Lélektelen nyomozni kezd

Gail Carriger: Soulless - Lélektelen

5/5

Mivel is kezdjem a könyv méltatását, lehetőleg ömlengés nélkül? Kemény feladat, de igyekszem megfelelni neki.

Ebben a könyvben minden van, ami mostanság oly nagy divatnak számít az írói körökben: vámpír, vérfarkas, szellemek, erotika, szerelem, harc...

Hogy miért ne rohanjon el mégse a kedves olvasó? Mert ez még sem egyike a tucat könyveknek, melyet elolvasunk, majd a másik 10 könyvvel együtt elfelejtünk. Itt a vámpírok nem csillognak a napfényben, a vérfarkasok nem azon elmélkednek milyen is a szörnylét, és a főszereplők nem hiszik azt rögtön, hogy egymásnak vannak teremtve. Na de lássuk a történetet.

Alexia Tarabotti nem mindennapi hölgyemény, ezt rögtön azután leszürhetjük magunknak, amikor egy vámpír támadását visszaveri, méghozzá nem is akárhogyan. Akkor még nem is sejti, hogy a háttérben sokkal komolyabb dolgok vannak, mint hogy egy fiatal, tudatlan és éhes vámpír megpróbálta a vérét venni - neki, aki lélektelen! - s bizony nem sokára ő is a dolgok sűrűjébe csöppen. De ne szaladjunk annyira előre. Előtte még ismerkedjünk meg az alfavérfarkasunkkal Lord Maconnal, aki igyekszik hősnőnket minden bajtól megóvni, és persze vérre menő szócsatákat vív vele. Illetve Lyall professzorral is találkozhatunk, aki a bétahím, és igyekszik felettese bárdolatlan szokásait, és heves vérmérsékletét megregulázni, több-kevesebb sikerrel.

S hogy hogyan kerül a történetbe egy gólem, vámpírbolyok, kóbor vámpírok, vérfarkas horda, egy lökött család, na meg némi erotika? Nos, ahhoz feltétlenül el kell olvasni a történetet.

Minden sorát imádtam. Két nap alatt elolvastam, és szerintem egy lett volna, ha közben nincs más dolgom is.

Egy humoros, jó értelemben komolytalan könyv ez, melyet nevetés, kuncogos, illetve a megfelelő helyen némi izgulás kísér. Néhol már-már szatírikus, de nekem az is nagyon bejött.  A nyelvezete kissé régiesre van véve, ami nem meglepő, hiszen a régi korabeli Angliába csöppenünk. De ez nem zavaró, szerintem kifejezetten illett a könyvhöz, erősíti a hangulatot.

Tetszett a világ felépítése, és az is, hogy nem csak megtudjuk vannak vámpírbolyok, meg árnyékkormány stb, hanem ezeket meg is magyarázza, és nem szájbarágósan, hanem élvezhetően. A természett feletti, a természeten túli és az emberi világ összefonódása remekül lett ábrázolva, és kifejezetten tetszett az, hogy a különféle lényeket elfogadják az emberek (többé-kevsébé), a mindennapjaik része.

A szerplők nagyon szerethetők, a saját kissé "zakkant" dolgaikkal egyetemben. Szerettem Alexia talpraesettségét és felvágott nyelvét, Lord Maccon visszavágásait, és a mindig előtörő "én vagyok az alfa" stílusát, kettejük civódását. Másik nagy kedvencem Lord Akeldama volt és a szövege :D

Ami esetleg meglepő lehet az az erotika jelenléte a könyvben, szerintem nem vészes, a történet valamilyen szintig kívánja is (de én mondjuk Anita Blake-n edzőttem, és író legyen a talpán aki őt erotika ábrázolásában túlszárnyalja :D). És szerintem annyira nem durva, csak ilyen szövegkörnyezetben, finom úrihölgyektől ás uraktól nem feltétlenül várná az ember. :)

Ha van egy kis ideje az embernek, és olyan történetet keres, ami tényleg szórakoztatja, és megfelelő arányban keveredik benne a szerelem, nyomozás, és egy elképzelt világ bemutatása, akkor ezt feltétlenül el kell olvasnia.

Az írónővel most a Könyvfesztiválon személyesen is lehet találkozni, ugyanis a Könyvmolyképző Kiadó standjánál fog dedikálni április 21-én 14:00-15:00 között. (Jó volna feljutni, de addig még sajna nem látok. Pedig szívesen megsimerném ennek a könyvnek a megálmodóját.)

A könyvér köszönet illeti a Könyvmolyképző Kiadót. 

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalak száma: 375