A döntés joga

Ta-mia Sansa: A döntés joga

5/5

Sansa könyveit annak ellenére is izgatottan várom, hogy tudatában vagyok, nem egy rózsaszín álomvilágba fogok becsöppenni, és bizony a saját félelmeimmel, szörnyeimmel randevúzhatok a lapokon. Mégis, a világ, amibe bepillantást nyerek vonz annyira, hogy minden egyes alkalommal önként ugorjak fejest egy viharos történelembe, és megpróbáljam a fejem a "víz" felett tartani.

A Gender krónikák második részében megtudhatjuk, mi is indítja el a második kirajzást a Földről (és ezáltal megalapozódik a Terrai Császárság létrejötte), illetve az előző kötetben elmenekült emberek életét is nyomon követhetjük.

Egyik esetben sem felhőtlen boldogsággal találjuk magunkat szemben. A Földön az elnyomás, és elbutítás olyan méreteket ölt, hogy szinte önként vonulnak a diktatúra ölelő karjaiba, akik pedig ez ellen tehetnének valamit megfélemlítés alatt állnak (ez a jobbik eset), vagy halottak (rosszabbik helyzet). Ebben a szálban Dr. Benjamin Ramine és JJ az, aki megpróbál életben maradni, és valamilyen szintig hűnek maradni magához, az elveihez. Inkább kevesebb sikerrel, mint többel, de könnyű okosnak lenni, ha nem abban a világban élsz, és nem a te fejedhez szorítanak egy pisztolyt.
   Itt személy szerint Benjamin vonulata közelebb állt hozzám, még úgyis, hogy sikítófrászt kaptam, amikor belement a paktumba. Annyira tudhatta volna, sőt tudta, mert levezette, hogy mihez vezetett már ez a múltban és mégis. El is gondolkodtam rögvest, hogy bennem él-e ilyen mértékű vágy, a hírnév iránt. Mert persze, jó volna nyomott hagyni a Földön, de ez azért már-már túl jól sikerült nyom. (Még jó, hogy én mint növénybiológus, ilyesmivel nem foglalkozom...max mutáns növényeket tudnék a világra engedni :D).
    JJ alakja nekem túl távoli volt, és túl logikus bizonyos helyzetekben. Én sokkal érzelem vezéreltebb vagyok, így nem igazán jutottam vele közös nevezőre.

Kint az űrben sem tombol a vidámság, 16 év alatt nem találtak maguknak új otthont, és ez bizony megteszi a hatását. Azok, akik még emlékeznek az otthonra, kezdik elfelejteni, mi elől is menekültek. Míg azok, akik már eleve ebbe a világba születtek, amolyan aranykorként tekintenek vissza a hallott/mesélt dolgokra. És itt e két érzelem össze is ér, haza akarnak menni. Most. Persze ez kezdetben nem volt ilyen tiszta, és apróbb feszültségekben manifesztálódott, míg végül szinte lázadásig fajul. Amivel Sandra nem egészen tud mit kezdeni. Nem akar olyan keménykezű lenni, mint a múltjában, pedig én a helyében már sokkal komolyabb lépéseket tettem volna meg. És a legszebb az egészben az volt, hogy a saját fia állt szembe vele a leginkább. A kis drága.
És Robert alakja esetén el is érkeztünk a legidegesítőbb szereplőhöz is. Ami nem kis teljesítmény annak fényében, hogy a Földön mindent eltörölnek, amit tisztelek és szeretek, én mégis egy 16 éves kamasz vérére szomjazom. Persze, ez egyben azt jelenti, hogy jól sikerült megrajzolni az alakját, mert ebben a korban elég sokan hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mindent jobban tudunk, és olyan összefüggéseket látunk, mit senki más sem. (Csak ebbe általában mások nem halnak bele.)

A könyv szinte azonnal magába szippantott, és függetlenül attól, hogy mennyire komor is volt a hangulat, a markában tartott. Egyetlen komoly bajom volt vele, hogy vége lett.
Pedig kifejezetten kíváncsi vagyok, mi történt például a dokival, aki hibázott, de hát ő is ember. Vajon Robert tanult az esetből? (Ha nem, akkor igényelném a következő kötetben a halálát!)
 A dinamika rendben volt, engem nem zavartak a váltások sem, teljesen követhető volt minden.
Kifejezetten tetszettek az idézetek a fejezetek elején (ezeket is szívesen olvasnám :D).
Olyan problémákat vet fel, amin érdemes gondolkodni. Most is, és elnézve fajunkat, szerintem még sokáig igen aktuálisak lesznek azok a gondok. Pl: nemek alapján történő megkülönböztetés, a másság kezelése, a politikai játszmák/korrupció, az emberek megvezethetősége, és a kérdés, vajon tényleg ilyen könnyen ki lehetne építeni egy újabb diktatúrát?


Ha valaki kedveli a sötétebb, komorabb hangvételű történeteket, amelyek elég jól ábrázolják az emberiséget, nem bánja a sci-fi elemeket, a halált és erőszakot, akkor olvassa el. Mert érdemes. Akárcsak a többit.

Kiadó: Delta Vision
Oldalak száma: 336

Gender Krónikák 1.

Ta-mia Sansa: A menekülés éve

5/5

"A XXII. században az emberiség több álma is valóra válik: létrejön az Egyesült Országok Szövetsége, amely a világ összes államát egységbe tömöríti, és megtörténik a kapcsolatfelvétel egy értelmes idegen fajjal is. Úgy tűnik, az emberiség beléphet az aranykorba, de ez csak a látszat. A Szövetséget üzleti érdekek kusza hálója szövi át, és a vezetők legtöbbjének egyetlen célja van: mindenkit engedelmes bábbá formálni.
Ebben a világban éli a gazdag, unatkozó feleségek felszínes mindennapjait Sandra Manul, akiről csak kevesen tudják, hogy valójában a múltja elől keresett menedéket a magas rangú Ítélő, James mellett. Miközben az árnyak, amelyek elől elfutott, utolérik, olyan döntéseket kell meghoznia, amelyek nem csak a saját, hanem az egész emberiség sorsát megváltoztatják.
A Gender krónikák első kötete, A menekülés éve bevezető egy olyan világba, ahol a hagyományos nemi szerepek és az egyensúlyi társadalom ütközik össze egymással – mindez pedig egy olyan jövőben történik, amely akár könnyen valósággá is válhat."

Sansa könyvei (a már megjelentek, illetve a megjelenésre várók) egy új világba vezetnek bennünket, ahol az emberiség kijut a világűrbe, kapcsolatokat épít ki más fajokkal, és teljesen más világfelépítést hoz létre, mint amit mi ismerünk. Vagyis majd csak fog, mert eme kötetben még a számunka is ismerős környezet köszön vissza, ahol a pénz, a hatalom, a tudás az úr.

Sandra egy igen gazdag politikus feleségeként éli az életét, pontosabban inkább átunatkozza, de mindezt eltűri, mert biztonságot nyújt neki ez a környezet. Hogy mitől? Nos, erre csak apránként vezet rá minket a történet, ahogy lassan, mintegy pillanatfelvételeken keresztül bepillantást teszünk a múltjára, ami nem épp egy leányálom. Van itt minden, erőszak, drogok, alkohol, prostitúció, vagyis az élet árnyasabb oldala. Ám a sok évnyi nyugalomnak vége szakad, és Sandrának fel kell vennie a harcot, ha életben akar maradni, és a szeretteit is életben szeretné tartani. Ez ugyebár az egyik főszál.
Sandra alakja az elején nem kicsit, hanem nagyon idegesített. Adott egy elvileg cseppet sem angyalka nő, aki a probléma első szelére strucc politikát folytat. Na ne már, ha hidegvérrel képes volt ölni, akkor ne most kezdjen el azon merengeni egy szál virág szirmait tépkedve hogy: Szóljak? Ne szóljak? Lépjek valamit? Ne lépjek? Viszont amikor végre összekapta magát, sokkal jobban bírtam. S hitelesebbnek is tartottam a cselekedetei alapján kirajzolódó személyt, sőt, érthetőbb lett a vívódása is.
Ezzel a szállal szorosan összefügg a férjével való kapcsolata. Ez ugye a romantikus vonal, amiből szerintem pont annyit kaptunk, amennyi kellett. Nem volt eltúlozva, s habár mind sejtjük mi a végkimenetele a dolognak, mégis végig szurkolunk, hogy egymásra találjanak.

A másik vonal a Pavonisok érkezése, és a különlegesen érzékeny emberek felkutatása. Ez egy kicsit háttérbe szorult, legalábbis néha úgy éreztem. Pedig ezeket a részeket éppen úgy élveztem, sőt, néha jobban is, mint Sandra harcát. Kifejezetten tetszett, hogy az idegen faj képviseli a teljes fokú egyenlőséget a nemek között, és azt, hogy a védelmük abból áll, mindenkiből kellemes, jó érzelmeket és a jobbik oldalát hozzák elő. (Ilyen képesség nekem is kellene, különösen szóbelik esetén :D) Azért kíváncsi leszek, hogy ezt, hogyan fogják az emberek kijátszani, mert lássuk be, fajunk nem éppen arról híres, hogy hosszútávon békés kapcsolatot alakítson ki. Itt ráadásul egy igen befolyásos rétegnek ez nem is célja.
Ebben a kedvenc alakom Tom volt. Humora, életfelfogása valamiért teljesen eltalált. S akármilyen hasznos is, nem szeretnék olyan adottsággal élni, mint ő. Túl sokszor követünk el rossz dolgokat, úgyhogy mindig lesz mit "kiszagolnia".
A végén meglepődtem azon, hogy milyen sity-suty elszabadultak, azt hittem lesz még valami nagyobb összecsapás, vagy lebukás, de végülis enélkül is jó volt a történet.

Több komolyabb problémát is megpendít a könyv, így elgondolkodni valót is kapunk. Például: nők helyzete, gazdagok-szegények közötti szakadék, önálló gondolkodás üldözése, pénz/hatalom irányította világ stb.

Amiben nagyon erős a regény, az a hangulat teremtés. Te is ott vagy, ahol az adott szereplő, azt látod, amit ő, azt érzed, amit ő. Félsz, sőt rettegsz, vagy épp boldog vagy és nyugodt, feszült és tettre kész.
Amit néhol túlzásnak éreztem, az a szereplők magyarázkodása, hogy mit miért tettek/tesznek. De ezen kívül semmit nem tudok felhozni ellene.
Nem éppen az a tipikus habos-babos rózsaszín romantikus regény, aki nem bírja az erőszakot, vért, nem feltétlenül fogja szeretni. Mégis, csak ajánlani tudom. 

Kiadó: Delta Vision
Oldalak száma: 376

Gender Krónikák egy újabb darabja

Ta-mia Sansa: Forradások
5/5

Sansa újabb regényéhez sikerült hozzájutnom. Eme kötet a szerző saját költségén jelentette meg, és remélem, nem csak nekem, hanem még nagyon sok embernek okozott ezzel örömet.

A Sötét Hóruszban már megismert Nekhti Starr életébe nyerünk bepillantást, ám ezúttal mások szemén keresztül. Pontosabban más emberek visszaemlékezése az, ami elénk tárja a múltat. Ami se nem szép, se nem jó, de vajon elég ahhoz, hogy megbocsátsunk neki?

A visszaemlékezések ellenére sem kell attól félnünk, hogy esetleg egy lassan folydogáló történetet kapunk, ahol elemésztene minket az unalom. Itt bizony pörögnek az események, amik néha vidámak, és viccesek, míg máskor szomorúbbak, sőt elborzasztóak. Mégis, együttesen kellenek ahhoz, hogy az a sajátos hangulat kialakuljon, és magával ragadja az olvasót.
A három személy, akik felidézik emlékeiket eltérő egyéniségek, és Nekhtinek is eltérő oldalait hangsúlyozzák ki, pont ezáltal árnyalva a szereplő amúgy sem egyszerű személyiségét.
Nereida, Uraeus, Tod. Habár egy másik személyről mesélnek, sok mindent tudunk meg róluk is. Az érzéseikről, tetteikről. Kifejezetten élveztem, hogy a regény ilyen sokrétű.

Szóval a hangulatkeltés megvan. Szereplők, és múlt idézgetés meg van, események sora szintén pipa. Mindezek mellett kapunk gondolkodni valót is, szép adaggal. Egyrészt én már ott elakadtam, hogy az új ismereteimmel együtt kedveljem vagy utáljam Starr alakját. Most sem tudom eldönteni.
Másrészt felmerül itt minden: rabszolgaság, nemi erőszak, nemek közötti elnyomás, vagy éppen egy majdnem tökéletes világ felbomlása a lustaság miatt stb. Olyanok, amiket mi is megtapasztalhatunk, vagy épp hallunk a mindennapokban. Lehet más a köntös, de ezek olyan szörnyek, amiket talán sose győzünk le. Bár szeretnék hinni az ellenkezőjében.

És persze mindezek mellé a háttér:Bubastis és Prenties szinte elérhető közelségbe kerül az olvasónak, látja a zöld, termékeny tájakat, és a vörös, naptól égetett földeket. Az embereket akik ott élnek. Akik hasonlítanak hozzánk.

Utolsó áldozat

Ta-mia Sansa: Utolsó áldozat
5/5

Ezt a könyvet még nem adták ki, de nagyon reménykedem benne, hogy hamarosan erre is sor kerül. Ugyanis a polcomon akarom látni és kész.
Sansa első regénye, a Sötét hórusz is megfogott, és a folytatásban sem csalódtam. Az írónő hozta a szokásos formáját.

A történet jó néhány évtizeddel később játszódik, mint a Sötét hórusz. Ha bárki is azt hitte, hogy Bubastis élete szép nyugodtan folydogál tovább a béke éveiben, akkor csalódnia kell. Épp háború robban ki Prentiest és Bubastis között. Ami nem is lenne olyan nagy baj, ha a lonecat-ok azt tennék, amire kötelezték magukat. Azaz megvédenék a kis rendszert a császárságtól. Ám valamilyen érthetetlen okból kifolyólag a Firstcat megtagadja a segítséget, így a bubastisiak kénytelenek egyedül szembenézni a túlerővel.
Persze ez a döntés nem arat feltétlen sikert még a lonecat-ok között sem, akik nem értik vezetőjük elhatározását. Van, aki ennek hangot is ad, és harcolni vágyik. És meg is teszi, ám ahogy látjuk a későbbiekben, bizony ennek következményei lesznek.
No és persze egy régi ismerőssel is találkozunk, aki akár egy pók, ül a hálója közepén, és figyelemmel kíséri a különböző szálak irányát, melyek aztán úgyis hozzá futnak be. 

Ismét egy olyan történet, mely In medias res kezdéssel a sűrűjébe veti az olvasót. Egyszer csak egy háború elején találtam magam, és mit mondjak kapkodtam is rendesen a fejem. De hamar bele rázódik az ember, a történet olyan sodró erejű, hogy nem tudjuk egyhamar letenni, és így szép lassan mindenre fény derül. Akárcsak az első regényben, itt is váltakoznak a helyszínek, és a szereplők, akiknek a szemszögén keresztül ismerjük meg a történetet. A két helyszín a megszokott: Bubastis, itt is egyrészt a kormányzó háza, illetve a lonecat-ek szentélye, valamint Prentiest. Mindkettőnek meg van a maga sajátos hangulata. De egyvalamiben megegyeztek, az elkeseredettség érzése. A különbség csupán abban volt, hogy ez mire is irányult.
Összeszedettebbnek éreztem, mint az elsőt, valahogy...egyben volt az egész. Ami esetleg sokaknak nem fog tetszeni az az erőszak, és az ábrázolása. Én vizuális alkat vagyok, és a részletes leírás hatására magam előtt láttam a képeket, mint valami mozit...mit ne mondjak, néhány nélkül meg lettem volna. De ehhez a világhoz hozzá tartozik...de aki nem bírja a szexuális vagy egyéb más erőszakot olvasni, annak nem feltétlenül ez lesz a kedvenc könyve. Nah, meg ha nem szereti a káromkodást. Nekem nem volt zavaró, de másnak az lehet.


Azt kell mondanom, ez a történet ismét megfogja dolgoztatni az olvasónak a fantáziáját, és az agytekervényeit. Két ilyen különböző szemlélettel találkozni egy könyvben...hiszen a nőkről alkotott véleménye a bubastisi férfiaknak gyökeresen eltér a prentiestiek által vallottól. Továbbra is úgy vélem, nem lennék prenitesti, max ha férfinak születhetek. De talán még akkor sem. Viszolygással töltött el, ahogy azt olvastam miket tettek a védtelen női foglyokkal. Csak mert úgy vélték, joguk van hozzá, megtehetik. Felfoghatatlan volt számomra. Én az élet minden formáját tisztelem, ezért ez a fajta gondolkozás lényemtől idegen. Sem megérteni, sem elfogadni nem tudom. Ha ott lennék nő, valószínűleg már rég agyonvertek volna, mint konok némbert...:D.
A másik igencsak elgondolkodtató rész, a Szűzek viselkedése. Ennyi áldozat meghozatala, a nagyobb jóért. Vajon tényleg megéri? És mi lesz, ha a nagyobb jó nem is annyira jó? Mi lesz létük célja akkor? Ekkora terhekkel a vállukon...nem irigyeltem őket. Ráadásul ahogy félnek tőlük az emberek. Ekkorra hatalommal megáldva, és nem ismerik őket igazán, csak halovány benyomásaik vannak róluk. És mint tudjuk, az ismeretlen mindig félelemmel tölti el az embereket. 

A cselekmény felépítésével semmi gond nincs, leszámítva hogy folyton tűkön ültem, hogy végre megkapjam a következő információ morzsámat.
A szereplők igen összetett jellemek, érzéseiket, gondolataikat és múltjukat a cselekedeteikből és emlékeikből apránként szedegethetjük össze. Fejet kell hajtanom, ahogy az információkat csepegtetik a mit sem sejtő olvasónak, végig fenntartva ezzel a feszültséget. Sokszor a már elképzelt ok-okozatokat olyan laza kézmozdulattal söpörték félre, hogy csak pislogni volt erőm.
Persze elkerülhetetlenül elveszítünk néhány kedves személyt, de ezen már meg sem lepődtem, ismerve Sansa szokásait.
Az én kedvenc szereplőm Kharry(Terra), Sa (ő látható a fenti képen, amit az írónő készített, remélem nem baj, hogy kölcsön vettem?), és meglepő módon Max volt.
Theo semleges volt, némileg sajnáltam.
A befejezés pedig...amikor már csak pár oldal volt hátra, és értettem, mi mért történt...vegyes érzéseim voltak. Nem tudom mások hogy lesznek ezzel. Kifejezetten hasadt tudatállapot állt elő. Értettem miért történt, ahogy történt. De nem egészen értettem egyet azzal, ahogy ezt elérte. A végén csak ültem a monitor előtt, és pörgött az agyam ezerrel. Tényleg nem volt más út? Tényleg így kellett ezt csinálni? És a legnagyobb kérdés, Megérte? Lesz bármi hatása?
Remélem kapok rá választ. Ugye kapok??

Végülis, Hórusznál nincs hatalmasabb.

Kiadó: remélem hamarosan az is lesz
Oldalak száma: 506

Új világ, új rend

Ta-mia Sansa: Sötét Hórusz
4,5/5

Két világ, mely egymástól jobban nem is különbözhetne. Egymás ellentétei...mégis. Van bennük valami közös. És részben erről is, és még rengeteg más fontos, elgondolkodtató kérdésről szól ez a történet.

Bubastis egy békés világ, ahol a lakók kényelemben, nyugalomban, békességben és jólétben élhetik mindennapjaikat. Hála a lonecatoknak, és rendnek, akik képességeiket használva megvédik a bolygót a Császárságtól. Ahol éhezés, túlnépesedés, nyomor és munkanélküliség van, ahol a nők nem mások mint használati tárgyak.
Főszereplőnk Nekhti, aki kezdetben egyike a jövendőbeli lonecatoknak, azonban egy döntés hatására rabszolga lesz a császárság világában. Majd ismét Bubastisra kerül, mint testőr, és végül ő lesz a rend vezetője egy kis időre.

A történet cseppet sem egyszerű, hiszen mindenkinek a cselekedetei és gondolata mögött olyan múlt húzódik meg, melyet elképzelni sem akarunk. Ez különösen igaz a központi szerepű Nekhtire, akit egyszerre gyűlölhetünk, megvethetünk, és sajnálhatunk. Sőt, még valami szimpátia is fellobbanhat, hisz mi mindent túlélt. A másik szereplő, aki megfogta a fantáziámat Firstcat volt, Neht-nofret. Sajnáltam, mert nem lehet egyszerű ekkorra terhet vinni, és mindig a lehető legjobb döntést hozni, pláne akkor, ha olyan talán nincs is. Kettejük alakja ellenpontként vonult végig a könyvön.
A történetben nagyon sok komoly gondolat megtalálható, úgymint a társadalomban a női-férfi viszonyok, túlnépesedés és annak következményei. Vagy hogy akár a túlzott nyugalom és jólét is okozhat problémát. Nem egy olyan gondolat megfogalmazódott bennem olvasás közben, ami a mai világunkra is kivetíthető, és ez igazán tetszett.
Első könyv, ennek ellenére nem találtam benne sok hibát. Talán csak a váltakozó nézőpontok az, ami szokatlan, sőt zavaró is lehet, ha az ember nem olvas sok ilyen szerkezetű könyvet. De ez is eltűnik, amint jobban belemélyedünk ezekbe a világokba, ahol a társadalmak eltérőek, mégis hasonlóak. Hozzánk, és egymáshoz is.
Hogy az új világ, új rend pedig mennyire szükséges, és hogy jó-e? Nos azt mindenki maga döntse el, miután olvasta ezt a könyvet. Mert néha nem mindegy, mennyit és mit fizetünk az új dolgokért...ám van, amikor elkerülhetetlen a változás.

A könyvért köszönet illeti a Főnix Könyvműhelyt. :).

Kiadó: Főnix Könyvműhely
Oldalak száma: 268