4/5
"A New York Times Book Review szerkesztőinek ajánlásával.
Magával ragadó történet Null-Hatos, a Yellowstone ünnepelt farkasának felemelkedéséről és uralkodásáról, valamint mindazokról, akik szerették és félték őt.
Mielőtt az ember vált a Föld urává, a farkasok uralkodtak. Ezek a fenséges teremtmények, melyek egykor Észak-Amerika minden részét meghódították, a kegyetlen vadászat következtében az 1920-as években szinte teljesen kipusztultak az Egyesült Államok területén. A természetvédők azonban az elmúlt évtizedekben visszatelepítették a farkast a Sziklás-hegységbe, szenvedélyes vitát robbantva ki, melynek tétje a Nyugat lelke.
Nate Blakeslee egy regényíró részletességével meséli el az egyik farkas, a legendás Null-Hatos történetét. A karizmatikus alfanőstény születésének évéről (2006) kapta a nevét. A szokatlanul erős, szürke bundás, szeme körül halvány ovális foltot viselő nőstény nyájas és könyörületes vezető, vad harcos és gondoskodó anya. A farkasmegfigyelők mind rajonganak érte, de különösen Rick McIntyre, az elismert természettudós kerül közel hozzá. A farkas amolyan ünnepelt sztárrá válik, és az egész világon lesznek követői.
Azonban miközben kölykeit neveli és a falkáját védelmezi, Null-Hatost minden oldalról veszély fenyegeti: vadászok, akik a farkasokkal versengenek a vapitikért; az állattartók, akiknek a haszonállatait veszélyeztetik a farkasok és akik jelentős politikai súllyal bírnak; valamint a Yellowstone más farkasai, akik meg akarják kaparintani a megdöbbentően szép Lamar-völgy feletti irányítást.
Ezek az erők csapnak össze újra és újra Az amerikai farkas című regényben, ebben a magával ragadó és generációkon átívelő hőstörténetben, mely tele van kemény küzdelemmel és hatalmas diadalokkal. A farkasokon keresztül bemutatja az amerikai Nyugaton zajló kulturális harcot, amit a fokozatosan eltűnő életmódjukhoz ragaszkodó vadászok és farmerek vívnak azokkal szemben, akik szeretnék helyreállítani az ország egyik legikonikusabb vidékét."
Nos, nem titkolom hogy mindig is vonzódtam az állatokhoz, a ragadozók pedig teljesen letudnak nyűgözni. Így hát meglep, amikor olyan emberekkel találkozom, akik eleve gyűlölik az élőlények egy-egy csoportját. Oké, lehet hogy nem szépek, vagy ha túl sokan vannak, akkor kárt is okoznak, de nem igaz ez minden élőlényre? Miért lenne egyik rosszabb, mint a másik?
Ezt a könyvet olvasva igencsak irigyeltem a vadőrök életét (és jutott eszembe, miért akartam annak idején ökológus lenni), és sajnáltam, hogy nincs lehetőségem azon nyomban repülőre pattani és elmenni élőben is megtekinteni a Yellowstone-parkot és a farkasait.
Biológusként érdekesnek találtam azokat a részeket is, amik azt részletezték, hogy miért is indult el ez a program, és miken kellett átmennie. Mondjuk nem lepődtem meg azon, hogy kibillenti az egyensúlyt a természetben, ha hirtelen kiiktatjuk onnét az egyik láncszemet...ki gondolta volna?
Viszont nem értettem az emberek igen nagy részét. Oké, az állattartók részéről értem a félelmet, én se szeretnék egy nap arra kiérni mondjuk a legelőmre, hogy a megélhetésemet biztosító (sőt a családom jólétés is biztosító) jószágok vérbe fagyva vagy épp félig elfogyasztva hevernek a mezőn. De ezellen lehet tenni, vagyis inkább azt mondom, minimálisra lehet csökkenteni ezt a veszélyt. Viszont azok, akik nem rendelkeztek nagy telekkel, állatokkal pont ugyanúgy, vagy még jobban gyűlőlték ezeket az állatokat. Mindegy, mit mondtak a tudósok, vagy éppen maga a természet, ők jobban tudták, hogy minden baj okozója a farkas. Tényleg élhet a zsigereinkben ilyen mértékű rettegés egy állattól, hogy ennyire ki akarjuk írtani?
Már csak azért is vicces, mert közben az emberek nagyrésze oda van a kutyákért. Jó, mondjuk egy csivava nehezen fog legyilkolni valami nagytestű vadat (de én jobban tartanék tőle az biztos).
A poltikia...ezen már meg se lepődtem. Mikor emberéletek felett is oly könnyedén hoznak döntést az általunk hatalommal felruházott emberek, mit számít néhány "vadkutya" a siker érdekében?
Mondjuk egy-két lépés gátlástalansága még engem is meglepett.
Amikért azonban teljesen oda voltam és vissza, azok természetesen maguk a farkasok. Imádtam minden olyan részt, ami róluk, a falkákról és azok mindennapjairól szólt. Nagyon érdekes volt végig követtni Null-hatos segítségével, hogyan alakul ki egy erős és jól működő falka...és sajnos azt is, hogyan hullik szét.
Azt hiszem bátran tudom mindenkinek ajánlani ezt a könyvet. Azoknak, akik amúgyis szeretik ezt az állatot, azért. Akik pedig nem, nos ők igazán adhatnának neki egy esélyt. Még a végén meglepődnek, hogy annyira nem is különbözik tőlünk.
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 328
Magával ragadó történet Null-Hatos, a Yellowstone ünnepelt farkasának felemelkedéséről és uralkodásáról, valamint mindazokról, akik szerették és félték őt.
Mielőtt az ember vált a Föld urává, a farkasok uralkodtak. Ezek a fenséges teremtmények, melyek egykor Észak-Amerika minden részét meghódították, a kegyetlen vadászat következtében az 1920-as években szinte teljesen kipusztultak az Egyesült Államok területén. A természetvédők azonban az elmúlt évtizedekben visszatelepítették a farkast a Sziklás-hegységbe, szenvedélyes vitát robbantva ki, melynek tétje a Nyugat lelke.
Nate Blakeslee egy regényíró részletességével meséli el az egyik farkas, a legendás Null-Hatos történetét. A karizmatikus alfanőstény születésének évéről (2006) kapta a nevét. A szokatlanul erős, szürke bundás, szeme körül halvány ovális foltot viselő nőstény nyájas és könyörületes vezető, vad harcos és gondoskodó anya. A farkasmegfigyelők mind rajonganak érte, de különösen Rick McIntyre, az elismert természettudós kerül közel hozzá. A farkas amolyan ünnepelt sztárrá válik, és az egész világon lesznek követői.
Azonban miközben kölykeit neveli és a falkáját védelmezi, Null-Hatost minden oldalról veszély fenyegeti: vadászok, akik a farkasokkal versengenek a vapitikért; az állattartók, akiknek a haszonállatait veszélyeztetik a farkasok és akik jelentős politikai súllyal bírnak; valamint a Yellowstone más farkasai, akik meg akarják kaparintani a megdöbbentően szép Lamar-völgy feletti irányítást.
Ezek az erők csapnak össze újra és újra Az amerikai farkas című regényben, ebben a magával ragadó és generációkon átívelő hőstörténetben, mely tele van kemény küzdelemmel és hatalmas diadalokkal. A farkasokon keresztül bemutatja az amerikai Nyugaton zajló kulturális harcot, amit a fokozatosan eltűnő életmódjukhoz ragaszkodó vadászok és farmerek vívnak azokkal szemben, akik szeretnék helyreállítani az ország egyik legikonikusabb vidékét."
Nos, nem titkolom hogy mindig is vonzódtam az állatokhoz, a ragadozók pedig teljesen letudnak nyűgözni. Így hát meglep, amikor olyan emberekkel találkozom, akik eleve gyűlölik az élőlények egy-egy csoportját. Oké, lehet hogy nem szépek, vagy ha túl sokan vannak, akkor kárt is okoznak, de nem igaz ez minden élőlényre? Miért lenne egyik rosszabb, mint a másik?
Ezt a könyvet olvasva igencsak irigyeltem a vadőrök életét (és jutott eszembe, miért akartam annak idején ökológus lenni), és sajnáltam, hogy nincs lehetőségem azon nyomban repülőre pattani és elmenni élőben is megtekinteni a Yellowstone-parkot és a farkasait.
Biológusként érdekesnek találtam azokat a részeket is, amik azt részletezték, hogy miért is indult el ez a program, és miken kellett átmennie. Mondjuk nem lepődtem meg azon, hogy kibillenti az egyensúlyt a természetben, ha hirtelen kiiktatjuk onnét az egyik láncszemet...ki gondolta volna?
Viszont nem értettem az emberek igen nagy részét. Oké, az állattartók részéről értem a félelmet, én se szeretnék egy nap arra kiérni mondjuk a legelőmre, hogy a megélhetésemet biztosító (sőt a családom jólétés is biztosító) jószágok vérbe fagyva vagy épp félig elfogyasztva hevernek a mezőn. De ezellen lehet tenni, vagyis inkább azt mondom, minimálisra lehet csökkenteni ezt a veszélyt. Viszont azok, akik nem rendelkeztek nagy telekkel, állatokkal pont ugyanúgy, vagy még jobban gyűlőlték ezeket az állatokat. Mindegy, mit mondtak a tudósok, vagy éppen maga a természet, ők jobban tudták, hogy minden baj okozója a farkas. Tényleg élhet a zsigereinkben ilyen mértékű rettegés egy állattól, hogy ennyire ki akarjuk írtani?
Már csak azért is vicces, mert közben az emberek nagyrésze oda van a kutyákért. Jó, mondjuk egy csivava nehezen fog legyilkolni valami nagytestű vadat (de én jobban tartanék tőle az biztos).
A poltikia...ezen már meg se lepődtem. Mikor emberéletek felett is oly könnyedén hoznak döntést az általunk hatalommal felruházott emberek, mit számít néhány "vadkutya" a siker érdekében?
Mondjuk egy-két lépés gátlástalansága még engem is meglepett.
Amikért azonban teljesen oda voltam és vissza, azok természetesen maguk a farkasok. Imádtam minden olyan részt, ami róluk, a falkákról és azok mindennapjairól szólt. Nagyon érdekes volt végig követtni Null-hatos segítségével, hogyan alakul ki egy erős és jól működő falka...és sajnos azt is, hogyan hullik szét.
Azt hiszem bátran tudom mindenkinek ajánlani ezt a könyvet. Azoknak, akik amúgyis szeretik ezt az állatot, azért. Akik pedig nem, nos ők igazán adhatnának neki egy esélyt. Még a végén meglepődnek, hogy annyira nem is különbözik tőlünk.
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 328
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése