2013. május 24., péntek

Indigó nyár

Antje Barendererde: Indigó nyár

5/5

"„A legelső pillanattól kezdve éreztem, hogy tele van titkokkal, amelyeket sötét mélyén rejteget. Az óceán beszélt hozzám. Ki vagy? – kérdezte.
– Smilla – suttogtam, és hirtelen sós könnyeket éreztem a számban.”
Magányos strand a Csendes-óceán partján, egy hely, amelyet megtölt a varázslat. Smilla számára ez La Push. A cserediáklány és barátai az indiánrezervátumban állítják fel sátraikat. De miért viselkedik Conrad, az egyik helyi fiatal, ilyen ellenségesen a szörfösökkel? Mit titkolhat Alec és Josh, akik már egy évvel ezelőtt is voltak itt?
Egy sorsdöntő fordulat nyomán Smilla a titokzatos Conradot egy egészen más oldaláról ismeri meg, és beleszeret. Amint ez a többiek számára is nyilvánvalóvá válik, hirtelen jeges hangulat uralkodik el a csapaton, Smilla pedig megtudja, mi is történt valójában az előző nyáron."


Nem tudom, mi fogott meg a könyvben, kint volt az ajánlós polcon, és egyszer csak a kezembe került.
Még sosem voltam a tengernél. És nehezen tudom magam elképzelni a szörfdeszkán :D. Ennek ellenére tetszett a könyv, mert nem csak arról szól, hogy egy csapat tini elmegy 3 hétre egy szörfparadicsomba.
Itt sokkal mélyebb áramlatok is folynak, amik magukkal tudnak rántani.
A kedvencem Smilla volt (már a neve is elvarázsolt), aki leszámítva egy-két esetet, végre úgy viselkedik, mint egy 16 éves lány, aki az idősebb haverok előtt be akar vágódni, de mindeközben keresi a maga útját is.
A többiek sem igazán idegesítettek, csak nem sikerült őket igazán megkedvelnem. Tipikusan az a csapat, aki előtt én ennyi idősen láthatatlan lettem volna.
Conrad...nem lehet könnyű elviselni, tovább lépni egy testvér elvesztésén. Aztán még ott van az a zsigeri ellenszenv, ami az indiánok és a fehérek között feszül. Mégis, szimpatizáltam a sráccal, mert meglepően éretten viselkedett.

Egészen komoly olvasmány, annak ellenére, hogy első ránézésre ezt nem gondolná az ember. Elgondolkodhatunk azon, mit vagyunk hajlandóak megtenni azért, hogy mások befogadjanak, vagy ne tartsanak gyávának minket. Hogy képesek vagyunk-e a gyűlöletet lerázni magunkról. Elfogadni azt a tényt, hogy mi magunk vagyunk a hibásak és nem bűnbakot keresni. És persze a szerelem, szex, útkereseés kérdéskőre sem elhanyagolható.

Azt hiszem inkább a szereplők korosztályának ajánlanám a könyvet, de mindenki nyugodtan olvassa.

Kiadó: Pongrác
Oldalak száma: 416

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése