lógnak a New Forest öreg tölgyein. Miért támad valaki védtelen kempingezőkre a nyaralószezon közepén? Mit akar üzenni a meggyilkolásukkal? Egy pszichopata ólálkodik az erdőben? Van valamilyen okkult vonása ezeknek az emberöléseknek? Magának az erdőnek mutatnak be áldozatot?
Helennek be kell hatolnia a sötétségbe, ha fel akarja tárni az igazságot a pályája egyik legnagyobb kihívást jelentő, legmorbidabb esetében.
"

Komolyan, nem gondoltam volna magamról, hogy valaha is thriller könyvekért fogok rajongani, sőt gyűjteni fogom a sorozatot és lelkesen várom a folytatásokat. De ettől szép ez, mert remek történetekkel lettem volna szegényebb, a csodálatos borítókról (mint például ebben az esetben is) meg már nem is beszélek.

2019. augusztus 12., hétfő

Királyok éneke

Bíró Szabolcs: Királyok éneke (Anjouk VI.)

4/5

"1333. ​A visegrádi udvar negyedik éve folytat tárgyalásokat Nápollyal, amikor Anjou Károly végre személyesen is visszatérhet gyermekkora helyszínére, a mesés Dél-Itáliába, ahova ötéves fiát is magával viszi. Tervei szerint, miután eljegyezte Bölcs Róbert unokáját, András herceg lehet a Szicíliai Királyság jog szerinti örököse.
Az uralkodó távollétében Magyarországon kezd megbomlani az évtizedek munkájával megszilárdított belső rend. A zavargások megfékezése Erzsébet királynéra hárul, aki újabb gyermeke elveszítésével egyre erősebben láncolja magához legidősebb fiát, Lajos herceget.
Mindeközben a szomszédos királyságokban is fontos változások mennek végbe. A térség fejedelmei Visegrádon gyűlnek össze, hogy egymással békét, mások ellen pusztító szövetséget kössenek.
Bátor Szilárd udvari fegyvernökként találja magát a király kíséretében. Igyekszik átlépni múltja sötét árnyain, de gyermekéveit maga mögött hagyva még mindig túl sok kérdés tornyosul előtte. Míg a feje fölött hatalmasok játszmája zajlik, ő csupán élni szeretne – rájönni, mi a valódi öröksége.

A Királyok éneke, mely az Arany Visegrád-trilógia zárókötete, Anjou Károly utolsó nagy uralkodói korszakának éveit, a nemzetközi diplomácia terén elért eredményeit meséli el, miközben tovább szövi valós és fiktív hősei történetét. Lapjain régről ismert és új szereplők egyaránt felbukkannak, hogy a maguk módján mind részeseivé váljanak egy birodalom sorsának, a Magyar Királyság vérrel és arannyal írt történelmének."

Igen, jól látjátok, egy újabb történelmi regény. Az Anjouk sorozatot az első kötet megjelenése óta figyelemmel követem és örömmel olvasom, minden részét. Így aztán természetes volt, hogy ezt a kötetet is nagyon vártam már.
A pluszt az adta hozzá, hogy nem sokkal az olvasása előtt voltunk párommal pár napot Visegrádon, így egyszerre láttam magam előtt a regényben szereplő várat és azt, amit ott láttam élőben. Kicsit tudathasadásos állapot volt :D.

Csernobili ima

Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ima

4/5

"1986. ​április 26-án kezdődött Csernobilban minden idők legnagyobb atomerőmű-katasztrófája. Az akkori szovjet vezetés titkolózása miatt a világ napokig szinte semmit sem tudott róla.
A Nobel-díjas fehérorosz írónő két évtizedet szánt a téma feldolgozására. Beszélt olyan emberekkel, akiket rögtön a katasztrófa után a helyszínre rendeltek, és a legveszélyesebb munkákat végeztették velük. Beszélt az özvegyekkel, akiknek csak a kitüntetések és az oklevelek maradtak. Beszélt azokkal, akik az erőmű közelében, a paraszti Atlantisszá vált Poléziában éltek aztán bedeszkázták a kútjukat, és kitelepítették őket, vagy maradhattak a házukban, de eztán már úgy éltek, mint egy rezervátum lakói. Megismerjük az áldozatokat, a felelősöket és a szovjet virtusba belerokkant vakmerő önkénteseket. Megismerjük azokat, akik számára Csernobil filozófiai probléma, az atomkorszak utáni ember alapító mítosza, és azokat is, akik a szovjethatalom ellenségeit, a Nyugatot és az árulókat okolják érte.
Csernobil nemcsak egyéni, családi, hanem nemzeti tragédia is. Nem szovjet, nem orosz, nem is ukrán, hanem fehérorosz nemzeti tragédia. A tízmilliós nemzetből több mint kétmillióan élnek szennyezett területen. Mert amikor a szovjet híradókban örömhírként közölték, hogy szerencsére nem Kijev felé szállt a radioaktív felhő, azt nem közölték, hogy Minszket és Fehéroroszországot borította el. Mivel a birodalom itt többször is erőszakkal állította meg a nemzetté válás folyamatát, sokan csak ekkor döbbentek rá, hogy az ő sorsuk más, maguknak kell kitalálniuk, hogyan menthetik meg az életüket. A gyarmati sorban élő nemzet a csernobili katasztrófával lépett be a világtörténelembe. Mert az afganisztáni háború és az atomkatasztrófa a birodalmat is romba döntötte.
Csernobil minden szereplő számára korszakhatár. A boldog tudatlanság elvesztését jelenti, ahonnan csak hosszú idő után lehet eljutni a rezignált, keserű bölcsességig. Vannak, akik már eljutottak ide, és vannak, akik most csak most indulnak el, mint a Szolzsenyicint olvasó falusi párttitkár. Egyesek menekülnek a zónából, másokat meg vonz az a terület, amelyet lassan visszahódít a természet.
Csernobil nemcsak katasztrófa volt, hanem figyelmeztetés is. És Alekszijevics szerint minden nemzedéknek olvasnia kell a jövőnek hagyott jelekből.
Csernobil ma is aktuális. És aktuális lesz még 48 ezer évig."

A könyvvel korábban szemeztem már, de aztán elvetettem, úgy éreztem egy ilyen témának nem lesz egyszerű neki futni.
Aztán megnéztem a minisorozatot, mely sokat használt fel ebből a könyvből, így megkaptam azt a plusz lökést, amire szükségem volt.
De még így is, lassan haladtam vele. Ez nem az a történet, s nem az a könyv, amivel az ember egy szuszra végez. De ettől még, vagy talán inkább pont ezért, azt gondolom érdemes elolvasni.