Szivárgó sötétség

On Sai: Scar

5/5

"Scar körül sok a titok.
Titok a vallása, mert kereszténynek született egy olyan világban, ahol a kalózok megnyúzzák, a császáriak pedig agyonlövik a hívőket. Titok, hogy szerelmes Artúrba. Titok az álma, amit követve navigátornak áll.
Artúr körül sok a halál.
Előbb azt hiszi, Scar meghalt, kétségbeesésében csatlakozik egy keresztény csempészhajóhoz, és az űrben bolyongva egyre mélyebben megismeri a sötétséget. Mikor úgy érzi, minden kegyetlenséget megtapasztalt, megtudja, hogy Scar nem halt meg. Hanem áruló lett.
Don körül nagy a csend.
A renegát mentál önkéntes száműzetéséből figyeli a világ eseményeit, ám az ijesztő dolgokról nem beszélhet senkinek. Hallgatása mögött más is lapul: egy titok, és egy régi, fájó szerelem emléke.
Lucy körül nagy a rend.
Don egykori társa majdnem hibátlan. A világegyetem egynyolcadának ura, aki a végső tökéletességet keresi, gyűlöli az érzelmeket és a vércseppek gömbjében lapuló π számot. Könyörtelenül kiiktatja mindazt, ami nem illik a társadalom rendjébe.
Ők négyen furcsa események sodrában találják magukat. Fogalmuk sincs, ki vagy mi mozgatja a szálakat.
Lehet, hogy pusztán játékszerek Isten és a Gonosz kezében?
Létezik egyáltalán szabad akarat?
A szerelem, melyet elpusztítottál magadban, pislákolhat-e még a másikban?
Egyvalaki sejti csupán, hogy ők négyen alkotják a tengelyt, melyen megfordul az emberiség sorsa.
A regény a Szivárgó sötétség sorozat első kötete."

 Azt hiszem lassan On Sai neve egyet fog jelenteni számomra a biztosítékkal arra nézvést, hogy egy csavaros, szórakoztató és egyben elgondolkodtató, bizonyos tekintetben görbe tükröt mutató történetet kapjak, ami aztán szinte beeszi magát a bőröm alá, és önálló életre kell bennem.
Egy sorozat első kötetét tarthatja az olvasó a kezében, ennek megfelelően még csak most ismerkedünk mind a világgal és a szereplőkkel.
  A társadalom továbbra is rétegekre van bontva, hiába lépünk a jövőbe. Ráadásul itt bizony nem árt, ha a megfelelő bolygóra is születsz, mert amik a peremvidéken vannak, néha bizony komoly problémákkal küzdenek. Egy ilyen bolygón él Scar is, ráadásul keresztények is, amit titkolniuk kell, különben elpusztítanák őket. A lány, miután szerelme elveszni látszik számára, úgy dönt megszökik, és navigátornak áll a császári flottába. És innen kezdetét veszi a kaland, mely nem csak az ő életére lesz hatással.

Már megszoktam, hogy minden sokkal, de sokkal több rétegű, mint azt elsőre gondolnám, szinte várom, hogy milyen újabb meglepő fordulatokat kapok. Nem csalódtam. Egy pillanatra sem unatkoztam, a történet az első betű után magába szippantott, és nem is engedett el, amíg be nem fejeztem. Éljenek a hétvégék, amikor egy napot rászánhatok arra, hogy olvassak.
A világfelépítésre nem lehet panasz. Szépen kidolgozott, logikai bakit nem tartalmazó (legalábbis én nem találtam). Itt mindenki meg fogja találni a neki megfelelő és szimpatikus oldalt. Ott vannak az emberek, akik néha ugyan ösztönlények, de mégis összetartanak. A mentálok, akik egy magasabb létsíkon élnek, de még sem annyira tökéletesek, mint gondolják magukról. Na és persze a Jó és a Gonosz. És a császár, aki még keresi a helyét. A kérdés az, vajon sikerül-e neki megtalálni? És mibe fog ez majd kerülni a világnak?
Amellett, hogy egy szórakoztató és pörgős mű, bizony komoly kérdéseket penget, elég bátran. Már magáról a vallásról sem sok ilyen megközelítésű mű született eddig, vagy csak én nem találtam meg őket. Érdekes elgondolás, és kivitelezés. Kíváncsi vagyok, vajon a most felmerült kérdésekre kapok-e és ha igen, milyen válaszokat a sorozat végére.
Aztán ott vannak a peremvidéken élők, akik kívül esnek a biztonságon, ám az adó alól persze nem. És hogy életben maradjanak, bizony szövetségeket kell kötniük...de ennek ára van.
A demokráciáról, ami néha nem feltétlenül az. És hogy mekkora probléma lehet az, hogy az évszázadok alatt belénk nevelődött dolgok miatt sokszor nem vesszük észre a nyilvánvalót.
És persze az elvek kérdése. Mit teszel, meddig mész el, és vajon hajlandó vagy-e meghalni is azért, amiben hiszel?

A komoly témákat a szereplőknek kell elvinniük a vállukon, amit ők meg is tesznek, méghozzá profi módon. Eközben mi jobban megismerjük őket, megszeretjük, vagy épp megutáljuk őket.
A számomra Scar és Don alakja az, ami kiemelkedett, őket rögtön megkedveltem. Habár kapcsolatuk nem indult simán :D. Viszont jó volt látni, ahogy csiszolódtak, ahogy a mentál védte a lányt, akár az élete árán. Igazán jól kiegészítik egymást, és még ha nem is vették észre, de alakítják a másikat, méghozzá a legjobbat hozva ki belőle.
Atrhur alakja sem lenne rossz fiú, csak nem igazán tudja néha, mit és hogyan kell mondani. És ahhoz képest, hogy mióta ismeri a lányt, simán elhiszi a látszatot. Ami tudjuk, hogy néha csal.
Lucy. Habár megértettem, hogy mit miért is tett, ő nekem túl hideg volt néha, túlzottan tökéletes. Ezt persze nem kellene mondanom, hiszen én is mindig a maximalizmusra törekszem, de a nő szinte már nekem is sok. Sokkal szimpatikusabb volt, amikor néha-néha felengedett, és nem a haragjába burkolózott. Remélem lesz számára is megnyugvás.
Chester. Nos, ő egy érdekes figura. Rengeteg lehetőség van benne, és nagyon kíváncsi vagyok, vajon miről fog még nekünk mesélni. Alapvetően kedvelem, de van benne egy kis rideg számítás.

Olvasd el! De komolyan. Nem csak egy jó sci-fi történet, bár már ezért is érdemes lenne kézbe venni. De egy nagyon sok rétű, jól felépített és szövevényes mese. A megfelelő pillanatokban szerencsére felbukkan a humor, így nem lesz olyan sötét hangulatú, mint lehetne. Én csak ajánlani tudom. És kérem a folytatást!
A könyvért köszönet illeti Könyvmolyképző Kiadót.

Calderon újra bevetésen

On Sai: Calderon- avagy a felségáruláshoz bricsesz dukál

5/5

"Calderon kapitány élete pokol: a sajtó árulónak hiszi, a nemesi körök megvetik, ráadásul még az űrhajón is próbára teszi türelmét a nőkből álló legénység. Calderon el akar jutni a hadgyakorlatra, nehogy merényletet kövessenek el a császár ellen, de áldásos tevékenységének hála a Ferrero Ház a bukás szélén táncol.

Ami a legbosszantóbb, Taina körül is felbukkan egy jóképű, szőke szamuráj.
Calderon kénytelen cselekedni, bár nem épp úgy, ahogy mások várják…
Taina élete is kemény. A nagyapja férjjelölteket válogat, ám a lány megsejti, hogy a szamurájokat nem a keze érdekli, hanem egy érthetetlen politikai játszma.
Kicsoda ő? Miért irtották ki a család Tivesgei-ágát?
Barátja vagy gyilkosa a szamuráj, aki a nyomában jár?
Taina csak két dolgot szeretne: nyugalmat és Calderont.
A fiatal főnemes és a makacs japán lány összefog a Birodalom megmentéséért. Azonban most Sexert báró az ellenség, aki mindenkinél ügyesebben űzi a Játékot.
Vajon sikerül megvédeni a császárt a merénylőktől? És önmagukat a császártól?
De legfőképpen, ki kerül ki győztesen abból a harcból, ahol a szerelmi ötszög tagjai rajtuk kívül egy nemes hölgy, egy szamuráj és egy élő kard?
A Calderon, avagy hullajelölt kerestetik várva várt folytatása."

Vannak azok a könyvek, amik ugyan megfogják az embert, de mellettük tenni tudja a napi dolgait. És vannak azok a könyvek, amik magukba szippantanak, és nem eresztenek, míg el nem olvasod őket teljesen. On Sai könyve ez utóbbiak közé tartozik, én szerintem méltán.
A már korábban megismert szereplők életét követhetjük ismét nyomon, s persze kapunk újabb szereplőket. Calderon-t a Békanyálra vezérlik, hogy e legyen annyira szem elől, bár igazán tudhatnánk, hogy az ő esetében felesleges minden ilyen lépés. A baj úgyis megtalálja. Így is lesz, ugyanis egy rosszul elsült sajtótájékoztató miatt kedvenc kapitányunkat hazaárulónak bélyegzik. Mindemellett persze megpróbálja kideríteni a korábban megneszelt összeesküvést, kordában tartani a kardját, és úgy játszani a játszmát, hogy mindenki túlélje azt. Kérdés az, vajon sikerül-e neki?
Mindemellett Taina sem éppen a cseresznyefa virágzásban gyönyörködik otthon. Először is meg kell szöknie nem vágyott házasság lehetősége elől, majd ki kell derítenie a személyére irányuló érdeklődés okait, és persze Calderon mellett sem tud unatkozni.

Nehéz spoiler mentesen írni a történésekről, elégedjen meg mindenki azzal, hogy egy pillanatra sem fog unatkozni, mindenütt cselszövések, ki nem mondott szövetségek lapulnak, újabb és újabb fordulatok fogják zavarba ejteni az olvasót. És mindezt élvezni fogja. A szálak olyan remekül vannak mozgatva, hogy egy pillanatra sem kell attól tartanunk, elveszünk majd a kuszaság közepén. Mindezt egy remekül felépített világban helyezzük el, szerethető, cseppet sem tökéletes, ám annál emberibb szereplőgárdával adatjuk elő, és igazán jó humorral fűszerezzük.
A házak, a kardok, a politikailag kényes egyensúly olyan szépen van összekeverve, hogy szinte észre sem vesszük azt, ahogy a komolyabb témába átváltunk, csak mikor már annak a kellős közepében járunk. És mindről szívesen olvasnék még több információt. Úgyhogy igazán jöhetne a folytatás, mert ugye lesz?
És persze eközben drukkolhatunk annak, hogy kedvenc hőseink a végén megkapják a boldog befejezésüket.

Szóval, ha egy humoros, pörgős, remekül kidolgozott könyvet szeretnél olvasni, szereted a sci-fit, a politikai játszmákat, és nyitott vagy az új dolgokra, akkor ez a kötet, és persze az első része rád vár.

A könyvért köszönet illeti a Könyvmolyképző kiadót.

Egy kis űrbéli utazás főnemesi módra

On Sai: Calderon avagy hullajelölt kerestetik
5/5

Oké, ismét egy néhány oldal után máris kedvenc könyvé előlépett történet került a kezeim közé.
Sci-fi, női író kezéből, de ez senkit se tántorítson el! Tessék szépen kinyitni a könyvet és elolvasni. Aztán kétségbe esni, hogy mi az, hogy még nincs a polcomon a folytatás??

Calderon, aki egy főnemesi család sarja, mindent félredob egy nézeteltérés miatt, majd belép életébe a szerelem, így aztán nem is vágyakozik vissza a régi életébe. De mi történik, ha elveszíti a feleségét? Ha élete már nem ér semmit? Naná, hogy öngyilkosságra adja a fejét...vagyis csak adná, ha lépten nyomon nem akadályoznák meg benne, ráadásul egy temetés sem olcsó mulatság. Nincs mese, dolgozni kell, hogy megkeresse a temetésére való összeget, csak egyvalamivel nem számol. Hogy a kapitányi kinevezése mögött bizony komoly politikai okok és harcok is meghúzódhatnak. De félelemre semmi ok, hiszen egy kard, némi arrogancia és persze a legénység segítsége már félsikert eredményezhet.

Úgy a 33 oldalon járhattam, amikor már tudtam, ez a könyv nekem íródott. Alapjáraton Star Trek epizódokon nőttem fel, és kicsit azok hangulatát idézte a könyv, bár tény, hogy jóval több humorral (méghozzá milyennel) és sziporkázó párbeszédek, amiket nagy részt Calderon és Taina között zajlik. Bár a többi karaktert sem kell félteni.
Van itt kérem szépen minden, összeesküvés több fokon, bálok, nemesek, múltbéli titkok, harcok, na meg némi romantika is. Bár ez a szál nem giccses így egyáltalán nem zavart, sőt kifejezetten szurkoltam a párosnak. Szóval igazából ez egy olyan könyv, amit szerintem mindenki olvashat. Még azok is, akik csak ismerkednek a műfajjal, és nem akarnak rögtön a cápáktól hemzsegő mély vízbe ugrani.

Hogy van az, hogy minél jobban tetszik egy könyv annál nehezebb róla egy normális, lehetőleg túlzott ömlengés mentes bejegyzést összehozni róla? Bezzeg ha valami nem tetszik...na de próbáljuk meg.

Calderon alakja megmozgatta a fantáziámat, minden tekintetben. Kellő öniróniával megáldott, az embereket manipulálni képes, a neveltetését elfeledni nem tudó nemesi sarj, aki a vesztesége után nem találja az élet értelmét, majd hirtelen belecsöppen egy ismeretlen játékba, aminek próbálja az értelmét megtalálni. Hihetően lett megformázva, a hol magabiztos, hol mindent megkérdőjelező férfi, aki a női szíveket meghódítja, de a saját érzelmeivel nehezen tud dűlőre jutni.
Tiana, aki igyekszik a saját sorsát irányítani, ami nem könnyű még az űrsiklók világában sem. Okos, határozott személyiség, akinek felvágták a nyelvét. Mindig is a gyengéim voltak az erős női karakterek, most tessék, kaptam egyet.
Hegamon, a másodtiszt, akinek kisujjában van a hajó vezetéshez szükséges minden tudás, mégis mellőzik. Átéreztem a keserűségét, aztán néha agyamra ment a tisztekhez intézett szózataival, de a végén megbékéltem vele is.
Oregon pedig kifejezetten szimpatikus szereplő lett. Olyan ember, aki igenis törődik a beosztottjaival, nem csak ágyútölteléknek nézi őket.

A háttérfelépítéssel sem volt semmi bajom. Kifejezetten tetszett, hogy a technikai fejlődést és a hagyományok iránti tiszteletet ötvözte a történetben, és még tudtam volna olvasni a különféle szertartásokról, illetve a kardal való egyesülésről, remélem erről a további részekben még kapunk információkat. Illetve jó volna többet tudni a különböző nemesi családokról és a köztük kialakult hierarchiáról, mert most csak 3-at ismerhettünk meg. És ha jól értettem, ennél azért több van.
A politikai játszmák, az emberi életet semmibevevő nagykutyák pedig kellően ismerősek voltak, úgyhogy őket rögtön ellenszenvesnek ítéltem meg.
 Maga a történetvezetés remek, mindig kapunk egy kis információt, bár néha már-már túlzásnak éreztem, hogy a kellő tudás tulajdonképpen a "fejére esik" Calderonnak. Mindig a megfelelő helyen van, mi? De azt hiszem ezen kívül mást nem tudok a történet szemére vetni. A halottak és az erőszak pedig pont a megfelelő szinten van, bár lehet hogy az érzékenyebb gyomrúaknak néhol még az is sok lesz.

Csak ajánlani tudom. Megjelenés és könyvbemutató december 15-én a KönyFiesztán. (Ilyenkor irigylek minden Budapestit...).
A Facebookon itt tudhatsz meg erről többet is:  http://www.facebook.com/events/408409059228515/

A könyvért köszönet illeti a Könyvmolyképző Kiadót.