5/5
Nem túl gyakran érzi úgy az ember lánya, hogy a könyv amit olvas, személy szerint neki szól. Mintha magát látná a történet főszereplőjében, a saját megelevenedett problémáit olvasná. Ezek a könyvek igazán értékesek. Így voltam ezzel a történettel most én is. Nekem szólt...
Macy édesapja halálát úgy próbálja feldolgozni, hogy a benne keletkező káoszt kontrollálja és tökéletes lesz. Nem okoz az édesanyjának csalódást, olyan lesz, amit mások elképzelnek. Azaz: Jó tanuló, jó kislány, jó barátnő, felelősségteljes fiatal felnőtt. Mindezt már 17 évesen.
Ám az élet nem teljesen olyan, amilyennek elképzelte, kezdve a nyári munkától (ahol a munkatársnői utálják) egészen az igen érdekes párkapcsolatáig. És ekkor csöppen az életébe egy kis csapat, cseppet sem tökéletes ember...
Kezdetben úgy gondoltam, ez főként a fiatal tiniknek szól, akik válságban vannak, önmagukkal, a világgal, és kétségbeesetten keresik/kutatják a helyüket, önmagukat. És ez részben így is van. De mindezek a kérdések mellett ott van az is, hogy elfogadni a helyzetet, a másságot...nos ezt mindenkinek meg kell tudnia tenni. Hiszen csak így tudunk békében élni egymás mellett. Mindenkit a saját kis hibáival kell elfogadni. A szülőt, a gyereket, a szerelmedet, a szomszédokat. Mindenkit.
A másik komolyabb téma melyet megpenget az írónő, a gyász. Sokan veszítettünk már el hozzánk közelálló személyt. Az utána következő napok betöltetlen űrével pedig így vagy úgy, de megküzdöttünk. Több-kevesebb idő alatt. Segítséggel, vagy anélkül.
A harmadik igen elgondolkodtató téma pedig az, hogy beszéljünk a dolgokról. Azt hinnénk, ez milyen könnyű, pláne ha magával az érintettel kell megtenni. De nem az. Sokkal könnyebb megalkuvón csöndben maradni, vagy semmitmondó közhelyeket morogni, mint előállni a problémával, a minket foglalkoztató gondolatokkal. Pedig hát a kommunikációra való képességünk volt az egyik, ami kiemelt minket a többi élőlény közül...a mai világban mégis mintha ezt egyre kevésbé használnánk.
Szerethető szereplők, melyek egyikébe vagy másikába igen könnyen képzelheti az olvasó magát.Kicsit bogaras, kicsit fura szereplők, akik nem tökéletesek, ám esetlenségük, gyengeségük az, ami miatt közel kerülnek hozzánk. Hiszen pont ezért emberiek. Egy átlagosnak tűnő történet, mely csupán pillanatnyi kikapcsolódást ígér. ám ahogy olvassuk meglepődve tapasztaljuk, itt bizony gondolkodni való is akad rendesen. És ez tetszett. Hogy nem teljesen azt adta, amit vártam. Ne ítélj a borító alapján, ugyebár.
Amit még nekem pluszban adott, az...a nevetés, Delia és a többiek kaotikus ám a végén mindent megoldó pillanatai, és persze az érzet, hogy saját magamról olvasok.
Hogy ezek után kinek ajánlanám? Mindenkinek. Szülőknek, akik néha belefáradnak csemetéikbe. A tinédzsereknek, akik úgy érzik a világ ellenük van. Azoknak, akik szeretnének egy pillanatra kiszakadni a saját életükből.
A könyvet köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak.
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 382
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése