Fecsegőposzáta éneke

Suzannae Collins: A kiválasztott
5/5

Ha még nem olvastad volna a második részt, figyelmedbe ajánlom, mert bizony, lőhetek le olyan történéseket, melyeket az olvasó maga akar átélni. Úgyhogy ez utólagos spoiler a második kötetre nézve.

Nos tehát. A második rész végén elég kétségbeejtő volt a helyzet, mert bár Katniss kimenekült a Kapitólium markából, Peeta náluk maradt, és a Tizenkettedik körzet megsemmisült.
Így most Katniss, családja és jó körülbelül még 800 lakos a körzetükből a Tizenharmadik körzet vendégszeretetét élvezi. Ez egy más világ, mint amihez szokott. Szigorú szabályok szerint élnek az emberek, igyekeznek kerülni mindent felesleges pocsékolást. Legyen az étel, papír, energia. Mindenki pontos napirendet követ. Vagyis majdnem mindenki. Hősnőnk ugyanis kezdetben a zavarodottság, később némi dac miatt sem teszi azt, amit előírnak neki. És hogy miért nézik el ezt neki? Mert ő a Fecsegőposzáta. Vagyis azzá kellene válnia. Ám ennek bizony ára van...

Furcsa volt egy ennyire szabályozott világot figyelni, és őszintén szólva nem hiszem, hogy én sokkal jobban kezeltem volna a helyzetet. És akárcsak Katniss, én is úgy éreztem Coin bizony csak a bábút látja benne. Pont mint a Kapitólium. Persze mindaketten tévednek, de mire erre rájönnek, már késő.
Ahogy haladt a történet előre, úgy éreztem magam egyre elkeseredettebbnek. Az a rengeteg halál, az emberek, akik feláldozhatóak...talán ezért van az hogy Gale és bizonyos mértékig Beetee alakja egyre unszimpatikusabb lett. Senki és semmi nem hatalmazhat fel arra, hogy átlépjünk egy bizonyos határt. Mert akkor semmivel sem leszünk jobbak azoknál, akik ellen harcolunk. Ráadásul néha a helyzet sokkal bonyolultabb, mint hogy valaki ellenség vagy barát...
De leginkább Peeta alakja volt, aki lefoglalt. Mindazok után, amit átélt, saját korlátait feszegetve próbált meg segíteni a lázadóknak és Katnissnak. Ami így visszanézve nem lehetett egyszerű.

A szereplők remekül megformált alakok, volt, aki nagyon a szívemhez nőtt, és kifejezetten rosszul esett a halála. Az írónő remekül bánik a szavakkal, és érzelmekkel, és roppant jól érzékelteti azt is, mit érez az adott személy. Ennek köszönhetően kicsit úgy éreztem magam, mintha ringlispilen lennék. Egyik pillanatban még boldog, a másik pillanatban pedig haragos.
A leírások is hitelesek láttam magam előtt a harcokat, a mutánsokat, a vért...talán túlzottan is.

Mindamellett, hogy azért szurkoltam a szereplők a végén kapják meg a megérdemelt boldogságukat és szabadságukat, sok minden máson is elgondolkodtam. Még ha csak fiktív is a történet, jól rámutat fajunk hibáira. És egy olyan képet fest elénk, ami nem is olyan elképzelhetetlen.
Vajon megéri a hatalom, hogy mindent elpusztíts? Hogy elveszítsd a maradék emberségedet? És vajon a bosszú neve alatt elkövetett szörnyűségek mennyivel jobbak, mint azok a tettek, amiket megbosszulnak? Hol van az a határ, amit nem lenne szabad átlépnie senkinek? És mégis oly sokan megteszik...
Ezek olyan kérdések, melyeket napjainkban is átgondolhatunk.
Mert ki tudja, nem jő-e el az az idő, amikor majd mi állunk a Viadal porondján?

Kiadó: Agave
Oldalak száma: 337

A könyvért köszönet illeti az Agave kiadót.

Csak szikra kell

Suzanne Collins: Futótűz
5/5

Az első kötetben (Az éhezők viadala) ott hagytuk félbe a történetet, hogy a történelemben először két győztese van a Viadalnak, Katniss és Peeta a tizenkettedik körzetből. A szerelmespár. Akik most már békében élhetnek. Ahogy azt az olvasó elképzeli.

Némi keresgélés és rohangászás és várakozás után sikerült a könyvtár egyetlen példányát beszereznem, és bele is vetettem magam a történetbe. Tudtam én, hogy nem lesz rózsaszín és habos-babos a folytatás, de erre nem számítottam.
Miután hőseink visszatértek körzetükbe és a Győztesek falujába költöztek, megpróbálnak valamilyen szintig visszaszokni a régi életükbe. Ez nem megy mindenkinek olyan könnyen. Katniss és Peeta nem is igazán beszélnek egymással, főleg mert a lány nem tudja igazán kihez húz a szíve, Peeta-hoz, vagy Gale-hez. Azonban ezen őrlődését Snow elnök érkezése zavarja meg, aki finoman szólva is megfenyegeti, hogyha nem győzi meg őt, és a lázadókat arról, milyen boldog is "szerelmével", akkor bizony véres megtorlások következnek. Természetesen Katniss mindent megpróbál, de nem teljes a siker, amint azt nem sokkal később mi magunk is megtapasztaljuk...

A történet számomra egy kicsit két részre bontható. Az első rész leginkább arra fektet hangsúlyt, milyen más lett az életük, és hogyan próbálják ezt elfogadni. A lelki történéseknek, érzéseknek nagy skáláját tapasztalhatjuk meg. És végig a körzetben maradunk. Aztán szép lassan elkezdenek változni a dolgok, sajnos nem a jó irányba. És a Nagy mészárlás kihirdetésétől kezdve az események egyrészt felgyorsulnak, és hasonlóak lesznek egy kicsit az első kötethez, hiszen a helyzet is igen hasonló. Valamint a helyszín a Kapitólium lesz.
Mindkettőnek meg van a maga varázsa. Az első engem azért fogott meg, mert mindig is szerettem tudni, hogyan reagálnak és viselkednek az emberek bizonyos helyzetekben, mik járnak a fejükben. És ezen kíváncsiságom maradéktalanul kielégül itt.
A második rész pedig olyan sodró erejű, hogy esélyem sem volt kivonni magam a hatása alól, bár nem is akartam.
Nem nagyon részletezném ezt a részt, mert azzal spoilereznék, és azt nem szeretném. Maradjunk annyiban, hogy engem legalább annyira felkavart, feldühített, elképesztet mint az első könyv. Ugyanazt a döbbent tehetetlenséget éreztem, majd a megfoghatatlan dühöt, melyet az emberek az elnyomás hatására éreznek.
És ennek a dühnek elég egy szikra, hogy fellobbanjon és mindent elégessen maga körül...

Kiadó: Agave
Oldalak száma: 313

Harc az életért

Suzanne Collins: Az éhezők viadala
4/5
A történet alaptémája nem volt ismeretlen előttem, igaz kicsit más formában volt kivitelezve.
Adott egy elnyomott emberi világ, ahol a hatalom hogy mindenhatóságát bizonyítsa a 12 körzetből minden évben egy fiút és egy lányt elvisz egy játékra. Az éhezők viadalára, ahol meg kell ölniük egymást, és az utolsó, aki életben marad ugyan hihetetlen jólétben fog élni, de addig bizony sok mindent el kell viselni.

Katniss, a 16 éves lány, aki kénytelen volt a családfői szerepet magára vállalni a húga helyett megy el, társa Peeta jobb társadalmi helyzetben lévő család fia. Ketten fogják képviselni a 12. körzetet. Vajon győzni fognak? És vajon emberek tudnak maradni végig, vagy a játék eléri a célját, és azt tesznek velük, amit akarnak?

Ez egy antiutópisztikus világ, ahol szabályok sokszor élet és halál felett döntenek, ahol az emberi élet nem sokat ér, csak annyit, amennyire a gazdagokat szórakoztatja. Hihetetlenül precízen van felépítve a környezet és a társadalom, amely bizony magával ragadott, és ott éheztem, vadásztam velük. Aggódtam, amikor útra indultak, hogy egy ilyen játékban vegyenek részt. A kapitóliumi emberek gazdagsága, és a vérre/fájdalomra éhezése egyszerre viszolyogtatott és tett kíváncsivá. A többi játékost nem igazán tudta hozzám közel hozni, talán egyedüli kivétel a kis Ruta volt, bár végig tisztában voltam vele, hogy őt is felfogja áldozni a történet oltárán. És igazából ezért lett csak négy csillagos a könyv. Mert túl nagy meglepetések nem értek olvasás közben. Sok hasonlóság volt a Battle Royal között, hogy összefognak kis csapatok, de még ott is elárulhatják a másikat, és a végén a két főszereplő azért küzd, hogy együtt mehessenek haza, és még a játék végén sincsenek igazán biztonságban. Pluszt a szerelmi szál jelentett, amelyet Katniss megjátszott, hogy megkapják a szükséges segítséget, és hogy túléljenek, míg Peeta tényleg az érzelmeit vállalja föl. Kíváncsi vagyok, hogy vajon tudják-e ezt a kezdeti félreértést kezelni, vagy túl nagy lesz a kár.
A fent felsorolt hasonlóságokat leszámítva ez egy tényleg jól felépített történet, ahol mindenki meglelheti a neki szimpatikus szereplőt, illetve azt akit nyugodt szívvel utálhat. És a háttér nagyon precízen van kidolgozva, olvasás közben ott érezzük magunkat a főtéren, vagy épp a kerítésen túli erdőben.
Ha valakit nem zavar az, hogy tulajdonképpen gyerekek ölik egymást halálra, igen részletes képleírásokkal ábrázolva, akkor szerintem olvassa el, mert elgondolkodtató könyv.

Kiadó: Agave
Oldalak száma: 300