5/5
"A „Drága Tess!” idehaza a tavaly ősszel indult – és máris több sikerkönyvet listáján tudó – Carta Light-sorozat részeként jelenik meg. Elbeszélője a New Yorkban élő angol Beatrice, akinek vasárnapi ebédjét riasztó hír szakítja meg: édesanyja telefonál Londonból, és közli, hogy Tessnek, Beatrice húgának néhány napja nyoma veszett. A „Drága Tess!” óriási sikerének legfőbb titka az, hogy a regény egyszerre feszültségteli, érzelemgazdag családi dráma és fordulatos, gyomorszorítóan izgalmas detektívtörténet, e két eleve népszerű műfaj igen eredeti és páratlanul ügyesen kivitelezett ötvözete."
Lupton-nal már ismerősek vagyunk, olvastam tőle könyvet, ami nem volt rossz a maga nemében, de...nem is volt olyan hű. Ennek ellenére már hónapok óta kajtatom ezt a könyvet a könyvtárban, és végül kitartásom megjutalmazott. És azt kell mondanom, megérte.
Ez a történet is egy csapással a mély vízbe dobja az olvasót, mert megtudjuk Beatrice az egyik fontos eleme a húga gyilkosának tárgyalásában. Na de, hogy jutottunk el idáig?
Szerencsére maga Bee az, aki minden nap felidézi nekünk a történtek egy kis részét, amik egy telefonhívással kezdődtek, s ő megtudta, hogy eltűnt Tess.
Tetszett, hogy váltakozott a múlt és a jelen, és mindkettőből egyszerre csak kis adagokat kaptunk. Meglepő módon mind a két vonal lefoglalt, és vártam a folytatásokat. A nyomozást, azt, ahogy lépésről-lépésre derül ki, miért kellett valakinek ennyire fiatalon, gyermeke elvesztése után meghalnia, és azt, ahogya Beatrice élete is megváltozott, és ő maga is.
Nekem az új Bee sokkal szimpatikusabb volt, mint a régi, pedig sok tekintetben én is hozzá hasonló vagyok. Lehet, hogy pont ezért? Én is szeretem, ha minden előre kiszámítható módon történik, s bár vágyom, egyben félek is a spontaneitástól. És habár nem mindig tökéletes a kapcsolat a testvéremmel, egyetlen percre sem tudom azt elképzelni, hogy megszűnjön létezni. Nem tudom, én lennék-e ilyen kitartó, mint a főhősünk, és szembe mennék-e a világgal. Lehet. Talán.
Tess alakja, már amennyire kirajzolódik a nyomozás közben az, aki lenni szeretnék. Egy életvidám, mindig mosolygós, az élet szépségeit mindenben meglátó fiatal nő.
A nyomozás. Míg az Azutánban nem éppen ez a rész volt az erőssége a történetnek, itt lehengerelt. Alapvetően érdekes problémát feszeget, mert persze ki ne szeretné, ha a jövőben nem lennének öröklődő genetikai betegségek, amik gyermekeink életét veszélyeztetnék...másrészről viszont az emberiség bármit is akar jóként feltalálni, valahogy mindig rosszra sikerül elsőnek használni. És a genetika az, amivel nem lenne szabad viccelni.
A gyilkos számomra komoly meglepetést jelentett, őt aztán nem vártam volna. Na ilyen egy jó krimi. A legvégéről pedig ne is beszéljünk...akkorát pislogtam, miközben az államat a földről próbáltam felvakarni, hogy csak na. Egyszóval hatalmas pozitív csalódás volt nekem a könyv.
Kiadó: Cartaphilus
Oldalak száma: 368
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése