3/5
Mielőtt belekezdenék a postba kijelentem, hogy igenis olvastam már olyan könyvet az írónőtől, ami tetszett. A Büszkeség és balítélet, valamint a Értelem és érzelem kifejezetten tetszett. Na de lássuk, mit jelentett ez az új könyv.
Mivel már volt dolgom Jane Austennel, és a Büszkeség és Balítéletbe azóta szerelmes vagyok, mióta először olvastam, úgy gondoltam kellemes szórakozás elé nézek eme könyvvel. Nagyot tévedtem. A könyv első része tömény szenvedés volt számomra. A felétől kezdve kicsit alakult a dolog, de őszintén szólva kifejezetten boldog voltam, hogy végére jutottam a könyvnek.
A történetben Catherine Morland szárnypróbálgatásait követhetjük figyelemmel. A 17 éves leányzó életében először tesz utazást Bat-ba, ahol néhány nap után közelebbi barátságba kerül Isabella Thorpe-el és családjával. Sőt, kiderül hogy bátyja, James is ismeri őket. A napjaik a ruhák, bálok, férfiak és olvasmányaik körül forognak. Ám hősnőnk életébe ekkor belép az első komoly szerelem Mr. Tilney személyében...
A szereplők nem igazán kerültek közel hozzám, inkább idegesítettek. Catherine a maga naivitásával, Thorpe-ok az akaratosságukkal. Még a legnormálisabb személy Henry Tilney volt, a realitásával és fanyar humorával. Elizabeth Bennett határozott személyisége után Catherine a maga túlfűtött képzeletével, és irányíthatóságával, akit csak úgy belesodornak a különféle helyzetekbe...nos majd a hajamat téptem. Nem mondom, hogy én a világ leghatározottabb személye lennék, de könyörgöm, ha már megbeszéltem valakivel egy találkozót, akkor nem hagyom hogy más csak úgy lemondja helyettem! Még szerencse, hogy itt ő is kicsit magához tért, és tett is valamit, mert itt hagytam volna félbe a dolgokat.
A történet maga se fogott meg. Értem persze, hogy abban az időszakban a mielőbbi jó parti megtalálása igen fontos volt, ahogy az is, hogy nehogy valaki rangon alul házasodjon, ami biztos sokszor okozott szenvedést az egymást szerető szíveknek. De hogy erről szóljon egy könyv, méghozzá ilyen csomagolásban, ahol a legnagyobb izgalom az, hogy talál a főhős egy cetlit egy szekrényben, vagy hogy nem túl kedvesen hazaküldik...
Ha mindezektől eltekintek, azért be kell látnom, hogy az írónő itt is szép leírásokkal, igényes nyelvezettel dolgozott. De kihagyta a varázst. Legalábbis az én szememben.
Kiadó: Európa, Palatinus, Lazi, Cartaphilus
Oldalak száma: 220, 224, 232, 300 (kiadástól függ)
Hmm... Bevallom bűnömet, még egyetlen könyvet se olvastam Jane Austentől. Néha kedvet kapok hozzá, néha elmegy a kedvem, de mindeddig egyetlen olyan leírást se találtam sehol, amitől az mondtam volna, hogy na, most már biztosan olvasok tőle valamit! Nem tudom megmondani, ez miért van, talán valamiféle taszító erő van köztem és közte, de most sem sikerült előrébb jutnom az "illene tőle olvasni valamit" kategóriánál.
VálaszTörlés:) Ez tényleg nem a legjobb könyve...sőt. De a Büszkeség és balítélet kedvenc volt, napokig elmélkedtem azon, hogy lettem volna-e olyan szókimondó mint Elizabeth egy olyan világban. És hogy jól jönne nekem is egy Mr. Darcy :D.
VálaszTörlésDe olyan sok könyvet én sem olvastam tőle, majd most :). Van egy sajátos varázsa...szerintem végleg ne mondj le róla, mert hátha lesz olyan könyve, amihez kedvet kapsz. :).
A Büszkeség és balítélet nekem is örök kedvenc marad. Valamint a Mainsfiled-i kastély. Párbajra választottam az Emmát, de azt hiszem valahogy úgy vagyok vele, mint te ezzel. =/
VálaszTörlésO.o Oh, pedig azt én is tervezem olvasni majd. Egyszer...ha eljutok odáig. De lehet, hogy akkor lelki felkészülést kell végeznem rá? :D
Törlés