A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Sarah Dessen. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Sarah Dessen. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. január 6., vasárnap

Csak egy kis figyelem kell, nem több

Sarah Dessen: Figyelj rám!
5/5

Karácsonyra kapott könyvecske, aminek egészen gyorsan a végére értem. Szeretem Sara könyveit, mert olyan problémákról ír, amik napjainkban sajnos elég gyakoriak, főleg ebben a korosztályban. Ráadásul teszi mindezt úgy, hogy cseppet sem érzem erőltettetnek.
Annabel életét mindenki tökéletesnek hiszi. Szép lány, akit rendszeresen kérnek fel modellkedésre, nagy családja van, ahol elvileg minden rendben.
De a valóság teljesen más. Egy nyár alatt sikerült mindenkitől elszigetelődnie, mindössze egyetlen este után, ami kitörölhetetlenül beleégett a memóriájába. Vajon talál kiutat a saját maga épített falak mögül?

Az összes szereplő közül viselkedésileg Annaebel alakja áll hozzám a legközelebb. Talán ezért is tetszett annyira ez a történet, mert teljesen beletudtam magam képzelni a helyébe. Én is az a csöndes, mindig mindenkinek megfelelni vágyó, a saját problémáit/vágyait elrejtő ember vagyok. Aki nem hazudik, csak nem mondja el a teljes igazságot.
Ezért nagyon szorítottam, hogy képes legyen kibújni ebből a viselkedésből, és nyitni mások, de legfőképp a saját családja felé.
A problémák, amik itt megvannak pendítve, sajnos elég gyakoriak. (Nem mélyednék bele jobban, mert pont a lényeget lőném, le, de ha tudni szeretnétek, akkor olvassátok el.) És sokszor tényleg nem merünk, tudunk beszélni róla másoknak, pedig anélkül hogy tudnának segíteni nekünk? Mert ugyan megmenteni magunkat csak mi magunk tudjuk, de nem árt, ha tudjuk, igenis mellettünk állnak, és ha kell segítenek. Enélkül mi értelme lenne az egésznek?

A szereplők olyanok, mint mi, hétköznapiak, ismerős problémákkal. Na jó, mondjuk talán ritka, hogy egy családon belül ennyiféle gond akadjon, de így legalább széleskörű gondolkodni valót kap az olvasó.
Owen alakja kifejezetten szimpatikus volt, és akárcsak főhősnőnk, én is irigyeltem azért, hogy mindent milyen őszintén képes elmondani. Nem bunkón, de akkor is elmondja amit gondol. Én szóban ritkán tudok ennyire szabadon fogalmazni. Mondjuk erre ott van nekem az írás. Csak ugye azt meg rajtam kívül ki olvassa? :D

Összességében kifejezetten üdítő volt végre egy olyan világba csöppenni, ahol a tinédzsereknek nincsenek különleges képességeik, nem kiválasztottak, hanem egyszerű, hétköznapi emberek, akik ugyanúgy küzdenek problémákkal, mint mi. Mindez nem szálybarágósan elmondva, és a megoldás sem egycsapásra következik be, hanem szép lassan.
Ha gyerekem lesz, biztos a kezébe nyomom majd. Hogy tudja, néha mennyit jelent csak figyelni a másikra. Remélem mondjuk ezt én is megtudom mutatni neki személyesen, de azért sosem árt, ha van az ember kezében egy B terv.

Kiadó:Kelly
Oldalak száma: 316

2011. október 15., szombat

Ha más próbálsz lenni, mint ami vagy

Sarah Dessen: Tökéletes
5/5

Nem túl gyakran érzi úgy az ember lánya, hogy a könyv amit olvas, személy szerint neki szól. Mintha magát látná a történet főszereplőjében, a saját megelevenedett problémáit olvasná. Ezek a könyvek igazán értékesek. Így voltam ezzel a történettel most én is. Nekem szólt...

Macy édesapja halálát úgy próbálja feldolgozni, hogy a benne keletkező káoszt kontrollálja és tökéletes lesz. Nem okoz az édesanyjának csalódást, olyan lesz, amit mások elképzelnek. Azaz: Jó tanuló, jó kislány, jó barátnő, felelősségteljes fiatal felnőtt. Mindezt már 17 évesen.
Ám az élet nem teljesen olyan, amilyennek elképzelte, kezdve a nyári munkától (ahol a munkatársnői utálják) egészen az igen érdekes párkapcsolatáig. És ekkor csöppen az életébe egy kis csapat, cseppet sem tökéletes ember...

Kezdetben úgy gondoltam, ez főként a fiatal tiniknek szól, akik válságban vannak, önmagukkal, a világgal, és kétségbeesetten keresik/kutatják a helyüket, önmagukat. És ez részben így is van. De mindezek a kérdések mellett ott van az is, hogy elfogadni a helyzetet, a másságot...nos ezt mindenkinek meg kell tudnia tenni. Hiszen csak így tudunk békében élni egymás mellett. Mindenkit a saját kis hibáival kell elfogadni. A szülőt, a gyereket, a szerelmedet, a szomszédokat. Mindenkit.
A másik komolyabb téma melyet megpenget az írónő, a gyász. Sokan veszítettünk már el hozzánk közelálló személyt. Az utána következő napok betöltetlen űrével pedig így vagy úgy, de megküzdöttünk. Több-kevesebb idő alatt. Segítséggel, vagy anélkül.
A harmadik igen elgondolkodtató téma pedig az, hogy beszéljünk a dolgokról. Azt hinnénk, ez milyen könnyű, pláne ha magával az érintettel kell megtenni. De nem az. Sokkal könnyebb megalkuvón csöndben maradni, vagy semmitmondó közhelyeket morogni, mint előállni a problémával, a minket foglalkoztató gondolatokkal. Pedig hát a kommunikációra való képességünk volt az egyik, ami kiemelt minket a többi élőlény közül...a mai világban mégis mintha ezt egyre kevésbé használnánk.

Szerethető szereplők, melyek egyikébe vagy másikába igen könnyen képzelheti az olvasó magát.Kicsit bogaras, kicsit fura szereplők, akik nem tökéletesek, ám esetlenségük, gyengeségük az, ami miatt közel kerülnek hozzánk. Hiszen pont ezért emberiek. Egy átlagosnak tűnő történet, mely csupán pillanatnyi kikapcsolódást ígér. ám ahogy olvassuk meglepődve tapasztaljuk, itt bizony gondolkodni való is akad rendesen. És ez tetszett. Hogy nem teljesen azt adta, amit vártam. Ne ítélj a borító alapján, ugyebár.
Amit még nekem pluszban adott, az...a nevetés, Delia és a többiek kaotikus ám a végén mindent megoldó pillanatai, és persze az érzet, hogy saját magamról olvasok.

Hogy ezek után kinek ajánlanám? Mindenkinek. Szülőknek, akik néha belefáradnak csemetéikbe. A tinédzsereknek, akik úgy érzik a világ ellenük van. Azoknak, akik szeretnének egy pillanatra kiszakadni a saját életükből.

A könyvet köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak.

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 382

2011. április 14., csütörtök

Tinédzser lét

Sarah Dessen: Egy felejthetetlen év
4/5

Minden gyermek életében eljön az az időszak, amikor változni kezd, már nem feltétlenül lesz az a szófogadó, a szülőknek engedelmeskedő kisgyerek. Hogy mindez a hormonok hatására történik, és velejárója az életnek, nos ez nem könnyíti meg sem a szülők, sem a gyerek helyzetét...

Sarah Dessentől ez az első könyv, amit olvastam. A tinédzser korosztályt megcélozó könyvek mindig egy kis óvatos várakozó álláspontot váltanak ki belőlem. Így volt ez most is. De meglepően olvasmányosnak találtam, gyorsan haladtam vele.
Ha valamelyik szereplő helyére kellene képzelnem magam, az egyértelműen Halley lenne, a maga visszahúzódó, komolyabb, csöndesebb stílusával. És ha őszinte akarok lenni, akkor nekem is van "Scarlett-em", akit mindenki ismer, és kedvel. A történet róluk, pontosabban a bennük bekövetkező változásokról szól, és arról,  hogyan tudnak ehhez alkalmazkodni, és kitart-e végig a barátságuk.
A könyv olyan témákról szól, amik igenis érintik ezt a korosztályt. Nem várt terhesség, a szülőtől történő leszakadás, helyünk keresése. Ezen mindenki (én is), átesik, és átesett. Ki könnyebben, ki nehezebben. Szerintem mindenki ebben a könyvben olyat, ami rá jellemző, vagy volt jellemző, ami miatt sokkal könnyebben beleéljük magunkat az olvasott helyzetekbe.
Az írónő stílusa tetszett, nem esett túlzásokba. Nem állt sem a fiatalok mellé, sem a szülők mellé. Igyekezett min dkét oldalt úgy lefesteni, ahogy az tényleg igaz, és nagyjából sikerült is neki. A lányokban lezajló változások megformálása is tetszett.

Elgondolkoztat, esetleg megvigasztalhat, ha épp ebben a korban vagy, és emlékeztet, milyen is voltál, ha már ezen az állapoton átestél. Szerintem bármely korosztály nyugodtan olvashatja, mindenkinek adni fog valamit.

Kiadó: Kelly Kiadó
Oldalak száma: 284