2011. november 11., péntek

Rejtélyes idegen

Vavyan Fable: Ki feküdt az ágyamban?
5/5

Míg az előző kötetben Mogorváék éppen megmenekültek a cseppet sem vér- és halálmentes harcokból, itt egyszer csak  belecsöppenünk a sűrűjébe. Még én is csak pislogtam, amikor kinyitottam és olvasni kezdtem. Denisa és Daniel ugyanis szüneteltetik a kapcsolatukat. Hogy miért is, az szép lassan ki derül ahogy halad előre a történet. Mindenesetre elég érdekes indításnak ez az In medias res :D.
Denisa szokás szerint beletenyerel a jóba, és megint csak véletlenül. Figyelemmel kíséri, amint a drog feletti háború kisebb harca robban ki a tenger parton. Aztán egy éjszaka pedig egy sebesült férfit talál, akin segít. És ezzel nem várt folyamatok indulnak be.

Itt is szembekerülünk az emberiségre oly jellemző tulajdonságokkal. Csalással, hazugsággal, korrupcióval, árulással. Szeretném azt hinni, hogy ez mind csak kitaláció, de lássuk be hőn szeretet fajunk nem éppen a megfelelő viselkedés formákat mutatta és mutatja...
A szereplők színes palettája új tagokkal bővül, úgymint a titokzatos Marcel, akit szívesen istápolnék én is egy kis ideig. Vagy Dalia, aki csipkelődős, harcias leányzó. Persze régi alakok is feltűnnek, így az elmaradhatatlan Martin, Cyd, Donald...kicsit olyanok ők nekem, mint a családtagjaim. Elnéző mosollyal figyelem botladozásaikat, nagyokat nevetek a poénjaikon, és szurkolok, hogy győzzenek, lehetőleg ép bőrrel.

A történet maga ismét olyan, hogy bárhol, bármikor hallhatunk hasonlót a rádióban, tévében. Mégis...így talán kicsit távolibbnak tűnik, mert csak olvasom. Már-már elringatom magam abba a hitbe, hogy ilyen nem létezhet, az élet szép, mindenki szeret mindenkit. Sajnos nem ez a helyzet. Ám a valósággal ellentétben ebben a könyvben többé-kevésbé győz a jó. Na persze nem könnyen, és nem teljesen, mert akkor miből lenne a következő rész?

Tulajdonképpen csak ismételni tudom magam. A könyv szórakoztató, kikapcsolja az embert. Ez ráadásul kifejezetten karcsú példány, szóval ha valaki nagyon ráér, akkor egy nap alatt is kiolvashatja. Engem továbbra is megfog az írónő stílusa, fanyar humora. Azt hiszem ez már örök szerelem lesz :D.
A klisék - mert azért be kell látnom, vannak - sem veszik el az ember kedvét, ha egyszer ráérez a hangulatára ezeknek a könyveknek. Jó néha egy világba merülni, mely annyira olyan, mint az én sajátom...mégis, kívülállóként figyelhetem a történéseket. És láthatom mások esendőségét, mert senki sem lehet tökéletes. Nekem Daniel ezerszer hitelesebb férfi, mint egy-egy csillámfiú. Bár nem mondom, néha ők is kellenek, de csak mértékkel.

Kiadó:Pannon Könyvkiadó
Oldalak száma: 276

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése