2013. december 8., vasárnap

Rovásember

Peter V. Brett: A rovásember

5/5

"Ahogy napnyugta után beköszönt a sötétség, megjelennek a magványok: természetfeletti erővel bíró démonok, akik izzó gyűlöletet táplálnak az emberiség iránt. Évszázadokon át uralták az éjszakát és az emberekre vadásztak, akik mágikus rovások mögött kerestek menedéket. E hatalommal bíró jelek eredete elveszett a legendákban, védőerejük pedig rémisztően törékeny. Mindez nem volt mindig így. Egykor a nők és férfiak egyenrangú ellenfelei voltak a magványoknak, de azok az idők már elmúltak. A démonok éjről éjre erősödnek, míg az emberek csoportjai egyre csak fogyatkoznak a kíméletlen öldöklésben. Most, hogy a jövőbe vetett remény múlóban van, három fiatal, akik túlélték a démonok vérengzését, megpróbálják véghezvinni a lehetetlent. Elhagyják a rovások hanyatló védelmét, hogy egy elkeseredett küldetésben tegyenek kockára mindent a múlt rejtélyeinek felkutatásáért. Együtt szállnak szembe az éjszakával."

Ezzel a könyvvel Brett felkerült a radaromra, és kifejezetten követni fogom a munkásságát. Ritkán sikerül egy első kötetnek ennyire megfognia. Általában csak kíváncsivá tesznek, hogy hova fejlődhet még a dolog, s ezért várom a folytatást. Nem így, mint most. Akkor is későn volna, ha már most a kezembe foghatnám a következő köteteket. Az első néhány oldal után magába szippantott a történet, s a legvégére már tudtam, ez bizony kedvenc lett.

Az emberek élete félelemben telik éjjelente, amikor is a Magból feltörnek a magúrok, hogy a szabadban maradt, netalán gyengén védett otthonokban élő embereket elkaphassák és széttépjék. Csak egy megoldás van erre, rovás védett házakban, városokban kell remegve meglapulni, és várni a nappalt, amikor ismét biztonságban léphetnek ki a házaikból. Még ha harcolnának is, sincsen meg a megfelelő eszközük ahhoz, hogy a démonokat legyőzzék, hiába szólnak a mondák csodás erejű rúnákról, és harcosokról, no meg fényes győzelmekről. Az emberek nagy része már csak napról-napra él.
Ebbe a világba nyerünk mi magunk bepillantást három életen, ezáltal három különböző szempontból. Az első Arlen, aki elveszti édesanyját, és elveszti hitét édesapjában is. Felteszi, hogy Fullajtár lesz, s félelmei ellenére is az utakat fogja róni, üzeneteket víve egyik városból a másikba. Ám ehhez bizony hosszú tanulás vár rá, és az ezután következő élet sem mindig az, mit elképzelt, és ez bizony komoly változásokat okoz benne.
Leesha, aki sokáig úgy gondolta, a menekülés útja otthonról a férjhez menetel, nagyot csalódik a számára kijelölt fiúban, s emellett sikerül a falu gyógyfüvésze mellé bekerülnie, mint tanonc.
Rojer 3 évesen veszíti el a szüleit, és az otthonát, s így Arrick a Zsonglőr veszi magához. A fiú úgy érzi, bárkihez is kerül közel, azt a sors elveszi tőle. Ám úgy néz ki különleges tehetséget is kapott, hegedűjátékától nem csak az emberek, de ideiglenesen a démonok is megszelídülnek.
Hármuk sorsa és útja természetesen kereszteződik, és remélhetőleg a folytatásban még több közös útjuk lesz, mint amit most olvashattunk. Az én két személyes kedvencem Arlen és Leesha volt, Rojer alakjának még úgy érzem lesz mit legyőznie, hogy szívből tudjam szeretni, de meg van benne is a lehetőség rá.

A világ elég komor hangulatú, annak ellenére, hogy vannak benne kedves, aranyos, vidám részek is. De egy kis időre sem tudjuk elűzni mi magunk sem a gondolatot, hogy közeleg az éj, s vele együtt a magúrok ideje is. És persze itt is nem egyszer kell rájönnünk, hogy lehet a nappal az emberé, de vannak olyan démonok, amelyek bennünk élek, s talán még pusztítóbbak, mint a kintiek. Halál, árulás, vér, erőszak, és persze igazságtalanság szövi át az oldalakat, épp úgy, mint a valós életben. Hogy mégis, miért olvassuk tovább? Mert itt is meg a van a remény, a lehetőség, és mert a szívük mélyén azt akarjuk, hogy valaki rázza fel az embereket, fogja össze őket, és rugdossák vissza a szörnyeket a Magba :D.
Jó a ritmusa is, a kellő helyeken gyors, pörgős, még néhol kissé lelassul, helyet adva ahhoz, hogy magunkhoz térjünk. Nem hinném, hogy sokszor kellene unatkoznia az olvasónak.
A világ maga nagyon jól felépített, mind az emberi, mind a démoni oldalt tekintve. És ahogy a kis ízelítőt olvastam a második részből, na meg az utalásokra figyelve ez még csak bonyolódni fog, amit én csak örömmel tudok fogadni. Maguk a tájak, városok leírásai is tetszetősek, kellően hosszúak és részletesek ahhoz, hogy eltudjam képzelni magam előtt őket, de nem túl hosszúak, hogy megunjam. És pillanatok alatt magába szív az egész, s nem ereszt, míg nem végzel vele.
Fantáziadúsak a szörnyetegek is. Nem egy démonos könyvet olvastam már, de nem hiszem, hogy sok hasonlóval találkoztam volna, mint az itt szereplők. Emelem kalapom, az újítások előtt, és még ilyet még!
Ami a szereplőkkel kapcsolatban tetszett, hogy nem egysíkúak. Sokan nagyon jóvá, vagy éppen nagyon rosszá teszik a karaktereket. Pedig sokkal élethűbb számomra az, ha ilyen is, olyan is. Valahogy emberibb. Itt is születnek rossz döntések, megalkuvások. És minden egyes alkalommal el kell fogadniuk az árat, amit fizetniük kell. Legyen jó, vagy rossz a kimenetele a dolognak.
A szerelem csak a legvégén lép képbe a főszereplőink között, én remélem hogy az is jól lesz megírva a későbbiekben, és nem lesz túlerőltetve.

Szóval, kaptunk egy jól felépített történetet, szerethető és persze utálható szereplőket, és jó pár kérdést, természetesen megválaszolatlanul. Én csak ajánlani tudom.


A könyvért köszönet illeti a Könyvmolyképző kiadót.

2 megjegyzés:

  1. Üdv! A kiadó honlapján, a könyv profiloldalán bukkantam rá a róla írt recenziódra. Érdeklődéssel olvastam, jó ismertető a történetről. Bár az általad írtak inkább a szerző munkáját illetik, mint az enyémet, a leírtak alapján megnyugtató, hogy sikerült élvezhető formában átültetnem magyarra a történetet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik az értékelés.
      Illetve én szeretnék köszönetet mondani neked, mert hatalmas munka lehetett ezt a történetet magyarba átültetni, de tényleg jól sikerült. :)

      Törlés