2012. február 21., kedd

Egyszer volt, hol nem volt, egy icipici házikó...

Lakatos István: Lencsilány
4/5

Kinek ne lenne ismerős a dalocska Lencsilányról? Kicsiként teljesen oda voltam érte. :) Így felkeltette az érdeklődésemet a könyv címe is. Na meg a borító, ami elég szokatlan hangulatot áraszt.
Könyvtárból hoztam kis, és egy óra alatt elolvastam. De nem egészen azt kaptam, amit vártam.

Mindösszesen 4 történet van benne, melynek főszereplője Lencsilány és Lencsibaba. Már maguk a mesék alapjai is olyanok, hogy nem feltétlenül adnám gyerek kezébe, és esti mesének sem ebből olvasnék fel. De nem lenne ez baj, végülis jó pár mese van a világon, ami kifejezetten felnőtteknek szól, ez is lehetne olyan. Ami nekem csalódást okozott, az az, hogy némelyik történet olyan befejezetlen érzést keltő. Nincs eleje, egyszerűen csak ott találom magam a helyzetben, és mire élvezni kezdeném esetleg, már le is zárul.
Hogy miért kapott mégis 4 pontot? A rajzokért, és a hangulatért. Mert minden ellenérzésem ellenére mégiscsak végig olvastatta magát a könyv.
Világéletemben rajongtam a sötét, morbid humorért, és ezt maradéktalanul megkaptam.

Ha a történetek még csiszolódnának, én biztosan vevő lennék még Lencsilányra.

Kiadó: Nyitott Könyvműhely
Oldalak száma: 47

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése