Harc az életért

Suzanne Collins: Az éhezők viadala
4/5
A történet alaptémája nem volt ismeretlen előttem, igaz kicsit más formában volt kivitelezve.
Adott egy elnyomott emberi világ, ahol a hatalom hogy mindenhatóságát bizonyítsa a 12 körzetből minden évben egy fiút és egy lányt elvisz egy játékra. Az éhezők viadalára, ahol meg kell ölniük egymást, és az utolsó, aki életben marad ugyan hihetetlen jólétben fog élni, de addig bizony sok mindent el kell viselni.

Katniss, a 16 éves lány, aki kénytelen volt a családfői szerepet magára vállalni a húga helyett megy el, társa Peeta jobb társadalmi helyzetben lévő család fia. Ketten fogják képviselni a 12. körzetet. Vajon győzni fognak? És vajon emberek tudnak maradni végig, vagy a játék eléri a célját, és azt tesznek velük, amit akarnak?

Ez egy antiutópisztikus világ, ahol szabályok sokszor élet és halál felett döntenek, ahol az emberi élet nem sokat ér, csak annyit, amennyire a gazdagokat szórakoztatja. Hihetetlenül precízen van felépítve a környezet és a társadalom, amely bizony magával ragadott, és ott éheztem, vadásztam velük. Aggódtam, amikor útra indultak, hogy egy ilyen játékban vegyenek részt. A kapitóliumi emberek gazdagsága, és a vérre/fájdalomra éhezése egyszerre viszolyogtatott és tett kíváncsivá. A többi játékost nem igazán tudta hozzám közel hozni, talán egyedüli kivétel a kis Ruta volt, bár végig tisztában voltam vele, hogy őt is felfogja áldozni a történet oltárán. És igazából ezért lett csak négy csillagos a könyv. Mert túl nagy meglepetések nem értek olvasás közben. Sok hasonlóság volt a Battle Royal között, hogy összefognak kis csapatok, de még ott is elárulhatják a másikat, és a végén a két főszereplő azért küzd, hogy együtt mehessenek haza, és még a játék végén sincsenek igazán biztonságban. Pluszt a szerelmi szál jelentett, amelyet Katniss megjátszott, hogy megkapják a szükséges segítséget, és hogy túléljenek, míg Peeta tényleg az érzelmeit vállalja föl. Kíváncsi vagyok, hogy vajon tudják-e ezt a kezdeti félreértést kezelni, vagy túl nagy lesz a kár.
A fent felsorolt hasonlóságokat leszámítva ez egy tényleg jól felépített történet, ahol mindenki meglelheti a neki szimpatikus szereplőt, illetve azt akit nyugodt szívvel utálhat. És a háttér nagyon precízen van kidolgozva, olvasás közben ott érezzük magunkat a főtéren, vagy épp a kerítésen túli erdőben.
Ha valakit nem zavar az, hogy tulajdonképpen gyerekek ölik egymást halálra, igen részletes képleírásokkal ábrázolva, akkor szerintem olvassa el, mert elgondolkodtató könyv.

Kiadó: Agave
Oldalak száma: 300