2013. december 14., szombat

Jacob védelmében

William Landay: Jacob védelmében

5/5


"Andy Barber több mint húsz éve megyei helyettes kerületi ügyész. Köztiszteletben álló férfi, szorgalmas munkaerő és boldog családapa. De amikor sokkoló bűncselekmény történik a New England-i kisvárosban, és Andy tizennégy éves fiát vádolják az osztálytársa meggyilkolásával, a férfit teljesen elvakítják az események.
Andy foggal-körömmel próbálja védeni a fiát. Jacob váltig állítja, hogy ártatlan, és Andy hisz neki. Hiszen ez a kötelessége. Ő Jacob apja. De miközben egyre több terhelő bizonyíték és megdöbbentő titok kerül napvilágra, Andy házassága összeomlással fenyeget, a per egyre gyorsabban halad fenyegető végkifejlete felé, és a válságos események tükrében az is kiderül, milyen kevéssé ismeri az apa a fiát, Andy a saját lelkiismeretével is összeütközésbe kerül: hűség és becsület, igazság és hamisság, a mélyen eltemetett múlt és az elképzelhetetlen jövő között őrlődik.
William Landay tökéletes regénye egy válságba került családról szól – izgalmas, karakteres krimi, amely egyben lebilincselő történet bűntudatról, árulásról, és arról, milyen félelmetes sebességgel tud félresiklani az életünk."


A második könyvem így az elmúlt időben, ami a Könyvmolyképző Kiadótól van, és nagyon megfogott. Ellentétben az előző történettel, ez a mi világunkban, a jelenünkben játszódik, olyan történet, amit akármikor meghallhatnánk a rádióban, vagy láthatnánk a tévé képernyőjén.
Egy 14 éves gyerek halála, ráadásul egy viszonylag nyugodt és békés környéken, természetes, hogy megrázza az ott élőket. Mert lássuk be, a halál gondolatát a mai napig nehezen fogadjuk el, de valahogy még ijesztőbb, ha egy olyan élet vész el, akinek még rengeteg ideje lett volna. Ha pedig mindez erőszakos tett miatt történik, akkor mindannyiunk bosszút akar állni. Vajon meddig mehetünk el, hogy ezt a bosszút megkapjuk?

A történet a borító és a fülszöveg miatt keltette fel a kíváncsiságomat. Nem túl sok olyan témájú könyvet olvastam eddig, ahol gyereket vádolnak gyilkossággal. Talán mert ez egy eleve nem könnyű, és pláne nem vidám elképzelés, vagy mert alapból szeretünk úgy hozzáállni, hogy a gyermekeink csakis jók lehetnek, nem tudom. Mindenesetre üdítő változatosságot jelent egy-egy ilyen könyv, főleg ha az jól van megírva. De nem csak emiatt volt érdekes számomra a történet. Alapvetően elég keveset tudok egy-egy ilyen ügy jogi hátteréről, arról mik zajlanak a színfalak mögött, és hogy éli meg ezt a család. Ebbe is bepillantást nyerhettünk. És külön öröm volt számomra, hogy a biológia is felütötte fejét, méghozzá olyan formában, ami a valóság nagy részének megfelelt. Vagyis látszik, az író utánajárt a dolgoknak.

Maga történet egy visszaemlékezés, melyet időnként megszakít egy-egy rövid leírása egy másik tárgyalásnak. Nem túl zavaró, s csak a kíváncsiságomat erősítette, vajon mi miatt lett tanú az apa, de minderre csak a legvégén kapunk választ, de érdemes a végére járni. Jacob osztálytársát, Bent holtan találják egy parkban, ahol iskolába menet szokott átmenni. Kezdetben nem találnak semmilyen értékelhető nyomot, majd felvillan egy lehetősége egy idősebb férfinak, aki fiúkat molesztál. Ám végül a nyomok az ügyet vezető férfi fiához vezetnek. A család élete gyökeresen változik meg, egyrészt a közvélemény miatt, másrészt mert múltbeli kis titkok derülnek ki, amiket el kell fogadniuk, vagy összetöri őket. S persze el kell számolniuk azzal a lehetőséggel is, hogy mi van, ha a rendőröknek igaza van?
Jól, és meglepően érdekesen van leírva a tárgyalások minden pillanata, a mögötte húzódó munka, igaz, főleg a védelem szempontjából. Ám Andy szemein és emlékein keresztül bepillantást nyerünk a másik oldalra, ahol évekig ő is felvonult. Az ő kommentárja kíséri Neal minden egyes mozdulatát, ezáltal közelebb hozva azokat hozzánk is. Na meg persze eléggé ellenszenvessé téve számunkra a másik férfit.
Szerintem az is elég szemléletesen lett bemutatva, hogy egy család ilyenkor milyen fázisokon megy át, mit élnek át a szülők. Gondolom ilyenkor mindenkiben felmerül a hol rontottam el, mit kellett volna másként tennem, mit nem vettünk észre kérdéskör. És az igazság az, hogy sok esetben nem biztos, hogy a szülő bármit is tehetett volna. S ezt vagy sikerül elfogadni, vagy csak tovább őrlődnek.
A történetben itt vonja be az író az úgynevezett gyilkos gén teóriát. Biológus hallgató vagyok, de még nem hallottam erről a génről, így kicsit utánanéztem, és tényleg létezik a MAO-A, ami a harciasságot, agresszivitást befolyásolja az emberekben. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy akiben ez meg van, vagy túl működik, esetleg alul működik, az szociopata lesz és legyilkol mindenkit. Mindenesetre érdekes lehetőségeket vet fel, és elgondolkodhatunk az örök kérdésen, vajon mennyi minden függ a belénk kódolt információktól, és mennyi a neveléstől, környezettől.
Szóval már ebből is láthatjuk, hogy egy összetett, és nem egy komoly kérdést is felvető történetet tarthatunk a kezünkben.
Hogy végülis gyilkos vagy sem, azt hiszem ezt a legvégén mindenki maga fogja eldönteni. Én mindkét állítást eltudtam volna fogadni, és valószínű, hogy még napokig ezen fogok rágódni. Ami a legjobban arcul vágott, az mégis a vége volt. Amikor az ember azt hiszi, nem tud neki újat mutatni a könyv. Kis naiv. Hidd el nekem, tud. S ez a végső fordulat volt az, ami miatt még mindig megy bennem a történet. Ez megakadt bennem, és próbálom eldönteni, mit tettem volna egy ilyen helyzetben. Ugyanis nem, és nem tudom megérteni Lauire-t. Bár azt hiszem, addig jó, amíg ez így van.

A szereplők. Nos, itt azt hiszem Andy-t kedveltem meg a leginkább, bár tény, hogy ő előnyt élvez a többiekkel szemben, hiszen mégiscsak ő az elbeszélő. Mindenkit csak rajta keresztül látunk és hallunk, mint valami szűrő, úgy működik.
Laurie és Jacob alakja nekem kicsit megfoghatatlannak tűnt. És furcsa volt, hogy a nő, annak ellenére hogy ő az anya, látja a fiát veszélyesnek, míg az apa az, aki mindenképp kitart mellette. Mintha felcserélődtek volna a szerepek. És erre még a múlt sem adhat teljes mértékben magyarázatot.
Jacob, annak ellenére, hogy a történet róla szólna, nem került eléggé megfoghatóvá számomra. Egy zárkózott, magányos, tinédzsert láttam magam előtt, de semmi többet.

Összességében ez egy nagyon jól megírt, bonyolult és mégis érthető történet. Nagy leírásokat senki ne keressen benne, itt sokkal fontosabb az, ami történik, legyen az a külvilágban, a családban, vagy épp egy-egy szereplőben. Ezek viszont nagyon jól vannak megírva. Habár feleannyira sem véres, mint a rovásember, a maga módján ez is elég megrázó. Ám így is úgy gondolom, egyszer mindenkinek olvasnia kell.

A könyvért köszönet illeti a Könyvmolyképző kiadót. 
  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése