2019. október 27., vasárnap

Vata fia

Batka Zoltán: Vata fia

4/5

"Magyar ​Királyság, 1061
A 11. század derekára a fiatal magyar királyság területén elterjedt az új hit, a kereszténység. Már csak egyetlen, tiszántúli törzs őrzi a régi rendet. Innen robban ki 1061-ben az utolsó pogánylázadás.
I. Béla király „uruszágában” színlelt béke honol. Bélának már csak egyetlen pogány törzset kell megtörnie, hogy végre teljesen a keresztény Európa része legyen a fiatal magyar királyság. Ám Bélának, a kegyetlen reálpolitikusnak legnagyobb harcát saját múltjával kell megvívnia: minél buzgóbban építi nagy művét, titokban annál kétségbeesettebben keresi a visszautat gyermekkora valaha volt pogány világába.
Vata fia János, az utolsó pogány – régi magyar nyelven: szár – törzsfő Bélához hasonlóan meghasonlott ember. Látja, ahogy világa lassan széthullik, és népére a sorstalan pusztulás vár. Látszólag szilárdan uralja törzsét, ám belül már régen nem hisz istenében. Egy ideje már csak úgy tud elaludni, ha egy meztelen tőrt tesz ki a pamlaga mellé: ha valaki a törzsi szokás szerint fel akarja őt áldozni, azt könnyen megtehesse.
Adelardó fiatal hispániai szerzetes, jogtudós és magyar tolmács. Szerzetessé válása óta keresi a világban Isten igazságát, de az egyetlen, amiben hinni tud, saját emlékezete: hiszi, hogy ez tartja életben azokat, akik a világban pusztulásra ítéltettek.
A Vata fia a kisszámú történelmi forrás és az Árpád-házi mondakör elemei alapján íródott drámai események izgalmas láncolata: az utolsó pogánylázadás kitörésének, majd leverésének és a magyarság ősi pusztai kultúrájának végleges eltűnésének krónikája. Mintha egy film peregne előttünk: régi magyarokról szól, ám a mai magyaroknak: a 11. századi történet közben felsejlenek a messziről jött, Európában azóta is a helyét kereső magyar nép mai dilemmái, sorskérdései."



Igazából nem tudtam pontosan, mit várjak majd ettől a történettől. Ami miatt rögtön szemet vetettem rá, az a téma választása. Nem nagyon volt szerencsém még olyan regényhez, mely pont ehhez a cseppet sem nyugodt és békés korszakhoz nyúlt volna. Ráadásul amennyire utána tudtam nézni, konkrét információink is elég hiányosak erről az időszakról, vagy éppen nem feltétlen teljesen megbízhatóak.
Szóval, adott egy korszak, amikor az uralkodóink a népet igyekeznek egy új vallás és világrend felé terelni, mondhatnám úgy, hogy bármi áron. Királynak lenni amúgy sem egy életbiztosítás, hát még egy ilyen időszakban. És persze ott a nép, aki igyekszik túlélni és felveszi a kereszténységet. Az már más kérdés, mennyire tartja meg. Persze ellenállók mindig vannak, így az utolsó törzs is, aki még a régi vallást őrzi, és nem is szándékozik azt elhagyni. Mi sülhet ki ebből? Ha engem kérdeztek, semmi jó...

Meglepődtem az olvasás során, mert úgy éreztem ez a könyv az útkeresésről szól. És azt sem egyetlen szereplőn keresztül teszi, hanem az összes fontosabb szereplőnk így tesz. János, az utolsó szár vezér, aki Tengrit szeretné szóra bírni, mi is lesz az ő és népe sorsa. I. Béla, aki jóval határozottabban tőr a céljai felé, mégis a régi világot nem tudja kiölni magából. Adelardó, aki mint hittérítő jelenik meg, mégsem teljesen biztos abban, mi az ami Istennek tetsző.
A magyar népről meg már nem is beszélve, hiszen bőven akad még, aki a régi vallás híve és ismeri az ősei nevét, de már jó páran a pogányság gondolatától is rettegnek.
Roppant "kellemes" lehetett ebben az időszakban élni, az állandó cselszövéseket és árulásokat elkerülni, vagy legalábbis túlélni.

A történet kicsit lassan indul, de ez ne tántorítson el senkit. Én szükségét is éreztem, hogy minden szereplőt kicsit megismerjek, helyére tegyek (azaz vagy rögtön megszeressem, vagy megutáljam) és felmérjem az erőviszonyokat.
Több szálon fut a cselekmény, amik itt-ott összeérnek, így ha valami az első pillanatra az egyik oldalon érdektelen információnak tűnik, na biztos lehetsz, hogy az a másiknál fontos lesz. Szóval csak figyelmesen :D. Lassan, szinte lopva csöpögteti nekünk a fontosabb dolgokat az író, illetve lehelet finoman árnyalja nekünk mind az egyes szereplőket, mind a különféle helyzeteket. Így történhet meg, hogy mit sem sejtően pottyantam bele olyan helyzetekbe, ahol egyre erősödő gyanúm aztán igazolást nyert, én meg csak döbbentem olvastam és reménykedtem, hogy a valóságban ilyen nem történhetett meg. (Közben pedig szinte biztos vagyok benne, hogy de. Ennyi aljasság csak bennünk, emberekben lapulhat meg.)
Persze azok se aggódjanak, akik inkább a gyorsabb és akcióval dúsított cselekményt kedvelik, mert lesznek itt is olyan részek. Mint ahogy ármány és cselszövés is.

A szereplők közül azt hiszem mindenki fog találni a számára szimpatikus alakot. És olyat is, akit kevésbé kedvel. Én leginkább Vata fiát kedveltem meg és Adelardót, kettejük gondolkodásmódja, viselkedése sokkal közelebb állt hozzám. Érdekes volt a fejlődésüket végig követni az oldalak során.

Béla herceg megkoronázása
Összességében egy jól összerakott, remek szereplőkkel és izgalmas cselekménnyel teli regény ez, melyben megelevenedik egy már letűnt világ is. Én elgondolkodtató kérdéseket is találtam benne, és azt hiszem a mai világunkra is található benne bőven igaz rész. Hogy ez mennyire jó, vagy rossz, azt már mindenki maga döntse el.

A könyvért köszönet illeti az Athenaeum kiadót!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése