2011. április 29., péntek

Nyomozás

Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel
4,5/5

A történet szerint Oscar 9 éves, amikor 2001. szept. 11-én eltűnt az édesapja. És miközben megpróbál megküzdeni azzal az űrrel amit maga után hagyott, egy nyomozásba fog. Ugyanis édesapja holmijai között talál egy kulcsot és egy szót: Black. Míg a kulcshoz tartozó zárat keresi rengeteg idegen emberrel találkozik, és rengeteg emberi történettel. Miközben újabb és újabb kérdések vetődnek fel benne is.
Különösen megfogott, hogy a történet két szálon, két idősíkban fut egyszerre. Ez az elején kicsit zavaró, de hamar belejövünk, és lassan kibontakozik a család múltja, illetve jövője kéz a kézben.
Nem egy vidám könyv, ahogy a benne lerajzolt sorsok sem túl vidámak. Ahogy együtt bolyongunk a fiúval nem egyszer érezhetjük úgy, hogy néha csak egy-egy szó kellett volna ahhoz, hogy a dolgok megváltozzanak. Néha kilátástalan, máskor reménykedő. Akárcsak a valós élet. Volt, ahol nem tudtam a saját összekuszált érzéseimet sem megfejteni, máshol csak azt szerettem volna mantraként mormolni hogy: sajnálom.
Nem csak a 9 éves néha kegyetlenül őszinte érzékelése az, ami megragad minket.
Érdekes, hogy milyen közel vannak egymáshoz az emberek, még sem látják meg a lényeget, a másikat. És hiába beszélsz rém hangosan, lehet hogy senki sem hall meg. De lehet hogy igen.

Kiadó: Cartaphilus Kiadó
Oldalak száma: 386

2011. április 27., szerda

Versek

Fodor Ákos: Lehet
4/5

Emlékszem gyerekkorom hegedűóráira, ahogy a külön-külön is szép hangok összeálltak egy darabban, és valami fantasztikus zene szólalt meg. És roppant büszke voltam magamra, mikor ezt a zenét én játszottam. E könyv olvastakor én voltam a hangszer, melynek hangjait Fodor Ákos biztos kézzel egyesítette egy darabban, és megszólalt a zene. Másképp szólt, mint a hegedű. Hiszen itt az érzéseim rezegtek, azokat hallgattam.
Bár az elején féltem, hogy egy szuszra sok lesz a kötet, hogy talán jobb lenne egy nap csak 1-2 verset olvasni. De nem tudtam letenni. És nem is bánom. Minden versben, haikuban volt valami, amit saját magamra tudtam értelmezni, és ezt még közelebb hozta hozzám a sorokat, hiszen úgy éreztem rólam szólnak.
Ahogy ha más olvassa, akkor róla szólnak. Ugyanazok a sorok, rímek, mégis mindenkinek kicsit mást jelentenek.

Kiadó: Fabyen
Oldalak száma: 252

2011. április 21., csütörtök

Naplók

Vámos Miklós: Apák könyve
5/5

Férfiak, fiatalok és öregek. Apák és fiaik, férjek és gyermekek. Család, haza, öröm, nevetés, bánat...
Rengeteg fogalom kapcsolódott bennem örökre ehhez a könyvhöz. 12 nemzedéket követünk végig, az író hihetetlenül érzékletesen bontja ki a történéseket, és világosítja meg a kérdéseinket. Ebben a történetben minden mindennel összefügg, a múlt a jelennel és a jövővel, apa a fiával. A legelső Csillagtól ered az ötlet, hogy egy naplót kezdjen vezetni, melyet első szülött fiának ad tovább. Ám nem csak ez a könyv öröklődik, hanem egy hihetetlen képesség is, mely hol segíti a családokat, hol pedig a vészbe küldi őket.
A könyv lapjain a magyar történelem bontakozik ki, egyetlen család történetébe csomagolva. És talán így jobban meg is fog minket, hiszen itt nem csak évszámok, és adatok, hanem fájdalom és öröm van hozzá csatolva, ekként hozzánk is közelebb hozva. Szerintem az időben való ugrálás sem zavaró, és jól lehet követni azt is, mikor ki az, aki épp ír a naplójába.
Magával ragadó történet, egyre több és több időt kívánunk vele tölteni, abba a világba repülni, ahol ezek az emberek élnek. Olyanok, mint mi, sebezhetőek, esendőek, talán pont ezért igen szerethetőek. Hibáik a mi hibáink is lehetnének, ahogy életük is. Mind emellé még az a légkör, mely szinte rögtön megragadja az olvasót...letehetetlenné teszi a művet. Gyermekként ülünk fölötte és olvassuk a mesét, mely rólunk is szól és mégsem. Talán pont ez benne a varázs.

Kiadó: Ab Ovo
Oldalak száma: 448

2011. április 14., csütörtök

Tinédzser lét

Sarah Dessen: Egy felejthetetlen év
4/5

Minden gyermek életében eljön az az időszak, amikor változni kezd, már nem feltétlenül lesz az a szófogadó, a szülőknek engedelmeskedő kisgyerek. Hogy mindez a hormonok hatására történik, és velejárója az életnek, nos ez nem könnyíti meg sem a szülők, sem a gyerek helyzetét...

Sarah Dessentől ez az első könyv, amit olvastam. A tinédzser korosztályt megcélozó könyvek mindig egy kis óvatos várakozó álláspontot váltanak ki belőlem. Így volt ez most is. De meglepően olvasmányosnak találtam, gyorsan haladtam vele.
Ha valamelyik szereplő helyére kellene képzelnem magam, az egyértelműen Halley lenne, a maga visszahúzódó, komolyabb, csöndesebb stílusával. És ha őszinte akarok lenni, akkor nekem is van "Scarlett-em", akit mindenki ismer, és kedvel. A történet róluk, pontosabban a bennük bekövetkező változásokról szól, és arról,  hogyan tudnak ehhez alkalmazkodni, és kitart-e végig a barátságuk.
A könyv olyan témákról szól, amik igenis érintik ezt a korosztályt. Nem várt terhesség, a szülőtől történő leszakadás, helyünk keresése. Ezen mindenki (én is), átesik, és átesett. Ki könnyebben, ki nehezebben. Szerintem mindenki ebben a könyvben olyat, ami rá jellemző, vagy volt jellemző, ami miatt sokkal könnyebben beleéljük magunkat az olvasott helyzetekbe.
Az írónő stílusa tetszett, nem esett túlzásokba. Nem állt sem a fiatalok mellé, sem a szülők mellé. Igyekezett min dkét oldalt úgy lefesteni, ahogy az tényleg igaz, és nagyjából sikerült is neki. A lányokban lezajló változások megformálása is tetszett.

Elgondolkoztat, esetleg megvigasztalhat, ha épp ebben a korban vagy, és emlékeztet, milyen is voltál, ha már ezen az állapoton átestél. Szerintem bármely korosztály nyugodtan olvashatja, mindenkinek adni fog valamit.

Kiadó: Kelly Kiadó
Oldalak száma: 284

2011. április 10., vasárnap

Egy apa és egy gyermek

Augusten Burroughs: Farkas az asztalnál
4,5/5
Ki ne emlékezne arra gyermekkorából, hogy mennyire várta haza a szüleit, és hogy néha csak azért csinált meg dolgokat, hogy lássa, büszkék rá, illetve kivívja a szeretetüket. Ez természetes dolog. Az már kevésbé, hogy a gyermek az egyik szülőjétől sosem kapja meg ezeket a dolgokat, tehet bármit.
A könyv fájdalmasan őszintén írja le a kisfiú igyekvését, hogy apjához közel kerüljön, figyelmét legalább kicsit magára irányítsa. Sikertelenül. ahogy azt egy általa elkezdett kísérlet is igen jól érzékelteti. A sötét hangvételt nem csak ezek a kilátástalan próbálkozások teremtik meg, hanem a kezdetben finom érzékeltetése annak, hogy valami komoly probléma húzódik meg a családban. És akárhogy nézem a probléma gyökere mindig az apa. Az idegileg törékeny anya, aki próbálja ugyan helyettesíteni az apai szeretet, de nem tudja lassan, de feladja a harcot. És egy saját, belső és biztonságos világba húzódik. A bátyja pedig hamar elhagyja a családi fészket, így Augusten lassan egyedül marad az apjával szemben.
Természetesen találunk utalást az apa gyerekkorára, hogy valószínűleg nem véletlenül lett olyan ember, amilyen. De ezzel sem sikerült közelebb hozni a személyét, túl sok olyan dolgot "élhettem" át a könyvben, ami nem hagyta a sajnálatot előbújni. Nem tudtam olyan embert sajnálni, aki gyerekes és egyben félelmetes játékokkal ijesztgeti a fiát, megerőszakolja a feleségét, öldösi a család állatait, és képes lenne a saját fiát is megölni.
A könyv magába szippantja az embert, a félelem, lemondás, düh, rettegés kikúszik a lapok közül, hogy minket is körbefonjon és berántson egy olyan világba, amit még rémálmunkban sem szeretnénk látni, nem hogy benne élni. Nagyon erős érzelmeket tud generálni, az embertől függő, hogy mi fog dominálni. Bennem a harag, sőt néha a gyűlölet váltakozott a félelemmel. Mindezeket erősítik azok a jelenetek, amik éles ellentétben állnak azzal a világgal, amit Augusten ismer. Ezek sajnálatot, szánalmat keltenek. És az elhatározást, hogy ha majd nekem lesznek gyerekeim, családom, ilyet ne tapasztaljanak meg. Tudják, milyen érzés, amikor az apjuk is büszke rájuk, ne csak a filmekből, könyvekből.
Ez a könyv senkit nem fog közönyben hagyni. Vagy szeretni fogod, épp azért, amit olvastál benne, vagy eldöntöd hogy soha többet nem nézel rá, mert túl erős és sötétek a benne található érzelmek. Én nem bánom, hogy elolvastam.

Kiadó: Kelly Kiadó
Oldalak száma: 224

2011. április 9., szombat

Egy szebb holnapért

Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére
5/5

Többször összefutottam már vele az elmúlt pár hónapban, ismerőseim olvasták, szobatársam filmen nézte, megtaláltam anya polcán...így hát most a szünetben úgy döntöttem elolvasom.
A történet egy elmegyógyintézet zárt világában játszódik. Megismerjük az ápolók és a betegek életét, méghozzá egy beteg szemszögéből/elmeséléséből.
Biztos vagyok benne, hogy nagyon sok leírt dolog tényleg megtörtént régen, hiszen az emberek része mindig is hajlott és hajlik arra, hogy hatalmat építsen ki, ha egy ilyen világban, akkor ilyen világban.
Beléptem minden nap ebbe a fehér köpenyesek által uralt világba, ahol az "új" beteg hozta friss erővel próbáltak visszatalálni az emberi értékekhez, jogokhoz az ápoltak. Velük örültem minden apró kis győzelem felett, és velük aggódtam a megtorlástól.
A regény olyan dolgokat boncolgat, amik soha nem lesznek elévültek, hiszen mi sem tudunk kibújni a bőrünkből. Mindig lesz olyan, aki elnyomja, megfélemlíti a másikat. És mindig lesznek olyanok, akiket a saját "érdekükben" akarnak majd megváltoztatni. És remélhetőleg mindig lesznek olyan emberek, akik fellázadnak az értelmetlen és embertelen körülmények, szabályok ellen. A történet sodrása mindenkit magával ragad, s bár vannak dolgok amiket csak sejtet, esetleg jelképekkel takarva egy-egy rémálomba ágyazva mutat meg az olvasónak, ezek sem törik meg a bűvös hatást, sőt kifejezetten erősítik az élményt. A lassú folyamat, ahogyan kezdenek magukra találni az emberek természetesen nem fájdalom mentes, és jó néhány felesleges halál kíséri. Felesleges, mert jó esetben a helyzetnek sem kellett volna idáig elfajulni, és lám mégis.
A végső befejezés engem kicsit a régi görög művekre, színdarabokra emlékeztetett, ahol a főhős az általa képviselt értékekért az életét adta ezzel mintegy katarzist keltve a nézőben. S akárcsak ott a színházi nézőtéren az emberek, valamilyen szinten én is megkönnyebbültem. Nem azért, mert ezt a befejezést vártam (bár ki tudja), hanem mert tényleg, valahogy ez illet oda.
Ha valaki szereti az elgondolkodtató könyveket, annak csak ajánlani tudom. Mert ez a könyv nem csak elvisz egy másik világba, de még utána is ott mocorog az ember fejében, és foglalkoztatja. Csak hálás lehetek, azért, hogy addig jött velem szemben, míg el nem olvastam. Kár lett volna elszalasztanunk egymást.

Kiadó:Európa Kiadó, később Árkádia Kiadó
Oldalak száma:298, 338, 374 (kiadástól függ)

2011. április 5., kedd

Férj és a szerelme(i)

Bridget Asher: A férjem szeretői
4/5

Adott egy házasság, amiről azt hiszed boldog és kiegyensúlyozott. Aztán rádöbbensz, hogy a férjed szeretőt tart...sőt nem is egyet. A világod felborul, már nem tudod miben bízz. És ekkor kapod a hírt, hogy férfi haldoklik.
Ez az alaptörténet. Lucy visszamegy ápolni a férjét, és részben bosszúból, részben kíváncsiságból odahívja a volt "kedveseit" is.
Nem egy világmegváltó könyv, de szórakozásra, kikapcsolódásra megfelel. Hol mosolyogtam rajta, hol szomorkodtam felette, néha pedig megpróbáltam elképzelni én mit tennék egy ilyen helyzetben. De ennél többet nem adott, bár nem is vártam tőle. Nem fogok rajta még napok tépelődni. Ám ha valaki egy kis nyugis kikapcsolódásra vágyik, esetleg érdekli ez a téma, akkor ajánlom neki. Egyszeri olvasásra tökéletes.

Kiadó: Kelly Kiadó
Oldalak száma: 304

2011. április 4., hétfő

Varázslatos világban

J.K.Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve
4,5/5

Amikor először kezembe vettem a könyvet 10 éves voltam, és fogékony minden fantáziadús történetre, így hát én is beleestem a Potter lázba. Rengetegszer olvastam újra és újra ezt a kötetet. Aztán ahogy telt az idő, és meglett a teljes kötet, lassan elsikkadt az az érzés, amit régen kiváltott.
Most, amikor ismét kézbe vettem, mint egy régi jó barát üdvözölt. A történet már annyira nem fogott meg, de még halványan felrémlett az a varázs, ami régen magába szippantott.
Harry Potter, aki a világ legnagyobb fekete mágusának támadását csodálatos módon túléli, mugli rokonaihoz kerül. Akik minden módon igyekszenek kiírtani belőle a hajlamot a varázslatra, ám sikertelenül. A fiatal fiú felvételt nyer Roxfortba, ahol is megkezdi tanulmányait, hogy végül varázsló legyen. Mindeközben természetesen szerez barátokat, ellenségeket, keveredik bajba. A könyv egy roppant részletes világot fest elénk, ahol minden lehetséges, és ahol minden meg is történik. De ez a könyv szerintem nem véletlenül ifjúsági könyv. Lehet kedves történet, vagy pihentető kikapcsolódás nekünk is, de emlékeimet felidézve az igazi titkot a gyerekek előtt lebbenti fel. És ezzel nincs is semmi baj, hiszen az írónő remek munkát végzett, mind a szereplők kidolgozásában, mind a helyszínekében, és ehhez egy különleges hangulat társul. Nem mondom, hogy egy három évesnek ebből mesélnék esténként, de egy 10-11 év körüli gyermekkel már élvezetes kirándulást lehet tenni ebben a világban, és végig izgulni az ifjú Harry kalandjait, és remélni végül a jó győzelmét.

Kiadó: Animus Kiadó
Oldalak száma: 286

2011. április 3., vasárnap

Világvége

Justin Cronin: A szabadulás
5/5
Ez olyan könyv, amit kifejezetten a moly miatt akartam elolvasni. Kíváncsi voltam, fog-e tetszeni, lesz-e rám hatással. Ugyanis 14 éves korom óta Stephen King lelkes olvasója vagyok, és emiatt néha nagyok az elvárásaim az ilyen témakörben. De kellemesen csalódtam.
Nem tudom, fel tűnt-e,de az ilyen világvége témakörű könyvek nagy részében valahogy mindig Amerika és annak hadserege a probléma okozója...elég érdekes. Ebben az esetben sincs másképp. Az eredetileg gyógyászati célokra tervezett csodavírus fegyverré válik. 12 halálra ítélt embert oltanak be vele, majd egy szupertitkos helyen figyelik őket. A 13. ember egy 6 év körüli lány, Amy. A vírus őt is átalakítja, de belőle nem lesz világító, és vérre éhező szuper lény. Csak hihetetlenül lassan öregedik, gyorsan gyógyul, és hallja a 12 másik gondolatát.
Ahogyan várható, a fertőzöttek elszabadulnak, és elkezdik megtizedelni az embereket, ám minden 10. áldozatukat csak megfertőzik. És szép lassan a világ, amit ismertünk eltűnik.
Betekintést nyerünk egy száz évvel későbbi kolónia életébe, ahol egy kisebb embercsoport próbál életben maradni, fenntartani a normális élet látszatát, ami nehéz, és remélni. Talán ez a legnehezebb. És ekkor ismét találkozunk Amyvel, aki igencsak felforgatja a kolónia életét, és elindul egy kis csapat, remélve hogy utazásuk végén választ kapnak, és segítséget...
Az emberi kapcsolatokat nagyon jól megfogja, és ábrázolja, a maguk bonyolultságában, édes-keserű valójában. Szeretet, csalódás, fájdalom, félelem, reménytelenség. Minden szereplőben van olyan tulajdonság, amiben az ember magára ismerhet. A történet még akkor is önálló életet élt bennem, amikor már letettem a könyvet, hogy valami mást csináljak. Nehezen tudtam kilépni a kereteiből. És ezt nagyon élveztem. Ritkán adatik meg az, hogy már akár 2 oldalt olvasva felvegyem a regény lendületét, mindegy milyen rég is volt utoljára a kezemben. Hiteles a leírásaiban, párbeszédeiben. Vagyis nem érzem azt rajta, hogy most muszáj valami "magvas" gondolatot adni a szereplők szájába. Eltudom hinni, hogy épp akkor és azt mondják, amit. Ráadásul folyamatosan fenn tartotta a kíváncsiságomat, hogy mégis hogyan fog végződni a történet, kik maradnak életben. Mert valakik csal életben maradnak, erről árulkodik a minden fejezetbe beszőtt napló bejegyzések, melyeket konferenciákon mutatnak be.
Kíváncsian várom a folytatást, és közben elgondolkozom azon, én vajon egy ilyen helyzetben hogyan is viselkednék. Milyen életet tudnék élni, folyamatos rettegéssel, félelemmel a sötéttől, a kinti világtól. Folyamatos nappalokkal, csillagok nélkül. Remény nélkül.
Vagy talán mégis lehet reménykedni?

Kiadó: Cartaphilus Könyvkiadó
Oldalak száma: 834