A szabadság ötven árnyalata...

E. L. James: A szabadság ötven árnyalata
2/5

...vagyis az volt, miután végre befejeztem. Én még így könyvvel nem szenvedtem, legalábbis az idén.
Mivel ez a sorozat harmadik része, esélytelen, hogy spoiler mentes legyen az előzőkre, szóval mindenki csak SAJÁT felelősségre olvassa el.

Hőseink összeházasodtak, amiről mi sem maradunk le, hála Ana pontos visszaemlékezéseinek. Én már itt elkezdtem azon gondolkodni, ezekután miről fog szólni a könyv? Hát...nem kellett volna annyira aggódnom.
Christian basáskodó személyisége meg maradt, amit lépten-nyomon meg is tapasztalunk. (Én már az első alkalom után fejbe csaptam volna valami nagy, és nehéz tárggyal Ana helyében...)
Közben, hogy azért valami ugye történjen is a könyvben, ismét előkerülnek az "ismeretlen" zaklatók ugyebár. Miért kellett a személyét már az előző kötetben lelőni? Miért? Hát hol így az izgalom, ha tudom, ki az ellenfél??
Na meg persze bekerül a Picipötty a képbe, ezen meg problémáznak egy sort, és itt is volt néhány érdekes dolog...nah meg a vége...az kiütötte nálam a biztosítékot.

Ami miatt nem, és nem tudtam megszeretni a sorozatot. Pedig az első kötet még közömbös volt, olyan se nem rossz, se nem jó. De a második kötet után kezdődött meg a zuhanórepülés.

1. A lépten-nyomon megeső szex. Komolyan, mint a nyulak. Ha vidámak, ha szomorúak, ha baj van, ha megkönnyebbülnek. A lakásban, az autóban, liftben...de közben meg Christian vérszemet kap a gondolattól is, hogy bárki más többet lásson meg Ana-ból. Teljesen logikus, nem igaz?
2. Ana személyisége. Oké, itt már kicsit éreztem némi Bella beütést, legalábbis a szenvedés szintjén. Szereti, nem szereti, juj csak durva szex-et ne, mi az hogy nem akar vele durvulni, biztos már nem szeret, engem nem lehet megtörni, jaj csak nehogy mérges legyen rám...helló! Valami következetesség legyen már! Én értem, hogy sokszor mondják ránk nőkre, hogy nem vagyunk következetesek, és egymásnak ellentmondó dolgokat akarunk akár egyszerre is, de ez még nekem is sok volt.
3. Szerintem itt kapásból két kórós személyiség van, mert Ana is birtoklási vágyról tesz bizonyosságot, néhol már túlzásba is esik.
4. Az ötlet, hogy a szerelem hatására bárki megváltoztatható, még ha ilyen súlyos traumákon esett is át. Szerintem meg nem. Még egy teljesen normális (már amennyire normális az ember manapság) ember sem fog megváltozni a szerelemtől. Persze próbálkozik, és tesz kompromisszumokat, de nem növeszt magának új személyiséget.
5. A vége. O.o Erre komolyan nincsenek szavaim...azért elolvasni ennyi oldalt, hogy aztán ezt kapjam...:D

Jó, persze meg lehet kérdezni, akkor minek olvastam el. Mert kíváncsi voltam. Mindig érdekeltek azok a könyvek, amik ennyire megosztják az olvasói tábort. Nah, meg hogy ez, mint számomra ismeretlen műfaj, mennyire tetszene. Hát, semennyire. Elég volt belőle ennyi.

Kiadó: Ulpius
Oldalak száma: 636

Újabb ötven árnyalat

E. L. James: A sötét ötven árnyalata
3/5

Az első kötetet elolvastam, s bár engem különösebben nem villanyozott fel, de nem is utáltam meg. Így aztán gondoltam, adok egy esélyt a következő résznek, mert mégis csak így lesz kerek az egész, ha minden részt olvasok.
A további leírások SPOILERT tartalmazhatnak az első kötetre nézvést, szóval csak saját felelősségedre olvasd el.

A kötet ott veszi fel a fonalat, ahol az előző abbahagyta. Ana szenved, mert elhagyta Grey-t, Grey szenved (legalábbis elvileg, de ezt az elején valahogy nem éreztem), mert elhagyták. Aztán mégiscsak tesznek egy közös utat, José kiállítására...és szinte onnan folytatják, ahol abbahagyták. Logikus nem?

A véleményem a kötetről:
Ana személye itt jobban idegesített, kezdett amolyan Bella szintet elérni a folyamatos nyavalygásával. Oké, legyen bizonytalan, és aggódjon, hogy vajon elég jó-e. Mert hát kiben ne fordult volna már meg ez a gondolat legalább egyszer? De…nekem ne kezdjen el azon siránkozni, hogy jaj, már nem akar vele semmi durvábbat csinálni (ami szerintem messzemenőkig nem volt olyan durva, mint azt beharangozták), pedig cirka 10 oldallal korábban azért hagyta ott, mert fúj, ez micsoda perverz dolog, és ő ezt nem hajlandó csinálni.
Arról már lemondtam, hogy a basszanytú, szent szar és szent tehénen kívül bármi más káromkodás, vagy meglepődést kifejező jelzőt olvassak. És csak a szememet forgattam, hogy hiába húzza föl magát azon, hogy basáskodik a férfi, és ő majd megmutatja neki, ha 1. két percen belül enged a férfi akaratának vagy 2. ugyan megcsinálja, amit elgondolt, de utána rohan kiengesztelni a férfit, mert jaj, különben mi lesz.

És azt sem tudtam eldönteni, melyiküknek is kellene az agykurkász segítsége jobban? Anának, akinek a „belső istennője” mindenféle akrobatikus mutatvánnyal szórakoztatja az olvasót és a belső énje, aki a józan észt kellene hogy képviselje…khm…vagy Christiannak, aki hol a félénk kisfiú, hol profi üzletember, hol az uralkodó…nincs egy kicsit zsúfoltság odabent??
Arról már nem is beszélek, hogy bárki y kromoszómával rendelkező homo látja meg a főhősnőnket, az rögvest megkívánja…és mind úgy néz ki mint valami görög félisten. Igen, ez már csak így megy…én is alig tudom ezeket a félisteneket kizárni a szobámból, még a 10. emelet sem jelent ellenük megfelelő védelmet…:"D

Mondjuk előnye a kötetnek, hogy olvastatja magát. Már ez is valami. A végén itt felmerült egy kis remény, hogy esetleg a harmadik kötetbe lesz valami cselekmény szál is, és nem csak azt kell végig asszisztálnom, ahogy a létező összes felületen és helyiségben (s cirka negyed óránként) egymásnak esnek…

Kiadó: Ulpius
Oldalak száma: 570

A szürke ötven árnyalata

E. L. James: A szürke ötven árnyalata
3/5

Már a megjelenésének hírekor felfigyeltem a könyvre, egyrészt a hatalmas méretű reklámja miatt, a téma miatt és persze a szép borító sem volt hátrány. Ám ahogy figyeltem a véleményeket, melyek róla érkeztek, egy cseppet elbizonytalanodtam, vajon tényleg akarom ezt olvasni? De győzött a kíváncsiság, főleg mert ennyire megosztja az embereket, így hát kézbe vettem.

Anastasia Steele egy szívességnek köszönhetően ismerkedik meg a gazdag és jóképű Christian Grey-el. Kettejük kapcsolata azonban csöppet sem olyan egyszerű, mint az elsőre képzelte, ugyanis Christiannak érdekes elképzelései vannak a "párkapcsolatokról". Vajon meddig képes ezen képzeteket tolerálni Ana?

Első gondolatom az volt, miután letettem hogy: Ennyi? Erre volt ez a nagy felhajtás? Én egy átlagos könyvet olvastam, amitől nem estem ugyan hanyatt, de annyira rossznak sem éreztem.

Ha jól tudom, egy Twilight fanfiction-ból indult ki a történet. Tény, hogy vannak alap vonások, amik közösek benne ( a jó képű, gazdag, titokzatos pasi, a tesze-tosza lányka, az örökbefogadás, a kissé hibbantnak leírt édesanya), de szerintem nem olyan vészes, legalábbis ez nem bökte annyira a csőrömet.

A reklámkampány ellenére, miszerint mennyi család szexuális életét pezsdítette fel eme történet, én nem éreztem annyira "Hű-nek" a dolgot. Kapunk ugyan némi betekintést a BDSM alapjaiba, de komolyabb dolgot nem tesznek, annak ellenére, hogy Christian folyamatosan ezt ígérgeti Anának. Inkább a lány rémképeit olvashatjuk, aki nem tudja mire is számítson, ellenben ami kicsit kap, az hű de nagyon tetszik neki, és akkor ő ettől most milyen rossz kislány. Oh, könyörgöm. Igazából maga a szex nem is zavarna, ha nem minden 3. bekezdésénél csinálnák, és persze rögvest minden klappol, hiszen ők egymásnak lettek teremtve. Egen, én meg a húsvéti nyúl vagyok másodállásban.

Még sem ezek voltak számomra a gondot okozó részek. A legnagyobb bajom a fogalmazással, a szöveggel volt. Ahogy olvastam másoktól már a fordítás sem az igazi. Mivel én az eredeti szöveget nem láttam, ehhez nem tudok hozzászólni így. De hogy voltak érdekes részek az biztos. Zavarónak találtam a rengeteg szóismétlést, főleg Ana jól bejáratott szövegeit: Szent szar, szentséges basszanytú stb, amit kb. oldalanként legalább 2x olvashatunk. Már tikkelt a szemem, ha egy ilyen mondatra tévedt a tekintetem. Illetve néha olyan érzésem volt, mintha egy diák fogalmazását olvasnám.

A szereplők viselkedése volt a másik, amin néha gellert kaptam. Ana, aki rögvest szerelembe esik, és folyamatosan attól fél, hogy ő akkor most egy kis r....nc, mert milyen drága dolgokat fogad el a pasitól. Akkor ne fogadja el, ha ez zavarja. Ennyi. Amint meglátja, rögvest elveszti a gondolkodási képességét. Nah, ez már Belláéknál is zavart anno. Én voltam, vagyok szerelmes, de ennyire még sose butultam le. Vagy legalábbis nem rémlik, pedig nem hagy hidegen barátom jelenléte. Christian, aki elvileg irányításmániás, mégis hagyja Anát a feje után menni, szinte az első alkalomtól kezdve. Oké. Vagy a szerződése, amit folyamatosan emleget, de az istenért sem akarja aláíratni a lánnyal, csak utal rá.

Szóval...voltak problémáim a történettel, de ennek ellenére olvastatja magát, és elérte, hogy azért szurkoljak a két főszereplőnek, hogy valami jó süljön ki kettejük között. Nem tudom, mit fog még kihozni a történetből, de némi pihentetés után talán előkerítem a második részt is...

Kinek ajánlanám? Jó kérdés, azt hiszem aki erre kíváncsi, felkeltette a figyelmét, vegye kézbe. Vagy tetszeni fog neki, vagy nem.

Kiadó: Ulpius
Oldalak száma: 524