4/5
Töredelmesen bevallom, ezt a könyvet még karácsonyra kaptam, és illett volna már kiolvasni, de mindig volt újabb és újabb kölcsön könyv, ami miatt tologattam az olvasását. Aztán mivel aktívan tanulni kellett volna a hétvégén a jövőheti dolgozatomra, úgy gondoltam valami könnyed és rövid könyvbe fogok, mert azért olvasni kell. Így végre sikerült ezzel a történettel is megismerkednem...
Sienában járunk a 18. században, épp a hagyományos lóversenyt, a Pailo-t rendezik meg, ahol is Pia Tolomei azért szurkol, hogy frissen kiutalt jegyese ne győzzőn a versenyen, illetve felfigyel egy másik lovasra. A verseny elkezdődik, ám tragikusan ér véget, Pia vőlegénye Vincenzo meghal, ám az fiatalabb testvére készen áll, hogy feleségül vegye a gyönyörű nőt és másban is a fivére helyébe lépjen...
A történet olvastatja magát, remek hangulatú, tényleg ott érezzük magunkat a tomboló tömegben, vagy épp a lovak körül sürgölődünk. A politikai összeesküvés van a középpontban, ezt próbálja az igen furcsa szövetség megakadályozni. Persze a szerelmi szál sem elhanyagolható. Itt meg kell említenem, hogy igen elgondolkodtató volt azt olvasni, hogy egy ilyen városban, ahol körzetek leginkább önmagukhoz hűségesek, milyen a helyzete egy fiatal nemesi lánynak. Pláne ha a kedves édesapa magasabbra tőr, mint kellene. Mert hogy egyszer olyan férjet néznek ki neki, akihez ilyen-olyan okokból hozzá kell menni...nos ez többször is előfordult már a történelemben. Na de hogy a haláleset után rögtön a kistesóhoz adják hozzá? Tiszta egyet fizet, kettőt kap akció...na de komolyra fordítva a szót, nem irigyeltem a kiszolgáltatottságáért.
Ha a végét tekintjük, amolyan tündérmesés a történet, mert győzedelmeskedik a jó, a gonosz pedig végül elnyeri méltó büntetését. Ami ellen nem volt ellenvetésem, mostanában sok szomorú könyvet olvastam, de ha az előzményeket nézzük, akkor egy sokkalta drámaibb befejezést is ki lehetett volna hozni. De ha nem, hát nem. Legalább gyermeki énem elégedetten gömbölyödhetett össze a lelkem mélyén, hogy a könyvben azért mégiscsak győzhet a jó.
Tetszett, hogy az olasz szavak jelentései az oldal alján lábjegyzetben voltak, és nem kellett mindig hátulra lapozni. (Mellesleg muszáj lesz megtanulnom olaszul.)
És a lópatkolás, ápolás néhány lépését is sikerült megtanulni. Mindig csodálattal figyeltem ezeket a gyönyörű lényeket, és a könyvben olyan szeretettel beszélnek róluk. (Azt hiszem lovagolni is meg kellene tanulni...)
Az irodalmi utalásokért pedig külön piros pont! Érdekes volt, ahogy összekötötte a dolgokat a könyvben, a múltat és a jelent. Ötletes megoldás.
Hogy történelmileg mennyire hiteles, nos azt nem tudom. De ha nem feltétlenül fontos, hogy ilyen szempontból is pontos legyen, akkor szerintem nem lesz gond az olvasásával.
Ajánlom egy alkalomra, amikor gyorsan akarunk haladni egy könyvvel, vagy csak egyszerűen kikapcsolódni a mindennapi kerékvágásból.
Kiadó:I.P.C Könyvek Kft.
Oldalak száma: 324
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése