Indigó nyár

Antje Barendererde: Indigó nyár

5/5

"„A legelső pillanattól kezdve éreztem, hogy tele van titkokkal, amelyeket sötét mélyén rejteget. Az óceán beszélt hozzám. Ki vagy? – kérdezte.
– Smilla – suttogtam, és hirtelen sós könnyeket éreztem a számban.”
Magányos strand a Csendes-óceán partján, egy hely, amelyet megtölt a varázslat. Smilla számára ez La Push. A cserediáklány és barátai az indiánrezervátumban állítják fel sátraikat. De miért viselkedik Conrad, az egyik helyi fiatal, ilyen ellenségesen a szörfösökkel? Mit titkolhat Alec és Josh, akik már egy évvel ezelőtt is voltak itt?
Egy sorsdöntő fordulat nyomán Smilla a titokzatos Conradot egy egészen más oldaláról ismeri meg, és beleszeret. Amint ez a többiek számára is nyilvánvalóvá válik, hirtelen jeges hangulat uralkodik el a csapaton, Smilla pedig megtudja, mi is történt valójában az előző nyáron."

Nem tudom, mi fogott meg a könyvben, kint volt az ajánlós polcon, és egyszer csak a kezembe került.
Még sosem voltam a tengernél. És nehezen tudom magam elképzelni a szörfdeszkán :D. Ennek ellenére tetszett a könyv, mert nem csak arról szól, hogy egy csapat tini elmegy 3 hétre egy szörfparadicsomba.
Itt sokkal mélyebb áramlatok is folynak, amik magukkal tudnak rántani.
A kedvencem Smilla volt (már a neve is elvarázsolt), aki leszámítva egy-két esetet, végre úgy viselkedik, mint egy 16 éves lány, aki az idősebb haverok előtt be akar vágódni, de mindeközben keresi a maga útját is.
A többiek sem igazán idegesítettek, csak nem sikerült őket igazán megkedvelnem. Tipikusan az a csapat, aki előtt én ennyi idősen láthatatlan lettem volna.
Conrad...nem lehet könnyű elviselni, tovább lépni egy testvér elvesztésén. Aztán még ott van az a zsigeri ellenszenv, ami az indiánok és a fehérek között feszül. Mégis, szimpatizáltam a sráccal, mert meglepően éretten viselkedett.

Egészen komoly olvasmány, annak ellenére, hogy első ránézésre ezt nem gondolná az ember. Elgondolkodhatunk azon, mit vagyunk hajlandóak megtenni azért, hogy mások befogadjanak, vagy ne tartsanak gyávának minket. Hogy képesek vagyunk-e a gyűlöletet lerázni magunkról. Elfogadni azt a tényt, hogy mi magunk vagyunk a hibásak és nem bűnbakot keresni. És persze a szerelem, szex, útkereseés kérdéskőre sem elhanyagolható.

Azt hiszem inkább a szereplők korosztályának ajánlanám a könyvet, de mindenki nyugodtan olvassa.

Kiadó: Pongrác
Oldalak száma: 416

Másvilági tinédzserlét 2.

Tonya Hurley: Szellemlány - Hazatérés
4,5/5

Ez a második kötete a Szellemlánynak, melyhez utazókönyvként jutottam hozzá. A történet ott folytatódik, ahol az első abbamaradt. Az "osztály" tovább léphetett egy magasabb szintre, bár nem egészen azt kapják, amit vártak. Ők lesznek a gyakorló lelkiismeretei a tiniknek. Vagyis azok lennének...ugyanis Charlotte-ra mintha nem lenne szükség, és még a barátai is mintha hanyagolnák. Eközben a hétköznapi világban Scarlet élete is bonyolódik, ráadásul még nővére életéért is aggódhat...

Nekem jobban tetszett ez a rész, mint az első. Kevesebb logikai furcsaságot találtam benne, bár itt is volt egy rész, aminél csak pislogtam, hogy ezt mégis hogy? Mégis, összességében bennem összeszedettebb érzetet keltett.
Kapunk új szereplőt is, és persze a már jól megismert alakok is belépnek a képbe. Jó, van aki elég sablonos lett, és voltak, akik kifejezetten idegesítettek. Ennyire önző és divatimádó ember nem lehet...ennyire minimum IQ-val meg pláne. Ugye? Nyugtassatok meg. :D

Az ötletet kifejezetten örömmel fogadtam, hogy nem rögtön belépnek a fénybe a szellemek, hanem ők segítenek nekünk, amikor "önmagunkkal" vitatkozunk. Ebben az esetben az én szellemem folyamatosan túlórázik. De eddig jól bírta :D.

A kivitelezés ismét szuper lett, ez is belül rajzokkal, rövid idézetekkel van teli, amik színesítik a könyvet. Komolyan, kezd olyan érzésem lenni, hogy nekem kell sajátnak is a polcra. Amint lesz polc, amire felrakjam.

Ez sem fog világot váltani, de ettől függetlenül remek kikapcsolódást nyújt az olvasójának.

Kiadó:Pongrác
Oldalak száma:284

Másvilági tinédzserlét

Tonya Hurley: Szellemlány
4/5

Az idén úgy látszik bukom a halottas, túlvilágon is játszódó könyvekre.
Lenore-vel szemben Szellemlány hőse Charlotte-nek nincsenek perverz gyilkolászási hajlamai. Az ő egyetlen problémája, hogy még a halál sem tudta kitörölni szívéből a rajongást az iskola leghelyesebb pasija iránt. Aki már foglalt, és a gumimaci okozta fulladás óta a leányzó lelkét nem is érzékeli...de mit számít ez, ha valaki szerelmes? :D

Ami legelőször megfogott a könyvben az a borító, ami igencsak eltér a megszokottól. Ritkán fog ugyanis az ember a kezébe egy koporsóval ellátott könyvet. A belső sem marad el a kivitelezésben, bár annyira nem rajongok a rózsaszín dolgokért, de itt még elmegy.

Szintén ötletesnek tartottam, és szerettem a fejezetek elején lévő kis rajzokat az idézetekkel, illetve a következő lapon olvasható elmélkedésekkel.

A történetről: Maga a sztori azért nem eget rengető. Adott egy 17 éves lány, aki még a túlvilági lét előnyeit is csak azért élvezi, mert így közelebb kerülhet az imádottjához. Van persze a gonosz, ámde ultracsini barátnő, hatalmas egoval és egy utánzó sleppel. A különc hugica, aki az egyedüli személy, aki érzékeli a szellemünket. Nah, és persze akiért a harc folyik: Damien. A végkifejletet, és a történet főbb pontjait is könnyen ki lehet találni, ennek ellenére úgy van megírva, hogy olvastatja magát. Fél nap alatt elolvastam a több, mint 300 oldalt. És sorsdöntő gondolatokkal nem lettem gazdagabb, de jól szórakoztam. Ez is valami, manapság. Mondjuk a végét kicsit összecsapottnak éreztem, mintha gyorsan túlakart volna lenni rajta.

Tetszik a túlvilág elképzelése, ha valaki fiatalon hal meg. Tudnám még részletezni, de nem szeretnék spoilerezni, szóval maradjunk ennyiben. A szereplők tipikus egyéniségek, akikkel az amerikai filmekben is mindig összefut az ember. Nekem leginkább Scarlet volt szimpatikus, legalábbis ebben a részben. A többiek különösképpen nem hoztak lázba.

Ha valami aranyosat és könnyűt szeretnél olvasni, ajánlani tudom. De készülj fel, a fő célközönség 14-17 évesek.

Kiadó: Pongrác
Oldalak száma: 324

Egy palota nyomában

Diana Wynne Jones: A vándorló palota
4/5

Már régóta szerettem volna ezt a könyvet elolvasni. Még régebben egy részét láttam a belőle készült anime-nek, és felkeltette a kíváncsiságomat.

Sophie három lánytestvér közül a legidősebb, és úgy érzi pont ezért semmi érdekes nem fog történni vele, és életét kalap varrogatással fogja tölteni. Ám amikor a Puszták boszorkánya elátkozza, minden megváltozik. Idős hölgyként már nem fél annyira az élettől, és Howl, a hírhedt varázsló palotájában húzza meg magát.

Nem is tudom. Lekötött, és amíg olvastam, addig szinte láttam magam előtt a dolgokat, a mozgó palotát, a tűzdémont...de amint letettem, mintha egy pillanat alatt megfeledkeztem volna róla. Aranyos történet, a szereplők ellen sem volt kifogásom igazából...és mégis. Nekem valami hiányzott belőle. Vagy csak rosszkor találkoztam a történettel, ki tudja.

Ha valaki egy kis varázslatra, mesés elemekre (pl: hétmérföldes csizma) vágyik, akkor szerintem nyugodtan próbálkozzon meg ezzel a művel. Mert komoly dolgot nem tudok felhozni ellene. Kidolgozott karakterek, érdekes történet, a jó és rossz harca. Minden meg van ahhoz, hogy jó történet legyen.

Kiadó: Pongrác kiadó
Oldalak száma: 320