Halhatatlanok köztünk járnak

Alma Katsu: Halhatatlan
4/5

Sok könyv íródott mostanában az ilyen-olyan módon halhatatlan lényekről: vámpírok, vérfarkasok, tündérek, sellők lepték el a szórakoztató irodalom részlegét. Épp ezért kíváncsian vártam, vajon ezúttal mihez is lesz szerencsém.
És nem egészen azt kaptam, amit vártam.

Dr. Luke Findley épp az éjszakai műszakját kezdi meg, amikor a rendőrség egy ismeretlen fiatal nőt hoz be a kórházba, akit gyilkossággal vádolnak. Míg a doktor vizsgálja a nőt, az mesélni kezd neki, és arra kéri, segítsen neki megszökni, eltűnni a vidékről. Vajon igazat mond, és amit elmesélt, az nem csak a képzelet műve? S miért érzi azt, hogy segítenie kell neki?

Meglepett, de ötletesnek találtam azt, ahogyan a hőseink elnyerik a halhatatlanságot. Az is tetszett, ahogyan a két idősík el van választva, és mi szép lassan bepillantást nyerünk azon eseményekbe, amik végül napjainkig fognak vezetni. A hangulat teremtés és a történet hátteréül szolgáló korok és városok leírása is elég alaposnak és jónak tűnt számomra (bár tény, hogy mondjuk Boston 1800-as éveiben én személy szerint nem vagyok ott), és kifejezetten tetszett, hogy a történet bizonyos szálai Magyarországra is vezetnek. Mindig szeretek magyar utalásokra bukkanni az olvasmányaimban.

És mégis, miért csak 4 pontot kapott? Akárcsak jó néhány nem rég olvasott könyvemnél, itt is a főszereplő(k) személye volt az, ami engem hidegen hagyott. Ám az írónőt dicséri, hogy ellenszenves szereplők ellenére is fogvatartott a világ, és tudni akartam, ez a kötet hogy ér véget. (Ugyanis ha jól tudom, trilógia első részét tarthatja az olvasó a kezében.)
Lanny egy önző, saját világán túlra nem látó (és érzésem szerint nem is akar azon túl látni) nő, aki úgy véli megtalálta örök szerelmét, ami még akár igaz is lehet. Még az sem tántoríthatja el, hogy bizony a kor, a körülmények is ellenük vannak, na meg Jonathan sem képes hosszú ideig egy hölgynél megmaradni. Képes érte feláldozni mindent, bárkit romlásba küldeni. Azt hiszem ezt hívják elvakult szerelemnek. Életek, sorsok mennek miattuk tönkre.
Mindez alapjáraton ellenszenves lenne nekem, de ezt csak erősíti, hogy Jonathan a szépségén kívül mást nem is tud ellenszolgáltatásként felajánlani, mert idejét kitölti, hogy szoknyák után rohangáljon, aztán meg hogy kibújjon a felelősség alól, ha beüt a mennykő. Ha így nézem, megérdemlik egymást.
A többi szereplő sem éppen egy szent és jótét lélek, kifejezetten nem sajnáltam ha elbúcsúztunk tőlük.
Még talán a doktor az, aki szimpatikus lehetne, de róla annyit meg nem tudtam meg, hogy le merjem tenni a voksom mellé.

A borítója szokás szerint nagyon jó lett, bár nekem ez az eredeti is nagyon tetszik:


A könyvért köszönet illeti az Agave kiadót és Lobo-t.

Kiadó: Agave
Oldalak száma: 480

Nekromanta ébredése 2.

Kelley Armstong: Az ébredés
5/5

Második rész ott folytatódik, ahol az első véget ér. Innentől kezdve a bejegyzés SPOILER-T tartalmazhat az első kötetre nézve, szóval mindenki csak a saját felelősségére olvassa el :D.

A kis csapat fele, akik megpróbáltak meglépni visszakerült az Edison csoport kezei közé, méghozzá Chloé nagynénje segítségével. Ha ez nem lenne elég probléma, Chloé egyre többet tud meg a csoport tevékenységéről, és mit ne mondjak, az információk cseppet sem teszik boldogabbá. Úgy dönt ismét megszökik, és igyekszik megtalálni a fiúkat. Végül nem kis nehézségek árán összeáll a csapat újra, és elindulnak megkeresni fiúk által oly sokszor emlegetett férfit, aki talán segíteni tud nekik. Vajon sikerül eljutniuk hozzá?

Továbbra is azt mondom, hogy jól felépített világba kalauzól bennünket az írónő, s szép lassan csepegteti nekünk az információkat. Mindeközben olyan témát is érint, ami napjainkban igenis komoly vitákat kavar. Vajon meddig mehet el egy-egy tudományos kísérlet, még ha azzal is igazolják magukat, hogy másoknak akarnak jót?
Továbbra is kedvelem a szereplők nagy részét, bár Torit nem tudtam még sehova sem elhelyezni. De remélem a történet végére nem megy át a szokásos giccses átalakuláson, hogy végül "öribarik" legyenek Chloéval. Az csalódás lenne számomra.
Mindannyian aggódnak, és velük együtt aggódik az olvasó is, hogy képesek lesznek-e kordinálni a különleges adottságaikat, vagy azok túlnőnek rajtuk. Ahogy egyelőre elnézem, Chloénak lesz mit csiszolnia :D, cseppet sem feltűnő, ha az embert lépten-nyomon döglött állatok zombi hadserege kíséri :D. Bár nem mondom, hatásos belépő lehet bárhol. Esetleg ha világhatalomra akarna törni...szóval még látok benne lehetőségeket.

Mindenesetre ismét sikerült úgy befejezni ezt a kötetet is, hogy igencsak felcsigázott érdeklődéssel várjam a folytatást.

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 326

Nekromanta ébredése 1.

Kelley Armstrong: A szellemidéző
5/5

A mostanában olvasott  Vörös Pöttyös könyvek közül ez viszi a pálmát, legalábbis számomra. Pedig teljesen véletlenül bukkantam rá a könyvtárban, de még jó, hogy kihoztam.

Chloé akárcsak a többi vele egykorú lány, egyszerű, korának megfelelő dolgokkal foglalkozik. Mikor kezd végre ő is menstruálni, vajon tetszik-e az xy-nak, milyen jegyeket fog kapni. Na igen, ám egy nap mindez megváltozik. Pedig milyen szépnek indult, ám eléggé katasztrófálisan fejeződött be, szellemeket látva, és egy ideig "problémás személyiségek" részére fent tartott otthonba kerül. S ha mindez nem lenne elég, felmerül benne, mi van, ha nem ő őrült meg, és tényleg különleges képességei vannak neki és az otthon lakóinak?

Ami nagyon tetszett, hogy a történet ellenére teljesen hihetően van megírva a regény. Vagyis miközben olvastam, nem azon járt az agyam öt percenként, hogy jaj ugyanmár, ez nem lehetséges. Hanem igenis izgultam, hogy vajon sikerül-e visszaküldenie a lelkeket a helyükre, hogy sikerül-e kapcsolatot létesítenie az elvileg csak "elszállított" lakótársával, és sikerül-e megszökniük az otthonból?

Chloé minden hibája ellenére egy viszonylag belevaló, nagyszájú lány, de meg vannak a maga félelmei, és eléggé sikerült árnyalnia is a szereplőt az írónőnek, így én személy szerint bírtam a kiscsajt. :D.
Simon, aki mindent mindig elsimít, mondjuk annyit nem tudok meg róla, úgyhogy még nem tudom, kedveljem-e vagy sem.
Derek...habár a szerelmi szál nincs erőltetve (kellemes meglepetés), azért sejthető, hogy minden bunkósága, mogorvasága és antiszociális viselkedése ellenére itt van valami.
Torit inkább sajnáltam, mint utáltam, nem lehet egyszerű egy ilyen anyának megfelelni...

A világ hihetően és alaposan van felépítve, legalábbis én annak éreztem. Persze nem tökéletes, de nem annyira egetverő problémák ezek, hogy kizökkentsék az embert a történet sodrából. A hangulat teremtés is megfelelően működött. És persze jó pár kérdést nyitva hagyott nekünk, hogy még kíváncsiabban várjuk a következő részt...

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 344

Ufók, tündérek, és egy másik világsík

Graham Hancock: Természetfeletti
4/5

Már egy ideje szemeztem a könyvvel, pláne mert sokáig benne volt az Alexandra nagy leértékelésében, de végül nem mertem megvenni. Aztán egy roppant kedves moly segített a problémámon és kölcsönadta.

Miért festették, és vajon miért pont azokat az alakokat festették a sziklafalakra az őseink, amiket? Mi lehet a közös a tündérek és az ufo-k között? Vajon az agyunk ki nem használt tartalékai, és a DNS-ünk milyen plusz feladatokra lehet képes még?

Jó pár érdekes dolgot vet fel a szerző, és olyan témát feszeget, ami amúgyis érdekel. Sőt, részben egy olyan választ kapok, ami kielégíti a tudományos hozzáállásomat is. De még így is voltak olyan részei, amik hiába voltak viszonylag logikusan kifejtve, egyszerűen nekem túlontúl hihetetlennek tűntek. Pedig jó pár Star Trek epizódon nöttem fel, szóval nem vagyok ellene az idegen és intelligens létformák gondolatának. De hogy a tündérek és UFO-k utasai ugyanazok, és nem véletlenül raboltak és rabolnak embereket, meg hogy ha egy kis anyagot nyomunk, akkor agyunk képes lesz venni a különféle jeleket...na meg hogy a DNS-ünk nem itt alakult ki, hanem máshonnan került ide. Túlzottan is ellenkezik mindennel, amit 3 éven keresztül tanultam a bioszon. Mindezek ellenére érdekesnek tartottam.

Vannak benne már olyan rész, amit már megcáfoltak a tudományban, de mivel nem mostani a könyv, ezért ez azt hiszem annyira nem meglepő.
Szerintem igen érdekesen ír az író, nem volt annyira száraz a szöveg. (De lehet hogy csak azért éreztem így, mert ennél sokkal rosszabb szövegeket kellett vizsgára megtanulnom :D). Ami számomra néha idegesítő volt, hogy sokszor ismételte magát. Bár ezzel nyilván az adott témának a megerősítését akarta kifejezni, engem csak szimplán az őrületbe kergetett.

Ha szeretsz elgondolkodni azon, hogy az őseink miért tehettek meg dolgokat. És nyitott vagy a különféle nem e világi felvetésekre is, akkor ajánlani tudom a könyvet.

Kiadó: Alexandra
Oldalak száma: 720

Lélektelen nyomozni kezd

Gail Carriger: Soulless - Lélektelen

5/5

Mivel is kezdjem a könyv méltatását, lehetőleg ömlengés nélkül? Kemény feladat, de igyekszem megfelelni neki.

Ebben a könyvben minden van, ami mostanság oly nagy divatnak számít az írói körökben: vámpír, vérfarkas, szellemek, erotika, szerelem, harc...

Hogy miért ne rohanjon el mégse a kedves olvasó? Mert ez még sem egyike a tucat könyveknek, melyet elolvasunk, majd a másik 10 könyvvel együtt elfelejtünk. Itt a vámpírok nem csillognak a napfényben, a vérfarkasok nem azon elmélkednek milyen is a szörnylét, és a főszereplők nem hiszik azt rögtön, hogy egymásnak vannak teremtve. Na de lássuk a történetet.

Alexia Tarabotti nem mindennapi hölgyemény, ezt rögtön azután leszürhetjük magunknak, amikor egy vámpír támadását visszaveri, méghozzá nem is akárhogyan. Akkor még nem is sejti, hogy a háttérben sokkal komolyabb dolgok vannak, mint hogy egy fiatal, tudatlan és éhes vámpír megpróbálta a vérét venni - neki, aki lélektelen! - s bizony nem sokára ő is a dolgok sűrűjébe csöppen. De ne szaladjunk annyira előre. Előtte még ismerkedjünk meg az alfavérfarkasunkkal Lord Maconnal, aki igyekszik hősnőnket minden bajtól megóvni, és persze vérre menő szócsatákat vív vele. Illetve Lyall professzorral is találkozhatunk, aki a bétahím, és igyekszik felettese bárdolatlan szokásait, és heves vérmérsékletét megregulázni, több-kevesebb sikerrel.

S hogy hogyan kerül a történetbe egy gólem, vámpírbolyok, kóbor vámpírok, vérfarkas horda, egy lökött család, na meg némi erotika? Nos, ahhoz feltétlenül el kell olvasni a történetet.

Minden sorát imádtam. Két nap alatt elolvastam, és szerintem egy lett volna, ha közben nincs más dolgom is.

Egy humoros, jó értelemben komolytalan könyv ez, melyet nevetés, kuncogos, illetve a megfelelő helyen némi izgulás kísér. Néhol már-már szatírikus, de nekem az is nagyon bejött.  A nyelvezete kissé régiesre van véve, ami nem meglepő, hiszen a régi korabeli Angliába csöppenünk. De ez nem zavaró, szerintem kifejezetten illett a könyvhöz, erősíti a hangulatot.

Tetszett a világ felépítése, és az is, hogy nem csak megtudjuk vannak vámpírbolyok, meg árnyékkormány stb, hanem ezeket meg is magyarázza, és nem szájbarágósan, hanem élvezhetően. A természett feletti, a természeten túli és az emberi világ összefonódása remekül lett ábrázolva, és kifejezetten tetszett az, hogy a különféle lényeket elfogadják az emberek (többé-kevsébé), a mindennapjaik része.

A szerplők nagyon szerethetők, a saját kissé "zakkant" dolgaikkal egyetemben. Szerettem Alexia talpraesettségét és felvágott nyelvét, Lord Maccon visszavágásait, és a mindig előtörő "én vagyok az alfa" stílusát, kettejük civódását. Másik nagy kedvencem Lord Akeldama volt és a szövege :D

Ami esetleg meglepő lehet az az erotika jelenléte a könyvben, szerintem nem vészes, a történet valamilyen szintig kívánja is (de én mondjuk Anita Blake-n edzőttem, és író legyen a talpán aki őt erotika ábrázolásában túlszárnyalja :D). És szerintem annyira nem durva, csak ilyen szövegkörnyezetben, finom úrihölgyektől ás uraktól nem feltétlenül várná az ember. :)

Ha van egy kis ideje az embernek, és olyan történetet keres, ami tényleg szórakoztatja, és megfelelő arányban keveredik benne a szerelem, nyomozás, és egy elképzelt világ bemutatása, akkor ezt feltétlenül el kell olvasnia.

Az írónővel most a Könyvfesztiválon személyesen is lehet találkozni, ugyanis a Könyvmolyképző Kiadó standjánál fog dedikálni április 21-én 14:00-15:00 között. (Jó volna feljutni, de addig még sajna nem látok. Pedig szívesen megsimerném ennek a könyvnek a megálmodóját.)

A könyvér köszönet illeti a Könyvmolyképző Kiadót. 

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalak száma: 375

Varázslat és valóság

Libba Bray: Rettentő gyönyörűség
4/5
Ezt a könyvet ismerősömtől kaptam kölcsön, amiért igen hálás vagyok. Köszönöm, geszti :).
Na de lássuk a véleményemet.

Gemma Doyle-nak meg van a maga határozott véleménye a világról, és ennek megfelelően cselekszik is. Ez nem olyan szokatlan egy 16 éves lánytól. Ám annál szokatlanabb egy olyan korban, ahol a lányoktól csak annyit várnak el, hogy okosak, műveltek legyenek (de azért ne essenek túlzásba), képesek legyenek elvezetni egy háztartást, gyereket nevelni. Minden másban a férfi fog dönteni.
Gemma egy londoni Spence Akadémiára kerül, miután édesanyja különös körülmények között veszti életét. A lány nem könnyen illeszkedik be, és ezt nem segíti az a néhány különleges képessége sem, mint például a látomások, melyek a jövőre vonatkoznak. Ám egy kis idő után kialakul egy kis kör néhány lányból, akik megpróbálják a természetfelettit saját uralmuk alá vonni. S ami kezdetben csak játék volt, később véres valósággá válik.
Tetszett, ahogy a régi angliai világ és a természetfeletti határát elmosta, és miközben egy akadémia óráit látogattuk, már együtt tervezhettük a lányokkal a következő kirándulást egy csodálatosan békés helyre. Mind emellett megtapasztalhatjuk az osztály különbségek okozta súrlódásokat, harcot a szabadságért, hogy ne csak egy tárgyként kezeljék őket, aki majd jó házasságot köthet.
Azt mondjuk nem igazán sikerült eldöntenem, hogy vajon őszinte barátság is kialakult -e lányok között, vagy csak a valóságtól való menekülés, és a különböző titkok voltak azok, amik összetartották őket, és ezt egy kicsit nehezményeztem. De ezt leszámítva semmi kifogásom nem volt a történet ellen. Kellemes nyelvezet, kornak megfelelő szófordulatok, hihető személyiségek. És természetesen egy olyan lezárás, ami csak még több kérdést hagy maga után, és kíváncsiságot, ami arra sarkal, hogy a következő részt is elolvassam.
Fiataloknak szól főként (sok olyan dolgot hangsúlyoz, ami egy 16 évest nyilván jobban érdekel, érint, mint engem), de az idősebb olvasó generáció is nyugodtan kézbe veheti, ha szereti a természetfeletti dolgokat. Mert bár az elején főként korhű részeket olvashatunk, azért később ez fog dominálni.

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 372