5/5
A könyvet már akkor kinéztem magamnak, amikor megláttam a borítóját a Maxim kiadó tervezetei között. Végül sikerült némi herce-hurca után a könyvtárból hozzájutnom a kötethez.
Őszintén bevallom, az első jó pár oldal nekem hatalmas csalódás volt. Yael alakja, gondolkodásmódja és viselkedése olyan szintig hidegen hagyott, illetve ellenszenvet váltott ki, hogy még magam is meglepődtem rajta. Már-már kezdtem azon aggódni, ha az egész könyv ilyen lesz, hogy fogom tudni végig rágni magam rajta? De szerencsére bekövetkezett az áttörés, amikor Yael és édesapja elérkeztek Masadába. Még Yaelt is itt tudtam megkedvelni, bár kedvenc alakom Shirah volt.
A történet bepillantást enged egy szükségből létrejött város életébe, ahol a lakosok feje felett feledhetetlen kardként lebeg a római katonák jelenléte, akik bármikor elindulhatnak Masada ellen, hogy bevegyék, és példát statuáljanak vele. S lehet, hogy kezdetben maga a mennyei ország, később azonban itt is előtérbe kerülnek az emberi és természeti problémák. Mindezek mellett még rálátást kapunk az abban az időszakban élt nők életére is.
Az írónő mesterien szövi a történet fonalát, mágiával, szerelemmel, harccal, hittel keverve, és mindezt egységes egészként tárja az olvasó elé. Az elején kissé furcsa lehet a mondatok kidolgozottsága, díszítettsége, de szerintem igen szerves részét adja annak a hangulatnak, ami az egész könyvet körül lengi.
Egy történet, ahol mindenkinek meg van a maga titka, fájdalma, ahol mindenki megpróbálja a lehetőségekhez mérten megtalálni a boldogságot. S ahol a végén mi magunk is csak pislogunk.
Amellett, hogy elvarázsolt, el is gondolkoztatott. Vajon miért lételeme az embernek a pusztítás, gyilkolás? Ha egy "nemes" cél érdekében teszünk elmondhatatlan dolgokat, akkor azok tényleg igazolva lesznek? Milyen jogon dönt valaki más élete fölött, vagy hogy rabszolga legyen vagy sem....és még rengeteg más dolog.
A vége elolvasása után én csak ott ültem, és néztem ki a fejemből, miközben az agyam ezerrel járt. Vajon én képes lettem volna arra, amire ezek az emberek?
Miről mesélnének nekem ezek a falak, ha közöttük járnék? Hallanám-e az elmúltak árnyainak visszhangját?
A szereplők...hm. Yael édesapja egyértelműen nem lett a kedvenc alakom, még a vége ellenére sem. Yaellel magával végül egészen megbékéltem, bár azért voltak néha furcsa dolgai számomra.
Revka alakjával nem volt különösebb gondom, őt szinte elsőre megkedveltem, és reméltem, hogy neki és unokáinak a végén rendeződik az élete. Na és Shirah...erős, önálló nő, bár a szerelem még nála is erősebb volt. Nem tudom pontosan megfogalmazni, mi volt az, ami megfogott benne, de az ő róla szóló részek voltak a kedvenceim.
Igazából tényleg csak ajánlani tudom a könyvet.
Kiadó: Maxim
Oldalak száma: 512
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése