2/5
...vagyis az volt, miután végre befejeztem. Én még így könyvvel nem szenvedtem, legalábbis az idén.
Mivel ez a sorozat harmadik része, esélytelen, hogy spoiler mentes legyen az előzőkre, szóval mindenki csak SAJÁT felelősségre olvassa el.
Hőseink összeházasodtak, amiről mi sem maradunk le, hála Ana pontos visszaemlékezéseinek. Én már itt elkezdtem azon gondolkodni, ezekután miről fog szólni a könyv? Hát...nem kellett volna annyira aggódnom.
Christian basáskodó személyisége meg maradt, amit lépten-nyomon meg is tapasztalunk. (Én már az első alkalom után fejbe csaptam volna valami nagy, és nehéz tárggyal Ana helyében...)
Közben, hogy azért valami ugye történjen is a könyvben, ismét előkerülnek az "ismeretlen" zaklatók ugyebár. Miért kellett a személyét már az előző kötetben lelőni? Miért? Hát hol így az izgalom, ha tudom, ki az ellenfél??
Na meg persze bekerül a Picipötty a képbe, ezen meg problémáznak egy sort, és itt is volt néhány érdekes dolog...nah meg a vége...az kiütötte nálam a biztosítékot.
Ami miatt nem, és nem tudtam megszeretni a sorozatot. Pedig az első kötet még közömbös volt, olyan se nem rossz, se nem jó. De a második kötet után kezdődött meg a zuhanórepülés.
1. A lépten-nyomon megeső szex. Komolyan, mint a nyulak. Ha vidámak, ha szomorúak, ha baj van, ha megkönnyebbülnek. A lakásban, az autóban, liftben...de közben meg Christian vérszemet kap a gondolattól is, hogy bárki más többet lásson meg Ana-ból. Teljesen logikus, nem igaz?
2. Ana személyisége. Oké, itt már kicsit éreztem némi Bella beütést, legalábbis a szenvedés szintjén. Szereti, nem szereti, juj csak durva szex-et ne, mi az hogy nem akar vele durvulni, biztos már nem szeret, engem nem lehet megtörni, jaj csak nehogy mérges legyen rám...helló! Valami következetesség legyen már! Én értem, hogy sokszor mondják ránk nőkre, hogy nem vagyunk következetesek, és egymásnak ellentmondó dolgokat akarunk akár egyszerre is, de ez még nekem is sok volt.
3. Szerintem itt kapásból két kórós személyiség van, mert Ana is birtoklási vágyról tesz bizonyosságot, néhol már túlzásba is esik.
4. Az ötlet, hogy a szerelem hatására bárki megváltoztatható, még ha ilyen súlyos traumákon esett is át. Szerintem meg nem. Még egy teljesen normális (már amennyire normális az ember manapság) ember sem fog megváltozni a szerelemtől. Persze próbálkozik, és tesz kompromisszumokat, de nem növeszt magának új személyiséget.
5. A vége. O.o Erre komolyan nincsenek szavaim...azért elolvasni ennyi oldalt, hogy aztán ezt kapjam...:D
Jó, persze meg lehet kérdezni, akkor minek olvastam el. Mert kíváncsi voltam. Mindig érdekeltek azok a könyvek, amik ennyire megosztják az olvasói tábort. Nah, meg hogy ez, mint számomra ismeretlen műfaj, mennyire tetszene. Hát, semennyire. Elég volt belőle ennyi.
Kiadó: Ulpius
Oldalak száma: 636
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése