2012. április 30., hétfő

Gyermek szemmel a világ

Podmaiczky Szilárd: Kisgyerekek emlékiratai
5/5

Vonzom a szomorú, megrázó témájú könyveket. Ez is egy ilyen.
A könyvben novellákat találhatunk. Ami közös bennük, azok a történetek elbeszélői. mindegyik novellát egy-egy gyermek "meséli el". A legtöbbje szomorú, elkeserítő, csak elvétve akad egy-egy vidám.

Vajon mi történik azokkal a gyerekekkel, akik eltűnnek, és nyomuk sem marad? Hiába keresi őket a család, a rendőrség, hiába a különféle fényképes felhívások.
Milyen lehet azoknak a gyerekeknek az élete, akik édesanyja éjjelente kint áll az utcán, vagy épp haza viszi a kuncsaftjait?
Akiknek nincsenek szüleik, csak egy távoli hozzátartozó?
Vagy vannak éppen szülei, de nem éppen a minta szülők példái?

Ezeket a gondolatokat, kérdéseket vette alapul az író, és mindegyik kérdés köré szőtt egy történetet. Ami akár igaz is lehet. Ki tudná megmondani azt biztosra, hogy valahol az országban, vagy a világban nincs egy olyan gyermek, akinek az élete ne olyan lenne, mint egy-egy ilyen történet? Nem túl vidám gondolat, igaz?

Hogy mi lehet a könyv célja? Hiszen mondhatnánk azt is, hogy milyen "beteg" elme képes ilyeneket kitalálni, és leírni. És egyesek ezt kiadják, sőt el is olvassák!
De nem hiszem, hogy csak a megbotránkoztatás lett volna a cél. Inkább a figyelem felhívás. Hogy ez egy beteg világ, ahol igenis történnek szörnyű dolgok. Néha csak figyelmetlenségből, hirtelen felindulásból, máskor előre megtervezetten. És a védtelenek, a kicsik, a gyengék, akik nem képesek magukat megvédeni. Talán még csak beszélni sem tudnak, nem hogy ellenállni.

Ők a jövő. A mi jövőnk, az ő jövőjük, a ti jövőtök. És amikor őket bántják, vagy netalán pusztítják, akkor a jövőt bántják és pusztítják.
Csak egy kis odafigyelés kellene, megértés, szeretet. Mert mindenki élete lehet nehéz, de a bajt, a gondot nem máson kellene leverni, hiszen ő semmiről sem tehet.

Jó volna hinni abban, hogy lesz idő, amikor ez a könyv tényleg csak egy kitalációnak fog tűnni. Mert nem lesz olyan hely, ahol ilyen dolgok történhetnének. Addig magunkba kellene nézni. Aztán a gyerekeinkre.

Kiadó: Podmaniczky Művészeti Alapítvány
Oldalak száma: 206

A harmadik év gimnazistaként 1.

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi - Remény
4,5/5

Ismét egy új évet kezdünk Reni osztályával. Ők most a nagyok :D, a 11.-ek, akik rosszabbak, mint tavaly voltak, és igyekeznek a tanáraik idegein táncolni.
Megjelenik egy új osztálytárs is, akit kicsit "csipkednek", de aztán befogadnak. Ki könnyebben, ki nehezebben. :D.

A történet persze nem hazudtolja magát, Reni szemszögéből követjük a történéseket. A csetléseket, botlásokat, sikereket, és egymásra találásokat. Ami a könyv előnye, hogy nincs már benne annyi ismétlés, amit örömmel üdvözöltem. A humor is megmarad, akárcsak a hangulat, ahogy magunk előtt látjuk az osztály tombolását, összetartását.
És a végén az a jelenet :D. Romantikus lelkemnek nagyon jól esett.

Ami a hátránya, vagyis ami engem azért kicsit idegesített, az a következők voltak. A folyamatos huzavona a két "hősszerelmes" között. Ahogy egymásra sértődtek. Persze tény, hogy azok okozzák a legnagyobb fájdalmat nekünk, akiket szeretünk, de néhol már túlzásnak éreztem a dolgot. Mint a rétestészta, amit csak nyújtunk, nyújtunk. És Cortez viselkedése. Tény, hogy rosszul eshetett neki Reniék hazugsága, de hányszor bántotta meg ő jobban a lányt? És egyszer sem kért bocsánatot.

Továbbra is azt mondom, ez egy jó sorozat, mely a fiataloknak, idősebbeknek szórakozást nyújt. Esetleg rászoktathatja azokat is az olvasásra, akik nem annyira szeretik. Szélesíti a zenei és irodalmi palletáját az olvasónak :D. Jó a humora, aranyosak a szereplők, akik közül a többség végre nem csak statiszta, hanem élettel, személyiséggel telt meg. Az apróbb hibák egy része is eltűnt, aminek nagyon örültem, bár azok mellett is élvezhető volt a történet.

Úgyhogy kíváncsian várom a hatodik kötetet, és persze azt, hogy a legvégére mit hoz ki az írónő belőle.

Kiadó: Ciceró
Oldalak száma:488

2012. április 18., szerda

Egy új év az iskolában, avagy mi történt 10 b-ben

Leiner Laura: Szent Johanna gimi 3. és 4. része
5/5

A tavaszi szünetben folytattam a sorozatot. A harmadik részben Reniék a 10.b-ként igencsak kitesznek magukért, osztály még ennyiszer nem volt büntetve a gimiben, mint ők. Ám az osztályközösség jó, így nem árulják el egymást...az esetek nagy többségében.
Ez az év a szerelemről szól, a változásokról, a magányról és valamilyen szintig a búcsúról is. Mivel nem akarok nagyon spoileresen írni, inkább nem mennék bele, hogy ki kivel jön össze, akit érdekel inkább olvassa el. (Nem, sajnos Cortez és Reni még nem találnak egymásra :D.)

Ami továbbra is megfog, az a humor, a hangulat. Illetve kezdjük egy kicsit a többieket is jobban megismerni, bár még mindig vannak olyan szereplők, akik meghúzódtak a háttérben, és azon kívül hogy folyton csínyeken törik a fejüket más nem derül ki róluk :).
Bekerülnek új szereplők is a képbe, őszintén szólva nekem sem Dorián, sem Viki nem szimpatikus. Na de ez persze csak az én véleményem. Az egyik nem tud veszíteni, a másik meg azért tűnik menőnek, mert másokat fikáz...
Mindezek mellett nagy történéseket ne várjon az ember. De nem is kell, ha jól rémlik, ennyi idősen ezek az apróságok tűntek a világ közepének. Hogy ki tetszik nekem, én kinek tetszek, hova megy az osztály kirándulni stb.
Ami még mindig nem tetszik, az az ismétlések. Már az első kötetben is megértettem, hogy mit jelent, ha Renit a szülei Renátának hívják, és hogy az anyja nem tud főzni, meg hogy egy csomó tinikezelő könyvet olvasnak a szülők. Ezeket miért kell még 100x elolvasnom? O.o
Na meg kicsit túlzásnak éreztem a szilveszter után a szülők reakcióját Reni esetében, de ez csak azt jelenti, hogy én nem feltétlenül csinálnám így, ha gyerekem lenne.

Kicsit minden szereplőről változott a véleményem, az első két kötethez képest.
Reni számomra még mindig kicsit idegesítő a teszetoszáságával, és reggeli hisztijeivel, de már alakul, úgyhogy reménykedek.
Cortezből már nem csak azt láttam, hogy ő a menő srác...bár még mindig elég sok a homályos folt.
Ricsi a bandából eddig is szimpatikus, de egyre inkább az.
Virág...nem tudom. Ennyire egyszerű lélek nem lehet, eléggé le lett szegény butítva, és erre mindig felhívják a figyelmünket...érdekes.
Dave, no lám, őt is kissé jobban megismerhetem. :)
Arnold. Várható volt, de azt azért sajnálom, hogy elmegy a suliból...
Kinga: Aki megmondja az igazságot, méghozzá úgy, hogy fáj. Leginkább a másiknak. De tény, hogy egyre inkább úgy érzem, segíteni akar, nem csak terrorizálni.
Máday: Lol, az én középiskolás reggeleimet tuti feldobta volna XD.

Ha tinédzser vagy, és nem tudod mit olvass, vagy annyira nem szeretsz, akkor ezt a sorozatot nyugodt szívvel tudom ajánlani.
Ha idősebb vagy, akkor pedig azért, mert szórakoztat, kikapcsol. Nem a világot váltja meg, de nekem néha többet jelent az, hogy egy fél napra nem kell a saját problémáimmal foglalkozni.

Kiadó: Ciceró
Oldalak száma: 458, 444

2012. április 8., vasárnap

Top5

A mai top5 azokról a könyvekről fog szólni, amik megráztak, és még sokáig merengtem rajtuk. Nem egyszer kérdezték már tőlem minek olvasok ilyen szomorú könyveket, amikor magamtól is hajlamos vagyok arra, hogy borúsan lássam a világot. Talán pont ezért. Hogy rájöjjek, vannak nálam sokkal rosszabb helyzetben élő emberek, nehezebb sorsok. Hogy valamilyen szintig hálát érezzek azért, amim van: egészség, család, barátok, szerelem. Mert mások talán ezekben hiányt szenvednek...
1. Lois Lowry: Számláld meg a csillagokat
Tinédzser lehettem, amikor ezt a könyvet ajándékba kaptam keresztanyámtól. Egy nap alatt elolvastam.
A történetet egy kislány, Annemarie Johansen meséli el. 1943-at írunk, helyszín Dánia. Az itt élő zsidókat elkezdik összegyűjteni, ezért a család a lány barátnőjét befogadja, a család tagja lesz a külvilág felé...
Megtapasztaljuk, milyen is az, amikor összefognak az emberek, hogy segítsenek másokon, és hogy bizony egy-egy gyermek is mennyi mindent tehet.

2. Schirin Bogner: Száz évig élni
Oké...bevallom én hipochonder vagyok, ergo 2 másodperc alatt bármilyen betegség szimptomáját megtalálom magamon. :D, de általában ilyen hamar fel is nevetek, és tovább lépek. Ennek ellenére, vagy épp ezért (mert a félelmet le kell győzni ugyebár) mindig is érdekeltek a különféle betegségekkel kapcsolatos könyvek. Illetve imádom az önéletrajzokat. Így került fel a rendelési listámra ez a könyv is. A főszereplője egy lány, aki még születése előtt elkapta édesanyjától HIV fertőzést. Szüleit korán elveszíti, nagyanyja az, aki neveli. A kicsi elhatározza, hogy betegség ide, betegség oda, ő bizony 100 évig fog élni. Ám ahogy haladunk előre az időben, és egyre idősebb lesz, már nem is látja annyira vonzónak ezt a lehetőséget...

 3. Torey Hayden: Egy gyerek:
Volt egy időszak, amikor kacérkodtam a gondolattal, hogy pszichológus lesz belőlem. Nem lett, mert azóta rájöttem, túl rézékeny vagyok ahhoz, hogy mások bajait hallgassam hosszú éveken keresztül, és objektív tudjak maradni, vagy ne őrüljek meg. De az érdeklődésem azért teljesen nem múlt el, így figyeltem fel erre a könyvre. Torey problémás gyerekekkel foglalkozik, saját kis osztálya van. Ide érkezik egy 6 éves lány, aki felgyújtotta egy 3 éves fiú társát. Vajon mi lehet egy ilyen gyermek gondolataiban, életében? Mi mozgathatja, és van-e lehetősége arra, hogy segítséget kapjon?

4. Delphine de Vigan: No és Én:
A könyv recipéldányként talált rám. Ha nem én keresem, vonzom a szomorú történeteket O.o
Lou 13 éves lány, és egy iskolai feladat miatt ismerkedik össze egy másik lánnyal, a hajléktalan, 18 éves No-val. Hozzájuk csatlakozik még Lucas a 17 éves fiú is. Hárman próbálnak meg kiutat lelni egy olyan ördögi körből, melybe a hajléktalan emberek kerülnek. Van-e erre remény? És elég ereje van a változtatáshoz 3 gyereknek?

5. Dr. Gergelyné Dr. Tóth Éva: Szasz
Ismét egy betegségről szóló könyv. Szandra 17 éves volt, amikor felfedezték nála a rák egy különleges, és nehezen gyógyítható fajtáját. Ez a könyv neki állít emléket, a küzdelmének, a jobb és rosszabb pillanatainak. Nah, ez olyan könyv volt, hogy a végén sírva fakadtam. Pedig életemben jó pár könyvet olvastam, és max 3-4 volt olyan, ami megríkatott. Ez egyike ezeknek.

Hm, most hogy nézem, mindegyik könyv hőse egy lány. Talán nem is véletlen.