A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Vavyan Fable. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Vavyan Fable. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. szeptember 20., vasárnap

Álomhajsza

Vavyan Fable: Álomhajsza

4/5

Az első könyvem volt az írónőtől ez a történet, még valamikor középiskolás koromban. Addig csak kerülgettem a könyveit a polcon, mert anya viszont nagyon szerette, és szereti is.
Akkor nagyon megfogott, és utána szinte rávetettem magam a többi könyvére is. Így aztán kissé félve fogtam újra a kezembe, mert mi lesz, ha már nem fog annyira tetszeni, mint akkor?

2015. július 26., vasárnap

Barbárság tengere

Vavyan Fable: Barbárság tengere

4/5

Újabb Fable könyv. Ebben a nagy melegben, és a munka után inkább valami könnyedebbre, szórakoztatóbbra vágytam, és ezt maximálisan meg is kaptam ettől a történettől.

2015. július 18., szombat

Banyamese

Vavyan Fable: Holt volt, holt nem volt...

4/5

Tinikorom óta szeretem Meseanyó könyveit, amik elvarázsolnak, megnevetettnek, elgondolkodtatnak. Amikor nagyon magam alatt vagyok, vagy semmihez sincs kedvem, biztos gyógyír az egyik könyve a polcról.
Így került ez is a kezembe. Nem tudtam mit is olvassak, és végül ezen akadt meg a szemem, ahogy kerestem az új áldozatot.

2013. március 31., vasárnap

Maratoni lovasfutam

Vavyab Fable: Mesemaraton
5/5

Amikor nagyon maga alatt van az ember lánya, nem árt, ha van valami csodafegyvere, ami biztosan feldobja. Csoki, kedvenc zene, film, vagy könyv. Én ilyen esetekben bizalommal fordulok meseanyó könyveihez, még sosem kellett csalódnom bennük. És a "tavaszi" időjárás bizony nem dobta fel a hangulatomat, így hát a polchoz kocogva a napi mosolyadagomat keresve eme könyvre esett a választásom.

Hella Postor, egy igen gazdag idős hölgy maratont hirdet, melynek főnyereménye egymillió fabatka. A szervezések közepette botlik bele fiatalkori önmagába (nem, nem skizofrénia, és nem is időzavar), Athéna Dobosba. Elhatározza, hogy megismétli a múltat, és egykori szerelmének a fiát, valamint Athénát is meghívja a versenybe, és igyekszik őket összeboronálni. Ám számos akadályt kell ehhez legyőzni.
Mindemellett a többi versenyző se kutya, a kleptomániás Gille Barry, a mozisztár Fabre Chant, Lady Norris, aki vonzódik a fiatal férfiakhoz, Rossz Arc, aki mindenképp elakarja tenni Bel Ami-t...

Szóval elindul a futam, és emellett a hullajárás, maffió támadás, bujkálás és álcázás sora. Mindeközben az olvasó egy percre sem fog unatkozni, mert elmélkedhet azon, vajon mit rejteget a fiú kenguru az erszényében, ki kivel fog a végén összejönni, sikerül-e baj nélkül célba érni.
Alapvetően egy szórakoztató mű, mely rengeteg okot ad a nevetésre. De mindemellett még mindig görbe tükröt tart a világnak, s ezáltal azért némi elgondolkodtató rész is van benne.
Rövidke könyv, így ha valami kikapcsolódásra vágysz a nap után, csak ajánlani tudom.

Kiadó:Fabyen
Oldalak száma: 394

2012. november 1., csütörtök

Denisa és Daniel újra bevetésen

Vavyan Fable: Mogorva nyár
5/5

Emlékszem mit kellett caplatni azért, hogy ez a kötet újra anya polcán lehessen. Ugyanis valakinek költsön adta, és sosem láttuk viszont. De, hála az égnek amikor újra kiadták, akkor megvettük öcsémmel neki, így végre tovább tudtam én is olvasni a sorozatot. És a mai napig újra-újra kezembe veszem.

Daniel épp egy titkos gyakorlatról érkezik haza, ami nem is baj, mert már mindenki epedve várja, még ha egyesek ezt nem is vallanák be. Igen ám, de a hazatérése után sem zajlik minden zökkenőmentesen. Hiszen van itt minden, féltékenység, Kokókirály utáni hajsza, nyaralásnak indult ám utóbb erősen túlélőtáborrá avanzsált napok. És persze a megszokott humoros-sírós szövegek.

Fable könyvei nálam már-már amolyan depresszió elleni gyógyszernek számítanak. Ha teleszalad a sokadik pár hócipőcském, lekapok egy kötetet, és garantált, hogy elszáll minden problémám, legalább addig, amíg olvasok. Sírok, nevetek. Pedig semmi különlegesről nem ír. Csak rólunk, nekünk. Azt, hogy mennyire képesek vagyunk kifordulni emberségünkből, és mégis, apró csodákat tudunk véghez vinni. Hogy néha a világ, amiben élünk nem szép, és nem jó, de van némi halvány reménysugár, amiért mégis érdemes tovább csinálni.
A megszokott banda biztosítja a szórakozást, Cyd, Mogorva, Martin, a Nagyszerűek csapata, és persze mindig kerülnek új és hibbant alakok a történetbe, akik színesítik a palettát. Például a kertész, akinek a szövegét olvasva óhatatlanul egy kertes házba akartam költözni, és mindennel teleültetni a területet. Na, majd egyszer.
És persze mindeközben úsztam egy csodálatos helyen, majd az életemért kúsztam a csapattal együtt, hogy egyszercsak Batman-nek öltözve loholjak az éjszakában. Szóval teljesen magával ragadott. Ismét.

Kiadó: Fabyen
Oldalak száma: 458

2012. szeptember 11., kedd

Memória keresés Fable módra

Vavyan Fable: Ébredj velem!
5/5

Kapcsolatom az írónővel már tartósnak mondható :D, valamikor tiniként emeltem le egy könyvét anyu polcáról. Azóta mély egyetértésben vadásszuk le a legújabb köteteit. :D.

A Halkirálynő sorozat egy újabb tajga (amit még nyáron kezdtem el elölről, csak kissé lassan haladok vele :D). Eme rész In medias res indítással kezd, vagyis kapásból azt olvashatjuk, hogy Dennisa egy "baleset" következtében épp a kórházban ébredezik. Igen ám, csakhogy Den elméjéből az elmúlt két év, és vele együtt Mogorva és leánya Ella eltűnt egy hómező alatt. Mit tehet ilyenkor a hites férj? A barátok szerint elrobog új vadászmezőkre. Belloq azonban úgy dönt, még egyszer elrabolja szívehölgye szívét...mindezt persze stílszerűen méregeső, és fegyverropogás közepette.

Szeretem Fable humorát, ahogy látja és leírja a világunkat, az embert. Nem mond olyat, amit mi magunk ne tapasztalnánk akár napjainkban is. Hiszen a rasszizmus, a korrupció, a különféle sorozatgyilkosok nekünk sem újdonságok. Akkor mi vesz rá valakit arra, hogy könyvben is erről olvasson? Nem lenne elég bekapcsolni a tévét, aládugni egy lavórt hogy felfogja a csöpögő vért, rosszindulatot?

Én személy szerint azért olvasom, mert szeretem a szereplőket és kíváncsi vagyok hogy alakul a sorsuk. Szeretem a szócsatákat, a vicces helyzeteket, a nem teljesen komplett tagokat :D. Pl: Cyd...
Az írónő úgy ír, hogy ugyan elgondolkozom közben, merre halad a világ (nem jó fele), mit lehetne tenni ( nem tudom van-e erre humánus lehetőség), de folyamatosan egy vigyor ragyog a képemen. Tényleg kicsit olyanok a könyvei nekem, mint az antidepresszánsok. Néhány oldal, és már nem akarom elharapni a saját ütőerem. Jó, mondjuk Hello Kitty alakú rózsaszín felhőket nem látok az égen tőlük, de azt hiszem addig jó nekem.

Ha valaki szereti azt, hogy akció, romantika (mértékkel, nem kell aggódni), humor, irónia és némi életbölcselet van egybefonva, illetve eleve kedveli a szereplőket, annak csak ajánlani tudom.

Kiadó: Pannon
Oldalak száma: 334

2011. november 11., péntek

Rejtélyes idegen

Vavyan Fable: Ki feküdt az ágyamban?
5/5

Míg az előző kötetben Mogorváék éppen megmenekültek a cseppet sem vér- és halálmentes harcokból, itt egyszer csak  belecsöppenünk a sűrűjébe. Még én is csak pislogtam, amikor kinyitottam és olvasni kezdtem. Denisa és Daniel ugyanis szüneteltetik a kapcsolatukat. Hogy miért is, az szép lassan ki derül ahogy halad előre a történet. Mindenesetre elég érdekes indításnak ez az In medias res :D.
Denisa szokás szerint beletenyerel a jóba, és megint csak véletlenül. Figyelemmel kíséri, amint a drog feletti háború kisebb harca robban ki a tenger parton. Aztán egy éjszaka pedig egy sebesült férfit talál, akin segít. És ezzel nem várt folyamatok indulnak be.

Itt is szembekerülünk az emberiségre oly jellemző tulajdonságokkal. Csalással, hazugsággal, korrupcióval, árulással. Szeretném azt hinni, hogy ez mind csak kitaláció, de lássuk be hőn szeretet fajunk nem éppen a megfelelő viselkedés formákat mutatta és mutatja...
A szereplők színes palettája új tagokkal bővül, úgymint a titokzatos Marcel, akit szívesen istápolnék én is egy kis ideig. Vagy Dalia, aki csipkelődős, harcias leányzó. Persze régi alakok is feltűnnek, így az elmaradhatatlan Martin, Cyd, Donald...kicsit olyanok ők nekem, mint a családtagjaim. Elnéző mosollyal figyelem botladozásaikat, nagyokat nevetek a poénjaikon, és szurkolok, hogy győzzenek, lehetőleg ép bőrrel.

A történet maga ismét olyan, hogy bárhol, bármikor hallhatunk hasonlót a rádióban, tévében. Mégis...így talán kicsit távolibbnak tűnik, mert csak olvasom. Már-már elringatom magam abba a hitbe, hogy ilyen nem létezhet, az élet szép, mindenki szeret mindenkit. Sajnos nem ez a helyzet. Ám a valósággal ellentétben ebben a könyvben többé-kevésbé győz a jó. Na persze nem könnyen, és nem teljesen, mert akkor miből lenne a következő rész?

Tulajdonképpen csak ismételni tudom magam. A könyv szórakoztató, kikapcsolja az embert. Ez ráadásul kifejezetten karcsú példány, szóval ha valaki nagyon ráér, akkor egy nap alatt is kiolvashatja. Engem továbbra is megfog az írónő stílusa, fanyar humora. Azt hiszem ez már örök szerelem lesz :D.
A klisék - mert azért be kell látnom, vannak - sem veszik el az ember kedvét, ha egyszer ráérez a hangulatára ezeknek a könyveknek. Jó néha egy világba merülni, mely annyira olyan, mint az én sajátom...mégis, kívülállóként figyelhetem a történéseket. És láthatom mások esendőségét, mert senki sem lehet tökéletes. Nekem Daniel ezerszer hitelesebb férfi, mint egy-egy csillámfiú. Bár nem mondom, néha ők is kellenek, de csak mértékkel.

Kiadó:Pannon Könyvkiadó
Oldalak száma: 276

2011. november 3., csütörtök

Vérbál kezdete


                     Vavyan Fable: A Halkirálynő és a dzsinnek:
5/5

A Halkirálynő és a kommandó folytatását tarthatja az ember a kezében. Így tehát ismét Denisa, Mogorva (Belloq), Martin, és a nagyszerűek kerülnek a középpontba. Már-már elhihettük, hogy levágták a fő gonosz fejét, amikor kiderül, hogy ezzel csak időt nyertek, azt se sokat. A börtönből ugyanis már meg is van az új jelentkező, akik szívesen elfoglalná a megüresedett trónt, és ehhez bizony csak egy utat lát, mindenkin átgázolni.
Hőseink persze ezt nem hagyhatják, pláne hogy minden út ehhez az úriemberhez vezet. A férfi útját ugyanis ártatlan emberek halála szegélyezi...

Tény, hogy nem egy szépirodalmi művet tartottam a kezemben, de nem is azt kerestem. Túl sok elgondolkodtató, szomorú könyvet olvastam az utóbbi időben. Így aztán úgy gondoltam, lazítani fogok. És lőn. Fable mesél, méghozzá leginkább felnőtteknek. Mesél az életről, szerelemről, harcról.
Itt is a jó és a rossz harcáról olvashatunk, csak épp napjaink szeszélyes jelmezeibe öltöztetve. Így olyan érzése van az embernek, hogy amit olvas, bármikor megtörténhet a valóságban, vagy meg is történt már. De mégis, közben érezzük, hogy mégis csak egy mese. Ahol szurkolhatunk, hogy hőseink győzzenek, és a rosszak elbukjanak.

Sajátos a stílusa, kicsit fanyar, néhol ironikus, éles nyelvű.Ez elég közel áll a saját stílusomhoz is, már ha úgy igazán elengedem magam, így aztán élvezettel olvasom a szócsatákat, vagy épp az életről alkotott véleményét, melyet szereplői szájába ad.

Jelennek meg új szereplők, köztük egyik nagy kedvencem a "kaméleon kancsal" Cyd, akinek igen érdekes szóhasználatai vannak, úgymint vérbál, mandro. És szívesen fitogtatja azt, hogy mennyire kemény legény, és legnagyobb lelki nyugalommal rántja ki magából az orvosi eszközöket, vagy tárgyalja ki a véres részleteket.
A megszokott szereplők közül továbbra is Denisa a kedvencem, az ő stílusa fogott meg a leginkább. :). Bár én ennyire nem vagyok indulatos...általában.

Összességében nagyon elszórakoztatott, és ezt is vártam tőle. Pár napot, amikor elfelejtem a gondjaimat, és helyette a világában vagyok. Ezt teljesen elérte.


Kiadó: Kentaur Könyvek
Oldalak száma: 478