Maratoni lovasfutam

Vavyab Fable: Mesemaraton
5/5

Amikor nagyon maga alatt van az ember lánya, nem árt, ha van valami csodafegyvere, ami biztosan feldobja. Csoki, kedvenc zene, film, vagy könyv. Én ilyen esetekben bizalommal fordulok meseanyó könyveihez, még sosem kellett csalódnom bennük. És a "tavaszi" időjárás bizony nem dobta fel a hangulatomat, így hát a polchoz kocogva a napi mosolyadagomat keresve eme könyvre esett a választásom.

Hella Postor, egy igen gazdag idős hölgy maratont hirdet, melynek főnyereménye egymillió fabatka. A szervezések közepette botlik bele fiatalkori önmagába (nem, nem skizofrénia, és nem is időzavar), Athéna Dobosba. Elhatározza, hogy megismétli a múltat, és egykori szerelmének a fiát, valamint Athénát is meghívja a versenybe, és igyekszik őket összeboronálni. Ám számos akadályt kell ehhez legyőzni.
Mindemellett a többi versenyző se kutya, a kleptomániás Gille Barry, a mozisztár Fabre Chant, Lady Norris, aki vonzódik a fiatal férfiakhoz, Rossz Arc, aki mindenképp elakarja tenni Bel Ami-t...

Szóval elindul a futam, és emellett a hullajárás, maffió támadás, bujkálás és álcázás sora. Mindeközben az olvasó egy percre sem fog unatkozni, mert elmélkedhet azon, vajon mit rejteget a fiú kenguru az erszényében, ki kivel fog a végén összejönni, sikerül-e baj nélkül célba érni.
Alapvetően egy szórakoztató mű, mely rengeteg okot ad a nevetésre. De mindemellett még mindig görbe tükröt tart a világnak, s ezáltal azért némi elgondolkodtató rész is van benne.
Rövidke könyv, így ha valami kikapcsolódásra vágysz a nap után, csak ajánlani tudom.

Kiadó:Fabyen
Oldalak száma: 394

Angyali történet folytatása

A. O. Esther: Hívogat a fény
4/5

A borító ismét csodaszép, a könyvhöz tartozó könyvjelző pedig továbbra is remek ötlet. A történet pedig hozza a szokásos színvonalat.

Az események ott folytatódnak, ahol az első kötetben abbamaradtak. Sophiel szembe találja magát a roppant dühös Mágussal, és annak 3 "bájos" nővérével. Némi nyomatékos rábeszéléssel ráveszik, váljon meg a medáljától, ami nélkül a Földön nem képes emberi alakban megmaradni. Ezért elindul a versenyfutás előbb azért, hogy a fénnyé válását megakadályozzák, utána pedig azért, hogy a testvéreket megakadályozzák abban, hogy megszerezzék az olyannyira áhított Mindenség Térképét. De vajon sikerül-e mindezt megoldaniuk?

Habár Sophiel alakja még mindig nem lett a szívem csücske teljesen, tényleg tapasztaltam fejlődést a jellemében, így látok esélyt arra, hogy a végén sokkal szorosabb barátságot is kössünk. Már lényegesebben kevesebbet nyafog, és igyekszik maga is megoldani a problémákat, de még mindig sok segítséget kap. Mármint, alapvetően nincs azzal baj, ha az ember problémák esetén segítő kezeket kap másoktól, de úgy szeretnék egy tényleg erős női főszereplőt olvasni. Remélem ha Sophia ebben az ütemben fejlődik, a végén azzá válik.
Bár olyan sokat ebben a kötetben nem kaptam kedvenc szereplőmből, Elijah-ból (nem kell megijedni, azért ő is szerepel benne), ezt kárpótolta az, hogy kezdtük jobban megismerni a többi angyalt is, sőt, a sötét oldal boszorkányai is kifejezetten érdekes alakok lettek. Az pedig kifejezetten tetszett, hogy időnként bepillantást nyertünk Sahranfer és nővérei múltjába. Én itt jelzem, hogy még nagyon kíváncsi lennék a sötét angyalokra, például Bardo alakja is szimpátiát keltett bennem :).

A történetben az érzelmi húrok pengetése mellett a harc is előtérbe kerül, a különböző fortélyokról nem is beszélve. Bár egyesek leginkább a vágy kihasználására specializálódtak, bár néhol már kicsit soknak éreztem ezt, hogy minden férfit megkörnyékezett aki a közelébe került.

A könyvben a cselekmény 3 szálon fut párhuzamosan, hogy a legvégén egyetlen főszállá egyesülve folytassa az útját. Még mielőtt valaki aggódni kezdene, megnyugtatom, szerintem nincsenek benne zavaró váltások, és mindenki megfogja találni a számára legkedvesebb szálat. A harc, kutatás mellett a könyv nem egyszer morális kérdéseket is felvet, melyeket hol az egyik, hol a másik oldal tagjainak szájába ad. Nekem ez hihetőbbé tette valahogy a dolgot. És a szereplőkkel együtt elmélkedik az olvasó is, vajon helyes-e, és csak azaz egy helyes út létezik, melyre ők ráléptek?

Kíváncsian várom a folytatását: Az életfa című kötetet. Eme könyvért pedig köszönet illeti az írónőt magát :).

Kiadó: Decens
Oldalak száma: 464

A XX. század történelme első felvonás

Ken Follett: A titánok bukása
4,5/5

Az író úgy döntött, 20. századunkat fogja nekünk bemutatni, 3 kötetben. Grandiózus vállalkozás, úgy vélem, ám az első kötet engem meggyőzött, hogy képes lesz ezt élvezhető formában létrehozni.

Ha eltekintünk attól, hogy a kötet simán elmegy önvédelmi fegyvernek, avagy súlyzónak a méretei miatt, akkor egy kifejezetten tetszetős borítójú regényt láthatunk a polcon. (Amíg az le nem szakad majd a három kötet együttes súlyától :D). A több mint 900 oldal ne bátortalanítson el senkit, mert ugyan vannak néhol lassabb részek, de úgy igazán, véglegesen sehol sem ül le a történet.
Nekem ugyanis ez a bajom a regényeivel, nagyon szépen fogalmazott, és megrajzolt háttérbe csöppenünk, de néha annyira elvész a leírások tömkelegében, hogy elveszíti a történet szálat, és emiatt volt olyan regénye, amit kifejezetten unalmasnak éreztem, és szívem szerint át-átlapoztam volna azokat a részeket. Csak akkor nem maradt volna szinte semmi :D. DE, itt ilyen probléma nincs. Vannak néhol olyan részek, amin nem olyan érdekesek, de nem túl sok, és nem tart több oldalon keresztül, ami kellemes meglepetést jelentett.

A történelem eme viharos éveit több család nézőpontjából, azok tagjain keresztül éljük meg. Van itt német, angol, amerikai, orosz. Győztesek és vesztesek. Különböző osztályok tagjai, akik másként látják a dolgokat.
Úgy vélem mindenki megtalálja a neki leginkább szimpatikus szereplőt, akiért aztán szurkolhat.Lássunk néhányat: Fitz, az angol nemességet képviseli, aki elítéli az újítások nagy részét, és félti a jogai elvesztését. Az elején még egészen kedveltem, ám ahogy gördült előre a történet, és ő egyre jobban hozta az öntetl és arrogáns arisztokratát...hát nem maradt a szívem csücske.
Walter, a német arisztokrata. Őt sokkal jobban kedveltem, és kifejezetten szurkoltam, hogy sora végül minden területen pozitív irányba lendüljön.
Grigorij és testvére Lev...míg Grigorij a szívemhez nőtt, Lev-et némi ellenérzéssel követtem, és bevallom, nem bántam volna, ha valamelyik ballépéséért kiíródik a történetből. Naná, hogy nem, szóval még egy darabig azt hiszem kénytelen leszek elviselni.
Amerikai Gus alakja még olyan semmilyen nekem, azt leszámítva, hogy nincs szerencséje a nőkkel, más mélyebb nyomott nem tudott eddig bennem hagyni.
A Williams testvérek teljes mértékben elnyerték a tetszésemet, remélem az ő sorsuk a könyv legvégén majd happy end-es lesz.

A regény magába rántja az olvasót, kicsit tudathasadásos állapot volt, hogy olvasás közben egy adott végkifejletért szurkoltam, holott pontosan tudtam, a történelem másképp fejeződött be. Habár maga a regény elég hosszú, nem teljesen tökéletes. Bizonyos részeket túlzottan is kiemel, míg másokat alig-alig. Bár barátom szerint ezt csak azért érzem így, mert magyar vagyok, és a mi részünk annyira nem lett kiemelve. Lehet.

Mindenesetre engem megfogott. És kíváncsian várom a folytatást.

Kiadó: Gabo
Oldalak száma: 968

Agave hírek

Először is: Holnap éjfélig rendelhető elő 35% kedvezménnyel China Miéville Konzulváros című regénye egybekötve Iain M. Banks Félemmetes géjpezetével, s ehhez ajándékba adják az Ellentétek című regényt is Banks-től, így a három könyv csak 4070 forintba kerül, ráadásul márciusban dupla hűségponttal is jutalmazza a kiadó  vásárlókat. Az alábbi linken elérhető: http://www.agavebolt.com/772-konzulvaros-felelmetes-gejpezet-es-ajandek-konyv.html

Ezekután április 25-én jelenik meg Az utolsó szimulákrum Philip K. Dicktől, ami a 25. része lesz az életműnek. 

A HATALOM CSAK EGGYEL OSZTHATÓ.

A háború dúlta Földön a sors és a körülmények egy különös csoportot hoznak össze: egy fasisztát, aki államcsínyt tervez, egy zongoristát, aki az elméjével játszik a hangszeren, egy First Ladyt, aki mindent a kezében akar tartani, és az utolsó praktizáló pszichiátert. És miközben a társadalom tetején állók a hatalomért marakodnak, az elnyomott alsó osztály kezd magához térni a kábaságból, egyre többet kérdez, egyre inkább tudatára ébred helyzetének és erejének. Philip K. Dick ebben a regényben is rá jellemző módon időutazásból, pszichoterápiából, telekinézisből, androidokból és neandervölgyi mutánsokból gyúr egy olyan történetet, amelyben összeesküvés összeesküvést ér, és szokás szerint semmi nem az, aminek látszik.

 

Sorsolás eredménye

Tegnap este lezárult a Csodák kora című könyvhöz kapcsolódó játék. Szeretném mindenkinek megköszönni a válaszait, mind a blogban, mind a moly.hu oldalán rengeteg érdekes hozzászólást volt szerencsém olvasni. Összességében a többség úgy gondolja, hogy elég reális az esélye annak, hogy így vagy úgy, de elpusztuljon a planéta, melyen hétköznapjaink folynak. Mit ne mondjak, azért nem túl szívderítő gondolat.
De, miután összeírtam a 67 ember nevét, a Random.org segítségével sikerült gazdát választani a kötetnek.

Kedves Macooka, kérlek a tigrisszem18ster@gmail.com címre írd meg a postacímedet, hogy eltudjam küldeni a könyvet.
A többieknek nagyon köszönöm a részvételt, és nem kell félni, biztos lesz még játék a blogon, csak okot kell rá találnom :).

Múlt keresés

Kate Morton: Az elfeledett kert
4,5/5

Cassandra nagymamája halála után nem találja a helyét, egészen addig, míg meg nem tudja, hogy a múltja bizony több titkot rejt, mint gondolta volna. Némi biztatás hatására úgy dönt, megpróbálja megtudni ki is volt valójában Nell, és honnan jött. És ezzel kezdetét veszi a mi utazásunk is, uticélunk pedig nem más, mint a régi Anglia.

Azt hiszem az írónőnek kifejezetten tehetsége van ahhoz, hogy ezt a titokzatos, rég múlt világot megteremtse az olvasó szeme előtt. Szinte minden oldal, ami erre a régi világban játszódott életre kelt, lélegzett.
Viszont a jelenben futó szálat valahogy nem sikerült velem megkedveltetni. De lehet csak azért, mert az ember óhatatlanul is érzi, a végén ott úgyis jó lesz a befejezés, míg a múltbeli szálban ezt nem vesszük biztosra.
S hiába volt Cassandra múltja is szomorú, ő nem került közel hozzám.
Ellentétben Eliza-val, akit megkedveltem, mert mi mindenen ment keresztül, és mégsem vesztette el az élet iránti szeretetét, a mesélő kedvét. Rose-t az elején szimpatikusnak találtam, de a végén...azt hiszem vannak olyan helyzetek, amikor annyira vágyunk valamire, hogy szinte elveszítjük közben önmagunkat.
A nagyszülőket pedig kifejezetten utáltam. :D

A kutatás, hogy akkor kik is pontosan Nell szülei tetszett. A végén már mindenféle ötletem volt, az egészen durvától a könnyebb megoldásig. Végül a könnyebb, olvasó barátabb megoldás mellett döntött az írónő, legnagyobb örömömre. Még ha amúgy maga a történet nem teljesen az.

A fél pont levonás inkább azért szól, mert a jelenben futó részeket nem tudta velem megkedveltetni az írónő. Szerintem sokkal jobban megy neki a múlt ábrázolása, mint a jelené.

Ha időben vissza mehetnék, biztos megnézném ama kor Angliáját...:).

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 622

Emlékül Ray Bradbury-nak

Árnyak és rémek
3,5/5

Ray Bradbury-tól még nem sok történetet olvastam, az a kevés viszont tetszett.
Az ő emlékére kértek fel 26 ismert és kevésbé ismert írót, hogy írjon egy-egy novellát a kötetbe. A novellákkal (annak ellenére, hogy legtöbb esetben én magam is eme műfajjal operálok) az a bajom, hogy nagyon nehéz megfogni az olvasót, ilyen rövid történettel. Mármint mindennek nagyon ott kell lennie, hogy ne érezzek a végén valamiféle hiányt, vagy csalódást. És ez ennél a könyvnél is így volt.

Nem kezdeném egyenként elemezgetni a történeteket. Voltak, amik nagyon tetszettek: A tetovált nő, Max, Az álommasina gyermekei, A kísérők. És voltak olyanok, amik nagyon nem: A lány a ravatalozóban, A fény, Föld (Ajándékbolt).
Na meg volt egy csomó, ami olyan semmilyen volt.

A hangulat keltés, a történet, a szereplők...vagy rögtön elvarázsolnak, vagy lesheted az egészet.A cím alapján én mondjuk több ijesztő történetet/érzést vártam volna, amit annyira nem kaptam meg. Ennek ellenére nem bánom hogy elolvastam őket. Ha másra nem is, arra jók voltak, hogy felkeltsék érdeklődésemet Ray többi története iránt. És azt hiszem, ezzel egyik fő célját már el is érte.

Kiadó: Metropolis Media
Oldalak száma: 364

A könyvtolvaj története

Markus Zusak: A könyvtolvaj
5/5

A héten olvasott könyvek közül vitathatatlanul ez lett a kedvencem.
Nem sok olyan könyvet olvastam eddig, ahol az elbeszélő személyében magát a Halált köszönthetem. Már ez is egy alaphangulatot ad a történetnek, mert azért sejthető, lehet bármilyen jó fej, netántán megértő vagy épp filozófikus hangulatban, ha ő jelen van, a történet vége nem feltétlenül happy end.
A témája illik a mostanában olvasott könyveimhez, valahogy most olyan korszakom van, amikor a II. világháborús történetek rám találnak. Elgondolkodtató, keserű-édes. Pláne, hogy most egy kicsit más szemszögből (és nem, nem halálra gondoltam) látjuk a dolgokat.

Liesel, egy 9 éves kislány életét követhetjük végig, aki nevelőszülőkhöz kerül, és igyekszik hétköznapi életet élni. Hogy mi ebben az érdekes? Hogy mindezt a náci Németországban teszi, a II. világháború ideje alatt.

Megismerjük a Himmel utca lakóit, akik (legalábbis az én esetemben) nagy része kedves lesz szívemnek. Mert lehet, hogy néha káromkodnak, hogy szigorúak, de ami sokkal fontosabb, emberek. Segítenek egymáson, ha tudnak.
Az ő mindennapjaik, nehézségeik azok, amiket elolvashatunk Liesel, és a halál tolmácsolásában. Egy gyermek, és egy olyan "lény" gondolatait is megkapjuk, akik kicsit másként látnak, mint mondjuk egy felnőtt. Talán ezért olyan különleges a hangulata a történetnek.
Az is érdekes, hogy az első oldalakon megtudjuk mi a történet vége (na jó, csak majdnem teljesen), és csak utána kezdünk a történet elejével, és haladunk a megmásíthatatlan vég felé.
Útközben találkozunk örömmel, boldogsággal, filozófiai gondolatokat felvető Halállal. És a gondolattal, hogy abban a világban, abban az országban sem mindenki volt rossz, vagy épp a párt elkötelezett tagja, és hogy a felesleges halál ott is csak felesleges halál volt.

Rengeteg komoly gondolat van benne, rólunk emberekről, a háborúról és természetesen a halálról.

Tetszett. Ajánlani tudom. Mindenkinek. Legalább egyszer olvassa el. Lieselek, Maxok, Rudy-k kedvéért.

Kiadó: Ulpius
Oldalak száma: 598

London, és a mechanikus emberek

George Mann: Mechanikus London
4/5

1900-as években járunk, az eget léghajók hasítják, és egy új technikai vívmány, a mechanikus emberek kezdenek elterjedni Londonban. Ám ezenkívül egy pestis szerű betegség szedi az áldozatait, és a kéken világító rendőr jár esténként, hogy a szegény negyed lakóit fojtogassa. És ezt tetőzi még, hogy az egyik léghajó, ismeretlen okokból lezuhan. Az ügyre pedig nem mást, mint Sir Maurice Newbury-t, és új asszisztensnőjét Miss Veronicát állítják. Vajon sikerül rájönniük a titkok nyitjára?

Nekem tetszett. Nem sok steampunk történetet olvasok, de kezdem úgy érezni, ezen sürgősen változtatni kell. Ami nagyon megfogott, az a háttérként megrajzolt világ, és a megteremtett hangulat. Annyira élethűen volt leírva, hogy én is ott voltam a ködös angliai estében, és lestem, hogy a ködből mi jöhet elő. Vagy épp ámulva néztem, hogyan is épül fel egy léghajó.

Tény, ami tény, hogy vannak benne sablonos helyzetek. De lássuk be, manapság a legtöbb könyvben vannak, ez a történet pedig még így is igyekszik valami újat nyújtani. Nem mondom, az elején én is csak néztem, hogy van itt kérem minden, zombi, szellem, és rosszalkodó mechanikus lények, mi lesz ebből? De a végére meglepően jól kikerekedett a történet.
A szereplők nekem tetszettek. Miss Veronica, aki elég talpraesett, egyedül csak az állandó kalandvágya -amit hangoztat is- volt, ami néha már idegesített.
Maurice pedig az a fajta férfi, aki megadja a kellő tiszteletet a hölgyeknek, ám mivel kellően haladó szellemű, nem nézi őket kevesebbnek. Ez kifejezetten tetszett.
A mechanikus emberek ötlete sem rossz, és felvetődött a történetben is a kérdés, hogy vajon éreznek-e. Azt sajnáltam, hogy erre annyira nem tért ki a történet, de enélkül is elég kerek volt.
 

Ha jól érzékeltem, egy sorozat nyitó darabjával van dolgom, remélem a folytatásai is kiadásra kerülnek, mert én szívesen olvasnám őket.

Kiadó: Főnix
Oldalak száma: 272

Velencében jártam, s pestist találtam...

Marina Fiorato: A velencei szerződés
4,5/5

Oké, az már egy szint, mikor barátomnál járva is a polcot lesem, mi az, amire érdeklődésemre számot tarthat. (Mindenki megnyugtatására, találtam egy párat :D) Az egyik, amit végül elhoztam, ez a könyv volt. Elsőre a borító az, ami felhívta rá a figyelmemet. De ezesetben a külcsin egészen jó belsőt takar.

Feyra Konstantinápolyból kerül Velencébe, nem éppen a legszerencsésebb módon, és cseppet sem a legmegfelelőbb időben. Orvosi tudományát ideiglenesen hanyagolva, hogy jelenlétét titokban tartsa, ideiglenesen mint szolgálólány él a városban, ám nem is olyan sokára lelepleződik, és menekülni kényszerül. Segítője ebben az esetben a vonakodó fiatal orvos, Annibale lesz, aki elviszi a szigetre, ahol a pestisben szenvedőket gyógyítja.
Ám meddig élhetnek itt békében, elvonulva a világtól? Megtudják-e akadályozni Velence pusztulását?

Meglepődtem, ugyanis amikor egy történet két párhuzamos szálon fut, általában kilyukadok az egyik mellett, és azt nagyon szeretem, míg a másik kevésbé, vagy egyáltalán nem fog meg. Itt nem így volt. A megrázkódtatást csak annyi jelentett, hogy Annibale név alatt egy férfiút kellett elfogadnom, nekem ez valamiért inkább női névnek tűnt, és mindig emlékeztetnem kellett magam olvasás közben, hogy ő egy pasi. :D. Ennek ellenére nagyon tetszett az ő szála is, akárcsak Feyra-é.

Ha jobban belegondolok, mind ketten két világ között álltak. Feyra, aki félig velencei, félig török származású, s ezzel együtt a két vallás között is áll.
Annabale, aki orvos, és a két fajta orvosi hozzáállás között állt, sőt, ha azt nézzük két osztály között is, származását tekintve.
Mindkettejüknek döntéseket kellett hozni, amik komoly hatással voltak a saját, és mások életére is.

Számomra a két alak megelevenedett, és a város is, velük sétáltam Velence utcáin, még ha nem is a legjobb időszakában.
Palladio alakja nekem annyira nem emelkedett ki a történetből, ő inkább tűnt mellékszereplőnek, legalábbis számomra. Ennek ellenére igazán megnézném az általa épített templomot, vajon olyan-e, mint amit a leírása alapján magam elé képzeltem?

A történet pedig elég izgalmas volt, és beszippantott. Egy csomó időt töltöttem azzal, hogy tippelgessek, mi lesz a 4 ló. Hát, nem jöttek be :D.
Az is érdekes volt, hogy akkoriban hogyan próbálták meg gyógyítani, az egyik legijesztőbb és legpusztítóbb betegséget. Hát...némelyik gyógymódtól azért a hajam égnek állt.

Igazán ajánlani tudom, kikapcsol, és szórakoztat.

Kiadó: IPC-Mirror
Oldalak száma: 382

Nyereményjáték újra töltve

Megígértem, hogyha átlépjük a számomra bűvös 10.000-es számot, akkor új játékot hirdetek. Ezt meg is tettük, már régebben, de csak most jutott időm hosszabb időre gép elé ülni. A pontos statisztika szerint 10. 454 a jelenlegi álás, amiért én nagyon hálás vagyok :).

Végül a Csodák kora című regényt szavaztátok meg, mint nyereményt.

Hogy tiétek legyen nem kell sok mindent tennetek. Csupán itt kommentben, vagy a moly.hu oldalon a karc alatt hozzászólásban leírnotok, mi a véleményetek a könyv műfajáról, erről a negatív jövőkép ábrázolásról, mint olyanról. Mennyire tartjátok reálisnak azt, hogy egyszercsak vagy mi magunk tesszük élhetetlenné a földet, vagy esetleg egy külső hatás miatt kell búcsút vennünk tőle?

A hozzászólásaitokat Március 23-a éjfélig tehetitek meg, másnap reggel pedig sorsolok.
Sok szerencsét mindenkinek, és kíváncsian várom a véleményeteket! :)

Hiranneth

Ageve hírek

Áprilisi megjelenések:
Április 4-én jelenik meg Iain M. Banks: Félemmetes Géjpezet.



Április 11-én jelenik meg James Forrester: Megszentelt árulás című történelmi regénye. Ő új író, a kiadónál, és történelmi krimi vonalon fog nekünk remélhetőleg rengeteg jó könyvet nyújtani.

Április 25-én pedig Philip K. Dick újabb könyve, az Utolsó szimulákrum kerül a boltok polcaira.

Illetve a Könyvhétre fog valószínűleg megjelenni:
1. Scott Turow: Ártatlan
2. Laurell K. Hamilton:  Ezüstgolyó (Anita Blake sorozat új kötete)

A könyvhét után pedig nem sokkal fog megjelenni Neil Gaiman új könyve: Óceán az út végén. Ebből film is készül. Engem megvett magának ez a borító!
 

Mese kicsit másként

Jane Yolen: Csipkerózsa
4/5

Én imádtam, és imádom mind a mai napig a meséket. Ebből a szempontból látható, hogy sose fogok felnőni. :D.
Miután a szülők beleuntak abba, hogy újra és újra meséljenek, én magam kezdtem magamnak mesélni. Épp ezért kíváncsian vágtam bele a történetbe. És nem azt kaptam, amit vártam.

Kinek nem ismerős Csipkerózsika története? Ha máshonnan nem, legalább a Walt Disney féle változatot látta az ember, legalább egyszer (az én esetemben kicsit többször :D). Ám ez a változat más.
Nami, ahogyan az unokái hívják, mindig Csipkerózsa történetét meséli, és biztos benne, hogy ő maga Csipkerózsa. Rebecca, a legkisebb lány pedig úgy dönt, hitelt ad ennek az ötletnek, és kideríti, mit rejt a múlt.


Ami nagyon tetszett benne, hogy a múlt darabkái hogyan lettek elrejtve a mese szövetében. Sokat gondolkoztam már olvasás közben azon, hogy a megváltoztatott részek vajon mire utalhatnak, próbáltam a darabokat összeilleszteni. És élveztem ezt az agytornát. Volt, amit eltaláltam, volt amit nem.

Mindemellett alapvetően elszomorított a könyv, mert egy olyan múltba engedett bepillantást, amit nem tudok megérteni, és épp ezért nehéz elfogadni is. Hogy erre képesek vagyunk. Mi, akik a teremtés koronájának tartjuk magunkat.

A három vonal közül, ami a történetben halad, engem leginkább kettő fogott meg, Nami története, és az, amikor apró darabokban megkaptuk a mesét. Az, ahogy Rebecca élete alakul, annyira nem érdekelt, pedig az is hozzátartozik a dologhoz.

Kiadó: Metropolis Media
Oldalak száma: 200

Gyógyír északi szélre

Daniel Glattuer: Gyógyír északi szélre
5/5

A héten olvasott könyvek közül messze magasan ez vitte számomra a pálmát. Hangulatilag, szereplők tekintetében, történetileg is.

Emmi egy rossz email cím miatt kerül kapcsolatba Leo-val, és ebből az egyetlen félre küldött email-ből valami egészen más lesz. Kezdetben barátság, csipkelődés, ám ahogy halad az idő, ez megváltozik. Vajon képes az ember beleszeretni valakibe, csak az írása alapján? És egy ilyen ismerős-ismeretlen miatt fellehet-e robbantani egy családi életet?

Oké, emelem kalapom az író előtt. Hogy miért? Mert alapvetően ellene vagyok a félrelépésnek, a társunk megcsalásának. Pláne, hogy ez általában a párunk háta mögött történik. Legyen gerinc az emberben, közölje a másikkal, hogy drágám, ennyi volt, és csak utána menjen valaki más karjai közé. És mégis, itt ebben a történetben szégyen vagy nem szégyen, én Leoéknak drukkoltam. Azt akartam, hogy végre valóságban is találkozzanak. Hiába tudtam, hogy Emminek ott a családja.

Tetszett az a megoldás is, hogy email-ek formájában játszódik le az egész történet. Főleg, hogy napjainkban ez a fajta kapcsolat fenntartás egyre inkább előtérbe kerül. És van valami titkos élvezet abban, ha bepillanthatsz valakinek a levelezésébe, amolyan tiltott gyümölcs érzés. Mert valljuk be, az ember kíváncsi, főleg mások életére. És ezzel az író is tisztában van.

Mindezek mellett két, hétköznapi embert ismerhetünk meg, akiknek vannak gyengeségeik, rossz napjaik, akárcsak  nekünk. Dolgoznak, néha hisztiznek, megsértődnek. Vagy épp be-becsípnek. És félnek. Pont mint, mi.
Leo-t talán egy fokkal jobban megkedveltem, annak ellenére, hogy ő igazából egy ábrándképet keresett magának az elején, akivel elfelejtheti az ex barátnőjét.
Emmi-t sem utáltam, csak valahogy ő kicsit távolabb volt tőlem, habár voltak olyan lépései, amit ha nem is helyeseltem, megértettem.

Van az egésznek egy fajta hangulata, ami magába szippant, és hullámvasútra ültet. Hol felfelé megyünk, és nevetünk, hol lefelé, és elszomorodunk. Én minden sorát élveztem. És kell a folytatása, mert a vége...az kegyetlenség. :D.

Olvasni ajánlom mindenkinek.

Kiadó: Park
Oldalak száma: 238

Parázs a hó alatt

Chris Fabry - Gary Chapman: Parázs a hó alatt
4/5

Szintén vékony könyvecske, ezesetben a könyvtárból. Aranyos kis történet, de engem nem fogott meg.

Jacob és Marlee pont a házassági évfordulójukon jutnak arra a döntésre, hogy 20 év házasság után útjaik külön folytatódnak tovább. Elindulnak a havas estén az ügyvédhez, hogy aláírják a válási papírt, ám útközben balesetet szenvednek. Vajon mit rejteget számukra a hó és a történet vége?

Alapvetően nem vagyok ellene a csodás elemeknek egy ilyen történetben sem, pláne mert ki tudná pontosan megmondani, mi játszódhat le egy ember fejében egy baleset során. Mégis, nekem hiányérzetem volt olvasás közben. Elég hamar rájöttem arra, hogy a történet hol is játszódhat, de előnyére legyen mondva, hogy a szereplők mindegyikére még én sem jöttem rá, csak amikor elolvastam a végét is.

Azt hiszem, az ilyen rövid történetekkel az a bajom, hogy sokszor túl kevesek ahhoz, hogy eltudjam magam helyezni a világukban, megismerjem és megkedveljem, vagy épp megutáljam a szereplőket. Itt is így volt. Mire kezdtem volna megszokni a helyzetet, már vége is lett a történetnek, én pedig ott maradtam egy rakás számomra csak sablonosnak tűnő alakokkal, mert nem volt idejük élettel megtelni nekem. Lehet, hogy bennem van a hiba, ki tudja.

Na meg valahogy attól sem estem hasra, hogy a hó megmutatja a dolgokat nekünk. Olyan Karácsonyi ének érzésem volt, jő a három kor szelleme, és elvisznek magukkal a múltba, jelenbe és jövőbe...csak az jobban tetszett.

De ha valami aranyosra, karácsonyira vágysz, meg lehet ezzel is próbálkozni, hátha neked jobban bejön.

Kiadó: Harmat
Oldalak száma: 124

Avaloni történet

Jenna Black: Káprázat
3/5

Őszintén szólva engem elcsábított a borító. A fülszöveg sem volt annyira szörnyű, így aztán polcomra került a könyv. Nem volt olyan szörnyű, de el nem sikerült varázsolnia a tündéknek.

Dana 16 éves, és egy este megunja, hogy alkoholista édesanyját pátyolgassa, és elindul a még sosem látott apja megkeresésére, mert az élet nála csak jobb lehet. De mi történik, ha ennél nagyobbat még életében nem tévedett? És belecsöppen egy politikai játszmába, és rájön, lassan senkiben sem bízhat.

És ez nem is hangzik rosszul, bár természetesen egy YA történethez híven itt is van minden, ami jellemző erre a stílusra. Ám az egész kivitelezése nem sikerült túl jól.

Dana egy elkényeztetett és önző kis liba. Akit hihetetlenül okosnak és érettnek próbál beállítani az írónő, ám szinte minden lépésével rácáfol erre a lány. Most akkor vagy legyen egy kis libus, de akkor ezt lássa be ez író is, vagy legyen tényleg érett egyéniség, viszont akkor annak megfelelően viselkedjen.
Vagy, ha komoly témát teszünk bele egy könyvbe, akkor előtte talán próbáljuk megálmodni, hogyan is és miért úgy akarjuk ábrázolni, ahogyan fogjuk. Mert oké, beszéljünk az alkoholizmusról, mint problémáról. De ne állítsuk már be egy viccnek néhol, vagy egy kis semmiségnek, mert nem az.
Az instant szerelmi szál itt még nem is olyan erős, de az kifejezetten idegesített, hogy minden tünde pasit meglátva rögtön csak arra tudott gondolni, hú milyen jól néz ki. Kérlek...értem én, hogy ennyi idősen dolgoznak a hormonok, és a fantázia egy pöccentésre is beindul, még egy lánynál is...de biztos, hogy akkor is ezen pörgünk, ha közben életveszélyben forgunk??

A szereplők közül úgy igazán senkit sem tudtam megszeretni, Dana túlzottan az előtérbe van helyezve, és idegesít, a többiek pedig valahogy kidolgozatlannak, két dimenziósnak tűntek. Nem tudom, változik-e ez a második kötetre.

A konfliktus pedig néhol sok volt. Spoiler nélkül nem tudom részletezni, de a végére már meg sem lepődtem semmin...:D.

Szóval...egynek elment, de semmi több.

Kiadó: Kelly
Oldalak száma: 300

A királynő olvas

Alan Bennett: A királynő olvas
4,5/5

Egészen meglepődtem, amikor a vékony kis könyvet a kezembe fogtam, valamiért én hosszabb történetre számítottam. De végül meggyőzött, hogy ennyi pont elég, hogy egy jó történetet elmondjunk.

Az angol királynő életébe nyerünk bepillantást, ami a megszokott keretek között zajlik, egészen addig, míg nem találkozik egy mozgókönyvtárral, és olvasni nem kezd. S ezzel nem csak a saját élete, hanem az udvaré is megváltozik.

Igazán megfogott a történet, amit kár lett volna több oldallal elhúzni. Jó humorral fűszerezve nyerünk bepillantást a királynő életének mindennapjaiba, a szabályokba, hagyományokba, amibe nem igazán fér bele a különféle hobbi, pláne nem az olvasás.
Ami még nagyon tetszett, az a sok gondolat, amit az uralkodó fogalmaz meg olvasás közben/után. Nagyon sokkal én magam is egyetértettem. Mondjuk eleve szimpatizáltam az alakjával a hölgynek, szóval lehet, ez plusz töltést adott a szavainak. Mindenesetre most sokszor éreztem a késztetést, hogy kijegyzeteljek gondolatokat a könyvből, pedig általában ez nem jellemző rám.

Hm, igazából tényleg csak ajánlani tudom, ha kicsit ki akarsz kapcsolódni, egy nem túl hosszú történettel, ami szórakoztató, és azért vannak benne érdekes, értelmes gondolatok is, és az egészet kifejezetten jó humorral öntik nyakon.

Kiadó: Magvető
Oldalak száma: 152

A por nyomában

Philip Pullman: Északi fény (Az Úr sötét anyagai 1.)
4/5

Ha jól tudom, az Arany iránytű címmel készítettek belőle filmet, aminek csak egy részét láttam anno. A filmtől sem estem hasra, és most a könyvtől sem.

A világban, ahova csöppenünk, az emberek nincsenek egyedül, mindenkinek van egy daimonja, aki mint egy árnyék, követi őt, és társa az élete során. Főhősnőnk, Lyra, azonban egy olyan utazásba és összeesküvésbe csöppen, ahol ezen változtatni akarnak néhánya, mert úgy gondolják, így tudnak a por ellen védekezni...de vajon mi is ez a por?

Mondjuk eme utolsó kérdésre választ nem igazán kapunk, pedig nem egy fejtegetést végig olvashattunk. Maga az alapötlet nem volt rossz, de engem szinte a legtöbb főszereplő idegesített, így a történet sem tudott hozzám közel kerülni.
Ráadásul néha a szálak már annyira meglettek bonyolítva, hogy el kellett kezdenem gondolkodni, akkor most ki kivel és miért is? Ez pedig kizökkentett a történetből, és nem is tudtam már vissza kerülni.
Na de, ennek ellenére, nekem kell egy daimon. :D

Ha szereted a varázslatos történeteket, egy próbát megér.

Kiadó: Magyar Könyvklub
Oldalak száma:  332

Hulladékváros és lakói

Andy Mulligan: Trash - Sosem tudhatod mit találsz a szemétben
4/5

Amikor megláttam a könyvet, a borító fogott meg. Aztán elolvastam a fülszöveget, és azt hittem, egy újabb disztópiás regényt tartok a kezemben. De nem. Vagyis nem feltétlenül.

Egy hatalmas szemétdomb a történetünk középpontja, ahol egy teljes falu él, és mindenki aki bír, ott kutakodik nap, mint nap, eladható maradék után. Főhősünk is épp ezt teszi, amikor egy táskát talál, benne némi pénzzel, egy levéllel és egy kulccsal. És máris belecsöppen egy cseppet sem veszélytelen helyzetbe...

Igazából ez a történet akár a jelenünkben is játszódhatna. Hiszen a szemét probléma, a korrupció, a szegények alig javuló életszínvonala napjainkban is igen komoly problémák. Nem túl megnyugtató, ha a jövőben sem tudunk ezen változtatni.

Maga a történet elég egyszerű, és kiszámítható. Egy kedves ismerősöm jegyezte meg kétkedve, hogy annak, aki annyi könyvet olvasott már, mint én, van-e nem sablonos történet. Van. Másrészt, ez a történet is magába szippantott, annak ellenére hogy nem ért meglepetés a végén. Mert ha az író jó, akkor az ismerős képletekből is tud újat kihozni, vagy olyan jól megírni, hogy olvasás közben ne zavarjon az ismerős volta. Max, csak miután már letetted a kezedből.

Szóval a hangulat keltés jó, és a világba is pillanatok alatt lehet belecsöppenni. De a szereplők mondjuk olyan közel nem kerültek hozzám. Persze, aggódtam, nehogy elkapják őket, de ez inkább szólt az igazságérzetemnek, mint sem az ő szerepüknek.
Amit érdekesnek tartottam, az a falu lakóinak élete volt, erről többet és részletesebben is olvastam volna, ah lehet. Kár, hogy ebből nem kaptam olyan sokat.
Maga a kutatás, keresés vonal nem nagy szám, de célnak megfelel.

Összességében szórakoztató volt, de amolyan egyszeri olvasmány.

Kiadó: Athenaeum
Oldalak száma: 230

Levelek Istenhez

Alice Walker: Kedves Jóisten
4/5

Ki ne gondolt már arra élete során, hogy úgy igazán elbeszélgetne az égiekkel azzal kapcsolatban, ami vele történt. Hogy azért, mert köszönetet szeretne mondani, vagy épp ingerülten rákérdezni miért ez, és miért pont vele, az más kérdés. És persze nem egyszer érezzük úgy, nincs más, aki meghallgathatna minket, még ha választ talán nem is kapunk tőle.

Így van ezzel Celie is, akinek életét 14 éves korától kezdve követhetjük végig. Nincs más, akit érdekelne a mondandója, ezért Istenhez címzi a leveleit, és neki meséli el azt, mi történik vele, mire gondol, mit érez, és néha mire vágyik. Ezeken a leveleken keresztül nyerünk bepillantást egy olyan világba, ami egyszerre áll tőlünk távol és talán túl közel.

Műfaját tekintve levélregény, ami elég ritkán kerül a kezembe, de semmit nem von le az élvezhetőségből. Egyszerűen csak mindig rácsodálkozok, hogy nahát. :D.
A történet egyszerre elszomorít, kelt bennem dühöt és szánalmat, és a végén némi örömöt.

Azt kellene mondanom, hogy milyen nehéz elképzelni ezt a világot, ahol a bőrszín még ennyire meghatározta a hovatartozásodat, ahol ennyire elnyomtak másokat, és még az elnyomottak között is mekkora volt a széthúzás. De nem tudom ezt mondani, mert ma is bőven találunk erre példát, csak maximum megpróbáljuk valami másnak csomagolni.
Celie sorsa nagyon sokáig elkeserítő volt számomra, mert mennyi minden ment keresztül, és egyre csak újabb és újabb dolgok jöttek. Mondjuk tény, hogy az ő hozzáállása sem volt a legjobb, mert meddig tűrte el a dolgokat? Végül persze összeszedte magát, aminek nagyon örültem, és szurkoltam, hogy sikerüljön az életét is rendbe tennie.

A szereplők két csoportba oszthatóak voltak számomra. Vagy nagyon utáltam őket, vagy nagyon szerettem. :D.
Celie-t szerettem, annak ellenére, hogy néha üvöltve megráztam volna.
Shug, aki a határozottságot képviseli, a rátermettséggel egyetemben, egészen kedves lett a szívemnek. Lehet, hogy nem volt tökéletes, de kiállt magáért, és a szeretteiért.
A férfiak közül Mr-t, utáltam az elején, a végére mondjuk úgy, hogy békét kötöttünk.
Az "apjáról" pedig inkább ne is beszéljünk.

Rengeteg mindent adott a könyv alapnak egy jó kis gondolkozáshoz, olyan témákban, amik maguk is elég nagyok lennének, nem hogy így együtt. De ez jó.

Mindenesetre csak ajánlani tudom.

Kiadó: Európa
Oldalak száma: 256