5/5
"Az Anne történetéből készült filmsorozat olyan sikeres, hogy a tévécsatornák újra és újra a műsorukra tűzik. Az olvasók pedig újra és újra a kezükbe veszik a magával ragadó kötetet. Marilla és Matthew, az Idős testvérpár elhatározzák, hogy örökbe fogadnak egy árvát, hogy segítsen nekik a ház körüli teendők ellátásában. A vonattal azonban a kért jókötésű fiú helyett legnagyobb megrökönyödésükre egy vézna, répavörös hajú kislány érkezik, akinek ráadásul be nem áll a szája. Első gondolatuk, hogy másnap visszaküldik a gyermeket az árvaházba, ám Anne úgy határoz, hogy maradni akar, hiszen a szigeten „oly tág tere nyílik a képzeletnek". Kezdeti vonakodásuk dacára Marilla és bátyja hamarosan már el sem tudják képzelni az életüket a bátor, életteli, fantáziadús és zavarba ejtően őszinte kislány nélkül. Anne érkezése olyan gyökeres változásokat hoz életükben, amilyenekről még csak nem Is álmodtak. A vörös hajú árva könnyes-vidám története világszerte rabul ejtette az olvasókat. Lucy Maud Montgomery életműsorozatának feledhetetlen darabja."
Már régóta szemezek ezzel a történettel, és ráadásul egy molyos eseményben is részt veszek, ahol az írónő könyveit kell olvasni, így igen időszerű volt kézre kerítenem a könyvet. A filmet sem láttam, de azt hiszem azt is be fogom pótolni, csak győzzem magam utolérni. :)
Az első szavak, amik eszembe jutnak az a bájos, kedves, aranyos, elbűvölő. Itt nincsenek űrlények, vagy vámpírok, és hőseinknek sincsenek különleges képességeik (hacsak nem számítjuk a szárnyaló fantáziát annak). Egyszerű emberek, akik akár köztünk is élhetnének, már csak azért is, mert alakjaik nem csak jók, vagy rosszak, hanem ilyenek és olyanok is. Néha rosszindulatúak, máskor segítőkészek, de alapvetően mind jószívűek.
Ebbe a zárt kis világba, ahol mindenki ismer mindenkit, és mindig tudni mi történik, kerül be Anne, egy szerencsétlen félreértés folytán.
Az írónő hihetetlen jól megragadta a kislány alakját, én - anélkül hogy valaha is láttam volna egy filmet róla, vagy sorozatot- láttam magam előtt vörös copfjaival, és igen csak jó beszélőképességével, amivel ugye Matthew-t is levette a lábáról. Anne igazi gyerek, az ábrándosabb fajtából (ez igen ismerős állapot számomra is), mindig jót szeretne tenni, és valahogy mindig történnek balesetek, ami miatt nem egészen a várt eredményt kapja. De minden alkalommal tanul valamit az elkövetett hibákból. S lassan ő is kezd megkomolyodni, bár furcsa volt, hogy 16 évesen már kész felnőttnek tekintették magukat, miközben én a magam 23 évével sem mindig érzem magam elég érettnek :D.
Az idős testvérpár szintén nagyon a szívemhez nőtt, Matthew a kóros félelmével a nők iránt, és csendes, ám annál kitartóbb szeretetével eziránt a varázslatos kislány iránt. Marilla, aki szigorúbb, vagy legalábbis az próbált lenni, de mi persze tudtuk, mi az igazság.
Diana, a kebelbarátnő. Ilyen hűséges, kedves lányt szeretne mindenki magának ebben a korban szerintem, és igazán szerencsés lehet az, aki tényleg talál is egyet magának.
Gilbert...hajaj, az "ősellenség", később pedig barát. Mi lesz még ebből? :D Azért remélem, a további részekben több szerepet kap.
Történjék bármi is, Anne-ra mindig, mindenki számíthat. Mindezt nagyon szépen van leírva, mégsem kell attól félni, hogy a nyelvezet olyan régies lenne, hogy elveszi a kedvet az olvasásától. Aki pedig esetleg a tájleírásokért oda van, imádni fogja ezt a történetet is, mert itt bizony olyan érzékletes képeket kapunk, hogy szinte fájdalmas elszakadni tőlük.
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 332
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése