2011. augusztus 25., csütörtök

Biológusnak lenni ezt jelenti...

Stacey O'Brien: Wesley, kedvesem
5/5
Imádtam. Minden egyes sorát. Ennek több oka is van.
1. Gyerekkorom óta szerves részei az állatok az életemnek. Néhány évet leszámítva mindig volt valamilyen jószágunk otthon. Kutyák, macskák, aranyhalak, teknős, hörcsög, mókus...El sem tudtam volna képzelni az életet nélkülük.
2. Ökológusnak tanulok, ezért nagyon sok dolog ismerős volt nekem. Az elhivatottság, melyet egy nem biológus némi lenézéssel eltűr :D, és csak egy másik ugyanolyan "hibbant" személy tud megérteni.

A történet elragadó, kedves. Nyomon követhetjük a gyöngybagoly és a fiatal nő életét, melyben bizony voltak nehézségek, de kitartottak. Nem csak egy olyan élőlény érzelmeibe, "gondolkodásába" nyerhetünk bepillantást, amit a való életben nem nagyon tehetnénk meg, de kicsit a biológusok hozzáállását is megismerhetjük. Mindkettő szórakoztató a maga nemében. Én sokat nevettem, vagy mosolyogtam, miközben ezt a könyvet olvastam (amit egy nap alatt el is végeztem), mert ismerős volt a probléma: Hogyan egyeztessük össze az életünket egy vad élőlénnyel, akiért felelősséggel tartozunk.
Ez nem csak arról szól, hogy mennyi mindent kell megváltoztatni, feladni, vagy kompromisszumokat kell meghozni. Hanem arról, hogy felfedezel egy másik személyiséggel, ami ugyan eltér a megszokottól, de éppoly varázslatos, a szeretetről, amit adsz és kapsz. És az élményekről, melyek akkor is megmaradnak, ha már a kedves lény nincs is köztünk.

Ha szereted az állatokat, vagy legalábbis érdekelnek, akkor nyugodt szívvel ajánlom. És azoknak is, akik nem hiszik, hogy attól, hogy valami más, még érezhet úgy, mint mi. És hogy mennyi mindent tanulhatunk a világban egymástól...

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 270

2011. augusztus 21., vasárnap

Életek

Colleen McCullough: Tövismadarak
5/5

A könyv egyetlen család életét meséli el. A Cleary család tagjai Frank, Jack, Hughie, Stuart, Maggie, Fiona és Padraic. A történet elején még Új-Zélandon élnek, szűkös körölmények között. Ám mindent megváltoztat egy levél, Padraic nővérétől, Ausztráliából. Melynek hatására a család felkerekedik, és átköltöznek egy számukra ismeretlen világba. És elkezdik új életüket, mely éppúgy bővelkedik örömben, mint rengeteg szenvedésben.

Nagyon  megfogott. Talán mert világ életemben szerettem volna, ha több testvérem van, és nem én lennék a legidősebb. És mert egy olyan világot mutatott be, melyet én már csak hallomásból ismerhetek. Illetve megragadott az is, hogy itt a cselekmény szálai mindig nagyon erős női szereplőkre éplünek. Kezdetben Mary és Fiona, majd Fióna és a lánya Maggie, a legvégén pedig belép még a képbe Maggie lánya Justine. Elsőre talán nem tűnik ez fel az olvasónak, hiszen nagyon sok férfi szereplő van benne, szerelmek - melyek beteljesülése talán fájdalmasabb volt, mintha nem jöttek volna létre - háború, hűség...
És mégis. Bármi történik, vagy épp a múltba tekintünk vissza, az egészen tisztán köthető valamely nőhöz. Pedig abban a világban még mindig kevesebbet értek, mint a férjük, fiúk, testvérük.

Nagyon jól megírt történet, egy pillanatra sem ereszti az olvasót, és a váratlan fordulatok nagy része tényleg váratlan. És a személyek emberiek. Hibáznak, nem is egyszer. De újra felállnak. Már nem ugyanazok az emberek, akik előtte voltak, de megpróbálják folytatni az életet. Úgy ahogyan lehet. Bár mást talán nem is tehettek volna.
A háttér is precízen ki van találva, mind a környezetet, történelmi hátteret, és a vagyoni megkülönböztetésen alapuló rétegeket tekintve.
Szeretem azokat a könyveket, ahol a leíró részek megtalálhatóak, de nem esnek túlzásba. Itt mondjuk nagyon határvonalon mozogtunk - legalábbis az én ízlésemet nézve - de tagadhatatlanul elérte azt, hogy megjelenjen a szemem előtt a táj, ahol épp jártunk.

Ha olyan könyvet keres, ami több napon keresztül foglalja le, szeret egyetlen család életét végig követni, kíváncsi az emberi lélek különféle megpróbáltatásaira, és hogy ezeknek mennyire tudunk - illetve nem tudunk - ellenállni...akkor nyugodt lélekkel ajánlom.

Kiadó: Európa
Oldalak száma: 641, 892 (kiadástól függően)

2011. augusztus 20., szombat

Ez szerelem...?

Colette: Chéri - Egy kurtizán szerelme
3,5/5

A történet főként Párizsban játszódik. A gazdag kurtizánok világába csöppenünk, akik még hébe-hóba (főleg saját szórakozásuk érdekében) még el-elcsábulnak, de inkább már nyugodt "vénkisasszony" életüket élik. Összeülnek kártyázni, pletykálni, és a másik végzetét lesni.
De a történet vezérfonala nem ez. Hanem azaz érdekes kapcsolat, mely Léa és Chéri között van. Léa középkorú, és együtt él a nála jóval fiatalabb Chérivel, aki ráadásul kurtizán barátnőjének egy szem fia. (Nah, én kb. itt fogtam padlót.)
Kicsit az anyja, kicsit a szeretője. Anyáskodik felette, segít a feleségkeresésben stb. Miközben az akaratos, zsarnokoskodó, hirtelen haragú férfi - aki a leírás szerint az egyik leggyönyörűbb férfi, akit csak nő kívánhat - kiélvezi az életet. Más kontójára, mert a saját pénzét nem szívesen költi.

Egyikük sem mondja ki, hogy szerelmesek. Csak a házasság után jönnek rá arra, hogy valami hiányzik az életükből. És mindketten menekülni kezdenek, a maguk módján. De vajon tényleg szerelem, ami hajtja őket?

A nem mindennapi kapcsolat - bár manapság egyre többször lehet ilyen kapcsolatokat látni - és a személyiségek akár még érdekessé is tehetnék a történetet. De...annyira a kapcsolatra koncentrál, hogy mást nem nagyon bont ki a történet. Némi betekintést kapunk arra, hogy ezek a nők, milyen érdekes kapcsolatban állnak egymással.
Én hátast nem dobtam a történettől, de egyszer elolvasható. Komolyabb gondolatmeneti hiba nincs benne, egyszerűen csak nem varázsolt el.

Kiadó: Nyitott Könyvműhely
Oldalak száma: 214

2011. augusztus 16., kedd

Olvasási szokásaim

Az utolsó hét témái:
Olvasási szokások változása
Évszakok és könyvek, avagy milyen könyvet olvas tavasszal, nyáron, ősszel, télen?
Olvasási szokások: hol, mikor olvas szívesen? (otthon, tömegközlekedésen, parkban, erkélyen, reggel, délben, este, stb.)

Elérkeztünk az utolsó héthez, az utolsó bejegyzéshez ebben az eseményben. Hiányozni fog :).
Na de lássuk a témáinkat!

Olvasási szokások változása. Egy-két dologban változtak csak, szerintem. Az egyik, hogy bővült az érdeklődési köröm. A másik pedig hogy nem csak papír alapon olvasok :). Ezen kívül minden más ugyanolyan mint jó pár évvel ezelőtt.

Igazából teljesen mindegy kint milyen évszak van épp, nem befolyásolja a könyv választásomat. Sokkal inkább a történet az, ami meg fog, és az mindig az aktuális hangulatomtól függ :D.

Hogy hol olvasok a legszívesebben? Otthon a nyugodt szobámban, ahova szépen bezárkózhatok a könyvekkel. De ha le-föl utazgatok az egyetemi városom és az otthonom között, természetesen a vonaton is kihasználom azt az egy órát :). Erkélyünk ugyan van, de sose szoktam rá arra, hogy ott kint olvassak, ha nagyon szabadban akarok olvasni, akkor felkerekedek és a szomszédságban lévő arborétumba kikocogok és ott ülök le valami nyugisabb részen.
Időpont pedig mindegy. Bármikor rám jöhet az olvasás :D.

Élveztem ezt a hét hetet, azt, hogy mások mit gondoltak ugyanazon témáról. Na meg a témákat, melyek némelyike elgondolkoztatott.

2011. augusztus 14., vasárnap

Egy varázslatos világ

J. K. Rowling: Harry Potter
5/5

Újra olvastam a sorozatot. Úgyhogy most egy ideig még szerintem Harry Potter lázban fogok égni, és mindenről az fog eszembe jutni. Csak a környezetem bírja :).
Emlékszem, hogy gyerekként mennyire vártam a magyar megjelenését minden kötetnek. Mivel általában télen hozták ki, nagyanyám karácsonyi ajándéknak megvette, én pedig "roppant meglepődve" bontottam ki a csomagolásból az újabb és újabb köteteket.

Más volt felnőtt fejjel olvasni. Most is elbűvölt, magával ragadott. Hiába tudtam, nagyjából mi fog történni, ugyanúgy izgultam a szereplőkért. De. Már észrevettem a túlzásokat, a várható fordulatokat. És nem Harry volt az egyetlen kedves szereplőm.
7 kötet, melyben egy fiú izgalmas, és egyben veszélyes kalandjait követhetjük végig a varázslóvilág keretein belül, ahol nincsenek lehetetlenek. Találkozunk barátsággal és ellenségeskedéssel, békével és háborúval, reménnyel, élettel és halállal. A szereplők fejlődnek, ahogyan nőnek. Gyermeki ártatlanságot átveszi a tinédzserek hirtelen érzelmi hullámvölgyei, majd a fiatal felnőtt érettebb döntései.
Mindenki megtalálja azt szerepet, ami ráillik, aminek hatására saját maga kerül bele a történetbe. Ez talán az egyik legnagyobb vonz ereje.

Persze nem tökéletes, ahogyan talán egy ember által készített mű sem lehet az. A jó és rossz küzdelmét dolgozza fel, akárcsak más történetek. Vannak kliséi: örök szerelem, hirtelen pálfordulások, kedves személyek halála okozta katarzis...
Sokak szerint túl erőszakos, amolyan "gyerek horror". Értem mire gondolnak alatta. De szerintem még mindig mesésebb kabátba van csomagolva, és értelemmel ellátva, mint jó néhány mesefilm, melyet a mai gyerekek néznek, vagy játék melyet játszanak. Én ezzel a történettel együtt nőttem fel. Nem hiszem, hogy súlyos károsodásokat szenvedtem volna tőle. Nem rosszabb, mint mondjuk egy-egy esti mese. (Kicsiként  Kékszakállútól sokkal jobban féltem, mint Voldemorttól :D). Szerintem ha a gyerekem elmúlna 11 és érdekelné, gondolkozás nélkül odaadnám neki. Esetleg elolvasás után átbeszélném vele.

Lehet szeretni, lehet utálni. De egyszeri elolvasásra mindenkinek ajánlom. Olyan világ tárul fel előttünk, mely remekül ki van dolgozva, hasonló a miénkhez mégis más.

Kiadó: Animus
Oldalak száma: 316, 398, 674, 754, 624, 624 (résztől függően)

2011. augusztus 10., szerda

Mit olvasunk, és vajh miért?

Az olvasás 7 hete eseménynek a 6. hete :D.
Témák:
Klasszikusok kontra kortárs irodalom
Magyar kontra külföldi irodalom, avagy miért félünk egy-egy magyar/külföldi író művétől?
Regények kontra novellák: Ön melyiket preferálja? Miért? Olvas-e novellákat?
Az iskolai irodalomórák bátorítanak vagy tántorítanak? Miért olvasnak egyre kevesebbet a fiatalok? Ön mit olvastatna az ifjúsággal?

Van itt miről írni. Lássuk hát szép sorjában.

Klasszikusok kontra kortárs irodalom. Sokan esküsznek vagy erre, vagy arra. Az én véleményem az, hogy akkor lesz teljes az ember ismerete, ha mind a kettőt kipróbálja. Hiszen honnan tudnád, hogy szereted vagy utálod, ha sosem olvastál még olyat? A klasszikusok lehetnek éppoly érdekesek mint a kortársak, és a kortársak között is találhatunk oly gyöngyszemeket, mint a régi nagy művek között. De ízlés válogatja nyilván, ki mihez fog jobban ragaszkodni. De rögvest nem érdemes elutasítani egyiket sem.

Ugyanez a véleményem a magyar és a külföldi irodalomról. Vannak jó írók mind a két táborban, és persze kevésbé jók is. Az azonban tény, hogyha bemegyünk egy könyvesboltba, sokkal több külföldi tollából kikerült könyvet találunk, mint magyarét. A jobb reklám teszi? Talán. Vagy ők tehetségesebbek? Ezt már nem hiszem. Jobbak a lehetőségeik, amelyet kihasználhatnak. Nem egy olyan írást olvastam már amit nem adtak itthon még ki, pedig van olyan jó, sőt jobb, mint néhány amerikai társa. Remélem, majd változni fog a dolog, és az emberek többségének nem csak a kötelező olvasmányok jutnak eszébe (már ha egyáltalán olvasta azokat) a magyar irodalom hatására.

Ha valamit olvasni kell, akkor inkább regény párti vagyok. A novellák nekem túl rövidek. :D. És nagyon gyorsan a végére érek. Persze van, amelyik még így is magába szippant, de jobb szeretem azokat a történeteket, amelyek több napon keresztül fogva tartanak. A novellánál mire belehelyezném magam a történetbe, addigra már vége is van. Persze ez csak az én véleményem.

Irodalom óra. Hm. Egyrészt nagyon tanár függő. Nekem több magyar tanárom is volt, váltások miatt, de csak egyre mondanám azt, hogy igazán élveztem az óráit. Ha nem élvezi a diák, akkor meg keresztet lehet vetni rá. Emlékszem még arra, amikor a középiskolában Az arany embert csak 2-en olvastuk el a 30 főből, és hogy végig kúsztam az osztályon, hogy megsúgjam a válaszokat a kis kérdésekre a többieknek. Én mondjuk a kötelező olvasmányok nagy részét szerettem. Kettő kivételével: Szent Péter esernyője, és Anyegin. Minden mást élveztem. Nem tudom mivel lehetne rá venni a gyerekeket arra, hogy olvassanak többet. Ha otthon nem ezt látják, ha az órákat nem élvezik...és lássuk be, a könyvek sose lesznek annyira pörgő tempójúak mint a filmek, vagy gépes játékok...Pedig így egy olyan örökségről mondanak le, mely egészen régóta kíséri az embereket.

2011. augusztus 1., hétfő

Olvassunk valamit...

Az ötödik héthez értünk, lassan közeledik a vége :(.
De addig is...lássuk az e heti témákat!
Témák:
Kedvenc műfajok
„Az vagy, amit olvasol”, azaz lehet-e valakinek a személyiségére következtetni az olvasmányai alapján?
Könyvek, amik megváltoztattak, amik hatottak rám
Milyen könyvet írna legszívesebben?


Kedvenc műfajok bemutatásával világ életemben élet-halál harcot vívtam :), ugyanis én mindenevő vagyok és szeretek mindenbe bele kóstolni. A polcom is ennek hatására elég vegyes felhozatalt mutat. De talán a fantasy, sci-fi, és önéletrajz, ami a leginkább érdekel, a többi pedig hangulatomtól függően jut előnyhöz vagy épp hátrányhoz. A fantasy kicsi koromból maradt meg, mindig elvarázsoltak azok a mesék, ahol tündérek, sárkányok, és más mesebeli lények voltak a szereplők, jó pár visszaköszön a saját írásaimban is. Sci-fi...ez egyértelműen Star Trek hatás, tiniként kirobbantani sem lehetett a tévé elől, ha ez ment benne. Mindig is piszkálta a fantáziámat az, hogy más bolygón milyen élet, társadalom alakulhat ki. (Tipikus biológus...:P). Önéletrajz...phü. Szeretem megismerni az embereket, talán ezért szeretek annyira barátkozni is. A másik személy érzéseit, gondolatait mindig nagy becsben tartom. A legtöbb ilyen témájú könyvem háború alatt íródott, vagy épp egy súlyos betegség miatt stb. Ezek olyan helyzetek, amikben én magam személy szerint nem voltam még (nem is szeretnék, és másnak sem kívánom), kíváncsiságomat tehát valaki más szemein, emlékein keresztül tudom kielégíteni.
Hogy ezek alapján mire tud valaki következtetni a személyiségemre? Fogalmam sincs, hiszen ezenkívül még sok-sok műfaj árnyalja a képet. Biztos vagyok benne, hogy vannak olyan dolgok, amikből tényleg lehet következtetni a személyiségre, de ez vagy bejön, vagy nem. Azért mert mondjuk horrort/trhillert olvasok, nem biztos hogy pszichopata gyilkos leszek, vagy elkorcsosult lélek vagyok (mindkettőt megkaptam már). Egyszerűen csak szeretem.

Könyvek, amik megváltoztattak, hatottak rám? Kicsit minden könyv megváltoztat bennem valamit. Ha jól van megírva. Ami látszik rögtön, az a szóhasználatom, mondat alkotásaim. Az aktuális olvasmányhoz hasonulnak :). Például Stephen King-et olvasva, rövidebb, lényegre törőbb mondatokban írok, beszélek, ellenben egy szépirodalmi könyv után sokkal hosszabb, terjengősebb mondatokat alkotok.  De ezenkívül a gondolkodásban is vannak változások. Sok olyan könyvet olvastam az utóbbi időben, ami után egyértelműen úgy gondoltam, hogy azok a problémák, amik nekem vannak, néha nem is olyan hatalmasak. Mert lett egy viszonyítási pontom. És még sok mindenben szokott hatással lenni rám, függ a könyv mondanivalójától, témájától. De ami teljes változást okozott volna? Olyan még nem volt. Néhány példa, amik nagyon elgondolkodtattak: Szkafander és pillangó, Ewing-kor a young korban, Száz évig élni, Csernus könyvei :D...és még sorolhatnám.

Utolsó téma. Könyv írás. Hű. Én csupán rövid történetek írásában próbáltam ki magam, mert ha hosszabba fogtam bele, valahogy mindig túl sokat szerettem volna belezsúfolni, vagy nem volt türelmem befejezni stb. De mindig fantasy volt a műfaj. Talán mert itt szabadon szárnyalhat a képzelet, olyan lényeket alkothatok meg, melyek nincsenek. Mondjuk ilyen szempontból akár sci-fivel is próbálkozhatnék...
De egyelőre maradok a meséimnél, és a nálam tehetségesebb ismerőseimre hagyom az írás eme mély vizeit :).